Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-01-28 / 4. szám

A berliniek megemlékeztek Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg, a nagy proletárvezetők halálozási évfordulójáról, akiket 1919 január 15-én militarista gyilkosok orvul megtámadtak és kivégeztek. A tömegek órákon keresztül vonultak Berlin-Friedrichsfeldenben a Szocia­listák emlékműve előtt, ahol Németország Egységes Szocialista Pártjának vezetői is meg­jelentek. j Ghánái í vélemény j A Ghanaian Times vezér- i cikkében üdvözli a Zanzi- ) barban bekövetkezett válto­zást. A lap szerint a zanzi- bari feudális rendszer meg­döntése újabb bizonyítéka annak, hogy senki sem él­vezheti egyszerre a neoko- lonializmus és a nép támo­gatását. Most Angliában és az Egyesült Államokban fél­reverik a harangot, mond­ván, hogy Zanzibar afrikai Kubává válhat. Ha ezen azt értik, hogy Zanzibar olyan afrikai or­szág, amely kiebrudalja az imperializmust, akkor a Zan­zibar Köztársaság létrejöt­tét csak üdvözölni lehet. Ha azonban az „afrikai Ku­bán“ az imperialista fenye­getések, nyílt támadások és aknamunkák újabb célpont­ját értik, akkor erre fel kell hívnunk a figyelmet, mert egyetlen hatalomnak sincs joga beavatkozni Zan­zibar ügyeibe. Az afrikai országok nem nézhetnek el ilyen beavatkovást, bármi­lyen mezbe öltöztessék is ezt az imperialisták — Írja vezércikkében a lap. • • • 0 A panamai események kapcsán közöljük az alábbi rész­letet. Hanzelka és Žigmund Latin Amerikáról szóló könyvéből. Államok mind ez ideig nem engedte meg a szabad — job­ban mondva „szabad" Panama Köztársaságnak, hogy saját imi BANÁN-IMPÉRIUM A panamai kivitel 85 száza­lékát egyetlen tétel teszi: a banán. Az egyetlen vevő a Uni- bankjegyet bocsásson ki, s ted Fruit Company Vagyis ez minthogy a köztársaság terii- azt jelenti, hogy egyetlen létén kizárólag csak az ameri- észak amerikai kereskedelmi kai dollár érvényes, a United társaság a panamai export 85 Fruit Company kezében tar­százalékát tartja kezében, tóttá a panamai pénzpiacot is. Minthogy pedig az Egyesült Közvetve az United Fruit Hans Krüger — nyugat-németországi miniszter e napokban bevallotta, hogy a háború ideje alatt Lengyelországban tagja volt az úgynevezett Sondergerichtnek, — a politikai foglyok ítéiöbíróságának. A keresztény-demokrata politikus — a náci­múlt mellett Krüger legnagyobb bűnének azt tartja, hogy a háborús években kilépett az egyházból. dirigálja a panamai devizapiac fennmaradó 15 százalékát is, s így végeredményben az or­szág gazdasági életét biztosab­ban tartja a kezében, mint a Panama-csatorna Társaság, vagy bárki más. AZ ŐRNEK BOTJA IS VAN Dávidban nem csodálkoztunk többet azon, milyen szembetű­nően egységes a panamai lako­sok véleménye az Egyesült Államok pozíciójáról és befo­lyásáról ebben a két kontinens között elterülő apródad állam­ban. Senkinek eszébe sem jut kétségbevonni azt a tényt, hogy Panamában az amerikaiak uralkodnak, mégpedig nyítan és finomkodás nélkül. Hogyan csinálják ezt ? A mi szemünkben valahogy olyan színe volt a dolognak, mint az őr magatartásának a gyermekjátszótéren. Hagyja a kicsinyeket, hadd játszadoz­zanak a homokban. Csinálhat­nak, amit akarnak: alagutat, homokpalotát építhetnek, játszhatnak kedvükre. Sőt, még újabb játékszabályokat is kita­lálhatnak, ameddig csak játék­ról van sző. De az őrrel ne próbáljanak kikezdeni! A gye­rekek is tudják, hogy az őr bácsinak nemcsak cifra sapkája és reumás lába van, hanem botot is tart a kezében. A játékszabályok csöppet sem bonyolultak. Nincs is rá szükség ebben a parányi or­szágban, ahol 800 ezer ember él akkora területen, mint a Csehszlovák Köztársaság fele. Túlnyomó részük nem törődik a politikával, egyszerűen azért, mert azt sem tudja, mi fán terem a politika. Az írástudó kisebbségnek pedig nem érde­ke, hogy a többieket beavassa a játékba. AZ ÁLLÁS FIZETSÉG Így hát Panama egész politi­kai élete tulajdonképpen a leg­gazdagabb néhány család körül forog Számukra a politika a legfőbb üzlet, mert pénzt és hatalmat terem. Az első min­denkor learatható, a második időről időre. Ama néhány csa­lád tagjai semmit sem kockáz­tatnak, nem szónokolnak, nem írnak kiáltványokat, még csak képviselőknek sem jelöltetik magukat. Mindössze annyit tesznek, hogy családi őrsze­meiket ügyesen elhelyezik min­den politikai csoportban. Egészen más a helyzet azok­kal. akik rendszertelenül bár, de annál gyakrabban váltogat­ják egymást Panama politikai egén Ennek megfelelő természete­sen a hivatalnokok igyekezete, munkája is. Mindenki, aki a nyertes favorit jóvoltából hiva­talhoz jut, jól tudja, hogy csak bizonyos ideig marad meg he­lyén — talán két évig, talán csak két napig. Tudja azt is, hogy fizetésének semmi köze ahhoz, hogy mennyi munkát végez. Az állás egyszerűen fi­zetség a szavazatáért, a kor­teskedéséért. Hogy ez nem egyeztethető össze a hivatali lelkiismeret lel? Hogy ez nyílt korrupció? Ugyan kérem, hagy­juk ezeket a hangzatos, nagy szavakat. Elvégre — Panamá­ban vagyunk! A genfi leszerelési tárgyalá­sok újra kezdése általában de­rűlátásra bíztatta a diplomá­ciai kommentátorokat. Az esz­mecsere alaphangját a DPA a következőkben jellemezte: „Genfben ma fesztelenebb a légkör, mint tavaly.“ A nyugati küldöttségek az első találkozó után azzal fog­lalkoztak, hogy összevetették á szovjet javaslatok egyes pont­jait Johnson elnök üzenetének alaptételeivel. A vizsgálat után arra a következtetésre jutot­tak, hogy Carapkin előterjesz­téseinek két olyan pontja is van, amely összhangban van az amerikai elnök elképzeléseinek két részletével: az egyik a csa­patmozdulatok ellenőrzésére szervezendő nemzetközi meg­figyelő pontok és a nukleáris fegyverek elterjedését mega­kadályozó szerződés terve. Emellett hangoztatják, hogy a részleteket illetően a szovjet és az amerikai javaslatok kö­zött vannak eltérések. A leszerelési tárgyalások várható eredményeit illetően U Thant ENSZ-főtitkár is nyilat­kozott. Változatlanul fenntar­totta azt a reményét, hogy a tárgyalások városában sikerül bizonyos eredményt elérni, no­ha nem hiszi, hogy már most megegyezhetnek a föld alatti nukleáris kísérleti robbantások Tavaly, amikor a Dominikai Köztársaságban eltávolították az elnököt a kormányt az úgy­nevezett polgári junta vette át. Az Egyesült Államok akkori­ban megszakították a Domini­kai Köztársasággal a diplomá­ciai kapcsolatot. Később azon­ban mégis elismerték és 111 millió dollár értékben könny­fakasztó bombákat szállítottak az új kormánynak. A nép el­lenállását azonban ezek a bom­bák sem törik meg. A partizán harcok állandóan folynak. Mi­közben a dominikai nép éhezik Trujillo az egykori diktátor Európában milliókat költ el, Képünkön Franco spanyol dik­tátor leányának a társaságában látjuk. megszüntetésében. U Thant szerint ugyancsak nehéz meg­jósolni, hogy a Hruscsov — Johnson üzenetváltásnak me­lyik pontjaiban várható a né­zetek közelebb hozása. A nemzetközi megfigyelők általában egyetértenek abban, hogy a leszerelés ügyét főként Hruscsov újévi üzenete lendí­tette előre. A szovjet kormány­fő indítványa, hogy az államok ünnepélyesen mondjanak le a területi viták rendezésénél az erőszak alkalmazásáról, új ele­met vitt az egész leszerelési problematikába. Moszkvába legutóbb Souvanna Phouma lao­szi miniszterelnök és Kwame Nkrumah ghanai elnök válasza érkezett meg a szovjet előter­jesztésre. Souvanna Phouma rámutat, hogy a indítvány már csak azért is nagy jelentősé­gű, mert valóban a területi konfliktusok jelentik az egyik — ha nem is fő — okát a há­borúknak. Laosz is emiatt szenved jogtalanul. Ezért az ország kormánya csak helye­selhet minden olyan gyakorlati kísérletet, amelynek célja a világbéke megszilárdítása. Nkrumah Afrika speciális szem­pontjaira hívja fel a figyelmet. Hivatkozik arra, hogy ezen a földrészen a gyarmatosítók minden logika nélkül, törvény­telenül állapították meg a ha­tárokat, s ezért a területi kon­fliktusok súlyos és állandó ve­szélyt jelentenek. Éppen ezért Ghana kormánya teljesen e- gyetért azzal a szovjet felfo­gással, hogy a határvidék meg­oldásánál le kell mondani az erőszak eszközéről. A leszerelés mellett több más nemzetközi esemény is válto­zatlanul előtérben áll. Fide! Castro, mielőtt Moszkvából Ki- jevbe utazott, a szovjet tele­vízióban több mint egyórás nyilatkozatot adott, s ebben lé­nyegében három problémakört érintett: Kuba győzelmét a ta­valyi természeti csapások fe­lett, az ország gazdasági épí­tőmunkájának lehetőségeit és végül a Latin-Amerikában elő­állt új helyzetet, amely annak a következménye, hogy a kis szocialista szigetország min­denkor és mindenben számít­hatott a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország segítsé­gére. Figyelmet érdemel még az Európai Gazdasági Közösség­hez tartozó hat ország „Euró- pa-parlamentjének“ strasbour- gi tanácskozása. Itt Robert Marjolin az EGK egyik veze­tője, szinte vészkiáltás jelle­gű felszólalásában arra figyel­meztetett, hogy a hatok fő gazdasági gondjai — a növek­vő termelési költségek és az infláció — szinte már veszé­lyeztetik az integráció eddig elért eredményeit. Nyugaton a kezüket dörzsöl­ték, amikor tudomásukra ju­tott, hogy a Szovjetunió, Len­gyelország és Csehszlovákia ősszel nagymennyiségű gabo­nát akart vásárolni az Egye­sült Államoktól. Az antikom- munisták véleménye szerint ez­zel lehet a legjobban bebizo­nyítani, hogy a szocialista rend­szer semmit sem ér. Ha a Szovjetunió 45 éves építőmun­ka után még gabonahiányban szenved, akkor a szocializmus­nak régen rossz. Nyugaton az Egyesült Államokban, Kanadá­ban és a többi kapitalista ál­lamban annyi gabona van, hogy azt sem tudják mit csinálja­nak vele — és ezt így hangoz­tatják — csakis annak köszön­hetik, hogy náluk a kapitaliz­mus virágzik. A kérdés megvilágítása nem olyan egyszerű. Johnson elnök például harcot indított az éh­ség ellen. Ezek szerint a nem szocialista államban nagy a nyomor, az éhség és a munka- nélküliség. Ezzel szemben Hruscsov elvtárs arra muta­tott rá, hogy a szovjet mező- gazdaság nagy sikereket ért el, de hogy az utoisó hideg tél és az azt követő tartós szá­razság súlyos károkat okozott a legfontosabb mezőgazdasági területeken A kommunista a maga nézeten, a kapitalista pe­dig a maga igazát hangoztatja Gabona, éghajlat és kémia De mit szól mindenhez a szi­gorú, objektív tdomány? Hallgassuk meg, mit mond egy polgári tudós, aki kijelen­tette, hogy nem híve az „orosz rendszernek“, de el akar jutni „ahhoz, hogy negatív és pozi­tív, illuziómentes véleményt alkosson arról, hogy ez a rend­szer a keleti országokban mi­lyen hatást ér el“. így fejezte ki magát Dr. Fritz Baade tanár 1961 júniusában Godesbergbad-ban majd hozzá­fűzi: „A német és a szovjet gazdasági rendszer között lé­nyeges különbség áll fenn. A különbséget a mezőgazdaság­ban látjuk a legélesebben. Fel­tételezem, hogy a század vé­gén az amerikai mezőgazda­ságban egy munkaerő 80—90, sőt 100 ember táplálékáról gondoskodik. Ezzel szemben a Szovjetunióban egy munkaerő csak 15—20 ember ellátásáról gondoskodhat. A Szovjetunió­ban főleg az öntözőberendezé­sek kiépítésébe kell sokat in­vesztálni. „A verseny a 2000 év felé“ című könyvemben alaposan foglalkoztam a kérdéssel.“ Dr. Baade tanár nem harag1- szik majd meg, ha közvetle­nül az ő szavait idézzük: „A munkaerő az orosz mezőgaz­daságban a 2000-es évig olyan táplálék - mennyiségéről fog tudni gondoskodni, mint ahogy azt egy munkaerő az Egyesült Államokban ma teszi, de az Egyesült Államokban annyi év múltán több táplálék-mennyi­ségről gondoskodik majd, mint a Szovjetunióban. Vajon ezt az eredményt azért érik-e el, mert az Egyesült Államokban a táp­lálék-termelés a magántulaj­donjogi alapon folyik és a Szovjetunióban eltávolították a magántulajdont és kollektív gazdálkodásról van szó? A felelet erre a kérdésre így hangzik: nem! Az okát ott keressük, hogy Oroszország éghajlati viszonya, összehasonlíthatatlanul kedve­zőtlenebbek, mint az Egyesült Államok viszonyai. S hogy mennyivel előnyösebb az Egye­sült Államok helyzete, azt ak­kor látjuk, ha a kukoricater­mesztés szempontjából hason­lítjuk össze a termelési felté­teleket. Ha valóban jó kukoricater­mést akarunk elérni, akkor a következő feltételeket kell tel­jesíteni: ® az évi csapadéknak túl kell lépni az 500 mm-t • a júliusi hőmérsékletnek el kell érni a 20 fok Celziust Az Egyesült Államokban — amint azt az ábra is mutatja — legalább olyan területen, a- mely az államhatároknak felel' meg, feltétlenül megtaláljuk a feltételeket. Ha ugyanezt a mértéket alkalmazzuk a Szov­jetunióra is, akkor bizony elég olyan területet találunk, ahol az évi csapadék több mint 500 mm-t tesz ki, de a terület túl­nyomó része viszonylag túl hideg. Csak egész keskeny földsávokon érik el a Szovjet­unióban még júliusban is a 20 fokot. Ezzel szemben óriási az a terület, ahol a júliusi hőmér­séklet 20 foknál többet tesz ki és pont azon a területen óriási a szárazság. Csak egy egész kis területen a Kaspi- tengertöl nyugatra találunk olyan vidéket, amely a köve­telményeknek megfelel és a kukoricatermesztésre valóban alkalmas. Az orosz tudósok és politi­kusok mindent elkövetnek, hogy a kedvezőtlen természeti viszonyokat eltávolítsák: olyan növényeket termesztenek, a- melyeknek rövidebb a vegetá­ciós időszaka és megelégsze­nek az alacsonyabb hőmérsék­lettel is és a forró területeken, ahol kevés a víz, öntöző-be­rendezések hálózatáról gondos­kodnak.“ Elvárhatjuk, hogy mindezen intézkedések foganatosítása út­ján elérjük amit akarunk és a 2000-es évben 300 vagy 350 millió embert bőségesen látunk majd el táplálékkal. Még nem tudjuk, hogy a Ezen a vidéken több mint 20 fok Celzius a júniusi hőmérséklet. vidék, ahol évente több mint 500 mm a csapadék Kukoricatermesztésre kiválóan alkalmas talaj Szovjetunió Kommunista Párt. ja és a Szovjetunió Tervhiva­tala a 2000-es évre vonatkozó­an milyen terveket dolgoz majd ki, de ismeretesek az 1970-ig és 1980-ig terjedő tervek. Ezek szerint a gabonatermelés ai 1960. évvel kezdődőleg 8,2 mil­liárd púddal (egy púd az any- nyi mint 16,38 kg) 1970-ben 14 milliárddal és 1980-ban már 19 milliárddal emelkedik. A fej­lődés ütemét erősen hátráltat­ják az államvédelemmel kap­csolatos kiadások is. Sok gon­dot okoz a szűzföldek megmű­velése. A száraz vidékeken mu­tatkozó nehézségek ellenére mégiscsak bevált az extenzív — a nagy és kiterjedt terüle­tek megművelése. Most azon­ban elérkezett az intenzív gaz­dálkodás ideje. A Szovjetunió ezt csakis akkor érheti el, ha meggyorsítja a vegyipar fej­lesztését, ahogy azt N. Sz. Hruscsov az SZKP I960 decem­beri plenáris ülésén részlete­sen kifejtette. A Szovjetunió Kommunista Pártjának febru­ári plenáris ülésén az intenzív mezőgazdasági termelés eme­léséről lesz sző, arról, hogy miképpen lehet még jobban felhasználni a műtrágyát, a mesterséges csatornázást, a komplex mechánizálást, a tu­domány legújabb ismereteit, a haladó tapasztalatokat, a me­zőgazdasági termelés emelésé­nek érdekéhi. K. R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom