Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1964-01-28 / 4. szám
A berliniek megemlékeztek Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, a nagy proletárvezetők halálozási évfordulójáról, akiket 1919 január 15-én militarista gyilkosok orvul megtámadtak és kivégeztek. A tömegek órákon keresztül vonultak Berlin-Friedrichsfeldenben a Szocialisták emlékműve előtt, ahol Németország Egységes Szocialista Pártjának vezetői is megjelentek. j Ghánái í vélemény j A Ghanaian Times vezér- i cikkében üdvözli a Zanzi- ) barban bekövetkezett változást. A lap szerint a zanzi- bari feudális rendszer megdöntése újabb bizonyítéka annak, hogy senki sem élvezheti egyszerre a neoko- lonializmus és a nép támogatását. Most Angliában és az Egyesült Államokban félreverik a harangot, mondván, hogy Zanzibar afrikai Kubává válhat. Ha ezen azt értik, hogy Zanzibar olyan afrikai ország, amely kiebrudalja az imperializmust, akkor a Zanzibar Köztársaság létrejöttét csak üdvözölni lehet. Ha azonban az „afrikai Kubán“ az imperialista fenyegetések, nyílt támadások és aknamunkák újabb célpontját értik, akkor erre fel kell hívnunk a figyelmet, mert egyetlen hatalomnak sincs joga beavatkozni Zanzibar ügyeibe. Az afrikai országok nem nézhetnek el ilyen beavatkovást, bármilyen mezbe öltöztessék is ezt az imperialisták — Írja vezércikkében a lap. • • • 0 A panamai események kapcsán közöljük az alábbi részletet. Hanzelka és Žigmund Latin Amerikáról szóló könyvéből. Államok mind ez ideig nem engedte meg a szabad — jobban mondva „szabad" Panama Köztársaságnak, hogy saját imi BANÁN-IMPÉRIUM A panamai kivitel 85 százalékát egyetlen tétel teszi: a banán. Az egyetlen vevő a Uni- bankjegyet bocsásson ki, s ted Fruit Company Vagyis ez minthogy a köztársaság terii- azt jelenti, hogy egyetlen létén kizárólag csak az ameri- észak amerikai kereskedelmi kai dollár érvényes, a United társaság a panamai export 85 Fruit Company kezében tarszázalékát tartja kezében, tóttá a panamai pénzpiacot is. Minthogy pedig az Egyesült Közvetve az United Fruit Hans Krüger — nyugat-németországi miniszter e napokban bevallotta, hogy a háború ideje alatt Lengyelországban tagja volt az úgynevezett Sondergerichtnek, — a politikai foglyok ítéiöbíróságának. A keresztény-demokrata politikus — a nácimúlt mellett Krüger legnagyobb bűnének azt tartja, hogy a háborús években kilépett az egyházból. dirigálja a panamai devizapiac fennmaradó 15 százalékát is, s így végeredményben az ország gazdasági életét biztosabban tartja a kezében, mint a Panama-csatorna Társaság, vagy bárki más. AZ ŐRNEK BOTJA IS VAN Dávidban nem csodálkoztunk többet azon, milyen szembetűnően egységes a panamai lakosok véleménye az Egyesült Államok pozíciójáról és befolyásáról ebben a két kontinens között elterülő apródad államban. Senkinek eszébe sem jut kétségbevonni azt a tényt, hogy Panamában az amerikaiak uralkodnak, mégpedig nyítan és finomkodás nélkül. Hogyan csinálják ezt ? A mi szemünkben valahogy olyan színe volt a dolognak, mint az őr magatartásának a gyermekjátszótéren. Hagyja a kicsinyeket, hadd játszadozzanak a homokban. Csinálhatnak, amit akarnak: alagutat, homokpalotát építhetnek, játszhatnak kedvükre. Sőt, még újabb játékszabályokat is kitalálhatnak, ameddig csak játékról van sző. De az őrrel ne próbáljanak kikezdeni! A gyerekek is tudják, hogy az őr bácsinak nemcsak cifra sapkája és reumás lába van, hanem botot is tart a kezében. A játékszabályok csöppet sem bonyolultak. Nincs is rá szükség ebben a parányi országban, ahol 800 ezer ember él akkora területen, mint a Csehszlovák Köztársaság fele. Túlnyomó részük nem törődik a politikával, egyszerűen azért, mert azt sem tudja, mi fán terem a politika. Az írástudó kisebbségnek pedig nem érdeke, hogy a többieket beavassa a játékba. AZ ÁLLÁS FIZETSÉG Így hát Panama egész politikai élete tulajdonképpen a leggazdagabb néhány család körül forog Számukra a politika a legfőbb üzlet, mert pénzt és hatalmat terem. Az első mindenkor learatható, a második időről időre. Ama néhány család tagjai semmit sem kockáztatnak, nem szónokolnak, nem írnak kiáltványokat, még csak képviselőknek sem jelöltetik magukat. Mindössze annyit tesznek, hogy családi őrszemeiket ügyesen elhelyezik minden politikai csoportban. Egészen más a helyzet azokkal. akik rendszertelenül bár, de annál gyakrabban váltogatják egymást Panama politikai egén Ennek megfelelő természetesen a hivatalnokok igyekezete, munkája is. Mindenki, aki a nyertes favorit jóvoltából hivatalhoz jut, jól tudja, hogy csak bizonyos ideig marad meg helyén — talán két évig, talán csak két napig. Tudja azt is, hogy fizetésének semmi köze ahhoz, hogy mennyi munkát végez. Az állás egyszerűen fizetség a szavazatáért, a korteskedéséért. Hogy ez nem egyeztethető össze a hivatali lelkiismeret lel? Hogy ez nyílt korrupció? Ugyan kérem, hagyjuk ezeket a hangzatos, nagy szavakat. Elvégre — Panamában vagyunk! A genfi leszerelési tárgyalások újra kezdése általában derűlátásra bíztatta a diplomáciai kommentátorokat. Az eszmecsere alaphangját a DPA a következőkben jellemezte: „Genfben ma fesztelenebb a légkör, mint tavaly.“ A nyugati küldöttségek az első találkozó után azzal foglalkoztak, hogy összevetették á szovjet javaslatok egyes pontjait Johnson elnök üzenetének alaptételeivel. A vizsgálat után arra a következtetésre jutottak, hogy Carapkin előterjesztéseinek két olyan pontja is van, amely összhangban van az amerikai elnök elképzeléseinek két részletével: az egyik a csapatmozdulatok ellenőrzésére szervezendő nemzetközi megfigyelő pontok és a nukleáris fegyverek elterjedését megakadályozó szerződés terve. Emellett hangoztatják, hogy a részleteket illetően a szovjet és az amerikai javaslatok között vannak eltérések. A leszerelési tárgyalások várható eredményeit illetően U Thant ENSZ-főtitkár is nyilatkozott. Változatlanul fenntartotta azt a reményét, hogy a tárgyalások városában sikerül bizonyos eredményt elérni, noha nem hiszi, hogy már most megegyezhetnek a föld alatti nukleáris kísérleti robbantások Tavaly, amikor a Dominikai Köztársaságban eltávolították az elnököt a kormányt az úgynevezett polgári junta vette át. Az Egyesült Államok akkoriban megszakították a Dominikai Köztársasággal a diplomáciai kapcsolatot. Később azonban mégis elismerték és 111 millió dollár értékben könnyfakasztó bombákat szállítottak az új kormánynak. A nép ellenállását azonban ezek a bombák sem törik meg. A partizán harcok állandóan folynak. Miközben a dominikai nép éhezik Trujillo az egykori diktátor Európában milliókat költ el, Képünkön Franco spanyol diktátor leányának a társaságában látjuk. megszüntetésében. U Thant szerint ugyancsak nehéz megjósolni, hogy a Hruscsov — Johnson üzenetváltásnak melyik pontjaiban várható a nézetek közelebb hozása. A nemzetközi megfigyelők általában egyetértenek abban, hogy a leszerelés ügyét főként Hruscsov újévi üzenete lendítette előre. A szovjet kormányfő indítványa, hogy az államok ünnepélyesen mondjanak le a területi viták rendezésénél az erőszak alkalmazásáról, új elemet vitt az egész leszerelési problematikába. Moszkvába legutóbb Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök és Kwame Nkrumah ghanai elnök válasza érkezett meg a szovjet előterjesztésre. Souvanna Phouma rámutat, hogy a indítvány már csak azért is nagy jelentőségű, mert valóban a területi konfliktusok jelentik az egyik — ha nem is fő — okát a háborúknak. Laosz is emiatt szenved jogtalanul. Ezért az ország kormánya csak helyeselhet minden olyan gyakorlati kísérletet, amelynek célja a világbéke megszilárdítása. Nkrumah Afrika speciális szempontjaira hívja fel a figyelmet. Hivatkozik arra, hogy ezen a földrészen a gyarmatosítók minden logika nélkül, törvénytelenül állapították meg a határokat, s ezért a területi konfliktusok súlyos és állandó veszélyt jelentenek. Éppen ezért Ghana kormánya teljesen e- gyetért azzal a szovjet felfogással, hogy a határvidék megoldásánál le kell mondani az erőszak eszközéről. A leszerelés mellett több más nemzetközi esemény is változatlanul előtérben áll. Fide! Castro, mielőtt Moszkvából Ki- jevbe utazott, a szovjet televízióban több mint egyórás nyilatkozatot adott, s ebben lényegében három problémakört érintett: Kuba győzelmét a tavalyi természeti csapások felett, az ország gazdasági építőmunkájának lehetőségeit és végül a Latin-Amerikában előállt új helyzetet, amely annak a következménye, hogy a kis szocialista szigetország mindenkor és mindenben számíthatott a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítségére. Figyelmet érdemel még az Európai Gazdasági Közösséghez tartozó hat ország „Euró- pa-parlamentjének“ strasbour- gi tanácskozása. Itt Robert Marjolin az EGK egyik vezetője, szinte vészkiáltás jellegű felszólalásában arra figyelmeztetett, hogy a hatok fő gazdasági gondjai — a növekvő termelési költségek és az infláció — szinte már veszélyeztetik az integráció eddig elért eredményeit. Nyugaton a kezüket dörzsölték, amikor tudomásukra jutott, hogy a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia ősszel nagymennyiségű gabonát akart vásárolni az Egyesült Államoktól. Az antikom- munisták véleménye szerint ezzel lehet a legjobban bebizonyítani, hogy a szocialista rendszer semmit sem ér. Ha a Szovjetunió 45 éves építőmunka után még gabonahiányban szenved, akkor a szocializmusnak régen rossz. Nyugaton az Egyesült Államokban, Kanadában és a többi kapitalista államban annyi gabona van, hogy azt sem tudják mit csináljanak vele — és ezt így hangoztatják — csakis annak köszönhetik, hogy náluk a kapitalizmus virágzik. A kérdés megvilágítása nem olyan egyszerű. Johnson elnök például harcot indított az éhség ellen. Ezek szerint a nem szocialista államban nagy a nyomor, az éhség és a munka- nélküliség. Ezzel szemben Hruscsov elvtárs arra mutatott rá, hogy a szovjet mező- gazdaság nagy sikereket ért el, de hogy az utoisó hideg tél és az azt követő tartós szárazság súlyos károkat okozott a legfontosabb mezőgazdasági területeken A kommunista a maga nézeten, a kapitalista pedig a maga igazát hangoztatja Gabona, éghajlat és kémia De mit szól mindenhez a szigorú, objektív tdomány? Hallgassuk meg, mit mond egy polgári tudós, aki kijelentette, hogy nem híve az „orosz rendszernek“, de el akar jutni „ahhoz, hogy negatív és pozitív, illuziómentes véleményt alkosson arról, hogy ez a rendszer a keleti országokban milyen hatást ér el“. így fejezte ki magát Dr. Fritz Baade tanár 1961 júniusában Godesbergbad-ban majd hozzáfűzi: „A német és a szovjet gazdasági rendszer között lényeges különbség áll fenn. A különbséget a mezőgazdaságban látjuk a legélesebben. Feltételezem, hogy a század végén az amerikai mezőgazdaságban egy munkaerő 80—90, sőt 100 ember táplálékáról gondoskodik. Ezzel szemben a Szovjetunióban egy munkaerő csak 15—20 ember ellátásáról gondoskodhat. A Szovjetunióban főleg az öntözőberendezések kiépítésébe kell sokat invesztálni. „A verseny a 2000 év felé“ című könyvemben alaposan foglalkoztam a kérdéssel.“ Dr. Baade tanár nem harag1- szik majd meg, ha közvetlenül az ő szavait idézzük: „A munkaerő az orosz mezőgazdaságban a 2000-es évig olyan táplálék - mennyiségéről fog tudni gondoskodni, mint ahogy azt egy munkaerő az Egyesült Államokban ma teszi, de az Egyesült Államokban annyi év múltán több táplálék-mennyiségről gondoskodik majd, mint a Szovjetunióban. Vajon ezt az eredményt azért érik-e el, mert az Egyesült Államokban a táplálék-termelés a magántulajdonjogi alapon folyik és a Szovjetunióban eltávolították a magántulajdont és kollektív gazdálkodásról van szó? A felelet erre a kérdésre így hangzik: nem! Az okát ott keressük, hogy Oroszország éghajlati viszonya, összehasonlíthatatlanul kedvezőtlenebbek, mint az Egyesült Államok viszonyai. S hogy mennyivel előnyösebb az Egyesült Államok helyzete, azt akkor látjuk, ha a kukoricatermesztés szempontjából hasonlítjuk össze a termelési feltételeket. Ha valóban jó kukoricatermést akarunk elérni, akkor a következő feltételeket kell teljesíteni: ® az évi csapadéknak túl kell lépni az 500 mm-t • a júliusi hőmérsékletnek el kell érni a 20 fok Celziust Az Egyesült Államokban — amint azt az ábra is mutatja — legalább olyan területen, a- mely az államhatároknak felel' meg, feltétlenül megtaláljuk a feltételeket. Ha ugyanezt a mértéket alkalmazzuk a Szovjetunióra is, akkor bizony elég olyan területet találunk, ahol az évi csapadék több mint 500 mm-t tesz ki, de a terület túlnyomó része viszonylag túl hideg. Csak egész keskeny földsávokon érik el a Szovjetunióban még júliusban is a 20 fokot. Ezzel szemben óriási az a terület, ahol a júliusi hőmérséklet 20 foknál többet tesz ki és pont azon a területen óriási a szárazság. Csak egy egész kis területen a Kaspi- tengertöl nyugatra találunk olyan vidéket, amely a követelményeknek megfelel és a kukoricatermesztésre valóban alkalmas. Az orosz tudósok és politikusok mindent elkövetnek, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyokat eltávolítsák: olyan növényeket termesztenek, a- melyeknek rövidebb a vegetációs időszaka és megelégszenek az alacsonyabb hőmérséklettel is és a forró területeken, ahol kevés a víz, öntöző-berendezések hálózatáról gondoskodnak.“ Elvárhatjuk, hogy mindezen intézkedések foganatosítása útján elérjük amit akarunk és a 2000-es évben 300 vagy 350 millió embert bőségesen látunk majd el táplálékkal. Még nem tudjuk, hogy a Ezen a vidéken több mint 20 fok Celzius a júniusi hőmérséklet. vidék, ahol évente több mint 500 mm a csapadék Kukoricatermesztésre kiválóan alkalmas talaj Szovjetunió Kommunista Párt. ja és a Szovjetunió Tervhivatala a 2000-es évre vonatkozóan milyen terveket dolgoz majd ki, de ismeretesek az 1970-ig és 1980-ig terjedő tervek. Ezek szerint a gabonatermelés ai 1960. évvel kezdődőleg 8,2 milliárd púddal (egy púd az any- nyi mint 16,38 kg) 1970-ben 14 milliárddal és 1980-ban már 19 milliárddal emelkedik. A fejlődés ütemét erősen hátráltatják az államvédelemmel kapcsolatos kiadások is. Sok gondot okoz a szűzföldek megművelése. A száraz vidékeken mutatkozó nehézségek ellenére mégiscsak bevált az extenzív — a nagy és kiterjedt területek megművelése. Most azonban elérkezett az intenzív gazdálkodás ideje. A Szovjetunió ezt csakis akkor érheti el, ha meggyorsítja a vegyipar fejlesztését, ahogy azt N. Sz. Hruscsov az SZKP I960 decemberi plenáris ülésén részletesen kifejtette. A Szovjetunió Kommunista Pártjának februári plenáris ülésén az intenzív mezőgazdasági termelés emeléséről lesz sző, arról, hogy miképpen lehet még jobban felhasználni a műtrágyát, a mesterséges csatornázást, a komplex mechánizálást, a tudomány legújabb ismereteit, a haladó tapasztalatokat, a mezőgazdasági termelés emelésének érdekéhi. K. R.
