Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-14 / 28. szám

Aki nagydíjat kapott Cannes-ban

Nagy országok, film-nagyhatalmak küldték el legjobb alkotásaikat Cannes -ba, a filmfesztiválra. A legjobb férfialakítás nagydíját mégis egy kis ország művésze kapta: Páger Antal.

— Életem legnagyobb, legkellemesebb meglepetése — mondja a nagy művész a Záróra előadásának megkezdése előtt. Nincsen sok idő, csupán egy villáminterjúra telik a vár ás húsz percéből.

— Szinte premier-lázam volt nekem is. Először léptem fel az önök kedves városában, lelkes közönség előtt. Másodszor vagyok most itt, egyszer már katonakoromban az olasz harctérről jövet utaztam át a városon. Sokat akkor sem láttam, de most sem, mert zsúfolt a műsor, kevés az öt nap. Későbben érkeztem, mint a többiek, hétfőn még filmeztem, egy TV filmet fejeztünk be. Most persze inkább azt szeretnék, ha a Pacsirtáról beszélnék, arról a filmről, amit Cannes- ban is érdemesnek tartottak a kitüntetésre. Azt hittem, hogy az ilyen kis ország, mint amilyen Magyarország, kiesik a filmvilág szemszögéből, most annál jobban örülök, hogy felfigyeltek ránk, hogy eddigi munkám nem volt hiábavaló. Magyar színész még nem kapott ilyen nagy kitüntetést, a világsajtó is részletesen foglalkozik vele és Karlovy Varyba is azért kaptam meghívást, mert versenyen kívül vetítik a Pacsirtát is. A csehszlovák bizottság úgy nyilatkozott, hogy a remek alakításért érdemes lesz bemutatni a darabot a film- fesztiválon. Tavaly nagy esztendőm volt, a Honfoglalással kezdődött, utána a Pacsirta és a Hattyúdal következett. Készülök a további feladatokra, 3-4 televíziós film, aztán Illés Béla Kárpáti rapszódiája nyomán most írja Thurzó Gábor az új darabot. Színházban a legközelebbi premierem az Anna Karenina, a Karenint játszom benne. Most 45 éve vagyok színész, tíz esztendő vidéken, utána a többi Budapesten. Az első szerepemre már nem nagyon emlékszem vissza, vígjáték volt, de hogy melyik, nem tudom. Azután a Liliom következett, én voltam a harmadik Liliom Hegedűs Gyula és Csortos után én következtem. Nagy szerep volt, a Világ minden táján, még Japánban is ment a darab Világviszonylatban én játszottam a legtöbb filmet, összesen 120-at, Jean Ga- binnak például csak 100 filmje van, a rekordot én tartom. Pedig nem akartam színész lenni, jogász voltam, a világháború idején katonáskodtam, akkor hagytam abba a jogot, elkerültem a színházhoz és ott is ragadtam ...

Hát örülünk neki, hogy így lett, s láthattuk mi is remek alakítását a „Zárórában“ és a „Mélyek a gyökerekben".

Hat nap a Vígszínházzal

Nagy érdeklődés előzte meg nálunk a hírneves budapesti Vígszínház vendégszereplését. Igaz ugyan, hogy ez az érdeklődés elsősorban a közönséget jellemezte, annál kevésbé a sajtót és a propagandát. Gondoljuk meg, hogy a jelentős kulturális eseményről szinte alig lehetett plakátot látni Bratislavában, s hogy alig akadt lap. amely már előre is bekonferálta volna a pestiek érkezését.

Ha a színészi teljesítményeket, az együttes közösségi munkáját tesszük vizsgálat tárgyává, akkor megállapíthatjuk, hogy nem csalódtunk bennük. Nem is csalódhattunk, hiszen a Vígszínháznak olyan oszlopos tagjai, mint Bulla Elma, Páger Antal, Ruttkai Éva, Sulyok Mária már önmagukban is biztosítékai a sikernek, s természetesen ezúttal is kimagaslóan szerepeltek. S ha már most az együttes-béli munkát nézzük, arról is csak dicsérően szólhatunk, hiszen a Vígszínháznak annyi jó színésze van, hogy szinte egyáltalán nem volt tapasztalható a szintkülönbség főszereplők és a törzsgárda között.

Annál nagyobb a hiányérzetünk a darabok kiválasztása tekintetében. Igaz, a Rómeó és Júlia objektív okoknál (a főszereplő Latino- vits Zoltán hirtelen megbetegedése) fogva maradt ki a műsorból, ám miért maradt el mondjuk az Amerikai Elektra, az elmúlt évad egyik legsikeresebb pesti előadása? S miért jött helyette éppen a Mélyek és gyökerek, ez az eléggé közepes színvonalú alkotás? S az új magyar darabok között vajon nem akadt volna megfelelőbb az érdekes problematikájú, de túlságosan sokat tudó, túlságosan megcsinált, s így bizonyos mértékig hideg-rideg Záróránál? A harmadik darabot, a kimondottan kasszasiker Hajnalban, délben, este címűt csak azért nem marasztalhatjuk el, mert szükségmegoldás volt, egyébként az az igazság hogy ez aztán a legkevésbé sem reprezentálhatta idegen közönség előtt a korszerű magyar színházművészetet.

S ha már a korszerűségnél tartunk: közismert, hogy a magyar színház ezen a területen eléggé nehezen mozog. Tapasztalhattuk ezt a mostani vendégszereplésnél is, hiszen az előadások a megbízható (olykor-olykor kimagasló) színészi teljesítményeken túl szinte semmi másra nem törekedtek, semmi újat, semmi kísérletet, többre, eddig-még-nem- voltra való törekedést nem tapasztalhattunk az egy hét alatt.

Maradnak hát a színészi teljesítmények. Ezekben aztán gyönyörködhettünk egy hétig. Mindjárt az első darabban Benkö Gyula, de különösen Ruttkai Éva szinte egyedülállóan nagy teljesítményében. Gondoljuk meg: egy kétszerepes darabot végigjátszami egy egész estén keresztül (ráadásul beugrásképpen). Örültünk természetesen ennek is, örültünk hogy legalább ennyi ízelítőt kaptunk Ruttkai Évának a művészetéből, ha már a Júliában vagy az Elektrában nem is csodálhattuk meg.

A Záróra nem egyéni teljesítményekre épüld darab. Igaz, hatalmas színészi lehetőségeket kínál, s ezeket a lehetőségeket Várkonyi Zoltán, Bulla Elma, Sulyok Mária, Páger Antal, Benkő Gyula meximálisan ki is használják, ám az előadás mégis csak az egész együttes munkájára épül, s itt volt alkalmunk megfigyelni, milyen jól összeszokott, s egymás munkáját mennyire segítő együttes is tulajdonképpen a Vígszínház. A harmadik előadásból említsük még meg a mindenkor kiemelkedő Páger Antalt, Bánky Zsuzsát és Bitskey Tibort.

Végezetül: örültünk annak, hogy eljöttek közénk a budapestiek. Nem kétséges, hogy egy-egy ilyen turné sok tanulsággal szolgál mind a vendégnek, mind a vendéglátók számára. Szükség is lenne arra, hogy ezek a vendégszereplések mind gyakoribbakká váljanak, hiszen csak így, egymás eredményeiből, hibáiból kölcsönösen tanulva fejlődhet méltóképpen szocialista országaink színházművészete. Cs. L.

A „Záróra“ csuhása

A volt ferencesek csuhájában nagyszerű alakítást nyújtott a „Záróra“ Fidélje. Pedig Molnár Tibor csupán a véletlennek köszönheti, hogy színész lett.

— Apám azt mondta: fiam, nem bánom, hogy színész akarsz lenni, de először legyen valami szakma a kezedben. így kerültem az óvári Mezőgazda- sági Akadémiára. Kivételesen nem neki lett igaza, végülis a

színpadon kötöttem ki, s mit mondjak, nem bántam meg...

Közben egy kis kitérő volt. Katonáskodás. Csak azután teljesedhetett a ma 42 éves Molnár Tibor vágya.

— Első szerepem a filmen volt. A Talpalatnyi földben Tarcali Jani szerepét játszottam. Aztán számos epizódszerep. Jelentősebbek a Dérynében, a Budapesti tavaszban, Viharban, A kilences kórteremben, Lopott boldogságban, Pesti háztetőkben. Nem panasz- kodhatom, igen elfoglalt ember vagyok, kevés a szabadidőm. Szeretek barkácsolgatni, odahaza van egy kis műhelyem, gyalupaddal, mindennel, ami kell hozzá. A szabad időmet a családom körében töltöm el, legfeljebb a lovardába járok ki lovagolni. A Ludas Matyi filmben kellett a lovaglás, jól jött bizony, hogy nyereg nélkül, szőrin ülöm meg a lovat.

Móra Ferenc Vacsora című filmjében is kellett a ló, de itt már nyereggel, akárcsak A Ten- kes kapitányában. Egy színész sohasem tudhatja, mikor jut olyan szerephez, amelyben lovagolnia kell, ezért mindenkinek csak ajánlani tudom azt, a szép, egészséges sportot, ami szellemileg is felfrissíti az embert és növeli az erőnlétet...

Fiatalos lendülettel játszotta Molnár Tibor a Fidéí szerepét is, huszáros rohammal vette be a közönség szívét.

fft« *

Nehéz kislány-szerepből átváltani a nagyok közé. Az igazi nagyok közt. Bulla Elma, Páger Antal, Bánky Zsuzsa, Bitskey Tibor, Benkő Gyula, Deák Sándor, Békés Rita, Pró- kai István, Czibulás Péter, Er- nyei Béla, Olyan névsor, ami mindennél többet mond. Ilyen szereposztásban játssza a Vígszínház a Mélyek a gyökerek c. darabot, amelyben igen hálás szerephez jutott a kislányból felnőtté lett Nádasi Myrtill.

Bulla Elma premierje

Premier volt számára a Záróra előadása. Mint színésznő először szerepelt nálunk a reflektorok fényében. Táncosnőnek indult, csodagyerekként, hat éves korában. Bércziné tánciskolájában korán feltűnt a kis csitri tehetsége. Prága, Bécs jelentette a további állo- iflást. Bécsben Max Reinhardt röntgen szeme látta meg az eljövendő nagy színésznő tehetségét. Pedig akkor még csak 13 éves volt a mi Elmánk. Rövidesen a bécsi színpadon tapsolták meg a kis Puckot, de az osztrák fővárostól csakhamar elhódította őt Budapest. A Belvárosi Színházban lett végképp magyar színésznő Bulla Elma és az is maradt. Aztán eltelt egy-két esz- tendőcske és az élményekben gazdag út visszakanyarodott a Kis-Kárpátok lábához. Négy estére csupán, négy előadásra. Kétszer a Zárórában, kétszer a Mélyek a gyökerekben. A Záróra első előadása volt a premier. Hamisítatlan premier-lázzal, izgalommal, vajon miképpen fogadja játékát az a közönség, amely előtt már régen szerette volna csillogtatni tudását. Abban a városban, ahol felnőtt, ahol megtanult táncolni, amelynek iskolájában megtanulta az ABC-t. Abban a városban, amelyben már csak a patinás háztetők, tornyok, az űj köntösbe öltöztetett vár, a belváros ódon házacskái emlékeztetik a boldog gyermekévekre, az első sikerekre. Aztán mikor a Záróra előadásának kezdetén felgördült a függöny, amikor fel- csattant az első nyíltszíni taps, ismét odahaza érezte magát Tormos tanár felesége, közvetlen lett a kapcsolat- a Kossuth-díjas művésznő és a nézőtér között. Szeretet sugárzott a széksorok felől, elismerést, köszönetét tolmácsolt a fergeteges taps. Azt fejezte ki, hogy igen, egy kicsit a mienk is Bulla Elma, köszönjük neki, hogy végre eljött közénk, megcsodálhattuk művészi játékát. A Zárórában és a Mélyek a gyökerekben egyaránt.

GrültUnk, hogy egy-egy tétova mozdulatával többet mond, mint a szavak zuha- tagával, egy-egy pillantásával többet fejez ki érzéseiről, halk szavának hangsúlyozásával többet érzékeltet, mint amennyit a szöveg sejtet. A Thália templomában fel-felcsattant taps minden méltatásnál többet mondott.

A kis Myrtillből nagy lány lett

Az első felnőtt szerep. Kislányszerepben már 10 éves korában bemutatkozott, s azóta valahányszor kislány kellett, őt kapták elő. De ideje volt, hogy átváltson a nagyok közé, hiszen közben húszesztendős lett. Felnőtt nő.

— Férjhez menni? —1■ válaszol kérdéssel e kérdésre. — Eszemágába sem jut, ráérek még. Három esztendeje kerültem a Vígszínházhoz, előtte kilenc évig jártam az Állami Balettintézetbe. A filmhez Gertler Viktor hívott, a Vörös tinta című filmben egy 15 éves iskoláslányt alakítottam. Játszottam már musicalban is, ezt nagyon szeretem, mert hasznát veszem a tánctudásomnak. Sajnos, a Vígszínházban erre nincs mód. Pedig szeretek táncolni, sőt, imádom a táncot. A jövő tervei? Szeretnék sok mindent játszani, fiatal színésznőnek ez a vágya. Nyáron filmezés, A kőszívű ember fiaiban Lángi Arankát játszom.

1 1

fafn&ao&öty

Inkább idő járás jelentést kellene írni az ez évi országos Dal- és Táncünnepélyről, nem pedig beszámolót a fellépő csoportokról, mert szinte szakadatlanul esett az eső Gombaszögön. Vártam, illetve többezren vártuk, szereplők és nézők, hogy július 4-én és 5-én jó idő lesz, A szombati nap bíztatott bennünket. Ám este a feldíszített gombaszögi völgyTáncolnak a rimaszombatiak

re, mielőtt a műsor elkezdődött volna, a szó szoros értelmében rászakadt az eső. Bújt, aki csak bújhatott, menekült mindenki, ahová csak tudott, így a sokat ígérő szombatesti műsor elmaradt. A vasárnap délelőttre tervezett gyermek- műsort és a népművészeti bemutatót sem tudták megtartani. Vasárnap délután két órára halasztották a műsor megkezdését. Az egész rendezvény menete felborult. A műsort szervező bizottság azokat a csoportokat léptette színpadra, amelyek még bíztak abban, hogy végre kisüt a nap és nem mentek haza.

Néhány perccel két óra után mégiscsak felcsendült a dal, megszólalt a zene, a közönség is elfoglalta a helyét és elkezdődött a műsor. A kezdet kezdetén gyengébb táncegyüttesek váltogatták egymást a színpadon. Az volt az érzésem, hogy az ukrán, a lengyel és a cseh vendégegyüttesek messze felülmúlják a mi együtteseink színvonalát. Már-már arra a következtetésre jutottam, hogy tánccsoportjaink a slagnáció időszakát élik. Nemcsak a fejlődésben akadtak meg, hanem a már régebben ismert népi táncok előadásmódjában is visszaestek. Erről győzött meg többek között a Csemadok sídi helyi szervezetének tánckara. A fülekiek Fónó című tánca volt az, amely már bizonyos színvonalat és igényességet mutatott, de az uJcránok táncához viszonyítva szintén alulmaradt.

Két táncegyüttestől, a deáki- ról, valamint a rimaszombatiról külön kell szólni. A deákiak Verbunkos című tematikus táncának koreográfiáját Futó László és Drdos Tibor készítette. A nagy sikerhez hozzájárult jó zenekaruk is, amely igazán talpuk alá valót húzott, Döme József prímással az élen. A Jegykendös című páros táncuk szintén nagy elismerést aratott.

A rimaszombatiak Toborzó című táncát Kamarás Imre készítette el és tanította be. Ők

nemcsak ezzel, hanem a Cigánytánccal is sikert arattak. Az utóbbit hatalmas tapssal fogadta a közönség, sőt meg is kellett ismételni.

A lengyel, cseh és ukrán együttesen kívül magyarországi együttest is üdvözölhettünk Gombaszögön. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tánc- kara és zenekara mutatkozott be. Ez alkalomból a táncosok vitték el a pálmát, a zenekari számok (kivéve a Rákóczi indulót ) kisebb sikert arattak. Béres János, a budapesti rádió szólistája magyar népdalokat játszott furulyán. A taps az ő műsorszámai után sem maradt el.

A Rákóczi induló akkordjaival befejeződött a Csemadok

ez évi Országos Dal- és Tánc- ünnepélye.

Azok, akik ott voltak, nem láthattak minden műsorszámot illetve minden együttest, mivel ez alkalomból, amint azt már említettem az időjárás egy cseppet sem kedvezett. Mégis, amit láttunk, nem minden eset- ben elégítette ki az igényeinket.

Vaj van országos rendezvényeink színvonalával. Ha nemzeteink és nemzetiségeink találkozója Gombaszög, akkor