Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-11 / 32. szám
I WWWMMVWWW Tuniszi gyerekek Károm hónappal a választások eló'tt __ HUMPHREY: JOHNSON LEGYŐZI GOLDW ÁTÉRT MANSFIELD: A VÄLASZ- TÄS AZ AMERIKAI NÉP ÜGYE... R. KENNEDY: JOHNSON JOGA AZ ALELNÖK KI- VÄLASZTÄSA Hubert H. Humphrey mín- nesotai demokratapárti szenátor — hírek szerint az alelnökjelöltség várományosa — egy amerikai televíziónak interjút adott. Humphrey beszéde a demokratapárti választási kampány esélyeivel foglalkozott a legtöbbet, de a megnyilatkozás önmagában is része volt az elnökválasztási kampánynak. A szenátor egyebek között kijelentette, hogy Johnson le fogja győzni Goldwatert, mert a legtöbb amerikai nem akar olyan elnököt, „aki ideges ujjat tart az atomfegyver ravaszán." A választási esélyekről szólva Humphrey kijelentette, hogy véleménye szerint Johnsont a déli választók is szívesen fogják látni. Szerinte az amerikai Délen elsősorban azt fogják tekintetbe venni, hogy Johnson kormányzata alatt gazdasági javulás következett be, s csak másodlagosan veszik majd számításba saját polgárjogi „sérelmeiket“. Egy másik demokratapárti szenátor, Mike Mansfield, aki a szenátus demokrata többségét vezeti, a hét végén elmondott szenátusi felszólalásában élesen támadta a nyugateurópai sajtót, mert az — Mansfield megfogalmazása szerint — „szélsőségesen“, „eltúlzott módon“, „ízléstelenül“ bírálja Goldwater szenátort. Mansfield szükségesnek tartotta hangsúlyozni, hogy az amerikai elnökválasztás elsősorban az amerikai nép ügye, s az amerikaiak maguk is tudnak majd dönteni, minden külföldi beavatkozás nélkül. A szenátor éppen csak azt hagyta ki a számításból, hogy a „legfőbb végrehajtó“ személyének megválasztása a NATO vezető hatalmának számító országban, aligha lehet közömbös a szövetség többi partnerének sorsára. Robert Kennedy igazságügyminisztert nyugati hír- ügynökségi jelentések szerint elárasztják a telefonok táviratok és levelek. Igen sokan azt kérik tőle, hogy kezdjen kampányt saját al- elnökjelöltségéért. Mint jelentettük, Johnson szerdán közölte, hogy kormányának tagjai ilyen szempontból nem jöhetnek számításba. Megfigyelők véleménye szerint ez főleg Robert Kennedy ellen irányul, aki — a polgárjogi kérdésben elfoglalt álláspontja miatt — az amerikai Délen népszerűtlen megvilágításába került. Kennedy, aki öccsének, Edwardnak betegágyától távozóban újságírókkal beszélgetett, kijelentette, hogy „senki sem folytat kampányt az alelnök-jelöltségért“. A „Kennedy-klan“ hivatalos állásfoglalása az, hogy Johnson szuverén joga kiválasztani az alelnökjelölt személyét. William Miller, a Köztársasági Párt alelnökjelöltje televíziós nyilatkozatában kijelentette, hogy ő, valamint Goldwater szenátor készek elfogadni a szélsőjobb- oldali John Birch Társaság, valamint a Ku Klux Klan támogatását. Miller hangoztatta: „Goldwater szenátor és én elfogadjuk bármelyik amerikai állampolgár támogatását, aki helyesli állás- foglalásunkat, elveinket és platformunkat, s aki hiszi, hogy Goldwater és én jó elnöke, illetve alelnöke leszünk az Egyesült Államoknak". Az együttműködés megerősítése - úi az ú) sikerek felé AZ ÚJABB DÉLKELET- ÁZSIAI FEJLEMÉNYEK érthetően nagy visszhangot keltenek az egész világon. A TASZSZ nyilatkozatot adott ki, amelyben állást foglalt a Vietnamiöbölben történt eseményekkel kapcsolatban. Ugyancsak szovjet állásfoglalás hangzott el a Biztonsági Tanács ülésén, ahol Morozov szovjet megbízott fej. tette ki kormányának véleményét. Határozati javaslatot terjesztett elő, s ebben azt indítványozta, hogy a tanács elnöke a történtekről szerezzen be információkat a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányától és hívja meg az amerikai agresszió vitájára a VDK képviselőit. Angliában — a sajtó tanúságai szerint — aggódva mérlegelik a várható következményeket. Az angol közvélemény elsősorban attól tart, hogy az amerikai elnökválasztás és főként a Goldwater korteskedése által felkorbácsolt szélsőjobb- oldali és soviniszta indulatok teljesen elnémíthatják a józan ész szavát az Egyesült Államokban. A londoni lapok óvatossággal kezelik a helyzetet, inkább az események ismertetésére szorítkoznak. Feltűnően hiányzanak az amerikai döntéseket helyeslő vélemények. A Daily Sketch hírmagyarázata szerint „Goldwater szélsőséges indulatoktól fűtött antikommunista kereszteshadjáratával szemben Johnson elnöknek kerülni kell a puhaság látszatát. Könnyen lehetséges — hangoztatja a lap —, hogy Goldwater elnökjelöltsége a fő oka a nagyon veszedelmesnek látszó vietnami fellobbanásnak. Rémítő a gondolat, hogy mi lenne akkor, ha Goldwater lenne az elnök.“ AZ ATOMCSEND ALÁÍRÁSÁNAK ELSŐ ÉVFORDULÓJÁN az egyezményt megteremtő három hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Bri- tannia — közös nyilatkozatot adott ki. A nagy fontosságú diplomáciai okmány méltatja azt e helyzetet, amelyet az atomcsend elérése vezetett be és kiemeli a később létrejött megállapodások nagy nemzetközi fontosságát is. Ugyanakkor rámutat, hogy még mindig komoly problémák várnak megoldásra, fordulatot kell elérni a leszerelési tárgyalásokon. A nyilatkozatnak legfontosabb mondata, amelyben a Szovjetunió az Egyesült Államok és Nagy Britannia együttesen kijelenti: „Minden lehetőt meg akarunk tenni, hogy a megoldatlan problémák tárgyalások útján rendeződjenek, hogy megszilárduljon az általános béke, amelynek áldásait minden állam — nagyok és kicsinyek —, minden nép egyaránt élvezné." Ebből a kijelentésből arra lehet következtetni, hogy a három nukleáris nagyhatalom változatlanul folytatni kívánja azt a párbeszédet, amely hosz- szabb-rövidebb megszakításokkal már jó ideje folyik és a- melynek végeredményben az atomcsend-szerződés az egyik gyümölcse. Az eszmecsere folytatására irányuló törekvés csendült ki Hruscsov és az angol kormányfő üzenetváltásából is. Doug- las-Home Moszkvába küldött üzenetében meggyőződését fejezte ki, hogy a napirenden levő problémák megoldásának útján haladást lehet elérni, Hruscsov pedig osztotta brit kollégájának ezt a nézetét. A Pravda Az együttműködés megerősítése — út az új sikerek felé címmel közli Bogo molov cikkét a szocialista államok gazdasági együttmúköd ésének sikereiről. A szocialista világrendszer fennállásának évei alatt sok tapasztalat halmozódott fel a szocialista országok kollektív gazdasági együttműködésének megszervezése területén — hangzik a cikk. — A közös erőfeszítések eredménye volt a világ legnagyobb kőolajvezetéke, a Barátság kőolajvezeték, amely szilárd alapot teremt az NDK, Lengyelország, CsehszloQü Bonn és Párizs viszonyában semmi sem emlékeztet Adenauer kancellárságának utolsó időszakára, amikor a Scham- burg-palota egykori gazdájának és de Gaulle elnöknek barátsági szerződése a két ország mézesheteit elindította. A francia elnök legutóbbi bonni látogatásakor már szemmel látható volt az elhidegülés, aminek nyilvános nyugtázása de Gaulle legutóbbi sajtóértekezletén csak tovább növelte a két állam politikája közti távolságot. Az ellentétek, amelyek az élet minden síkján megtalálhatók, jelen pillanatban gazdasági téren ütköznek ki a legvilágosabban. A nyugatnémet tőke igyekszik új ösvényeket vágni magának, s bebetéved „védettnek“ nyilvánított területekre is. Kruppék üzletkötése Tunéziával Párizsból nézve ilyen „tilosban“ tett kirándulás. A valóságban persze az a helyzet, hogy a nyugatnémet vállalkozókat sem barátsági szerződések, sem a Közös Piac állítólagos szolidaritása nem feszélyezi és a legmagasabbmenőkig vákia és Magyarország korszerű olajkémiai iparának fejlesztéséhez. Megkezdte működését több európai szocialista ország egyesített energetikai rendszere, ami lehetővé teszi a KGST- országok energia ellátásának megjavítását, és ielentős gazdasági megtakarítást eredményez. — Bizonyos eredmények születtek a nemzetközi munka- megosztás leghaladottabb formájának a termelés szakosításának és összehangolásának fejlesztésében — írja továbbiakban Bogomolov. — A szakosítás 1200 gépipari termék és megkísérlik kihasználni a maguk javára a franciák északafrikai nehézségeit. A nyugati szövetségi rendszer szerfelett zilált állapotban van. Párizs pillanatnyilag elszigeteltnek látszik, Bonn hivatalosan az amerikai orientációt követi, de Erhardnak mind nagyobb nehézségeket okoznak saját gaulleistái — a CDU-ban az Adenauer-Krone szárny és a Strauss vezette CSU — Washington iránytűjét pedig Goldwater téríti el az egyenes iránytól. A Johnson-kormányt a négermozgalom radikalizáló- dása állítja belpolitikailag nehéz feladatok elé. A polgárjogi törvények a jelek szerint nem vezették le a déli feszültséget, viszont a fehérek ellenállása és a rendőrök brutálitása robbanások láncreakcióját idézte elő Északon. Á polgárháború felé sodródó vagy legalábbis felfokozott izgalmi állapotba került Amerikában semmi sem lehetetlen, így a novemberi elnök- választás is hozhat meglepetést. A nagy nyugati lapok most már egész komoly formában mérlegelik Goldwater esélyeit a „holtbiztos“ Johnsonnal szemben. körülbelüli nyolcszáz vegyipari termék gyártására terjed ki. A KGST-tagáliamok gazdasági együttműködésének sikeres fejlődése megítélhető kereskedelmük fejlődéséből is. Jelenleg a tagállamok egész külkereskedelmi forgalmának több mint hatvan százalékát az egymással lebonyolódó kereskedelmi forgalom alkotja. A tagállamok egymás közti árucsereforgalma 1951-től 1963-ig, 4,3 szeresére emelkedett és 1963- ban összegszerűen elérte a tíz- milliárd rubelt. A szocialista országok gazdasági együttműködése - jegyzi meg Bogomolov —, részben a KGST útján sokoldalú alapon, részben az érdekelt országok között megkötött két-három oldalú megegyezések alapján fejlődik. Sok KGST-tagállam kölcsönös megállapodás révén gazdasági, tudományos és műszaki együttműködési bizottságot vagy albizottságot alakított. E bizottságok feladatköréhez tartozik a termelés összehangolásának, bizonyos területeken a közös gazdálkodásnak, a nagy beruházási tervek e- gyeztetésének megszervezése. A KGST-országok, amikor kétoldalú csatornákon erősítik kapcsolataikat, nem keresztezik a KGST tevékenységét, ellenkezőleg, megkönnyítik • szervezet munkáját. A szocialista országok, harmonikusan összekapcsolva a termelés nemzetközi szakosítását a gazdaság komplex, sokoldalú fejlesztésével, biztosítják saját gazdasági életük leggyorsabb és legsikeresebb fellendítését. A szocialista gazdasági építésnek ez az élet által igazolt törvényszerűsége nem egyeztethető össze „a saját erőkre való támaszkodás“ elméletével, amelyet a kínai vezetők akarnak, ráerőszakolni a szocialista országokra. A kínai elmélet — hangsúlyozza Bogomolov — a szocializmus elszigetelt építésére törekszik és megfosztja az országokat a népgazdasági rendszerük összehangolt fejlesztéséből eredő nagy előnyöktől. A „saját erőre való támaszkodás“ irányvonala lényegében az elmaradottság konzerválására kárhoztatja a gazdaságilag kevésbé fejlett államokat. Találkozás Moszkvában a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseivel DÖZSA ALAKJA A MAGYAR KÖLTÉSZETBEN (RÉSZLET A SZERZŐ TANULMÁNYÁBÓL) Az 1514-es parasztháború Közvetlenül a szabadságharc kitörése előtt Petőfi Sándor költészetében tűnik fel elsőnek a Dózsa — motívum, mint példakép, fenyegető lángoszlop a nemesség ellen *) (1843-ban jelent meg Matisz Pál ismeretlen Dózsa verse a reformkorban, Petőfi és Eötvös előtt a kolozsvári Be- szélytár, Erdélyi Szépirodalom II. kötet 29-30. oldalán jelent meg, Népszabadság, 1964. II. 27.). Petőfi már nem felülről néz a jobbágyra, hanem a nép soraiból a nemességre és onnan követeli a jobbágy politikai jogit. Petőfiben tudatosodik az a forradalmi felismerés, hogy a feudális Magyarországon az elnyomott népet nemcsak a költészetben, irodalomban, hanem a politikában is képviselni kell. A nép harcai megjelennek verseiben „A nép nevében“ című költeménye a népet jogaitól megfosztó nemességet támadja, és Dózsa felidézésével felvillantja a forradalom lehetőségét. Ez a drámai erejű költemény Petőfi nagy forradalmi versei közé ttotozik. „A nép nevében“ Dózsa György fenyegető példájára emlékezteti a nemeseket. akárcsak Eötvös regényében. De nem áll meg a puszta fenyegetőzésnél, hanem alapjaiban támadja a feudális társadalmat. Most már nem arról van szó, hogy a jobbágyok életkörülményein javítani kell, hanem arról, hogy a nép politikai jogokat követel. A jogok követelése a jobbágyok részére Petőfi szemében szorosan összefügg a haza sorsával. Csak a jobbágyság erejével látja megoldhatónak a haza függetlenségének kivívását... Jogot a népnek ... s a hon nevében egyszersmind, amely eldől, ha nem nyer új védoszlo- pot...“ *) E költeményt Petőfi az ellenzéki kör estélyein szavalta el, amelyen nagy elismerést ért el. Petőfi így ír Dózsa Györgyről: „Én Dózsát a magyar történelem egyik legdicsőbb emberének tartom és szentül hiszem, hogy iesz idő, midőn Dózsának nagyszerű emlékszobrot fognak emelni és talán mellette lesz az enyém is “**) A forradalmi verseinek legnagyobb hatása abban van, hogy a vers mondanivalóját a vers legelső soraiban kiemeli, az első sorokban rátereli a figyelmet a vers mondanivalójára, azaz a nép jogainak követelésére. Petőfi a korabeli feudális Magyarországgal áll szemben, elsősorban a jobbágyság felszabadításáért száll sikra. Költészete azonban túl mutatott a polgári demokratikus átalakulása keretein. Dózsa, mint program és példakép második nagy forradalmi költőnk, Ady Endre költészetében tűnik fel. Ady Endre költészetének hangját, szellemét a demokratikus népforradalom határozza meg, ez teszi őt nemcsak a magyar költészet legnagyobb alakjává a XX. században, hanem a XX. századi polgári Európa egyik legnagyobb költőjévé. Európában két ország, Magyarország és Oroszország volt népforradalomtól terhes. Az orosz demokratikus forradalom viharmadara Maxim Gorkij volt, a magyaré Ady Endre. A magyar társadalom szintén terhes volt a demokratikus népforradalommal, ez az oka. magyarázata annak, hogy éppen Magyar- ország adta Európának a XX. század egyik legnagyobb lírikusát. Az az évtized, melyben Ady működött, Magyarországon forradalmi helyzetnek, forradalmi válságnak volt évtizede. A kiegyezés építménye recseg, a prasztság felmondja a szolgálatot a 48-as pártoknak, önálló politikai útjára lép (Achim András). Az ország polgári törekvések, szervezkedések színtere. Ez az objektív forradalmi hullám viszi előre Ady költészetét, de ugyanakkor nincs egység a demokratikus táborban; a forradalomban érdekelt osztályok külön- külön menetelnek. Ezért érzi Ady magát magányosan a forradalmasodon Magyarországon. Társai a haladás táborában ellenzékiek voltak, de a 49-es alapon nem akartak szembeszállni a kiegyezés politikájával. Ady viszont a haladás programjának alapján fel akarta borítani 67 egész épületét, nemzeti és egyben népi forradalmat akart. És nemcsak az 1848-as szabadságharc hagyományaihoz nyúlt vissza, hanem visszanyúl Dózsa György forradalmáig, parasztforradalmat akart függetlenségi harccal. Ady csalódik a polgárságban, de a parasztság erejében sem bízik, ingadozik és ezt írja: „Dózsa György óta igazi parasztlázadás nem volt. Lett volna egynéhány, de urak álltak az élére. így lett Esze Tamás buzgóságával Károlyi Sándor által majtényi fegyverletétel“.*) Odafordul a parasztsághoz „Dózsa népének hívja a magyar parasztot“. Várja a parasztforradalmat, de hinni abban, hogy a magyar parasztság ezt a második Dózsa-forradalmat megcsinálja nem hisz“. Az alkusz úr-hadról beszél és vert, futó parasztságról. A legjelentősebb költeményeiben felidézi a nagy magyar parasztforradalmat és Dózsa György emlékét. „Dózsa György lakomája“ című költeményében keresztesek párbeszéde folyik, akik részt vettek Dózsa kivégzésén és ettek Dózsa testéből. Azóta bőjtöl- nek, de remélik, hogy jön egy új Dózsa aki majd megváltja a megalázott és letioort népet a szolgaságból. „Dózsa György unokája“ című költeményében a nép forradalmi hangulatára hivatkozik és arra figyelmezteti a nemességet, hogy ha nem hallgatják meg a nép követeléseit, újból megismétlődik az 1514-es esztendő. Ady ebben a költeményében a nép vezérének tartja magát, bocs- koros nemesnek, aki együtt harcolt a jobbágyokkal a múltban is. „Ülj törvényt Werbőczy“ című költeménye bátor, forradalmi kiállás a magyar nemesek hazaáruló politikája ellen, akik Béccsel együtt megnyomorítják a parasztságot és külföldre űzik, úgyhogy a nyomorból a nép elköltözik a tengeren túlra. Erről Bécs jóformán nem is tud, csak sejti, hogy az ország pusztul. Otthon csak a Werbőczy-utódok, a *) Révai József: Marxizmus, népiesség, 1949. 344. *) Illyés Gy.: Petőfi 1949. 194. **1 Arany és Petőfi levelezése, Bp. 1959. Móra F. Könyvkiadó 28. 1.
