Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-06-15 / 24. szám

Mit dolgoztál életed első munkanapján ? Mire használtad fel első fizetésedet?

Nem mondhatnám, hogy elkényezteti az élet. Megtá- kényesztetett az élet. Megtanultam, hogy nem jó ha az ember túlságosan rózsaszínűnek képzeli el a világot. Nem Is szeretek túlságosan sokat tervezgetni, mert rendszerint minden másképp történik. Az első munkanapomat úgy képzeltem el, hogy elsősorban megbarátkozom a jövendő munkatársaimmal. Ők mutatják meg nekem, hol lesz a helyem, mit fogok csinálni, bevezetnek a műhelytitkokba, de nem így történt. Az EFSZ irodájában elég hűvösen fogadtak, amikor megérkeztem. Senki sem mutatott meg semmit. Egész délelőtt egyik helyről a másikra mentem. Az egyik raktárkönyvelő ugyan megszánt és adott egy kis mellékes munkát. így telt el a délelőtt. Délben már azt gondoltam, hogy én oda vissza nem megyek dolgozni, nincs ott rám szükség. De azután bíztattam magam, nem kell így azonnal elkeseredni, lesz, ami lesz. Hát lett is. Ebéd után hivatott a főkönyvelő. Felsőbb iskolát végzett? — kérdezte. És itt akar dolgozni nálunk? De vajon miért kérdezi ezt — gondoltam magamban. Hisz nagyon jól tudja, miért jöttem (de dolgozni és valami szorítást éreztem a torkomban. Utána két könnycsepp is kibuggyant a szememből. Még most is érzem néha az ízüket. Azután csakhamar megnyugodtam, mert a főkönyvelő elém tett egy halom számlát, hogy készítsem őket elő a könyveléshez. Kicsit bátortalanul kezdtem hozzá és örültem, hogy végre túl vagyok a kezdeten. Hát így telt el az első munkanapom. „Tavasz"

Gépészeti középiskolát végeztem. A pályát nem választottam teljesen önállóan: a szüleim voltak a kezdeményezők. Érettségi után főiskolára jelentkeztem. Elhatározásomat nem koronázta siker, ezért állásba mentem. Elhatároztam, hogy az első keresetemből szüleimnek legalább részben meghálálom, amit értem tettek. Azért részben, mert az ilyenkor vásárolt ajándék csak egy parányi része annak,- amivel a gyermek egész életén át szüleinek tartozik. Egy hónapig dolgoztam, akkor behívtak katonának, így az első fizetésemet a bevonulással kapcsolatos kiadásokba kellett fektetnem. Két év letelte után újra munkába álltam. Most már nem zavart meg semmi célom elérésében. Az első ajándék átadásának pillanata nagyon megható, mind a szülők, mind a felnőtté vált gyermekek részére. Később takarékoskodni kezdtem s egy szobát rendeztem be magamnak. De nem maradt ez sokáig legénylakás, mert megnősültem. Most már a fizetés is a közös alapra megys

„Kami“

Amikor szóba került a pályaválasztás, mindenkinek az első fizetés járt az eszéMEGÍROM ÉN IS

————————— I

ben. Emlékszem, az osztályunkból a legtöbben valami nagy dologra szánták az első fizetést. Én először egy könyvszekrényt szerettem volna. Sajnos, semmi sem lett belőle, mert először kerékpár kellett; azzal járok be munkahelyemre. Kilencszáz koronát kaptam az első fizetésnél, ebből 720-at kerékpárra költöttem, 100 koronát takarékpénztárba tettem és 22 koronáért életbiztosítást kötöttem. Hogy miért, azt még ma sem tudnám megmondani. Maradt 158 koronám, ezen vettem egy Bal- zac-kötetet. Ha már könyv- szekrényem nem lehetett, legalább a könyveim gyarapodjanak — gondoltam. És azóta is több könyvet vásároltam. Iskolatársaimnak levélben számoltam be arról, hogy mire költöttem első fizetésemet.

„NyárÉletem első munkanapján a következő munkát végeztem. Enni adtam 270 tyúknak és 160 csibének. Aztán felültem egy lóra és négy felnőttel segítettem behajtani a teheneket a fejésre. Első gondolatom az volt, hogy én is tudok már kenyeret keresni, holott a pénzt szüleim kezébe adták. 14 éves voltam akkor. Az első munkanapom idegen országban telt el. Ha eljött a vasárnap délután, mert csak akkor volt szabadom, mindig elfogott a honvágy: haza és csak haza vágytam. Ez a honvágy szenvedéssé vált, de azóta már elmúlt, mert öt év után visszatértem a hazámba.

M. M.

Nemrég az iskola padjaiban vitatkoztunk arról, milyen nagy úr a pénz. Arról is szó esett, van-e köze a pénznek a bol- dognsághoz és a szerelemhez. Azóta- már megkaptam az első fizetésemet. Hát valóban komoly dolog a pénz. Azt a napot, azt a nagyszerű érzést nem lehet leírni, amikor először kap fizetést valaki. Nem tartozom a pénzimádók közé, de boldog voltam Aztán már természetessé vált a fizétés és a munka is. Vagyonnak gondoltam első fizetésemet, pedig csak néhány száz koronát tett ki. Az összes pénzemet özvegy édesanyámnak adtam. Amikor átadtam neki, könnyes volt a szeme és azóta tudom, hogy nagyon komoly dolog a pénz. Érzem, hogy sokszor jellemet is formál, de nem mindig boldogít.

„Caruso“

Jelenleg az érsekújvári 01/28 számú gyümölcs- és zöldségboltban dolgozom. Elsőéves elárusító vagyok. Az első napot nem is mondhatom munkának, mivelhogy csak az áru elhelyezését bízták rám. De még ezt is csak tanultam. Nem is vették komolyan, ha hibát követtem el. Később egészen másképp alakult a helyzet. A polcok kitöltésére, az áru tisztaságára, valamint az üzlet rendjére ügyeltem. A munka elég sok volt, de annál vidámabban, fürgébben végeztem. Az elképzelésem talán egy kicsit más volt, mert a munkát kevesebbnek, de fárasztóbbnak képzeltem.

A ipariskola harmadik osztályába járok. Az első munkanapomat így képzelem el: Az idegen munkahelyen megkapom a beosztásomat. Fehér köpeny, világos terem, nagy rajztáblák, új kollégák, akik sunyin mosolyognak — ez lebeg szemem előtt. A mozgásom kissé esetlen. Végül a főnök egy gazdátlan rajztáblához vezet és azt mondja dörmögős hangján: ez a magáé. Hálás szemmel nézek rá és félve megérintem a rajztábla felületét. A főnök elmegy és én még mindig gondolataimba merülve állok a rajztábla előtt. Kinek köszönjem meg, hogy világos teremben, fehér köpenyben, sima rajztábla mellett dolgozhatom ? Még könnyezni is kezdek. Igen, nektek, csakis nektek, drága jó szüleim. Apámnak, aki szénbányában dolgozik és anyámnak, aki kora reggeltől késő estig kapál, szőlőt kötöz, a cséplőgép porát nyeli azért, hogy én fehér köpenyt kaphassak. Most már határozottan tudom, hogy első fizetésemet nekik adom, hisz megérdemlik. „Júlia"

Mire költőm első fizetésemet? Azon én is sokat gondolkodtam. Egy nagyon szép könyvet akarok venni, amibe beírom, hogy ez első fizetésemből vettem. Ha azután a kezembe kerül, mindig szembe jut az nap minden izgalmával együtt. Aztán újságokat rendelek. Később egy zsebrádiót is szeretnék venni, 100 koronát félreteszek kirándulásra. A többi pénzt szüleimnek adom háztartási célokra. Szüléimét azután is tovább fogom segíteni.

O. Z. „Sokat akarok"

A következő kérdésekre várjuk a válaszokat:

Miért szereted a szüléidét?

Azon a pályán működsz-e, amelyikhez kedved volt? A beküldött válaszokat közöljük és honoráljuk.

Megszállták a kultúrházat

ősszel történt. Hidegebbre fordult az idő, köd szitált. A faluban ilyenkor nótaszó hallik. Mennek és hazatérnek. Regruták és kiszolgált katonák. A hazatérőknek ilyenkor a szülőfalu új környezetet jelent. Az öröm elfeledtet mindent. Csak később döbbennek rá, hogy az oly régen vágyott szülőfaluban a kocsmán kívül más nincs, ami ki tudná elégíteni vágyaikat, elképzeléseiket, terveiket. Ezek az elképzelések még a hazatérés előtt születtek, megvalósításukhoz tettek kellenek.

Sokszor az unalom kényszeríti tettekre az embert, de erős akarat nélkül nem érünk így sem célt.

Orosi Jancsi szép elképzelésekkel és szilárd akaraterővel jött haza a katonaságtól. Szülőfalujában, a

naszvadi szövetkezetben kezdett dolgozni, őt is bosz- szantotta az, hogy a falu fiataljai a kocsmán kívül másutt nem találkozhatnak. Egy ebédszünetben mondta el tervét Jancsi a lányoknak. ők voltak azok, akik leginkább támogatták. Volt is rá okuk. Amelyik lánynak nem volt komoly isme- rettsége, az egész estéket otthon tölthetett, unatkozhatott. Mulatság csak nagyobb ünnepeken volt, amikor kinyitották a kultúrházat. Egyedül Jancsi nem volt képes erre a feladatra, megértő barátok kellettek. És akadtak. Heten voltak akkor, mikor a falu minden fiatalját meghívták a CSISZ alakuló gyűlésére. Rögtön a tárgyra tértek: tenni kell valamit. Természetesen a- kadtak olyanok is, akik megjegyezték, hogy ez NaszvaTánc a kultűrházban

dón még senkinek sem sikerült. Akik így vélekedtek, hamarosan csalódtak.

Az új vezetőség élére Jancsit választották. Társaival megértésre talált a helyi szövetkezetben, a HNB-on. Gyűléseiket a cukrászda udvarán tartották. így támadt az az ötletük, hogy addig, amíg jó idők vannak, ezen az udvaron rendezik a szombat-vasárnapi teadélutánokat. Engedélyt kaptak a helyi nemzeti bizottságtól. A fiúk földet hordtak traktor - rokkal, betonlapokat raktak le, a lányok virágokat ültettek, hogy széppé, kellemessé tegyék a környezetet. A nyár folyamán még most is itt rendezik a kultúrműsorokat, teadélutánokat. Azóta már saját zenekarukkal büszkélkedhetnek A faluban új élet kezdődött a fiatalok számára. Nagyobb munkakedvvel dolgoztak, nyáron brigádokat szerveztek.

Az aratási és cséplési munkák után a szövetkezet 80 fiatalja felrakta sátrait egy teherautóra és kétnapos táborozással pihenték ki a nehéz munka fáradalmait a Vág partján. Sátrakban aludtak, saját maguk főztek, napközben sportoltak, este kultúrműsort rendeztek.

Lelkesedésük azonban túllépte a határokat. Erre az Eseményre nem szívesen Emlékezik vissza senkisem Szüreti bált szerveztek. Mindent előkészítettek, mikor a „kultúrházat" zárva találták. A fiúk habozás nélkül, természetesen a lányok bíztatására, lefürészelték a lakatot és behurcolkodtak a kultúrháznak nevezett helyiségbe, melyet már akkor a helyi Jednota használt. A helyi funkcionáriusok csak másnap tudták meg, hogy mi történt. Ezzel a témával foglalkoztak a tagsági gyűlésen, ahol az elnöknek alaposan megmosták a fejét. A funkcionáriusok ekkor döbtéíntek rá, hogy az ifjúsági szervezet igenis akar és tud dolgozni, csak még kell adni a kellő támogatást. Egyedüli kiút az új kultúrház építésének meggyorsítása volt. A CS1SZ- tagok itt is kivették részüket a munkából. A decemberi tagsági gyűlésen már a klubhelyiség részletes munkatervét tárgyalták. Nem hiányzott a tánckör, a színjátszókor sem. A kultúrház megnyitására eszt- rádműsort tanultak be.

A CSISZ-tagok az évzáró gyűlésen jöttek össze először az új kultűrházban, hogy értékeljék eddigi munkájukat és megvitassák munkatervüket. A naszvadi fiataloknak nincs miért szégyenkezniük. Az új környezetben, ahol klubhelyiség áll rendelkezésükre, munkájuk még eredményesebb lesz. Ebben a klubhelyiségben lesz az az elismerő oklevél is, amit a dohánycsoportban dolgozó lányok érdemeltek ki a hazánk felszabadításának 20. évfordulójára indított versenyben.

Mácsai Gyula

Pihenés és szórakozás

A szerelem,nevében

ár a legrégibb idők óta május a szerelem és a költészet hónapja. Lehet, hogy az banálison hangzik, de minél inkább hisszük, annál

kevesebb a jogunk ahhoz, hogy kételkedjünk benne. Az év két napján rendszerint megfogadjuk, hogy ezentúl ezt vagy azt másképp tesszük. Az egyik ilyen nap a január elseje,

a másik pedig május elseje. Mintha ezeken a napokon megfeledkeznénk a szürke hétköznapokról, az emberek ilyenkor figyelmesebbek egymáshoz és megértőbbek. A május elseje varázslata nagyon hat az emberekre.

A május a

szó leg neme*

sebb értelmében a szeretet és a szerelem hónapja. De amikor ezt mondjuk, nem arra a szerelemre gondolunk, amely megelégszik a gyors fellobba- nással, egy sze- 'elmes éjszakával, nem arra a szerelemre gondolunk, amelyről Madame de Pompa- doure ezt

mondta: A szerelem olyan, mintha egy tűzhányó tetején táncolnánk.

Ezekről a szerelmekről a májussal kapcsolatosan említést sem teszünk. A tisztán erotikus kapcsolatok sokszor lealacsonyítok' és keserűek. Az ilyen szerelmek nem elégítenek ki bennünket. Ellenkezőleg, nyugtalanságot váltanak ki bennünk, utána ürességet és undort érzünk. Az ilyen „szerelem“ semmiképpen sem függ össze a májussal. A szerelem, amelyre gondolunk, az egészen más. sokkal mélyebb, olyan, mintha villanyáram érné a szerelmes - párt. Mély, igazi érzés, olyan, amely nem szűnik meg még akkor sem, hogyha a szerelmesek sok-sok km-nyire távol élnek egymástól. Nem . halványul el soha. Persze nem kerülhetjük el, hogy amikor az ilyen felemelő, örök nagy szerelemről beszélünk, ne gondoljunk az olyan eszményi szerelmespárokra, mint Piramus és Thiste, Philemon és Baucis, lázon és Medea, Antonius és Kleopatra, Tristan és Izolda, Romeo és Júlia, Péter és Lucia. Ezekhez természetesen hozzásorolhatnánk további ismeretlen, ezer és ezer igazán szerelmes párt.

A szerelmespárok védnökeként hazánkban gyakran Karel Uynek Mácha cseh költőt em-.

lítik, aki örökszép verseket írt a szerelemről. Szeretjük olvas* ni a szerelmes verseket, át*, érezzük költőink sorait, akik a szerelemről zengnek. Saját gondolt at óinkat fejezik ki gyakran, csak művészi forrná* ba öntik őket. Gondolataik ne* mesítik a mi érzelmeinket, azt, amit érzünk, a költők szava nyomán jobban tudatosítjuk.

De az egyszerű emberek sorai is mélyen hatnak ránk, vegyük csak elő és olvassuk el, mit ír egy ismeretlen fiatal katona kedveséhez.

„Olyan megnyugtató ez az este. Csend van körülöttem. Mintha lelkem mélyén azonban

valami halk melódia bontaná meg a csendet. Hallgatom és az az érzésem, hogy Debussy is hasonlót érzett akkor, amikor a zene nyelvén fejezte ki halk, érzelmes gondolatait. Milyen szép volna, ha melletted ülhetnék és együtt néznénk a virágzó fákat és hallgatnánk a madarak dalát. Hallgatnánk együtt. Kár volna zavarni a csendet. Mindketten éreznénk, hogy egymáshoz tartozunk és együtt akarunk lenni. Nélküled már el sem tudom képzelni az életemet. Hiszen hozzám tartozóul, az enyém vagy. Boldognak mondhatom magam, hogy ezt kifejezésre tudom juttatni“.

Vagy olvassuk csak:

„Olyan vagyok, mintha kicseréltek volna, valami új érzés lesz úrrá rajtam. Eddig még nem ismertem. Most valahogy egész másképp látom a világot, minden szebb és jobb. Milyen csodálatos is, milyen rejtély, hogy éppen Te és én. Te és én .. Tudjuk, hisz- szük, érezzük, hogy szeretjük egymást Mindig és mindenütt. Te vagy a mindenem. A ma és a holnap. Örökre. Ügy szeret* lek“.

Szerelem (Siegried Bohnsack, NDK felvétele)

N. J,