Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-02-04 / 5. szám

Az olimpiai láng fényében A görögországi Olimpiáról, az ókori görögök szent hegyé­ről elvitték az olimpiai tcizet Innsbruckba, a IX. téli olimpiai játékok színhelyére. A láng az osztrák hegyek közt lobog és lángja minden szónál ékeseb­ben hirdeti: a világ sportked­velő itjúsága a sporttereken adott találkát az ötkarikás A BRAT1SLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 9.00 TV-játék Jirá- sek: Magdaléna Dobromila Rettigova, 10.40 TV érde­kességek 1630 Angol nyelv- tanfolyam 17.00 TO ČSSR— Norvégia (jégkorong) 19.00 TV Híradó 19.45 TO Filmri­port, 20.30 Jirásek: Magda­léna Dobromila Rettigova; Szerda: 8.00 Matematikát tanulunk 8.40 Angol nyelv- tanfolyam 9.10 Szlovák film 17.00 TO SSSR — Németor­szág (jégkorong) 19.00 TV Híradó 19.45 TO: Filmriport 20.00 ČSSR — USA (jégko­rong) 22.30 TV Híradó 22.40 TO Filmriport; Csütörtök: 8.00 Szovjet film 9.10 TV ri­port Ostraváról 9.50 TV ér­dekességek 10 00 ČSSR — USA (jégkorong) 12.55 TO: Női műlesiklás 17,35 A TV ifjúsági ligája 18 45 Széle­sebb vágányokon 19.00 TV Híradó 19.15 A nap kérdé­seihez 19.45 TO Filmriport 20.00 Rajzfilm 20.30 TO: Mükorcsolyázás (férfi egyes) 22 30 TV Híradó 22.40 TO: Filmriport; Péntek: 16.00 A technikáról 16.30 Orosz nyelvlecke 17.00 TO SSSR— Svédország (jégkorong) 19.00 TV Híradó 19.30 TO: Filmriport 20.30 ČSSR — Kanada (jégkorong) 22.30 TV Híradó 22.40 TO: Film­riport; Szombat: 8.00 Mate­matikát tanulunk 8.40 TO: ČSSR—Kanada (jégkorong) 10.35 Angol nyelvtanfolyam 11.05 Orosz nyelvtanfolyam 11.55 TO: Slalom (férfi) 17.00 TO: SSSR — Kanada (jégkorong) 19.00 TV Hír­adó 19.45 TO: Filmriport 20.30 ČSSR — Svédország (jégkorong) 22 30 TV Hír­adó 22.40 Tarka műsor; Vasárnap: 8.15 Tanuljunk matematikát 9.00 Orosz nyelvlecke 10.00 Gyermek- műsor 11.30 Rövid filmek 12.00 Mezőgazdasági műsor 12.55 TO: Síugrások 15.00 Az erdő fiai. Cseh film 18.00 Ifjúsági műsor 19.00 TV Híradó 19.15 TO: Film- riport 20.00 A TO ünnepi befejezésének közvetítése 21.00 Az „A“ stúdió sugá­roz 22.00 TV Híradó. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 17.40 100 kérdés — 100 felelet 18.30 Falujá­ró kamera 18.50 Az orvos válaszol 19.30 TV Híradó 19.55 Trió, Angol film 21.20 Parabola 21.40 Kisfilm 22.10 A Téli Olimpia hírei; Szer­da: 9.30 Mezőgazdasági mű­sor 10.15 Három idegen Ró­mában. Olasz film 18.40 Kisfilm 19.00 A technika háziból 19.45 TO Filmösz- szefoglaló 20.25 ČSSR—USA (jégkorong) 22.30 TV Hír­adó; Csütörtök: 17.00 Orosz nyelvtanfolyam 18.05 Szov­jet kisfilm 19.30 TV Híradó 19.45 TO filmösszefoglaló 20.10 A jövő hét műsora 20.30 TO Műkorcsolya (fér­fi) 22.30 TV Híradó; Pén­tek; 10.00 TV Híradó 10.15 Szovjet film 1655 TO Svéd­ország — SSSR (jégkorong) 19.45 TO filmösszefoglaló 20.10 ČSSR — Kanada (jég­korong) 22.30 TV Híradó; Szombat: 12.55 TO: Férfi műlesiklás 18.15 Tánciskola 18.50 A Tenkes kapitánya 5. 19.30 TV Híradó 20.10 Tabi László: Egy pár papucs TV-játék 21.10 TO: ČSSR— Svédország (jégkorong) 22 30 TV Híradó; Vasárnap: 9.30 Isko!a-TV 10 00 A Ten­kes kapitánya 5. 10.30 Twist Oliver Színházi közv. 15.10 Mezőgazdasági műsor 18.35 TV Magazin 19.15 TO Film­beszámoló 20.35 Mégegyszer Szilveszter! 22.45 TV Hír­adó olimpiai zászló alatt, a béke, a megértés jegyében. A lobogó láng láttán akaratlanul az el­múlt esztendők olimpiai játékai jutnak eszünkbe, a római, mel- bournei, helsinki stadion, Squaw Valley, az Indián asszo­nyok völgye, Cortina d'Ampez­zo, Oslo és a többi színtér, ahol nemes küzdelemben, baj­társi vetélkedésben mérték össze tudásukat a világ leg­jobbjai. Visszaemlékezünk a Helsinki olimpiai stadion záró- innepélyére, amelyen a lebukó nap sugaraiban egy élete alko­nyán az olimpiai játékoktól és talán az élettől is búcsúzó ag­gastyán, az öregség terhétől roskadozó Sigfrid Edström a következő szavakkal búcsúz­tatta a versenyzőket: — Az olimpiai játékok újra a világbéke eszközének bizo­nyultak, vajha mindig így foly­tatódna ... Melbourneből és Rómából, az örök városból is ezzel bú­csúztak az olimpiai játékok résztvevői. A helsinki játékok előtt'a koreai válság fenyeget­te a világbékét, Melbourne előtt a magyar és egyiptomi események reszkettették meg a békéért aggódóak szívét, az­tán Algéria, Kuba szabadság- harca, most pedig a tengeren­túli országok önállóságra való törekvése került az érdeklődés előterébe. Mint mindig, most is reméljük, hogy az olimpiai já­tékok a világbéke, a megértés eszközét jelentik. A helsinki stadion alkonyati csendjében elhangzott szavak érvénye ma is fennáll. Edström szózata kell, hogy bevésődjék a béke­szerető emberek szívébe. A bé­ke, a megértés nagy ünnepe kell hogy legyen minden olim­pia, át kell hidalnia a bizal­matlanság légkörét, az olimpiai tűz lobogó lángjának fényé­ben meg kell találni a megér­tés útját. A béke fenkölt gondolatát jelképező olimpiai tűz lobogó lángja már ellobbant a hábo­rús tűzcsóvák vöröslő lángten­gerében, a két világháború fergetege megtanította az em­beriséget a béke megóvására. Háborúban nemcsak a múzsák pihennek, hanem tétlenségre vannak kárhoztatva a sporto­lók is. Amikor a fegyvereké a szó, üresek a játékterek, meg­áll a fejlődés, csak borzalom van, szenvedés, pusztulás és halál. A kölcsönös bizalmatlanság megszüntetésben nagy felada­tot kell megoldaniok a sporto­lóknak is. A nemes vetélkedé­sek keretében elő kell segíte­niük az egymás megismerés gondolatát. Nem az erőszak, nem önző célok érdekében szü­letett meg az olimpiai játékok gondolata, hanem a béke, a megértés elősegítése érdeké­ben. Az ellenségeskedés a mű­vészet, a kultúra, a sport halá­los veszedelme. Ahol a fegy­vereké a szó, ahol tankok lánc­talpai szántják a termőföldek barázdáit, ahol a pusztítás ne­hezíti az építőmunkát, ott nincs fejlődés, nincs kultúra, ott nincs sportélet, ott szen­vedés, nyomor és halál a la­kosság osztályrésze. Féltve őrizzük az olimpiai játékok gondolatát, óvjuk az olimpiai tűz lobogó lángját. Az aranyérmes Romanék egyelőre csak erőnlétüket növelik a dortmundi világbajnokságra, az olimpiai játékokon nem csillogtathatják tudásukat, mert a jégtánc nem olimpiai ver­senyszám térti dimfuai Ügy könyveltük el őket, mint az örökké másodikokat. A gre- noblei stadionban is csak a győzelmi emelvény középső fo­kúra léphettek, ezüstérmet sze­reztek az Európa-bajnokságon. Az innsbrucki stadion pompás jegére is úgy futottak ki, hogy sokan már másnak ítélték oda az aranyérmet. Látszott a moz­gásukon, tekintetükön, hogy mindent feltesznek egy lapra. Nincs mit óvatoskodni, lesz, ami lesz, mindent bele, mert különben ismét jön a bevált recept, a pontozóbírák a már megszokott módon emelik fel a táblákat: a név dönt. Az aranyérmesek, a világbajnokok neve. — Mit veszthetünk — mond­ta Oleg Protopopov Ljudmillá- nak — legfeljebb megint csak az ezüstérmet kapjuk... A jégpnlota csillogó jégtük­rén megkezdődött az első ver­senyszám. A műkorcsolyázó párosok viadala. A szovjet Zsukova-Gavrilov páros állt ki először a középre. Peches sor­solás. A szovjet fiatalok szá­mára túlságosan nagy volt az idegpróba, bemutatójuk gyen­gébben sikerült. Utánuk fe­szültté dúlt a légkör. Kifutot­tak a világbajnokok. A grenob- lei aranyérmesek. Az olimpiai verseny első számú esélyesei. Kilius Marika és Hans Jürgen Bäumler. Marika szókén, ra­A téli vakáció örömei: korcso­lyázás, szánkózás gyogón, Bäumler elegánsan, magabiztosan. Gyönyörű em­berpár, a párosok szépségver­senyét ók nyerték volna, annyi bizonyos. Csakhogy a pontozók nem a szépséget értékelik. A korcsolyázás művészetét. Hát hiszen, ami azt illeti, korcso­lyázni is tudnak. Precíz tökéle­tességgel. Mi bajuk történhe­tik? Ki veszélyeztetheti első­ségüket ? Felcsendül a zene. a tökéle­tes emberpár elindul, megkezdi kürjéi. A rajt jó, ám valami hiányzik. A lendület. Az előző sikereik legfőbb kelléke. Mi baj van, Marika, te édes? A frizura éppen olyan tökéletes, mint Grenobleban volt, a kozmetika sem hiányosabb, a ruhacsoda is elbűvöli a nézőket, pontozó­kat, a szőke és fekete fej cso­dálatos összhangban egészíti ki egymást, mégis hiányzik vala­mi a varázsból. A tét nagy, az olimpiai aranyérem csillogása még a legjobbak idegállapotára is nyomasztó hatással van. Precízek a mozdulatok, ponto­sak a begyakorlott figurák, de hol a lendület ? Csak a lendület hiányzik? Nem, még valami. A belső tűz, a lélek melegsége. Bäumler gondterhelten ráncolja homlo­kát. Marika néhány apró hibát vét. Másnál talán fel sem tűn­ne. De a gépi precizitástól a legkisebb gikszer is elüt. Vége a kiírnék, az aranyérem nagy esélyesei levonulnak a jégről. Hol van Marika mosolya, Bäumler magabiztossága? Ta­lán bizony halványul az arany­érem csillogása? Hát veszé­lyeztetheti a hideg tökély első­ségét valami? Bizony veszélyeztetheti! Oleg Protopopov tudja, hogy most itt az alkalom. Most vagy soha! Most kell rámenni az aranyra, a hangulat kedvező. Amikor a szovjet páros meg­kezdi kürjét, halálos csend sú- lyosodik a jégtükörre. Felcsen­dül a zene, Oleg Protopopov kézdeti lendületét a győzniaka- rás feszíti. Ljudmilla se nem szép, se nem csúnya arcán köz­vetlen mosoly, Olegén elszánt­ság. Lendülete viszi, magával ragadja Ljudmillát. Oleg erős, izmos karja játszi könnyedén emeli a magasba a karcsú tes­tet. Oleg erős akarata irányít­ja Ljudmilla mozdulatait. Nincs nehéz figura, nincs bizonyta­lanság, csak egy van: Oleg. Ljudmilla nőies odaadással kö­veti az erős akarat, az izmos kéz biztos irányítását, kettejük mozgása harmonikus egészbe ötvöződik. Igen, ez az igazi emberpár, rideg szépség nélkül, de közvetlen emberiességgel átitatódva. Az egymásnak te­remtett férfi és nő egy neve­zőre hozott harmóniája, zenei aláfestéssel. Felcsattan a taps, egy boldog emberpár fut le a jégről. Pedig még nem lendültek a magasba a pontozótáblák, még érheti hidegzuhanyos meglepetés az örök ezüstérmeseket. Lepontozhatják őket? A téli olimpiai játékok első aranyérmesei: Ljudmilla Bje- louszova és Oleg Protopopov Nem, érzi ezt Ljudmilla és Oleg, és tudatában van a sze­repcserének a nagy ellenfél is. Szomorúan néz maga elé Kilius Marika, mosolytalan Hans Jür­gen Bäumler arca. Nem, nincs semmi kétség, ezúttal megtört a jég Az örökös „ezüstérme­sek" végre kiérdemelték az aranyérmet. Aztán mikor magasba lendül nek a táblák, sorolja a hangos bemondó a számokat, 5,8, 5,9. akkor már nincsen semmi két ség, beszélnek a számok, Ljud milla arca. Oleg ragyogó tekin tete. A szovjet páros megsze rezte a téli olimpiai játékok első aranyérmét. Érzem, hogy szeret: A fiatalembert már régebben bemutathatta volna szülei­nek. Most ezt már igen rö­videsen pótolnia kell. Nem helyeselhetjük szülei mara­di gondolkodását. Egyéb­ként egészen jól irányítja az életét. Gondterhelt diákévek: A leveléből nem tudtuk kiven­ni, hogy a fiú komolyan üd- varol-e, vagy csak egy diák­szerelem az egész. Ha az elhatározása komoiy, akkor ilyen apróságok nem jelent­hetnek akadályt. A fiatal­ember álljon ki maga mel­lett és győzze meg szüleit. Ha azt nem teszi meg, ak­kor — azt ajánljuk — ne vegye komolyan az udvarlá­sát! Jó az álmodozás: Nem találunk abban semmi ki­vetni valót, ha a legköze­lebbi alkalommal szóba ele­gyedne vele. Akkor majd meglátja, hogy szóbahoz- za-e a múltat, akar-e a dol­gokról beszélni. Minden­esetre neki kell a dolgokat kezdenie — maga ezt sem­miképpen sem teheti. Az ilyen beszélgetésből azután sokmindenre következtet­het. Higyjek neki? Nehéz ta­nácsot adni. Mindenesetre nem múlik minden a kor­különbségen. Ha szeretik egymást, akkor tartsanak ki. Hogy a fiatalember mi­ként fog a jövőben visel­kedni, azt előre senki sem tudhatja — tehát mi sem. WELKE DE) „Jobb lett volna nem is­merni téged"; Nyugodtan állíthatjuk magunkról, hogy nem tartozunk azok közé, akik „nem értik meg a fia­talokat". Nos, szerintünk, ha valóban nem megy a ta­nulás rovására, „járhat" a fiúval. Nézete, hogy nem komoly udvarlásra gondol, helyes, szüleinek is ezt pró­bálja megmagyarázni. „Laci szeretlek": Ha egy fiú együtt akar lenni a lánnyal akinek udvarol, akármilyen hidegben is el­megy hozzá. De ha máskor nem is, az ünnepek alatt föltétlenül el kellett volna menni magukhoz, még ha a 7 km-t gyalog kellett volna megtennie. (De erre való­színűleg nincs szükség, mert bizonyára autóbusz közlekedik a két falu kö­zött.) Jó lenne, ha megmon­daná neki, beszéljen őszin­tén, mi az oka, amiért nem jött az ünnepek alatt. (A 8. oldalon közölt terítő kerek asztalra is megfelel. Készít­se el, meglátja, szép lesz.) „ABC“: 1. Kávéházba, cukrászdába, azért megy be először a fiú, mert asztalt keres, ahová leülhetnek, színház, mozi nézőterére pedig azért, mert ő adja át a jegyeket ellenőrzésre. 2. A lányt a nevén szólítsa meg, lehetőleg becézve, te­hát pl. ha Magda, akkor Magduskának, ha Erzsi Er­zsikének stb. nevezze. 3. Fiú vagy mindkét nevét mondja a bemutatkozásnál, vagy pedig csak a vezetéknevét. Mindkét nevet általában ak­kor szokás, ha a vezetékne­ve rövid, pl. Nagy, Kiss, stb. Ilyenkor inkább mondják, hogy pl. Nagy János, Kiss Péter, stb. „Házasság": Ha a fiú ko­moly természetű, semmi akadálya a házasságuknak Tekintetbe kell azonban venni, hogy egy 23 éves lány komoly, érett nőnek számít, míg egy 23 éves fiú tulajdonképpen még fiatal a házassághoz, a családala­pításhoz. Ezt persze nem lehet általánosságban mon­dani, ilyen esetekben min­dig az egyéni tulajdonság a döntő. „Tininger-Buffalov": Ar­ról lebeszéljük, hogy egy ismerőséhez menjen lakni az érettségiig, habár való­ban nyugodt környezetre van szüksége, a tanuláshoz. Ha rokona lenne a város­ban, ahová iskolába jár, szüleivel meg is beszélhet­né ezt a problémát — nyu­godt tanulás — s az ő be­leegyezésükkel elköltözhet­ne a rokonához, persze úgy, hogy minden vasárnap meg­látogatná a szüleit. Szülői beleegyezés nélkül azonban otthonról nem költözhet el. Ami édesapja viselkedé­sét illeti, dupla hibát köve­tett el: azzal, hogy elment otthonról, megsértette a fút, meg aztán egy apa nem hagyja otthon a lányát egyedül egy fiúval. Édes­anyja viselkedése érthető, az nem baj, hogy sokat be­szélt, az ilyesmi előfordul. Amíg hideg van, legjobb lenne, ha a fiúval moziba mennének vasárnaponként. Ha a faluban esetleg nincs mozi, elmehetnek együtt a legközelebbi községbe, ahol van. A fiú menjen el ma­gukhoz, együtt menjenek el a moziba, majd az előadás után kísérje haza. Ekkor már nem szükséges bemen­nie magukhoz. (Folytatás 3. számunkból) Az evőeszközök helyes tartása igen fontos. Jól jegyezzük meg, hogy az evőeszközöket hüvelyk-, mu­tató- és középső ujjunk között tartjuk, mégpedig a felső végüknél. Nagyon csúnya, ha ujjaink közel ér­nek pl. a villa fogaihoz vagy megérintik a kés pengéjét. A késnek, ha kenünk is vele (pl. vajat) akkor sem szabad megérinteni a pengéjét. Ismételjük: az evőesz­közöket mindig a felső végüknél fogjuk s azt persze mindenki tudja, hogy a marokra fogott evőeszköz mi­lyen neveletlenségnek számít Tudni kell még, hogy miközben eszünk, karunkat a test mellett tartjuk, nem szép, ha a könyökünket vízszintesre emeljük. A levest a kanállal úgy merjük ki, hogy nem érintjük vele a tányér alját, tehát nem kopogunk vele. Az étkezést illető „csend-szabály" erre is vonatkozik. Ha már kevés levesünk van, két ujjunk­kal oldalról (nem szemből) egy kicsit megemeljük a tányért. Olyasmit azonban nem teszünk, hogy a kana­lat kezünkben tartva a tányérból beleöntjük a maradék levest. Ha húsételt eszünk, a villát a bal, a kést a jobb ke­zünkben fogjuk. A húst a villával letartjuk (domború oldalával felfelé) s a késsel levágunk belőle, hangsú­lyozzuk, hogy levágunk, nem pedig leszakítunk, ill. letépünk a késsel. Mindig olyan nagyságú darabot vá­gunk le, amilyet egyszerre a szájunkba tudunk tenni. Mikor a hús a villán van, a késsel hozzátesszük a körí­tést. A nagyon szigorú szabályok szerint a körítést úgy helyezzük a villára, amint a villát a hús elvágásánál tartottuk, vagyis a domború oldalával felfelé, tehát a körítés a domború oldalra kerül. Ez azonban kissé nehéz,, mert nagyon kell vigyázni, hogy a villa domború oldaláról le ne essen az étel addig, amíg a szájunkhoz emeljük. De megengedhető, tehát nem vétünk az illem­szabályok ellen akkor sem, ha a villát a homorú olda­lával tartjuk felfelé s így helyezzük rá a húst s a kö­rítést is. A fontos, hogy a villát a felső végénél tartsuk s ne érintsük a kés pengéjét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom