Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-06-02 / 22. szám

Akinek mindenre jut ideje Mivel munkahelyén nem tud­tuk „megközelíteni“, ellátogat­tunk Bratislava városnak 53. választókörzetébe, amely ma­gában foglalja a Justičná, Ker­tész, Karadzic és Mező utcák közé ékelt háztömbök lakóit. Az agitációs helyiségben azután sikerült „elcsípnünk“ a sokfé­le elfoglaltságától lélegzethez is alig jutó jelöltet, Štefan Miklovič elvtársat. — Azonkívül még az asz- szonnyal meg a négy gyerek­kel is illik néha törődni! — kezdte a megszólított, amikor elnézését kértük a háborgatá­sért. De ugyanakkor el is mo- solyodott már. Štefan Miklovič a Hlohovec környéki Klačany-ból szárma­zik. Mint a legtöbb .proletár­családban, Miklovičéknál is sok volt a gyerek, szűkös a kere­set,. A kis Števo jóformán fel sem cserepedett még, amikor már keményen markolászta a csákány nyelét mint kisegítő pályatest-karbantartó munkás. Tényleges katonai szolgálatot teljesített Bardejovban, amikor kitört a Szlovák Nemzeti Fel­kelés. Štefant nem kellett'ver­buválni, néhány katonatársával és egy tiszttel együtt csakha­mar átallott a felkelőkhöz és a Kvetinsky-féle partizáncso­porthoz csatlakozott. — Amikor 1944 szeptembe­rében elárulták két hadosztá­lyunkat és a németeknek si­került körülzárni bennünket, többedmagammal áttörtem a nácik záróláncát — folytatta Miklovič a múlt emlékei kö­zött keresgélve — Hadművele­ti területünket áttettük Privi- gye, Handlová és Čremošné tér­ségébe, ahol sikeres gerilla- és kártevő tevékenységet folytat­tunk. December 4-én mégis el­fogtak az országbitorlók és egy Drezda melletti lágerbe hur­coltak, ahol sárgán foszforesz- kálő festékkel a KGSB kezdő­betűket pingálták mundérunk­ra (Kriegsgefangener Slowa­kischer Bandit, vagyis: hadifo­goly szlovák bandita). Ezen ismertetőjel ellenére is kere­ket oldottunk, de a mindent behálózó náci kémelhárító szol­gálat pribékjei újból lecsaptak ránk. így kerültem a csehor­szági Chomutovban rögtönzött büntetőtáborba. És jóllehet lö­vésre kész géppisztollyal fel­szerelt SS-őrök vigyázták min­den mozdulatunkat, kényszer- munka közben .megint csak nekiiramodtunk. Csupán ketten kerültünk ki a sortűzből élve, de az utolsó pillanatban nagy- szombati bajtársamat is halá­los lövés érte. Egyedül bujdos­tam tehát űzött vadként virág­zó fák között étlen-szomjan, közel a kétségbeeséshez, amíg végre felvirradt a nagy nap: a felszabadulás. Mire elült a nagy vérorkán, Štefan Miklovič is visszatért eredeti foglalkozásához, vasúti páiyamunkásnak. 1948-ban már Komáromban találjuk, ahol a Februári események idején fegyveres készültséget szerve­zett a szocializmus vívmányai­nak védelmére. Szeredre ke­rült és megnősült, majd az ot­tani akciós bizottság alelnöke és a Fasisztaellenes Harcosok Szövetségének titkára lett. 1950-ben kiemelték eredeti foglalkozásából 5 havi tervezői iskolába küldték! A főiskolát mint közgazdász hagyta el, majd 10 évig működött osz­tályvezetői minőségben a Szlo­vákiai Tervbizottságnál. Jelen­leg a Doprastroj nemzeti vál­lalat helyettes igazgatói tiszt­ségét tölti be. Lakhelyén, az „500 lakásegy­ség“ nevű városnegyedben Govinda Pillái újságíró, az ttsszindiai' Ifjúsági Szövet­ség vezetője, a DÍVSZ al­elnöke cikkében az Indiá­ban folyt országépítés pro­blémáival és az ifjúság sze­repével foglalkozik. „Hosszú utat kell megten­nünk, sok kitérő vár még ránk, mielőtt a többiekkel együtt elfoglalhatjuk helyünket a ci­vilizáció és az emberi haladás élvonalában. És sietnünk kell, mert kevés időnk van, s a vi­lág egyre gyorsabb ütemben változik“ — Dzsavaharlal Ne­in u („India felfedezése“ — 1945). Több mint 18 esztendő telt el Nehru sürgető felhívása óta. Ez a sürgető felhívás ma is érvényes, méghozzá nemcsak Irtdia, hanem Ázsia, Afrika és Latin - Amerika valamennyi, nemrégiben függetlenné vált országa számára. Nehru szavai Indiában a nép és az ifjúság összes rétegét felszólították, hogy cseleked­jék hazánk érdekében. A sok­évszázados szolgaság minden téren rendkívüli elmaradottsá­got eredményezett. A lakosság több mint 75 százaléka a föld­művelésből el. A feudalizmus hatalma és a földtulajdon feu­dális felépítése miatt azonban nem lehetett korszerű alapokra helyezve fejleszteni a mező- gazdaságot. Megrekedt a nem­zeti kultúra fejlődése. írástu­datlanság, betegségek, munka- nélküliség és nyomor — ezzel „ajándékoztak" meg az ango­lok oly sok millió indiait. SÚLYOS PROBLÉMÁK India gazdasági fejlődése e nehéz- és alapanyag-ipar meg­alapozásán kívül erőteljesen igényli a mezőgazdaság tény­leges újjászervezését, hiszen ez a gazdasági ágazat adja nem­zeti jövedelmünknek csaknem felét és tőle függ lakosságunk hetven százalékának életszín­vonala. Továbbra is súlyos problémát jelent a munkanélküliség. P. C. Mahalanobis professzornak, a központi kormány statisztikai tanácsadójának a Tervbizottság tagjának becslése szerint 20 millió indiai napi egy óránál, további 27 millió pedig napi két óránál kevesebbet dolgozik. A lassú fejlődésnek az a fő oka, hogy Indiában független tőkés gazdaságot akarnak fel­építeni. És mi több, ezt úgy teszik, hogy nem lépnek fel eléggé határozottan a külföldi Imperialista tökével szemben, nem hajtják végre a radikális földreformot, sok tekintetben függnek a gazdag emberektől. AZ IFJÚSÁG SZEREPE Az indiai ifjúság ebben a helyzetben arra törekszik, hogy megoldást nyerjenek az ifjú­ságot közvetlenül érintő pro­blémák. A közoktatás, a mun­kalehetőség, az egészség, a szórakozás, a fizikai és szel­lemi képességek fejlesztésének lehetősége — ezek a főbb pro­blémák, amelyek közvetlen kö­zelről érintik az ifjúság életét. „Sietnünk kell" Kétségtelen, hogy az utóbbi évek, s elsősorban az ötéves tervek során volt bizonyos fej­lődés ezen a téren, de ez édes­kevés a szükségletekhez ké­pest. Másrészt sokkal többet lehetne tenni, s ezért véleke­dik úgy az indiai ifjúság, hogy igen kevés idő áll a . rendelke­zésére, s mindent meg kell ten­ni annak érdekében, hogy or­szágunk az ifjú. nemzedék vá­gyainak, törekvéseinek megfe­lelően épüljön. Fontos feladat az oktatás új­jászervezése és a technikai oktatás előtérbe helyezése. Ami az oktatás tartalmát ille­ti, nemzetinek, demokratikus­nak és világinak kell lennie. A munkanélküliség a legsúlyosabb probléma. Mindenképpen biz­tosítani kell nékünk, s elsősor­ban ifjúságunk számára a tel­jes foglalkoztatottságot. Ilyen körülmények között rendkívül bonyolult az ifjúság és az ifjúsági szervezetek sze­repe az or’szágépítés munkájá­ban, hisz különböző jellegű te­vékenységeket kell szorosan összehangolnia. EGYRE SÜRGETŐBB AZ EGYSÉG Szinte felesleges hozzáfűz­nünk: míg a társadalom azt várja az ifjúságtól, hogy fel­készüljön a holnapokra, addig az ifjúság azt várja a társada­lomtól, hogy megteremtse szá­mára a szükséges élet- és mun­kafeltételeket. Az indiaiak, akárcsak a vi­lág bármely más népe számá­ra rendkívül fontos, hogy fenn­maradjon a béke, érvényesül­jön a békés egymásmelleit élés, megvalósuljon a leszere­lés, hisz ez nagymértékben se­gíti az országépítés munkáját. Itt nemcsak a nyugalomról van szó, hanem arról is, hogy a leszerelés sok millió dollár, font, rubel stb. ál Ipa a békés fejlődés rendelkezésére. Az Összindiai Ifjúsági Szö­vetség 1960 áprilisi tanácsülé­se alkalmával rnemorartdumot küldött az Indiai Tervbizott­ságnak, amely konkrét javas­latokat tett az ifjúság helyze­tének megjavítására az ötéves terv keretében. Az indiai fiatalok a nagysze­rű antiimperialista harcok örö­Miklovič elvtárs több év óta nemcsak élénk aktivista-tevé­kenységet fejt ki, hanem az utcai bizottság bizalmijává, majd elnökévé is kinevezték. Részt vett ugyancsak a Brati- slava-Nivy-i körzet iskolabi­zottságának nevelőmunkájában, ahol a szülők méltó „helyette­seként“ vette oltalmába a gyak­ran lejtőre jutott fiatalokat. Kirándulásokat, társasjátéko­kat, táborozásokat szervezett a fiatalok szórakoztatására: — Most már igazán minden „titkomat“ ismerik az elvtár­sak — szabadkozott nagyot fújva. — Kívánnak még vala­mit tudni? — Igen, még valamit szeret­nénk kérdezni: ha megválaszt­ják, mit vár a nemzeti bizott­ságok bővített hatáskörétől és jövendő munkásságától? — Nézetem szerint csak ak­kor fejthetnek ki sikeres te­vékenységet, ha a nemzeti bi­zottságok munkájából a lakos­ság széles rétegei is kiveszik részüket. — Viszontlátásra! — köszönt el tőlünk Miklovič elvtárs, mert Komáromban magyarul is meg­tanult. K. E. kösei. Az indiai ifjúság támo­gatja az összes nemzeti felsza­badító mozgalmat. Az ország újjáépítésében játszott szere­pe elválaszthatatlanul összefo­nódik az imperializmus, a gyar­matosítás és a gyarmati múlt maradványai ellen vívott har­cával. Ilyen körülmények kö­zött az ifjúság különböző ré­tegeinek egysége az országépí­tés munkájában mozgósítólag hat az egész indiai társadalom­ra. Érdemes újra felidézni Ne­hru miniszterelnök szavait: ......sietnünk kell, mert kevés időnk van, s a világ egyre gyorsabb ütemben változik“. ▼ i it iJ IQ ény Az idei turistaidény kezde­téig több mint 38 millió koro­nát fordítottak épületek beren­dezésére és rendbehozására. Fokozatosan átadnak rendelte­tésének öt új motelt és 15 nemzetközi színvonalú auto- campingef 5000 férőhellyel. A külföldi utasforgalomra va­ló felkészülést tegnap az utas­forgalmi kormánybizottság tár­gyalta meg. A nyári idényig az átmeneti szállodákban a férőhelyek szá­ma 15.000-el növekszik. A nyá­ri szünidő folyamán a főiskolai internátusokban 7240 szállás­hely válik szabaddá, ennek több mint a fele Prágában. A nemzetközi szállodák és a vendéglátóipari üzemek a nyá­ri idényre nagyobb számú mun­kaerőről gondoskodnak.. Csak Prágában több mint 700 új al­kalmazottat vettek fel. A turistaforgalom növekedé­se következtében az év kezde­tétől május 17-ig Magyaror­szágról 252.000 látogató érke­zett hazánkba. TEVÉKENY FIATALOK A körösi fiatalok 140 bri­gádórát dolgoztak le az ál­lami erdőgazdaság pelsőci részlegén. Több mint 4 ezer facsemetét ültettek el. így hozzá járultak az erdőgaz­daság tervteljesítéséhez. A brigádmunkán szerzett pénzösszeget jól használták fel. A legszorgalmasabbak Szabó Rózsa, Drenkó János, Fábián Márton, Zsemlicska Katalin, Benő Erzsébet és Sikur László voltak. Fábián Lajos, Kőrös SEGÍTIK A FIATALOKAT Rozgony községben (kas­sai járás) a CSISZ-szerve- zet eddig nagyon gyengén működött. Nem volt helyi­ségük. ahol összejöhettek volna. A köröknek nem volt vezetőjük. Az idén rendbe- lioztak egy helyiséget és most gyakran összejárnak a fiatalok színdarabokat tanulnak be, Dzsessz-zene- kart is szerveztek és a TV- műsort is közösen nézik meg. Mató Pál, Kassa TALÁLKOZÁS MACS JÓZSEFFEL A bätki CSISZ tagok meghív­ták Mács József szlovákiai írót, aki a falu szülötte. A fiatalok lelkesedéssel fo­gadták és az író kedvesen elbeszélgetett velük. Ismer­tette a most készülő regé­nyét, melynek címe: Vala­kihez tartozni kell. A fel- szabadulás utáni időszak­ban játszódik le. A rimaszombati AKI ta­nulói jól sikerült esztrád- müsort rendeztek Bordás tanító elvtárs segítségével. Balog Ilona és Keres taní­tók is sokban segítségére voltak. Az énekkart Lévai tanító elvtárs vezette. Na­gyon tetszett a Baba jele­net és a Nagy leleplezés című jelenet is. Jó alakí­tást nyújtottak Oláh Erika, Komlóssy Éva, Mucsik A. és Lipták I. Gál Anna, Bátka MEGKÉSETT HlR MAGYARBÉLRÖL . A pionírszer- vezet alapítá- sának 15. év- Jjpriír fordulóját Ma- 1^ I > gyarbélen is ' méltó keretek között ünnepelték meg. Is­kolánk tanulói még március elején nagyszabású hulla- dékanyag-gyüjtést rendez­tek. Az eredmény a követ­kező: 669 kg rongy, 475 kg papír, 356 db palack és 123 mázsa hulladékvas. A pio­nírok 1200 brigádórát dol­goztak le, sporttelepet épí­tettek és tisztogatták az iskola környékét. A tanulók nagyszabású sportdélutánt rendeztek. A legtöbb pon­tot Blaho Sándor, Ürge László, Fülöp László és Seres Vilmos szerezte. A lányok közül pedig Mucska Vera, Tóth Júlia és Fodor Éva. A szikrák avatása is sokáig emlékezetes maradt. Katona Róland, Magyarbél GALÄNTAI LEVÉL Az iskolánk CSISZ-szer- vezete vetélkedőt rende­zett. A versenyzőknek iro­dalmi, történelmi, sport­kérdésekre kellett válaszol­niuk. A legtöbb pontot elé­rő versenyző a döntőbe ke­rült, melyet a helyi kultúr- házban rendeztünk meg. Szeretnénk, ha másutt is követnék példánkat és is­kolák közötti vetélkedőt rendeznénk. Keppert József, Galánta LEGYÜNK MÁSOK, MINT A TÖBBIEK — mondta nálunk Cselényi László, az ismert fiatal szlovákiai magyar költő. Mi valóban megszívleljük sza­vait. Arra is buzdított min­ket, hogy klubot alapítsunk és ne csak a kötelezettsé­geknek tegyünk eleget, ha­nem mindig ennél többet tegyünk. Megemlékezett a Jókai napokról is, amelye­ken iskolánk tanulói közül Vavrík Éva és Fucin Magda is résztvesznek. Zagyi Hona, Rozsnyó LOSONCON IS ÜNNEPÉLYES KERETEK KÖZÖTT adták át a sze­mélyazonos­sági igazolvá­nyokat. Az ijn- nepi beszéd után kultúr­műsor következett. A leg­szebben Vilhan Erzsébet és Rákos József szavalt. Fodor Éva kitűnő zongoraszáma után osztották ki a sze­mélyazonossági igazolvá­nyokat. A fiatalok tudatá­ban vannak annak, hogy alkotmányunk nemcsak jo­gokat biztosít számukra, hanem minden polgárra kötelességeket is ró. Bencsik Jenőné, Losonc GORTVA1 TUDÓSÍTÁS A gortvaíak nagyon örül­nek a szép új művelődési otthonnak, amely társadal­mi munkával jött létre. Nemrég a konrádovcei szín­játszó-csoport vendégsze­repeit itt. Dobozi: Holnap folytatjuk című kétfelvo- násos darabját adták elő nagy sikerrel. Az előadást táncmulatság követte. Gyurcsik Mária, Gortva MI ÚJSÁG CSABON? A csábi fia- talok szeret- -y nék, ha emel- kedne a kultu- II j, , rális élet szín- vonala. Nagyon hiányzik, hogy a faluban nincsen megfelelő kultúr­otthon. A színjátszó-cso­port ezért nagy nehézsé­gekkel küzd. Nemrég azon­ban mégis sikerült előadni a Kubo című háromfelvo- násos vígjátékot. Nagy há­lával tartozunk Filip József elvtársnak, aki a darabot betanította. Bízunk abban, hogy a falu népe összefog és társadalmi munkával felépíti a kultúrotthont. György Ilona, Losonc KOMÁROMI TUDÓSÍTÁS Aki figyelemmel kíséri a komáromi hajógyár tanu­lóinak életét, meggyőződ­het arról, hogy csaknem minden péntek délután ösz- szejönnek és kérdés-felelet délutánt rendeznek. Nagyon szerétjük ezekét a délutá­nokat. Tóth József, Komárom A BODVAVENDÉGI FIATALOKRÓL Még mindig szívesen em­lékezünk vissza a gazdag kulturális műsorra, melyet a fiatalok rendeztek, külö­nösen a „párnás táncra“, melyet Cséplő Matild, és Túróczy Gabriella lejtettek. Gyakrabban szeretnénk ilyen rendezvényt látni. Balázs Albin, Bodvavendégi SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Camon: Küldje be a szer­kesztőségünkbe a címét, hogy bővebb félvilágosítást nyújthassunk. Tanácstalan: Szlovák is­kolába természetesen fel­veszik, forduljon közvetle­nül a következő címre: Zdravotnícka škola Bratis­lava, Nedbalová ulica. SZÍVESEN LEVELEZNÉNK: Sebők Erzsébet, Sajóbá- bony, Kossuth Lajos u. 24 sz„ 17 éves; Borcsay Kál­mán és Lassauer Tibor, Veszprém 2 II. épület 1.5 sz; Saródi Zsuzsanna, Szom­bathely, Kossuth Lajos u. 3 sz; Győrfy Zsuzsanna, Szombathely, Thököly u. 12 sz; Novák Józsefné, Zala­egerszeg,1 Kossuth u. 33 sz; Szőllősi Anna, Végegyháza, Dózsa György u. 47 sz., 16 éves; Bálint Gizella, és Lamp Mária, Budapest V. kér. Váci utca 47 sz., 20 éves; Mesterházi Valéria, Komárom, Ady Endre u. 22 sz., 17 éves; Lahocsinszky Gabriella, Kazincbarcika, Vegyipari Technikum; Ta­mási Mária, Budapest, Cso- konay u. 28 sz; Jenesei Éva, Kazincbarcika, Dimitrov u. 1 sz„ 16 éves.

Next

/
Oldalképek
Tartalom