Új Ifjúság, 1965 (14. évfolyam, 1-53. szám)
1965-03-30 / 13. szám
I A nyomok a prérire vezetnek BESZÉLGETÉS J. PROKOPEC DOKTORRAL, AZ ÄLLAMI NÉPESEDÉSI BIZOTTSÁG TITKÁRÁVAL Köztársaságunknak 1945-ben 13 és fél millió lakosa volť. Ma több mint égy millióval több. Tíz év múlva pedig további így millióval emelkedik hazánk lakosságának száma. Jelenleg Is sok olyan körülménnyel találkozunk, amely behatást' gyakorol a népesedés emelkedésére. 1958-ban Jóvá-1 hagyták a terhesség mesterséges megszakítására vonatkozó törvényt, melynek életbeléptetéséért még a müncheni köztársaság idején a kommunista képviselők száltak síkra. A népesedés emelésére I- gen kedvezően hatott az anyaszabadság meghosszabbítása. Beszélgettünk Dr. Jirl Pro- kopeccel, az Állami Népesedési Bizottság titkárával, és több időszerű kérdést vetettünk fel. • Az utóbbi években hogyan emelkedik köztársaságunkban a népesedés? A népesedés csökkenésével, különösen a hatvanas években, főleg a cseh országrészekben találkoztunk Azóta — főleg az utolsó 2 évben — a népesedési irányzat emelkedőben van. Ezt a körülményt a következőképpen magyarázhatjuk: elsősorban azok az évfolyamok, amelyek kimagasló szaporulatot hoztak kimutatásaink szerint, olyan korosztályba kerültek már, hogy maguk is családot alapítanak, másodsorban pedig az anyaszabadság meghosszabbítására vonatkozó törvény életbe lépése gyakorol kedvező hatást a népesség e- melkedésére. Sok, úgynevezett „félretett gyermek“, kinek születését csak később* időszakra tervezték be, ennek a törvénynek köszönheti, hogy sokkal előbb jött a világra Születtek olyan gyerekek is, akikkel ezelőtt nem számoltak, olyan családban, ahol már több gyermek is van. Egyelőre azonban még nem állíthatjuk, hogy a népesség emelkedésében lényeges változásokat észlelnénk. Az emberek általában két gyermeket szeretnének. • A terhesség megszakítására vonatkozó törvény menynyire befolyásolja a népesedést? Azoknak a száma, akik a terhesség megszakítását kérelmezik, rohamosan emelkedett az elmúlt években. Évente 70 e- zer ilyen kérvényt nyújtottak be. Figyelemreméltó jelenség, hogy egyre nő azoknak a száma, akik ismételten a terhesség mesterséges megszakítását kérelmezik. Gyakran előfordul, hogy egy asszony harmadszor vagy negyedszer is benyújtja a kérvényét. Amióta a terhesség megszakítására vonatkozó törvényt megszavazták. 550 ezer műtétet hajtottak végre. Igen magas szám, de nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy régebben, a törvény életbe léptetése előtt — a szakemberek véleménye szerint legalább 80-90 e- zer, úgynevezett tiltott elhaj- tásra került a sor, A törvény odairányul — és erről a viták folyamán gyakran megfeledkezünk, hogy a nők egészségét védelmezze. • Sor kerül a terhesség megszakítására vonatkozó törvény módosítására? Abból Indulunk kf, hogy a- zok a nők, akik a terhesség mesterséges megszakítását kérik, igen komoly okokkal járulnak a bizottság elé. Olyan indokok kényszerítik őket erre a lépésre, amelyeket a bizottságnak feltétlenül tekintetbe kell vennie. Miután a bizottságnak nem áll módjában azokat a szociális és gazdasági nehézségeket, amelyekre a kérelmezők hivatkoznak — eltávolítani — mint például a lakáshiány, súlyos pénzügyi helyzetet, — eltávolítani - a kérvények túlnyomó részét, különösen a több- gyermekes családanyáknál, nem utasítják vissza. Helyénvaló lenne, ha azokban az esetekben, ahol a terhesség mesterséges megszakítását egészségügyi okokból vagy többgyermekes, idősebb anyák kérelmezik, a hivatalos eljárást a bizottság lényegesen leegyszerűsítené. A törvény szigorítása nem jöhet számításba, mivel ezáltal növekedne a tiltott magzatelhajtások száma. A terhesség mesterséges megszakítására vonatkozó törvényt pedig éppen azért hozták, hogy csökkentsék az ilyen esetek számát. Arra is nagy súlyt helyezünk, hogy a bizottságok mindig tapintatcsan bánjanak a nőkkel, nehéz helyzetükben segítségükre legyenek. • A kérelmezők között sok a nagyon fiatal nö? 1963-ban 37? kérelmező még nem töltötte be 19. évét. A bizottságoknak ezekkel van a legtöbb bajuk. A korhatár, a- melynél a fiatalok komoly ismeretséget kötnek, egyre alacsonyabb és rendszerint röviddel az ismerkedés után máris intim érintkezésre kerül sor. Annak ellenére, hogy ezt a helyzetet nem tartjuk a leghelyesebbnek mégis számolni kell vele. Az erkölcsi prédikációk ezen nem segítenek. Az erre hivatott intézmények és szervezetek arra összpontosítsák figyelmüket, hogy a fiatalokat alaposan felvilágosítsák a nemi életről. Sokszor megrázó esetekkel találkozunk, a fiatal nőknek fogalmuk sincs a fogamzás kérdéséről és a fogamzás elleni védekezésről, az erkölcsi felkészületlenségről már nem is beszélünk. Arra a kérdésre, hogy miért került másállapotba, a leggyakrabban ezt a feleletet kapjuk: Azt hittem, hogy a fiú vigyázott. Sajnos ugyanezt a feletet halljuk a fiútól is „Azt hitt/m, hogy a lány tud védekezni, nem gondoltam rá." • A fiatalok szexuális nevelése tekintetében még nagyon hátra vagyunk? Nézetünk szerint nagyon jó lenne, ha már a kilencéves iskolában megkezdenék a fiatalok szexuális nevelését és azután a 12 éves iskolában vagy a szaktanulóintézetekben folytatnák, ezenkívül tanácsadókat nyitnának. A fiatalok amint látjuk, se- hogyse készülnek fel arra, hogy házasságra lépjenek. Sokan el sem tudják képzelni, hogy a házaséletben mi vár rájuk, a házasságkötés utáni hétköznapok kiábrándítják őket és nem tudják megoldani a felmerülő problémákat. Ezért kerül olyan gyakran válásra a sor. • Hogyan változtassunk a helyzeten? Az Állami Népesedési Bizottság több javaslat megvalósításával foglalkozik. A megoldásuk a nemzetgazdasági helyzetünktől függ. Természetesen nem kívánha-/ tunk többet, mint amennyi teljesíthető. Másrészt viszont tudjuk, hogy a népesedési politika a távlatok politikája. A beruházásokat csak 20-30 év múlva kapjuk vissza. Szeretnénk elérni, hogy a fiatal házaspárok könnyebben jussanak a szövetkezeti lakásokhoz. Amint az 1963-ban végzett szociológiai kutatásaink eredményei bizonyítják, a fiatalok a házasságkötésnél nem rendelkeznek megtakarított összegekkel. Emellett azt is megállapíthatjuk, hogy csak 12 százalékban áll a fiatal házaspárok rendelkezésére önálló lakás. A bölcsődék építését is sürgetni akarjuk. Vezetők szájából is gyakran halljuk, hogy helyesebb volna, ha az asszonyoknak nem kellene munkába menniök és akkor a gyerekekkel maradhatnának. Ezek többnyire megfeledkeznek arról, hogy a család nehéz anyagi helyzetbe kerülhet, hogyha egy vagy két gyermekkel otthon marad az asszony és a család kénytelen egy tizetésből megélni. Másodsorban pedig arról is megfeledkeznek, hogy sok fontos ágazatban kevés a munkaerő és ezt csakis úgy oldhatjuk meg, ha a nők is bekapcsolódnak a munkafolyamatba. Határozottan érdemes a bölcsődék építésébe invesztálni, hiszen segítséget akarunk nyújtani a magasabb minősítéssel és jövedelemmel rendelkező nők számára is, a- kik ma csak nagyon nehezen helyezik el gyermekeikét a bölcsődében. H. folytatás Nem tudok elképzelni olyan fiút. akinek fogalma sincsen a cowboyokról. És azt is tudom, hogy az amerikai cowboy any- nyi kalandot élt át a könyvek oldalain, hogy egy időre beárnyékolta az összes híres kalóz, testőr és detektív kalandjait. Hogyan és mikor született ez a színes és kétségtelenül népszerű alakja az irodalomnak? Cowboynak (szó szerint „tehenészlegénynek“) először az angliai farmokon nevezték a tehénpásztorokát. Később az angol-amerikai háború idején (1775—1783) találkoztunk ezzel a névvel, amikor az amerikaiak a függetlenségükért küzdöttek és a „cowboyok" az angolok oldalán állottak. Nemcsak az ütközetekben segítettek nekik, hanem azzal is, hogy lopkodták az amerikaiak lovait, állatait. A cowboy alakját azonban a múlt század második fele véglegesítette. Ekkor már világos volt, hogy a prérit, amelyet az amerikaiak darabonként hódítottak meg, nem lehet egyszerre termőfölddé alakítani. Rájöttek, hogy az a terület, ahol azelőtt csak vadlovak legelésztek, kiválóan alkalmas a legeltetésre. Jól jött ez különösen akkor, amikor északon éheztek és itt 50 dollárért árulhatták az állatok darabját, míg Texasban egy bika 5 dollárba került. Annak, akit nem vetett fel a pénz, legjobb volt szerencsét próbálni a prérin. IGY KEZDTÉK. Mindenekelőtt a legelőkön, a végtelenül kedves réteken és hegyek között, a végtelenül magas égről tűző nap alatt, a fárasztó és magányos napok során, kemény munka közben váltak cowboy-já a különböző helyekről idegyűltek. Egyáltalán nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy nyeregben születtek. A ló nemcsak egyetlen közlekedési eszközük volt, hanem valódi barátjuk is, ha például megvadult a jószág és mint a lavina fejetlenül végigrohant a prérin. Ehhez pedig nagyin kevés kellett — éhes darázs, sakálüvöltés a csendes éjszakában — és a megriadt jószág magával ragadta a többit is a menekülésben. Kitört az úgynevezett „stampede“ (olvasd sztempidi). Sokszor órákig tartott, amíg az őrzőknek sikerült az állatok lavináját megállítani. Folyton körbe-körbe kellett szágulda- niok és úgy lecsendeslteni a jószágot. (Ezt nevezték „malomnak"). Ha a stampede éjszaka kezdődött, a ló készen állott alvó gazdájának a megvédésére. Egyáltalán nem csodálatos tehát az, ha valakit rajtakaptak a lólopáson és felakasztották. A ló a cowboy büszkesége is volt. A gyakorlott pásztor valósággal óvta minden veszéllyel szemben a karámban kiszemelt csikót, hogy aztán megülje és évekig a nyergében maradjon. A réteken az a szójáték járta, hogy: Jó. mint a kiszemelt ló. vagyis az a 16, amelynek ereiben a vad musztángok véré folyt és tőlük örökölte az ügyességet, kitartást. Azt, hogy hogyan törték be az ilyen vérmes lovat az alábbi énekből ítéljük meg: A lovam szürke kanca volt, a nyerge a töltenytáska volt. Szeretném látni — mondta Brown én azt a nyergelést. Ráültem — a ló, mint a nyíl, a háta felpúposodik, s lovasát a földre veti, az volt ám az esés. A lasszó további elmaradhatatlan tartozéka volt a cowboy felszerelésnek. Különösen a jószág bélyegezésénél és üzé- sénél használták. Számunkra hihetetlen dolgokat volt képes a cowboy lasszójávai végrehajtani. Mindez rengeteg gyakorlatot, biztos kezet és éles szemet követelt. A legvonzóbb tárgyai azonban a mélyen lógó koltjai maradtak felszerelésének. Az igaz. hogy a cowboyok jói tudtak lőni: különösen a mozgó célpontra, ha elsősorban kapásból lőttek és nem a pontos célzóberendezés segítségével, így is előfordult gyakran, hogy a lövés egész közeli célpontot nem talált el, mert a dobtáras revolver nem volt valami pontos fegyver, de a gyors lövés se engedte meg a pontos célzást. Sokkal jobbak voltak a cowboyok ismétlőpuskái. A fegyverviselés abban az i- dőben elkerülhetetlenül szükséges volt a vadnyugaton. A cowboyok ezzel védték piacukat és az állataikat a vaďálla- Jj toktól, marhatol vajoktól és in-*- diánoktől. A városban is *T fegyver nyújtott biztonságot Később azonban a városba lépés előtt le kellett adni a költőt. A hatlövetű koli lassan parádés dísszé vált, amelyről már csak a kalandregényekben beszéltek. Hogy teljes legyen a cow- boyról alkotott képünk, meg kell még említenünk a széles- karimájú kalapot, amely a tűző napfénytől védte az élénk mintájú flanellinget, a por ellen védő nyakkendőt, a bőrnadrágot, a magassarkú, bőszárú lovászbakancsot. Következik: A három Bili története
