Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-12-14 / 50. szám
r • A belföldi víziutak fejlődése Európában és Amerikában egyaránt nagy fellendülési mutat. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST) programja célul tűzte ki a viziutak egyesítését, ami végeredményben is jelentős módon hozzájárul a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak elmélyítéséhez. Ezért a KGST végrehajtó bizottsága 19. ülésszakán, 1965. áprilisában tudomásul vette és pozitiven értékelte a KGST országok egységes belső víziút-hálózatának kialakításáról szóló tanulmányozást. A közeljövő terve: összekötni a Duna — Odera — Elba szakaszt, meg a Viszla — Búg — Dnyeper víziutat és másokat. A zólyomi járási mezőgazdasági gépesített számviteli központ automatikus gépeken számítja és értékeli ki a Cajnemesíiö telepek különböző számítási feladatait. Képünkön az Aritma 140-es gépeket látjuk. Napjainkban a sajtó és a rádió gyakran foglalkozik a fiatalok életével, nevelésével, s az idősebb generáció csaknem egyöntetű véleményével, hogy a mai fiatalság rossz. Nagy meglepetés volt ezért számomra egy középszlovákiai szövetkezet elnökének levele, melyet a rádióba küldött azzal a kéréssel, hogy közöljék le. A levélben röviden ez állt: Két fiatal fiú jelentkezett az említett szövetkezetben azzal a kéréssel, hogy dolgozhassanak ott egy hétig. Táboroztak a közeli hegyekben, pénzük elfogyott s a további útra szeretnének egy_ pár koronát keresni. A vezetőség természetesen nem szívesen egyezett bele, „a külső szerint ítélve, nem néztek ki valami dolgos fiúknak.“ Hosszú vita után mégis igent mondtak. Az egy hét letelte után maga az elnök ajánlotta a fiúknak, hogy maradjanak még egy hétig, mert mint írja, meglepően szorgalmas, dolgos fiúknak bizonyultak, s említésre méltó munkát hagytak maguk után. „Ne Ítélkezzünk tehát a hosz- szú haj és szűk nadrág szerint“ — írja befejezésül a szövetkezet elnöke. S hogy miért öntött el a büszkeség e szavak hallatára? Magam se tudom. Talán azért, mert manapság igazán ritkán fordul elő, hogy valaki dicsérné a fiatalokat. Sokkal gyakrabban halljuk azonban, hogy milyen rossz ez a mai fiatalság, vagy „amikor mi fiatalok voltunk, az más volt." De senki sem ír a dolgos, törekvő, felelősségteljes, tudnivágyó fiatalokról. Ez késztetett arra, hogy tollat fogjak, s írjak egy pár sort a fiatalok védelmére, vagyis megcáfoljam az idősebb generáció egyöntetű nézetét, hogy a mai fiatalság rossz. Sajnos igaz, hogy nem kis számban akadnak olyan fiatalok, akik javítóintézetek falai közt nőttek fel, vagy fiatal ko_ ruk ellenére már bíróság előtt álltak. De senkinek sem jut e- szébe mélyebben megvizsgálni Még egyszer a fialaiokról az okot, vajon miért jutottak idáig ezek a „henyélő“ fiatalok? — Vagy talán ilyeneknek születtek? Egy érdekes statisztikai a- dat került a kezembe, amely világos feleletet ad arra, hogy a fiatalok bűntetteiért elsősorban a szülőket kellene felelősségre vonni. Az utolsó 5 év a- latt büntetett fiatalok 25 százaléka rendezetlen családi viszonyok közt nőtt fel, 24 százalékát képezik elvált szülők gyermekei, 28 százalékára nyugodtan alkalmazhatjuk az ismert közmondást „nem esik messze az alma a fájától“ — Csak a maradék 5 százalék — ami igazán csekély szám — nevelkedett rendezett családi viszonyok mellett, s csalta meg dolgos, becsületes szülei bizalmát. Vagy talán egy egyszerűbb példát említek meg. Gyakran emlékeznek vissza fiatalságukra a ma már ószhajú apák, nagyapák, s büszkén mesélik unokáiknak, milyen szerenádot adtak a lányok ablaka alatt, „csakúgy rengett bele az utca“. Próbáljon ma 5-6 fiatal a parkban énekelgetni, gitározni, mindjárt „huligán“ névvel tisz. telik meg őket. Sorolhatnánk tovább a példákat, melyek bizonyítanák, hogy nem mindig jogos az idősebbek bírálata. Sőt az a véleményem — és azt hiszem többen egyetértenek velem, — hogy javulás észlelhető a fiataloknál az előző évekhez viszonyítva. Becsülik szüleiket, tanítóikat, — egyszóval az idősebbeket, akik nélkül nem lenne ilyen örömteljes az életük. Tisztelettel gondolnak rájuk, tudják, hogy hatalmas munka áll mögöttük, 20 szabad év — az építés, a munka, az igyekezet évei — s az eredmény: milliók vágya, a szocializmus, a béke. ök mindezt készen kapták; a békét, a munkát, a jólétet, Tudják, hogy hálával tartoznak ezért kommunista pártunknak s egész népünknek. Téves nézet tehát, hogy a mai fiatalok csak a jövő világos távlatait látják. Tisztában vannak a nehézségekkel és problémákkal, melyeket nap- mint nap meg kell oldani. Tudják, hogy szocialista társadalmunk további fejlődésének feltétele az odaadó, a felelősségteljes munka, amellyel a jövőt, a kommunizmus és béke világát építjük. KÉT EPIZÓD A rögtönzött tantermek üresek már, az ebédlőben is egyre ritkábban koppan eyy’Zgy tányér, kanál. Bent kellemes meleg, künn a szabadban —15 Celziust mutat a hőmérő. Lassan csend üli meg az üdülőt, mely két óra hosszat tart. Nem az iskola házirendje ez, csupán az ebéd utáni szabadot jelenti ez a nagy nyugalom. Alig akad, aki nem használná ki az ebéd utáni két órát. Mert szánkózni, sízni a hójödte Tátra csúcsai alatt éppoly élményt jelent, mint nyáridóben csónakázni a Duna hullámain, és vajon ki ne szeretné ezt is, azt is. és akik önfeledten játszanak, hangoskodnak odákünn, alig sejtik, hogy levél érkezett számukra, olyan levél, melyre nem is számítottak. 0■ Egyszerű, fehér levélpapír, rajta néhány géppel írt sor, aláírás és bélyegző. Néhány sor és mégis többször olvassuk el sorban egymás után. Talán a meghatódottság, talán a levél egyszerűsége okozza ezt, de egyremegy. A gútai iskolásoknak, pioníroknak szól a levél. Prágából küldték, a negyedik körzetből. Ez áll benne röviden: Körzetünk .pionírjai és iskolásai tár- sadalMi munkával ötvenhétezer koronát kerestek, és e spontán segíteni-akarás eredményével szeretnék megsegíteni az árvíz sújtotta gútai pajtásaikat. Kérjük az iskolák pionírszervezeteit, ajánlatunkra adjanak konkrét javaslatokat... Körzetünk iskolái és pionírjai nevében L. Rostočilová, Praha IV: Eddig a levél. De a válasz sem várat sokáig magára. Amikor az aznapi utolsó postaszál- lítmány elhagyja Tátra Lomni- cot, a köszönet, a válasz már ■ott van a postazsákban. És Okikért mindez történik, mit sem tudnak semmiről. Kint gyúrják a havat, hogy felfrissülve lássanak hozzá a délutáni tanuláshoz. ß ehavazott autó áll meg az épület előtt. Ketten szállnak ki belőle nehéz csomagokkal a hónuk alatt. Ügy látszik mégsem tévedtek, mert egyenesen a bejárat felé igyekeznek. A folyosón az iskola igazgatója, Húsvéth István után érdeklődnek. Nemsokára előkerülnek a tárgyaló felek, és kézbeveszik a szerződési javaslatot, melyben a sviti Chemo svit n. v. védnökséget vállal a gútai iskola Tátra Lomnicon tartózkodó részlege felett. ... Havonta egy autóbusz az iskola számára... — úgy gondoljuk, erre nagy szüksége lesz az iskolának, legalább havonta egyszer meglátogathatják egymást a különböző üdülőkben tartózkodó gyerekek, testvérek — fűzi hozzá mindjárt a chemo sviti FSZM üzemi elnöke. Tizenöt pár sícipő, tizenöt szánkó, 1200 korona a karácsonyi ünnepekre, további ezer korona ajándékók 'a karácsonyfa alá, 1500 korona: könyvekre, a varrókor részére az iskolai év folyamán kétszer elegendő mennyiségű ruhaanyag, egy fényképezőgép, nagyítóval és teljes felszerelés a fényképészeti kör számára, és végül 1500 korona egyéb személyi szükségletekre. Aláírás: Martis mérnök igazgató, P. Kuboši az FSZM üzemi szervezetének elnöke, az iskola részéről Húsvétit István és Juhász Árpád igazgatók. A megbeszélés nem hosszadalmas. Csupán a szerződési pontokra vonatkozólag történik egy-egy megjegyzés, akárcsak az imént. Ezt vagy ezt ezért tartjuk fontosnak stb. Az autó tovább robog Svit irányába a havas országúton, és a két óra is letelt. Néhány perce isméi hangosabb a folyosó, a szobák. Csörömpölés hallatszik az ebédlőből is. Nincs baj az étvággyal sem. — Most pedig ki-ki a maga helyére, — hallom az egyik nevelő hangját, és a kíváncsiakat is megnyugtatja. — Majd vacsora után mindent megtudtok, de addig tanulás — hallom az iménti hangot. — De mégis __— na jó, hát akkor elmondom. Mindenki megkapja a magáét, lányok fiúk egyaránt. — Akkor nagyító is lesz? — hangzik el a kérdés. — Hát ezt meg honnan tudod ? — Mert a fényképészeti körnek ez hiányzott. — Lesz, lesz, csak gyerünk, munkára! Lassan mindenki elfoglalja a maga megszokott helyét. Magányosan vagy kettesben, kinek hogyan megy jobban. Hiszen a jutalom elsősorban is azokat illeti meg, akik erre a legjobban rászolgálnak. És elmaradni bizony senki ■ sem akar. Ez szinte irattan törvénnyé lett itt az iskolában. Mert a szerződő felek egyike erre is kötelezte magát, ha nem is betű formájában. - ny -d A Duna — Odera — ElbaT-csatcurna — mint 5-7 milliárd korona értékű befektetés — több célt, főleg szállítást és vízgazdálkodást szolgálna... Tervezése főleg abból az előfeltételből indul ki, hogy a víziúton történő szállításnak jelentős műszaki — közgazdasági előnyei mutatkoznak, ha azt a szállítás módjaival, főleg a nagy távolságra történő áruszállítással ösz- szeliasonlttjuk. A Duna — Odera — Elba víziót kihasználása arra is irányul, hogy a Duna felső folyásából másodpercenként ötven köbméter vizet vezessenek ei. E vízmennyiség az alsómorva- országi és szlovákiai területek öntözését segítené elő, hozzájárulva Ostrava kritikusnak mondható vízellátásához és az Elba vizének szabályozásához. A csatorna terve évi 60 millió tonna áru szállításával számol. Évente több mint 22 milliárd tonnakilométert tesznek meg a csatornán. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság földrajzi helyzete, a Duna — Odera — Elba-csa- tornát figyelembevéve, úgyszólván központi jellegű, keresztül haladhat rajta az európai jelentőségű víziút útvonala. A DUNA — ODERA - ELBA CSATORNATERV FEJLŐDÉSE A Duna — Odera — Elba-csatorna gondolata nem újkeletű, már a középkorban foglalkoztak vele. Dubravius cseh krónikus ( + 1552) feljegyezte, hogy IV. Károly császár valójában már hozzá is látott a Duna — Elba-csatorna megépítéséhez, a Moldva folyón keresztül. A vo- gemontbeli Lothar 1700-ban nyilvánosságra hozta a Duna — Elba — Odera víziűtról készített első tervét, amely Morvaországon keresztül vezetett volna. Vagyis azon az útvonalon, amely mindmáig időszerű maradt. Lothar terve nem valósult meg, mivel a 18. század elején Európában az ilyen jellegű mesterséges víziutak még csaknem ismeretlenek voltak. Csak a 19. század elején újult fel a csatornával kapcsolatos tanulmányi munka. A külföldi tapasztalatok ugyanis megmutatták, hogy a víziutak jelentőségüket bizonyos feltételek figyelembevételével még a vasút időszakában sem vesztik él. 1900 körül a Duna — Odera — Elba-csatorna új, nagyvonalú tervjavaslatai bukkantak .fel. A folyók hajózhatóvá tételét szolgáló állami alapról szóló 1931. évi 50. törvénycikk már foglalkozott a nagy vízimű építésével kapcsolatos előkészítési munkálatokkal is. Műszaki és üzemviteli vonalon további javulás történt (1000 tonnás hajótípusök és úszó szállítómüvek .felhasználása). A csatornaépítéssel kapcsolatban 1945-től 1952-ig semmilyen számottevő változás nem történt. A tanulmányi munkálatok jórészét a műszaki megoldás rögzítésére irányultak. Napvilágot látott e víziút kihasználásával kapcsolatos több javaslat is (öntözésre, áramszolgáltatásra felhasználandó vízmennyiség). 1952 — 1958 között a Duna — Odera — Elba víziút teljesen új, korszerű koncepciója készült el, amely megfelel az új gazdasági követelményeknek. A brnói Hydroprojekt 1958-ban a víziút új változattervét készítetté tel (a tanulmányozás kizárólag az Odera — Duna ágra szorítkozott). 1. A morvaországi csatonaterv-változat. 2. Vág-csatorna változat, a Vág folyó kihasználásának az Odera — és Duna-csatornáva! kapcsolatban. 3. A folyami változat a Morva folyót (Dévénytől Kroméŕižig) és az Odera folyót maximális módón kihasználná. A közvetlen csatornarész mindössze Hullntól vagy Prerovtól Ost- raváig terjedő vonalra szorítkozna. A tervváltozatok közül a morvaországi folyami tervváltozat került ki győztesen, mivel beruházás szempontjából a legelőnyösebb. Látni ezt dr. Jaroslav öabelka mérnök adataiból is. (Belföldi víziutak.) A MORVAORSZÄGI FOLYAMI TERVVÄLTOZAT A morvaországi folyami tervváltozat a jelenlegi koncepció szerint három, egymástól eltérő szakaszra oszthatjuk: Duna — Prerov, Prerov — Odera és Prerov — Elba vonalra. Az első két szakasz alkotja együtt az Odera — Duna csatomarészt. A Dunától Prerovig húzódó 176,1 kilométer hosszúságú vízi útvonalon szállításra előnyösen ki lehet használni a szabályozott Morva folyót Csupán a Kroméŕíž — Prerov rövid útszakaszon kell csatornát építeni. A CSATORNA ÉS A SZÁLLÍTÁS A Duna — Odera — Elba-csatorna egységes hálózatba foglalja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság eddigi víziútjait, párhuzamosan a jelenlegi fő vasútvonalakkal. Ez a víziút a nemzetközi szabályzat értelmében negyedrendű lennne. Az úszótestek méreteit az áteresztő zsilipek nagysága szabná meg (170 x 12 méter, 2,5 méter merüléssel). Nagyobb városaink közül Üstí nad Labem, Roudnice, Prága Nim- burk, Kolín, Pardubice, Olomouc, Ostrava, Hra- nice, Pŕerov, Uhorské Hradište, Bratislava. Komárom, Párkány, továbbá a Vág hajózható része mellett elterülő városok, mint Zsolna. Bytča, Pov. Bystrica, Trenčianska Teplá, Trenčín, Nové Mesto nad Váham, Póstyén, Hlohovec, Szered, Vágsellye lakosai Európa valamennyi tengerére eljutnának víziúton. A CSATORNA VÍZGAZDÁLKODÁSI JELENTŐSÉGE A Duna — Odera — Elba-csatorna feladatának megértéséhez, a csehszlovák vízgazdálkodási helyzet megjavításához leginkább talán az járul hozzá, ha tekintetbe vesszük Ostrava vízszükségletét, amely e szemszögből nézve az ország legkritikusabb pontja. Ostrava vízszükségletét az időszaki harmonogram megjavításával a mellékfolyók szabályozásán kívül csak olymódon biztosíthatják, ha más folyókból szerzik be a szükséges vízmennyiséget. Természetesen a Duna jön számításba, mivel vízbősége messze meghaladja a többi folyó víz- mennyiségét. A Duna tulajdonképpen az egész Csehszlovák Szocialista Köztársaság legtermékenyebb részeit — mint a Csallóköz és az alsómorva- országi síkság — is képes bőven, az öntözéshez szükséges vízzel ellátni. E helyeken az öntözéssel nagy terméshozamot lehet elérni. A Duna és mellékfolyóinak gazdaságos kihasználásával e víziút nemcsak vízfogyasztó lesz, de vízzel látja majd el a vízgazdasági objektumokat is. A Duna — Odera — Elba-csatorna népgazdasági jelentősége nagy kiterjedésű. Az óriási mennyiségű áru egy része, amit eddig tengelyen szállítottak, most víziúton jut el rendeltetési helyére, s ez visszahat majd a vasúti szállítás egész koncepciójára. Egyrészt lehetővé teszi, hogy a vasúthálózat beruházása csökkenjen, vele együtt a vasúti kocsi és mozdonyparké is. Másrészt viszont új problémákat vet fel a gépesítés terén, amit az áru átrakása követel meg. A vasútról kell majd a hajókba rakni az árut. A Duna — Odera — Elba víziút megépítésén a- Csehszlovák Szocialista Köztársaságon kívül Nyugat-Németország Hamburg kikötője is rendkívül érdekelt fél, amely tlymódon kiterjedt hátországot teremtene magának. (A) Előkészület a káfc'elvezeté felújítására A komáromi Steiner Gábor Hajógyár szaktanintézetének tanulói az árvíz idején is derekasan kivették részüket a gátvédelmi munkából. Most, az árvíz utáni helyreállítási munkálatoknál is jelentős segítséget nyújtanak a hajógyárnak. Habár a hajógyárban teljes ütemben folyik már a termelés még mindig akadnak teljesen helyrehozhatatlan árvízkárok. Ezek egyike közé tartozott a trafóállomások közötti közvetlen kábelvezetékek felújítása is. Elvégzésére a novemberi szabad szombaton került sor, és az energetikus részleg dolgozóinak komoly seKomáromi jelentés gítséget jelentet a fiatalok közreműködése. A szaktanintézet száz tanonca rukkolt ki, hat mesterrel az élükön. Bizony ennyi dolgos kézre volt szükség, mert hosszú és nehéz kábelvezetékeket óvatosan kell kezelni és a csatornákban lehelyezni. Csakis az elismerés hangján beszélhetünk az önkéntes munkán résztvevő ta- noncok lelkes és szorgos munkájáról, A hajógyári e- nergetikus részlegnek a kábelfelújítással sikerült be_ , biztosítania, hogy a vállalat folyamatosan termelhet még akkor is, ha netán az egyik trafóállomás esetleg elromlana. Hosszú lenne felsorolni mind a száz tanuló nevét, pedig megérdemelnék — azt azonban el kell mondanunk, hogy nagy munkába kezdtek, ami jói sikerült és megérdemlik az elismerést, mert „férfias munka volt!“ Szénássy János
