Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-07 / 27. szám

„17 ÉVES LÄNY JEGYZETE“: Világoskék vékony anyagjához az 1. modellt terveztük, elöl plasztronszerü, sűrűn szegózött résszel. ,,SZIVÁRVÁNY“: A banánszínű-lila mintásból egybeszabott ru­hát csináltasson, divatos, felugrós gallérral. Hátul a kivágás spicces és a gallér két fél spiccben végződik. A világoskék alapon kis sárga-lila mintásra a négyszögletes kivágású modellt küldjük. „MAGNÓLIA“. Tarkamintás ripsz anyagjai csaknem egyformák, a két utolsó modellt bármelyikből megcsináltathatja. Mindkettő szép és fiatalos. Mit, mikor hová? Ha gyogykezelesre van szük­ség, vagy GYÓGYFÜRDŐN nyaralunk, (pl. Luhačovice, Karlovy Vary, Trenč. Teplice, stb.) szintén fontos darabunk a nadrág, mert d. e. mind a fürdőbe (kezelés), mind sétá­hoz nadrágot viselünk. Jó, ha kettőt viszünk, vagy egy na­gyon praktikusat, ami sétához és kiránduláshoz is megfelel (teszil). D. u. föltétlenül, de azért nappal egész nap is vi­selhetünk ruhát, ezzel számolni kell. Legyen velünk 2-3 mosó, és 2-3 elegánsabb, köztük min­tás és egyszínű, valamint két­részes Is, s persze igen prak­tikusak a többrészes darabok (szoknya, blúz. kiskabát). Für­dőhelyen késő délutáni sétához és vacsorához mindig elegán­san öltözünk. Estére egy kö­peny is szükséges (ripsz, nyo­mott szilon, stb.) vagy átme­neti kabát. Rossz időre megfe­lel az útikosztüm blúzokkal, pulóverekkel s ha nincs két nadrágunk, akkor egy szoknya, és természetesen szvetter, amit a nadrághoz is viselünk s ne felejtsük otthon az esernyőn­ket. Több ruhára akkor van szük­ségünk, ha VAROSBAN töltjük szabadságunkat. Déle­lőttre számolnunk kell mosó­ruhákkal, délutánra, látogatóba, elegánsabbakkal és estére tánc­ruhával. Szabadtéri színpadon megtartott előadásokra mehe­tünk tiszta selyem vagy san- tung ruhában is, nem kel! föl­tétlenül kisestélyinek lennie. Nagyon jól kihasználható pl. egy ripsz vagy brokátruha, mert színházba és tánchoz is viselhetjük. Rossz idő esetére az útikosztümön kívül vigyünk egy szoknyát pulóverekkel és blúzokkal, és átmeneti kabátot Fürdőruha, strandruha persze a gyógyfürdőben és városban is szükséges. A nyári ruhákhoz fehér vagy fekete bőrkesztyűt vigyünk (a szilon és horgolt már nem divatos), a kosztüm­höz szarvasbőrt. bőrt vagy de­„EGY FIATALASSZONY” 1. A körtebefőtt nem feke- tedik meg, ha a gyümölcsöl előzőleg citromos, meszes vízben áztatjuk, vagy ké- nezzük. 2. Az epret üvegek­be rakjuk sziruppal leönt­jük és lekötözve néhány percig gőzöljük. (1 kg eper­hez 30 dkg cukrot számí­tunk). „BOSSZÚSÁG": Az emlí­tett jelenség maga nem be­tegség csak egy betegség­nek, többnyire gyulladásnak a tünete. Megértjük huzo- dozását a szakorvostól, és bár ennek kezelésre rá tar­tozik, azt ajánljuk, keresse tel a körzeti orvost, lehet­séges, hogy nem utalja szakorvoshoz, hanem — amennyiben a dolog nincs nagyon elharapodzva — ő kezeli majd Különben a je- enség igen gyakori, házas­ságnál és szülésnél nem akadály, de elhanyagolni nem szabad mert akkor komoly következményekkel járhat. deront. A továbbiakban (kellé­kek) arra van szükség, mint a víz melletti nyaralásnál. FALURA főleg mosóruhákat vigyünk, elég egy jobb ruha esti szóra­kozáshoz, tánchoz. Ha van für­dőlehetőség, fürdőruhánkat se hagyjuk otthon. Rossz időre szoknyával, blúzokkal, pulóver­rel és szvetterrel számoljunk. Tudni kell, hogy ha rokonok­nál, ismerősöknél nyaralunk, mindig vigyünk törülközőt. sátortáborban fő viselet a hosszú és rövid nadrág, esetleg sort, továbbá tarka blúzok és trikók. Szük­séges persze egy szvetter és fürdőruha is. TÁRSASUTAZÁSNÁL miután sokat utazunk, a kosz­tüm a legfontosabb ruhadarab. Vigyünk hozzá — lehetőleg nem gyűrődős — blúzokat, tar­kákat és egyszínüeket, valamint egy olyan ejegáns selyemblúzt, ami délutáni, sőt esti viseletre is megfelel. Ezenkívül egy-két jó ruha (szintén nem gyürő- dős) és pl. egy ripszruha szük­séges tánchoz, esti szórakozás­hoz. Egy-két pulóver és köpeny vagy ballonkabát egészíti ki a poggyászt, a már említett „ál­landó" dolgokon kívül. jfrfejyfényűzés A nyaralásról, az üdülésről még mindig különbözők a vélemények. Egyesek még mindig nem akarják elis­merni, hogy a nyári pihenés egy dolgozó nő vagy férfi szá­mára milyen fontos. Fényűzés­nek. ,.lustálkodásának tartják, s azt mondják, nekik az ilyes­mire nincs pénzük vagy idejük. Nos, a pénztárcájával mindenki sajátmaga rendelkezik, de nem egyszer előfordult már, hogy valaki nem fogadott el szak- szervezeti beutalót, mert a sza­badsága alatt nagytakarítást „kellett" csinálnia, másvalaki I pedig a befőzésre hivatkozva utasította vissza. Leszögezhet- I jük, hogy ezek a megokolások J nem kitűnő háziasszonyi mivol- I tukat bizonyítják, hanem mara- j di gondolkodásukat. Pihenésre, I kikapcsolódásra mindenkinek, I alkalmazásban lévő, szellemi I vagy fizikai munkát végző nő- 1 nek, és csak a háziasszonyi [ teendőket ellátó és gyermekét I nevelő anyának egyaránt szük­sége van. • a tt jegyezzük meg azt is, b mennyire fontos a gyer­mekek részére a levegő- J változás A nyári szünidőt nem J értelmezhetjük a részükre úgy, I Hogy hiszen ők pihennek, mert ] nem járnak iskolába. A levegő­változás elősegíti fejlődésüket, * megjavítja étvágyukat, s bár- I hova utaznak, az élmények bö- J vítik látókörüket, ami nem ke- I vésbé fontos Igyekezzünk úgy ■ rendezni, hogy legalább két, de I inkább három hetet töltsenek I a családi házon kívül. Ha nem I lehetséges pionirtáborba külde- I ni, igyekezzünk elhelyezni távol .élő rokonoknál, vagy vigyük I magunkkal. (Folytatjuk) A hideg Jakutföld A z örökké fagyott ta­laj hazájában három millió négyzetkilométert tett lakhatóvá az ember. Alig ötven év alatt (a század kezdetétől a kö­zepéig) a Jakutföld ipa­ra kétszázhúszszorosára növekedett. Ott, ahol ezer ember közül csak hét tudott írni-olvasni, ma napról napra több mint százezer gyerek ül az iskolapadokban A ja- kutoknak saját irodal­muk, egyetemük, szín­házuk van. A hidegsark többször is vál­toztatta helyét a térképen, míg végül az Antarktiszon állapo­dott meg. A „Vosztok“ szovjet megfigyelő állomáson 1960. augusztus 24-én rekord-hide­get mértek — mínusz 88 Cel­zius fokot. Miért jakutföldről beszélünk hát? Talán két hidegsarok léte­zik? Igen Kettő. Az Antarktisz — hogy úgy mondjuk — az abszolút sark, a Föld igazi „hűtőszekrénye“. De Jakutföld az egyetlen hely a földkerek­ségen, ahol legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet közti különbség meghaladja a száz fokot. Nyáron a hőmérő higanyszála 35 fokig emelke­dik, de már októberben meg­fagy a higany, s télen a hideg eléri a 70 fokot. Ilyen hőmér­séklet csökkenés az Antarkti­szon nem fordul elő, mert ott még a legmelegebb hónapok­ban is fagypont alatt marad a levegő hőmérséklete. A múlt század elején, amikor Jakutszk már kétszáz éves volt, egyik lakója, Nyeverov keres­kedő elhatározta, hogy rend­szeresen minden nap mérni fogja a levegő hőmérsékletét. Nem gondolt felfedezésre, de amikor halála után feljegyzé­sei a tudósok kezébe kerültek, azok ámulattal konstatálták azt a tényt, hogy Jakutszk a leghidegebb mindazon helyek között, ahol valaha is hőmér­sékletet mértek. A hőmérő, ez az egyszerű műszer az 1870-es években ugyancsak Jakútföl- dön. Verhojanszkban, egy al­kalommal mínusz 69,8 fokot mutatott. T Ugyan miért telepedett meg az ember ezeken a helyeken? Meglehetősen szónoki kérdés ez. Miért telepedtek meg embe­rek az afrikai dzsungelekben, ahol olyan perzselő a hőség? Miért hajtották rénszarvasai­kat a sarkvidéki tundákra — ahol oly csikorgó a fagy? Miért? Hogy megélhessenek. Egy orosz utazó, aki másfél évszázaddal ezelőtt ellátoga­tott Jakutföldre és persze sej­telme sem volt arról, hogy a „hideg sarkon“ járt, erre a kö­vetkeztetésre jutott: „Az em­ber minden éghajlatra, minden földövezetre teremtetett“. Eny- nyi az egész. Gyakorlatilag azonban más a kérdés lényege: hogyan él­nek az emberek ott, ahol a természet oly nehézzé teszi a létkörülményeket? Talán úgy, hogy engednek a természetnek, nem szállnak szembe vele, s úgy fogadják a nehézségeket, mint az élet elkerülhetetlen velejáróit? Lényegében erre a vélemény­re jut a „bennszülött népek“ becsületes szándékú megfigye­lője. Sok könyvet olvastam jö szándékú misszionáriusoktól, néprajzkutatóktól, amatőr uta­zóktól. Ezek a könyvek rész­véttel írnak Ausztrália ősla­kóinak és Kanada eszkimóinak nyomorúságos helyzetéről, a pigmeusok meg a dél-amerikai indián törzsek nehéz sorsáról Érdekes, tárgyilagos és szo­morú könyveikből ez az alap- gondolat olvasható ki: békén kell hagyni őket: jó emberek; ne rontsuk meg őket idegen civilizációval. Az élet azonban elfújja a széplélkú óhajokat és illúzió­kat. Az élet azt tanítja, hogy a „természettel egybeforrt“ lét korántsem olyan csábító és irigylésre méltó sors. Vegyük szemügyre példáül a kanadai északi sarkvidéken élő eszkimók sorsát. Őket „békén hagyták" a ta­nítók (az írni-olvasni tudók számaránya 3 százalék); nem törődnek velük az orvosok (a gyermekhalandóság 1000 közül 260); megfeledkezett ró­luk az állam, s az eszkimó lakosság 75 "Százaléka krónikus rosszultápláltságban szenved. Csak a misszionáriusok törőd­nek a nyájukkal; egyikük, egy amerikai szerzetespap nem oly régen ezt írta: „Mi úgy gon­doljuk, hogy a misszionárius fontosabb az orvosnál, hogy a mennyországba jutni fonto­sabb, mint kigyógyulni a tu­berkulózisból“. Tessék — szép kis egybeforrottság ember és természet között! N em, a Jakut Autonóm Szov­jet Szocialista Köztársa­ság sarkvidéki lakosai más utat választottak — a termé­szet meghódításának útját. Akkor választották ezt az utat, amikor Jakutföldön is megvalósult a szovjethatalom. Ugyan mi volt akkor ezen a vidéken? Lakossága 260 ezer ember. Ipara nem volt. Földművelés nem létezett. Még pontos térkép sem ké­szült róla (Sz. V. Obrucsev ex­pedíciója például 1926-ban ha­talmas hegyláncot fedezett fel azon a helyen, ahol eddig sík­ságot gyanítottak — akkora területen, mely nagyobb, mint a Kaukázus. Az expedíció ve­zetője megjegyezte: „Aligha­nem ez a legutolsó nagy hegy­lánc, amelyet a földkerekségen felfedeztek“.) Ezer jakutföldi közül mind­össze hét tudott írni-olvasni, vagyis lényegében analfabéta volt a lakosság. így festett a valóság az idő egyik pólusán. Az idő másik pólusán vi­szont... de nem lehet itt másik pólusról beszélni; Jakutföld oly gyors ütemben fejlődik ál­landóan, főleg az utóbbi esz­tendőkben, hogy tartok tóle, a közelmúlt adatai is már-már elavultak. Lakosainak száma Jelenleg 577 ezer. Ipara viharos tempóban fej­lődik — mindenekelőtt a bá­nyászat. Kiaknázzák a páratlan gazdagságú gyémántmezőket, az arany- és ónbányákat; fel­tárják a szénlelőhelyeket, ame­lyek még a donyeci szénme­dencénél is gazdagabbak, stb. Vetésterülete — az örökké fagyott talaj övezetében! — több mint százezer hektár. A kolhozokban és szovhozokban hozzávetőleg fél millió szar­vasmarhát, 160 ezer lovat, több mint 300 ezer rénszarvast, stb. tartanak. Megszűnt az analfabetizmus. A köztársaságban százhúszez­ren tanulnak. Jakutszkban egyetem van, azonkívül ott működik a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai tagozatá­nak alintézete is, mely számos intézetet foglal magában, stb. (Ez a folytonos „stb.“ elkerül­hetetlen, és gyakran egyenlő értelmű a „folytatása követ­kezik“ kifejezéssel). És hogyan élnek az emberek olyankor, amikor odakinn hat­van fokos a hideg, s ha kilép valaki az utcára, lélegzetének párája úgy kavarog körülötte, mint a forró katlanból sistergő gőz? 5 Ezekre a kérdésekre minde­nekelőtt azért nehéz felelni, mert Jakutföldön a tél és a nyár közti határ általában csak naptár szerint van meg, nem a valóságban. Az élet nem der­med meg egy pillanatra semj az emberek dolgoznak a bá» nyákban, tudományos megfi­gyeléseket végeznek, építkez­nek. A hajózás persze szünetel télen, de mihelyt befagynak t folyók, sokszorosan megnőve* kedik az autóutak száma) a jégen éjjel-nappal közieket nek a teherautók. Az időjárásjelző szolgálat nap mint nap kemény fagyokat jelent. Az itteniek megszokták már a fagyos klímát, bár egy sarkutazó szerint ez lehetetlen. Lehetetlen? Dehát a szerel­mesek randevúkat beszélnek meg, nem várva az idő enyhü­lésére, gyermekek születnek, s cseperednek fel — az élet nem áll meg. Andrjusa és Kolja Bezurk (őket ábrázolja a kép) a fagyos Ingyigirka partján születtek. Ez Jakutföld egyik leghidegebb vidéke, s mégis nagyobb itt a népszaporu­lat, mint a köztársaság egyéb részein. ÚJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságénak lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smená a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. SzerkesztO- ség és adminisztráció Bratislava Pražské 9 - Telefon 445-41 - Postafiók 30 - Főszerkeszté Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01 Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta llirlapszolgálata előfizetni lehet minden postán - Kéziratokat oem őrziink meg és oem adunk vissza — A lapot külföld számára a PNS Ústredná expedícia tlače útján lehet megrendelni. Címe: Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VH. K—08*41252

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom