Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-08-03 / 31. szám

í. ÚGY TUDJUK, HOGY AU­GUSZTUS ELSEJÉVEL HOSSZÚ KÜLFÖLDI KÖR­ÚTRA, TURNÉRA INDUL AZ EGYÜTTES. Igen, utazunk, de nem egé­szen augusztus elsejével. A programunk ugyan elsejével kezdődik, de augusztus 13-ig csak a nyugatszlovákiai kerü­letben tartunk egynéhány elő­adást, így Dunaszerdahelyen, Somorján, Galgócon, Pozsony- eperjesen és Tardoskedden. Ezt a fellépés-sorozatot te­kintjük az elutazásunk előtti főpróbának. Ahol mé_cj kell, most javítunk, csiszolunk e- gyes műsorszámainkon. Ezen­kívül úgy határoztunk, hogy a dunaszerdahelyi és a somorjai fellépésünk teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére ajánljuk fel. 2. TEHÁT 13-án UTAZTOK. MI A PONTOSABB ÚTIRÁNY? Magyarország, Bulgária. Ma­gyarországon 'résztveszünk 14- én és 15-én a Balatoni Játé­kokon (Siófok, Balatonfüred). 18-án indulunk Bulgáriába, ahol összesen 4 fellépésünk lesz. Kettő Szófiában, kettő pedig a tengerparton. Itt sze­retném elmondani azt is, hogy mind a magyarországi, mind pedig a bulgáriai utunk devi­zamentes cserefellépésen ala­pul. Magyarországon az Egye­temi Színpad énekkara és szó­listái április ittartózkodását adjuk vissza. (Kelet-Szlovákiá- ban Királyhelmecen, Leleszen, valamint Szinán léptek fel. A szerk. megjegyzése). 1964-ben már lebonyolítottunk egy ilyen csereakciót ugyanezzel az együttessel. Bulgáriával, il­letve bolgár együttessel ez az első év, hogy cserefellépést bonyolítunk le. Október 5-én Viczay Pállal, a CSISZ SZKB Dal-és Táncegyüttese igazgatójával majd a szófiai főiskolások Ju- raj Dimitrov nevét viselő 120 tagú együttese adja vissza ezt a látogatásunkat és Karlovy Varyban, Brnóban, Prágában,- valamint Bratislavában szere­pel. 3. MI A MAGYARÁZATA, HOGY ARÁNYLAG KEVESET LÉP­TEK KÖZÖNSÉG ELÉ KÜL­FÖLDI UTATOK SORÁN? Együttesünk a közelmúltban ünnepelte tízéves fennállását. Ezt a külföldi turnét ajándék­nak, inkább jól megérdemelt pihenésnek szántuk az együt­tes tagságának. 4. MIT VISZTEK A TARSO­LYOTOKBAN? Délszlovákiai tájak című folklór műsorunkkal megyünk. 120 tagú együttesünk táncka­ra a többi között bemutatja a Zoborvidéki lakodalmast, a Martosi gyertyástáncot és a Fonót. Betanultunk tgy szlo­vák népitáncot is a Keletszlo­vákiai táncok címűt. A bolgár vendéglátóknak pedig a Horo című bolgár népitánccal ked­veskedünk majd. Énekkarunk repertoárjából Kodály - Gömö- ri dal, Esti dal, Rajter - Med­vesaljai népdalok. Bárdos - Patkóéknál című számokat említem meg. Szeretnénk jól megállni a helyünket az igényes magyar és bolgár közönség előtt. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy együttesünk minden egyes tagját ez a vágy fűti, hisz nekünk is fontos — már csak a jövőre nézve is, — hogy jó benyomásokat hagy­junk magunk után. (Lejegyezte:-tó-) '(A világ legszebb asszonya keresi a boldogságot) A hírneves amerikai film­sztárt a világ legszebb asz- szonyának tartják. így van ez valóban? Nehéz megál­lapítani. Tény azonban, hogy a feketehajú, feketeszemű, klasszikus szépséggel, kevés nő vetekedhetik. Ehhez a természetes adottsághoz — ami csaknem minden nő vágyálma — a világhírnév és óriási vagyon csatlako­zik De jelenti-e mindez a boldogságot? Nem. Úgy tű­nik, hogy Liz, aki beleszü­letett a fényűzésbe, a még mint gyerek hírnévre tett szert; kora ifjúságától a boldogságot hajszolja. Ma­gánéletével többet foglal­koztak a világlapok „plety­karovatai“} mint öt más híresség kalandjaival. Lizt csodálták, irigyelték - csak egyet nem vettek észre: a tökéletes szépségű arc a legritkábban mosolyodik el, jóízűen nevetni pedig alig látta valaki. * * * Elizabeth Taylor dúsgaz­dag szülők gyermeke. Az amerikai házaspár a har­mincas évek idején néhány évet Londonban töltött s itt születik kislányuk LisL Édesanyja — aki maga is hires színésznő volt — ha­mar felismeri a kislány te­hetségét s már kétéves ko­rában balettre taníttatja: hároméves korában a kis Liz fellép az akkori trón­örökösnő} a mostani II. Er­zsébet előtt. A második világháború kitörése után a család visz- szaköltözik Kaliforniába. Nem sokkal eaután a Met­ro Goldwyn Mayer filmgyár angliai kiejtéssel beszélő gyerekszereplőt keres a Lassie gyere haza című filmhez. A kis Liz jelentke­zett, a próbafelvételek sike­rültek,- olyannyira, hogy nemcsak a szerepet kapta meg, hanem a filmgyár szer­ződést is kötött vele. És ezzel elkezdődik Elizabeth Taylor karrierje... • * • tíznek nincs gyerekkora. A film szünetnélküli, fárad­hatatlan munkát jelent. Amint kinő a gyerekszere- pekből} bakfislányokat ját­szik} majd szinte észrevét­lenül tér át az asszonysze­repekre. Nevét már világ­szerte ismerik,- a vezető filmcsillagok sorába lépett, csak két dolog ismeretlen számára: az öröm és bol­dogság. Pedig nem egyszer azt hiszi, hogy már megta­lálta... * * * Tizennyolc éves korában férjhez megy Nicholas Con­rad Hiltonhoz} egy többszö­rös milliomos fiához. A há­zasság, s ezzel a boldogság, nagyon rövid ideig tart. Hét hónappal az esküvő után Liz beadja a válópert, s amikor tizenkilenc éves, már elvált asszony. A válás után örönjmel fogadja el az MGM ajánlatát, hogy a vállalat részére Angliában forgassa az „Ivanhoe" fil­met. Angliában találkozik Michael Wildinggel, a köz­kedvelt angol színésszel. És ebből a találkozásból szüle­tik a „nagy szerelem“. A mozdulatlan lesz ä megrö­könyödéstől: Gina Lollobri- gida áll vele szemben, haj- ■* szálnyira ugyanolyan ruhá- r ban. A Dior Céget beperel- ték, de a két filmsztár még ŕ a tárgyalás előtt kibékült. *1 Lollobrigida részére ezzel ŕ el iS intéződött az egyfor- ma ruhák kérdése. De nem J« Liz részére. Ezidén ugyanis ■■ a párizsi Lido-ban megtar- *• tott gálaestén ismét nem J1 egyedül viselte a Balencia- í ga cég csodaszép, arany- 5 brokátból készült indiai i| szári-ját. Annabel Buffet, J« a híres párizsi festőművész ij felesége szintén ezen az es- J, tén mutatta be ugyanilyen J» toilettjét. Liz alig tudta ■! visszafojtani a könnyeit. % ... í A boldogságot kereső *. filmcsillag legnagyobb si­kerét a „Macska a forró háztetőn“ című Tenessee Williams filmben aratta, legutóbb pedig a világ egyik legnagyobb költséggel elő­állított filmjében} a Kleo­patra címszerepében bizo­nyította be színészi képes­ségét. v.V.v.Viiwmv.v.v.v.v.v.v.v/.v.v.v.v.w.v.v.w/.v.v.v.v.v.'.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.v.vv.v ^ W n&iP&óé’Qs... Ideológiai és művészeti fórumaink nemegyszer leszögez­ték irányelveikben, hogy kizárólag „a művelődési szervek hivatottak a helyi és az időszerű feladatok szerint alkal­mazni és kiegészíteni a centralizált köznevelési anyagot", hogy a dolgozók a tanulás és a szórakozás során, alkotó módon vehessék birtokukba az egyetemes kultúra idevonat­kozó értékeit. Ez viszont nemcsak elméleti kérdés (vagy határozat), hanem és főleg gyakorlati tevékenység, mivel nem egy bizonyos fórum véleményének a felismerése és kimondása a nehezebb cselekedet, sokkal inkább annak a végrehajtása. Igazát és létjogosultságát csakis a konkrét gyakorlattal mérhető irányítás bizonyíthatja. Csak így tűn­hetik ki, hogy tulajdonképpen hol is követtünk el hibá­kat, hol kellett javítani elveinket és hol kell korrigálni gyakorlatunkat. Ezirányú nevelőmunkánk tulajdonképpen „a szocialista társadalomnak tényleges célkitűzéseit szolgáló politikailag, pedagógiailag, lélektanilag, társadalomtudományilag egya­ránt megalapozott folyamatában és lényegében, a szocia­lista világnézetű emberek formálásán fáradozik". Kár viszont, hogy aktivistáink a népművelés pedagógiai megalapozottságáról feledkeznek meg leginkább és kevés súlyt fektetnek a szociológiai kutatásokra, amit az elkövetkező időszakban fokoznunk kéne. A tervezés nagyobb távlataira, hitelesebb megalapozott­ságára van szükség. Az erők és tehetségek őszintébb ösz- szefogására. A végrehajtás hozzáértőbb összehangolására, nagyobb szervezettségre, egyszóval intelligensebb irányí­tásra, Eljött ugyanis az az idő, amikor számonkérhetjük, hogy tulajdonképpen mit is tettünk az új szín­játszó nemzedék felnevelésének érdeké­ben? Hány csoportnak, rendezőnek, szereplőnek, színpad­technikusnak nyújtottunk olyan közvetlen segítséget, ahol az inspekciók az irányítóknak az irányítottak felé törtéAö törekvésében „szakmai segítségük" nem zsu­gorodott holmi kedélyes „szervezés-elméleti" beszélge­téssé ? Műkedvelő színjátszásunk, mint sok más jelenség mai életünkben a jelentős változások állapotát éli. Az új isme­retek elsajátításának, alkalmazásának és megszilárdításá­nak folyamata aktívvá és tudatossá teszi szereplőit. Es éppen ezeket az alúlról jött iniciatívákat kéne hala­déktalanul táplálnunk, és támogatnunk. Mert csak a gon­dolat és a gyakorlat során kapcsolódhat egymáshoz az az alkotáshoz szükséges energia, amely az időszerű t ar - talmi változások beálltával akorszerü formai módosulásokat is maga után vonja. A szocialista realizmus lényegéhez tartozik, hogy eleve igényt tart a korszerűségre s ennek érdekében érvényesíti a szemlélet újszerűségét s így az eszközök reformálását is. Az első, ami azonnal szembe tűnik, hogy gyakran a for­mai-tartalmi változások visszahatása, főleg szervezési- adminisztratív gátakba ütközik, Így aztán nagyobb követ­kezetességgel és határozottsággal, de főleg szaktekintéllyel kell dolgoznunk, hogy amatőr színjátszásunk az elkövet­kező Jókai-napokon szégyenben ne maradjon. Feladatunk ezért a belső (színészi, rendezői, inštruk­tori) és a külső (a szervezési és a közönség iránti) nevelőmunka hatékonyságának fokozása, a munkakörülmé­nyek javítása, szakelőadóink és funkcionáriusaink ezirányú képesítése! Továbbá a hibák kijavítása, azok mikéntjének, hogyanjának a tudatosítása. &gy átgondolt, egységes szemlélet alapján felépülő munkamódszer megtervezése, amelynek gyakorlati értéke éppen abban nyilvánul meg, hogy rendszeressé, következetessé s kiegyensúlyozottabbá teszi színjátszó csoportjaink produkcióit, rendezőink mű­vészi elgondolásait. Ezekután minden bemutatóért célrave­zető módszerrel kell .karcolnunk". A szereplőket világné­zetileg erősítenünk. S a népművelés tartalmát, színvonalát hatékonyságában és eszmei igényességében is fokoznunk szükséges. Meg kell értenünk, hogy a színpadi kultúra nemcsak a szereplők játszótere, szerzők bemutatkozó színhelye, vagy bizonyos „pénzforrás", hanem annál jóval több! A megváltást főleg magunktól és attól az ú j embereket átalakító szocialista-jellegű világnézet érvényesítésétől várhatjuk, amely kultúránk fellendülését is biztosítja. Ke­vesebbet, de jobbat; legyen időszerű törekvésünk. Kerül­jünk minden szubjektivizmust, küszöböljük ki munkánkból a formalizmus maradványait! Műkedvelőink az elkövetkező őszi-téli időszakban része­sei szeretnének lenni több olyan megnyilvánulásnak, (ezt a hozzánk érkezett levelek bizonyítják), ahol a színjátszó csoportok művészi egységének, általános műveltségben gyarapodása és színjátszó-szakmai fejlődése, továbbképzé­se biztosított. Persze egy olyan szinten, ahol az ismerete­ket, eszmeileg szüárd talajon olló, a színjátszás szakmai kérdéseiben jártas központi előadók adnák át. Ahol a „lát­vány fogalmától a lítványelemzésböl következtetnek rendező-pedagógusok, s a természeti és a művészi kép analízisén át, a művészettörténeti ismeretek mellett, a maga tömörségében tudják kibontani a tartalommal szervesen összefüggő térkompozíciók megalkotásához szük­séges tudnivalókat". Kultúrforradalmunk mindennapi gya­korlata veti fel ilyen határozott állásfoglalással színját- szómozgalmunk rendező-képzésének problematikáját és nincs okunk kételkedni benne, hogy megvalósítása során szorosabbra fűződik a színjátszás és a közönség, az író és a színjátszó, a rendező és a társadalomtudomány egymást nem nélkülözhető kapcsolata. _ Hasznos volna tájegységek vagy járások közti megbeszé­léseken felmérni és tisztázni az idevonatkozó kérdéseket még mielőtt beáll az iskolai év és elkezdődnek az őszi bemutatókra történő felkészülések. Tudni kell, hogy „lent" mit akarnak és azt is, mit tervez a központ. E két kompo­nens nem lehet meg egymagában! Jóllehet az emberábrá­zoló realista színpadművészet természeténél fogva is állan­dóan új és újabb formákat és kifejező eszközöket, tartalmi megoldásokat igényel, ideje hát újra egy kicsit szélesebb körültekintéssel előbbre lépnünk. De ahhoz, hogy műked­velő színjátszásunk valóban a szocialista időszerűséget képviselje teljes valóságlátás szükséges. Ugyanakkor mély esztétikai ismeretekre, széles látókörű tudásra van szük­ség, mert csak ez szabhat irányt érdeklődésünknek és csakis ez befolyásolhatja ösztönző erővel mindazon isme­retek megszerzésére, amelyekkel előbbre vihetjük korunk feladatainak a megoldását. SZUCHY M. EMIL »- ♦ « » «—«—«—♦—«—«—»—«—t—*­♦ iépdalénekes. Ötközben haza­felé a CSEMADOK dunaszer- iahelyi városi szervezete meg­hívására népdalesten lépett fel i Dunaj szálló kávéházában. 4 nagysikerű szereplés után negkértem, beszéljen pályafu­tásáról az Oj Ifjúság olvasói- iak. A neves magyar népdaléne- ires .most tölti be ötvenedik íletévét. Gimnazista korában felfigyelt rá énektanára és a jyőri zeneiskolába küldte. Ugorból került fel Budapestre, így akkor jelentéktelen szín­padhoz. Mellékkeresetre szo- •ult, így hát esténként magyar xótákat és népdalokat énekelt i szórakozóhelyeken. 20 éves torában már a rádióban sze­repelt. (Művészi pályafutásá­nak 30 éves jubileumát a Ma­gyar Rádió önálló műsor kere­tében ünnepelte meg). Azóta hű maradt a magyar nótákhoz és népdalokhoz. Szabad idejé­ben népdalfeldolgozással és népdalgyűjtéssel foglalkozik, valamint a fiatal tehetségek továbbképzésével. Esténként a Lúdláb étteremben szórakoz­tatja a közönséget. Művészi pályafutása elismeréséért a kormány a Szocialista Kultú­ráért érdemrenddel és Kiváló Dolgozó címmel tüntette ki. Szalag László művészetét is­merik szinte az egész világon. Járt a szocialista országokban, de Angliában, Svájcban és az NSZK-ban is. Jelenleg egy há­'omhönapos franciaországi kör­útra készül, Boross Lajos né­pizenekarával. A legtöbbször vidéken sze­repel, gyakran az ifjúság meg­hívására, a klubesteken. Min­denütt azt tapasztalta, hogy a fiatalok nemcsak a modern zenét kedvelik, de ragaszkod­nak a magyar népdalokhoz is. Ha jó kedve van vagy ha bánata, mindig a legkedvesebb nótáját énekli: „Ne szidjatok soha engem..." Neki mint mű­vésznek az a legnagyobb örö­me, ha hatást tud elérni elő­adásával. Csehszlovákiában olyan szeretettel fogadták, hogy ha ideje engedi, mindig szívesen ellátogat hozzánk. Mi pedig szívesen fogadjuk kö­rünkben a kiváló magyar nép­dalénekest. -mácsai-' Ilavmiutcéve nétázih... fiLmrajongók ezrei tolong­tak az anya­könyvi hivatal előtt, araikor Liz elsuttogtá a },Holtomig­lan“-*. A min­taházaspár éle­téről hasábos cikkekben szá­moltak be a la­pok. Boldogsá­guk akkor érte el tetőfokátj amikor 1953- ban megszüle­tett a kis Mi­chael} majd 1955- beri Cris- topher Edward, 1956- Ban azon­ban á húszon- négyéves Liz már másodszor válik. Miért? Akor.-| különbség} el­térő szokásaik} nézeteik,- vagy az életmód miatt? Az újsí zönséggel egyel lálgatják az okot, de sem mi biztosat nem tudnak Egyben azonban megegyez nek: Elizabeth Taylor na gyón fiatalon, nagyon so kat, úgyszólván mindent el ért} s úgy látszik ez a ma gánélet boldogságát hát ráitatja. A harmadik férj Mike Todd,- a hires Hollywood-i filmproducer. Ezúttal a bol­dogságnak a halál vet vé­get. Mike Todd Kalifornia felé tartva lezuhan saját repülőgépével. Liz nem so­káig hordja az özvegyi fá­tyol^ csakhamar férjhez megy Eddie Fisherhez, az ismert énekeshez. M • • Elizabeth Taylornak nem­csak a férjekkel, a ruhák­kal sincs szerencséje. Az 1961-es moszkvai filmfesz­tivál fogadásán a párizsi Dior cég csipketoilettjában jelenik meg. örül a csodá­latnak .és hódolatnak, ami

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom