Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-11-30 / 48. szám

KA SS A-PÁRIZS szórakozott számtantanár fele­más zoknija és krétás kabátja kérdezés nélkül is sokminden- ről beszél. A nők divatot vizs­gáló tekintete élesebb minden pillantásnál. Nem kell azonban e néhány bevezető sor után arra gondolni, hogy a kaásai lányok, asszonyok minden ener­giáját a divatkutatás meríti ki. Ez nem egészen így van. Mivel azonban szeretnek szépen öl­tözködni, majdnem így van. Külföldi divatlapokat böngész­nek, s a Párizsban járt isme­ják nagyszerűen megválaszta­ni. hanem arcápolószereiket, lakkjaikat is. Ahogy mindezt egységessé, harmonikussá va­rázsolják. szinte művészi. A napokban Kassán vendé­geskedett egy francia. Alapo­san szemügyre vette a kassai lányokat, asszonyokat, s így nyilatkozott: A kassai nők vonzóak, kellemesek, szépek. Szólhat ettől elismerőbben erre hivatottabb ember? Alig­ha. FELESÉGEIM TÖRTÉNETE .Nem Füst .Miiián híres regé­nyére gondolok. A cím erre utal ugyan, a tartalom azon­ban semmiesetre sem.1 Az én feleségem története ugyanis korán reggel kezdődik. Kilép a bérház kapuján a korán jött tél havat pilinckázó ege alá, és a villamosmegálló felé veszi útját, hogy munkahelyére jus­son. A villamos azonban nem jön. Továbbsétál pár métert, s felül egy buszra. Az is arrafelé közlekedik, pici kerülő az egész. A busz azonban tömött, a kalauz ingerült, az utasok egymás-hegyén-hátán rajza­nak. Szerencsére egy véletlen megoldja a kényelmetlen hely­zetet. Elromlik valami. Füst van, gyönyörű kék füst, és ki kell szállni. Tartalékkocsi nincs, jót tesz az a pár méter gyalo­golás. Feleségem története másnap reggel újra kezdődik, vagy ha úgy tetszik, folytatódik. Jön a villamos. Ugyancsak tömött, ugyancsak szitkozódik minden­ki, s ugyancsak elromlik. A villamos ugyanis rozoga. Mo­torja úgyszintén rozoga. Most nem füst van, hanem lángok. Gyönyörű sárga lángok. És most megvan a hiba is: kiégett a motor. Nem bírta szegény pára a megterhelést. Humorérzéke viszont min­degyiknek van. az ember nem is gondolná, hogy Karinthynak ennyi rokona van Kassán. A türelmetlenkedő, jogosan há­borgó utasok panaszaira ugyan­is egy szellemesen (és köny- nyelmüen) megfogalmazott mondat a válasz. Felelősségét-' zetről szó sincs. Komoly ba­jok vannak a kassai közleke­désben. Közép-Európa legna­gyobb kohászati üzeme, a Ke­letszlovákiai Vasmű, a város­tól jónéhány kilométernyire fekszik. Gyorsvasútjárat köti össze a várossal. Itt ugyanazok a bajok, mint a városban. Túl­zsúfoltak a villamosok, nem járnak rendszeresen, ha kiesés van, elkésnek a műszakrasie- tök. Hihetetlenül hangzik, de úgy van, hogy a vasmű dolgo­zóinak legnagyobb gondja a közlekedés - munkahelyre való jutás, s a műszak letelte után a hazamenés. Kassán, sajnos az esetek túlnyomó többségében nem így van. Felmérést készí­tettem, több mint ötszáz utast kérdeztem meg. Több mint öt­száz kassai és kassakörnyéki ember mondta el véleményét a közlekedésről. Egyetlen egy sem használt dicsérő szavakat. A feleségem története, min­den kassai és kassakörnyéki dolgozó története. A sínek és utak erek a város vérkörében. A vérellátással baj van. Sürgő­sen felcsert kell hívni! Ez a pár igaz sor nem egy újságíró mérges dühlobogása. Ez a pár igaz sor sokezer mun­kásember közös véleménye, kritikája és vágya. Fegyelmet, rendet, szervezettséget kérnek az utasok. Több villamost és autóbuszt. Gyakoribb járatokat. Csúcsforgalom idején jóval töbh kocsit. Szinte valamennyi Csemadok- réndezvényre — már megszü­letése előtt rányomjuk a bé­lyeget: „ez úgysem lehet elég­gé színvonalas“. Egyetlen tö­megszervezetünk valóban nem ért el fennállása óta kimagas­ló, nagy sikereket rendezvé­nyeivel. A nemzetközi szintet alig-alig ütötte meg egynéhány jobban sikerült kulturális meg­mozdulásunk. Folyóiratainkra is hasonló szemszögből néznek a legtöbben. Az utóbbi időben azonban ör­vendetes változás tanúi lehet­tünk. A csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkara komoly si­kerrel szerepelt Budapesten. Kodály Zoltán, a zeneirodalom élő — világviszonylatban is elismert — klasszikusa elisme­réssel nyilatkozott az énekkar első külföldi szerepléséről. Lap­jaink többsége foglalkozott már az eseménnyel. Az ének­kar most már hivatalosan is a Csemadokhoz tartozik. De eddig is ez a szervezet volt fő támogatója. A Csemadok kas­sai helyi szervezete is bebizo­nyította: lehetséges világszín­vonalon mozgó műsor összeál­lítása és megrendezése akkor, ha megfelelő akaraterő, szer­vezőkészség, ügyesség és.rá­termettség is van hozzá, A Művészetek Házában meg­rendezett Bartók-emlékest e- gyedülállő a maga nemében. Egyetlen más város sem vo­Énekkara szintén jól beleil­leszkedett a műsor egészébe. Kár lenne az est néhány ap­róbb szervezési hibáját boncol­gatunk. A szőrszálhasogatás os­toba mesterség. Egyvalami biz­tos: a műsort a Csemadok ren­dezte (Béres József és társai, a Batsányi Kör néhány tagja legmagasabb elismerésünket és csodálatunkat érdemli), és ez W1 lie; SZÍNVONAL ÍZ EUSEBIO tam á csehszlovák válogatott tartalékkapusa. és igy alkal­mam nyílt a kispadról sokmin­dent alaposan, részletesen meg­figyelném. Eusébióról annyit tüdtam. hogy rendkívül jószí­vű. közvetlen természetű fiú. aki a mérkőzésekért járó busás prófibérböl édesanyját és test­den olyan képessége meg van, mely a legjobbak sorába emeli. Legtöbbre mégis azt becsülöm benne, hogy nem híve a durva, embertelen játéknak. Eusebio a világ sportjának olyan jelen­sége. akit feltétlenül tisztel­nünk, csodálnunk és követnünk kell. H a azt mondom: Kassa, akkor a világhírű Békemaratonra, a Bánk bánra és a Ke­letszlovákiai Vasműre, Közép-Európa legnagyobb kohászati üzemére gondolok. Ám a Békemaraton újabb fogalmakat variál. Nevek, évszámok és címek sokasága röppen ki pillana­tok alatt a koponyából, pontosan úgy, mint esil- lagszóróból a csillagocskák. A csillagszóró ez esetben maga a város. A szerteszét röppenő fénypontok pedig emberek, házak, utcák nevei. — Azt mondtam, Békema­raton. De akkor máris azt kell mondanom: Bu- kovszky Béla mérnök, a maratón atyja. — Azt mondtam Közép-Európa legnagyobb vasműve. De akkor fel kell sorolnom: itt készítik a sztaniollemez-vékonyságú és a három centi­méter vastagságú lemezeket. Persze a két mé­ret közötti valamennyi vastagságú lemezfajtát is. Sokezpr munkás és mérnök második ott­hona ez a gyár. A legkorszerűbb technológia érvényesül a munkafolyamatokban. És még mindig terebélyesedik. Bánk Bán? Igen, Katona József hires müvét e város színpadán vitték először közönség elé. Az akkor már két éve halott író színészba­rátja kutatta fel a méltatlanul elfelejtett re­mekművet, lefújta róla a port és a mú elindult hódító útjára. Déryné és Megyeri játszották a főszerepet, és egy bizonyos Latabár, a mai La- tabárok egyik őse, aki már a múlt században is ezt a nehéz, de végtelenül szép mesterséget választotta. De ez a város ezer és ezer más e- seménynek volt szemtanúja vagy éppen fősze­replője. Gyönyörű templomában, a Dómban nyugszik II. Rákóczi Ferencz, a kurucmozga- lom legendás vezére, szlovák, magyar és len­gyel szegénylegények rajongásig szeretett irá­nyítója. Itt élt egy ideig Batsányi. Itt kiáltot­ták ki a híres kormányprogramot. Jónéhány é- ve működik már az ország egyik legjobb szak* emberképző iskolája, a gépészeti és elektro­technikai ipariskola. És a Keletszlovákiai Vas­művek, e gyáróriás árnyékában számos apróbb üzem vékony kéménye mered az égnek, s ter­mel naponta az ország, s a világ részére. Kas­sa a múlt, a jelen, s a jövő városa, mint min­den város. De van Kassának egy utánozhatat­lan varázsa, mely egyetlen más városnak sem sajátja. Sajátos légköre van, sajátos emberekkel. Le­gendás öregek élnek falai közt. Szakállas festők, világjárt mesteremberek, csontig lefo­gyott öregasszonyok. Sportolók, tudósok, zené­szek. Lányok, asszonyok, apák, nagyapák. Jópár különleges arcú és ruházatú, rendkívüli élet- tapasztalattal rendelkező hajdani bohém járja a modern utcákat. Ennek a sajátos atmoszférának szeretnénk havonként egyszer, egy teljes oldalon valami­féle képet adni. Borkóstoláshoz hasonló mű­velet lesz ez: kóstold végig, ez Kassa. Gon­dokról és örömökről szeretnénk hírt adni. Bár­miről írjunk azonban, mindig a jószándék, a segíteni-akarás, a város szeretete és tisztelete vezérli toliunk. rősre máris lecsapnak: hogyan öltözködnek ott? Mit viselnek ott a nők? Légijárat nincs egyelőre a két város között. Mégis össze­köti őket egy nagyon erős, nagyon izgató, nagyon vonzó szál. A divat. Kassa figyeli Párizst. És Párizs Kassára is gondol. Az emberek egyféle kifeje- zöképessége az öltözködés. A Mindenki tetszeni akar. Tehát mindenki divatos szeret­ne lenni. Jön egy hullám, amely uralkodóvá válik, s meghatá­rozza a szint az illatot és a szabásminta formáit. Az lesz a „módi". A divathullám köz­vetve és közvetlenül jut el Kassára. Egyvalami azonban biztos: a kassai nők is a leg­divatosabb ruhadarabokat, ci­pőiéi éket öltik magukra. Pil­lantsunk végig az ez évi téli divaton, s máris meggyőződ­hetünk róla, hogy amit a fran­cia főváros szépasszonyai és lányai hordanak, azt a cseh­szlovákiai nagyváros is beszer­zi. A különféle színű fejkendők és kucsmák itt is díszítik (s védik) a csinos fejet. A ka­báton található szőrmedíszftés nálunk is fellelhető. A csizmák sokfélesége meglepő. (Nagyobb baj. hogy nem egykönnyen jut­nak hozzá a vásárlók.) Egyik Párizsban járt isme­rősöm mondta: a párizsi nők csodálatosak! Utánozhatatlan szellemesség és ötletgazdag­ság jellemzi őket, amely az öltözködésben is megnyilvánul. Nemcsak ruhadarabjaikat tud­nultatott fel Bartók művei tol­mácsolásakor annyi világhírű egyéniséget, mint éppen ez az egyetlen Csemadok-rendezvény. Soha nem fordult még elő, kül­földön sem, hogy egy műsor keretében lépjen fel Bartókné Fásztory Ditta zongoraművész­nő, az elhunyt zeneszerző né­hány hónapja ismét nyilvános­ságra lépő özvegye (Comensoli Máriával együtt a Hét mikro­kozmoszt adták elő), a Tátrai vonósnégyes, Sándor Judit, a budapesti Opera szólóénekesnője, és Lendvai professzor, a legjobb magyar Bartók-kutató, aki nemcsak ér­dekes, de rendkívül újszerű és lenyűgöző előadást tartott Bar­tók zenéjéről. Persze nemcsak külföldi vendégek léptek fel. A kassai rádió szimfonikus zene­kara, Vojtech Adamec és Ján Sefl vezényletével (külön kö­szönet jár nekik áldozatkész­ségükért) és a Kassai Tanítók a műsor világszínvonalon moz­gott. Bebizonyosodott hát, hogy lehet hazai magyar rendezvény is magas, nemzetközi fokot el­érő. Áldozatot kell hozni érte, az biztos. Nem egy-két nap munkája volt nyélbeütni a mű­vészeknek ezt a nagyszerű ran­devúját. Sok fáradozás és ke­serves szervezési munka előz­te meg. De az eredmény min­dennél többet mond, s minden­nél többet ér. A kassai Csema- dokosok is bebizonyították: nem törvény az, nem dogma, hogy csehszlovákiai magyar kulturális rendezvény nem le­het egészen kiváló. Lehet. Min­den érvelésnél többet monda­nak a tények. A Bartók-est sikere és szín­vonala perdöntő bizonyíték már: olyan érv, amely egysze­riben megbuktatott minden mesterségesen felállított teó­riát. Eusébiót csak az újságokból hírből ismertem egészen addig, míg Portugália egyik gyönyörű kikötővárosába. Por­tóba el nem jutottam. Én vol­véreit támogatja. Emlékszem, egyszer úgy nyilatkozott, hogy két nőt tisztel a legjobban: édesanyját (mert gyermekko­rában esti órákig hagyta fociz­ni) és Sophia Lorent, mert természetét nagyon közelálló­nak érzi sajátjához. A mérkő­zésen aztán minden bebizonyo­sodott. Eusébio utánozhatatlan művésze a labdarúgásnak. De ami a legfontosabb: sportszerű eszközökkel játszik. Amikor ő bocsánatot kér egy véletlen durvaságért, nem pózol, hanem szívből, komolyan gondolja. Napokig bántja egy-egy csú­nyább eset. Az ünnepi vacsorán csapatunk valamennyi tagjával barátságot kötött. Egyébként fiatal házas, egy mogambquei szépség a felesége. Eusébio fizikailag is nagyszerűen fel­épített focista. Megfelelő gyor­sasága, rűgótechnikája, s min.

Next

/
Oldalképek
Tartalom