Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-07 / 27. szám

FRAŇA ŠRÄMEK: ZÚGÓ Gyötrődöm egyre s tűnődöm, hol szeretnélek meglelni. Rovom az utcát, ligetet, vízpartot, szép hazugságoktól tartok, télek az erdőtől, erdőben dél alatt, aki szeret, akár a szíve megszakad, ha betopannál a szobám ajtaján, nem élném túl talán. Szeretnélek meglelni a réten ... A rét lágy lobogás, széltében hosszában szerény adakozás, az élet legegyszerűbb asztala a rét, kettétöröd a kenyered, a lánynak nyújtsd felét, a kenyér földszagú, s fénylik a biztos mosoly, könnyekig megható a réti virágcsokor és szállnak a felhők, illan a fénysáv, illan az árny, a férfi magvetésre vágyik, termékenyiil a lány Szeretnék veled a réten, elébed mennék, és ha már otthagynál, óh, este felé, nem maradna rólam más emlék, csak a kérő szó és a köszönésem, mintha csupán zúgó lennék, amelynek gyönyörű dalát hallottad a réten. Ford.: PETRIK JÖZSEF CSONTOS VILMOS: győzelem Magam sem hittem — nyavalyák mellett, Hogy bizarr kedvvel a győzedelmet Ünnepelhetem lélekben — testben, S morzsákon is a Korhoz növekszem. Légy áldott Idő — támaszaidért, Az eszméért, mi bíztatott — ítélt, S láthatóvá vált sok láthatatlan, Künn a világban — és benn magamban. Imé, emelt a fő, s a szembogár Fényt csipegetni csillagokra jár, S markomban már a porszem is ragyog. Légy áldott idő — merész tetteid Nyütt gúnyáimat levetkőztetik, S pucéran nagyot nyújtózkodhatok! eg en FARKAS KÁLMÁN: Bet óra ketyeg, Ő is beteg, Végsőt hány a lámpa; Mint kísértet Oson, léptet Az éj a szobámba. Tűzhely lohad, A lángokat Felitta a hideg; Engem láz füt, Szinte száz tűt Erez minden ideg. Les a halál Az ágyamnál, Oly szorongva fekszem; Halkan szólít S lecsukódik Két fáradt, beteg szem. Jön a hajnal Fehér hajjal S megtisztul a lélek; Hihetetlen Ütött mellen; — Legyek bús, víg? — Elek! Dolgozók Filmfesztiválja 1964 Amikor 1896-ban a Lumiére- testvérek bemutatták a világ első filmjét, „A megöntözött öntözőt“, még senki sem gon­dolt arra, hogy ez a csoda mi­lyen rohamosan fejlődik majd. Senkinek eszébe "sem jutott, hogy valaha oly nagyszerű filmalkotások születnek, mint a „Ballada a katonáról“, a „Rocco és fivérei“. S ime, alig telt el 70 eszten­dő, s a filmnek már önálló története van. E legfiatalabb művészet re­mekeit tekintheti meg film­kedvelő közönségünk az ódon bratislavai vár alatt, immár 15 sok. A filmet Andrej Lettrich rendezte. Az „Epekedő szerelmes“ c. francia vígjáték vetítésére jú­nius 29-én került sor. A fiatal francia űrfi sehogysem veszi észre a szép svéd lányt. Neki valami „extra nő“ kellene. Végül azonban rádöbben, hogy vágya csupán kicsapongó fan­tázia, amellyel bizony nem boldogul. A fordulatokban gaz­dag film rendezője Pierre Etaix. A főszerepeket France Arnel, Laurence Ligneres ala­kítják. Az alkotást 1963-ban a moszkvai filmfesztivál kü- löndíjával tüntették ki. A csempésznő (lengyel) A NSZK-t a „Gripsholmi kastély“ c. szélesvásznú, szí­nes film képviselte. A film egy ifjú pár szabadságát mutatja be, sok humorral. Főszereplők Jana Brejchová, Nadja Tiller, Walter Giller. A rendező — a „Csodagyerekek“ és a ,„KÍ- sértetkastély Spessartban“ al­kotója — Kurt Hoffman. Július 3-án az „Ez a sport­élet“ c. angol film került be­mutatásra. A mű egy rugby- játékos drámája. Frank ügyes, tehetséges játékos, de a^ spor­sport sem ér semmit. A film rendezője: Lindsay Anderson. A NDK a „Szigorúan titkos“ (For eyes only) c. bűnügyi filmmel mutatkozott be. A film a fegyvercsempészek aljas munkájával foglalkozik. Ren­dező: János Veiczi. A vadnyugatot kitünően ki­figurázó csehszlovák film, a „Limonádé Joe“ vetítésére jú­lius 5-én került sor. Nem hiányzik belőle a hírhedt Ho- gofogo sem, akit öt ország rendőrsége keres. A fordulatos, Moszkvai este (szovjet) éve. Tizenöt évvel ezelőtt me­rült fel a gondolat: megren­dezni a Dolgozók Filmfeszti­válját. Az akciónak évről évre nagyobb a sikere. Erre a leg­jobb bizonyíték talán az, hogy az idei műsorra már a feszti­vál kezdete előtt Bratislavában 60 000 belépőjegyet vásároltak meg. Ebben az évben tíz estén át zajlott le a Dolgozók Film- fesztiváljának műsora, melyet június 27-én a „Moszkvai séta“ c. szovjet filmmel nyitottak meg. A színes, szélesvásznú film rendezője a fiatal, tehet­séges Georgij Dänelija hűen ábrázolja az ifjúság báját és romantikáját. Egyszerű eszkö­zökkel mutatja be a mai ifjú­ság gondját és örömét, s éppen ezzel az egyszerűséggel nyeri meg a közönség tetszését. A mindenre kész fiatalokat Gali­na Polszkihova, Alekszej Lok- tyev, Nyikita Mihalkov alakít­ják. A film az idei cannesi fesztiválon díjat nyert. A második estén az „Archí- mides törvénye“ c. szlovák fil­met mutatták be. A főszereplő egy hivatalnok, aki minden helyzetben „feltalálja magát“ és „kiválóan úszik az élet vi­zében“. Feletteseinek minden­ben „igazuk van“ — még akkor is, ha nem úgy van. A hivatal­nok rohamosan halad felfelé a ranglétrán. És itt lép fel Archimides törvénye: minél magasabbra hág, annál inkább „süllyed“ erkölcse és jelleme. A főszerepet Ivan Mistrík ala­kítja, partnerei: F. Dibarbora, M. Gregor, Jifí Sovák és má­Az idei fesztivál műsorából sem hiányzik a „kémfilm“. A Várkonyi Zoltán rendezte „Fo­to Háber“ c. magyar film egy izgalmas államellenes akcióról szól. A film oly fordulatos, s annyira érdekes, hogy tartal­mát kár lenne akár egy mon­dattal is papírra vetni. Szerep­lők Szakáts Miklós, Ruttkay Éva, Latinovits Zoltán, Páger Antal, stb. A fesztivál ötödik napján mutatták be a „Nápoly négy napja“ c. olasz filmet. A cse­lekmény 1943-ban játszódik le, s a fasiszták ellen harcoló forradalmárok négy napját mutatja be. A forradalomban mindenki hős volt, — s ez a film egyik legfőbb pozitívuma — nincsenek főszereplők. A Nanni Loy rendezte filmet a tavalyi moszkvai fesztiválon különdíjjal tüntették ki. Az ordító egér (amerikai) ton kívül nem akar megismer- groteszk filmet Oldŕich Lipský ni semmi mást. A pályán nagy rendezte. Főszereplők: K. Fiala, sikereket ér el, de a magán­élete nagyon zavaros. Csak, amikor kedvese haldoklik, ak­kor érti meg, hogy az emberek közötti szoros kapcsolat a leg­fontosabb. E nélkül még a Limonádé Joe (csehszlovák) M. Kopecký, R. Deyl. K. Effa stb. A Dolgozók XV. Filmfeszti­válját „Az ordító egér“’c. ame­rikai filmmel zárták le. A há­ború ellenes szatíra egy mi­niatűr ország, Fenwick hadi cseleiről szól, amely gazdasági okokból hadat üzen az Egye­sült Államoknak. Ebben a film­ben is — mint az angol-ame­rikai filmekben általában — rengeteg az ötlet, sok a szó­játék. A szatíra rendezője az ismert Jack Arnold. Mire ezek a sorok megjelen­nek, a Dolgozók Filmfesztivál­ja már végétért. S hogy a tíz közül melyik a legjobb alko­tás, azt majd a közönség dönti el. Dráfi Mátyás Lapunk hasábjain már hírt adtunk olvasóinknak arról, hogy a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség Szlovákiai Központi Bizottsága mellett működő Magyar Dal- és Táncegyüttes ez év augusztusában magyar - országi körútra indul. Az em­lített külföldi szereplés úgy valósul meg, hogy a mi együt­tesünk barátságot kötött a bu­dapesti Eötvös Lóránt Tudo­mányegyetem bölcsészkarának együttesével, őket már az el­múlt héten üdvözölhettük ha­zánkban. A 120 tagból álló együttes nyolc napot töltött nálunk és öt fellépésen mutat­kozott be. A táncegyüttes és a zenekar Bratislavában és Gombaszögön két alkalommal, a színjátszó együttes pedig Magyarbélen és Dunaszerdahe- lyen lépett fel. Műsoruk min­denütt nagy tetszést váltott ki. Az együttes igazgatója Petúr István és művészeti vezetője dr. Baross Gábor elmondta, hogy ez már a negyedik kül­földi vendégszereplés. Termé­szetesen nem az egész együt­tes megy külföldre, mivel közel 300 tagot számlálnak, hanem csak valamelyik részleg. Hoz­zánk 120-an jöttek és pedig a tánckar, a zenekar és a szín­játszó-együttes tagjai. Leggazdagabb múltra az egyetem énekkara tekint vissza. 1948-ban alakult meg. Ezután koncert-zenekart, majd irodal­mi színpadot és tánckart hoz­Sikert arattak nem ismer lehetetlent. Jutal­muk semmi más, csak a közön­ség tapsa. Ők azt vallják, hogy ez mindennél többet ér. Vidéki közönség előtt keveset szere­peltek eddig. Ezért is volt olyan nagy az öröm Magyar - bélen, ahol Shakespeare „Szeget szeggel“ című vígjátékát adták elő. Szinte az első perctől kezdve meg tudták teremteni a kapcsolatot a közönséggel. Sajnáljuk, hogy irodalmi színpadjuk nem szerepelt Cseh­szlovákiában. Hírből ismerjük őket és Mezei Éva, aki irányít­ja a színjátszókat és az irodal­mi színpadot, a szakma kitűnő ismerője. Erről egyébként meg­győződhetünk a komáromi Jókat-napok alkalmából is, ahol éppen Mezei Éva személyében ismertük meg azt a rendezőt, aki a modern színház-felfogás agitátor a. Csak üdvözölhetjük a Magyar Dal- és Táncegyüttesnek azt az elhatározását, hogy magyar­országi vendégszereplését ilyen módon oldotta meg. Így ismer­hettünk meg egy kitűnő ma­gyarországi együttest, amely­nek tagjai egyetemisták. Búcsúzóul csak ennyit: érez­zétek magatokat jól Csehszlo­vákiában és otthon beszéljetek sokat az itt szerzett élmények­ről. CSIKMÄK IMRE tok létre. Büszkén vallják, hogy az egyetem hallgatóinak 8 szá­zaléka vesz részt az együttes munkájában. Gyakorlatilag a tagság öt évenként változik. Ez a változás üdeséget és ál­landó friss vérkeringést ad munkájuknak. Azok, akik ott­hagyják az együttest, illetve kikerülnek az egyetemről, mű­ködési helyükön új csoportokat szerveznek. Ez a legnagyobb erénye az Univerzitás Együt­tesnek. Így gyümölcsöztetik az egyetemen szerzett tapasztala­tokat vidéken. Munkájuk nem lenne ilyen eredményes, ha az egyetem ve­zetősége nem adna komoly er­kölcsi támogatást. Szívügyének tartja minden vezető, hogy a hetente kétszer tartott próbák zavarmentesen folyhassanak. A szó szoros értelmében vett amatőr-együttes tagjai fegyel­mezettek és akarnivágyásuk Kecsesen, vidáman táncolnak az egyetemisták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom