Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-10-26 / 43. szám
Ä I p C 1 pp ' ' Äxtv S« : „«k, KÜLFÖLDI KÖRÚTON (5. folytatás) A népművészet nemzetköziségét legjobban bizonyította az a tény, hogy az egyes táncszámok után hatalmas tapsvihar fért kJ. Megértették a Dél- szlovékiai Képek című folklór műsort és ez sokat jelentett számunkra. Amit mindeddig magunkénak vallottunk, az másolóiak is érték és a színpadra vitele elismerést váltott ki. Ilyen érzelmekkel váltunk él Siófoktól. Még két napig a Balaton vizében lubickoltunk és azután... Azután bepakoltunk a bőrön- dünkbé és egy reggel búcsút intettünk Bakony fővárosának, Veszprémnek. Budapestre vitt bennünket a vonat. A városnézés után éjfélre adtunk egymásnak találkát a Keleti pálya, udvaron. Elvásároltuk az utolsó forintjainkat Is, mert más országba vezetett az utunk, ahol a dinár és a leva az úr. Irány Jugoszlávia és Bulgária, Találtunk arra is időt, hogy szétnézzünk Szófiában, amely a Balkán félszigetnek csaknem a kellős közepén fekszik. Itt már nem a múltat kerestük, hanem a jelent. Es a jelen nem más, mint egy gyönyörű főváros, széles utcákkal, terekkel és parkokkal, a parkokban üldögélő fiatal párokkal, hatalmas áruházakkal és rengeteg külföldivel. Igen, mindez Szófia. így egészben. Házrengetegek és a köztük járó emberek. Amióta a népvándorlás jneg- kezdődött, éjjel nappal éj a város. Hatalmas áruházaiban mozgólépcső viszi fel a látogatót az emeletekre és ember legyen a talpán, aki mindent meg akar nézni. Különben ez csak a hölgyeknek okozott különösebb nehézségeket, mert hiszen közismert tény, hogy mi férfiak nem rendelkezünk olyan vásárlási vággyal, mint a A MAGYAR DAL- ÉS TÁNCEGYÜTTES TAGJAIVAL „gyengébb nem". M) csak ügy jártuk az utcákat és ha néha megszomjaztuák, odahajoltunk a szinte minden parkban működő szökőkúthoz, amely egyúttal azt a célt, is szolgálja, hogy az ember eloltsa a szobiját. Azt hiszem, nem is rossz ötlet ez. Más nagyvárosban is alkalmazhatnák. De nemcsak fgy gondoskodnak az emberek szomjúságának oltásáról. Lép- ten-nyomon jégbehütött italokat árulnak. Egyszóval Szófiában sok az utcai árus. Sült és főtt kukoricát, fagylaltot és egyéb ínyencségeket szinte minden sarkon lehet vásárolni. Éltünk is ezzel e lehetőséggel. Kinek hogyan, de ml az ottartőzkodásunk alatt nem nagyon tudtuk a bolgár konyhát megszokni. Mire rászoktunk volna, eljöttünk. Szófia nyáron az idegeneké. Akik őslakók, azok otthagyják a várost és a szabadságukat a tengerparton töltik. Amikor Ott jártunk, a színházi évadnak is vége volt már. A szófiai színházi életre érdemes egy pillantást vetni. Nyolc színház színészei gondoskodnak a közönség szórakoztatásáról. A múlt évad számadása imponálőbb, mert a színházak 66 szerzőtől 90 darabot mutattak be, ebből 35 premiér, ami ékesszólóan bizonyítja a repertoár változatosságát s a művészek áldozatkész odaadását. Az elmúlt színházi étvadban a bolgár színház határozottan a mai bolgár dramaturgiát fogadta szívébe. Mai szerzőtől származó 18 darabbal 9 klasszikus darab áll szemben. íme az évad mérlege. A közönség nagy érdeklődéssel fogadta G. Dzsagarov „Az ügyész", Damjan Damjanov „A szerelem a legelsőbb" és a fiatal drámaíró Pancso Pancsev „Szemtől szembe“ című darabjait. Az első, amelyet az ország vezető színháza, az „Ivan Varov“ Nemzeti Színház mutatott be azt a korszakot tárgyalja, amikor a személyi kultusz sok odaadó párttagot befeketített. ,,A szerelem a legelső" című darabban, amelyet az Ifjúsági Színház vitt színre, Damjan Damjanov, a költő első színpadi kísérletének lehetett tanúja a közönség. Mindhárom darab lekötötte a közönség figyelmét, mert az élet és az egyszerű ember érzéseihez közelálló problémákat pendítettek meg. A közönségnek alkalma nyílt rá, hogy a Nemzeti Színházban újra láthassa Ivan Väzov hervadhatatlan drámai örökségét, aki Bulgária legnagyobb költője. Á repertoárban az orosz klasszikus és a szovjet irodalom 18 darabbal szerepel. A szófiai közönség újra láthatta a nyugat-európai klasszikusok legnagyobb alkotásait, így Shakespeare „III. Richárd“-ját, a „Sok hűhó semmiért“-et, „A szentivánéji álmot". Mellére „Tartuffe“-jét és Schiller „Fiesco"-ját. A felsoroltakon kívül mai nyugati szerzők is szóhoz jutnak. Ahogy az utcákat jártam, egyszercsak kellemes zene ütötte meg a fülemet Magyar étterem Szófia közepén. Oázis volt számunkra, ahova megpihenni és vacsorázni tértünkbe. A hangulatkeltésről Jónás Aladár és zenekara gondoskodott. Abbahagytuk szófiai sétáikat, mert fellépésre készülődtünk. Szófiától 30 kilométerre Banka nevű fürdővárosban lépett színpadra együttesünk. (Folytatjuk) »« Szófiai képeslap így főzik a kukoricát Szófia utcáin Az együttes tagjai az épülő diákotthon előtt A száznegyven éves keringőkirályról Az embersűrűs Bécs egyik kedves parkjában van egy Jellegzetes szobor. Hellmer készítette — 1921-ben állították fel — ifj. Strauss Jánosé. Nem Is Illene máshová, hisz Becs és Strauss neve valóban egybeforrtak. A nagypapa ■— Franz Strauss kbcstnáros és söríőzó volt. Bohém ember, aki mint műkedvelő vette élő a vonót. Felesége nem akarta, hogy legidősebb fia idősebb Strauss János muzsikus legyen. Könyvkötőnek adta. A vér azonban nem válik vízzé. Id. Strauss János csakhamar brácsás volt a Lahner kvartettben, melyet a bécsiek „négylevelű lóherének" neveztek. Nemcsak muzsikált, komponált is. Nevéhez fűződik az új bécsi dal és tánc, a keringő. Ez a nép tánca lett, szidta is eleget a hivatalos sajtó és a Sammler azt írta id. Strauss Jánosról, hogy percéletű valcereket komponál, amelyek csupán íabrikátumok. Id. Strauss János azonban éppen arra volt büszke, hogy a népnek írt és hogy a Fráterban ért muzsikussá. Az új zene előtt azonban nemsokára a Burg és a Belvedere is megnyílt. A bécsi kongresszus már ezt táncolta. Idősebb Strauss János a keringő alapítója veit Tökélyre fia, ifj. Strauss János (1825—1899) vitte, ezért is maradt rajta a „keringőkirály^név. Apja nem akarta, hogy zenész legyen belőle, de ‘ 19 éves korában már zenekart szervezett. Először a Sperl és Dommayar, később az egész Bécs visszhangzott nevétől. Bécsben a Praterstrasse 54 alatt, a Nepbmukl János templom mellett magam is megnéztem a házat, melyben a híres Kék Duna keringőt írta, azt amelynek Bécsben először alig volt visszhangja, de később világsiker lett. Sokat turnézott — hatalmas sikere volt Szentpéterváron és a menekülőiéiben lévő Wagner azt mondotta keringői- ről, hogy ha majd boldogtalan száműzetése véget ér és valahol neki is lesz otthona — Strauss muzsikáljon neki reggeltől estig. De csak keringőt. Politikával sosem foglalkozott, de demokrata világnézetét a negyvennyolcas bécsi események során korántsem rejtette véka alá, mert a forradalom letörése után is meggyűlt a baja a rendőrséggel, mert a Zöldkapuban a Rákóczi indulót és a Marseillaise! játszotta. Egymásután. Sok vonatkozás kötötte Magyarországhoz. Csehszlovákiához egyaránt. Pesti turnéja az elsők közé tartozott — Dóczy Lajos közvetítésével pedig Jókai Mórt is felkereste, hogy a Denevér világsikere után témához jusson. így született meg a Cigánybáró, melyben Zsupánt Bécsben Girardi játszotta. A Ritter Pázmán operája is magyar téma, Arany János balladája alapján írta meg szövegét Dóczy Lajos. Prága, a híres zeneköz. pont és Mahler igazgató juttatta a Denevért operaszínpadra. Magyar vonatkozásairól részletesen Irt Gál György Sándor és Somogyi Vilmos nemrégen megjelent könyve: Mesél a bécsi erdő. Október 25-én volt születésének 140. évfordulója. Mártonvölgyi László MAGYAR KÖNYVESBOLT Bratislava Mihály utca 6. Az utóbbi időben egyre többen ismerik meg a fenti címet, az utcát, ha nem is a maga valóságában, legalább újságok itt-otť fellelhető hirdetéseiben. És mindig könyvekkel kapcsolatosan. Magyar Könyvesbolt — az ország minden tájáról futnak be ide rendelések és rövidesen viszi a posta a könyvet az olvasóhoz. A kedves kiszolgálás, az igények gyors kielégítésének a ténye, valamint az, hogy tervüket állandóan 100 százalékra teljesítik, elegendő lenne egy cikk í- rásához. Most azonban sokkal többről van szó. A könyvesbolt dolgozói ugyanis Markó Sándor vezetésével a közelmúltban nyerték el a szocialista munkabrigád megtisztelő címet, Két éve léptek versenybe és a 68 versenyző csoportból 1- dén hatan — s a hat között ók is ott voltak a Mihály utcából — jutottak a büszke cím birtokába. Ebből az alkalomból beszélgettünk el Markó Sándorral a bolt és egyben a brigád vezetőjével. — Talán mondanom sem kell, hogy mindannyiunkat milyen jóleső érzéssel tölt el, ez a siker — kezdte Markő elvtárs — hisz eredményeinket árvízzel súlyosbított körülmények között értük el. Százak váltak hajléktalanokká, százak kerültek olyan helyekre, ahol a magyar kultúrához, a magyar könyvhöz már nem lehet hozzáférni. Amikor az újszerű propagációs módszerekhez nyúltunk ez a meggondolás vezetett bennünket. Helyesen, mert ez nemcsak hogy pótolta a kiesést, hanem lehetővé tette az amúgyis magas terv jelentékeny túlteljesítését. Ami persze ennél jóval fontosabb, azt talán úgy fogalmaznám meg, hogy sikerül sok ezer magyar olvasó kezébe eljuttatni jó és értékes könyveket. — Lenne kedves közelebbit is mondani az üj módszerükről?, — Abból a vaióságtényből indultunk ki, hogy sok ember számára el sem képzelhető az élet, a napi sajtó, valamint kedvelt lapjainak olvasása nélkül. Ezeket a lapokat igyekszik is magának biztosítani. Minden A bratislavai Magyar Könyvesbolt szocialista munkabrigádja lapnak meg van a maga sajátossága és ez a differenciált olvasóközönség ét vonja maga után. Röplapok, hirdetések fel- használásával' 'ezekben a lapokban olyan könyvekét propagáltunk, amelyekről az olvasók érdeklődését feltételeztük. Az eredmények minden elképzelésünket felülmúlták. — Gondolom, hogy a tervtel. jesítés a jövőben sem lesz mellékes. Milyen elképzelésekkel indulnak a jövőbe? — Mindenekelőtt szeretném leszögezni, bármilyen fontosnak tartjuk is a tervmutatók teljesítését, annak örülnénk inkább, ha a tervhajszolás helyett az olvasók érdekében, i- gényéik maradéktalan kielégítésén dolgozhatnánk. — Közelebbről ez mit jelent? — Szerintem mindén komoly és célratörő munka időt igényéi. Jól tudjuk, hogy a legnagyobb nehézségeket és ezzel fegyelemben milliós károkat okoz könyvkiadásunknak az a körülmény, hogy könyvesboltjaink csak a legritkább esetben tudnak komoly támpontot adni a megjelenő könyvek példányszám megállapítását illetően. Ha minden könyvesboltnak még lenne az aktív vevői köré, a megjelenésre váró könyvek megbírálásába ezeket is bekapcsolhatnánk, véleménykutatást rendezhetnénk közöttük, ezáltal kiadóink sokkal fontosabb, megbízhatóbb alapot nyernének. Elkerülhetnénk jó pár olyan könyv utánnyomását, amelyek után nincs érdeklődés. De nyernénk, ha figyelembe vennénk a keresletet és azokat a könyveket forgalmaznánk. Úgy hiszem, próbaként egykét könyvesboltban érdemes lenne fontolóra venni a differenciált toborzás mellett a differenciált információs szolgálat bevezetését is. Az utóbbi alatt azt értem, hogy a könyvesboltoknak lehetőséget kellene tereímteni, hogy a körülöttük lévő üzemeket, institúciókat stb, előre informálhassák azokról a könyvekről, amelyek az üzemeknek megfelelő szakágban megjelennek. Helyes lenne talán az is, ha a könyvesboltoknál — legalább próbaként — a kvantitatív értékmérők helyett kvalitatív értékmérőket honosítanának meg. Ugyanis meggyőződésem, hogy a jó munkával egyre több .állandó vevőt nyernénk könyvesboltjaink számára. —tó— Ľudovít Štúr Október 28-án Ľudovít Štúr, a nagy szlovák népnevelő és nyelvújító születésének 150. évfordulójáról emlékezünk meg. Országszerte ünnepségeket rendeznek és méltatják tevékenységét. A legnagyobb ünnepélyeket Zaiugrócon születése helyén, Bratlsiavában, működése helyén rendezik, valamint Modorban, ahol élete utolsó évelt töltötte. Sokoldalú tevékenységénél fogva nehéz röviden összefoglalni érdemeit és felmérni Jelentőségét. Szabadelvű gondolkodásával jóval megelőzte korát. Mint az első szlovák politikai lap szerkesztője és mint Zólyom város képviselője elsősorban a feudális rend eltávolítását, követelte. Bátran kiállt a nemesség megadóztatásának kérdésében, szívósén az iskola és a bíróság hálózatának kiépítéséért harcolt. A szlovák nép kérelmeit Štúr 'fektette lé írásban, résztvett a Szlovák Nemzeti Tanács megszervezésében, amely állandóan hevesen támadta a kormányt. A politikai és a gazdasági programot, melyért Štúr harcolt, elsősorban a nevelési kérdések megoldásának fontosságával támasztotta alá. Iskolákat követelt, hogy a nép tanulhasson, művelődhessen. Figyelme elsősorban a falu felé fordult, ahol vasárnapi iskolákat, gyümölcstermelő egyesületeket, olvasóköröket szervezett. Ezek az intézmények nemcsak a szlovák anyanyelvű lakosságra terjedtek ki, hanem lényegesen hozzájárultak az általános műveltség fokozásához. Štúr közvetlen vezetése alatt égy egész nemzedék nőtt fel, amely a szlovák irodalom virágzó időszakát vezette be. Stűr maga is gazdag Irodalmi tevékenységet fejtett ki. több verskötetet jelentetett meg, de a legnagyobb érdemeket a mai szlovák irodalmi nyelv megteremtése terén érte el. A középszlovákiai tájszólásra építette fel a szlovák nyelvtant és ezzel új korszakot nyitott a szlovák nyelv és irodalom történetében. Ľudovít Štúr haladó szellemű öröké annyira hozzátartozik a szlovák kultúra fejlődéséhez, hogy azt már Stűr nélkül el sem tudnánk képzelni. Művei olyan kút- íorrást jelentenek, melyhez Solohov A Svéd Tudományos Akadémia Nobel-díj bizottsága Mihail Solohov szovjet írónak ítélte o- da az 1965. évi irodalmi Nobel- díját. Az orosz prózairodalom kiválóságát rekordszámú — nyolcvankilenc — jelölt közül választotta ki a bizottság. A bizottság elnöke, Anders Österling a döntést indokolva hangsúlyozta, hogy Solohov azzal a „művészi erővel és feddhetetlenséggel“ érdemelte ki a díjat, amellyel „a Donról szóló eposzában alkotó módon fejezte ki az orosz nép történelmének nagy fontosságú szakaszát." Nem kétséges — mondotta Österling, — hogy a Csendet Don egymagában is méltó lenne a díjra, amelyet talán késön. de meg nem túl késön kap meg korunk egyik legkiválóbb írója. A kitüntetést december 10-én Stockholmban adják át. Az i- rodalmi Nobel-dij összege az idén 282 ezer korona (mintegy 55 ezer dollár).
