Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-12-21 / 51-52. szám
A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA BÉfig ODHÜHRH ■ , , ....... > Kedves olvasóinknak kellemes karácsonyt és sikerekben gazdag új esztendőt kívánunk. Újévre Az örök változás jegyében az évvé érett, mért időt búcsúztatom, mint éji égen lehunyt napját az ősi föld. Eleme volt az életünknek, bennünk élt és ő benne mi. Árnyai nyomtalan eltűnnek, s utat mutatnak fényei. Az éj ölén fogan a hajnal, elosztanak a fellegek, jöjj bfborszínű virradattal Újév! Dallal köszöntelek: Minden népre békés nap süssön, a világ összes tájain, fészkéből senkit el ne űzzön, vérszomjas, tébolyult Kaáin. Az elemek bontott paránya, gépet hajtson, bontson hegyet; titkát éber tudós vigyázza, ne érjen tékozló kezet. Hangnál gyorsabban szálló gépek, ne hordjanak halált, tüzet, árvák, özvegyek, béna népek, ne átkozhassák röptűket. Fényévek távját messzehagyva műbolygőnk más csillagra szállj, fényed az új utat mutassa, ahol egymás mellett haladva minden nép egymásra talál. De addig éber bárddá válók. Nyugodj világ! Ne félj! Ne félj! Virrasztók és vigyázzt kiáltok, Míg ezer veszélyt rejt az éj. Zala József Ezzel a számmal pontot teszünk az Üj Ifjúság 1965-ös évfolyama után. Reméljük, hogy gyarapodó olvasótáborunk támogatása mellett a jövő évben egyre gazdagabb tartalmú lapot tehetünk le az Önök asztalára. Ünnepre készül a világ... örömet várnak és örömet adnak e napokban szerte a világon az emberek. Hazai tájakon és mindenütt, a Föld roppant fedélzetén... A kéklő végtelen óceánok között elnyújtózó kontinenseken, a sarkkörök dermesztő honában éppen úgy, akár az Egyenlítő vidékeinek perzselő napja alatt, mindenütt, ahol népek írják életükkel és alkotásaikkal a történelmet, ahol családi közösség tűzhelye s lámpafénye világít. Szlovák kőműves, belga ács, ukrán tanító vagy olasz dokkmunkás, magyar műszerész, brazíliai boltos, iraki földműves, angol hordár, ciprusi kertész, román cserepes, japán teaszedő s családjaik... Férfiak, asszonyok és gyerekek. Ifjak és öregek. A soknyelvű emberiség szívdobbanása most meggyorsul, életvágya felizzik; családtagok, barátok, rokonok, mindjobban érzik az együvétartozás láthatatlan, mégis oly erős kötelékeit. És erősebben érzik azt, hogy milyen jó, milyen felemelő érzés — szeretni egymást!.... Ünnepre készül a világ... S az ünnep már meg is kezdődött, jóval előbb, mint azt 9 naptár piros betűi és számai jelzik. Megkezdődött, hiszen az emberek már hetekkel karácsony beköszöntése előtt, szeretteik vágyát-kedvét forgatják gondolataikban. S így forgatta gondolataiban s varázsolta a ma és a közeljövő realitásává a közösség vágyát, kedvét az országot vezető párt közössége is. Az ünnep édessége eláradt a szívekben, az ajándékozás és az ajándékvásárlás boldog láza zsong mindenfelé. Az utca képe is megváltozott, s ez nemcsak abban nyitóárul meg, hogy estetájt zsúctdby több ember füröszti árért Derűsebb, zsongóbb, ára- ulat. Készülődés, tervezést és a józan számítgafoltabbak az üzletek cát a kirakatok fénye dóbb, lelkendezőbb getés... A szerte! tás csap össze — re telik? Persze! mint amit el a legszebb feleségnek, Ünnepre kés; nak most a hazáBi etnék vásárolni és mi- öbbre, jobbra vágyik, egnagyobb örömet, nyújtani férjnek, junk hát egymáson túl is, a tengereken át is, itthoni és távoli földek dolgozó, ünnepre készülő lakóinak: barátságot, bizalmat, biztonságot.... S hogy a kívánság — s az alliteráció teljes legyen s hangozzék nemcsak magyarul, de magyarosan iss bort, búzát, boldogságot, békességet...
