Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-03-02 / 9. szám
'(Folytatás) 36. — Aztán folytatódott a pafiaszlevelek irogatása... — magyarázza Krivos Feri Miklós doktornak. — A váraljai kollégákat megkértem, kutassanak Novák után, ha megtalálják, azonnal vegyék őrizetbe. A kapitányunkkal telefonon beszéltem, kiadtuk az elfogatási parancsot... Éjfél felé érkeztem haza. Mindent megtárgyaltam személyesen a kapitányunkkal. .. Aztán töprengtem, felhívjam-e Trencsénit? Éjfélkor? A kollégák mondták, már többször hívott, legutoljára éjfél előtt. Akkor nem aludhat I Vár reám! Letárcsáztam a számát. Végre! — mondotta. Megkérdeztem, küldjek-e érte autót?. Van saját kocsim ... — válaszolta. Hogy is ülne rendőrségi kocsiba?! Húsz perc múlva bekopogott hozzám... — Krivos az asztalra teszi a magnetofont. Bekapcsolja. Megnyomja az egyik billentyűt. — Hallgasd... 37. — ...Foglaljon helyet..; — Köszönöm ... — Tudtam, hogy felkeres ... Megírja a legújabb huligántörténetet? — Azt hiszi, elhittem a reggeli meséjét? — Remélem, most azért keresett fel, hogy elmondja .. — Nem én öltem meg a feleségemet! — Miért nem jelentette már vasárnap, hogy megtalálta...? — Féltem ... — Most nem élünk olyan időket, hogy valakit ártatlanul meghurcoljanak... — Nem tudtam volna védekezni ... nem láttam a gyilkost .. Amikor a bokor mögé értem, már nem dobogott a szíve .. — Ha akarom elhiszem ... — Gyanúsít?! — Hozzon fel meggyőző érveket ... — Le akar tartóztatni?! — Csak védekezésre szólítottam fel magát! — Védjem az ártatlanságomat?! — A maga idejében még ezt a lehetőséget sem adták meg! — Nem értem ... — Elég volt egy szó, és máris meghurcolták az embert! — Nem értem... — Most sokan nem akarják ezt megérteni... — Beszéljen világosan! Mit kell nekem megérteni? — A bűnét! — Rám akarja kényszeríte- hi...?! — Maguk megkérdezés nélkül nyilvánították az embert vétkesnek... — Ne játsszon az idegeimmel! Megölték a feleségemet, maga meg... — Tessék, bizonyítsa be, hogy nem maga ölte meg ... — Hányszor mondtam, hogy... — ... holtan találta ... — Igen... — Hallott jajkiáltást? — Igen ... — Miért nem futott ki azonnal? — Mert fel kellett öltözködnöm ... — Nyakkendőt is kötött? — Ne kínozzon! — Nézze, nem bírom tovább, valamit meg kell magának mondanom... ötvenegyben örültem volna, ha engem maguk így „megkínoztak“ volna! — Nem értem... — Ötvenegyben tagja volt az újságírók elnökségének? — Igen... Reggel is mondtam, már rég kiléptem a szövetségből, abbahagytam az újságírást ... De mit akar ezzel mondani? — Nem emlékszik az ügyemre? — Rendőrségi emberekkel nem foglalkoztunk! — Akkor újságíró voltam ... — Krivos ... Krivos ... Krivos ... Nem emlékszem ... — ötvenegyben kizártak a szövetségből! keresett, bort öntött a poharakba. Ittak. Később ádám- kosztümben táncoltak ... Amikor táncoltak, a bokrok mögül két különböző helyről — ez az én feltételezésem, — figyelték a táncospárt. Az ablak nyitva — Mintha emlékeznék... Maga lenne az?! — Sajnos... — Azt hittük ... — Nem is beszéltek velem!’ — Olyan volt akkor a politika... — Az ember formálja a politikáját ... Nagy baj, aki ártatlan embereket tiport a sárba, most nem meri bevallani a bűnét... Hagyjuk... nem tartozik ide..., mégis összefügg a maga jellemével... — Kikérem magamnak! — Bocsánat Trencséni elvtárs, nem akartam megsérteni. Csak azt szeretném tudtára adni, nincs rendben a szénája a fennhangon kinyilatkoztatott kommunista erkölcse körül. Nem a régi bűnére gondolok. — Megint gyanúsít? — Hogyan lehetnek ilyenek az emberek? Megint gyanúsítom? Higgye el, Trencséni, jobb volna remeteként élni, hogy ne érezzen undort az ember... Nem gyanúsítom magát, csak arra akarom felkérni, írja meg a „Mese a huligán apáról és fiáról" című történet befejezését! — Sejtem, mire gondol... — A fia mindent bevallott. Csak egy dolgot nem tud, a legfontosabbat, hogy az apja csábította el kedvesét! — Istenem, mikor lesz már vége?! — A magam tapasztalatából mondhatom, az igazság és igazságtalanság sokáig fáj ... Remélem, most őszintébben beszélhetünk... 38. Krivos Feri leállítja a magnószalagot. Miklós doktor a tekintetével kérdezi, miért? Hagyd futni! — „Sorok közti“ magyarázatra lesz szükség, — mondja Krivos. — Sejtheted, mi történt vasárnap a víkendházban... Trencséni és a lány napoztak, a patak vizében hancúroztak. Amikor el akarták kerülni a kíváncsi tekinteteket, bementek a víkendházba. Alkonytájban Éva békétlenkedett, jártkelt a szobában, bekapcsolta a táskarádiót, hangulatos zenét vöít, be lehetett látni. Néhány perc múlva halk sikolyt hallottak. Éva gyorsan magára kapta fehér ruháját, és kirohant. Míg Trencséni felöltötte a nadrágját, belebújt az ingébe, eltelt néhány perc. Évát a víkendház mögött találta. Sóbálványként állt, az arcát a kezébe temette. Még a lélegzet is belérekedt. Ott... ott... — suttogta. Novák Éva mai szavai után ítélve biztosak lehetünk abban, hogy kirohanása pillanatában, ha néhány pillanatra is, láthatta a gyilkost, még pedig akkor, amikor felemelkedett a megfojtott asszony mellől, és kezével megfenyegethette, hallgatásra inthette a lányt... Trencséni^ nem látta a gyilkost, csak a futó léptek zaját hallotta. Az a két. három perc, míg felöltözködött, elég volt, hogy a gyilkos a szürkületben eltűnjön a szeme elől. Trencséni a bokor mögé futott. Ráismert a feleségére! Képzeld magad a helyzetébe, és Éva helyzetébe. A lány nem merte elárulni, kit látott a bokor mögött... Ha kitudódik a gyilkosság, gondolta Trencséni, a gyanú rájuk terelődhet. Trencséni nőügyei miatt egyszer pártbüntetést kapott. Senki sem mosná le róla a gyanút, hiszen férfi érdeke kívánja, hogy megszabaduljon a félkegyelmű feleségétől, a gúzsba- ■kötöttségtöl. s olyan életet élhessen, amilyet élni tudna. Hallgatott első érzésére. Később megbánta, hogy nem jelentette azonnal, hogy megölték a feleségét. Aztán már késő volt, mert nem jelentkezhetett, mégpedig a következők miatt: Amikor első érzésére hallgatott, Éva segítségével a holttestet bevitte a víkendházba, ők kiültek a házikó elé. A gyilkos a lánya miatt visz- szalopódzhatott, máskülönben nem tudhatta volna meg a címét, s megfelelő távolságból figyelhette őket. Besötétedett. A hullát átvonszolták a szomszéd hegyecske másik oldalára. Vagy kétszáz méternyi szakaszon a kanyargó patak medrében fárodoztak. Novák követte a hullavívőket. Trencséniék visszajöttek a nyaralóba, és gyalog mentek vissza a városba. Trencséni hazakísérte a lányt. Novák csak így tudhatta meg Éva címét. Az erdőben vagy a parkban átvirrasztotta az éjszakát. Hétfőn nem mehetett a lányához, mert — a nappal állandóan nyitva lévő kapun át leskelődh etett, és láthatta, Kovács néni gyakran benyit Éva szobájába. Kovácsék hétfő este mentőt hívtak, és bevitték a lányt a kórházba. Novák a kórház elé ment, s ott várakozott, míg Kovácsék távoznak. Aztán kicsengette a portást. A portástól tudjuk, Novák így szólt hozzá: Most jöttem haza a munkából, s a szomszédjaimtól hallottam, a lányomat idehozták... A portás érdeklődött, és közölte az apával, a lánya az elmeklinikán fekszik. Novák a második éjszakát is az erdőben tölthette. Kovácséktől tudjuk, kedd este gyűrött ruhában kopogott be hozzájuk. Éva szobájában megtalálta a borotvát, óvatosan a zsebkendőjébe tette, nehogy elkenje az ujjnyomokat. Szerda este kiment az erdőbe. Fellélegezhetett, amikor megtalálta az áldozatát. Még nem fedezték fel a gyilkosságot! Minden az ő malmára hajtja a vizet. A borotvával elmetszette az asszony torkát, galy- lyal és száraz avarral befedte a hullát. Minél később fedezik fel, annál jobb. Tudta, a borotván rajta lehet lánya ujjlenyomata. Ha egyszer felfedezik gaztettét, Trencsénire és a lányára terelheti a nyomozók figyelmét... — Körmönfont alak lehet... — mondja Miklós doktor. — Az... Beszélgetésüket félbeszakítja a telefon berregése. Kri- vost hívják. Egy-két szót vált a hívóval, és leteszi a kagylót. — Az ujjlenyomat egyezik, — mondja, és fáradtan visszaül a székére. — Jól tetted, Pali, hogy megmondtad Novák- nak, miről beszél „össze-visz- sza“ a lánya. Éva az egyetlen szemtanú! A gyilkos tisztában van azzal, ha a szemtanú felfedi kilétét, vesztett! Ezért maradt a városban, ezért zaklatott benneteket éjszaka idején. Kíváncsi volt, mikor árulja el őt a lánya ... — Csak nem gondolod?! — Az útjában áll! Most nagyon bánthatja, hogy a víkend- házig engedte az áldozatát. Nem tudhatta, hová megy Trencséniné. Neki viszont jól jött, minél messzebbre mennek az erdőben ... — Így el kell állnom tervemtől ... — mondja Miklós doktor. (Folytatjuk) hľónlha Az irodalmi és művészeti Lenin-dij jelöltjei között van Konsztantyin Pausztov- szkij, Szergej Szmirov, aki „A breszti erőd“ című müvében a II. világháború hőseinek állít emléket. Orosz irodalmárok mellett belorusz, örmény, litván, baszkír írók is szerepelnek a Lenin-díj várományosai között. A Lenin-díjasok listáját Lenin 95. születésnapjának előestéjén, április 21- én teszik közzé. XXX Négyezer pályázó 5 800 rajza és festménye érkezett a Béke-Világtanács „békés életünk gyermekszemmel“ címmel meghirdetett pályázatára. XXX Február 21-én kezdődött meg a varsói Filharmónia koncerttermében az év nemzetközi zenei esemény sorozata, a Chopin zongora- verseny. Az idei versenyre 29 ország több mint 160 fiatal zongoristája jelentette be részvételét. A Chopin- verseny három héten át tartó koncert-sorozata az eddigiek közül a legnagyobb szabásúnak ígérkezik. XXX Hazánkban 1964-ben 7 002 könyvet adtak ki 53 ezer példányban. Az egy főre e- sö könyvek kiadásában világviszonylatban vezetünk. A lipcsei könyvvásáron mintegy 560 külföldi kiadványt mutatnak be.. Nyugatnémet körök egy ideig a vásár bojkottálását szerették volna szorgalmazni, mégis 200 nyugatnémet könyv érkezett a nagyszabású nemzetközi kiállításra és vásárra. XXX A cseh kamarazenekar nagy sikereket arat az E- gyesiilt Államokban. XXX A Lúčnica Tánc- és Dalegyüttes a jubiláris évben „Tibor Andrašovan Tavaszi cseppek című zeneszámát is bemutatja. modern müve szer abc-je (8.) A naturalizmus 1857-ben A romlás virágain kívül még egy fontos mü látott napvilágot — Gustave Flaubert Bováryné- ja. Az író egycsapásra híressé vált, amit elsősorban annak köszönhetett, hogy új ábrázolási módszerrel alkotta meg regényét. Előtte hosszú és fáradságos tanulmányozást végzett, a történet minden részletét többször és alaposan átgondolta, mielőtt hozzáfogott volna megírásához. Sikerült is romantikus művészek alkotás- felfogásával szemben teljesen újszerű és azzal ellentétes művet létrehoznia. Az alkotómunka fő kritériumának az író személytelenségét és szemtelenségét tartotta, és a naturalisták éppen ezt sajátították el tőle s tanulták meg. A naturalizmus legnagyobb képviselője a világirodalomban, É- mile Zola is őt tekintette mesterének. Az új művészeti irány elnevezését a latin natura szóból kapta, ami természetet jelent. Ez volt az első kísérlet arra, hogy egy saját programjával elkülönülő író-csoport a művészetet a tudománnyal akarta ösz- szekapcsolni és közös nevezőre hozni. A naturalisták természettudományos vizsgálattal és fiziológiai okfejtéssel igyekeztek az ember állati ösztöneit feltárni. Azt hirdették, hogy az írónak a valóságot át kell másolnia müvébe. Azonban már a témaválasztás eredetisége és bizonyos életkörülmények felé való irányítása is szokatlan és speciális feltérképezést eredményezett. Regényeik cselekménye rendszerint fojtott, fülledt és bűnöktől súlyos légkörben játszódik le, amelyben mindenki testi felépítésének és alkatának megfelelően előre elrendeltetett és meghatáro - zott sors-séma szerint éli életét. A naturalista művek szereplői prostituáltak, bűnözők, nyomorgó és elálla- tiasodott bányászok, dúvad- dá változott parasztok, tehát olyan egyének, akiket a társadalom számkivetettjeiként tartunk számon. Mindez epikus ábrázolást és terjedelmes leírást igényel, e- zért a naturalizmus elsősorban regényekre és elbeszélésekre korlátozódik. Az írók vulgárisán beszéltetik hőseiket, aicik verekednek, káromkodnak, hajbakapnak és gyilkolnak. A naturalista alkotás részletezi a leg szemérmesebb emberi életmegnyilvánulásokat is — a leányok első igazi szeretkezésétől kezdve a nemi szervétől megfosztott férfi holt- tetemének aprólékos leírásáig. sokszor iszonyú és döbbenetes az az atmoszféra, a- melyet az író megteremt és kialakít. Éppen ezért ajánlatosabb e regényeket idősebb korban olvasni, mert megértésükhöz és felfogásukhoz egyébként is higgadtság és kialakult jellem szükséges. A naturalizmus és Zola neve a köztudatban eggyé olvadt és elválaszthatatlan egymástól, ö dolgozta ki e művészeti irány esztétikáját, és a naturalizmus sajátságait is művei által érthetjük meg legjobban. Daniéhoz ét Balzachoz hasonlóan ö is nagy irodalmi vállalkozásba kezdett, mert a ROUGON-MACQUART CSALÁD történetén keresztül hű képet akart festeni a XIX. századi társadalomról. Bár századunk elején a naturalizmus helyére új izmusok léptek, mégis néhány regénye még ma is élvezetes olvasmány (Patkányfogó, Nana, Germinal, stb.). A naturalizmus a magyar irodalomban Bródy Sándorban és Móricz Zsigmondban talált követőkre. Az utóbbival kapcsolatban általában azt állítják, hogy csak korábbi müveiben naturalista; az igazság azonban inkább az, hogy későbbi műveiben sem vetkőzte le teljesen a naturalizmus utóhatását (Barbárok, Rózsa Sándor). Valójában a naturalizmus nem is tűnt el teljesen, hanem a modern irodalom magába szívta ábrázolási eszközeit, és hozzáelegyedett más irányzatokhoz. Ezért nem egy mai regényben kimutatható, bár módosult formában. A naturalizmus jellemző sajátságai az alábbi részletben domborodnak ki. A sztrájkoló bányászok feleségeikkel betörnek az élelmiszerüzletbe, és utána a gyűlölt Maigrat üzletest keresik, aki nemegyszer csak úgy adott az asszonyoknak élelmiszert hitelbe, ha hajlandók voltak szeretkezni vete. A bosszúvágyók elől Maigrat a háztetőre menekül, ahonnan leesik és agyonüti magát. Először megdöbbennek, de csakhamar felülkerekedik bennük a hosszú évekig tartó meg- alázottság. Zola másutt is kitűnően tudta ábrázolni a női gyűlöletet és bosszúállást, amely műveiben sokkal állatiasabb formákat ölt, mint a férfiaké. „Azonban csakhamar újra felviharzott a lárma. Az asszonyok, akik megrészegedtek a vértől, nagy zenebonával törtek előre. — Hát mégis van Isten! Csakhogy véged van, te vén disznó! — üvöltötték. Körülállták a még meleg holttestet, nagyokat kacagva, csúfolódtak vele; ronda pofának nevezték szétroncsolt koponyáját, nyomorúságos életük minden haragját és bosszúját a halott szatócson töltötték ki. — Hatvan frankkal tartoztam neked, most kvittek vagyunk, te gazember! — kiáltotta Maheu-né tajtékzó szájjal. — Ezentúl már nem tagadhatod meg a hitelt... Várj csak, várj! Hadd tömjelek meg egy kicsit! S tíz körmével kikapart egy marék földet, durván szétfeszítette a halott száját és teletömte homokkal, porral. — Nesze, egyél, zabálji... Eddig úgyis csak minket nyúztál! A szitkok egyre hevesebb áradata zúdult a halottra, aki hanyattfekve, mozdulatlanul és kimeredt tekintettel nézett felfelé a végtelen égre, amely lassankint éjszakai sötétségbe borult. A halott szájába begyömöszölt föld is csak kenyér volt, amit az élő Maigrat mindig megtagadott a bányászoktól, Ö most már csak ebből a sivár kenyérből ehetett; nem hozott rá szerencsét, hogy kiéheztette a népet. Az asszonyok azonban más okból is bosszút akartak állam rajta. Ide-odaráncigül- ták, kör ül szimatolták, mint nőstényfarkasok. Mindahányon voltak, valamilyen kegyetlen tréfán törték a fejüket. Könnyíteni akartak a szívükön. Hirtelen felhangzott Brulé anyó rikácsoló hangja: — Heréljétek ki a disznót!" (Zola: Germinal) ZSILKA TIBOR Következik: A szimbolizmus és Ady
