Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-11-16 / 46. szám

Winnetou

Mit csinálnak, ha nincs mit csinálniuk ?

SZOCIOLÓGIAI KUTATÄS

Vajon milyenek is tulajdonképpen azok a íiúk és leányok, akik tegnap voltak vagy holnap lesznek tlzenhétévesek? Igazán ismerjük őket? Hiszen elképzelésünk és véleményünk róluk van elég, de hogy a valóságban milyenek, mit gondolnak a környező világról, azt talán már nem tudnánk pontosan megmondani.

Csupa kérdés, melyekre tőlük szeretnénk feleletet kapni, és - őszinte feleletet. Ezért azután ezév februárjában aránylag széleskörű szociológiai kutatás indult Prágában. Húsz prágai iskolát választottak ki sorsolással: öt tizenkétéves, öt ipariskolát, öt tanintézetet és öt tanonc iskolát. Ezek második évfolyamából ötszázhetvenkilenc lizenhétéves diákot (305 leányt és 274 fiút) kérdeztek ki.

Ötszázhetvenkilenc fiatal véleménye egyesek szemében kevésnek tűnhet egy tudományos vélemény megalkotására; hiszen a kapott kép csupán a nagyvárosi fiatalok gondolkodásmódját tükrözi vissza többé- kevésbé tökéletesen... Nekünk azonban az a véleményünk, hogy a gondolkozó ember, legyen az tanító vagy szülő, nevelő vagy bárki más, aki a fiatalokkal kapcsolatban van valamiképpen, elgondolkozhat majd a fiatalok véleményén és nézetein.

S tulajdonképpen ez a célunk.

SZERKESZTŐSÉG

MIT CSINÁLNÁK, HA NINCS MIT CSINÁLNIUK?

Szabadidő... Hej, mennyit vitáznak róla. Vitáznak nálunk meg a többi szocialista államban, de a nyugati államokban is. És nemcsak arról, hogy elég vagy pedig kevés szabad idejük van a fiataloknak, hogy jól vagy rosz- szul használják fel, hogy több vagy ellenkezőleg, kevesebb lehetne, hanem arról is, hogy szabad-e a fiatalok szabad idejét korlátoznunk, szabad-e beleszólnunk, mit csinálnak szabad idejükben. Vajon a szabadidejüket be- oszthatjuk-e, vagy csupán azzal kell törődnünk, hogy a szabad idejükben a fiúk és a lányok azt tehessék, amihez éppen kedvük

van. Mivel a társadalmi fejlődés (á munkaidő csökkentése stb.) arra irányul, hogy az embereknek egyre több szabad idejük lesz, ezek a kérdések egyre inkább foglalkoztatnak majd bennünket. Meg kell találnunk a helyes megoldást. A megkérdezett fiúk és lányok nézete nagyban hozzájárulhat a probléma megoldásához.

„AZ ELSŐ HELY A SPORTOT ILLETI MEG!“

Kutatásunk során meggyőződtünk róla, hogy a fiatalok legtöbb szabad idejüket sportolásra, túrisztikára, kirándulásra vagy táborozásra fordítják. A fiúknak és lányoknak hatvankét százaléka így nyilatkozott.«

Érdemes lesz megemlítenünk, hogy a sport ilyen nagyarányú győzelméhez főként a fiúk járultak hozzá. Ugyanis a fiúk hetvennyolc százaléka a sportot említette első helyen, a lányoknak pedig csupán a negyvennyolc százaléka, tehát náluk a sportot csak a második hely illeti meg.

— Én azért sportolok, mert már nem bírom az iskolában a folytonos ülést és nagyon vágyom a testmozgásra... Kedvenc sportom a sízés. Nagyon szívesen járok ki a hegyekbe és boldog vagyok, ha szépen sikerült egy lesiklás. Nagyon jó barátaim vannak, mindig együtt járunk és kitünően megértjük egymást. — Leginkább a sportjátékokat kedvelem. Megtalálom bennük az izgalmat és a megnyugvást egyaránt, elszakadok a hétköznapi problémáktól és szellemileg is kipihenem magam.

— £n szerintem meg azért illeti meg az első hely a sportot, mert a hajógyárba járok, méghozzá nagyon szívesen. Tudom, hogy iparkodnom kell, s mivel az edzőnk alapos ember, bizony nagyon kifáradok. De ennek legalább látom az értelmét... Máshol mindenütt karriert akarnak csinálni az emberek, jó helyet akarnak bebiztosítani maguknak, csak a sportban nincsen ez így, mert mindenért, minden eredményért lelkiismeretesen meg kell küzdeni. Nincsenek kerülő utak, nem segít az ismeretség, csak a becsületes tréning. Legtöbbre becsülöm a jellemes embereket, s a sportolók között a legtöbb ilyen.

És hányadik hely illeti meg a többi kellemes időtöltést, amelyek valami módon összefüggenek a sporttal?

A különböző érdeklődési körök közül (ösz- szesen húsz volt a táblázaton) a séta és a kisebb kirándulás a tizenegyedik helyre került (a fiúknak és a lányoknak tizenhárom százaléka szavazott rá. A tramping á tizenkettedik (tizenegy százalék) és a túrisztika (tíz százalék) a tizennegyedik helyre került.

A tizenhétévesek tehát általában kedvelik a testmozgást és szeretnek a szabadban tartózkodni. Mit mondanak erről ők maguk:

— Nagyon szívesen járok ki a természetbe egy fiúismerősömmel. Az ember el akar feledkezni minden gondjáról-bajáról, s ezért megy ki a természetbe. Ott kint lefekszem a földre és csak csupa kellemes dologra gondolok. Senki sem mérgesít, idegesít és senki nem tesz szemrehányást. A természetben valahogy megtisztul az ember lelkileg. Ügy érzi, mintha soha nem lett volna semmi baja, semmi kellemetlensége. A fiú ismerősöm éppen így gondolkozik, ezért érezzük magunkat olyan jól a természetben együtt. De azután mindig visz- szamegyünk a társaink közé, akikkel együtt ránduitunk ki és igazán prímán érezzük magunkat. — Mivel egész héten igen gyakran nem viselkedhet úgy az ember, ahogyan szeretne — egy kis színészkedésre mindig szükség van — vasárnaponként autóstoppal járok. Ilyenkor azután találkozom fiatal emberekkel, akik egészen mások, mint mi városiak vagyunk. Az ember csak ilyenkor jön rá igazán, milyen is egy jó társaság és milyen jó az, ha valakivel megértik egymást és egymás előtt természetesen viselkedhetnek.

Talán minden normálisan gondolkodó ember előtt világos most már, hogy miért került első helyre a sport és a testmozgás meg mindaz, ami vele összefügg. — A fiatalok vágynak a testmozgásra, kikívánkoznak a természetbe, egyre újabb helyeket, kultúremlékeket és érdekességeket akarnak megismerni. Időnként ki akarnak szakadni a szürke hétköznapok és a gépies kötelességek világából, a felnőttek állandó „nevelő“ hatása alól; ki akarnak szabadulni, hogy egyensúlyba kerüljön a testi és szellemi tevékenységük, hogy megismerjék a várost és a vidéket egyaránt, hogy a jól- neveltséget néha felválthassa az őszinteség is.

Azok, akik valamilyen módon nevelik a mai fiatalokat, bizonyára elgondolkoznak majd, az ifjúság mért menekül annyira az aktív alkotó tevékenységtől, mely nagyon is szükséges lenne és mért tiltakozik a fiatalság annyira a még mindig burjánzó kispolgári megnyilvánulások: az alakoskodás, a karrierizmus, a fiatalokkal való felületes bánásmód ellen, miért nem tetszenek nekik az érvényesüléshez vezető „görbe“ utacskák.

Bizonyára igazuk lesz azoknak az embereknek, akik azt állítják, hogy a sport a legalkalmasabb a fiatal emberek tökéletesedésére, kedvezően hat a fiatal testre, fejleszti a gyorsaságot, a kitartást, a bajtársiasságot, a helyesen értelmezett becsületességet. Rászoktatja őket a játékszabályok betartására, ráneveli .őket a győztes szerénységére és a vesztes fél megfelelő viselkedésére. Tehát a fiúk és a lányok gondolkozásában a jó sportoló testesíti meg a bátorságot és az erős érzelmeket meg az okosságot.

Mai számunkban rövidített változatban megkezdjük Kari betűje egyforma magas, inkább May egyik művének a közlését. Reméljük, hogy a Winnetou festették, mint írták. Ki tudja végrendelete is megnyeri fiatal olvasóink tetszését és olyan ^g’'*®“®^B' „agyon** hosszú örömmel fogadjuk, mint amilyennel a Hogyan halt meg ideig am(g ' elkészült vele. Winnetou sorozatunkat fogadták. Az érdekfeszítö olvasmány Könnyel telt meg a szemem. mellett rendszeresen közlünk majd fényképeket is, hogy Megtörültem és olvasni kezd- a Winnetou-képek szorgalmas gyűjtőinek is örömet szerez.- temD‘rága kedves testvérem! tünk. je g]sz £S Winnetou, aki

A fehérek bevándorlása előtt kantarn, amely teljesen száraz Téged oly nagyon szeretett ha- az indiánok olyan szabadon és maradt. Az oldalai puha kőzet- lett- De a lelke veled van. Most függetlenül éltek hazájukban, bői készültek és az alján ősz- ptt van a kezedben, mert bele- mint a madaraik. Száguldoztak szehajtott bőr feküdt — vég- >rta ezekbe a papírlapokba, a végtelen prérin, a sűrű ren- rendelete az én barátomnak és Úgy« a melledhez helyezed, getegben állatokra vadásztak, testvéremnek, Winnetounek. A hogy a szíveden pihenhessen? nem ismerték az arany és a következő pillanatban már a Most megtudod vörösbőrű drágakő értékét. A fehérek be- zsebemben lapult és gyorsan barátodnak az utolsó kívánsá- vándorlásával a dolgok raegvál- betemettem a gödröt. 3ót és sok-sok szavát olvasod

toztak. Amikor az indiánok Ez sokkal gyorsabban ment, e*. amelyeket soha el nem fe- látták, hogy a halványképüek mint az ásás. Takarómról a föl- lejted. Mindenekelőtt levelem lihegve hajszolják a sárga ér- det egyszerűen a gödörbe szór- azt mondja el, ami a legfonto- cet, megértették, hogy annak tam, az öklömmel keményre sabb. Ez azonban Winnetounak nagy értéke lehet. Ezért nem döngöltem és végül ráhelyez- nem az egyetlen végrendelete, akadt egyetlen indián sem, aki tem a pázsittéglát. Most már mert egyet az ő vörösbörű har- elárulta volna az arany lelő- senki sem veszi észre, hogy itt cosainak a fülébe is helyezett! helyét a fehéreknek. Ha ilyes- valaki ásott. Ez azonban csakis Neked szól.

mi mégis előfordult, az kivétel Hála istennek! Sikerült — Nagyon sok aranyat fogsz távolt. És ilyen kivétel voltam legalább is azt hittem. Hallga- l^lni és azt cselekszed vele. én is. Winnetou, az én leghü- tóztam. Legkisebb neszt sem amit Neked most a lelkem ségesebb barátom és vörösbörű hallottam. Tehát szétbonthatom mond. A Nugget-tsilben volt

testvérem halála előtt elárulta, a bőrt. Ügy volt összehajtva, hogy atyjának, Iu-csu-csum sírjának közvetlenül a nyugati oldalánál ásta el a végrendeletét. Abban pontosan megjelöli azt a helyet, ahol az apacsok törzsének töméntelen kincse rejlik.

Űtrakeltem hát Iu-csu-csum sírjához. Útközben összeakadtam három csavargóval, akik ugyanebben az irányban igyekeztek, mint én. Azok közé tartoztak, akiket a gonoszleh kű Santer bérelt, hogy segítsenek neki megkeresni az apacsok kincsét. Santer tudta, hogy ezek a kincsek léteznek, hiszen kileste Winnetout, Iu-csu-csu- mot, az apját és nővérét, Nso- csit, amikor a kincsek rejtekhelyéről tértek vissza és készletnek aranyrudakat hoztak magukkal. Iu-csu-csumot és Nso-csit a helyszínen agyonlőtte. Winnetou azonban nem került a karmai közé! Termé- . , .... „ ...

szelesen e három csavargó előtt ™nt, ®,ífrlték Bermf ,másik nem árulhattam el a nevem. Mr feküdt szarva™l °ssze' Kigondolt nevet, Jonest mondtam nekik. Megtudtam tőlük, hogy a Nuggettsil hegységben, ahol Iu-csu-csum sírja van, kell megváratok Santert.

Ez az én malmomra hajtotta a vizet. A főnök sírjánál kiáelrejtve, de a gyilkos Santer szaglászott utána. Ezért Winnetou más helyre szállította, a Deklil-tóhoz, a Sötét vízhez. Egyszer voltál ott velem. Pontosan leírom a helyeket, ahol az arany fekszik. Fölmész az Indelcse-csihu a Tűlevelű erdőn egészen a Tszi-sosuig, a vízesés melletti Medvesziklákig. Ott leszállsz a lovadról és felmászol ...“

Eddig olvastam, amikor egy- szercsak ezeket a szavakat hallottam a hátam mögött:

varrva. Felmetszettem és itt találtam meg a végrendeletet, amely néhány sűrűn teleírt papírlapból állott.

Tegyem jól el, avagy rögtön elolvashatom ? így kérdeztem

lélekben önmagámtól. Tulaj- hand! Remélem, betűzni tanul?

som Winnetou végrendeletét és d°**éppen m.iér‘j+s,rel^9etnéJn , Megfordultam és rádöbbene!fonom Wert » oviiét u ***6t„a PaP>rokat- Mifele ok- tem, hogy az imént, amikor

ból ? Ha a társaim visszatér- nem voltam eléggé elővigyázanek és meglátják, hogy olvasok,

Anna Ušáková rajza

Good day, Mr. Shatterelfogom Santert a gyilkost is.

Amikor megérkeztünk Iu-csu- csum főnők és lánya Nso-csi sírjához, letáboroztunk.

Másnap, amikor három barátom vadászni ment felhasználtam az alkalmat.

Szorosan a főnök sírja mellett kivágtam késemmel egy darab pázsitot. Később ismét

mit tehetek ellene? Hiszen nem tudják meg, hogy minek jutottam a birtokába. Lehet az levél, avagy jegyzetek, amelyeket már rég magamnál hordok. Végeredményben nincs joguk faggatni felőlük. És ha meg is

visszahelyezem,' hogy ne lássák feznek, azt válaszolhatom, - ami éppen az eszembe jut.

tos olyan könnyelműséget követtem el, amilyet még soha eddigi életemben. Tíz lépésre tőlem dobtam le azokat a vad pulykákat, amelyeket az imént lőttem és melléjük fektettem a puskámat is. Ügy ültem, hogy jobb oldalammal a sírnak támaszkodtam. A hátamat kelaz ásás helye. Körülötte azon- }«*; vol"a nekidöritenem, Vhogy

ban nem szabad eovetlen föld- r^nte égtem a kíváncsiságtól, láthassak magam ele így azonhogy megtudjam mit írt nekem ban a hátamat fordítottám Winnetou. Igen ő Irta. Winnetou tudott írni, Klekipet különböző dolgokra tanította meg, szahelyeztem a régi helyére köföttük írásra is. Igaz, az nem maradt itt legkisebb nyo- aPacsnak.nem valami ™9y albán nem szabad egyetlen föld morzsának sem maradnia. Ezért szétterítettem a takarómat és a kimetszett pázsittéglát rá helyeztem. Amikor ismét viszma sem az ásásnak.

Lázas gyorsasággal dolgoztam, mert a társaim bármely pillanatban visszatérhettek.

Néha feszülten hallgatóztam azep'

kalma volt az írás gyakorlására. Mindenről készített feljegyzéseket a naplójába, tehát jól ismertem az írását; nem volt

a völgy bejáratának. Jóvátehetetlen hiba volt ez tőlem és csak azért követtem el, mert túlságosan türelmetlen voltam, meg akartam ismerni Winnetou végső akaratát. És így nem vehettem észre, hogy az a férfi, aki most rámszólt a hátam mögött a puskáimhoz lopakocsinos, de jellegzetes, dott. Most már nem juthattam hozzájuk, mert mellettük állott és puskacsöve egyenesen rám irányult. Gyorsan felugrottam, mert ez a férfi Santer volt!

— Egy lépést se! Ha a fegyveredhez kapsz, azonnal lövök!!

nem hallom-e lépteiket, vagy Hasonlított egy olyan tizen- hangjukat. Eléggé izgultam, ne«yéve? ,skolas. lrására' akl nem bírtam leijein uralkodni ‘SV«*«* széP*n irn‘- magamon és így talán a hallá- Nem tudtam ellentállni á kisom sem volt olyan éles, mint váncsiságnak, leültem és szét- rendesen, amikor lelkileq ki- nyitottam a lapokat. Igen, ez egyensúlyozott voltam. Winnetou írása. Minden vonása Ezt halálos komolyan mondom!

A gödör egyre nőtt, talán e9ľ irányban fekszik, minden (Folytatjuk)

úgy fél méter lehetett már.

Ekkor a késem kőbe akadt.

Kivettem, aztán még egyet, amely alatta feküdt. És itt szűk, négyszögeletes zugra búkvégrendelete

Winnetou és barátai

Képsorozatunk a Winnetou képeket gyűjtó'knek