Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-08-24 / 34. szám
A ž ívób'ah néKáriy ehia bér üldögélt. Két kő- művesféle, kajlaszélü, meszes sapkában. Melletük, fejét markába vetve, egy vasutas bámult a levegőbe. Cingór, fekete alak, beesett arccal, kiugró járomcsontokkal, amelyeken sárgásán. áttetszőén feszült a bőr. A sarokban az összevissza horpadt dobkályha előtt még ketten könyököltek a durvára gyalult asztalnál: bőrkabátos, keselyüképü férfi, meg egy hosszüarcú su- hanc, aki folyton fészkelődött. A kamaszok félszegsége kísérte minden mozdulatát. A kőművesek féldeciztek, arcuk egészen megvörösödött a fejükbe tóduló vértől. A kövérebb rekedten énekelt, s felkapva a poharat hirtelen beleszopott. Széles, szőrtelen képe kifényesedett, barna szemgolyója szelíd tekintettel csüngött társa arcán. A másik mosolygott', de ebbe a mosolyba a gúny fintora vegyült. Sovány, csontos arca, elő- reugró álla indulatos emberre — Ügy. úgy, komám. Máš hajtogatja fel a selyemszoknyát. Beleharsogta társa arcába: — Mert te nem tudsz hámban tartani egy olyan asszonyt. Ha legalább gyereket kotlott vóna. De igy? Magára ránci- gálja a fél falut. [hallgatott. Eszébe E jutott, hogy régen, évekkel előtte ö is megkörnyékezte Virág Julcsát. Mert akkor még igy hívták s csak jóval később lett Csupor Ignácné. Kemény, marokba való mellei voltak. De őt nem kedvelte az a büdös tyúk. Lerázta magáról, mint valami kölöncöt. Emlékszik, akkor meg is fenyegette Julcsát, hogy belefojtja az Ipolyba. De a lány csak nevetett. Aztán amíg ő a korcsmában vigasztalódott, Korpás Pali méregette a Jul- csa csípejét. Később minden elmúlt, csak a tüske maradt meg a mellében valahol. Kajánul nevetett az Ignác szemé közé. Felemelte a poharát. vallott. Szűkvágású szeme veszedelmesen szikrázott, mint az éles penge. Ő is felemelte poharát s mély nyelésekkel csorgatta torkára az italt. Aztán intett szeplős, erekkel csomózott kezével. — Jani! Tölts! A kis, sánta kantinos fürgén megtöltötte a poharakat és visszakalimpált a pult mögé. A kerekképű férfi tekintete egy pillanatra megtisztult, mintha valaki ráfújt volna. — Pista! Ez az utolsó. Menni kell, no! Társa keményen pillantott rá, hogy szinte szúrást érzett a homloka mögött. Nem bírta k' ezt az öklelő nézést. Lehajtotta a fejét. Keze esetlenül babrált a nadrágja ráncai között. Mentegetődzésféle csuklott fel a torkából. — Jó, jó. Nem ezért mondjam. smérte társát és tarI tott tőle. Falubelije volt. Tudta, hogy a harmadik féldeci u- tán már harap, mint a kutya, s nem tűri az 'ellenkezést. Meg is fogadta jónéhányszor, hogy nem ül le vele a korcsmaasztalhoz. De a másik kemény akarata mindig sarokba szorította. Ma is, most is kibillentette az egyenesből. Ködös agya lázasan forgatta vissza a képeket. Hát hogy is siklott ki ez a mai nap? De nem gondolhatta végig az e- seményeket, mert a társa rámordult. — Mit sunnyogsz, hé? Már mégint savállód a pénzt. Mi? Felvetette fejét és erőltetet- ten mosolygott. — Ugyan, Pista. Társa száján fröccsent a nyál.. —A gyerekeidnek kuporgá- fod a garast? Vagy kinek? Te kerge kappan... Bótot raksz a feleségedre, hogy mégjobban császkálhasson a legények után. ő meg kiforgatja a zsebedet... A másik arca 'eltorzult. Torkából nehézen gurgulázott fel a sző: — Mi?... Te... Az én feleségem? A csontosarcút még jobban féldühítette ez a gyámoltalanság. — Azért né búsulj, hékás! No. éksz! e De a társa nem mozdult. Fakó arccal csüngette az asztalra tekintetét. A csontosarcű erőteljesen koppantottá le a poharat és rámordult a másikra. — Mit tetteted magad? Talán első szájból hallod? Eriggy, mert rádfordítom az asztalt! Csupor Ignácnak a fejébe szökött a vér. Hiszen tudta ő, hogyne tudta volna. De ilyen kegyetlenül még senki sem vágta a szemébe szégyenét. £- rezte, hogy most talpra fog ugrani és belecsap abba a kemény, vigyorgó _ pofába. De csak a feje biccent meg. Teste nem mozdult. Jeges kéz markolását érezte a torkán, a- hogy a nyitott bicskára esett a pillantása. Zsíros pengéje vésztjőslóan fénylett. A pillanat századrésze alatt fogta fel, hogy nyugton kell maradnia, máskülönben ?zt a vékony pengét a nyakába vágják. Hosszú mozdulattal markol-* ta meg a poharat és fenékig hajtotta. Véres szemét körül-’ hordozta az ivóban. De senki sem figyelt rájuk. egkönnyebbült. Vonásai felengedték. Az arca visszanyerte semmitmondó kifejezését. Pedig keserűségét nem tudta e- gészén elaltatni. Lelkében ott fészkelődött a gondolat, hogy ez a senkiházi lump, ez a hírhedt verekedő sajnálja tőle az asszonyt. Mérget fúj rá, mert írlgyii az ő takaros, tiszta asszonykáját, aki olyan, mint a cukorbaba. Akaratlanul is összemérte a társa lompos feleségével, a nagy darab, sovány asszonnyal, akit meszelö- nek csúfolnak a faluban. Szegény ágrélszakadt mindig ku- nyerál, végigkilincSeH a szomszédokat, ha főzni akar. Hiszen ez a rongy minden fillérjét elissza. Az asszonynak meg fogához szárad az ínye. Hét a gyerekei?, Idétlen, ösztövér teremtések... Fejében megint bizseregni kezdett a vér. Ilyen ember mocskolja az ő feleségét? Inkább vakarja ki a családját a koszból. De nem lo- valhatta magát méregbe, mert nyikkant az ajtó és Misik® gyökerezett meg az asztaluknál. Misiké volt a kiségitőjük, m'é'szojtó, maliarke verő napszámos. Kurtalábú. mozgékony emberke, közelülő, vidám vakondszemekkel. Hetényi Mihály volt a tisztességes neve, de apró termete miatt Misikének becézte mindenki. Misiké hamiskásan pislogott. — Eljöttem, hogy dolgozunk <-e délután? — Ülj csak le — nyomta le maga mellé Lóránt. — Ülj veszteg! — recsegte ismét és odakiáltotta Janit. — Még egy poharat! Töltsd meg a miénket is! A keskeny poharakban fel- aranylott a rum. Koccintottak. Misiké ismét megkérdezte. — Hát dolgozunk? — Ma már nehezen — szólt Csupor Ignác. — Miért ne — horkant fel Lóránt. — Iszunk még egy kört, aztán indulunk. Fájront- ra megjön a Puffancs is. A pallért tisztelték ezzel a csűfnévvel. Csupor tudta, hogy ma nem jön a pallér. A fizetés előtti napokban sosem jár ki. Ilyenkor segít az irodában, ■ az elszámolásnál. Tudja ezt ez a rongyos is, csakhát megint kötődni akar. Dehát mit bánja ő. Dolgozzanak. Legyen neki igaza. Csináljon amit akar. ő már úgy sem marad véle. Rajta tovább nem fog ugarolnl. Megkéri a pallért, tegye más munkára. Erre a bolondra meg rogyassza rá az Isten az eget. A szabadulás gondolatára e- gészén megkönnyült a szíve. Ittak, ivogattak, mintha a legjobb barátságban volnának. És Jani még háromszor töltötté teli a poharakat, amíg Lóránt felcihelődött. Nehéz volt a lábuk s alig tudták felkapaszkodni az állásokra. De csak felértek valahogyan. Csupor a felső álláson, Lóránt meg alatta dolgozott. Misi már húzta is a vödör maltert a csigára szerelt kötélen. Egyre feljebb himbált a vödör, elérte az első állás szintjét, és már a felső deszkák pereméhez ért. Misi munkakezdéskor mindig legfelülre küldte az első vödröt. Most is így történt, és Csupor már megragadta, hogy lekapcsolja. Ebben a pillanatban érezte, hogy Lóránt is rángatja alulról. — Már megint heccel — gondolta bosszúsan és hirtelen elengedte a vödröt. A billenősre nagy csomó malter fröccsent az ágaskodó Lóránt arcába. Rémült üvöltés szakadt fel a szerencsétlen ember torkából. Vakon tántorgott néhány lépést, megbotlott és kalimpálva zuhant a földre. Misi mégfehéredve tátogott és elengedte a kötelet. A teli vödör zörögve zúgott alá. óránthoz ugrott, aki L hörögve feküdt a tég- latörmeléken. Nézte, nézte a mégsárgult arcot, amelyet lassan elöntött a vér. Misi ijedtében az ég felé lökte a karját’, melléből borzongató kiáltás hasadt és reszketni kezdett, mint a szél rázta nyírfa. Csehszlovákia! magyar irodalom !• Csehszlovákiai magyar irodalom ® Csehszlo? 2. 5? Monoszlóy Dezső: CS £ Cserebere Kováči Miklóf ( M Szépséged illanó csillaga ^ hol késik e rideg esti tájból > A gond szúrós pofaszakálla sérti arcom ~ kezed nem ápol v: szemed nem ápol •5 nem illatom a csak nekem lobbantott. sugárból Száraz tónak nedves partján halacska csókod ajkam nem éri a gyermekkorba totyognék viasza hátha lehet a vágyat mosókért elcserélni?. g Amoda megy tipetopa — Hátán viszi genyegunya £ Ki is az a tipetopa? Ki is az a genyegunya? ^ Csak te vagy a tipetopa C Csak te vagy a genyegunya .2 Szépséged illanó csillaga hol késik c rideg esti tájból > a gond szúrós pofaszakálla sérti arcom ,© kezed nem ápol n szemed nem ápol j- nem ihatom a csak nekem lobbantott 3! sugárból g|| £ ©-3 © U u a a> « £ 'W > £ 72 í/> Ä o 0} U £ H o u u cg >> 05 cg £ 'cg >* O *S CD X, Qi 05 O £ S lg •O o #S-j scg >> 05 cg £ > js "n Ol X © VI U Száraz tónak nedves partján halacska csókod ajkam nem éri ezt a mesét csillagjuhász csillagszamáron meséli s a tejúton ahogy mennek a vágyamat az ö vágyuk huszonnégy körömmel érzi. Veres János: Arcom előtt sárga körte lángol, ' _! hasam tele apám jóvoltából. " Ablakomra szőlőlevél pattan, ’""Q ágamtól már én is elszakadtam. Megszülettem csillagok fiának, OJ jót akartam, mégis rossznak láttak. k/í Sorsom sír a homályos sarokban, * ^ * ceruzával firkált verssorokban.-Zj Vak csapások kénesője éget, NI törékennyé betegség emésztett. c\n Porrázúz a bánat buzogánya, megsirat a denevér s a kánya. Petrik József: Csizmár Miklós: Földelnek az évek... Hantra hantokat boriinak az évek öldeinek- folyton sorsot és emléket, segítünk nti is két saját kezünkkel, mert ml még hisszük: soha sem megyünk el pedig szép lassan kihull hajunk, fogunk; megáll a szív. az agy, elapad szavunk, a toll Is kiesik remegő kezünkből és kifutunk a végtelen időből. Gál Sándor: Más fényben Térj vissza magadba rejtsen saját tested Szived tiktakkolüsa az időn kívül zuhog Vaspántok szorftnak sehol se vagy már Borzalmas állati bődülés utáni csend ez S benne életed borotvaéle éveid árnya Tapogató ósemlós jelek Szakadt koponyák csontdarabok — tovább Nincs már történelem Csak csontok Északtól délig kivájt temetők A föld már nem takar semmit s pucér Kilökött vázak kusza halmaza a világ Részegek állnak sorban és őrület remeg A fej két oldalán ülő korom-szemekben Bikafej rándul döfésre állnak a szarvak Nincs már ember csak tagadása nevének? Áramvonalas jegenyék csúcsain nő a messzeség. Labda, ha lépcsőn ejtik el. főkről fokra le úgy szökell. A láthatárból ügy gurul oda, ahol homály az úr. Ahol arany fény járja át a vágy rézgálic oldatát. Ahol minden alaktalan, csupán sugárzó lénye van. Képzelet, álom, látomás ■— valami új. valami — más! Más szerkezet, más szín, más ké; amiért útrakelni — szép! — Rakéta — jegenyék alatt gyalog vonszolom magamat. Rakódik belém ez a táj, merül huszonnyolc éve már. S amint rakódik, úgy apad a reményem. • hogy szárnyat ad... Emelném, bontanám már szét a messzeség kék függönyét, Oltanám világ-szomjamat más ragyogású ég alatt — De arra jó csak ennyi vágy, hogy emésszen két torz világ: Az egyik szárnnyal hiteget, a másik — sárra! betemet. Petrik József n w © CT tr EL o < 0* E fiű CD << ff o Oá 5L o , 3 O CD D s05 N^ O* < 03* 09 CD Ví n c Du £L cT 3 n tx> n> 3* ír. EL o < 7T 3 03 CD y 03 n n o a SL © 3 o cn © 3* <0 N *—«* © < 09. s* S] 3 09 te «sí 09 3 55* o a 09, O 3 o tn © 5* tn ©* < A* S* 03 Csehszlovákiai magyar irodalom • Csehszlovákiai magyar irodalom í Kívül a világon 3 09 «5 VJ 09 Csehszloví E Malomi beleesett a nap sze- 1/ mébe. A sugarak egy- w szerre eltűntek, mint amikor lassan hunyni kezdi az ember a szemét: fogy a fény, ugorva szalad közelebb a látóhatár. A strand fövenye izzott még, de lassan libegve szállongom kezdett a pára a Duna felett. A fürdözők nagy része lassan szedelődzött, s a felmňlhäzott családfők vezetésével elindult a szöszmötölö fák alatt. A poros bekötőútról vissza-vissza- fordultak még, hogy egy utolsó búcsúüdvözlést küldjenek a tarka olkendházak, a sóhajtozó erdő és a folyó parton hagyott gondtalanság felé: viszontlátásra jövő vasárnap! A part elnéptelenedett, elült a zaj, a kacagás elszökött az emberekkel. Egy-egy hullám loccsant csak olykor-olykor, ahogy részecskékre hullva visz- szacsorgott az ősmederbe tarajos társaihoz. A víz csobbant, mint a két fiatal ajkáról a szó, akik kívül estek a világon. Mert ilyen is van, csak szerelem kell hozzá. Eölöttük, s számukra megállt az idő, csak ők voltak, egymás szemében és egymás szívében. — Hogyan lehet egy nap alatt ennyire lebarnulni? — kérdezte — nagy szemekkel a fiú és őszinte csodálattal belefelejtkezett a lány csokoládébarna hátába. A lány hason feküdt egy Xl fűzőid fürdőpaplanon, " " amely — mintha nem is lett volna — észrevehetetlenül beleolvadt a pázsit színébe. Szőke haja a vállára omlott, állót apró tenyerén támasztotta. — Azt gondolja, én ide járok? — Nem, én azt gondolom, hogy most sincs itt — kötekedett a fiú. — Mondjam, vagy ne mondjam? — berzenkedett a lány bosszúsan, s rávillantotta a szemét a fiúra, hogy ijessze. — Mondja, persze hogy mondja. — itt büdös a víz. A Bágerra járok. — Es olajos lesz?... Ettől barna? D e a lány értette már, hogy a fiú minden szavából viccet akar faragni, s elengedte a füle mellett az él- ceket. — A betonút mellett aan a Báger, de maga azt úgysem találná meg. — £s ha megtalálnám? — De nem találja. — Fogadjunk, hogy megtalálom. — Fogadjunk, hogy nem találja. A fiú egy fűszállal izgatta a lány hátát, s ütögette is vele nyomatékül. A fűszál aztán kiesett a kezéből, s már az új javval simogatta a lány bőrét. Az ujjak betévedtek aztán a fürdőruha alá oldalt, mellmagasságban. — Ott találom magát, ha elmegyek? — kérdezte rekedten és egy arasszal közelebb hajolt a lány arcához. — Nem talál ott, mert maga nem talál oda úgysem — mondta a lány és az ő hangja is f&tyolasabb lett egy árnyalattal. — A betonút mellett? — kérdezte a fiú és elfúft egy oktalankodó szúnyogot a lány válláról. A keze azonban tovább indult a megkezdett úton s elérte a lány mellét. Félig ölelő, félig átfogó mozdulattal ő tartotta már a lányt és a nagy, lapátnyi tenyerében érezte a pihegö, kemény kis meU let. A betonút mellett — vála- Bm1 szólta a lány. A bal könyökén igyekezett megtartani magát, hogy a jobb kezével eltávolítsa a fiú kezét. A könyöklés azonban nem akart sikerülni, s mintha belefáradt volna, egy kevésnyi próbálkozás után feladta a küzdelmet. — Szóval a betonbáger az üt mellett — kérdezte újra a fiú. — Igen, a báger mellett —< válaszolta a lány alig hallható hangon. A szavák értelmét azonban már egyikük sem figye/l te.
