Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-29 / 39. szám

Hát ez a nagy nap is elmúlt. Az óvodásokból iskolások let­tek s az iskolások könyvekkel, írószerekkel cserélték fel a já­tékaikat. A tanévnyitás orszá­gos ünnepségei után mindenütt megkezdődtek a tanulás hét­köznapjai. Igen ám, de hogyan? Akad-e valami újdonság ebben a meg­szokott munkában? Ezekre a kérdésekre igyekeztem jelele­tet kapni az egyik iskolában. S íme, ezeket láttam: A KASTÉLY UDVARÄN Az egyik Somorja melletti faluban. Nagyszarván szálltam ki az autóbuszból. Nemcsak azért, mert éppen eleget rázott már ez az alkalmatosság, de e nagy falu különben .is meg­felelt célomnak. Kilencéves alapfokú középiskolája van, hét faluból járnak ide a diákok, s a tanítók létszáma is felül van a húszon. A Pongráczok egykori fész­kében egy öreg kastélyban szé­kel az iskola. Egy fekete szemű, csinos nagyleány álldogált legközelebb hozzám. — Gyere csak kedves, — in­tettem közelebb — mutasd meg merre van az igazgatói iroda! Kissé csodálkozva tekintett reám, de aztán mosolyogva megindult, s felvezetett a lép­csőn. Csukott folyosóra értünk, ôi kastéžy. íakó.i A tanítónő innen nyíltak a tantermek és az igazgatói szoba. Az igazgató azonban nem volt még az iro­dában, s ezért a leány ilyen szavakkal mutatott helyet: — Amíg az igazgató elvtárs visszaérkezik a faluból, nem felelne meg, ha valamelyik kol­légámmal beszélne? így derült ki, hogy az iskola legfiatalabb tanítónőjét néztem diáklánynak! A TANÍTÓ NÉNI Álló Anna nem sok újat mondhatott még a nagyszarvai iskoláról. Néhány napja került csak Szarvára, tavaly még ma­ga is tanult. Inkább csak ter­veiről számolt be kissé piron­kodva. Mint falusi leányka, a közeli Cséfáról kerül a nyitrai tanítóképzőbe s természetesen, mint újdonsült tanító, csupa tűzzel és lelkesedéssel beszél hivatásáról. Mert Annuska iga­zán a legszentebb hivatásának tekinti foglalkozását. — Nemcsak nevelni, nemcsak tanítani akarom iskolásaimat, de egy kis új szellemet is be akarok lopni a szívükbe — mondotta csillogó szemmel. El­sősorban az irodalmat szeret­ném megkedveltetni velük, s ezért irodalmi kört akarok szervezni. Az iskola tanítóinak több mint a fele 24 éven aluli fiatal, nem lesz nehéz tehát megnyerni segítségüket. — Milyen érzéssel főtt élete első munkahelyére? — szakí­tom félbe a kislány lelkesedé­sét. — Egy kis drukkal, sok-sok boldogsággal és egy jó adag büszkeséggel — válaszolja gon­tottam a kedves kis „tanító néni". Tudja, nagyon kedvesen fogadott az igazgató elvtárs meg a tantestület, hamarosan megszerettették velem ezt a helyet. S a gyermekek is igen aranyosak. Képzelje csak, mi­lyen benyomással léptem elő­ször át az iskola kapuját. Egy csöppnyi kis legényke hajkurá- szott egy még apróbb leánykát s közben ilyeneket kiabált felé: Menj el az iskola elöl, te még csak óvodás vagy, de én már iskolás! AKAD MIT CSINÁLNI Az igazgató Presinszky Lajos érkezése szakítja meg a be­szélgetést. Maga is új ember még, tavaly állították az iskola élére Szintén fiatal ember, alig 24 éves, hogyne lángolna hát az ő lelkében is az alkotni vágyás tüze! Minden gondola­tát csakis az iskola és az isko­lai élet szolgálata tölti be, s terve is akad elég. — Először is az iskolai kész­pénznek helyes felhasználásá­val akarom még előbbre lendí­teni a pioníréletet — dicsek­szik nem minden büszkeség tiik meg, amikor kissé titokza­tos arccal valamit a fülébe súgott az igazgató a szintén velünk tartó Álló Annának. Annuska elmosolyodott, s e lá­togatás befejezése után arra kért, hogy hadd mutasson még nélkül. Jól működő 30 tagú valamit a kastély parkjában, tánccsoportunk tagjai részére Majd mindjárt utánunk jön az csizmákat akarok csináltatni, igazgató elvtárs is — mondot- Zenekarunknak újabb hangsze- ta — csak néhány szót akar reket vásárolunk, s néhány hét múlva zenei oktatóval tanít­tatjuk tagjait. Szeptember ló­tól tánctanár fog bejárni So- morjárói, aki társasági táncok­ra tanítja majd diákjainkat. A gyermekek fejlődésére oly fontos és szükséges testneve­lést is új alapokra helyezzük. Ezt szolgálja majd az az isko­lai sport délután, amelyet a Barátság Hónapjában rendez az iskola. Ezeket a sportnapo­kat hagyományossá akarjuk fejleszteni, s ezért már ebben az évben idegen iskolák spor­tolóit is meghívjuk Szarvára. S végül az érdekkörök számát is bővíteni fogjuk s így fokoz­zuk majd pionírjaink szórakoz­va tanulásának vágyát. A MEGLEPETÉS Természetesei: kitűnő házi- le oszt ot készítő üzemi konyhá­val is rendelkezik a nagy szar­vai iskola. Éppen ezt tekintet­mondani s konyha szakácsnő jónak. Természetesen örömmel tar­tottam a kedves kis „tanító- nénivel", de néhány másod- percnyi séta után nagy megle­petés ért. Egy olyan modern és gyönyörű szabadtéri színpad bukkant a lombos fák közül elénk, amely akármelyik csal­lóközi városkának is becsületé­re válna. Történetére csak ennyit: az igazgató ötletét a HNB titkára Czére József lel­kesen támogatta s a diákság és a lakosság társadalmi munkája mesebeli kis építményt alko­tott. S mivel most már a járás és a falu tömeg szervezetei is kinyitották a bugyellárisukat, néhány hónap múlva Csallóköz egyik legszebb szabadtéri szín­padával dicsekedhetik a nagy­szarvai iskola, s a kultúráért áldozatot hozó falusi lakosság. NEUMANN JÁNOS VAJKAI LEVÉL A CSISZ tevé­kenységéről sajnos kevés jót írhatunk. Az elnöknonk Cséfalvay Er­zsébet és a többi vezetőségi tag keveset törődik a szer­vezettel. Egyetlen szórako­zásunk, hogy egyszer he­tenként a moziba járunk. Ezenkívül más nincsen, mert nincsen kultúrház. A Cse- madok helyi vezetősége nem engedélyezi, hogy a CSISZ tagok ott külön összejöve­teleket tartsanak. Már hat év óta nem rendeztünk szí. nielőadást, vagy esztrádmű- sort, mert mindig pórul jár­tunk. Már többször előfor­dult, hogy megvolt a szín­darab és a szereplők is be­tanulták a szerepüket, de azután nem értették meg egymást és a próbák félbe­maradtak. Mit csináljunk? Mi, Vajkán szintén szóra- kozn* és tanulni akarunk, mint másutt. Varga Nándor, Vajka SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Szomorú akvárium: A Ma. avar Könyvesboltban kérje ki a szakkönyvek jegyzékét. Akváriumbarátok számára magyar nyelven igen gazdag irodalom áll rendelkezésre. V. B. K.: Forduljon ugyan­csak a Magyar Könyves­bolthoz. Örülünk, hogy az ügy olyan jó befejezést nyert, megható, hogy olyan önzetlen érdeklődéssel kí­sérte figyelemmel a fejle­ményeket. A Magyar Vers­barátok Köre még csak ala­kulóban van. Bővebb felvi­lágosítást a Hét szerkesz­tőségétől kap. Vásár: írását nem közöl­hetjük. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Apagyi Mária, Kazincbar­cika, Libalegelő; Madejcsak Erzsébet, Aszód, Bocskayu. 1. sz.; Takács Ilona, Pápa, Széchényi u. 3. sz.; Siposs Mária, Budapest, XVII. kér. (Rákosl’get) Kosztelli u. 22. sz.; Györkös Anikó, János- háza, Arany János u. 7. sz.; Polgár Magdolna, (15 éves) Keszthely, Kossuth Lajos u. 103. sz.; Göndöcs László, Veszprém 8354-9 (német nyelven is, 21 éves); Ki- szely György, Békéscsaba, Kastély u 6/2. sz., 24 éves, vasesztergályos. Tovább akar tanulni !l!l!ll!l|!|!!!íllil!!;'!l'!!i!l!lll!!li'!l!!í!l!lllllilllililllllli!illíll't|li!|ll!ll!|l!!!!l!l!l!!!ll||!IJil!l!l!lllllllllllil!lllllllllil!!lli!!llllllllllllllll| Az idén Prerovban megtar­tották a X. országos tenyész­állat-kiállítást. Tekintettel a a jubileumi kiállításra vendé­gül hívták Magyarországról és Angliából azokat a kiállító cé­geket, amelyek szintén külön­böző tenyészállatokat és mező­gazdasági gépeket vannak hi­vatva bemutatni. A két ország részvétele emelte a kiállítás sikerét és színvonalát. Fiatal mezőgazdasági iskolai tanulók, EFSZ-ek és állami gazdaságok dolgozói érdeklő­déssel járták a pavilonokat, A legtöbb látogató kezében vas­kos ismertető-füzet volt. Jól­esett látni a megnyilvánuló érdeklődést. Amint belepillan­tottak a füzetbe és megismer­kedtek az adatokkal, utána szakértelemmel szemlélték az idekerült értékes, híres állato­kat. Volt itt mit megnézni és akadt megcsodálni való is bő­ven. Különösen sok látogatója akadt a fejősteheneknek. A lá­togatók nagy elismerésüket fejezték ki, mert a bemutatott tehenek közül egy sem akadt olyan, amely 35Ó0 kg tejnél kevesebbet adott volna egy laktációs időszak alatt. A kiál­lítás angol pavilonjában azon­ban olyan fejőstehenek voltak, amelyek 8500 kg tejet termel­tek egy laktációs időszakban. A kiváncsi nézelődök bizonyá­ra arra gondoltak, kár, hogy a mi szövetkezetünkben, vagy odahaza az állami gazdaságban nem ilyenek vannak. Egy másik pavilonban visító jószágok fogadnak. Van itt egy sztár a vlkosi EFSZ állomá­nyából a pferovi járásból. Az R£SZ-ben 1 kg disznóhús elő­<* ?*. 4 állításához 3,31 kg takarmányt használnak fel. Az itt bemuta­tott angol hússertés az idén február 27-én jött a világra és szeptember 9-re már 102 kg-ot. Az itt bemutatott többi állatnál is haspnló eredménye­ket tüntetnek tel. Szép és ér­dekes eredmények ezek, el le­het felettük gondolkozni. A tenyészállattartás feltéte­lei, különösen kísérleti telepe­ken és nemesítőállomásokon — elég jók. Erről győződhetünk meg a kiállításon. Van azonban egy másik probléma, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Általában az EFSZ-ek és az állami gazdaságok állatállomá­nya meg sem közelíti azt a színvonalat, amelyet a kiállí­táson tapasztalhatunk. Vagyis a praktikus állattenyésztés messzire elmarad a tenyész­állat-tartástól. Bizonyára nem a tenyészállatoknál van a hiba, hanem ott, hogy még mindig kevés tudományt viszünk a mezőgazdasági termelésbe, Dá­niában, Angliában és más álla­mokban alig van különbség a tenyészállatok és a nem te­nyészállatok között. Nálunk ez a különbség óriási, a törvény­szerű különbségnél sokkal na­gyobb. A kísérleti és kutatóin­tézetekben megvalósult reális eredményeket nagyon lassan érik el a mezőgazdasági üze­mek. A tudományos módszerek szintén hosszabb idő múlva valósulnak meg az EFSZ-ekben és az állami gazdaságokban a termelésnél, mint az általában megengedhető volna. A mező- gazdaságban az élenjáró üze­mek ma már ragyogó termelé­si eredményekkel dicsekedhet­nek, amelyeket komoly tudo­mányos módszerekkel érnek el. Dehát ezeket a tudományos módszereket mikor veszik át a Csallóköz EFSZ-ei? Ezen a kérdésen éppen a fia­talok gondolkozhatnak el. Az ország minden részéből eljöt­tek Prerovba végignézni ezt a különben pazar kiállítást. A fiatalok ezrei komoly érdek­lődéssel figyelték a bemutatott állatokat. Egy kiállítást csak megnézni, nem elég. A látottakból ta­pasztalatokat kell leszűrni, ar­ra nézve, hogy odahaza mit is kellene tenni a szövetkezet vagy az állami gazdaság érde­kében. Rájövünk arra is, hogy a mezőgazdaság vezetése ala­pos tudományos felkészülés nélkül, egyszerűen lehetetlen. Nincs gyakorlati szakember és nincs elméleti szakember, ha­nem a kettő együttvéve jelent­heti csak a valóban jó vezetőt. A fiatalok tehát alaposan ké­szüljenek fel, ha a mezőgazda­ságban meg akarják állni a helyüket és olyan eredménye­sen akarnak dolgozni, mint amire ez a kiállítás is buzdít. BAGOTA ISTVÁN Jegyzetfüzetemben lapozgat­va, egy névre akadtam. Pusz­tán két sző és semm* más. Jóba Mihály. Egy név, amely­ről az elmúlt néhány hónap eseményeinek sodrában meg­feledkeztem. És most itt áll előttem intőn, figyelmeztetően. De vajon, hol is találkozunk? — Megvan! A komáromi me­zőgazdasági iskola egyik tan­termében. Még most is itt csengenek fülemben csendes, de határozott szavai. — Az alapfokú iskola elvég­zése után, pályát kellett vá­lasztanom. A szívem, az ipari szakiskola felé húzott. Ott pró­báltam szerencsét. Bár sike­rült a fölvételi vizsgám, még­sem vettek föl. Nem volt mit veszítenem, beiratkoztam a ko­máromi mezőgazdasági iskolá­ba. Abban az időben, úgyis so­kat emlegették, hogy a mező- gazdasági termelés színvona­lát, az ipari termelés színvo­nalára kell emelni. Ügy gon­doltam, miért ne lehessek én is azok között, akik vállalják ezt az igényes feladatot. Egy pillanatra elhallgat, majd tovább szövi a gondolat fona­lát. — Elhatározásomat nem bán­tam meg. Megszerettem az is. kólát és a környezetet. Taná­raimmal és tanulótársaimmal jól megértjük egymást. A ta­nulással sincsen baj. Eddig kitüntetéssel végeztem el az iskolát. Iparkodok az elméleti ismeretek mellett a gyakorlati tudást is elsajátítani. Ehhez ielentős segítséget kapok édes­* t PANEL-ÖNTÖK A bratislavai Magasépítő Vállalatnál sok fiatal dolgozik. Hat ifjúsági kollektíva bekap­csolódott a „Szocialista mun­kabrigád“ mozgalomba. E kol­lektívák egyike Peter Ďurovka ifjúsági betonozó csapata. Az utóbbi időben sok jót le­hetett hallani róluk. El is hi­hető, hisz a panelházak gom- bamődra nőnek. Peter Ďurovka csapatvezető elmondta, hogy körülbelül öt évvel ezelőtt került e szakmá­ba. — Olyan idős voltam, mint itt a többiek. Csupa fiatal. Igaz, azóta már többen kicserélőd­tek. Egyesek most is hiányza­nak. Katonák. Azt írják, ha leszerelnek, visszatérnek kö­zénk. Kell az ember, mert a panelra szükség van. Beszélgetés közben a daru az egyik üres forma fölé be­tont hozott. Milan Kopačka ügyes fogással kiürítette a lá­dát s Ján Krajčovič-al elegyen­gették a formában az anyagot, hogy száradhasson. Közben odajött Koczor Va­léria, húszéves montérnő. CSISZ-tag. Május óta dolgozik a csapatban. Különleges ta­pasztalata még nincs, de a kol­lektívát és munkáját jól isme­ri. Elismerőleg nyilatkozik Ko­pačka, Krajčovič, Gesehwaru- ner, Krajčovičová munkájáról. — Szorgalmasan dolgoznak mondja Koczor Valéria — jó eredményeket érnek el. A ter­vet túlteljesítik. A második negyedévben üze­mi méretben mi voltunk az elsők, a legjobb Ifjúsági cso­port. Megkaptuk az üzem és a CSISZ bizottságának vándor­zászlaját. Peter Ďurovka jó csapatve­zető, jó szervező, de jó ifjúsági funkcionárius is. Fiatal a vezetőség, a kollek­tíva teljesítménye jó, — így jellemzik az üzemben e csoport munkáját. S a felépült és épülő panel­házak igazolják ezt! (A) apámtól, aki. a martosi szövet­kezet mezőgazdásza. Az utolsó évem következő. Most minden érámét arra összpontosítom, hogy sikeresen megálljam he­lyemet az érettségin. — Az érettségi után mik a tervei? — töröm meg a pilla­natnyi csendet. — Ha sikerülnek a vizsgáim, szeretnék főiskolára menni. Az ökonómiai szakot választottam. Oda húz a szívem. Ki tudja, fog-e sikerűin.*? Ez utóbbi mondat szinte sóhajként sza­kadt ki belőle. Amikor egyéb munkájáról érdeklődöm, magába zárkózik. Nem szívesen beszél róla. Amit tesz, azt természetesnek tart­ja. Pedig van mivel dicseked­nie. Mint funkcionárius, irá­nyítja az iskolai CSISZ-szerve- zet tevékenységét. Aktív mun­kát végez az iskola kultúrális megmozdulásaiban is. Tagja a színjátszó csoportnak és az is­kolai tánccsoport koreográfu­sa. E sokoldalú tevékenység mellett sem hanyagolja el ta­nulmányait. Tisztában van az­zal, hogy az életben csak úgy állja meg helyét, ha tökéletes tudással felfegyverkezve indul útnak. Jóba Mihálynak határozott célkitűzései vannak. Tudja, hogy mit akar, és miért akar­ja. És éppen ezért szeretne jő szakemberré válni. Szeretne munkájával hozzájárulni szo­cialista mezőgazdaságunk fel­virágoztatásához. Azt szeret­né, hogy a mezőgazdasági ter­melés valóban mielőbb elérné az ipari termelés színvonalát. Hiszem, hogy mindazt, ami ma még csak 'ülöm Jóba Mi­hály számára, sikerül elérnie. Ehhez minden adottsága meg­van. Szerény. de határozott egyénisége a legjobb ajánló­levél. Andriskin József

Next

/
Oldalképek
Tartalom