Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-11-03 / 44. szám
(Folytatás) — Megihatjuk, hozz két pohár konyakot... — Mindjárt... — mondja a pincérlány. A szeme felcsillan, megnyertem a csatát! Elindulása pillanatában hamiskásan kacsint a fiatalúrra. Néhány perc múlva visszatér. A vendégeknek hátat fordít. Kezébe veszi az egyik poharat. — Egészségedre, fiatalúr! A barátságunkra ... Kihörpintik italukat. Robi a lány szemét kutatja. — És a puszi? — Majd odakint... Autóval jöttél? — Igeit... — Kilenckor végzek ... Beviszel ? Vöröske is kilenckor végzett ... — Nem megyek a városba... — feleli Robi. Az erdőbe megyek. Ha akarsz ... — Ismer az autópark őre. Mit szólna, ha látna...?! Induljunk el a város felé, aztán visszafordulhatunk ... A hirtelen feltámadó düh csaknem felpattantotta székéről Robit. Nem látja a marokba kívánkozó telt keblet, a hajladozó csípőt, csak a szemét látja, a kétarcú ember érzését a madár. A lány csillogó szeme ébresztette fel benne a szabadság érzetét. Nem gondol arra. mit szólnak az emberek, pedig mardoshatná a lelkiismerete, mert az asztalánál ülő tucatnyi vidám ember szeme láttára futott ki a fiú után. A lány megfogja Robi kezét, s igézó tekintettel mondjál — Mintha rád vártam volna egész nap ... — tekintete belemélyed a fiú szemébe. Szomorú szem mered rá. Nincs benne egy csöppnyi elutasítás, csupa bánat áz' egész szem. Villanást észlel a fiú szemében, mintha örülne annak, hogy utána jött. Jól esik ez a villanás, többet_mond ezer kedveskedő szónál. — Szomorú vagy... — suttogja a lány. Robi bólint. Hallgatnak. — Hogy hívnak? — kérdezi Robi, s közelebb húzza magához a lányt. — Bozska ... és téged ? — Robi... — Akarod, hogy felvidítsalak, Robi? — Akarom ... lati tükröző szemét. Mennék, nem mennék, mit szólnának az emberek ? A pincérlány szeme csillog, bíztat, ígér. Robi undorodik, kavarog a gyomra. — Nem hívtalak... — mondja elutasító hangon. Tekintete taszít, távozásra szólít. — Bocsánat fiatalúr, téves kapcsolás... — mondja sértődötten a pincérlány. és csípőjét ringatva elhullámzik az asztalok között. Robi fizet. Távozik. Nincs itt mit keresnie. A kijárathoz közeli asztalnál — jó nagy asztalnál, mert hármat is összetoltak, — csehül beszélő társaság köti le figyelmét. Sört isznak, tréfákat mondanak, és kedélyesen nevetnek. Szeme megakad az asztal szélén ülő, szótlan, szőke hajú lányon. A haja hosszú, sima, a vállára omlik. Szőkesége csillog a lámpafényben. Olyan, mint a napsugártól átitatott érett búzakalász. A bőre hamvas. A mélyen kivágott borsózöld szilon- blúzát enyhén domborítja a keble. Nincs nagy melle, s mégis van melle. A lány észrevette, min akadt meg a magas, jól megtermett fiú szeme. Végigpásztázza rajta tekintetét. Könnyű vietnami vászon- nadrág, élénkzöld szvetter. csalogató tekintet... Robi, amikor elmegy a lány előtt, arra gondol, a szőkehajú valamivel idősebb lehet, húszon felüli lehet... Kinéz a vendéglőkertből. Sötétek, feketék az erdő fái, lombjuk tetejére sápadt fényt szór a telihold. A bejáratnál megáll, visszatekint. A lány int. Várj! Robi az épület elé megy, és várakozik. Harmincig számolok. Egy... kettő ... három ... négy ... öt... hat... hét... Megrezzen. Megfeledkezik, hogy a nyolc, a kilenc, a tíz is a világon van. Nem kell tovább számolnia. Itt áll előtte a hosszú, szőke, sima hajú lány, aki úgy fésüli a haját, mint Vöröske. Az ósdi épület falán kampón lóg a széles ernyöjű, még a monarchia idején gyártott lámpa. Fényét a két fiatalra szórja. Mellettük, a közelükben jönnek-mennek a vendéglőbe betérő, kimenő emberek. Az épület elé dübörög a városból érkező autóbusz. Kevesen szállnak ki felőle. A hazamenök tolonganak a busz ajtaja előtt. Végre elindul... A lány csillogó szemmel nézi a fiút. Bűvöli tekintetével. Nem! A szomjas ember mered így-a teli söröspohárra. Jaj, de jól esik! — mondja ilyenkor a szem. Robi feilélegzik. Nem érez kötöttséget, szabad, mint — Gyere ... — Az erdőbe megyünk ... — Csendes ilyenkor az erdő ... Szeretem a csendet... Reggel hétre a városban kell lennem, tovább megyünk a kiránduló busszal. — Autóval vagyok, majd beviszlek ... — Mindegy, szeretek gyalogolni ... — Ha fáradt leszel, nem lesz kedved gyalogolni... A tány két kezébe fogja Robi fejét. lehúzza magához — a fiú egy fejjel magasabb — és csókot cuppant az ajkára. A közelükben két férfi megy. Az egyik kuncog, a másik felkiált: Nana! Robi és Bozska, mintha egyedül lennének, nem hallják a kuncogást, a gúnyos, irigy nanázást. — Ha valaki nagyon tetszik, nem érez az ember fáradtságot ... — suttogja Bozska. Robi a keze után nyúl. Milyen kicsiny! Beleolvad a tenyerébe. — Édes vagy ... — suttogja Robi. — Honnan jöttetek? — Érdekel? Ha nagyon érdekel, később megmondom... Gyere, rövid az éjszaka... Robi az autóhoz vezeti a lányt,., Kihalt már az erdei Helén megszégyenítve süti le tekintetét. Ica becsmérlő szemmel nézi a közéjük tolakodó ismeretlen lányt, a hosz- szú, sima haját. Ujjait végigsiklatja a nyakától felfelé fésült szőke haján. Az övé természetes szinü, Bozskáé festett ... ököl feláll. Két pohárba konyakot önt, és az asztal közelébe lépő Robi és Bozska felé nyújtja. — Egészségiekre! — mondja. Mindnyájan isznak. — Ülj le ... — szól Robi s lányhoz. Bozska leül, szerény mosolyt küld a vele szemben ülő Helén felé. A diáklány a tekintetével kiált: Pukkadj meg! Bozska érzi, hívatlan vendégnek tartják, kémlelő tekintetét Robira emeli. Robi érti kérését, int, mindjárt elintézi. De hogyan adja Ököl tudtára, kint tágasabb ... Ököl nem hagy időt a gondolkodásra. Robit a fal melletti díványhoz vezeti. — Mit látsz? — kérdezi halkan. Robi lehajol, s a kezébe veszi a kis női táskát. Vöröskéé! Hogy került ide? Vöröske két hét óta nem tette be ide a lábát! — Nem messze, a következő tisztáson áll a vlkendházunk... — Ott még szebb lesz... akár a mesében ... Csókban forr össze a két száj. Holdfény tapad a szőke és barna hajra. — így reggelig sem érünk oda, — mondja aztán Robi. Egymás derekát ölelve mennek tovább. Amikor a tisztás végére érnek, s mielőtt utat törnének a fák között meg- sűrúsödött homályban, Robi megszólal: — Ott vannak a barátaim... két fiú és két lány... Már maguk mögött hagyták a holdfényes tisztást. Csak léptük zaját, a levelek zizegé- sét hallják. A lány még közelebb húzódik a fiúhoz. Együtt lépnek, együtt lélegeznek. — Nem szégyellnéd magad előttük? — kérdezi Bozska. Megint léptek zaja és a levelek zizegése kíséri éjjeli menetelésüket. Robi nem válaszol. Bozska nem azt mondta, hogy ő szégyellene magát. Biztosan egy szót sem szólna, ha Ökölékke! együtt töltenék az éjszakát a víkendházban. Nem, erre ő nem lenne képes. Karonfogná, fülébe suttogná, gyere, kint — A divány alatt is szétnéztem, — vigyorodik el Ököl, — azt hittem, más elhagyott holmit is találok... — Robi fenyegető tekintetére elhall. gat. Érdeklődéssel fürkészi a seriff arcát. Pénteken voltam itt utoljára a fiúkkal, — gondolja Robi. — Akkor még nem volt itt a táska. Mialatt Pöstyénben voltunk, tudta, hogy elutazunk, kihozta volna ide az új szeretőjét? Kihozhatta, még a nyár elején nekiadta a víkendház egyik kulcsát, hogy bármikor kijöhessen, nyugodtan napozhasson, ha nem tudott vele kijönni. Ilyen csúfot úz most az emberrel? Fojtogatja a düh. Csak kerüljön a szemem elé az a cafat! — Miért bosszantasz épp most ezzel? — sziszegi Ököl felé, — Azt hittem érdekelni fog... — vigyorog a szemébe Ököl. — Ha nem jöttél volna velünk Pöstyénbe, elkaphattad volna a frakkját! Szép cirkusz lett volna! Ha ... ha ... ha ... — Hallgass! — torkollja le Robi. Hangja elárulja, mennyire fékezi indulatát. Jó, hogy még mindig twisztet bömböl a rádió, Bozska legalább nem hallja, miről beszélnek. Robi még halkabbra hangolja hangját. — ... és légy szíves hagyjatok magunkra... {Folytatjuk) út. Élesen veszi a kanyarokat. A reflektorfényben suhannak a fatörzsek. Pedig ők suhannak az éjszakában. — Még kisuhanunk az életből... — suttogja szendereg- ve Bozska, s fejét Robi vállára ejti. — így volna szép meghalni, észre sem venni a halált... A kőbánya előtt a tarkaszínű Moszkvics letér az aszfaltos útról. Robi jobbra hajt, lassabban járatja a motort, mert hepehupás a fűvel benőtt utacska. A közelben patak folyik, Fahíd vezet rajta keresztül. Még egy-két perc, s nyitott tenyérként tárul ki előttük a holdfényes kis tisztás. Robi kioltja a fényt. — "Gyalog megyünk tovább... — mondja, és kiszállnak, Kulcsra zárja az ajtót. Bőzska a holdat nézi. Puha füvet tapos a lába. — Milyen szép itt... Itt is maradhatnánk... Selymes a hangja. Robi meg. csókolja. Karját a derekán felejti. kellemesebb... Valami furdalni kezdi lelkiismeretét. Vöröske egyszer sem tett fel neki ilyen kérdést... ' Simogatja BoZska púira, hosszú haját. A vállára omlik a haja. Vöröskének is ... A haja alá nyúl. A nyakát simogatja. Ujjai előre sikianak... Nem visel melltar. tót. A tenyerébe fér a melle, akkora, mint egy szép alma ... Nehezen lélegeznek. Fullasztó a légzésük. Hosszú csókba forr ajkuk ... Tovább mennek.— Nem gondolod, szebb, tisztább a csók, ha egyedül vagyunk? — kérdezi az erdei nesztől vajamivel hangosabban a lány. Hangja beleolvad a le- vélzizegésbe. — Elküldöm őket... — Hová ? — Haza ... — Gyalog? — Motorkerékpáron jöttek... — Akkor jó, nem szeret mindenki gyalogolni... — Mindjárt ott leszünk ... Kilépnek a sötétségből, a fák közül. Üjra holdfény világítja meg az egymásba karoló párt. A tisztás bal oldalán megpillantják az egyedül álló vikend- házat. Belátni a nyitott ablakon. Az asztal fölött petróleumlámpa szórja a fényt. Két lány, két fiú ül az asztal körül. A táskarádió teli torokkal twisztelteti az erdő csendjét. Robi belép. — Itt a seriff! — kiáltja folyékonyan Hebegő. Észreveszi a Robit követő, majd a fiú kezét megfogó szőke hajú lányt. Eláll a lélegzete. Helén nem tudja levenni szemét a Robi mellett szótlanul, szerényen álló lányról. — Már elmúlt a rosszullé- ted? — kérdezi az elvigyorodó ököl. Robi bemutatkozás helyett ezt mondja Bozskának: — Ezek a barátaim, a lányok a barátnőik ... Lenin filmek Fjodor Tyopkin nemrégiben három r övi strömet forgatott Leninről. A forgatókönyveket German Frotidn állította össze. Nehéz feladatot tűzött maga elé. A de- lcumentumfilmet úgy oldották meg, hogy fényképeket, leveleket, kéziratokat és felvételeket mutatnak be, melyeket magyarázó szöveg kísér. Ügy tűnik, mmtha magát Lenint hallanánk. A „Lenin kéziratai“ című filmben a film rendezője arra összpontosította figyelmét, hogy Lenin gondolatait tükrözze vissza. Az események háttérbe szorulnak. Lenin előttünk írja az egyik cikkét. Figyelemmel kísérhetjük gondolatmenetét, amint a szöveget csiszolja, ke-upsi és megtalálja a leghelyesebb kifejezést. A film valóban lenyűgöző. Hiszen egy iángész gondolatvilága mindig nagyon izgalmas. A második, a „Párt oszlopa“ című film, azt az időt ♦ vetíti elénk, amikor Lenin meghatározta Oroszország i Kommunista Pártjának programját, melyet 1903-ban í fogadtak ei. Hogy az értekezleten uralkodó ellentétes ♦ véleményeket jobban kidomborítsa, a film rendezője í érdekes eszközökhöz folyamodott. Úgy érzékeltette az J eseményeket, hogy a vitafelszólalók helyett a fényké♦ peik kerülnek összetűzésbe egymással, és a fényképek ♦ fejtik ki nézeteiket. í A harmadik, az „Utolsó lapok“ című film, a filmtri♦ iógia legsikerültebb és legmeghatöbb része. Lenin éleI tének utolsó időszakát örökíti meg. Lenin akkor már : tudja, hogy halálos beteg, minden erejét összeszedi, ♦ hogy még elvégezze a legfontosabb teendőket. Az orI vosok tehetetlenek vele szemben, de 6 nem törődik I saját magával, csakis a munkájának, az álmainak él. ♦ A filmet állandó magyarázat kíséri. A hang nem I akarja' Lenin hangját utánozni, és mégis teljesen ki- j érezzük Lenin hangfestését, a szavak mögött érezzük ♦ Lenin érzelmi világát. i Aki a három filmet látta, annak az at érzése, hogy ; az élő Leninnel találkozott. I A „Kék füzet“ címen Emmanuil Kazakevics elbeszé- I lése nyomán is film készült, amely a Nagy Októberi í Szocialista Forradalom idején játszódik le. és Lenint he- ! lyezi a cselekvés középpontjába. A polgári ideiglenes ; kormány 1917 nyarán mindent elkövet, hogy Lenint ♦ eltávolítsa, és Leninnek valóban egy időre el keli tün♦ nie a forradalmi mozgalom éléről, hogy előkészítse a . dolgozó nép forradalmának győzelmét. ♦ Lev Kulidsanovnak, a forgatókönyv szerzőjének sá- t került kidomborítani Lenin személyiségét, érzékeltetni ♦ Lenin gondolatvilágát és rámutatni arra *z ideölógiai í harcra, amelyet a kishitűekkel szemben folytatott. A t filmben nem látjuk a forradalmi jeleneteket. Lenin ♦ rejtekhelyét, a Petrograd melletti Razlivot vetíti elénk, ♦ de ebben a magányban is érezzük a nagy forradalom í erejét. A legjobb jelenetekhez a Lenin és Zinovjev t közötti ideológiai harc tartozik. Lenin támadja Zinov- } jevet, mert az nem hisz a munkásosztály erejében. Le♦ nin kihangsúlyozza: A kommunisták minden körülmé- t nyék között mondják meg a színigazat, csakis így ma♦ rád legyőzhetetlen a párt. ♦ Zinovjev nem érti meg, hogy Lenin azokban a na- j pókban, amikor a véres reakció győzedelmeskedik, a J kis kék füzetéhez nyúl, és az Alom és forradalom cí- : mű munkájához készít jegyzeteket. Zinovjev nem * értette meg, hogy Lenin elméleti munkája képezi a t jövő proletár-államának alapját és ezzel a munkájával í fejezte ki legjobban a szocialista forradalomba vetett ♦ hitét. A film nagy szeretettel készült. Mihail Kuznyecov t színész — akit most bíztak meg először filmszereppel í — alakítja Lenint, sok sikerrel. KM>mMmiin<)H)t»wwwmiw«nKtw«wi(»w»«»M<Kwm»»mt.»..ww«w»wmw>w»»<m»w»«»twww>wi»ww»mme«w«««m>«««nwwww«Mmw»»iwmw»Kw«»w»»»»mww««w<»ww»w«<w»iw»iw>' wmoKWMimwMltMOliWWOWWmMWmwwmKHmiwMimeMWtmwtwn««'-
