Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-07-27 / 30. szám

Hogyan lett tanácsnok-jelölt a politikus papagáj Invázió a világűrbe Innen-onnan (cős^ De Gaulle: Majd meglátjátok, hogy ez korszerűbb, mint a piac! *><5 Az úgynevezett katonai jun­ta megdöntése, amely Ibrahim Abboud tábornok és államelnök korlátlan diktatúrája alatt majdnem 6 évig kormányozta az országot, olyan fejlemény, melyet Afrika örömmel üdvö­zöl. Az ehhez vezető esemé­nyeket joggal tartják fontos lépésnek az újabb és moder­nebb Afrika felé vezető úton. Az események, amelyek Szu­dánban a legfőbb katonai junta eltávolítása mellett egy polgári kormány megalakítását is eredményezték, már 1964. ok­tóber 26-án elérték tetőpont­jukat. Ezen a napon Abboud tábornok a khartumi rádióban szózatot intézett a nemzethez, amelyben bejelentette, hogy a „legfőbb tanácsot és katonai kormányt" a szudáni nép egy­hangú kívánságára feloszlatták. Az új polgári kormány felada­ta elsősorban új alkotmány kidolgozása és annak alapján az ország egész területén új választások végrehajtása lesz. A tüntetéseknek, amelyek ezeket a nagy horderejű vál­tozásokat előidéztek, az egye­temi diákság volt a mozgató­Á szudáni pol'tikaľ fordulat ereje. A megmozdulások októ­ber 15-én kezdődtek és fokról fokra magukkal ragadták a nép széles rétegeit, különösen a három nagy városban: Északi-, Központi Karthumban és Om- durmanban. A lelkesedés olyan méretű volt, hogy közvetlenül a fordulat előtt már valóságos felkelésről, sőt lázadásról le­hetett beszélni. Abboud tábor­nok, valamint néhány katonai és polgári politikus ezt a ve­szélyt idejekorán felismerte és ráeszmélt arra, hogy a tünte­tők kívánságait teljesíteni kell. A fordulat bár gyorsan, de egyáltalán nem váratlanul kö­vetkezett be. Már hosszú idő óta vetélkedés állott fenn az északi Szudán, melyet muzul­mán arabok laknak és a déli Szudán között, melynek fekete lakossága úgynevezett animis­ta vagy pedig keresztény val­lásé Amikor Abboud 1958-ban katonai államcsíny útj'án ma­gához ragadta a kormányt, egy ideig úgy látszott, hogy utai keres a probléma megoldásá­hoz. De ez csak rövid ideig tartó illúzió volt. A katonai junta erősen hangsúlyozta a khartumi kormány arab és isz­lám jellegét és egy sor olyan intézkedést léptetett életbe, amelyek a déli területeket gazdasági és szociális szem­pontból másodrendű helyre süllyesztették. Tisztogatásokat vittek véghez a hadseregben is, amelyből fokről-fokra eltá­volították a déli animista és keresztény elemeket. A követ­kező lépés az volt, hogy észak­ról a .rendőrök és polgári tisztviselők valóságos hada árasztotta el Dél-Szudánt. Ezek a kormány parancsára törvényen kívül helyezték a déli nemzeti pártot, az úgyne­vezett SANU-t és vezetőit nyíltan üldözni kezdték. Ez persze nem maradt hatás nél­kül a déli országrészek népére sem. Partizáncsoportok alakul­tak és lassanként nyílt hábo­rúra került sor a kormány emberei és d partizánok kö­zött. Mindemellett el kell ismerni, hogy a karthumi kormánynak a déli szervezetek elleni vádjai bizonyos mértékben igazak voltak. (Például az, hogy so­kan a déli vezetők közül ame­rikai körökhöz álltak közel, vagy hogy a déli partizánhar­cok gyengítik a kormány és vele együtt az egész afrikai kontinens/ gyarmatellenes har­cát). Mégis, mindezek az érvek mit sem vonjak le abból a tényből, hogy a Dél felkelése a központi kormány helytelen politikájának logikus követ­kezménye volt. Dél pozícióját az a fontos körülmény is erő­sítette, hogy a partizánharcok csak a kormány, nem pedig az ország területi épsége ellen irányultak. Természetes hogy a khartu­mi tüntetések kezdeményezői a déli partizánokban látták" legmegbízhatóbb szövetségesei­két és csakharftar egységes. kormányellenes frontot képez­tek velük szemben, amely elől a katonai kormány meglepő gyorsasággal hátrált meg. Elég volt négy napi tüntetés, hogy megbukjék. Igaz, az ex-elnök, Ibrahim Abboud az átmeneti polgári kormányban is megtar­totta elnöki székét, de valószí­nű, hogy ennek csak • időleges jellege van. Figyelemre méltó tény, hogy az átmeneti kor­mány élére El Khatim El Kali­fa került. El Khatim józan és okos politikus, akiben politikai körök a jövő emberét látják. Egyrészt, mert mindig jó kap­csolatokat tartott fenn Szudán haladó szellemű pártjaival, másrészt pedig mert alapos ismerője Dél problémájának. Nem véletlen, hogy kormányá­ban helyett kapott két olyan déli politikus is, aki a katonai junta idején ellenzéki szerepet ‘-játszott. Egész Afrika nagy érdeklő­déssel figyeli a szudáni esemé- . nyékét és azt várja, hogy a bizonytalanság korszaka ha­marosan véget ér. " Ro. Furcsaságok LONDON Egy brit TV-adóállomás nemrég filmet forgatott, amelyben azt akarta meg­mutatni, hogy ma milyen könnyen lehet eladni a „ka­tonai titkokat“. Egy film­gyár vezetője figyelmeztet­te a követségeket arra, hogyha titkos dokumentu­mok érdeklik őket, akkor a megadott helyen és időben jelentkezzenek. A filmgyár vezetői nagyot néztek, mert a jelzett helyen óriási to­longás mutatkozott. A je­lenlevőket lefényképezték, de persze nemcsak a film­társaság, hanem a brit kém­elhárító szolgálat számára is, amely szintén tudomást szerzett az „akcióról“. TOKIÓ Legújabban olyan társa­ság alakult, amely a mulató­helyek látogatóit szükség esetén támogatja. Rájöttek ugyanis arra, hogy a mula­tókban a szórakozni kívánók anyagilag gyakran kimerül­nek, nem tudják kifizetni számlájukat és kénytelenek abbahagyni a mulatozást.. Most elég, ha telefonon a „kisegítő társasághoz“ for­dulnak. Rövid idő múltán megjelenik a „mentöangyal“ és kisegíti a zavarba került mulatozókat. A segély ter­mészetesen nem olyan ön­zetlen, mert a kölcsönért magas kamatokat számíta­nak. VERONA A Veronában élű 69 éves Antonio Gablia valami je­lentéktelen orvosi beavat­kozás miatt kórházba került. Ott kisült róla, hogy már 1957. május 29-én egy köz­lekedési baleset következté­ben meghalt. A hivatalno­kok most nehéz feladat előtt állnak. Meg kell állapíta- niok, hogy tulajdonképpen ki halt meg annak idején és kit temettek el. OSLO A Beatlesek nagy sikert arattak, amikor a hatalmas vásárpalotában a pódiumon megjelentek. A lányok or­dítozni kezdtek, a hajukat és a ruhájukat tépték és sírógörcsökben fetrengtek. Egy lánynak sikerült felka­paszkodnia a pódiumra és Charlie Watt-ot megölelnie. Azután elvesztette az esz­méletét. / á veszélyeket, ámenek a viet­nami háborúval kapcsolatban már hónapok óta aggasztják a világ közvéleményét. Az ame­rikai kórmány politikája a vi­lág minden pontján felbátorít­ja a jobboldali köröket, ennek jele Latin-Amerikában mutat­kozik a legjobban. Nem vélet­len. hogy Bolíviában. Kolum­biában, Peruban és . Ecuador­ban szinte egyidejűleg vezet- y ték be az ostromállapotot.- Hogy Peruban a kormány re­- pülőgépei védtelen falvakat a bombáztak. Hogy Ecuadorban g rögtönítélő katonai bíróságot y vezettek be. Ha mindezt még ki­- egészítjük a brazíliai és uru- guai válságról érkező hírek­g kel, akkor még teljesebb képet s kapunk arról, hogy a jobbol­- dali ellentámadás milyen for- r rongást teremtett egész Latin­- Amerikában. Ennek a jobboldali ellentá- { madásnak befolyását látjuk- Görögországban is. A királyi 1, puccs eredményeként alakult d új görög kormány maga erösí­tette meg, amit eddig csak gyanítottunk, hogy tudniillik “ Papandreu eltávolításában sze­repe volt az amerikai politiká­nak. Ez azonban nem változtat '• azon a tényen, hogy a királyi puccs végső soron az abszolút . monarchia visszaállítását cé_ lozza. (A jelenlegi válság ki- . menetelét egyelőre még talál- lí gatni is nehéz volna, megkap- '' ja-e a többséget a parlament- y ben Novaszkabinettje? Elsöp- e ri-e a népharag ezt a kor­- mányt, vagy még mielőtt ez z bekövetkeznék új miniszterel- g nököt keres-e a király? Sike- t rül-e a tömegmozgalmakkal kikényszeríteni az új választá­sokat? Megannyi kérdés, ame- lyekre pillanatnyilag nincs vá­lasz.) A görögországi esemé­nyeknek minden bizonnyal- legfontosabb vonása, hogy a I. monarchia nyíltan szembeke- t jül a tömegek követelésével- és ez talán még az amerikaiak 1 nyílt beavatkozásánál is lénye- 1 gesebb lehet a balkáni helyzet r további alakulása szempontjá­ból. volt vitás. Először is azt, hogy az Egyesült Államok mind ne­hezebb helyzetbe kerül Viet­namban. másodszor, hogy e saigoni rendszer katonailag sem képez komoly' erőt. Hogy politikailag nincs semmi tekin­télye, az eddig sem volt vitás de az amerikaiak mindeddig bfztak abban, hogy a félmilliós saigoni hadsereg komoly kato­nai erőt képvisel. Harmadszor a legújabb katonai intézkedé­sek annak a beismerését je­lentik, hogy vége az illúzió­nak. Mert hogyan lehet meg­győzni az amerikait arról, hogy az ország határaitól többezer km-re a messzi dzsungelben tényleg az ameri­kaiak érdekeiért kell halálba küldeni katonákat és hogy le­het a világot meggyőzni arról, hogy ez rendjén van? Ezekben a napokban az ame­rikai kormány beismerte még egy illúzió végét. Az amerikai kormány hivatalos képviselői mindig úgy nyilatkoztak, hogy a dél-vietnami háború ellenére is igyekeznek javítani a kap­csolatokat a Szovjetunióval. Az amerikai beismerések még nyilvánvalóbbá tették azokat Ezekben a napokban több hírt kaptunk arról, hogy az Egyesült Államok tovább nö- veii a Dél-Vietnamban állomá­sozó csapatainak számát. Hí­rek szerint az amerikai vezér­kar azt javasolta, hogy nem kevesebb, mint újabb százezer amerikait küldjenek ebbe az országba. Az amerikai előké­születek közvetve vagy köz­vetlenül három olyan tényezőt is beismernek, amely a világ b/i-Tirnl nm űnim öl zári rí in QPÍTl Képünkön a Köztársaság Palotáját látjuk Bukarestben, ahol e napokban a Román Munkáspárt IV. kongresszusa folyik. A Rio de Janeiro-i teve-sxuaio riporterének érőbb gyöngy ütött ki a homlokán, aztán — rnit tehetett volna? J— a rendőrség nyakába varrta az egészet: ártatlanul fülelték le szegény madarat, hisz, íme, nincs bizo­nyíték a bűntényre, a „szemte­len papagáj“ szerényen, ille­delmesen hallgat... Így csinálta meg Eleuterio — és talán Senhor Adam Ca­mara ... — a szerencséjét. De az sem lehetetlen, hogy Bra­zíliában mások is akadtak, akiknek annyi választási huza­vona közepette jól jött ez a figyelemre méltó, karneváli hangulatú komédia... Nem csalás, nem ámítás. De legalábbis: nem vicc, mert az esetről nem április elsejei, ha­nem júliusi 12-1 számában, an­nak is külpolitikai rovatában, egy saigoni jelentés és egy bonni Közös Piac-különtudósi- tás között számol be a svájci Tat. Ennek előrebocsátását csupán azért tartottuk szüksé­gesnek. mert valóban hihetet­lennek tűnik, hogy valahol egy papagájt jelöljenek városi ta­nácsnoknak. Az eset azonban megesett, mégpedig Brazíliá­ban, Duque de Caxias-ban, ahol is Adam Camara úr Eleu­terio nevű beszélő madarát kí­vánja a köz a városi közigaz­gatás választott testületébe. A Tat állandó latin-amerikai tu­dósítója az ügyben némi poli­tikai iróniát vél felfedezni. Való igaz, hogy a katonai puccsok és a tábornoki ellen- örzésü választások Brazíliájá­ban elégtételnek sem utolsó, ha a polgár egy orrszarvú (Sao Paolóban), egy kecske (Per- nambucoban), vagy éppen egy szamár (Paranábm) jelölésével juttathatja kifejezésre egyéb­ként elsikkadó különvélemé­nyét. A politikus papagáj — papa­gájpolitikusokhoz hasonlóan — máris látványos választási hadjáratba kezdett: nem hiány­zik a röpcédulaszórás és a te­levíziószereplés sem. Tulajdonképpen éppen egy tévé-szereplés hívta fel a fi­gyelmet Eleuterióra. A mada­rat ugyanis Adam Camara úr szomszédnőjének feljelentésére, közszemérmet sértő kifejezé­sek konok ismétléséért előbb előállították a rendőrségen, majd huszonnégy órás börtön­re ítélték. Á szórakoztató szenzációt a lapok szívesen fo­gadták, így történt, hogy végül madarunkat, a tévé stúdiójába is meginvitálták, talán azzal a kaján hátsó gondolattal, hogy a papagáj pimasznak ígérkező magánszámából rek­lámnak sem utolsó kalamajka keveredik. Eleuterio azonban cikkor még nem volt profi: mint már annyi közéleti sze­mélyiséggel, vele is megesett, hogy mikrofon- és kameralázat kapott. Egy hang, nem sok, annyi sem jött ki a torkán. A világsajtó nagy terjede­lemben számolt be e napokban a világűr meghódításának újabb eredményeiről, amelyek közül az egyik szovjet, a másik amerikai tudósok nevéhez fű­ződik. A Mariner 4 amerikai Mars­rakéta sikeresen továbbította a Föld bolygótársáról készített felvételeit a posadenai űrkí­sérleti központba. A szovjet Proton 1, amely megdöntötte a mesterséges holdak súlyának világrekord­ját, a 12,2 tonnás hasznos te­her űrpályára juttatásával csúcseredményt jelent. Hírek szerint a Szovjetunióban ter­veket dolgoztak ki arra vonat­kozólag, hogy a világűrben szereljenek össze űrhajókat és üzemanyag-felvétel után a Föld körüli pályán keringő űr­állomásokról induljanak a Hold­ra. Nyilvánvaló, hogy a Szov­jetunió űrprogramja új, gyor­sított szakaszába lépett. A kommentárok rámutatnak arra is, hogy a Föld körüli sugárzási övezet tanulmányo­zásával a Proton 1 ugyancsak hozzájárult az újabb űrexpedí­ciók előkészítéséhez. A Proton 1 állomás különleges tudomá­nyos berendezéssel van fels^- relve, hogy kutatásokat végez­zen a rendkívül nagy energiá­jú kozmikus részecskékkel kapcsolatosan. / A tudósok véleménye szerint a legújabban nyert eredmé­nyek szerint abból a megálla­pításból, hogy a Marsnak nincs mágneses övezete, feltételezik, rogy a bolygónak nincs fém­magja, sem pedig folyékony vagy szilárd magja. Elképzel­hető tehát, hogy a Mars felü­letének vegyi összetétele alap vetően különbözik a Földétő A mágneses övezet hiánya a2 jelenti, hogy a Nap és a koz mikus sugárzás nem szünet! és nem tér el, mint a Főidő és ezek a sugárzások 50-sze erősebbek. Münchenben 36 ország rész­vételével e napokban megnyílt íz első közlekedési világkiállí­tás. A legérdekesebb a kiber­netikus vasútállomás, mely te­levízió és magnetofon segítsé- jével, gondolkodó-gépek igény­bevételével önműködően irá­nyítja a vasútállomás forgat mát. **• Az eszperantista fiatalok lövő évi pécsi világtalálkozó­jára eddig már 45 ország je­lentkezett. A nagyszabású ta­lálkozó egyik programja: Pé­csett választják meg a világ legszebb eszperantista lányát. Miss Eszperantót. Elkészült a Mont Blanc alagút Július 16-an nyitották meg Európa legmagasabb hegyében, a Mont Blancban épített 11,6 km hosszú alagutat. Az alagút franciaországi nyílása 1203 m magasságban Chaminxnál, az olaszországi nyílás pe’díg 1380 m magasságban Entrevesnél van. Az alagút 69 km-rel rövi­díti meg a Párizs—Genf és 200 km-rel a Párizs—Róma közötti autóutat. A két — egyenként 3,5 m széles — útszalagon 1 óra alatt 400-600 gépkocsi ha­ladhat át. Az átlagos áthaladá­si idő 12 perc. Az autóút két oldalán egy-egy 75 cm széles gyalogjárda is van. A világ leghosszabb közúti alagútjár való áthaladásért fizetni kell Olcsóbb éjjeli tarifával akar­ják elérni, hogy a teherautói! nappal ne terheljék a forgal­mat. Az alagút fúrását 1959 janu­árjában kezdték meg. Az épí­tés folyamán 1 millió köbmé­ter földet és sziklát emeltek ki. A sok előre nem látható akadálynak tudják be, hogy az eredetileg 100 majd 140 millió svájci frankra kalkulált mun­kálatok végül is 300 millió svájci frankot emésztettek fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom