Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-05-25 / 21. szám
DALLALJÄNOCAL. FIATALON Tíz éve alakult a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség SZKB-ja mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes. Néhány lelkes főiskolás (Gyüre Lajos, Mede István. Tóth János és Kucse- ra Klári) fáradozására kezdte meg tevékenységét az akkori magyar főiskolások és a Bratislava! Pedagógiai Gimnázium diákjai körében. Spontánul, szinte minden anyagi támogatás nélkül, csupán a fiatalok tenniakarására építve kezdtek. És az erőfeszítések nem vesztek kárba... Akkor még kevesen hitték, hogy ezek a fiatalok megteremtik majd az oly sok sikert aratott, de egy hibás intézkedéssel felszámolt NÉPES utódját. Igaz. jóval szerényebb a- nyagi feltételek mellett, de a szakemberek a fiatalok segítségére siettek és a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központja pártfogásba vette az akkor még kezdeti nehézségekkel küszködő fiatal gárdát, ösztönözte, támogatta őket munkájukban. Az első évek próbálkozásai sok szép sikert hoztak. Dél- Szlovákia falvaiban, városaiban, Sophia Lor ent Az együttes egyik nagysikerű tánca az ördöglagzi. I Jókai napok 1965 Ezekben a kezdeti években Martosi pilükézést, Jánosnapi Lényegében ezt az elvet tük- az emberek szívesén fogadták került az énekkar műsorára köszöntőt. Fonót, stb. Ma már rözik a tizedik évfordulón be- öket és csakhamar országos Kodály, Bárdos és a hazaiak felsorolni se könnyű ezeket a mutatott, több év munkáját hírré tettek szert. Akkor még közül Németh-Šamorinsky, Raj- nagysikerű műsorszámokat, összefogó ünnepi műsorok, a népi tánc és zenekultúra á- ter_ Szíjjártó népdal feldolgo- Mögöttük nem mindennapi (Május 15-én és 16-án két es- polását, nemzeti kultúránk népi zásai, Ag Tibor népdalgyűjtései munkateljesítmény húzódik tét betöltő program Bratislavá- elemeinek életre keltését tar- Táncban a helyi hagyományok- meg, hiszen az együttes csak ban). Az első nap „Népek tátották szinte egyetlen felada- ra építve mutatták be a Sár- ekkor kezdett félprofesszioná- vasza“ címž programja inkább tuknak. Igen helyesen, ehhez a dózást. Szálkái lakodalmat. Vás- lis alapokra épülni. A vezetők a klasszikus hagyományokra é- küldetésükhöz mindmáig hűek katáncot, Ördöglagzit, Pásztor- munkája (Ag Tibor, Takács pült és a testvéri népek tánmaradtak. táncot, Vasvári verbunkost. András, Janda István és má- cait eleveníti meg. A másik nap ^ sok) sokszor primitív akádá- a „Délszlovákiai képek“ viszont * * * * * * * * lyokba ütközött. a magyar népzene és tánckulA kezdeti évek után csak- túra színes gazdagságát pél- hamar hazánkban jóformán dázza. hamar szembe kellett nézni a- Mindkét program művészi- zokkal a problémákkal, ame- leg kidolgozott, jól megformált lyekkel hazánkban jóformán műsorszámokból állott. A nézők minden népművészeti együttes gazdag élménnyel távoztak. Az szembe találta magát. Hogyan, egész együttes tehetségének hová tovább? Csakis a nép- legjavát nyújtotta. Nagy sikere művészeti hagyományokra épí- volt a felújított „Feketekői teni. avagy bátran tovább lép- kastély“-nak. „Rezgőcsárdás“- ni a klasszikus tánc, zene i- nak, a „Szép Júliá“-nak, „ör- rányába? Kell-e keresni mo- döglagzi“-nak és a „Tamburo I dern megoldásokat, avagy nem? roma“ cigánytáncnak. Külön t Ezek a kérdések még ma is kell megemlíteni a nagy él- ♦ aktuálisak, izgatok, és egyér- ményt nyújtó „Martosi gyer- i telmű feleletet aligha találunk tyástánc“-ot. A szólótáncosok I valaha is rájuk. Kétségtelen, teljesítménye sokban lendített T hogy egyhelyben topogni nem a műsoron (Kvočákné-Kálmán T lehet. A klasszikus tánc- és ze- Olga, Kordos Hanka, Jóba La- j nekultúra (amely szintén népi jós és Morvay Lajos). Dícsé1 elemekre épül) lehet egyik szí- rettel kell szólnunk az ének- nező eleme az együttes prog- kar teljesítményéről, a zenekar I ramjának és ugyanilyen színező és a karmesterek szereplésé- T elemmé válhatnak a modern ről. * zene- és tánckultúra törekvé- A tizedik évfordulón kapott i sei. Ma bölcsebbet nem tehet állami kitüntetéshez mi is gra- ] az együttes, minthogy népit, tulálunk és további sikereket T a klasszikusat és a modernet e- kívánunk az együttesnek. ♦ gyütt csinálja és ezzel összetett, többirányú igényt elégít ki. Szőke József Minden mozilátogató ismeri és sok a rajongója. Va. jón mit mond el saját magáról a ragyogó szépségű, ünnepelt fimszínésznő ? — Azt hiszik, hogy boldog vagyok, mindenem megvan. Tévednek. Vajon van-e férjem, főzhetek-e vacsorát a családomnak, van-e gyerme_ kém? Az élet nem adja meg mindenkinek azt, amit kíván. Nekem mint filmsztárnak megadja a milliókat, de nem adja meg a jogot ahhoz, hogy hozzámenjek feleségül ahhoz, akit szeretek Carlo Pontit szeretem, de az állam és a hatóságok nem engedélyezik házasságunkat Az egyház nem ismeri el Carlo válását. Minden filmemért vagy 8 millió dollárt kapok. Mint gyermek, majd meghaltam éhen. Ma annyit keresek, hogy egy hadsereget is é- lelmezni tudnék De én nem ehetek, egy fontot sem szabad meghíznom. Állandóan éhes vagyok, nem tudom mit adnék egy tányér spagettiért. De hozzá se nyúlhatok még egy millió dollárért sem. Nem lehet gyermekem. Nem tudtam kihordani. A millióim se segítenek. Az orvosok tehetetlenül álltak az én esetemmel szemben, pedig úgy szerettem volna egy kislányt. Amikor a milliókra szóló szerződéseimet aláírom, mindig gyermekkoromra gondolok. Arra, hogy menynyit éheztem, arra, hogy a- mikor 1944-ben szülővárosomat, Pozualit bombázták nem volt vizünk. Egy katonavonat víztartályához topáztam és kikönyörögtem egy fél liter vizet. Alig i- hattam belőle, légiriadót jeleztek a gépek egész alacso. nyan repültek a város felett. Hirtelen valamit éreztem, a nyakamhoz kaptam, úgy lát. szik, szilánk ért. Majdnem elvéreztem. Már írták rólam, hogy a- merikai katonáktól kaptam az első csokoládét. Tévedtek. Egy skót katona volt. Az első pénzt Nápolyban kerestem, ahol szépségversenyen a Tenger királynője címet nyertem el. A kapott pénzen Rómába utaztam a mamámmal. Éppen a Quo vadis filmet forgatták és felvettek statisztának. Car- loval is egy szépségversenyen ismerkedtem meg. Tagja volt a zsűrinek. Ne gondolják, hogy amikor a filmvásznon mosolyogni látnak, boldog vagyok.. A külsőmet anyámtól örököltem. Igaz, ő a legszebb asszony, akit csak ismerek. A szépség, a természet nagy adománya. Megnyitja az érvényesülés kapuit A szépséget azonban ápolni kell, nem a kozmetikai szerekre gondolok. A szépség titka az, hogy legyünk hűek önmagunkhoz. Ismerjük fel saját típusunkat. A külső csillogás ne kápráztassa el a lányokat, ne vágyódjanak hírnév és pénz után. —m— mi könyvkfáltításon bemutatták a csehszlovákiai magyar könyvkiadás termékeit. AZ IDEI JÓKAI NAPOKAT SZAVALÓVERSENY ÉS GAZDAG PROGRAMMAL DRÄMAI FESZTIVÁL MELRENDEZTÉK MEG KOMÄ- LETT, ÜNNEPI AKADÉMIÁT ROMBAN. A SZOKÁSOS ÉS KÖNYVKIÁLLlTÁSOKAT IS RENDEZTEK. 4—♦—«—♦—*—*—»—*-—♦ » « ♦I ERRŐL BESZÉLNI KELL Falusi értelmiség... Ezt hallva általában a tanítóra gondolunk. Hivatástudata, különös helyzete, a falu szellemi életének központjává emelte a tanítót, De ki más is vállalhatta volna ezt a szerepet annak i- dején, ha nem a tanító. Hosz- szú évtizedekig szinte magára volt hagyatva a kultúra zászlóvivője. Pedig életkörülményei sosem emelkedtek küldetése magaslatára. Helyzete sosem volt irigylésreméitó. Munkája legfeljebb a gazdaságilag fejlettebb vidékeken vált könnyebbé ott ahol a különböző iparos és más haladóbb falusi rétegek már önállóan igyekeztek megteremteni a sok esetben csak magukhoz szabott — kulturális és általában a szellemi élet alapjait. De szívesen segített itt is. Nem véletlen, hogy erről az örökségről az elmúlt két évtized alatt sem feledkeztünk meg. Ha másképp tettük volna, öncsalást követtünk volna el, hogy megfeledkeztünk másvalamiről... Mégpedig arról, hogy az elmúlt 20 év összehasonlíthatatlanul más, mint az előző évtizedek voltak. Alapjában változott meg a falu gazdasági és vele együtt társadalmi élete is. Talán általános emberi gyön- geség, hogy mindig a könnyebbet keressük Ebbő adódik az is, hogy a falusi értelmiséget lyezettje az első kategória-1 említjük, most is csak a tanílített ok miatt és mert ez így egyszerűbb? Vagy talán azért, mert tanítóink szánra a múlthoz viszonyítva aránytalanul megnőtt? Ebben van is némi igazság. De úg|y hiszem, hogy ma csak a tanítóra gondolni a falusi értelmiség említésekor, még akkor is, ha számbelileg ők képviselik a falusi értelmiség zömét, mégsem helyénvaló, sőt káros is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt évek tapasztalata. A tanítói első műszakból — a tanításból sok esetben majd penséggel főiskolai végzettséget szerzett. És ezek az emberek nem tűntek el, nem nyelte el mindannyiukat a város. Sokan közülük falun élnek, sőt dolgoznak is. Éppen ezért nehogy ez alkalommal is megfeledkezzünk egyről: mégpedig a műszaki értelmiségről. Faluról lévén szó, elsősorban is a mezőgazdasági, sőt egyéb szakemberekről. Hány és hány agrármérnök és egyéb mezőgazdasági szakember került a faluba, sőt a legtöbb esetben nem is városról Napjaink problémái Dakó Etdflfe, Királyhelmec;" a szavalóverseny II. he-| ban. tóra gondolunk. De miért csupán őrá?. Talán az előbb émhogy csak nem második műszak és az iskolán kívüli munkából majdnem első műszak lett. Ez nem egyéni megállapítás, de az említettek hatását érezzük — nemcsak az iskolában, de a többi falusi értelmiségi mellőzésében is — sőt éreztük korábban is. A köny- nyebb keresése nem éppen járt sikerrel. De vajon miért is mindez? Miért is hivatkozunk annyit a statisztikára? Ez esetben még erre sincs szükség. Hiszen nincs olyan HNB elnök, titkár, vagy más falusi közéleti személy, aki meg ne tudna nevezni legalább 10-15 olyan egyént, aki az elmúlt két évtized alatt közép-, szakközép- vagy épa faluba, hanem csak a tanulmányok elvégzése után vissza a faluba. És rájuk alig gondolunk a falusi értelmiség említésekor. Pedig mindenki .előtt világos: szövetkezeteink sorsa elsősorban tőlük függ, tehát a falu sorsa is. De a falusi értelmiségnek nemcsak ezt a rétegét mellőzzük. Lényegében ez a sorsa minden egyéb falusi értelmiséginek, legyen az technikai szakember, vagy bárki más, függetlenül az értelmiség fogalmának — legalábbis a jelenlegi helyzetre való — tisztázatlansága nélkül. Ügy vélem azonban, hogy az imént említett okon, a köny- nyebbség keresésén kívül a falusi értelmiséggel és még inkább tennivalójával kapcsolatban — legalábbis a mi különleges viszonyaink között — akad több téves felfogás is. Ez pedig elsősorban a valóság helytelen szemléletéből ered. Igaz ugyan, hogy a falusi értelmiség küldetése lényegében ma sem változott, de módosult. A könyv és más sajtótermékek olvasása, a televízió korában a kultúra, a népművelés terjesztésének és fejlesztésének csupán szűkebb körére, a színjátszó csoportok szervezésére korlátozódott, ami nagyon is egyoldalú, sőt talán nem is váltja ki kellőképpen a lakosság érdeklődését. És mert a hagyományok nyomán az effajta tevékenység a tanítóhoz áll legközelebb, maradunk továbbra is a réginél, a színjátszócsoportoknál, mert azt úgyis valaki irányítja és mert a kulturált falut csupán ez, és ehhez hasonlók jelentik. Valószínűleg talán éppen ebből a felfogásból ered az a tény is, hogy a falusi értelmiség különböző körei között még mindig nincs meg az az összhang, mely mentesítené az egyik felet a gondjaitól és fokozná a másik fél részvételét a dolgok menetében, irányításában. Többek között ennek tudható be talán az a tény, hogy ezen különböző érdeklődési körű értelmiségiek alig tudnak egymásról és ha igen, akkor legfeljebb köszönő viszonyig jutottak el, és ezzel vége is mindennek. A felgyorsult élettempó következtében a falu eddig alig ismert vagy teljesen ismeretlen, magas szakképzettséggel rendelkező, értelmiségi szinten dolgozó szakemberekkel ismerkedett meg. A tanító, az orvos után az állatorvos, az agronó- mus, a gazdász és sok egyéb más képzett egyén jelent meg falun. Érthető tehát, hogy e munkakörök sokrétűsége magával hozta a különböző érdeklődési területek kialakulását is. Mindez érthető is, ám ez egyáltalán nem jelentheti és nem szabad, hogy jelentse az elzárkózást és még kevésbé a visz- szahűzódást a társadalmi élettől. Már csak azért sem lehetséges ez így, mert ezek az emberek többségükben mai élet- szemlélettel rendelkeznek, tehát fiatalok, vagyis az elmúlt 20 év alatt szerezték szakképzettségüket. És hogy a józan logika ellenére a helyzet sok esetben az ellenkezőjét mutatja, ez elsősorban is a szervezetlenségben és nem kis mértékben a falu vezetőinek érdektelenségén, vagy még helyesebben a hozzá nem értésén múlik. A mai falu kulturális és általában szellemi élete nem mérhető le csupán egyes tömegszervezetek, népi tánc, vagy színjátszó-köreinek előadott műsorszámain, és talán még kevésbé a jeles állami évfordulók alkalmával rendezett ünnepi műsoron. A mai falu életének alapos ismerete nélkül aligha folytathatja falusi értelmiségünk egykori kultúrát teremtő és népművelést folytató hagyományait. És még kevésbé a falusi értelmiség egymásra találtsága, kölcsönös ismerete nélkül. Erre pedig megvan minden lehetőség. A hogyan, a mi módon pedig már a faluban dől el. Sárkány Árpád
