Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-05 / 1. szám
'ÜaIváíAi. VASÁRNAP: Végre-vaia- liára kialhatom mágam. Ez jó. Az ágyamban még olvasgattam, a Nagyvilágot és az Irodalmi Szemlét. Igenis érdekel! Nem sznobizmusból olvasom. Látogatások: barátokhoz, rokonokhoz. Ott is ebédeltem. Tipikus kispolgári idill: kártyaparti, fekete, televízió... Örültem, amikor szabadulhattam. Délután egy teljesen felesleges randevú. A Dunánál... Este tízkor újra szabad vagyok. Keveset tudtam elmondani, de valamit, azt hiszem, mégis megmu- tatam az életemből. (feljegyezte: vavreczky) RÖVIDÉN Jablonec nad Nysou-ban július 11-től augusztus 29-ig nemzetközi bizsutéria-kiállítás nyílik, amely bemutatja a cseh. szlovák bizsutéria fejlődését napjainkig. XXX A Upnicei Solo üzem rövi- debb gyufaszálakat és kisebb gyufadobozokat hoz forgalomba, ezáltal az idén egy hektár erdőterületet kímélnek meg. XXX A rymarovi Brokát textil ü- zem Lurex néven foszforesz- kálő báli anyagokat gyárt. Az új anyagból készült báli ruhák már az idei szezonban nagy feltűnést keltenek. Megjött az év ez újat is megkezdtük. Ilyenkor akaratlanul is egy kis számvetést végez az ember. De most úgy gondolom jobb lenne, ha eltérnénk a szokástól és nem nagyon bírálnánk. Megvallom őszintén, ilyen gondolatokkal látogattam el a minap a bratislavai „R ybena* Jurányi Erzsébet halfeldolgozó- üzembe. S hogy elhatározásomat sikeresebben végrehajthassam, segített ebben a szerencse is. Talán nem is a szerencse, hanem az üzem dolgozóinak becsületes munkája. Hiszen a 64-es termelési tervet már december negyedikén teljesítettek. így tehát — előzetes számítások szerint — több mint egymillió korona értékben termeltek többet. De hagyjuk a számokat, a statisztikát, inkább tegyünk egy kis kirándulást az üzemben. Vinka Martin eltvárs gyártásvezető készségesen megmagyaráz mindent a legapróbb részletekig. Induljunk tehát a „felfedező körútra“ ■ Megérkezik a halszállítmány a messzi Norvégiából, Japánból, a Szovjetunióból Az apróbb halakat — amelyekből az ű. n. savanyú esavart-ha! készül — itt. az üzemben Bontják fel. A belső részekből csak a hal ikráját hagyják meg. amelyből finom lisztet őrölnek a szárnyas háziállatok részére. Többi között a kibelezett halakat aztán Öt-hat napig „érni" hagyják sós-ecetes vízben. Az ilyen „megérett" hal már valóban ,,'érett" arra, hogy csomagolják. Előkerülnek hát a különböző nagyságú üveg- és pléhedények, melyekbe gondosan összecsavarva és összekötözve belekerül a hal, kellőképpen körítve hagymával. A másik teremben a különböző hal^aláták készülnek. Oj, automatikus berendezést kapott erre az üzem, amely lehetővé teszi a nyersanyagok pontos adagolását. Ez a berendezés a legprecízebb munkát is kifogástalanul végzi el. Az „érett“ halak egy része a füstölőbe kerül. Itt készül a kitűnő füstölthal, amely jó- egynéhánv országban eddig még ismeretlen. E halaknak oly magas jód és főleg foszfortartalmuk van, hogy az elsötétített. teremben valósággal világítanak. Itt készítik a Japánból szálhalakat úgy helyezik el, hogy az minden oldaláról a lehető legjobban megfüstölődjék. E füstölőkben az állandó hőmérséklet 90—100 fok között mozog. Körülbelül hatórás füstölés után már ezt is csomagolni lehet Végül is minden készítmény az expedícióba kerül, ahonnan a gondosan becsomagolt árut eljuttatják a nyugatszlovákíai kerület valamennyi élelmiszer- boltjába és a speciális halüzletekbe. Ez lenne tehát a hal feldolgozásának útja. Persze mindez nem ilyen egyszerű. S főleg nem egyszerű akkor, ha a nyersanyag valamilyen okból nem érkezik meg időre. S ez bizony— sajnos — elég gyakran előfordul. De hagyjuk ezt. hiszen még elöljáróban megígértük, hogy nem leszünk tűi szigorúak és mivel a tervet túlteljesítették, megbocsátjuk a kisebb-na- gyobb bűnöket. (Az azonban igaz, hogy ez nem az üzem bűne.) Két esztendeje dolgozik ebben az üzemben Jurányi Erzsébet, aki a kilencéves iskola elvégzése után azonnal idekerült — Nagyon megtetszett nekem ez a munka, — mondja kedves mosollyal. — Nincs is az üzemnek olyan részlege, ahol eddig nem dolgoztam volna, úgyhogy valóban nagyon a munkám. Naponta nyolc órát dolgozom, a szabad időmben pedig sokat járok moziba, színházba. És hát, mint minden lány, én is szeretek szépen öltözködni. Ezer korona fizetésből telik is, szépen. Eddig még eszembe sem jutott, hogy máshová menjek dolgozni. Szavai őszintén és meggyőzően hangzottak. Az élőhalak árusítását nem ez az üzem intézi. Vinka elvtárs azonban erre a kérdésre is készségesen válaszol. — Az élőhalak felvásárlása a stupavai Állami Halászat munkája. Innen küldik szét a pontyokat, hogy mindenkinek annyi jusson belőle, amennyi kell. Munkájuk nekik is van éppen elég. Nem is csoda, hiszen naponta több tonna ha! érkezik Jugoszláviából. Magyarországról és a cseh kerületekből. Elmúlt a karácsony, el az újév. Már 1965-öt írunk. S hogy a bratislavai halfeldolgozóüzem hogyan teljesítette múlt évi munkáját, azt legjobban a karácsonyi halvásár mutatta meg. Reméljük, hogy idén is ugyanilyen lelkesen dolgoznak majd, és természetesen a jutalmuk sem marad el. Nincsen más hátra, minthogy az üzem minden egyes dolgozójának „szerencsés fogást“ kívánjunk! Szöveg: Dráfi Mátyás Foto: Prandl Sándor Áz áruelosztóban. komorjai gondok A somorjai szövetkezet elnökét, Kockás Kálmánt éppen vitába bonyolódva lelem. Egy öreg szövetkezeti paraszt szenet kér tőle, s Kockás nem ad annyit — kevesebbet'. A bácsi kuny érái. Az elnök viszont hajthatatlan, sőt — szigorú. Emelt hangon, ellentmondást nem tűrve mondja: — Megmondtam, hogy nincs több! Végeztünk! Az öreg elkotródik, s én kissé idegenkedve követem az elnököt. — Miféle szenet akart az a bácsi ? — kérdem már odabent. Elmondja, hogy úgy vették át a komunáliól... S hogy a szövetkezeti tagok között apránként osztja szét —, de csak arányosan!. . . GEPEK A SZABAD ÉG ALATT Három gép állt kihasználat - lanul egész nyáron. Nincs alkatrész! .. Nemrégiben két vadonatúi Super-Zetort kaptak .. Eltörött az ékszíj-kerék, s azóta oda a traktor .. — Amúgy télidőben hol pihennek a gépek? — kérdem. — Nem marad a szabad ég alatt egy sem! — Idejelé jövet a kovács - műhely közelében láttam vagy kettöt-hármat . . . Sárba ragadt vetőgépeket. . Azok nem férnek be valahová? — Ő, azok — mondja nagyot legyintve, de kissé zavartan, — azok a rozsdatemetőbe valók. Teljesen ép kerekek, a váz is szinte hibátlan . .. No, nem tudom .. . ! Remélem. Kockás Kálmán, az elnök jobban tudja, hogy melyik gép érett meg a kiseleite- zésre. MEGLOPJÁK A SZÖVETKEZETÉT! így van! Meglopnak minket. Tudja, a cukorrépa 60 százalékát köteles visszaadni a gyár. Takarmánynak. Ezt a szeletelt répát képesek a csap alá állítani. Persze, hogy megdagad, — gyarapodik a súlya. Nekik pedig annál több marad. — Nekik mire a takarmány? — kérdem. — Felhasználják. Hizlalnak. Különben a somorjai földmüvesszövetkezetnek a búza és az árpa beadásánál is hasonló gondjai vannak. Ügy szeretnék, ha korpát kapnának vissza. De nem kapnak! így aztán igen költséges a takarmány . . . 200 000 LITER TEJ, TERVEN FELÜL Ennyi elriasztó beszéd után megkönnyebbülök, mikor az elnök az eredményeikről beszél. A felvásárló üzemnek ez év végéig 2 vagonnal több baromfit adtak el, mint amennyit a terv megszabott. Marhahúsból pedig három vagonnal teljesítették túl az előírt mennyiséget. A tejeladás? 200 000 liter a többlet! Hát ez igen! A laikus szemével nézve ez csakugyan „csillagászati" szám, — már úgy gondolom, hogy elképzelni is nehéz ennyi tejet egybeöntve, TÉLI NAPOK — TÉTLENSÉG A fiatalokat 15 éves koruktól alkalmazhatják a szövetkezetben. Dolgoznak is, keresnek is, — de mihelyst elérik a tizennyolc évet, — „alá szolgája" — az egyik lábuk máris valamelyik gyárban. És ez nemcsak azért van, mert a város és a gyári munka erősen vonzza őket! Nemcsak azért! Tél víz idején, — az elnök szavával élve — a gyalogmunkásnak végképp nincs kereseti lehetősége. — Volt egp kis erdőnk, — mondja — hát nem elvették? Elvették! Az erdőgazdaság! Pedig a fával sokan eldolgozgattak volna •k Hát így. Most látom csak, hogy az elnök, akit eleivel amolyan kis diktátornak gondoltam, — nem az, akinek néztem! SZÖDY VIKTOR Mindenki rohan, mindenki keres valamit: az egyik tü- sarkú csizmát, a másik gyapjú sálat, a harmadik szánkót. Érdekes, most úgy néz ki, hogy nagyon jók az emberek! Otthon könyvespolcot csináltam. A főszereplő a polcomon- Madách (ő a kedvencem), felkerült még rá Villon, Babits, A- rany, Goethe, Verlaine és Petőfi is. Egész jő kis társaság — nem igaz? A verseket szeretem. 3. SZERDA: Klubnap. A pozsonyi fiatalok összejövetele: József Attila Ifjúsági Klub. Szeretem ezt a napot. Üj arcok, új témák, új viták, új érvek. Fiatalok, jól érzem magam itt. de néha mégis a passzivitás, nemtörődömség, olyan „nekem teljesen mindegy“ hangulat is felüti a fejét. Ez bánt! Nem akarok frázisokat használni — de meggyőződésem — hogy nekünk, fiataloknak kell elindítani valami újat — szellemben, gondolkodásban, eredményekben egyaránt. Most veszem észre, hogy mégiscsak közhelyek ezek, de rettenetesen bosszant, hogy még mi sem merjük megmondani egymásnak az igazat?! Óvatoskodunk! Nem bíráljuk egymást! Mert: „Jaj, ne adj" isten, hogy megsértődjön!" Mondjuk ki végre már egyszer azt is, hogy „nem“ — ha kell. Persze okosan! 4. CSÜTÖRTÖK: Fizetésemelést kértem. Mindig csak ígérnek — soha nem adnak. Nyolcszázat keresek. Kosztpénzre elég. Megjegyzem, eddig még kevesebbet kaptam. Már öt hónapja dolgozom, de még egy nyakkendőt sem vehettem. Ezért öltözködöm hanyagul. Ügy gondolom, ma már jogos az igény az elegáns öltönyre, szép cipőre, rádióra, sőt, az autóra is. Miért ne? Nem értem, mi a csodából tudnak ma a diáklányok elegánsan öltözködni? 5. PÉNTEK: Unatkozásra nincs időm. Délután a fölvételire készültem. Kína történelmét olvasgattam. Megtudtam, hogy nemcsak mennyiségben hatalmasak, hanem kitűnő a művészetük és technikai fejlettségük is. Este színházba mentem. Az Amphytriont láttam. Nem nagy eset. De a- zért meg lehet nézni. Mégis a zenét szeretem a legjobban: Beethoven. Sztravinszkij. Ha zenét hallgatok úgy érzem, mintha én is alkotnák. SZOMBAT: Elrohantam a tisztítóba a ruhámért. Estére ki kell csípnem magam — már amennyire lehet. Táncolni megyünk a Jaltába. Táncolni is kell. Nem unatkozom, mint ahogy előbb is mondtam, mégis úgy érzem, nem élek eléggé. Munka, e- vés, olvasás, randevú, hétvégén tánc. Hát nem sablonos? Ez bánt! ■■■■nnnnn HÉTFŐ: Géágéypszilonoerr — azaz Gágyor a nevem, Gágyor Péter A foglalkozásom diszpécser és talán ezért tettem barátaim között „díszpéter“. Egész biztos, hogy nem külsőm miatt, mert közismerten hanyagul öltözködöm. Azt mondogatom magamnak és másnak is. hogy elvből — pedig nem! Nem futja különbre — de erről majd később, jó? Hogy teljes legyen a kép: 18 éves vagyok, ipolysági palóc (magyar „rokon".) a komáromi iparit végeztem, a bratislavai e- íektromos művekben dolgozom (BEZ), filozófiát akarok tanulni! Rettenetes óracsörgéssel kezdődik a hét, reggel 5- kor. (6-tól du. 2-ig dolgozom.) A gyártási folyamat megszervezése a feladatom. A munkahelyemen nem tes- pedck — ne*n mintha olyan szívszaggatóan szeretném a munkám — inkább elvből. Idősebb kollégáim ezt „másképp“ csinálják. Nem akarom őket megérteni... Este randevú. Csupán azért, hogy ne érezzem a macskaköveket egyedül. KEDD: Délelőtt dolgoztam mint rendesen. Megebédeltem, utána sétálni mentem a városba. Akadt még any- nyi a zsebemben, hogy könyvet vehettem a húgomnak karácsonyra. A városban elrohan az idő. Az üzletekben, az utcán emberrengeteg.
