Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-16 / 11. szám

Virágszedés - pénzkeresés Ha furcsán is hangzik, így van. A begyűjtött virágnak még „szépnek“ sem kell len­nie, csak hibátlan gyógynövény legyen. Olyan, amilyent a fel­vásárló vállalat előír. Hogy hol lehet ilyent találni? Szlovákiá­ban jóformán mindenütt. Csák­ié kell hajolni érte, mert vadon burjánzik, akár a gyom. Melyik növényből milyen részeket kell elmetszeni, hol, hogyan és mi­kor kell szárítani, azt ponto­san előírja a Liečivé rastliny, nár. podnik, Bratislava, Hviez­doslavovo nám. č. 11. részletes árjegyzéke a szükséges utasí­tásokkal együtt. Komoly érdek­lődőknek a szállításhoz való különleges göngyöleget is el­küldi a vállalat és feltünteti, mennyit fizet minden egyes gyógy virág kilogrammjáért szárított állapotban. Elsőrangú kamilla kilójáért szárított ál­lapotban például 60 koronát is el lehet érni, Csak írni kell a fenti címre, rövidesen megér­kezik a válasz. Magyarul írt tudakozódásra magyar nyelvű árjegyzéket küldenek. A természet áléit sága már csak látszólagos. Maholnap u- tat tör a tavasz, harangba pat­tan a gyöngyvirág, amelynek levelét máris szívesen felvásá­rolja a vállalat. Ne késleked­jünk tehát és kérjük be hala­déktalanul az árjegyzéket. A gyógynövénygyüjtés nem­csak nemes és tanulságos, ha­nem hasznos és jövedelmező mellékfoglalkozás. A növények egyes részeiből számtalan gyógyszert készítenek vegyi- gyáraink, másrészt kocsiszám­ra szállítunk belőlük külföldre. Nem szabad tehát lekicsinyel­nünk a gyógynövénygyüjtés népgazdasági jelentőségét, sem saját tisztességes keresetün­ket. 1. HÉTFŐ: Utazással kezdem a hetet. Gyalláról Érsekúj­várra megyek, ott átszállók a Bratislava felé induló gyorsra. Tülekedés, vesze­kedés, ülőhely persze csak a legritkább esetben akad, a hét elég zajosan kezdődik. Előveszem a jegyzeteimet: „Bevezetés a patológiába“ az úton még átlapozom, tíz­kor a másodéves győgysze- részhallgatóknak adok elő — a halálrOl. Tizenkettőig tart az előadás, kivételesen ebédelni is van időm. Délu­tán „terepszemlére“ indu­lok, ugyanis az egyetem la­kásfelelőse vagyok. Most tessék eldönteni, ki az, aki­nek a legnagyobb szüksége van rá, amikor annyi az igénylő! Ezért fontos a „te­repszemle“! tan kerülök haza. Nem fek­szem le, a külföldi szakiro­dalmat böngészem még jó ideig. 3. SZERDA: Manapság külö­nösen sok ember hal meg szívinfarktusban, az orvos- tudomány egyik legnagyobb problémája ennek a mege­lőzése és a gyógyítása. A hármas számú klinikáról ma kaptam meg a vizsgálandó szövetet. Színvinfarktusos patkány szivének gombostű- fejnyi nagyságú darabjából a milliméternél sokkalta vé­konyabb szelet kerül az elek­tronmikroszkópba. Látom a mitochondriumokat, a sejték protoplazmájában levő, fő­leg fehérjékből álló szub- mikroszkópos szemcséket. Mennyi megoldatlan problé­ma van még az orvostudo­mányban!... Délután üzemi szakszervezeti gyűlés este hatig, vacsorázni nincs időm, rohanok a nyelviskolába. Negyedik éve tanulok ango­lul. Kilenckor ér véget a ta­nítás. Hazaérve bekapcso­lom a tévét Nincs szeren­csém: a színházi közvetítés­nek vége. Két társammal fő­2. KEDD: Nyolcra megyek be a fakultásra. Pazarul felsze­relt laboratóriumom van. és erre nagyon büszke vagyok. A két helyiséget elfoglaló elektronmikroszkóppal 100— 150 ezerszeres nagyítás ér­hető el. Ma negyvenöt fehér patkányt vágunk le, a szív­ből, májból, veséből vett szövetet vizsgálom majd. Este hatig bent vagyok a laboratóriumban, elég fárad­iskolai tankönyvet írunk, a kéziratot április 1-én kell leadnunk. Munkához látok. Rengeteg a feldolgozásra váró anyag. 4. CSÜTÖRTÖK: Büszkesé­gem, a laboratórium beren­dezése egyre nagyszerűbb lesz. Jókedvű vagyok: ma rendeltünk meg egy új, 397 ezer koronás elektronmik­roszkópot. Öröm lesz vele dolgozni! Szorgalmasan ké­szülök az aspirantűrára, és egyidejűleg az atesztációra is. Délután egy kollégával találkozom, német orvosi lapba írunk cikket a szivin- farktusről. Ha valami közbe nem jön, a közeljövőben egy hónapos tanulmányútra me­gyek a Német Demokratikus Köztársaságba. Este sokáig dolgozom a laboratóriumban, hiába, a tudományos munka sok lemondással és áldozat­tal jár. munkájukat. Jó gyógyszerész lesz belőlük. Utánuk pót- vizsgázók jönnek. Hatig dol­gozom a laboratóriumban. Színházjegyem van, az elő­adás hétkor kezdődik. Va­csorázni megint nincs időm. 6. SZOMBAT: Délig a labora­tóriumban tartózkodom, ez­úttal a másodéves gyógysze- részballgatök végeznek kí­sérleteket. Délután utazom haza Gyallára. Unalmas, hosszú az út, de utazni kell, mert a feleségem meg a kis­fiam vár. Este együtt az egész család, van mit me­sélnünk egymásnak, meg­tárgyaljuk az elmúlt hét eseményeit. A feleségem fogorvos, naponta utazik Na- szvadra, a gyereket a nagy­mama neveli. Remélhetőleg rövidesen együtt leszünk, nem kell majd naponta, ill. hetente utaznia mindket­tőnknek, hogy találkozhas­sunk. 7. 5. PÉNTEK: Ma a huszon­négy, illetve a negyvennyolc órás csirkeembriő szöveteit figyelem a mikroszkóp alatt. A mitochondriumok keletke­zését tanulmányozom. Ké­sőbb két német diák jön. nálam védik meg a diploma­VASÄRNAP: Ez a nap a pihenésé, szórakozásé sem­mit sem dolgozom, egész nap a gyerek­kel játszom, mesélek neki, sétálunk. Észre sem veszem és már este van. Holnap új­ra kezdődik egy hét Sokáig beszélgetünk, a kisfiam már rég alszik... reggel hiába ke­resi az aput... k. cs. K. H. i karvai mezőgazdasági Iskola anulójáért 2500 koronát, Varga fiborért, Molnár Laciért, Faze- cas Jánosért, Marosik Jóskáért, íkik gépjavítónak tanultak, 10 jzer 200 koronát, a galántai is- colába járó Balia Jóskáért, Gla- lics Józsefért, Bohák Árpádért >200 koronát, Bubik Gézáért ledig 3600 koronát fizetnek. \mint látjuk, ez évenként te- dntélyes összeget tesz ki, a rezetöség mégsem sajnálja a jénzt. Jól tudják, pár év alatt sokszorosan megtérül. A fiatalok, ha látják, hogy szívesen fogadják őket a szö- retkezetben, örömmel választ- ák a mezőgazdaságot Hiszen i kereseti lehetőség ott sem tlacsonyabb, mint az iparban. V munkaegység értéke 21 ko- ■ona. S aki havonként ledolgoz­ta a 60—70 munkaegységet, an- lak bizony a természetbenivel ■gyütt elég szép a jövedelme. Kétyen a fiatalok szórakozási ehetőségeire is gondoltak. A szövetkezet pénztárából 10.000 tornát fizettek ki hangszere­iért. Két televízió, rádió, ping- longasztal várja a szövetkezeti clubban a szórakozni vágyókat. 1 CSISZ szervezet keretén belül színdarabokat tanulnak, műso- •os estéket rendeznek. Minden lónapban táncmulatságot szer­veznek. Nem unatkoznak a fia- alok, mert a munka mellett szórakozásra is jut idő. Nem töltik a napot fölösleges utaz­gatásokkal. H. Zsebik Sarolta néz ki. Nem mindegy néki, hogy a szövetkezet nem tud zöld ágra vergődni. —Mit tegyünk? Adjon ta­nácsot! Több mint két éve, hogy egy fiatalt sem tudunk keríteni a szövetkezetbe. Az ifjú Hanuš tanulásával kapcso­latos kiadások egy részét fe­dezzük. Gépjavítónak tanul. Nemsokára katonának megy, s ha nem írja alá a belépési nyi­latkozatát, többé itt nem lát­juk. Karel Hanuš szívesen dolgo­zik, de keresni is szeretne. Lhotán jelenleg azonban vé­kony a kereset s így kevés a fiatal. A növénytermesztésben mindössze két leány dolgozik, alig idősebbek, mint Jarmila. Két leány, Jana ftezníčková és Olga Stredová. Nem lustál­kodnak s Jana fieníčková elő­legre — csaknem az egész esz­tendőre — 1650, s Olga Stre­dová 200 koronával kapott többet. 50 százalékos előlegnél ez körülbelül 20 korona havi kereset. Hogy aztán ne vágynának többre!] — Miért nem adnak a fiata­loknak 100 százalékos jutalma­zást? — kérdem. Adhatnánk, de csak legfel­jebb 70 százalékot, nehogy vé­letlenül vissza kelljen fizetniök. Aztán még a tagság is zsör­tölődné, hogy a fiatalokat „fut­tatjuk“. Lhotán valószínűleg még nem jöttek rá arra, hogy né­ha jő a fiatalokat „futtatni“ is. Végezetül is a 100 százalékos jutalmazásról mind a minta­alapszabályzat, mind pedig a szövetkezetek VI. kongresszusa már döntött'. — A legnagyobb baj, — mondja az elnök, hogy a fia­taloknak nem tudunk lakást adni. Ha lakás lenné, a helyzet megoldódna. Jarmila Hanušo- ván nem csodálkozom, de higy- jé’ él, ha igazolást adnék neki. hogy nincs rá szüksége a szö­vetkezetnek, akkor... Ezt nem tehetem. Lássák be! Hisz akkor hazudnék! Jarmila „ügye" már megol­dódott Náchodban dolgozik, a Tepnában A szövetkezetesek végül maguk is belátták, hogy semmilyen törvény nem jogo­sítja fel őket arra hogy a szövetkezetben valakit erő­szakkal visszatartsanak, ha az illető a saját jószántából nem akar ott dolgozni, s hogy ész­szerűden dolog lenne a leányt ,.túszként” ott tartani a testvé­réért. Jarmila Hanušová amúgy sem lépett be a szövetkezetbe, otthon ült. A társadalomnak az ilyen egyénből végezetül is mi haszna lenne? Az iskolában is hibát követ­tek el. Miért kényszeríttették a szövetkezetbe? Beszéltünk erről az iskola i- gazgatójával s a munkaerő-eí- osztó bizottság tanácsadójá­val. Hogy nem tehettek mást, mi­vel Hanušová parasztcsaládból származik, s nekik megvan az irányszámuk, amit teljesíteni kell. Dehát hol van megírva, hogy a parasztfiatalok automatiku­san a szülőik foglalkozását folytassák? Ez úgy nézne ki, mintha a kőműves gyereke csak kőműves lehetnél A tanítóknak a mezőgazda­ságba nemcsak a parasztgye­rekeket kell toborozni! Ha csak a parasztgyerekek­kel foglalkoznak, úgy a dolog könnyebb oldalát keresik! Aztán ne csodálkozzunk, ha az így „toborzott“ fiatalok megszöknek a mezőgazdaság- bői! Ráadásul a szövetkezefesek is csak az utolsó pillanatban vagy meg akkor sem törőd­nek a gyerekekkel. A lhotaiak is későn kezdtek törődni Jar­mila Hanušovával, s nem tud­ták időben megnyerni maguk­nak. Röviden: mindnyájan a fel­adatukat akarták teljesíteni, mégpedig — munkaerőt sze­rezni. Elfelejtették azonban, hogy ez az erő egy ifjú em­ber, nem pedig egy szám a megfelelő rovatban. Erre a fa­luban is csak most jöttek rá, ahogy utólagosan tárgyalták a dologról. Jarmila Hanušová újból le­velet írt. Most már örül és elégedett. Már nem érzi azt, hogy „eladták“ a szövetkezet­nek. A veié kapcsolatos hüza vona tehát megoldódott. De az alapvető hiba, hogy egy fiatal­lal újra kevesebb van a mező­gazdaságban, megmaradt. Az iskolákból újabb fiatalok kerülnek ki s nem lenne sza­bad, hogy az ilyen hiba meg­ismétlődjék! (A) Az ember azt hihetné, hogy így télutóján a konzervgyár­ban már nem akad munka, fő­leg, ha zöldség-feldolgozásról van szó. Pedig a rimaszombati „Risoban“ zúgnak a gégék, szorgalmas munka folyik, öt éve, hogy a központi rak­tárban dolgozó fiatalok elha­tározták: versenyre kelnek a szocialista munkabrigád cím­ért. Fáradtságuk, szorgalmuk nem volt hiábavaló. Már 1962- ben elnyerték. Büszkék voltak eredményeikre. Az üzem veze­tői is nem gyszer dicsérték ö- ket. Egyszóval ment minden a maga rendje és módja szerint. A múlt ősszel azonban változás történt a kis munkaközösség életében. — A brigádvezetőnk, Szabó Irénke férjhez ment s az őszön kimaradt a munkából — tájé­koztat Brezovická Anna. — Azóta nincs brigádvezetőnk. A lányok is férjhez mentek s így a régi brigádból csak négyen maradtunk. — Pedig a csoportban sok­kal vigabb volt az életünk, mint így — veszi át a szót Deák Ilona. — Igaz — szól közbe Kulcsár Piroska is. — Tánccsoportunk volt, minden alkalommal fel­léptünk, jártunk kirándulni, kö­zösen szórakozni. Beszéd közben a raktárban dolgozó fiatalok körérik cso­portosultak. Az idősebbek is kíváncsian nézegettek feléjük. A lányok vitatkoznak, dicsé­rik a brigád korábbi munkáját, ténykedését, Abban mindnyá­jan egyetértenek, hogy fel kell tölteni a létszámot. Ojból el­kezdeni a munkát, de ki indítsa el az egészet, magától nem megy semmi. Kovács Éva (S ez a feledékeny ség egy fél évig tartott, vagy tán még tovább is, ha nem járunk ar­rafelé.) XXX A konzervgyárban zúgnak a gépek. Dolgoznak az emberek. A raktárban dolgozó fiatal munkaközösség életében azon­ban holtszezon állott be, de van rá remény, hogy tavasszal új élet indul itt is. (tó) Kevés olyan szövetkezet ta­tálható, amelyben annyi sok a fiatal, mint Kétyen. Az ember talán el sem hinné,, ha nem a saját szemével győződne meg róla. Pedig Kétyen is csak az a munka vár a fiatalokra, mint a többi szövetkezetben. És mé­gis!.» A fiúk főleg gépkezelők, trak­torsok, javítók. A lányok a nö­vénytermesztésben tevékeny­kednek. Ki mit talál a legmeg­felelőbbnek, azt választja. Mert az 1725 hektáros szövetkezet­ben bőven akad munka. A vezetőség mindent megtesz, hogy a fiatalok otthon érezzék magukat a közös gazdaságban. Ezt ml sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a szövet­kezetben 90 harminc éven alu­li fiatal dolgozik. Az iskolai év végén rendszeresen szerződést kötnek a kilencedik osztályt végző tanulókkal. Aztán 2—4 évig fedezik a mezőgazdasági iskolában a tanítási költségei­ket. Ebben az évben Dano Jenőért, J armila Hanušová esete tulajdonképpen egy fél­reértés, de mivel nem­csak a Lhota-Červený Kosto- fecben. Náchod vidékén lakó Jarmila Hanušo várói. hanem valójában a fiatalokról, álmaik­ról, eszményeikről, reményeik­ről s egész életükről van szó — érdemes vele foglalkozni. Jarmila szerkesztőségbe kül­dött levele valójában segítség­kérés volt. — Kijártam a kilencéves Is­kolát — írja — s cukrászta- nuió akartam lenni. Hiába próbáltam azonban az osztály­tanítót meggyőzni, ö kitartott amellett, hogy a helybeli szö­vetkezetbe menjek dolgozni. A szüleim, és testvéreim is a szö­vetkezetben dolgoznak. Az a- pám raktórnok, az anyám fe­jőnő a közösben. A szövetke­zet rosszul gazdálkodik, mun­kaegységenként 12 koronát fizettek. Én is szerettem volna ren­desen öltözködni s ezért mun- ' kába álltam a közeli Kovotex • üzemben. Munkás voltam. A 1 mnuka tetszett, ba nem is 1 az volt, ami után vágytam, j Egy hónap múlva azonban a , szövetkezet beavatkozására ott } kellett hagyni a munkahelye­A fiatalok jgazj Otthona volna a szövetkezetnek? Miért nem léphetek én is szabadon az életbe, akár­csak mások? A Ihotai „Május 1" EFSZ 1964. április 2-i vezetőségi gyűlésének jegyzőkönyvében többek között ezt olvashatjuk: „Hanuš elvtárs kéri, hogy a leányát engedjék el a szövet­kezetből. Mivel azonban Hanuš elvtárs fia — mezőgazdasági tanonc — mindeddig nem írta alá belépési nyilatkozatát a szövetkezetbe, a leánvát nem engedjük el“. A Ihotai szövetkezet elnöke idősebb, jószándékú embernek met — Most otthon ülök. A- kárhóvá is megyek, mindenütt a szövetkezet beleegyezését kérik. Jarmila a levelét egy kér­déssel fejezte be: — A többi léány miért vá­laszthatott magának foglalko­zást s engem mintha eladtak ĽUY LEÁNYT ELADTAK? # — £n is tagja termék a bri- jfe gádnak — jelenti ki a fiatal m Putnoki Marika, de eddig sen- , kisem hívott. Ajánlkozni pedig '] szégyenkeztem. — A férjem katona — szól j közbe Kovács Éva, aki a Ba- I laton mellől került Rimaszom- í- batra. En is szívesen dolgoznék I a brigádban. I Aztán újból vita támadt. E- I gyesek azzal érvelnek, hogy § nem férjes asszonynak való a brigádélet. Maguk vetik fel a ;] kérdést, maguk adnak rá us- I laszt is. — I — Tegnap este hétig voltam I a CSISZ évzárón. A férjem I mégsem veszekedett, — mond- I ja Topor Rózsi. i Aztán gyorsan megegyeznek: I vezetőt kell választani. A töb- 'I bivel nem lesz baj, hisz már jó * ideje együtt dolgoznak. Isme­rik egymást, mint a testvérek. A lányok szorgalmasak, csu« pán annyi a hibájuk: belenyúl jodtak, hogy vezető nélkül ma* radt a brigád. De csak az fa hibájuk ez? Az üzemben min- ieriki tudta, hogy Szabó Irén itthagyta a gyárat. Ä CSISZ vezetősége vajon mit csinált t — Az igazat megvallva megfeledkeztünk róluk — is­meri el Viera Mačuhová a CSISZ elnöke. A huszonnyolc éves Bóz- ner Antal orvos, a brati- siavai Komensky Egyetem gyógyszerészeti fakultásá­nak szakasszisztense. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom