Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)

1965-04-13 / 15. szám

„BARNA IC U" Fekete piros csíkos kordbársonyára nem ru­hát, hanem kiskosztümöt ter­veztünk, mivel tavaszra így di­vatosabb. A gallér és a zseb­klapnik fekete anyagából ké­szülnek s feketék a gombok is. Szép lenne hozzá egy hosszú­ujjú fehér puplinblúz is. „FIATALASZ- SZONY“: Piros, sajátjából kockás anyagjához hosz- szított derekú ru- hát küldünk. A frm ruhát a derék- '—.'/! rész alatt egy ferdén szabott széles pánt dí­szíti. A gallér fe­hér, fekete sze­gélyezéssel. A gombok feketék. . A kislány ruhája ‘v tailba szabott, fehér piké gal­lérral. „UNOKÁM": Unokája részére kétrészes fürdőruhát ajánlunk, tarka vagy pettyes kartonból. A felsőrész dúsan húzott, hátul A BC-sorrendben folytatjuk a vitaminok és „szere­pük“ Ismertetését, követ­kezik tehát a B-vitamin. Kétfé­le B-vitamint különböztetünk meg: Bi-t és B2-t. A Bi igen fontos az idegrend­szer működésénél. Hiánya fá­radtságban, kimerültségben (nem munka utáni, hanem ok nélküli) végtag fájdalmakban mutatkozik, sőt alacsony vér­nyomást is okozhat. Teljes hiá­nya a rettegett beri-beri és skorbut betegségeket idézi elő. A Bt szabályozza az emész­tést és fontos védőanyagokat képez a szervezet részére. Kü­lönösen sok Bi-vitaminra van szükségük a fárasztó testi mun­kát végzőknek, a terhes asszo­nyoknak, a szoptató anyáknak, a növekedésben lévő betegeknek és lázas betegeknek. L egnagyobb mértékben a Bj-vitamin a sörélesztő­ben és gabonaszemekben fordul elő (fekete kenyér, a fehér kenyérhez szükséges ga­bonaszemek őrlésénél a Bi-vi- tamin nagyobbrészt elpusztul) valamint a hámozatlan rizsben, tészta élesztőben, májban, fe­jessalátában. kelkáposztában és tojássárgájában. Az A-vitaminhoz hasonlóan, a Bl-vitamin sem reagál a hő ha­tására, tehát sem főzéssel, sem sütéssel nem megy tönkre. (Folytatjuk) elkeskenyedik, fent-lent körül gumiba foglalva. A vállpánt egyszínű — a minta valame­lyik színével egyezik és mas­nira kötődik. A fürdőkabátka készülhet frottéból, de a für­dőruha anyagjából Is. Kérdezz - felelek „MARGÓ": Magának van iga­za. Ha nöismerősével különben nem is szokták kézfogással üd­vözölni egymást, az adott eset­ben ő mielőtt kezetc nyújtott a tanítónak, előbb magával kel­lett volna kezet fognia. Téved az is, aki azt állítja, hogy — miután egyidősek — maga is nyújthatott volna kezet. Nem. Ha ismerőse kezet nyújtott a férfinek, furcsa lett volna, ha utána neki maga nyújt kezet, mert — mint már említettük — föltétlenül magával kellett volna előbb kezet fogni. „RENÁTA“: Nagyon későn írt, modellt már nem közölhetünk. Az anyag madeira vagy csipke legyen. Húsvéti vendéglátás KISLÁNY, NAGYLÁNY, FIATALASZ- SZONY, sőt valljuk be, az idősebb korosztály is, örömmel várja a húsvéti öntözőket. A kislányok húsvéti tojás­sal, nyuszikkal viszonozzák az öntö­zést, a „nagy" vendégek kínálására azonban másképp kell felkészülni. MINDJÁRT ELÖLJÁRÓBAN MEGJE­GYEZZÜK, nem szép, ha a háziasz- szony mentegetődzéssel fogadja a ven­dégeket. A „nem számítottam ennyi vendégre" nem kifogás s a „nahát, maga is eljött“-höz hasonló megjegy­zések nemcsak fölöslegesek, hanem sértőek is. Mindenki tudja, kb. hány olyan férfiismerőse van, akire számítani kell és ezt a készí­tésnél tekintetbe is kell vennie. A régi szabály, hogy inkább többet készíteni, mint kevesebbet, húsvétkor duplán érvényes. Nagyon csúnya, ha valakit — esetleg többeket — már csak a maradékkal kínálunk, ha viszont megmarad valami, megeszik a családtagok, kárba nem vész. FONTOS, HOGY MINDEN ELŐRE EL LEGYEN KÉSZÍTVE, ne akkor kapkodjunk, amikor a vendégek már megérkeztek. Manapság az öntözők kínálását hideg büfé-szerüen oldjuk meg, persze a hogyamányos sonka-tojás „igénybevételével“ Tehát: az asztalt fehér abrosszal leterítjük és elhelyezzük rajta a szendvicses vagy hideg tálakat. Kis szendvicseket készítünk (nem fontos szendvicskenyérből, másféléből is lehet) nagy pogácsa szaggatóval „kiszaggatjuk" a kenyeret, vajjal véko­nyan megkenjük, sonkaszeletekből kis tölcsért formálunk s így tesszük a kgnyérre. A tölcsérbe keménytojás cikkeket dugunk s a kenyérre jöhet még 1—2 karika hónapos retek vagy savanyú uborka. Finom szendvicseket készíthetünk úgy is, ha a kenyeret darált sonka és vaj keverékével kenjük meg és szeletekre vágott keménytojással borítjuk be. Díszítéshez ugyancsak hónapos retket vagy uborkát használunk. HA HIDEG TÁLAKAT KÉSZÍTÜNK, a sonkaszeleleket hen­geralakúra csavarra helyezzük el rajta, közben keménytojás cikkekkel Elrendezhetjük a sonkát szeletekben is, köröskörül tojáskarikákkal. Az asztalra előre elkészítjük a tányérokat, evőeszközökéig szalvétákat s természetesen az italokat is a poharakkal. Szokás sós és édes süteményt is adni, de ez nem föltétlenül szüksé­ges. HÜSVÉTKOR NE KÍNÁLJUK „AGYONRA" vendégeinket. Gondoljunk arra, hogy esetleg már jöttek valahonnan s még készülnek máshová is, tehát annyit egyeriek-igyanak, ameny- nyit ők jónak látják. VÉGTELEN HOSSZÚ Tíiíiiüiiniiiiíüiiiiiiün 3. folytatás Valószínűleg az előző akna­mezőre emlékeztetett, amelyre nemcsak a románok, de a mie­ink is ráfutottak. — Nem, itt most tényleg úgy van. Most tudom biztosan — erősködött az ezredes. — Semmit se tud biztosan — mondta sötét tekintettel Lvov. — Most azonnal leellenőrizzük, milyen pontosak a maga érte­sülései. És áthajtotta lovát a feltéte­lezett aknamezőn. A műszaki tisztnek, szárnysegédjeinek és nekem nem maradt más hátra, mint követni őt. Hátulról, át a fejünk fölött egy Katyusa-üteg tüzelt. A lo­vak vadul táncoltak. Csoda, hogy nem estem a sárba. Akkor láttam először és utoljára az egész idő alatt Lvov generális arcán mosolyt. Az offenzíva sehogy se ha­ladt, sikerült. Az volt az érzé­sem, hogy Lvov ezt tökéletesen tudja. Dehát akkor ott a krími fronton teljes mértékig érvé­nyesült az a hisztérikus jelszó, hogy „Mindenki előre, előre, előre!“ Még most, hosszú évek után se tudom fájdalom és keserű­ség nélkül olvasni a Keres fél­szigeten írt naplóm oldalait. Ez a sikertelen offenzíva, amely­nek tanúja voltam, közvetlen előjele volt a Keres félszigeten májusban bekövetkezett katasz­trófának. Bizonyos esetekben rossz jós voltam, de ezt a ka­tasztrófát előre láttam. Hallot­tam, hogy a keresi katasztrófa után, amikor Mechlisz jelentést jött adni, Sztálin nem akarta végighallgatni. Csak egy mon­datot mondott neki: Legyen át­kozott! és kiment a dolgozószo­bájából. Elhiszem, hogy igy volt, hiszen minden pszichológiai fel­tétele meg volt hozzá. Keres a kezdet volt. Utána súlyos si­kertelenség ért Harkovnál. Az­tán jött a német áttörés, amely összezúzta a déli frontot, elő­idézte Rosztov és Novocser- kaszk elestét, júliusban pedig Sztálin parancsát, amelynek a- lapmotívuma az volt, hogy visz- szavonulni már ninqs hová és ezért bármily áron meg kell állítani az ellenséget, még a leg­súlyosabb veszteségek árán is, avagy elpusztulunk. JÚLIUS Joszif Utkiny-nyal (1944-ben elesett) egy falusi kert káváján ültünk és a parancs elolvasása után egy óra hosszig mélyen hallgattunk. Ugazában csak né­hány nappal később Moszkvá­ban gondolkozhattam. Eddig egész idő alatt úgy éreztem, hogy megállóit az idő. Eddig a háború úgy bonyoló­dott, mint valamilyen pamut- gombolyag, kezdetben, mint a szerencsétlenség szétbonthatat- lan gombolyaga, később 1941 decemberében a gombolyag kezdett szétbomlani. Aztán is­mét összegabalyodni. És most, ahogy elolvastam ezt a paran­csot, mintha minden megmere­vedett volna: Éreztem, hogy az életnek elkövetkező időben va­lamiféle nagy ugráshoz kell ha­sonlítania — vagy > átugorjuk vagy meghalunk... Előttünk volt Sztálingrád... Azonban mielőtt még oda men­tem volna a Nyugati frontra küldték, amely hogy némi köny- nyebbülést okozzon a déli frontnak Rzseva és Vjarmi kö­zelében offenzívába kezdett és nagy áldozatok árán 25—30 km- re elnyomta a németeket. 1942 végén az én haditudósí­tói tevékenységem meglehető­sen szerencsétlenül alakult. Kezdetben tanúja voltam Sztá­lingrád súlyos védelmi harcai­nak. Aztán a Sztálingrádtól é- szakra indított offenzívánkat láttam. Ez a támadás bizonyos megkönnyebbülést hozott Sztá­lingrád védőinek az egyik leg­nehezebb időszakban, de nehéz áldozatok árán sem hozott dön_ tő sikert. írni ezekről az ál­dozatokról, amelyek csak rész­ben voltak indokoltak a végső eredménnyel pszichológiailag szinte indokolatlan lett volna. Amikor az új offenzíva meg­kezdődött, amely Paulus had­seregének a bekerítésével érte el csúcsát, én a szerkesztőség utasítására már ezer kilomé­terre voltam innen a front leg­északibb szakaszán. Az a pilla­nat, amikor a sarkkörön túlra eljutott hozzánk a háromszáz­ezres német hadsereg bekerí­tésének a híre, mint a háború legörvendetesebb pillanata ma­radt meg emlékezetemben. Ez érthető is, ha arra gondolok mi mindent éltem át addig. Északon sarki éjszaka uralko­dott. A repülők nem tudtak landolni. Napokig tartott, amíg a szerkesztőségbe jutottam; reméltem, hogy Sztálingrádhoz küldenek. Amikor végül is Moszkvába értem Sztálingrádba már mások mentek és engem a Nyugati frontra küldtek, ahol éppen akkor kezdődött az of- fenzívánk a német „Közép“ egységei ellen, amelyek még mindig csekély 170 km-re ál­lottak Moszkvától. Ennek a tá­madásnak nem volt olyan dön­tő eredménye, mint a déli o£- fenzívának. Sokkal kisebb erő­ket vetettek be, mint ott. Mégis sikerült nehéz harcok áráp ki­sebb területeket bevenni — de a fpcél az volt, hogy a néme­teknek ne engedjük átdobni je­lentős tartalékaikat a déli front megsegítésére és ezt el­értük. A nyugati frontról Kaukázus­ra küldtek, ahol offenzívára készültek. Amikor nagy kerü­lővel, Turkménián és a Kaspi tengeren keresztül oda jutot­tam a támadás teljes erővel folyt. 1943. JANUÄR. Krasznodarszkból Ba­kuba SB típusú bombázón re­pültünk. A Kaspi-tenger felett sűrű déli köd ült. Hosszú ideig próbálkoztunk kimenekülni be­lőle. Egy ideig nagy magasság­ban, aztán megint egészen ala­csonyan a hullámok fölött re­pültünk. A víz szomorú és hi­deg volt, fadarabok úsztak roj­iilíiiílííi NAPPALOK K. SZIMONOV csúcson öreg fürdővendéglő. Minden ablakát kiverték és asztalokat hó borította. A sa­rokban azonban a tűzhelyen saslikot sütöttek. Bornak nyo­ma sem volt, Mégis volt ebben a félig szétvert és hóval be­fújt vendéglőben valami, ami a békére emlékeztetett... Minéralnáje Voda. Az egész pályaudvar tele szétvert né­met vonatokkal. Kerestem a parancsnokot és ráakadtam a helyi vezetőség ülésére. Bezú­zott ablakú helyiségben gyűlé- seztek, osztották szét egymás között a feladatokat A temp­lom gondozását a helyi gazdál­kodás vezetőjére akarták bízni: — Ma egész délelőtt várni hagytad a püspököt és ez nem helyes! — Nem akartam rosszat, egyszerűen nem tudtam hogy miről beszéljek vele. — Még egyszer felkeres. Fo­gadod és megkérded, hogy mi­re van szüksége. A helyi gazdálkodás vezető­je zsörtölődik: — Én a vallás kérdésében él nem igazodom. Soha életemben nem voltam templomban. Miért éppen az én nyakamra varrjá- tok?. — Ezekét a kibúvókat hadd — mondta az elnök. — Hall­gasd meg, hogy mire van szük­sége és teljesítsd. Mint ahogy a többi polgártárs kívánságát. Világos?... Minerálnaja Vödéről Ojatyi- gorszkba indultam. Magammal vittem egy katonai ügyészt, aki autó nélkül maradt. Többek között elmondta, hogy a mész­volna hagyni ezt a kislányt a gyász-szertartáson beszélni. Keményen, gyenge, de jól hallható hangon beszélt és ki­bírhatatlanul nehéz volt hall­gatni. Eddig a sor mozdulatla­nul állt körülöttem, de most hullámzani kezdett és könnye­zett... e Kropotkin irányában hala­dunk. A visszavonuló németek nyomában. Puszta, fagyos sztyeppe. A kerekek jeges nyo­ma. Állatok hullái. Felborított német autóbusz, amelyre fel­szegezték az új útjelző táblát: „Marósovszká 2 km“. Ló az úton, olyan pozícióban, mintha futás közben fagyot volna meg. Kidöntött sürgönypóznák... FEBRUÁR Krasznodarba napkeltekor érkezünk. A hidakat a levegő­be röpítették. Sokáig bukdá­csolunk a vasúti sínek közt. mielőt a város centrumába ér­nénk. A külvárosban még S- gyúznak, a szomszéd negyed­ben, avagy kicsit arrébb puska­lövéseket és géppuska soroza­tokat hallani. A város romos a régi és újabb bombázások­tól, ágyűlövésektől, robbaná­soktól és tüzektől, de az ut­cák teli emberrel, fogadják a bevonuló hadsereget, Akasztott emberek fekszenek az utca­lámpák oszlopai mellett, már levették őket, de még nem temették el. A hóban fekvő hullák mellett apró táblák, me­lyek a nyakukban lógtak, ami­kor felakasztották őket. Az egyiken ez áll: „Rémhírek ter­1943-ban a háború egyre inkább a technika háborúja lett ta. Végül is a gépünkre jég­réteg telepedett és mi csak nagy nehezen jutottunk vissza Krasznodarszkba. Éjszaka egy hajókaravánna) indultunk a tengernek, ame­lyen át utánpótlást szállítottak valamelyik huszárdivízíónak. E- gész éjszaka kétféle hangot hallottam: a hullámok zúgását és a lovak szüntelen dobogá­sát. Amikor Bakuban a Tbiliszi vonatra vártam talá'koztam Alexandrövval (filmrendező). Valamilyen filmet forgatott itt. Együtt megebédeltünk, vodkát ittunk és benne feléledtek az emlékek; találkozás Chaplianal és a mexikói útja Ejzenstein- nel. Gitárt húzót elő az ágy alól és mexikói énekeket kez­dett énekelni. Hallgattam és közben úgy éreztem, hogy is­mét az a fiatal legény vagy-'!:, aki a háború előtt voltam és vágyom távoli vidékek, orszá­gok megismerésére. Mindez va­lahogy nagyon komoly és szo­morú volt. Talán azért, mert annyira ellentétes volt a Há­borúval... Tifliszből autóval utaztam a Kereszt-hágón át. A hadsereg már messze járt, nehéz volt utolérni. Bevették Kiszlovods.:- kot, avagy éppen a bevétele előtt állottak. A hágóban ha­talmas hófúvások voltak. A égetőben sok temetetlen hul­lát találtak, felnőttekét és gye­rekekét, akiket eddig ismeret­len módon öltek meg. Olyan hírek jártak, hogy a németek valamilyen gázhalálgéppel ren­delkeznek. Faggatom, hogy mi­féle gép lehet az. Azt feleli, hogy csupán hírverés az egész. Mondja, hogy a németek na­gyon sok lakót öltek meg. Két és félezer embert öltek meg az Örmény erdőben, az üveg­gyár Jnellett. Sokat Lermontov párbajának színhelyén, a tég­lagyár mögött. Ezután megje­gyezte: „Most úgy dolgozom, mint a szovjet kormány első éveiben. Az összes törvény gyűjteményem és kódexem el­égett. A bíróság tagjait teg- ölték. Bombával — az autón Pjatyigorszk. Sorban állok, a gyász-szertartásra összegyűltek között. Hideg van. Az emberek kiéhezettek, lerongyolódtak. A szertartás hosszú. A németek sok embert lőttek agyon és a- kasztottak fel a városban. Fel­váltva, két nyelven olvassak a kivégzettek nevét. A végén egy kislány beszél, szemre olyan tizenhárom éves, aiul elnyírt köpeny rajta. A németek fel­akasztották az apját és az any­ját is. Erről oeszél úgy em­legeti szüleit, mintha élnének; „apuka és anyuka“. Nem tu­dom, lehet, hogy nem szabadott jesztéséért.“ A másikon - egy tizenhatéves fiú mellett — „Lopkodtam a német hädsoreg vagyonát“. A harmadikon — egy kis parkban fekvő öreg mellett — „A német hadse­reg elleni agitációért.“ Az e* gyik asszony azt állítja, hogy az öreg az ő orvosa volt. Ki­csit arrébb a Vörös utcán, nem messze a banktól hat német katona holtteste fekszik. Kö­rülöttük a hő csupa vér. Az emberek, akik itt állnak mond­ják, hogy ezeket a németeker, akiknek isten tudja miért nem volt idejük elmenekülni a vá-- rosből, nem a mi katonáink ölték még, — ők még nem vol­tak itt — hanem a krasznodari gyerekek, akik puskával lefegy- verezték őket. Keresem a heíyi nyomdát. Az egyik sértetlen mellékutcába hajtunk, amely­nek a végéről lövéseket hal­lunk. Odamegyünk. A kapu alól félig öltözött asszony fut ki és megfogja a kezemet: „Jöjjenek velem, az udvarunkban a né-* metek megsebesítettek egy tisztet.“ Kezével a szívére mu­tat, ahol a tiszt megsebesült. Az udvaron halott német fek­szik, a másik, szintén halott, a felső emelet ablakából lóg ki „Ő gyilkolt“ — mutat az asszony az ablakon kilógó né-* metre, A harmadik német meg* (Folytatjuk) 03 IFJÚSÁG — a CSISZ Slovákial Központi Blzottságá <ak lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala Szerkesztő­ség és adminisztráció, Bratislava. Pražská 9 — Telefon 415-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hlrlapszolgálata előfizetni lehet mind en postán. — Kéziratokat nem érzünk meg és nem adunk viasza — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján tehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/V1I. K-05-51193

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom