Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-29 / 39. szám
Gondolatok, javaslatok... Az ideológiai nevelés tartalmáról és formájáról az 1964/65-ös évben Pula jugoszláv kikötőváros amfiteátruma, amely felidézi a kétezer év előtti időket, amikor a rómaiak uralták Istriát és Dalmáciát. Beköszöntött az ősz. Hidegebbre fordult az időjárás, vége a nyári szünetnek, szabadságoknak. a nagy hőségnek... Szeptemberben a CSISZ alapszervezeteit is újra munkához látunk. Míg nyáron szabad formában nyilvánult meg a szervezet tevékenysége, sporttal, turisztikával, táborozással töltötték szabad idejüket a fiatalok, most új munka vár a CSISZ szervezetekre, mégpedig az ideológiai nevelési év megkezdése a CSISZ KB határozata alapján. A CSISZ, mint a fiatalok egyöntetű szervezete és a párt tartaléka, igen fontos szerepet tölt be: a társadalmi követelményeknek megfelelően marxista-leninista szellemben neveli az ifjúságot Ezt a feladatát pedig egyre jobban és hatásosabban teljesíti. A társadalom fejlődése maga után vonja az emberek gondolkodásának megváltozását, maga a társadalom fejlődése pedig sokban éppen az emberek gondolkodásától függ. Ezt pedig másképpen elősegíteni nem lehet, csak azzal, ha állandóan figyelemmel kísérjük a társadalom fejlődésében végbemenő változásokat és igyekszünk azokat saját magunk irányítani. A CSISZ tevékenységébe is éppen a fejlődés következtében új munkaforma, új légkör kerül, amely megváltoztatja a szervezeti munkát. A volt oktatási évben központilag előírt témák és ezeknek szigorú betartása volt a szervezet egyetlen munkája. Most egy új módszer kerül a gyakorlatba, amely tartalmilag és formailag is teljesen más. Az ideológiai munka új formája igényesebb. AFMED LA VALETTAN Antonín Novotný csehszlovák köztársasági elnök, aki hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodik, többek közt látogatást tett a kragujeváci Cr- vena Zasztava gépkocsigyárban. Novotný elnököt elkísérte Veszlinov, a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának titkára. Novotny elnökünk útja alkalmából a szépen fejlődő jugoszláv-csehszlo. vák kapcsolatokról és együttműködéséről beszélt, valamint e kapcsolatok igéretteljes távlatairól. A. Novotný hangsúlyozta, hogy mindkét ország szocialista társadalmat épít, s hogy már maga a tény is megköveteli a baráti országok sokoldalú, kölcsönös együttműködését. Az amerikai elnökválasztás napja közeleg, s kezdenek kirajzolódni az idei választási kampány jellegzetessége'. A washingtoni tudósítók Goldwa- ter „színeváltozására“ hívják fel a figyelmet. Ebben a vonatkozásban a legmeglepőbb, hogy a republikánusok elnökjelöltje most szinte a békeangyal mezében kezd tetszelegni. Kor- tesútján egyre-másra mondja beszédeit, teszi nyilatkozatát. A texas állambeli Amarillőban például hatezer választópolgár előtt azt próbálta bebizonyítani, hogy ő nem háborús politikus és McNamarát támadta, mert túlságosan csörteti a kardját. Beszédeiben bírálta a demokrata pártot a dél-vietnami háború miatt. Eisenho- wertől is bizonyítványt kért és kapott állítólagos „békeszere- tetéről“. A köztársasági párt volt elnöke azonban azzal a kijelentésével, hogy „a szakadékpolitikára szkség van", elárulta, mi fán terem pártfogolt- ja „békeszeretete“. Ha tehát Goldwater szelídsége csak taktika. is, arra mégis lehet következtetni belőle, hogy a választók körében nem túl jó ajánlólevél a vad, háborús han- dabandázás, amit Goldwater eddig követett. Kérdés, vajon ez a taktikai fordulat a republikánus elnökjelölt részéről tartós lesz-e. Ha igen, akkor módosítani kell azt a véleményt, amelyet a világ San Franciscó-i republikánus konvenció hatására az amerikai közhangulatról alkotott. Mindenesetre nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy azóta három fontos pótválasztás zajlott le az Egyesült Államokban, s a hidegháborús jelölt mindhárom esetben vereséget szenvedett. A francia sajtó jelentései szerint de Gaulle latirí-ameri- kai kőrútjának első állomásán Venezuelában bizonyos komplikációk támadtak. A Le Monde úgy tudja, hogy az elnök Ame- rika-ellenessége, amelyet általában kedvezően fogadnak La- t'n-Amerikában, Venezuela elnökének tetszését nem nyerte meg. Nézeteltérés támadt Leoni és francia vendége között a kubai kereskedelem tárgyában is — a venezuelai elnök szerette volna megnyerni Francia- országot Kuba bojkottjának, de sikertelenül. A venezuelai „belépő“ tehát nem volt túlságosan szerencsés a francia diplomáciai terve szempontjából. Napóleón egykor azt mondta, hogy inkább a párizsi Montmar- tret adja oda, mint Máltát — Anglia viszont most nem áldozta fel a Piccadilly Circust, hanem odaadta koronagyarmatát, Máltát a függetlenségnek. Igaz, másfél évszázad óta sokat változtak a dolgok, a sziget stratégiai jelentősége azóta erősen csökkent. Annyira azonban nem csökkent, hogy a függetlenség útjára lépett 330 ezer lakosú ál- lamocska területén ne maradjon angol katonai támaszpont és ne tartózkodjék rajt változatlanul az AFMED — ami nem arab keresztnév, hanem rövidítés, Allied Forces Mediterranean, a NATO-parancšnokság, amelynek épületén angol, amerikai, francia, olasz, görög és török zászló leng. Az új alkotmány értelmében Málta a Brit Nemzetközösség tagja maradt, a királynőt főkormányzó képviseli, de a kormány az 50 tagú parlamentnek felelős. Málta és Anglia között „a legszorosabb katonai együttműködést alakítják ki“. Nagy- Britannia segít a máltai haderő kiképzésében, Málta kormánya viszont tíz évre szóló katonai szerződés keretében biztosítja Angliának az a jogot, hogy brit haderők állomásozhassanak a szigeten és „használhassák a közös védelemhez szükséges katonai berendezéseket." Ennek ellenében Anglia tíz éven át összesen 50 millió font segélyben részesíti a szigetet Málta gazdasági helyzete ugyanis egyoldalú, egészségtelen. torz. A jobbára kopár kis terület nem tudja eltartani önmagát, s a másfél évszázad alatt nem is tettek semmit ez ellen. Anglia csak tengeri támaszpontnak tekintette Máltát, s a sziget bevétele jórészt a hadihajók javításából és az itt állomásozó angol haderő költségeiből került ki. így máig is az a helyzet, hogy az államháztartás egyensúlyát csak font- segélyből tudják fenntartani. A máltai ellenzék, a munkáspárt ezt az állapotot bírálja, nem fogadja el az alkotmányt: olyan független Máltát akar, a- mely nem tagja a nemzetközösségnek, s nem . bocsát Anglia rendelkezésére katonai támaszpontot. A Munkáspárt vezetője Dom Mintoff szerint Málta szerencsés központi fekvése lehetővé tenné, hogy Dél-Európa és Észak-Afrika között a kereskedelem virágzó központjává fejlődjék. Málta tehát kettős (katonai és gazdasági) tehertétellel kezdi meg önálló állami létét — s ez kissé hasonlóvá teszi helyzetét Cipruséhoz. Ehhez járul a belső helyzet ingatagsága; a választók nagyobbik fele ugyanis nem helyesli a most életbelépett alkotmányt. Mindezek ellenére fordulat következett be a sziget sorsában; 3000 esztendő óta először történt, hogy nem külföldi hódítók teremtenek államot a szigeten, hanem a lakosság választotta kormány veszi át a hatalmat. Megkívánja minden tag aktív bekapcsolódását a szervezeti életbe, feleletet ad az életben felmerülő problémákra és lehetőséget ad a fiatalok bekapcsolódására a társadalmi életbe. Minden feltételt megteremt arra, hogy a hallgatóság ne csak mint nevelési alany szerepeljen, hanem saját maga is bekapcsolódhasson a nevelési folyamatba és nevelje saját magát. Arra törekszik, hogy a fiatalság önálló véleményt tudjon nyilvánítani a társadalom fejlődésében megnyilvánuló tényekről és aktív alanyként hasson sajátmaga és a társadalom fejlődésére. Tehát az a cél, hogy a fiatalok saját maguk keressék a felmerülő problémákra és kérdésekre a helyes választ és önmaguk válasszák meg a legmegfelelőbb formát az aktív tevékenységre. Ez az, ami újat és forradalmit jelent a szervezetek életében. Itt kell megemlítenünk, hogy éppen az az új forma okoz nehézségeket až egyes szervezetek életében, de csak addig, amíg megismerik tökéletesen a célját. A határozat kimondja, hogy az ideológiai nevelés tartalmát és formáját helyi, járási és területi viszonyhoz mérten kell meghatározni a központilag javasolt témák alapján. A fiatalok érdeklődésének megfelelően szervezzünk az alapszervezetben érdekköröket, alapítsunk ifjúsági egyetemeket, akadémiákat, ökonómiai köröket. Ezzel rendszeres munka, szorgalmas tanulás révén megismerjük a termelés alapjait, a bel- és külpolitikai kérdésekben tájékozódni tudunk, megismerjük a szomszédos és távoli államok politikai és gazdasági helyzetét. Óvakodjunk a múltbő! ránkmaradt örökségtől, ne az érdekkörök és a tagság meny- nyisége legyen mérvadó, hanem a minőség. Ha ezeket a tényezőket szem előtt tartjuk, le- küzdjük munkánkban a formalitást, mert csak így teljesíthetjük a határozat feladatát és célját, azaz, hogy ideológiailag fejlett, helyes világszemlélettel felfegy.verzett ifjúság nevelkedjen társadalmunkban. Ez pedig minden szervezetnek fő célja és közös ügye legyen. Kormányunk meghívására e hó 23-án hivatalos látogatásra érkezett Ali Sabri úr, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnöke. IBI Az amenkai fiatalok szociális problémái Már hónapok őtá nagy népszerűségnek örvend egy szállóige az Amerikai Egyesült Államokban, amit Johnson elnök és hívei „költöttek“. A szállóige eképpen hangzik: Harc a szegénység ellen Ügy mellékesen meg kell jegyezni, hogy néhány évtizedre visszamenőleg minden amerikai elnöknek volt egy ilyen jelmondata vagy talán inkább szállóigéje, amelyben két szóban összegezte céljait. Roo- sewelt jelszava volt a „new Deal“ (új rendszer). Truman a „fair deal“ (igazságos társadalmi rendszer) jelmondatát tűzte zászlajára. Eisenhower idejében a „változások mandátuma“ volt a. jelmondat, de az elnök egyáltalán nem igyekezett, hogy ebből valamit is kivitelezzen. Kennedy az „új határok“ jelmondattal fogalmazta meg céljait, de ezt megvalósítani nem tudta, Johnson tulajdonképpen konzervatív, de igyekszik mindenkinek Ígéreteket tenni a „better deal" (jobb rendszer) jelmondatával igyekszik, azaz inkább kísérletezik harcot indítani a szegénység ellen. Johnson jelmondat áva! kapcsolatban feltétlenül meg kell említeni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban fedezték fel, hogy az iparvárosok központjában az Appalachia kerületben több ezer bányász él nincstelenségben, akiket az au- tomatizáciő fosztott meg munkahelyüktől. Ez a terület a Virginia államban van a hegyvidéken Johnson elnök, amikor a szegénység elleni háborúról beszélt, elsősorban az Appalachia népére gondolt, ez a terület majdnem határos Washington külvárosaival Johnson elnök több ízben említette már a nincstelenséget, és amikor ezt tette, akkor elsősorban a fiatalokra gondolt. A fővárosban a következő jelmondat is elhangzott már: ne engedjük meg, hogy a mostani szegény szülők gyermekei a jövőben szegény szülők légyenek Az Amerikai Egyesült Államokban a 16 és 24 év közötti polgárokat sorolják az ifjúság soraiba Éppen ezek között van a legtöbb munkanélküli. A legújabb statisztikai adatok szerint a 16 és 24 év közötti fiatalok száma meghaladja a 25 milliót. Ebből 11 millió munka- viszonyban van, 7 millió a középiskolákban és az egyetemeken tanul, 3.5 millió háztartást vezet (a fiatal feleségek), 1,5 millió a hadseregben van, 1,2 millió pedig munkanélküli, 4 millió az úgynevezett „különféle“. állandó vendége a börtönöknek és a javítóintézeteknek. A fiatalok között sokkal több a munkanélküli, mint az idősebbek között A munkanélküliek 33 százaléka fiatal. Sokkal rosz- szabb a helyzet a négerek között. A fiatal négerek 34 százaléka képtelen állásba lépni, munkalapjukra a következőt ír. ták rá: alkalmatlanok bármilyen munkára. Még egy érdekes adattal szolgálhatunk. 350 ezer 16—19 éves fiatal nem is dolgozik nem is jár iskolába Ez az úgynevezett „floating force“ a bizonytalan erők és ez a hadsereg évről évre számosabb. A fiatalok nagy része ismeretlen okokból szakítja meg tanulmányait, és utána képtelen munkába állni. A statisztikusok szerint azokat, akik beiratkoznak valamilyen iskolába, három kategóriába lehetne osztani, az arány körülbelül egyenlő. A középiskolások egyharmada folytatja tanulmányait, egyharmada a középiskola bevégzése után igyekszik munkába állni, egyharmada pedig munkanélküli marad. Még Kennedy idejében harcot indítottak az úgynevezett „dro- ping-out“ — a sehova sem sorolható, egyik csoportba sem beosztható — fiatalok csoportja ellen. Kennedy ezt korszerű eszközökkel kísérelte megoldani. Hogy rávegye a fiatalokat a tanulásra, népszerű színészeket, írókat, sportolókat és üzletembereket küldött az iskolákba, akiknek az volt a feladata, hogy népszerűsítsék a tanulást. Egy ízben azonban majdnem botrány lett a dologból, mert egy washingtoni gimnázium tanulói rájöttek, hogy a „tanügyi misz- szionárius“ Carry Grant ismert színész 13 éves korában megszökött az iskolából és tovább nem is tanult. A munkanélküli fiatalok csoportja az Amerikai Egyesült Államokban nem harcias, nem gyülekezik az utcasarkokon, nem csinál botrányokat, inkább csendes, kiábrándult, legyőzött- nek érzi magát. Azelőtt ezek a fiatalok a hadseregben kerestek menedéket, de a kaszárnyák ma nem szívesen nyitják meg kapuikat a munkanélküli fiatalok előtt. A fiataloknak ezt a csoportját a sajtó és a társadalmi szakértők egy része „társadalmi dinamitnak" címezi. A fiatalok közül, akik valamilyen okból megszakítják iskolai tanulmányaikat, legtöbb szegény család gyermeke, vagy pedig néger, indián, vagy éppen me- xicói származású. Kik azok a fiatalok, akik megszakítják tanulmányaikat, mi ennek az oka ? A középiskolai oktatás az Amerikai Egyesült Államokban díjtalan. Sok esetben a tanulmányok megszakításának a fiatalok közömbössége, a szülői felügyelet hiánya az oka. A magára hagyatott gyermek saját eszejárása szerint jár el A törvények értelmében a középiskolákban nincs vallási, nemzeti és faji megkülönböztetés, de a gyakorlatban lépten-nyomon akadályokat gördítenek a néger vagy indián gyermekek iskoláztatása elé. A statisztikai intézet számításai szerint 1970-ben 26 millió munkanélküli fiatal lesz az Amerikai Egyesült Államokban. Az automatizáció lépten-nyomon érezhető. Néhány évvel ezelőtt ezeknek a fiataloknak nagy része még mint lift-boy dolgozott, ma azonban a liftek legnagyobb részét automatizálták, és így körülbelül 40.000 munkahely vált feleslegessé Johnson elnök gyakran hangoztatja, hogy segítséget nyújt a fiataloknak, hogy háborút indít a szegénység ellen. A gyakorlat azonban egészen más, mert azok közül, akik valamilyen okból megszakítják iskolai tanulmányaikat, nagyon kevesen jutnak munkához. Amíg meg nem oldják az úgynevezett „társadalmi dinamit“, a munka- kanélktili ifjúság problémáját, addig a „harc a nincstelenség ellen" jelmondat csak puszta szó marad. Az Ifjúság-bál RÖVIDEN Pravda Marx hamis és valódi követői címmel brüsz- szeli különtudósitója, Tyi- mofejev cikkét közli, aki leleplezi az I. Internacionálé 100. évfordulójára Brüsszelben összesereglett nemzetközi szociáldemokrata vezérek erőlködéséit, hogy a marxizmus követőivé kiáltsák ki magukat. — A szociálreformizmus vezérei — irja a Pravda tudósítója — azt akarták elhitetni, hogy a munkások nemzetközi társaságának jubileuma tulajdonképpen az ő szervezetük századik évfordulója. De bármennyire is iparkodtak a brüsszeli kongresszus szervezői a szocialista internacionálé modern antimarxista plattformáját marxista „elméleti“ csomagolásba bújtatni — írja Tyi- mofejev —, „a tiszteletre méltó“ hangú jubileumi dekorációkból mégis kilógott a reformizmus és az antikom- munfzmus lólába. A modern szociáldemokrata Ideológusok azt a látszatot keltik, mintha a szocialista országok dolgozói nem értek volna el nagy eredményeket az új társadalom építésében, mintha a kommunista világmozgalomnak nem lennének világtörténelmi sikerei. A forradalmi átalakulásokat tagadó és a bŕirzsoá társadalom valamiféle „nem kapitalista" társadalomba való átnövését hirdető modern szociáldemokrata vezérek eszményképének semmi köze a marxizmushoz, semmi köze az I. Internacionálé forradalmi hagyományaihoz — szögezi le a tudósító, s ezután így folytatja: — A modern munkásmozgalomban, s közte a szocialista pártok soraiban újabb áramlatok mutatkoznak. Növekszik a dolgozóknak az egység iránti vonzalma és szélesedik az egység elérésének lehetősége.