Új Ifjúság, 1964 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1964-04-21 / 16. szám

> L wr ...... ~ —~ áj^ ■ wMM W MM M I W I II EEŕ éot?eľ ezeltitt, 1870. április 22-én született V. h Lenfyf 990k a váltás, a népek tartaléka f írók Leninről MÁSFÉL ÉVTIZEDES PIO- Nl RMOZGALMUNK AT kö- ezöntjük e napokban. Jelentős esemény ez gyermekeink egy­séges szervezetének életében. Ezekben az ünnepi napokban az iskolákon, családokon, CSISZ-szervezeteken kívül az egész társadalom figyelme is fokozott mértékben irányul a gyermekek felé. Ez érthető Is, hiszen a jubileum mint min­dig, most is számadásra kész­tet Ügy gondoljuk, — a hiá­nyosságok ellenére is — a Csehszlovák Ifjúsági Szövet­ség a jól végzett munka ér­zésével tekinthet vissza az elmúlt tizenöt esztendő ered­ményeire. Az évforduló soka­kat gondolkodásra késztet miképp lehetne még jobbá, érdekesebbé, vonzóbbá tenni a pionírszervezet munkáját. Sok szó esik a formalizmus­ról és egyéb problémáról is. A problémák nyílt feltárása csak segíthet. Tény dolog, hogy az elmúlt másfél évtized alatt gyökeres változásokon ment át egész társadalmunk és ez kihatott a legfiatalabb váltás életére is. Ezért a múltban bevált munkamódsze­rek nem biztos, hogy kielégí- tőek már a jelenben. Mindig az újat kell keresni. Az élet hét mérföldes csiz­mákkal rohan előre, ami elég ma, feltétlenül kevés lesz holnap. A jó nevelőnek, veze­tőnek ezzel mindenesetre szá­molnia kell. Az alapok leraká­sánál dől már el a legtöbb esetben a mű sorsa, vagy le­galábbis döntő mértékben be­folyásolja azt. így van ez hatványozott mértékben a leg­komplikáltabb és legtitokza­tosabb „műnél“ is, az ember­nél. Sajnos, nagyon sok eset­ben pionírvezetőink nem tu­tak. így fognak egyszer a mai gyermekek is ránk emlékezni. Tehát tőlünk függ, hogy jó­ban-e vagy rosszban. Ilyen az élet törvénye. Az ember csak akkor éli le helyesen az éle­Pionírjaink életében fon­tos helyet tölt be a turiszti­ka, kirándulá­sok, táborozá­sok s általá­ban az üdülés. Évente sokezer gyerek tölti így a nyarat, mint ahogyan azt képünk is bemutatja. A pionírtábo­rokban eltöl­tött napok ma­radandó em­lékként élnek továbbra is. datosítják ezt a tényt, ma­gukra hagyják a reájuk bízott pionírokat, nem foglalkoznak velük úgy, ahogy azt ők meg­érdemelnék. Mi felnőttek, szeretünk em­lékezni apáinkra, nagyapáink­ra. Tiszteljük munkájukat, azt, amit maguk után hagy­hnnifimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiüiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiniuiiinni tét, ha az munkával és tet­tekkel teli. A mai gyermekek, ha fel­nőnek velünk együtt dolgoz­nak májd, vagy folytatják a mi általupk megkezdett mun­kát. A mi felelősségünk abban van, hogy jó talajt készítsünk elő munkájuk számára. A jövő a gyermekeké. Gorkij szavai­val élve „ök a váltás, a népek tartaléka, a legtörvényesebb örökösei mindennek, ami már elkészült vagy készülőfélben van". Sok értékes tapasztalatot szereztünk az elmúlt tizenöt év alatt a pionírok sokoldalú kommunista nevelése terén. A jó tapasztalatok átadása lenne most a fontos, hogy ne legyenek lemaradozó csapa­tok. Sok, nagyon sok jó veze­tőre lenne szükség s a CSISZ szervezetek szebben nem is ünnepelhetnék az évfordulót, mint azzal, hogy ezeket a ve­zetőket felkészítsék további munkájukra. Nem akarunk ünneprontók lenni, ha a hiányosságokról is beszélünk, hiszen ezek feltá­rása és kiküszöbölése többet segíthet a jubiláns mozgal­mon, mint sok száraz dicsérő szó. Felül kell vizsgálni a gyermekek szervezettségének egyes helytelen felfogásait, valamint azt miért van még itt-ott fennakadás a CSISZ és az iskolai szervek együttmű­ködése terén stb. A pionírszervezet sok szép akció lebonyolításával dicse­kedhet, de mégis előfordul, hogy egyes akciók nem veszik figyelembe a gyermekek egyé­niségét. Ezért mondjuk, hogy az évforduló ne legyen csupán az elvégzett munka sereg­szemléje, hanem igyekezzen fokozni minden vezető és pionír kezdeményezését és önállóságát. S. Gy. tmwm m 1 ;«i Irl m.- ” •i£* <!« . í­. . -.••.•.w ............•••---------------­- ťv-X'V-ý . * • ••• •• .............■ ... iv., •> •, •. -y. • 5-.V- : ke*:” Mai pionírszervezetünk közvetlen örököse annak a mozga­lomnak, amelyet a CSKP már az első köztársaság idejében a gyermekek számára szervezett. Képünkön a Vörös Pionír című újság 1928. novemberi számát látjuk. A cenzúra ala­posan megnyirbálta a lap első oldalát. Féltve őrzött kincs — Láttam, — mondja a fekete hajú Marienka Husárová, aki az első padban ül. — Bizony láttam, az orosz feliratú zászlót. A nyolcadikosok vitték május 1-én. Hogyan került ez a zászló 30 évvel ezelőtt ide, Kézsmárk- ra, ebbe a Tátra alatti kisvárosba? Egyszer karácsony után a Spartakusz vörös cserkészei és szüleik nagy napot ünnepeltek. Moszkvából eljött Zsuzsa Lakacsova. A munkásotthont kidíszítették, a legszebb helyen ott piroslott a felirat: „Lenin élt és müve örökké élni fog“. Az egész terem Zsuzsa felé nézett. A pionír díszőrség tisz­telgett. Zsuzsa a1 vörös pionírzászló mellé állt, amelyen a kö­vetkező felirat volt olvasható: Bugy vszedga gotov! A kézs- márki pionírokat üdvözlik a moszkvai Anyicka utcai iskola pionírjai. A kézsmárki pionírok a zászló alatt ünnepélyesen tettek fogadalmat. És ugyanúgy, mint ahogy szüleik vörös zászlókkal meneteltek május 1-én, a kézsmárki pionírok is saját zászlójukkal vonultak föl. Természetesen a rendőrökre és a gazdag urakra úgy hatottak ezek a vörös zászlók, mint a vörös posztó a bikára. Egy nyári napon a rendőrök majd­nem elkobozták a moszkvai vörös zászlót. Ez 1935. szeptem­ber 2-án történt. Ezen a napon 1914-ben megkezdődött az első világháború és ezért ezen a napon a kommunisták és békét akaró becsületes emberek tiltakoztak a második impe­rialista világháború előkészületei ellen. „Nem akarunk hábo­rút, megvédelmezzük a békét!" Ilyen feliratú táblát hordoz- gatott egy Pavol Kiaga nevű pionír. A csendőrök azt remél­ték, hogy sikerül a gyermekektől elkobozni a zászlót. De tévedtek. A pionírok kézröl-kézre adtak a zászlót és amikor a csendőrök már azt hitték, hogy a kezükben van, a gyere­kek mindig függésén kisiklottak kezük közül és hangosan kinevették a dühös csendőröket. ' A kézsmárki városháza előtt majdnem ezer ember gyűlt össze és mind izgult a pionírokért. Kinevették az izzadt csendőröket. A moszkvai vörös zászlót á kézsmárki pionírok megmentették. Kitört a háború. A fasiszták Szlovákiában is szétterpesz­kedtek És amikor 1945. január 27-én a Szovjetunióból Kézsmárkra érkezett az 1. csehszlovák brigád, másnap pedig a Vörös Hadsereg, hetven kézsmárki jelentkezett az ezred síelő osz­tagába. Ezek közül az első negyven, akik a Mikulás körüli harcokban tüntették ki magukat, az egykori pionírok közül került ki, a szívükben hordozva a moszkvai zászló vörös színét. J U. L „Lenin rokonaihoz írott levelei világosan, láttatják az elmélet és gyakorlat egységét. Emberi és személyes vo+ natkozásban láttatják, és ezért ezek a levelek értéke« adalékai az ember életrajzának, aki egész életével a Jö­vőbe vetítette • holnap szocialista emberének képét". Henri Barbuss« „Vonakodom elfogadni a történelem „nagy ember“-feli> fogását, de ha arról van szó, hogy kik a legnagyobb em- berek a világ folyása óta, azt el kell ismernem, hogy Lenin legalább Is a nagyon nagyok közé tartozik". H. G. Wells „A hatalom csúcsán ilyen vllágosfejünek és hűvösnek maradni, csak a tiszta eszmék emberének adatik meg, aki egyben maradéktalanul realista is, semmiféle ábrándkép el nem csábítja“. ­Emil Ludwig „El fog jönni az Idő, már látom azt a napot, amikor Leninnek, ennek a lángeszű embernek, szobrot emelnek Londonban". Bemard Shaw „A halál fekete körvonala még élesebben emeli ki je­lentőségét a nagyvilág szemében: hogy ő az egész világ dolgozó népének vezére volt“. Makszim Gorkij A bácsika megáll a bronzszobor előtt, s csende­sen odaszól unokájának: — Látod, Pe­tya? Nem szól többet, minek is — okos kis­fiú ez, az iskolában, már az első osztály­ban is megtudott any- Ž nyit Iljicsről, amit az _■ ilyen gyereknek tud­nia kell. Meg aztán a tanító bácsik szebben is el tudják magya­rázni, mint a maga­fajta egyszerű, nyug­díjas moszkvai mun­kás™ Csak állnak ott, to­vább is, egy-két per­cig, szótalan. A mú­zeumban csend van; Iljics is, tekintetével szól csupán. Az öreg­ember felpillant reá, motyog valamit és szorosabban fogja meg a kis kezet. Tü­relmes kisfiú Petya, nem húzza, vonszolja tovább. Nagyapa kö- hécsel, még hümmög — emlékek rajzanak, évtizedek mélyéből szállnak fel, még hal­ványan, mint pára a kútból, majd egyre tisztábban, élesebben. Hóba merült falu... Fázó, vörös kezek... Köhögő öregasszony... Kis darab ke­nyér... Végtelen álldogálás gyárkapuk előtt... Katonaposz­tó... Fegyver... Menetgyakorlat... Lövészárok... A cár atyuska ké­pe... Tisztek magasból hulló gőgje... őrmester ordítása... korbácsos keze... Meghajlott hátak... Suttogó katonák... És cédulák a fejvánkos alatt... Gyűlés... Nehezen feltörő sza­vak... Fojtott lázongás... És zengőzúgó forradalom... S egy név, amit akkor hallott elő­ször... Ami azóta is kíséri éle­tét.,. Egy név, ami értelmét megnyitotta... Ami melegen, bíztatóan szólt csatában és a munkapadnál... Neve egy em­bernek, akit színről-színre So­hasem , látott, mégis ott volt küzdelmeiben, örömében, gyá­szában, ujjongásában... Elkí­sérte, ifjúsága éveitől egészen mostanáig. S itt van e percben is... Nemcsak e bronzszoborba merevült vonások, de élő em* lékek. S szava, üzenete. Itt van és itt marad, még akkor is, amikor ő nem lesz már s, az unoka lépéseit kíséri majd... És vezeti és ő fogja majd azt a kis kezet, mint ahogyan min­denkit, egy egész népet, kézen- fogott... Ezt gondolta talán, ki tudná biztosan? Nem láthattam ko­ponyája mögé. Hanem a szo­borra sugárzó pillantása s egy lassúdan gömböiyödő könny­csepp, beesett szemének ár­nyékában — efféle gondolatok­ról tanúskodott. — S a hangja is, ahogy a múzeumi csendben odaszólt megint az unokának, két halk szava, mely mintha minden gondolatát, emlékezé­sét kifejezte volna: — Látod, Petya... > Aztán ellépegettek. ' y Barát Endre i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom