Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-03-09 / 10. szám

„BOLDOG ASZ- SZONY“: A pepi­ta szövethez az 1. modellt tervez­tük. Egyenes sza­bású, az övön lé­vő klapnik alatt, a szemberáncok- nál bővíthető. A gallér teher piké, a megkötő piros szövet (alatta van a rejtett slicc). „FIATAL KIS­MAMA": A csíkos szövetet a 2. mo­dell szerint csi­náltassa. A csíko­zás variálása elő­nyössé teszi a ruhát. Később öv nélkül viselje. „VÁRAKOZÓ KISMAMA": Al­kalmi ruhának kétrészes ruha- kosztűmöt aján­lunk, könnyű sö­tétkék szövetből. Viselheti blúz nélkül, fehér vagy rózsaszín selyem­blúzzal, valamint puplin vagy más mosóanyagből ké­szült egyszerű, esetleg mintás blúzzal is. A hi­vatalba legprakti­kusabb a kötény­ruha (szürke, drapp, világos- barna) élénk szí­nű blúzokkal. Ott­honra legmegfe­lelőbb mosó­anyagból (krepp, karton) készült, övnélküli ruha. (Folytatás) T örülközőből ajánlatos ele­get vásárolni. JÓ, ha van 12 darabunk és 2 fürdő­lepedőnk. az évek folyamán azután lassanként mindig hoz­zápótolunk. Ide soroljuk a konyhatörlöket is. Szintén le­gyen belőlük bőven, aszerint, hogy teljes háztartást vezetünk, vagy csak vacsorát főzünk. Kb. 12-24 darabra van szükság. K ülön kell szólnunk a sze­mélyi fehérneműről. Fö­lösleges, — hogy csak azért, hogy kelengyénk „komp­lett“ legyen, — a testi fehér­neműt is évekkel a férjhezme- netel előtt beszerezni. Könnyel­műség viszont úgy gondolkoz­nunk, hogy közvetlenül a há­zasságkötés előtt sem kell ki­egészítenünk meglévő fehérne­műnket — habár, miután ez esetben divatdolgokról van sző, mértékletesnek kell lennünk. Csupán arról van sző, legyen annyi fehérneműnk, hogy a há­zasság első hónapjaiban ne le­gyen gondunk a fehérnemű pótlására. Itt jegyezzük meg azt is. hogy a testi fehérnemű beszerzése még a házasság előtt, mindkét félre vonatkozik, tehát épp úgy ne kerüljön sor a női hálőingek, mint a férfi­ingek pótlására. A fehérneműt illetően szin­tén csak hozzávetőlege­sen lehet megállapítani a mennyiséget. azt mindenki anyagi helyzetéhez viszonyítja. Tehát a nőnek legyen kb. 4—6 nyári és 3 téli hálőinge ill. pi­zsamája. Miután a női fehérne­mű-divatban mindig történik változás, ha nagyon akarjuk követni a divatot, inkább keve­sebbet vegyünk egyszerre. A férfinek ugyancsak 4—6 pizsa­mára van szüksége (s miután a férfi nyári pizsama nem olyan szellős, mint egy lenge női hálóing, meleg pizsamára nincs szükség).^ U gyancsak 4—6 szükséges kombinébő! (a szilon vagy sziünnel kevert kombinék mosása egyszerű, gyorsan szá­radnak, fölösleges belőlük a nagy mennyiség, de legyen köztük sötét, olyan átlátszó blúz vagy ruha alá, amelyik nincs teljesen a bélésre dolgoz­va. Különben is. a fehérnemű divatszínei mindinkább a sötét árnyalatok felé irányulnak).. Melltartóból inkább kevesebb legyen, de jó minőségű. A leg­megfelelőbb a szilon. ha este kimossuk, reggelre száraz, ilyenből 3 is elég, ezeken kívül legyen egy olyan is, amit mé­lyen kivágott ruhák alá vise­lünk. Nyári trikotin kisnadrág- böl legyen minél több, szilonbó! kevesebb is elég. a téli kisnad- rágokat pedig elintézhetjük a most divatos és igen praktikus krepszilon nadrágokkal (3 da­rab). A férfi „kelengyéjében“ le­gyen. 12—18 ing s föltét­lenül legyen köztük két finom fehér ing, a többi pedig puplin, valamint tarka,. színes ingekből ill. „rozhalenkákból“ álljon. Alsónemüből legyen mi­nél több, (8-12), mivel ezek tisztántartása körülményesebb (ki kell főzni). Szilon zokniból — habár mosásuk egyszerű — mégis legyen 6-10 pár. NŐI szl- lonharisnyát csak állandó vise- lérse vegyünk, mert az állásban tönkremennek. A kelengyét mindkét részről 12-18 zsebkendő, valamint a nőnél egy téli és nyári pongyo­la egészíti ki. Ha a férfinek nincs házíkabátja, ez a házas­ság első hónapjaiban a feleség részéről kedves ajándékra ad alkalmat. (Folytatás 7. számunkból) A SZÄRAZ ARC­BŐRREL KAP­CSOLATBAN EGYIK LEGFON­TOSABB TUDNI­VALÓNK, hogy szappant ne hasz­náljunk, sőt, ha bőrünk tű! érzé­keny, még vizet sem. Ebben az esetben olajba mártott vattával törüljük át arcunkat. (Ne fél­jünk, hogy nem lesz elég tisz­ta, ha vízzel nem mossuk. Er­ről legjobban úgy győződhetünk meg, ha a vízzel való mosás után arcunkat áttöröljük olajos vattával. Meglátjuk, a vatta bepiszkolódik). Az olajozás irá­nyét rajzunkon mutatjuk be. Kevésbé érzékeny bőrnél használhatunk vizet, de a biz­tonság kedvéért öntsünk bele 1-2 kanál glicerint. HA ARCUNK „ELBÍRJA" A TISZTA VIZET, úgy az föltét­lenül langyos legyen, (nem me­leg vagy forró), s mosdás után hideg vízzel öblítsük át. Törül­közőnk jő puha legyen és ne törüljük erősen, csak gyendé- den ütögessük vele az arcot. A törülközés után azonnal kré­mezzük be nappal! zsíros krém­mel, a púder csak ezután kö­vetkezhet, éjjelre pedig tápláló zsíros krémet használjunk. ~Ä KRÉMEZÉS MÓDJÁRA, AZAZ A MOZDULATOK IRÁ­NYÁRA NAGYON KELL ÜGYELNI. Nem szabad ugyanis a ráncok irányában kenni, mert ezzel ezek elmélyülnek, illetve, ha még nincsenek kifejlődnek. A helyes krémezés iránya (raj­zunkon is látható): az orrtól és a szájszögletektől a fül felé, a homlokon középtől félkörben a hajtövekig, a szemsarkokat — itt a bőr különösen száraz és ráncos — alulról körbe, a szem alatti részt az orrtól a fül felé, az orrot fentrő! lefelé kétol­dalt, az állat az ajakkal egyvo- nalban, a nyakat a középtől hátrafelé. Előfordul az is, hogy a szá­raz arcbőr szinte fájdalmasan feszül, húzódik. Ilyenkor forra- latlan tejjel kenjük át, meglát­juk. a feszültség felenged és a fájdalom megszűnik. Nem kevésbé fontos tudnunk azt is, mitől kell tartózkod­nunk. Tehát: sose menjünk nedves arccal a levegőre, to­vábbá az érzékeny, száraz bőrt ővjuk a széltől, hidegtől, erős napfénytől vagy forróságtól (nagyon ártalmas pl. közelről a kályha melege). Ne használ­junk alkohol tartalmú arcvize­ket, tiszta, higítatlan kölnivizet és vazelint, mert ezek szárítják a bőrt, s nem ajánlatos a sok púder sem. Emlékek nyomán (Részlet a szerző készölő könyvéből) A magyar népbiztosok vona­ta elhagyta Budapestet és Bécs felé robog. Az osztrák kormány és a győztes nyugati hatalmak sértetlenséget és menedékjogot biztosítottak a Tanácskormány tagjainak, mert tartottak a magyar munkásság elkeseredett ellenállásától és bosszújától. A határ közelében a vonat megállt a nyílt pályán. Egy fiatalember szállt ki belőle. A fülke ablakából társai soká kö­vetik tekintetükkel, ahogy las­san távozik az elhagyott mező­kön. Védtelen magányos ember, de nevét az egész világon is­merik, egy időben Lenin elvtárs közvetlen munkatársa volt. Szamuely Tibor egyedül tá­vozik házájából. Azért küzdött, hogy Magyarország proletariá­tusa is felszabaduljon. Ezért a nagy célért mindent feláldo­zott: békéjét, forrón szeretett anyját és fiatal feleségét. To­vább vándorol a puszta útjain. Nem néz arra, amerre a vonat elvtársait viszi. Tudja, abban az országban nem ígérkezik semmi jó számára. Maradjon hát itt fogolynak? Nem! Lehet, hogy itt folytatja tovább forradalmi munkássá­gát, él, mint az üldözött vad, de amíg él, harcol eszméiért, s ha kell, meg is hal értük, harmadik utat nem ismer. Nem fél a haláltól sem. Hiszen sok­szor találkozott vele. A forra­dalomban sokszor kíméletlen­nek kellett lennie a proletariá­tus véreskezü ellenségeivel, az árulókkal, az ügynökökkel szemben. Könyörtelenül kellett lecsapnia, hogy féljenek tőle. Szamuely Tibor egyedül bal­lag a tarlókon, mezőkön az osztrák határ felé. Talán odaát mégis jobban dolgozhat a párt­ért, a népért, mint hazájában. Közben észre sem vette, s túl volt a határon. Azt hitte, hogy élete nincs tovább veszélyben. Csalódott: az osztrák határőrök felismerték és letartóztatták, Vége a szabadságnak. Élete el- vesztte érelmét. A nagy ügy­nek már nem használhat. Elő­kereste zsebkendőjét, hogy megtörölje izzadt homlokát. A zsebkendőben egy kisebbfajta revolver bújt meg. Halántéká­hoz szorította csövét és elrán­totta a ravaszt. Szamuely Tibor meghalt. Az osztrák hatóságok nem enged­ték meg, hogy a magyar for­radalom hős katonája helyet kapjon a köztemetőben. Teste jeltelen sírban porlad, de neve az igazi forradalmi harcosok aranykönyvében kapott helyet. A Tanácsköztársaság alatt a vörös őrség Kondor - Grega zászlóaljánál szolgáltam. Leg­főbb feladatunk az volt, hogy a diktatúra rendjére vigyáz­zunk, s Budapesten, a Dunán­túlon, vagy bárhol az ország­ban megsemmisítettük a reak­ciós erőket. A zászlóalja mind­addig fegyverben állott, míg az összeomlás után a Népbiztosok Tanácsának vonatja ki nem gördült a pályaudvarról. Utána szomorúan vettünk egymástól búcsút és elszéledtünk a szél­rózsa minden irányába. A késő esti órákban kerülő utakon jutottam el újpesti la­kásomba. Keserves zokogással borultam fekvőhelyemre. A történteket nem tudtam kellő­képpen felfogni, mert ember­nek és kommunistának is igen fiatal voltam. Lázas izgalom­mal égettem el minden íráso­mat és feljegyzéseimet. A haj­nali szürkületben indultam út­nak, magammal vittem kara­bélyomat, szuronyomat, és re­volveremet, amelyeket a szu- nyogszigeti futballpálya mö­götti részen egy hatalmas platán alá ástam el. Szökssére gondoltam, de nem tudtam, hogy hová, merre. Egy pár napig a fővárosban bujkáltam. Az egyik nap délutánján, nagy tolongást láttam az „Est“ című lap Erzsébet körúti kirakata előtt. Egy hatalmas tabló volt kitéve, alatta felírás: „Ezek voltak ...“ és a sok fénykép között, a magam arcképét is felfedeztem. Gyorsan elkotród­WTTTENBERG JÖZSEF tam, és a Nyugati pályaudvar­ra mentem. De nem utazhattam el, mert a szolgálatot teljesítő román kotanák mellett ott vol­tak a kakastollas magyar csen­dőrök is, és csak azokat en­gedték a peronra, akiknek uta­zási igazolványuk volt a város­parancsnokságtól. Villamosra ültem és a Rákospalota-0jpest vasútállomásra mentem, gon­dolván, innen könnyebben jut­hatok tovább. Épp egy nagy razzia középpontjába kerültem. A rendőrök igazoltattak, s mi­vel semmiféle igazolványom nem volt, a kapitányságra kí­sértek. Csak egy napig voltam a rendőrség foglya, majd a többiekkel együtt a kistarcsai internáló táborba kerültem. MENEKÜLÉS A POKOLBÓL Internáló táborunk életében 1920. január havában valami különös „javulást" észleltünk. Igen sok csendőrt váltottak le, helyükbe rendőrök jöttek. Na­ponként szállítottak foglyokat a Pestvidéki Bíróságra, kihall­gatásra. Az elhelyezés és az élelmezés terén is kedvezőbb helyzet állt be. A foglyokat már külső munkára is küldték, enyhébb fedezet mellett. Egyik délután öt szekérről, amelyik három-három fogoly helyezdekett el, négy rendőr kíséretében egy közeli tanyára szalmáért mentünk. Szalmara­kodás közben, egyik-másik tár­sam engedélyt kért az egyik felügyelőtől, hogy félre mehes­sen. Pillanatnyi gondolkodás után, én is engedélyt kértem. Láttam, hogy a domb alatt kígyóvonalban hosszú árok hú­zódik Óvatosan körültekintet­tem majd üldözött nyűiként jutottam az árkon végig, egy távoli helyen fekvő erdőbe. Csak mikor már mélyen bent jártam a fák között, mertem visszatekinteni, vajon jönnek-e utánam? Csend honolt kürölöt- tem, csak a szivem erős dobo­gását hallgattam. Hiányos öltö­zékem nemigen tudott megvé­deni a hidegtől, de nem törőd­tem vele, szabad voltam. Már erősen szürkült az égbolt, ami­kor az erdei útra értem. Kocsi­kerék zörgésére lettem figyel­mes. Pár perc múlva láttam, hogy egy falusi szekér döcög az úton, amelyen egy bizonyta­lan korú, borostásarcú férfi és egy tíz-tizenkétéves fiú ül. Nekibátorodtam és megkérdez­tem, hova tartanak. A lovakat hajtó gazda, kissé unott moz­dulattal állította meg a lova­kat, rámeresztette szánalmas alakomra. — Onnan jön? — kérdezte halkan, s fejével a tábor feli intett. — Igen. — feleltem őszintén. — Hát akkor csak üljön fel, majd én eligazítom. Örömmel ugrottam a kocsira, és a lovak újra megindultak. Az első pillanatban nemigen értet­tem a gazda „majd én eligazí­tom“ egyhangú szavait, de el­tökélt szándékom volt, ha a csendőrségnek akar átadni, ide­jekorán megszököm. Útközben elmesélte pártfo. góm, hogy már több olyan em­bernek segített, akik a tábor­ból szöktek meg, majd csak lesz valahogyan velem is. Bi­zalmam megnövekedett, érez­tem, hogy őszinte beszédű em­berrel van dolgom, aki nem árul el, hanem segíteni akar rajtam. Elmondtam, hogy Csehszlovákiába szeretnék jut­ni, ott laknak szüleim. Öreg este volt már, amikor egy kicsi falusi ház előtt állt meg a kocsi. Kedves paraszt- asszony fogadott a lakásban. Ember és asszony között, vala­mi biztató szemhunyor gatást vettem észre. Rövidesen meleg víz volt a lavórban, jól meg­mosakodtam, majd az aszta­lukhoz tessékeltek. Vacsora után elbeszélgettünk, a házigazdáim is szomorúan vették tudomásul a proletár- diktatúra bukását. Majd el­mondották, hogy ahol ők lak­nak, az kicsi falu, csendőrön* nincs a közelben. Másnap, ha indulni akarok, elvisz egy meg­bízható ismerőséhez, aki már jól ismeri a további utat. Amikor befeküdtem a jó me­leg ágyba, boldog voltam, és nem éreztem semmi félelmet. De álom nem jött a szememre, egyre a másnapi utamra gon­doltam. Kora reggel ébredt a ház népe. Kaptam egy elhasz­nált háromnegyedes kabátot, és egy ugyanolyan meleg bélésű sapkát, bakancsom elég jó ál­lapotban volt. A falusi asszony könnyes szemekkel búcsúzott el tőlem, mint anya a fiától. Bi­zony nem sok hiányzott, hogy én is sírásba kezdjek. Kéthetes bolyongás után, szerencsésen megérkeztem Ipolytarnöc községbe, amely annak idején a „senki szigete“ volt, de már távol esett a ve- lyeszés magyar zónától. Jóaka- tú emberek segítségével érkez­tem Losoncra, az első csehszlo­vák városba. Útközben azt a tanácsot kaptam, hogy a vá­rosban keressem fel dr. Herz nevű fogorvost, aki a továb­biakban segítségemre lesz. Az orvos, — akiről később meg­tudtam, hogy kiemelkedő kom. munista harcos — szívesen fogadott és az ő segítségével érkeztem meg végül célomhoz, Besztercebányára. Hogy miért akartam Beszter­cebányára kerülni, az apám szomorú és küzdelmes életévéi áll szoros kapcsolatban. FELTEKENYSEG (Befejezés az 1. oldalról) már repült a fantáziám. Miért ajánlotta a feleségem, hogy ide jöjjünk? Miért egyedül ült az a férfi, s pont a mi aszta­lunk mellett? Azt is látom — láttam a szemüket! — hogyan bújhat a férfi karjába a fele­ségem! S ilyenkor robban min­den. Kérem, ez betegség... A pszichológus: Én inkább csak a társadalmi, erkölcsi vonatkozásaihoz szól­nék. A többi: az idegorvos dol­ga. A féltékenységtől el kell különítenünk a féltést, ami po­zitív érzés a féltékenység ne­gatívumával szemben. A félté­kenység rendszerint fantázia­képektől támogatott érzelem, amelyben a bizalom hiánya a legdöntőbb. Az egyéniségétől szeretné az egyik fél megfoszta­ni a másikat, láncokkal magá­hoz kötni. Az önzésből táplál­kozik. A féltékenységet a ma­gántulajdonon alapuló társa­dalmi viszonyok táplálták.. — Tehát a tulajdonviszonyok változásával, mondjuk a kom­munizmusban megszűnik a fél­tékenység? — Nem hinném. A családi viszonyok is fejlődnek, de mindaddig, amíg monogámia van, addig fennáll. Az idegorvos: Az emberek nagy része fél­tékeny. Ez az igazság. De: meg kell különböztetnünk a féltés fokozott formáját: „félek attól, hogy elveszik tőlem“, a má­siktől, amikor „gyanakszom“. Nagyon hasonló ez a magán- tulajdonhoz való ragaszkodás­hoz, de téves lenne azonosí­tani azzal: nem azonos! Jogos ez a ragaszkodás a szerelem — nem tárgyához! — szemé­lyéhez, hiszen különben az em­berekben rejlő poligám haj­lam (ami mindenkiben többé- kevésbé megvan) fékjét vesz­tené. Gyakran azért féltékeny valaki, mert a magában rejlő poligám, megcsalási hajlamot kivetíti a másik félre. (Ma­gyarul: magáról ítél). Ha ez­zel az alap nélküli gyanakvás párosul, kórossá válhat. Min­den racionális, reális mag nél­kül fantáziái, s eljuthat a na­gyon kóros féltékenység! pa­ranoiához. Kórélettanilag azt mondjuk: érzelmi, indulati za­var a féltékenység, a költő csak így: zűrzavar. — Orvoshoz fordulnak-e kín­zó féltékenységi panasszal? — Aki féltékeny, az meg van győződve arról, hogy ő reáli­san az. Más panaszokkal jön­nek. amelyekből meg kell álla­pítanunk az eredő okot. Szív­dobogás, gyengeség, álmatlan­ság, a neuraszténia tünetei — gyakran mindezt a féltékeny­ség okozza. Ekkor az orvos­nak tehát meg kell gyógyíta­nia a beteges féltékenységet. De a legfontosabb talán: a megelőzés lenne. Házassági tanácsadóknak — amit, ügy tudom a nőtanács szorgalmaz is — valóban működniök kelle­ne. A házasságoknak pszichés higiénája is van! Értelmeseb­ben. felvilágosultabban kellene a házasságokat megkötni. So­kat lehetne erről szólni, vi­tázni. A fiatalok társaséletét, szórakozási lehetőségeit job­ban kellene megszervezni, hi­szen így kevesebb lenne a há­zaspárok közt a féltékenység. Életforma kérdése ez. A2 ott­honülők, a gyűjtögetők fogé­konyabbak a gyanakvásra, a féltékenységre. A bezárt kör­ben élő embereknél a felhal­mozódott indulatoknak nincs kifutásuk. ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Slovakia) Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefón 415-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk viss za — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače utján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/V11. K-05-51119

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom