Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-07-13 / 28. szám
Miért szereted a szüléidét? A szülőket szeretni minden fpgkísért. Szeretnék élni. de kinek kötelessége. Én sohasem mégis meg kell halnom, mert így van elrendelve. Most már mégis könnyebb lesz, mint a- zoknak, akik a háborúban haltak meg, amikor a feleségeik ápró gyerekekkel siránkoztak odahaza. Reménykedtek, várták a napot, amikor majd visz- szatér apjuk vagy férjük. Te is köztük voltál. És akiket any- nyian vártak, közülük sokan a harctéren maradtak. Látod, én felneveltem a gyerekeket. A legnagyobb életcélom már el■lúliusl napsugár, sport, szórakozás — ez a vakáció. Reméljük, most már az időjárás jobban kedvez a nyár örömeinek és gyűjthetünk egy kis vitamintartalékot a téli hónapokra. mérlegeltem, hogy miért szeretem a szüléimét. Néhány hó- nappal ezelőtt azonban hosszan elgondolkodtam azon, hogy miért is van ez így. A télen történt, hogy apám hirtelen megbetegedett és kórházba vitték. Még aznap este táviratot kaptam a katonaságnál, hogy menjek haza apám betegsége miatt. Azonnal szabadságot adtak és reggel már a kórházban voltam apámnál. Korán volt még. de anyám kisírt szemekkel már ott üldögélt a kórház kapuja előtt. Amint megpillantottam, sírni kezdett. Nagyon fájt nekem is a sírása, mert együtt éreztem vele. Igyekeztem mindenképpen megvigasztalni, jólesett neki, hogy mellette vagyok. Mikor bementünk a kórházba, első pillantásom apámra vetődött. Anyám nagyon érzékeny természet, ismét sirnj kezdett, amint ültünk az ágy mellett. Minduntalan ezt hangoztatta: mennyit dolgoztál életedben, míg fölneveltük a gyerekeket, házat építettünk, most, amikor igazán élvezhetnéd azt, amit összegyüjtöttél, munkáddal kerestél, betegedtél. Apám azonban meg nyugtatott minket, benneteket — mondotta, az embereket Is, meg a munkát is, amely egész életemen véMikor elváltunk, apám kezet fogott és megcsókolt, de nem sírt. Mikor eljöttünk, még utánunk szólt: Ha nem találkoznánk már többé, még csak any- nyit — legyetek jók és szeressétek egymást! Ilyen érzést még soha életemben nem tapasztaltam. Hogy ahol a lugköves poharat az ajkamhoz emeltem. Akkorra már a szomszédok is ott voltak és az egyik asszony kiütötte kezemből a poharat — aminek ma is örülök. Utána elmentem egy ismerős rokkanthoz, ott megmosakodtam és enni kaptam. Pár napra rá eljöttek érmiért szeretem apámat? Mert tem a szüleim, hogy menjek elmondhatom róla, hogy ember volt és k: lehet ennél több! „Szeretet“ Arra akarok válaszolni, hogy miért nem szeretem a szüléimét. Olyan természetű emberek voltak, hogy nem látták, berendeztem magamnak egy bennem gyermeket, hanem szobát, ahol ma is élek. haza. Azt feleltem, hogy igazságtalanul vertek véresre és azért menjek haza, hogy ez megismétlődhessék? Nemsokára egy családhoz szegődtem, ahol a gyermekekre vigyáztam. Hamarosan dolgozni mentem, csak munkaerőt. Tizennyolc éves koromig szüleim zsebelték be a keresetem. Még arra sem tartottak érdemesnek, hogy az arcomat megsimogassák. Pedig milyen jóiesett volna! Nem voltunk gazdagok, de azért annak nem kellett volna megtörténnie, hogy 19 éves koromban elessem az éhségtől az M. M. Szüléimét nagyon szeretem és hálás vagyok nekik. Rögtön észre lehet venni, ha valamilyen csekélységgel is megbántjuk ókét, hogy mennyire fáj ez nekik. Mert ezt nem érdemlik meg. Nagy lelkifurdalást érzek, ha munkahelyemen fel/Q féltékenység bili nőseiben M ť a féltékenység ? Érzelem, *'* szenvedély, betegség vagy valamilyen megnevezhetetlen fogalom, ami a fiatal szerelmeseket és idős házastársakat, egyaránt rabul ejti? Ez a kérdés már számos vitára adott alszakkönyveket böngészik, ahelyett hogy vele foglalkozna, ha vasárnap meccsre akar menni, azzal vádolják, teljesen megfeledkezik a feleségéről... Ezek az apró, mindennapi féltékenységek, amik azért — bár met nem lehet a féltékenységgel mérni, ez a természet dolga. A heves természetű szerelmes inkább hajlamos a féltékenységre, mint a nyugodt, kiegyensúlyozott természetű. nem hogy mit cselekedtek. Most én szeretnék neki mon4 , , ,,.. • — — Előfordul az is, hogy főleg kaimat, vitatták egyszerű em- tei]esen fölöslegesen — meg- ngk> nem hisznek partnerük berek és tárgyaltok rola tudó- mérgezik a házaspár életét, sőt szereimében, ha az nem félté- v „ónét Meokösok és pszichológusok szerte a állandó viszályokhoz s a házas- ken„ rájuk s ezért gyakran ah- daTU valami szépét. MegKo világon. Egyöntetű eredményt ság felbontásához is vezethet- hozyfolyamodnak, hogy más ^De nem fúdoiľdkeÄ. még most is ő az erősebb. Aztán arról kezdett beszélni. értem. így beszélt apám, míg végre fáradtan lehunyta a sze- _____JHB__„____ 1_______________ mét. hogy pihenjen. Én elgon- utcán. Egy idősebb férfi sze- mérgesítenek és otthon még dolkoztam a mondottak felett, cfett fel, elvitt a családjához az a méreg- forr bennem és Ök azok, akiket mindig sze- és enni adott. Apám reggel ki- szüleimnek haragos válaszokat rettem és gyakran csodáltam, csukott, csak estefelé járt ha- adok. Nem tüdők megnyugodni Apám, aki most tehetetlenül za és engemet sem engedett addig, amíg bocsánatot nem becsületes itt: tel<szik mellettem, még min- a lakásba. Egyszer megkérdez- kérek tőlük. Hiszen nekünk, hát m°q- 0,yan szerény, mint egész tem, hogy miért nem mehetek fiataloknak kell alkalmazkodni ban meg- éIetén keresztül volt. Nem be. ha nincsenek odahaza. Apám a szüléinkhez. Persze, nem sza- Szeretlek azért szerettem apámat, mert azt válaszolta, hogy mehetek bad megfeledkeznünk egy kis tizenöt éven keresztül, amíg az utca sarkára is, csak tőle ajándékról sem, amit ók nagy iskolába jártam, pénzt adott, ne kérjek semmit Nagyon el szeretettel fogadnak, mert lát- Erre sohasem gondoltam, In- voltam keseredve és megint jak, hogy figyelmünk és hálánk kább természetesnek tartottam, ahhoz a családhoz mentem, nem kerülte el őket. A szülő Azért szerettem őt, mert egy ahol egyszer már enni adtak. a legjobb barát minden gyér- komoly elv szerint élt. Ember Segítettem nekik valamit és mek számára — ez vitathatat- lenni mindig, minden körűimé- aztán újra ebédet adtak. Egy- ian, de mégsem tudok teljesen nyék között, ez volt az elve szer aztán oly ártatlanul ver- őszinte lenni hozzájuk, mert és ez nem kevés. Ezt nem tek össze, hogy véresen és kék nem értik meg teljesen a mai mondhatja el mindenki magá- foltokkal a testemen feküdtem fiatalok életét. Ök csak mindig ről. Ha majd én is úgy végig- a földön. Az anyám a verés a maguk életét, a fiatalságu- küzdöm az életem, mint apám, ideje alatt aj ajtónál állt és e kát tartják szem előtt. Mindakkor majd én is azt mondom, kilincset tartotta. Utána kinyi- ezek ellenére mégis nagyon amit ő a betegágyán. Nem a- tóttá az ajtót és közös erővel szeretem őket és csak hálával szerint kell megítélni az embe- kilöktek az udvarra. Elkese- tartozom nekik, reket, hogy meddig élnek, ha- redve futottam a kamrába, „Tavirózsa" nem lehet felmutatnide egy nek Mégis mindez eltörpül a férfiakkal kacérkodnak, csak- bizonyos: a féltékenység olyan, nagy féltékenység, a nagy F-el hoq,. szerelmesüket féltékennyé rrttrt* onn ric>mr\n rrtnPlu Jrnrrn - . - __u-u .. . - .. mint egy démon, amely korra, trt 'érzés mellett, nemre fajra, szociális vagy kulturális helyzetre való tekintet nélkül bilincseibe zárja az embereket. A féltékenységről szóló vitákban csaknem mindig felvetődik a kérdés: ki a féltékenyebb, a nő vagy a férfi? A válaszok persze épp olyan eltérőek, mint a féltékenység fogalmának meghatározása. A férfinél a féltékenység szexuális jellegű, többnyire a birtokló büszkeségén alapszik; ami az övé, — az ö felesége — azt csak magának akarja. A férfi mindig az erősebbet játsz- sza, és csak nehezen viseli el, hogy öt mint „tulajdonost“, bármilyen módon megrövidítsék. Az is jellemző a férfira, hogy érzelmeitől eltekintve, többnyire csakis a látszat, a büszkeségén esett csorba bántja. Épp ezért érdekes, hogy a megcsalt nőt — akár feleségről, menyasszonyról vagy ' szerelmesről van szó — általánosságban sajnálják, a megcsalt férfi pedig szánalomnélküli élcelődések céltáblája lesz. Másként áll a dolog a nő fél tegyék. Ha azután a férfi je- h mit csilláljunk otthon e lenetet csinál, elertek célúkat, mé^€kkel hoqy a tél folyamán megelegedettek, mert meg van- - nak róla győződve, ez most már igazi szerelem: A következő kérdésekre várjuk a válaszokat: AZON A PÄLYÄN MŰKÖDSZ-E, AMELYIKHEZ KEDVED VOLT? TISZTELED ÉS BECSÜLÖD-E A FŐNÖKÖDET? MIÉRT TISZTELED ÉS MIÉRT BECSÜLÖD? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk. el ne pusztuljanak. Sok másféle tanáccsal is ellátott bennünket, amit nagyon nehéz volt hallgatni. Tudtam, hogy élete utolsó gondolatait mondja — ezeket nagyon emlékezetembe akartam vésni. Ki akarta használni még az utolsó órákat is arra, hogy tanácsot adjon. Csendesedik az ár — A nyugat-szlovákiai kerii- minden őszinte ieti árvízvédelmi bizottság je- megmutatkozik a íentése szerint a medve—csi- csó szakaszon befejezés felé közeledik a gát megerősítése A Guta és Komárom között! szakasz egyes részein te ár-1 terület és a Vág vizének szín* különbsége több mint 50 ám A lexikon szerint a féltékenység szenvedély vagy olyan érzelmi állapot, amikor a szerelmes fél, hogy szerelmét elrabolják tőle, Olyan természetes ösztön ez, mint a szexuális vonzalom vagy az önfenntartás ösztöne. Általában szerelemnél féltékenység szikrája. A túlzásba vitt engedékenység ezen a téren inkább közömbösséget és érzelemhiányt árul el. Ha egy fiatal lány azt állítja, hogy neKávét parancsoljon! A NAGY FÉLTÉKENYSÉG ki mindegy, mivel tölti vőlegénye a szabad idejét s azt sem és énnek követekestében áj bánja, ha más lányokkal foglal- elöntött területekről méggyor— Hogy féltékeny vagyok-e? kozik — ez elgondolkoztató a suit a víz lefolyása.- felelt kérdéssel a kérdésre 1<%V szerelme szempontjából, Adunaszerdahelyi és korná- .. „. , ,. . , bár az is előfordul, hogy a la- romi járásban ezzel egyiaejuM., 22 eves, fiatal lány. Na- nqok érzéseiket közömbösség- ieg fokozatosan visszatelepítik gyón! Szeretem az udvarlómat, gél igyekeznek leplezni. a lakosságot, folytatják a laúgy, amilyen, és nemcsak azért, Az ilyesminél sokkal egészsé- kóházak, kutak, munkahelyek tékmysľgéoel. “Almában Tokkal amit nekem adhat. Nem féltem gesebben és természetesebben stb. fer^ megértőbb, vagy legalábbis an- sem az anyjától (aki különben M. rtt őszintén beváltja, A csehszlovák Duna szaka nak mutatja magát szexuális nekem iaen \zimnatikus) sem ht°™a ^tely ársnak adott pohľ,tier,'én esetéL,, viszont nee ff" S^mpatlkUS), sem fontol sem riadna vissza hlda munkájától, amit valóban lenseg vagy annak csak gyanú- nagyra becsülök, s nem bánom, ja esetében. Fontos azonban. hűtlenség esetében, viszont sokkal érzékenyebb a figyelmetlenség legkisebb megnyilvánulására. A feleségek többnyire bármenyire törődik a sporttal, . nem attól félnek, hogy férjük művészettel vagy bármi mással, nfe rnagat fekezrti szűk- megcsalja őket, sokkti inkább muveS2ettel va™ Mrmi ség eseten ennek nagyobb haszon ól, hogy megunják és el- amt elve2etet s2erez neku hagyják őket. A ő féltékenysé- De: féltékeny vagyok rá, az gtík csak bizonyos mértékben a ö személyére. Ha arra gondolok, tulajdonos érzéseinek megnyilvánulása. Ök a szexuális kaphogy minden őszintesége ellenére ség i nát veszi. Ki«'* csolatnál többre értékelik a hogy egy más lányt is úgy megcsókol, mint engem, hogy egy puszta tényt, hogy a férj „jo- másikra is úgy néz, mint rám, gos élettársai, hogy hozzájuk s hogy annak is olyanokat tartoznak. Ennek persze sok- . . , , . _. ; , f mond. mint nekem, az az érzeszor az anyagi erdekeltseg vagy társadalmi pozíció az oka, de sem, hogy megörülök. Be kell nem mindig. A nő legtöbbször vallanom, hogy habár értelmes védelmet, biztonságérzetet keres és jól nevelt teremtésnek tar- a férfinél, s nem utolsósorban Féltékenység mindig volt és lesz is — megértése a boldogsághoz vezet. szón a víz szintje jelentékenyen apad. Bratislavában pénteken 6 órakor a Duna vízállása 570 cm (42 cm-rel alacsonyabb mint az élőző napon), Bősön 544cm, Komáromban 587 cm (apadás 18 cm), Párkányban 559 cm (apadás 13 cm) volt. Szombat reggelre Bratis- lavánál további 20 cm-és apadás várható. A Morava, Vág, Garam, Nyitra, és Ipoly folyók szintje továbbra Is alacsony és apad. azt, hogy ne csak ő szeressen, de öt is szeressék. A KIS FÉLTÉKENYSÉG A féltékenység néha csak közvetve vonatkozik a szerelemre. Különösen fiatal asszonyok sokszor féltékenyek férjük édesanyjára, mert úgy látják, náluk jobban szereti öt. tanok, ha az említettekre sor kerülne, attól félek, annyira elragadtatnám magam, hogy ve- télytársamat felpofoznám vagy a haját kiszaggatnám. Ez szerintem csak az igazi szerelem jele. , Hogy ez valóban így van-e, Féltékenyek az édesanya iránt arról eltérőek a vélemények, s mutatott minden gyöngédségre, nem is lehet rá határozott vá- sőt még arra is ha a férfi vé- laszt adni. S ezzel felmerül az leménye az anyáéval és nem az a kérdés is, lehet-e igazi, nagy övékével egyezik. Nem egyszer szerelem féltékenység nélkül, féltékenyek a férj munkájára, vagyis csak az szeret igazán, a- tzemére vetik, túl sok időt tölt ki képes jeleneteket» csinálni él a továbbképzéssel, esténként a szerelméért? Nem, a szerel A léc fölött „A mi falunk fiatalsága a kocsmában kérési a szórakozást.“ „Nálunk is a kocsma áporodott levegőjét szívják a fiatalok s ott füstölnék, nemhogy inkább kirándulnának, vagy a kul- túrházban keresnék szórakozásukat.“ Hosszú Idő óta sok ilyen lévél érkezik a [szerkesztőségbe. Nem maradnak ét a javaslatok sem. Ha már bírálunk valamit, Ilik, _hógy rámutassunk a kivezető útra. Így tartják léVétlrők, Általában javasolják^ Hogy bl kéül zárni $ kocsmákat és több, fölig más sžôrakSzášl Hihetőségét kell 8 falvakban biztosítani. Nem Slsőrangtian életbevágó problémákat’ hoznak felszínre a levélírók, d5 8 kérdés mellett mégsem 15- hét közömbösén elmenni. A múlthoz viszonyítva ugyanis nálunk az alkoholisták' száma lényegesén csökkeni, S egyré Inkább csökkenő irányzatot mutat. Az alkoholisták többnyire nem • fiatalok Soraiból kerülnek, ki, hanem az idősebb korosztályok adják az utánpótlást. Ami a szórakozást illeti, a füstölgő faluéi kocsmák valóban nem szórakozóhelyek — Sbben mindenkinek igaza van. De vajon, miért füstös az kocsma, miért piszkosak falai, gondozatlan a pad- ója, esetleg nein tartják e az előírt _ tisztaságot |sem?í Ez már egészen más kérdés. Vagy pedig miért „kocsma" annak a neve, mjért nem lehetne átalakí- ani korszerűbb vendéglátó ellyé? Nem hinném, hogy |a fiatalok igénylik a kocsmát, főleg a falusi füstös helyiségeket. De azt sem lehet megtiltani senkinek, [hogy szórakozóhelyré járjon. Csináljunk hát a kocs- ából szórakozóhelyeket, ahol jól érezheti magát mindenki. Sokat lehetné beszélni a [vidéki vendéglátóhelyek zínvonaláról. Mikor törté- ik meg, hogy vasárnap [délután vagy szombat este ly kéj sört nyugodtan, asztalnál ülve, rangos környezetben, jó érzéssel fogyaszthatunk el faluhelyen? Ennyi ital nem vall alkoholizmusra, inkább frissítőként szolgál. Aki az ilyesmiben is kifogást talál, — valóban nem halad a korral. A központi falvak távlati terveiben szerepel a kultúrház mellett a kávéház építése is. Tehát nem füstös, ósdi kocsmahelyiségről van szó, hanem kávéházról, eszpresszóról és cukrászdáról'. E helyiségekét, létesítményeket megvalósítani — kulturális kérdés is. Tudnivaló dolog, hogy az alkohol tartalmú italok élvezeti cikkek és. hogy 'ezt valaki élvezze és né „vedelje", nem 'elhanyagolható szempont. Az alkoholizmus éllén tehát kulturális módszér'ékkef is küzdeni kelj. Ugyancsak Szóvá tehetjük azt, hogy áll-© S fogyasztók rendelkezésére megfelelő mény- nylségfl és minőségű üdítő ital; Üdítő italban nálunk alig van választék, főleg vidékén. Kiránduló ős üdülőhelyeket még esek valahogyan éllátnak üdítő itallal, de éldugottabb helyekre kévés kerül belőlük. Pedig ne felejtsük el, hogy a cséplőgép mellett dolgozók vagy az állattenyésztők se minden esetben sört1 vagy bort kívánnak, esetlég rummal keverve, hanem ha a megfelelő minőségű üdítő ital rendelkezésre átt szívesen élnék az alkalommal, fogyasztják azt is. Már csak azért is, mért az üdítő ital olcsóbb, vagy legalábbis olcsóbb kellene’, hogy legyen, mint a szeszes ital. Számtalan esetben tanúja voltam, hogy az autóvezetők, mivel alkoholt nem a- kartak fogyasztani, szomjasan távoztak a falusi füstös kocsmából — mert nem volt mit inniok. LSgyünk kocsma és alkoholellenesek, de ugyanakkor lássuk el üdítő itallal a vidékeit, rendezzünk be ízléses eszpresszókat, szórakozóhelyeket b. I.
