Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-14 / 28. szám

Aratnak a fiatalok Mint mindenhol Dél-Szlová- kiában, a galántai járásban is megkezdték az aratást. Külö­nös gonddal készültek fel az EFSZ-ek és állami gazdaságok vezetőségei az idei aratásra. Minőségi aratást végeznek a ga­bonabetakarítás semmilyen té­rén nem tűr halasztást. Szem­veszteség nélkül a kitűzött ha­táridőre kell elvégezni a leg­nagyobb nyári munkát. Ez most a jelszó az egész járásban. Minden mezőgazdasági üzem aratási tervet dolgozott ki, leg­több helyen két hétre tervez­ték e nagy munka befejezését. Aránylag rövid ez az idő, így a betakarító gépeket teljesen ki kell használni és minden erőt az aratásra fogni. A fia­talok szintén megértették ezt a feladatot, kiveszik részüket az aratásból. A CSISZ járási vezetősége egyik legutóbbi ülésén versenyt hirdetett, a legjobb kombájno- sok versenyét. A kombájnosok már sorra jelentkeztek a ver­senyre ki lesz a győztes, az máj' eldől. A győzteseket mind, a járási nemzeti bizott­ság, mind a CSISZ járási veze­tősége pénzjutalomban részesí­ti, illetve köszönő oklevelekkel is kitünteti. A tanulóotthonok és az iskolák CSISZ-szervezetei kötelezettségeket vállaltak, a- mivel az aratást segítik. A já­rásban levő üzemekben 30 ké­szenléti ifjúsági csoportot szer­veztek, amelyek odamennek dolgozni, ahol éppen a legsür­gősebb tennivaló vár rájuk. Nem válogatnak a munkában, mindenhol helytállanak. A tenulóotthonokban és az iskolákban 25 ilyen ifjúsági ké­szenléti munkacsoportot szer­veztek. A diószegi alapszervezet a taggyűlésen ügy határozott, hogy 350 hektárnyi területről gyűjtik be a szalmát, társadal­mi munkában. Ez pagy segít­séget jelent a diószegi EFSZ- nek. A sintavai fiatalok szin­tén vállalták, hogy 320 hektár­nyi területről gyűjtik be a szalmát és ha kell vasárnap is részt vesznek a gabonacséplés- ben. A iárásban űj technológia szerint kétmenetes módon arat. nak. Az idén megnehezíti az aratási munkákat a sok dűlt gabona, akadhatnak helyek, ahol kézikaszával is kell arat­ni. Ez a körülmény is fontos­sá teszi, hogy a fiatalok százá­val, ezrével kapcsolódjanak az aratási munkálatokba. A galántai Agrostroj üzem­ben dolgozó fiatalok szintén nem tétlenkednek. A CSISZ üzemi szervezete két ifjúsági munkacsoportot szervezett, a­Aratás melyek majd a nagyfödémesi EFSZ-ben dolgoznak. Hogy mit? Ami éppen rájuk esik, nem válogatnak, majd meg­mondja nekik az EFSZ elnöke, mi a tennivalójuk. A hidaskürti magyar tannyel­vű alapfokú iskola 20 tagú vé- dőörséget szervezett. A tanu­lók védőörsége főleg a tűzve­szélytől övja a termést. A tör­nöd alapfokú kilencéves isko­la 16 tagú ifjúsági munkacso­portot szervezett, amely a ter­més betakarításában vesz részt és 30 pionírból álló tűzvédel­mi csoportot. A diószegi ma­gyar tannyelvű kilencéves is­kola egy készenléti csoportot és 34 pionírból álló tűzvédelmi csoportot szervezett az aratás idejére. Hasonlóan cselekedtek a nádszegi, peredi, alsószeli, zsigárdi, farkasdi kilencéves iskolák tanulói is. Példájukat járási viszonylatban 25 község­ben követték. Bízvást remélhetjük, hogy a galántai járásban a kitűzött időre végeznek az aratással. Ezt a fiataloknak is köszönhet­jük, akik teljes erejükkel résztvesznek abban. B. I. 9f BELYEGEK ES BELYEGGYUjTOK Néhány esztendővel ezelőtt Magyarországon vetődött fel a gondolat, hogy a szocialista államok bélyegbarátait nem­zetközi szövetségbe tömörít- sék. Kilenc ország filatelistái sereglettek össze a felhívásra és Budapesten rendezték meg első kiállításukat; a SZOCPHI- LEX 1963-at (Szocialista Fila^ telisták Nemzetközi Bélyegr kiállítása, 1963.) Óriási sikere volt, több mint 100 000 látoga­tó tekintette meg a kilenc or­szágból származó 423 értékes gyűjteményt. Körülbelül ötnegyed évszá­zaddal ezelőtt jelentek meg az angol postai küldeményeken az akkor meglepő űjdonságszám- ba menő első bélyegek. A pél­dát csakhamar követték a kontinensen is. Eleinte csak néhány „különc" vadászott az újszerű színes „postajegyek­re“: rövidesen azonban óriási jelentőségű nemzetközi moz­galommá duzzadt e szenvedély. Jelenleg több millió filatelista él a Földön: a tervszerűtlen gyűjtögetés valóságos tudo­mánnyá nemesedett, és mint minden emberi tevékenység­nek, ennek is könyvtárnyi szakirodalma támadt. Nemrég­ben egy svájci író: Gustav Schenk: „A bélyeggyűjtés re­génye“ című nagysikerű müvé­ben megírta a l’ilatelisták tör­ténetét. A tarka krónikában érdekes adatok olvashatók az elmúlt évszázad bélyegeiről, a nevezetes gyűjtőkről, és a híres gyűjtemények sorsáról. Míg a posta történetének kezdetéről nem sokat tudunk, az első bélyeg megjelenésének időpontját pontosan ismerjük. A gyorsan, pontosan működő ókori perzsa és római birodal­mi postát a középkor évszáza­daiban nehézkes szervezetek váltották fel. A XVI.-XVIÍ. századtól kezdve a fejedelmek uralkodói kegyként ajándékoz­ták a postajogot egyes csalá­doknak. A magánposták azon­ban rosszak és drágák voltak. A XVIII. század végére lassan­ként mindenütt állami keze­lésbe került intézmény, de a bonyolult díjazás európaszer-. te zűrzavart támasztott. Ez a heljzet rendezést kívánt. 1840-ben az angol Rowland Hill megszavaztatta az angol parlamentben a később világ­szerte mintaként elismert pos­tai reformot, és kibocsátotta az első postajegyet. Ez volt a híres — ma méregdrága ritkaság — a „penny black“. A bélyegeket egy 240 mezőre beosztott lemezről sokszorosí­tották, és minden egyes „álla­mi jegy“ alsó két sarkában a hamisítások megakadályozásá­ra megkülönböztető betűket helyeztek el. Ezek alapján meg lehetett állapítani, hogy egy- egy bélyeg a lemez melyik kockájáról való. Talán ez a különlegesség indította el a bélyeggyüjtés szenvedélyét. Számosán azzal szórakoztak, hogy a kezükhöz jutott bélye­geket a lemezen való eredeti helyük szerint rakták össze. Ehhez a „lemezre terítéshez“ (angolul plateingnak hívták a játékot), meg kellett keresni a hiányzó bélyegeket. Megin­dult a cserebere. Ahogy múl­tak az esztendők és egyre többfajta lemez ontotta a be­tűs kis cédulákat, terebélyese­dett a gyűjtők, a csereberélök tábora is. Jószimatú emberek csakhamar vállalkoztak a köz­vetítésre: a bélyeggyüjtés di­vatba jött. Tíz esztendővel az első bélyeg megjelenése után egy élelmes tizennégy eszten­dős fiatalember, a olymouthi Edward Stanley Gibbons édes­apja gyógyszertárának ablaká­ban megnyitotta a világ első bélyegkereskedését. A forgal­mas kikötővárosban csakhamar híre ment a vállalkozásnak. Az Vasárnapi fagylaltozás utazók és a tengerészek sorra keresték fel a nevezetes ab­laknyílást. Gibbons minden bélyeget megvett, hirdetéseket tett közzé, bélyegbarátokkal levelezett, és kis vállalkozása csakhamar tekintélyes üzletté növekedett. 1685-ben ő adta ki az első bélyegkatalógust. Ami­kor 49 esztendős korában visz- szavonult, boltjáért 25 000 fon­tot kapott. A bélyeggyűjtés szenvedélye alig néhány esztendő alatt jö­vedelmező kereskedelmi ággá fejlődött. Az 1851. évi londoni világkiállításnak már bélyeg- pavillonja is volt. Párizsban állandó bélyegvásárt szervez­tek; Heinrich von Stephan, a modern német posta megala­pítója 22 esztendővel a „feke­te Penny“ forgalombahozatala után, megteremtette a világ első postamúzeumát és állami bélyeggyűjteményét. A kora­beli európai sajtóban ez idő tájt széleskörű vita folyt a „bélyegmánia“ körül. A máso­dik francia császárság (1852— 1870) időszakának egyik leg­tekintélyesebb lapjából, a „Ma- gasin-Pittoresque“-ből idézzük a tudományos bélyeggyűjtés „atyjának", Nátalis Randot-nak a következő megjegyzését (a cikk 1852-ben jelent meg): „A bélyeggyüjtés napról napra nehezebb és drágább vállalko­zás lett, ma már 100 állam, tartomány és gyarmat 1400 bélyege van forgalomban. Ezeknek kibocsátási ára kere­ken 650 frank, de figyelembe kell venni, hogy a legtöbb, kü­lönösen a régi és ritka dara­bok névértékűknek legalább a százszorosába kerülnek“. A német sajtóban a „Garten­laube“ című nagyon elterjedt képeslap elkeseredetten küz­dött az „eszeveszett őrület" ellen. Az „Illustrierte Zeitung“ viszont védőszárnya alá vette a „tébolyultakat“ és azzal ér­velt, hogy a gyűjtés a földrajz, a történelem, az állattan terü­letén ismereteket gyarapít. „A filatelista“ elnevezés a francia Herpétől ered. (A szó maga a bérmentesítéssel való rokonszenvezést jelent). A műit század ötvenes éveiben élénk vita keletkezett a bélye­gesek között. Sokan nem akar­ták elfogadni Herpé meghatá­rozását. és inkább a timbrolő- gia (bélyegtan) mellett foglal­tak állást Herpé meghatározá­sa azonban az idők folyamán általánosan elterjedt. — A posták csakhamar felis­merték a nemzetközi mozga­lom üzleti jelentőségét, és egyre-másra bocsátották ki az új sorozatokat. Megindult a bélyegspekuláciő. A tőzsdék felverték az árakat; több posta rossz nyomású, kis példány- számú, vagy egészen különle­ges feliratú bélyegeket adott ki, amelyek ma mesés értéke­ket képviselnek. (Csak össze­hasonlításképpen közöljük, hogy nemrégiben egy londoni aukción az 1848-ban kiadott bermudai egypennis bélyeg 11 000 fontért cserélt gazdát!) Az évszázados mozgalomnak legendás figurái is voltak; így Ferrari gróf, aki hatalmas va­gyonát bélyegekre költötte. Rongyos ruhában bejárta az egész világot, és mindenütt ritkaságok után nyomozott. Híres gyűjteménye halála után a német bélyegmúzeumba ke­rült. A nagyértékű hagyatékot az első világháború végén francia követelésre mint jóvá­tétel! anyagot ki kellett szol­gáltatni Franciaországnak. Furcsq —, de így történt — a Ferrari-albumok nem kerül­tek múzeumba, hanem elárve­rezték őket, úgyhogy a különc bélyegvadász ritka zsákmánya az árverési hiénák prédája lett. Lebilincselő, tarka krónika a világrészeket elborító szen­vedély története. Néhány adata a legújabb kor politikai tör­ténetét színesíti. Amikor a második világháború derekán a nyugati szövetségek a Japán elleni offenziva részleteit tár­gyalták, Nash új-zélandi mi­niszterelnök az egyik csendes­óceáni szigetet ajánlotta ugró­deszkául Tokió megtámadásá­ra. A nagy jelentőségű meg­beszélésen részt vett Roose- welt elnök is, aki az elé terjesztett hadműveleti tervre megjegyezte: „Manga Riva bi­zony jobb lenne". A vezérkari főnökök meglepetten néztek össze. Nash zavartan vallotta be ... Öh — jegyezte meg mo­solyogva az elnök. — Én is csak azért ismerem, mert bé­lyeggyűjtő vagyok. F. E. Szovjet segítség Indiának A Szovjetunió és India kor­mányának képviselői megálla­podást írtak alá, amelynek ér­telmében a Szovjetunió segít­séget nyújt Indiának a bhilai acélgyár kibővítéséhez. Mint ismeretes, ezt . az acélgyárat a Szovjetunió építette. Az acélgyárban most újabb három nagykohőt építenek, s ez lehetővé teszi majd. hogy a bhilai acélmű évi termelését egymü'ió tonnáról két és fél millió tonnára növelje. A nyár esemé­nyekben gazdag nálunk Állan­dóan történik valami, ami a fiatalokat foglalkoztatja. Főleg a szórakozási lehe­tőségeket használják ki. Megkezdődött a vidám va­káció is. Hagyományosan elbúcsűztattuk a kilencedik évfolyamot az iskolától. Ez a búcsúztatás ünnepélyes keretek között folyt le. A kidíszített tanteremben so­kan összegyűltek. Az ünne­pély előkészítéséből Mitala Ilona, Kecskés Erzsébet és Pálinkás István vette ki legjobban a részét. (Skopee Róbert, Csúz) FELEJTHETETLEN UTAZÁS Az elmúlt tanév folyamán értékes kapcsolatra került sor a győri Mayer Lajos gimnázium és a nagyme­gyeri magyar tannyelvű kö­zépiskola között. Ennek eredményeképpen több ki­magasló kulturális jellegű találkozót rendeztünk egy­más között, mind az egyik mind a másik iskola részé­ről is. Többek között említést érdemel most a tanév be­fejeztével az a kétnapos magyarországi körűt, ame­lyen a nagymegyeri iskola első B osztályának tanulói vettek részt. Az utazási ki­adásokat az ottani hasonló korosztályúak vállalták. Az autóbusz-kirándulás alkalmával sok irodalmi és történelmi nevezetességű dologgal ismerkedtünk meg. Az első napi program ke­retében átrobogtunk Kis- megyeren, ahol annak ide­jén Napóleón ütközött meg a magyar nemesek hadse­regével. Jártunk Zircen, Veszprémben, sőt a festői Bakonyban is. Több órát töltöttünk Balatonalmádin, majd fölkerestük Tihanyt, ahol megtekintettük a ne­vezetességeket. Megnéztük az apátsági templomot, ahol alapítójának, I. Endrének hamvai pihennek. Emellett megtekintettük az értékes tárlat-anyaggal rendelkező tihanyi múzeu­mot is. Mindezek után Ba- latonfüredre mentünk, ahol Jókai Mór éveket felölelő munkásságának helye ke­rült szemünk elé. Itt írta több müvét, például az Aranyembert, Rab Rábit; a lőcsei fehér asszonyt, a Fe­kete gyémántokat. Este volt, mikor Pápára érkeztünk. Itt töltötte ta­nulóéveinek egy részét Pe­tőfi Sándor és Arany János is. A napi látottak után in­dultunk vissza Győrbe, ahol « turista-szálló kedves ven­déglátói fogadtak bennün­ket. Másnapa délelőtti órák­ban megtekintettük a város nevezetességeit. Megláto­gattuk az állami Xantus Já­nos múzeumot is, ahol évente 18—20 ezer látogató fordul meg. A kiállított ré­giségek magukba foglalnak sok eseményt, ami a több évszázados történelmi viha­rok folyamán Győrt és kör­nyékét érintette. Nagyon számottevő és érdekes a céhtáblákból álló gyűjte­mény. A várossal való ismerke­dés után a délutáni órák­ban Pannonhalmára utaz­tunk. A monostor büszke épü­lete már messziről vonzza az érkezők sokaságát. Az ősi építmény, ami még I. István korában épült, vlsz- szatükrözi az évszázadok jellegzetesebbnél jellegze­tesebb építkezési stílus vo­natkozásait. Legújabb része az 1943-ban épült gimná­zium. Figyelemre méltók muzeális értékei is, közöt­tük a könyvállomány, ami az 1960-ban készült kimu­tatás szerint 206.581 darab­ból áll. Utazásunk utolsó állomá­sáról visszatérve rögtön in­dultunk hazafelé. Feledhe­tetlenül szép napokat töl­töttünk Magyarországon, igyekezni fogunk, hogy győ­ri barátaink is hasonló gaz­dag élményekben részesül­jenek, majd amikor minket látogatnak meg a közeljö­vőben, mint mi részesül­tünk. (öllös Márta, Padány) A KATONÁK SEGÍTENEK A püzeni katonák már évek óta hagyományosan részt vesznek a begyűjtési munkában. Az idén is bri­gádmunkára köteleztük ma­gunkat. Karlovy Vary kör­nyékén ifjúsági táborokat létesítettünk. Utána széna­begyűjtésen vettünk részt, ahol a begyűjtő csoportok között elsőséget vívtunk ki magunknak. Minden percet kihasználunk a begyűjtés további sikeréért, amiért igen hálásak az állami gaz­daságok és az EFSZ-ek. Es­ténként filmet vetítünk, táncmulatságot is rendez­tünk, hogy a szórakozási le­hetőségünk is nagy legyen. Deme Zoltán, katona SZERKESZTŐI ÜZENETEK: B. Veronika, tanítónő: Pa­naszával forduljon a JNB illetékes osztályához. Mi az üggyel nem foglalkozhatunk. P. E. Zalaba: Az írás már időszerűtlen, de az általa felvetett panaszokkal mi is foglalkozunk. G. Gabriella, Dunaszerda- í hely: Az írás, sajnos, ezút­tal nem felel meg közlésre. Göbő Erzsébet, Barsóvár: Csehszlovákiában magyar tannyelvű kertészeti közép­iskola nincs. Bíró Katalin, Vághosszú- falu: A vers még nem érte el azt a színvonalat, hogy közlésre alkalmas lenne. Egy bánatos asszony: Az ügyével, sajnos, nem fog­lalkozhatunk, erre illetékes hivatalok vannak. Viridiana: Mezőgazdasági tanonciskola egy járásban több is van, többféle irány­zatú. A JNB mezőgazdasági szakosztályán efelől pontos felvilágosítást adnak. Az említett igazolványt meg­kaphatja minden főiskolás és a címre magyarul is le­het írni. Az ön által emlí­tett bajjal pedig okvetlenül forduljon Orvoshoz. Beatles: Ajánljuk fordul­jon tanácsért a Csemadók járási titkárságához. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Cserény Emőke, Budapest XVI. kér. Gyarmat u. 47/49, 14 éves: Kaltenbach Ilona, Pécs, Geisler E. u. 23 sz.; Siófoki Éva, Pécs, Geisler E. u. 23 sz.; Kollégium; Vincze László, Tokorcs, n. p. Ke- menesmihályfa, Vasmegye, 17 éves; Fónay Piroska, Bu­dapest, V. kér. Október 6. u. 8 sz., 19 éves; Zónái Jó­zsef. Kecskemét, VII. kér. Szultán u. 34 sz., 23 éves; Bencze Katalin, Paks, Fe­hérvári u. 6. sz., 17 éves; Fehér Gyula, Csorvás, Kos­suth Lajos u. 14 sz., 17 éves; Púnak Dezső, Vejti u. p. Vajszló, Baranyatnegye; Pin­tér Zsuzsa, Pápa, Ságvári Endre u. 442. sz.: Sólyom Klára, Nýéklábháza, Önódi u. 20 sz., Borsód-megve, 16 éves; Horváth Ilona, Izsák­ra, Dózsa György u. 34 sz„ Vasmegye, 19 éves; Országh Gabriella, Kazincbarcika. Új­város, Építők útja 37 sz. 1. 13 éves; Tálos Anna, Izsálc- fa, Kossuth Lajos u. 25 sz„ Vasmegye, 16 éves; Csillik István, Recsk M. N. 4913, Heves-megye, 21 éves; Mol­nár Gyula, Szolnok. MMWtual

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom