Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-10-26 / 43. szám

(Folytatás)

A bunda nem tartozik az alapruhatárhoz, csak akkor vásároljunk'. ha kabátunk van; ajánlatos azonban a téli kabátot begombolhaté szőrmebéléssel kiegészíteni.

A DOLGOZÓ NŐNEK IS SZÜKSÉGE VAN OTTHONI RUHÁBA, amibe a munkából való hazatérte után átöltözik, a házimunkák elvégzésére. Csúnya, ha abban a ruhában főzzük meg a vacsorát, amiben munkában voltunk, még akkor is, ha kötényt kötünk eléje, és akkor is, ha vacsora után még készülünk valahová, tehát ismét fel kell öltöznünk. Házimunka közben a ruha piszkolódik, gyúródik. hamarább tönkre is megy. tehát a háziruha „megtakarítása“ annyit jelent, hogy munkaruháink számát kell bővíteni. De még ez sem helyes megoldás. Otthonra háziruha vaiő, hiszen a munkában viselt szoknyánkat díszítő pecséteket az sem halványítja el, ha további három szoknyánk lóg a szekrényben.

NYÁRBA A LEGMEGFELELŐBB KÉT EGYSZERŰ FAZONÚ MOSÓRUHA. amit könnyen lehet mosni-vasalni, de elhordhatjuk régi mosóruhánkat is, persze ha nem fodros, masnis. stb. Télen — ill. tavasszal és ősszel — a legpraktikusabb, ha egy egyszerű szoknyát viselünk othtonra, krepszilon blúzzal, trikóval esetleg régebbi pulóverrel, mert ezeket nem kell vasalni. A szoknyához természe-' tesen blúz is megfelel, sőt nagyon is szép, de csak akkor, ha tiszta s nettig gyűrött, így ebben az esetben gyakori mosás-vasalásra kell számítanunk. A szoknyát nadrág is helyettesítheti, sőt még praktikusabb mint a szoknya; készülhet kordbársonyból, düftinből, tehát olyan anyagokból, amit mosni lehet.

A KÖTÉNY SEM MARADHAT KI AZ ALAPRUHATÁRBÓL. Háromra mindenkinek szüksége van; lehet köztük ruhakötény, ami csaknem egészen befed! a ruhát és a most divatos sok- zsebes „coktaii" kötény is.

A PONGYOLA SZINTÉN FONTOS RUHADARAB. Legyen belőle egy nyári és egy téli. De hangsúlyozzuk, nen> arra való, hogy főzzünk vagy takarítsunk benne, de még munkautáni pihenésre sem, csakis a reggeli és esti öltözködésnél 111. tisztálkodásnál kell „szerepelnie“. Nappal pongyolát nem viselünk — kivéve, ha betegek vagyunk, gyengélkedünk — s nem fogadunk vendéget, még a legbensőbb barátnőt, akármi - lyen elegáns is. (Ismét kivétel a betegség).

OTTHONI PIHENÉSHEZ. OLVASÁSHOZ. TV NÉZÉSHEZ, stb., sem veszünk fel pongyolát, hanem legyen erre a célra egy házi öltözékünk. Mostanában legdivatosabb az ú, n. TV- pizsama, vagyis, kördbársonyból, szövetből, vagy mattlasszébó! készült pantalló, hozzávaló ka- zakszerű blúzzal, esetleg mellénnyel, amibe különböző blúzok' viselhetők'. Ä TV-pizsama anyaga lehet egyszínű, kockás, vagy bármilyen mintázású.

(Folytatjuk)

Jó tudni, hogy...

...a karfiol kellemetlen szaga megszűnik, ha egy darab kenyeret teszünk mellé, leforrázzuk s így állni hagyjuk. Később a kenyeret kivesszük — magába szívta a karfiol szagát — a karfiolt megfőzzük,

...a vagdalt húsba tojás helyett egy egész, nyersen meg- reszclt burgonyát tehetünk. Ez éppen úgy összetartja mint a tojás s a hús ízletesebb is lesz tőle,

...a friss kenyeret Is szépen szeletelhetjük, ha a kést előzőleg meleg vízbe mártjuk,

...az összeragadt poharakat könnyen szétválaszthatjuk, ha a felsőbe hideg vizet öntünk, az alsót pedig meleg vízbe állítjuk.

rr ttí

„SZÖSZ! JUTKA": Sárga,

fémszállal átszőtt brokátjához egyszerű, sima fazont küldünk, litert maga az anyag annyira díszes, hogy különben nem lenne elegáns. A ruha egybeszabott. érdekes vonalú, cakkos kivágással; a ruha hátán, a középen egy varrás húzódik s a szoknya alja egy kicsit felslie- celt.

„MENFISZ“: Leveléből nem értettük, hogy az aranycsíkos fehér brokátruhát az esküvőn akarja viselni vagy pedig Wis- estélyinek. Éppen ezért olyan ruhát terveztünk, amely mindkét alkalomra megfelel. A ruha sima. egybeszabott; a nyakkivágást egy elől spiccbe húzódó pánt díszíti, amelyet sűrűn kivarrunk aranyszínű gyöngy- gyei. Amennyiben ruhának viseli, boleroszerű kabátkát is csináltasson hozzá, amelyet a rajzon látható módon ugyancsak gyöngvözés díszít.

KÉRDEZZFELELEK

„PIROS RÓZSA“; 1. A nenyasszony vehet ajándékot vőlegényének az eljegyzésre, de általában úgy szokás, hogy csak a vőlegény tjándékozza meg a menyasz- szonyt. 2. Vőlegényének névnapjára vehet finom manzsetta-gombot (lehet e- züst vagy aranyozott), eset- eg hozzáillő nyakkendőtűvel, ami az utóbbi időben ismét kezd divatba jönni. Szép a- jándék továbbá egy jő minőségű aktatáska, vagy a hagyományos töltőtoll is. „TAU-TÁU“: A dohányzástól nem lehet lefogyni.

A tévhit magyarázata abban rejlik, hogy egyrészt, a dohányos ember azt mondja, inkább elszív egy cigarettát, mint eszik valamit, másrészt, a dohányosok általában nem szeretik az édességet. De csak általánosságban. Számtalan dohányos jó étvággyal megeszi az édességet s utána rágyújt egy cigarettára. Azt is mondják, hogy az étkezés előtt elszívott cigaretta elveszi az étvágyat. Valóban így van, de ez az étvágytalanság nagyon kis ideig tart s legföljebb egy kicsit elodázza az étkezés időpontját. S a legjobb bizonyíték: nézzünk körül, hány kövér dohányzó férfi és nő szeretne lefogyni, de persze maga a dohányzás ehhez édes-kevés. Ha le a- kar fogyni, kisérje figyelemmel a fogyókúráról szóló folytatásos cikksorozatunkat.

„MÉRY": A rozsdafoltot csak olyan vegyszerekkel lehet eltávolítani, amelyek megfakítják az anyag színét, s ezenkívül minden e- setben ki is kell mosni az anyagot, tehát szövetnél az ilyesmi nem jöhet számításba. Próbálja a ruhát vegy- tisztítőba adni, de nem biztos, hogy a foltok eltávolítását jótállással vállalják.

„SZÉP SZEMEK“; A szem alatti daganatok oka lehet túlterheltség (a szemet Illetően). de okozhatják Ideg. bántalmak és veseműködési zavarok is. Ha az ismertetett módszer nem használ, föltétlenül 8lapos orvosi kivizsgálást ajánlunk, — Az említett eljárásnál sárgarépát használunk.

„EGY BARNA LÁNY“, „MACA“: A tavasz és nyár folyamán folytatásos cikksorozatban foglalkoztunk a hajhullással, mi mást, mint annakidején a cikkekben ismertettünk, nem mondhatunk. Próbáljanak bőrgyógyász szakorvostól tanácsot kérni.

II.

— Az én Winnetou testvéremnek nem szabad meghajolnia az ilyen halálsejtelem előtt! Igen, a mai este nagyon veszélyes számukra. De mily gyakran néztünk szembe a halállal és ha felénk nyújtotta a kezét, visszarántotta világos, szilárd tekintetünk elől. Űzd el magadtól ama sötét gondolatokat, amelyek hatalmukba vettek. Mindez csak annak a fizikai és lelki megerőltetés^ nek a következménye, amelyen az utóbbi napokban átestünk.

— Nem, Winnetou nem adja meg magát olyan könnyen a fáradtságnak és a kimerültségnek, Wimvetou-nak nem nyomhatják el az életkedvét. Az én testvérem, Old Shatterhand ismer engem, tudja mennyire szomjaztam az ismeret és tudás vizére. Te nyújtottad át nekem és én egész telkemmel ittam belőle. Senki a testvéreim közül annyit meg nem ta_ nult, mint én. De mindennek ellenére vörösbőrü maradtam. A halványképű ember olyan, mint a megszelídült, tanulékony háziállat, amelynek az ösztöne megváltozott. Az indián azonban a szabad természet állata, aki nemcsak fürße szellemét őrizte meg, hanem a leikével is hall és sejt. Az állat nagyon jól tudja, amikor közeleg a halála. Winnetounak is ebben a pillanatban ilyen csalhatatlan a megérzése, sejtelme.

A mellemhez szorítottam és ezt mondtam:

— És mégis csal az érzésed! Ereztél már valaha hasonlót?.

— Nem. '

— Vagyis ma először?

— Igen.

— Akkor honnan ismerheted? Honnan tudhatod, hogy ez a halál megsejtése?

— Hiszen olyan világos, nagyon világos. Azt súgja, hogy Winnetou golyóval a mellében ha! meg. Igen, csakis a golyó kaszálhat le engem. A kést vagy a tomahawkot az apacsok vezére könnyen visszaverné. Higgye el az én testvérem, hogy ma eltávozom az örök vadász...

Megriadt. Az indián vallás szerint azt akarta mondani, hogy „az örök vadászmezőkre“. Mi tartotta vissza, hogy nem fejezte be a szót? Jól tudom. Kapcsolataink során lélekben katolikussá vált, de ezt nem akarta elárulni. Átfogta a vállamat és úgy folytatta a mondatot, amelyet az imént nem fejezett be, most megváltoztatta:

— Ma eltávozom oda, ahol bennünket megelőzve eltávozott a jő Manitounak a fia, hogy apja házában előkészítse számunkra a szállást és ahová egyszer követni fog az én testvérem Old Shatterhand. Ott viszontlátjuk egymást. Ott már nem lesz különbség az atya fehér és vörösbőrú gyermekei

közt, mert egyformán szereti őket. Ott az örök béke fog uralkodni. A jő Manitou egyszer kezébe veszi az igazságszolgáltatás mérlegét, hogy lemérje a fehérek és az indiánok tetteit és a vért, amelyet büntetlenül ontottak. Winnetou ott fog állam és kérni fogja a kegyelmet népének és testvérei gyilkosai számára.

Magához szorított és hallgatott. Mélyen meghatódtam, mert egy belső hang azt súgta: a megérzésében sohasem csalódott, úgylehet, hogy most is igazat mond. Mindennek ellenére ezt mondtam:

— Winnetou testvérem hatalmasabbnak hiszi magát, mint amilyen a valóságban. Leghatalmasabb a törzsében, de mégiscsak ember. Még nem láttam kimerültnek, de ma kimerült, mert az utóbbi napok és éjszakák nagy megerőltetést követeltek. Pihenjen le hát az én testvérem. Menjen lefeküdni a lovakat, őrző fiúkhoz.

Lassan megrázta a fejét és ezt mondta:

— Testvérem Sár-li ezt nem gondolja komolyan?

— De, teljesen! Láttam Hancock csúcsának barlangját, felmértem a szememmel. Elegendő, ha a támadást egyedül vezetem.

— Én ne legyek ott? — kérdezte és a szeme felfénylett.

— Már eleget tettél: pihenned kell.

—És te nem tettél eleget? Sőt sokkal többet mint én és a többiek. Nem, nem maradok hátra.

— Akkor sem, ha megkérlek és ha ezt a barátságunkért hozott áldozatnak értékelem majd?

— Akkor se! Akarod, hogy azt mondják Winnetou az apacsok főnöke félt a haláltól?

— Egyetlen ember se merészeli ezt állítani.

— És ha mindenki hallgatna, akkor is lenne egy,

— Ki lenne az?

— Én magam! Annak a Win- netounak. aki pihenne, míg testvére Sár-li élet és halál- harcot vív, folyton a fülébe kiáltanám, hogy gyáva és nem érdemli meg, hogy harcosnak nevezzék, sőt egyik megtörhetetlen törzs főnökének. Hiszen önmagában a lelkében Shatterhand testvéremnek is gyávának, szopós gyermeknek kellene, hogy nevezzen! Vagy Winnetou is vesse meg saját magát? Inkább tízszer, százszor, sőt ezerszer a halált!

Ezekre az utolsó érvekre el kellett hallgatnom. Winnetou szemrehányást tenne magának, hogy gyáva volt és ezzel testileg, lelkileg megölné maqát.

— Hajdan a testvérem is felkészült a halálra — folytat, ta Winnetou — és beírta a jegyzetembe, hogy mit kell tenni, ha elesik a harcban. A sá- padtarcúak ezt végrendeletnek nevezik. Winnetou Is készített végrendeletet, de addig senkinek sem árulta el. Ma, amikor érzi a halál közeledtét, beszélni kell róla. Teljesíteni akarod utolsó óhajomat?

— Igen. Kívánom, hogy a sejtelmed ne teljesüljön, sőt meg vagyok győződve róla, hogy nem fog teljesülni és még sok-sok napfényes nappal itt jársz a földön. De ha meghalsz és ha ismerni fogom utolsó akaratodat, a teljesítését kötelességemnek fogom tartani.

— Akkor is ha nehéz, nagyon nehéz lenne, nagy veszéllyel járna?

— Miért kérdi ezt Winnetou? Küldjön szembe a halállal és én elindulok!

— Tudom, Sár-li. Értem be~ leugranál a tűzbe is. Végrehajtod, amire megkérlek? Csakis te egyedül teljesítheted. Emlékszel, hogy egyszer, amikor még nem ismertük egymást jól, a meggazdagodásról beszéltünk?

— Igen, nagyon jól emlékszem rá.

— Akkor a hangod rezdüléséből úgy éreztem, hogy talán másképp beszélsz, mint ahogy gondolkozol. Az aranyat nagy értéknek tartottad. Helyesen éreztem meg akkor?

— Bizonyos értelemben igen — ismertem el.

— És most? Mondd meg az igazat!

— Minden fehér ismeri az arany és a pénz értékét, de ennek ellenére én sohasem vágyódtam a holtak kincse és a földi gyönyörök után. Az igazi boldogság csakis abból a kincsből származhat, amit az ember a szívében gyűjtött össze.

— Tudtam, hogy így fogsz beszélni. Tudod, hogy sok olyan helyet ismerek, ahol az arany vastag erekben, nyúlós pép alakjában, vagy porszerüen nagy mennyiségben található. Elegendő lenne, ha egyetlen eg.V ilyen helyet megneveznék neked és aazdaggá. dúsgazdaggá válnál, de attól kezdve nem lennél boldog. A jó Manitou nem teremtett arra. hogy kényelemben élj és a gazdagságoddal boldogulj. A te erős tested és lelked nemesebb célokra teremtődött. Férfi vagy és férfinak kell maradnod, Ezért nem árultam el neked egyetlen aranylelőhelyet sem. Haragszol rám ezért?

— Nem — vetettem ellen teljesen őszintén. A legjobb barátom előtt állottam. A halállal nézett farkasszemet és rámbízta utolsó akaratát. Hogy sóvároghattam volna arany után ilyen pillanatban!

— És mégis meglátod az aranyat. sok aranyat — folytatta —. De nem neked szánom. Ha meghalok, keresd fel atyárrt sírját. Hiszen tudod, hol találod meg. Ássál a sír szélén!®, mégpedig a nyugati oldalán. Ott megtalálod Winnetou végrendeletét. De akkor már nein leszek ezen a világon. Megírtam utolsó akaratomat és te teljesíteni fogod.

— A szavam anítyi, mintha eskü lenne — biztosítottam könnyekkel a szemeimben. — Még a legnagyobb veszély sem riaszthat vissza tőle, hogy ne teljesítsem azt, amit megírtál.

— Köszönöm. Ezzel végeztünk is. Elérkezett az ideje támadásunknak. Nem élem tói ezt a harcot. Búcsúzunk el kedves, drága Sár-li. A jó Mami- tou fizesse meg, hogy olyan hűséges, őszinte barátom voltál! Szóval nem lehet kifejezni azokat az érzéseket, amelyek elárasztották a szívemet. Ne sírjunk, hiszen férfiak vagyunk! A Gros-Ventre hegyén temess el, a Meutsur folyó partján, összes fegyveremmel, a lovammal és az ezüst puskámmal, amelynek nem szabad idegen kézbe kerülnie. És ha aztán visszatérsz az emberek közé, akik közül senki s® fog úgy szeretni, mint én, emlékezz néha Winnetou barátodra, aki most megáld, mert te voltál az ő áldása.

Ő, az indián keresztet vetett a fejem fölött. Csendes zokogást hallottam, amelyet nem bírt már visszatartani. Mind a két karommal a mellemhez szorítottam és sírva szakadt ki belőlem:

— Winnetou, drága Winnetou, hiszen mindez csak megérzés, árny, amely eltűnik. Mellettem kell maradnod, nem szabad eltávoznod a túlvilágra.

— Eltávozom — vetette ellen csendesen, de határozottan. Visszafojtott magában minden érzést, kibontakozott a karjaim közül és a tábor felé indult.

Utána mentem és hiába törtem a fejem, hogy miképpen tudnám rákényszeríteni, ne vegyen részt a mai küzdelemben. Semmit, 'egyáltalán semmit se tudtam kidolgozni. Mit adtam volna azért és mit adnék még ma is érte, ha akkor valamilyen kiutat találtam volna!

(Folytatjuk)

ŰJ IFJŰSÁG — CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden keddien Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Prážská 9: — Telefon 485-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre Ti 20 Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata, előfizetni lehet minden postáa — Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza, — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VH. K-08-51313