Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-11-12 / 45. szám

*/*A//""'*""*'S"S"SS‘r""S""S/fSŕfS/SS/S//////SS/SSSJ,SSSSSStrS/SS/SS/SSSSSSSS*ťSSSS/SSSSS/SfSSSSŕSŕSSAŕ*SSSffSfSSSSŕSSlŕSSSfS* Budafeft-Orfzájjház A pesti Dunapart egyik leg­komolyabb s leghíresebb épülete az Országház. Komor szürke falai közelről keveseb­bet mutatnak, mintha távolról nézi a szemlélő. A magyar fő­város egyik ékköve: monumen­tális, hatalmas épület. Épít ő - müvészeti összhangja lenyűgö­ző, szimmetriája távolabbról bontakozik ki. Kíoülröl-közelről egyszerűen áttekinthetetlen, csak kis részét láthatja valaki. A hatalmas gyönyörű épüle­tet 1884-ben kezdték építeni és 1902-ben adták át rendelteté­sének, de még bizonyos részeit tovább építették. Azóta egyik szimbóluma s egyik legnagyobb nevezetessége Budapestnek. Alig van prospektus, útikönyv, amely Magyarországról jelenik meg, hogy a neogótikus stílus­ban épült parlament ne szere­pelne bennük. Azóta sokan megismerték már, sokan látták. Ha egy utazási irodában képen mutatják, nem is fontos, hogy elolvassák az alatta levő szöve­get, mindenki tudja, hogy Bu­dapestről van szó. Egy híres niagyar építész, Steindl Imre tervei szerint alkották. A kor­hoz viszonyítva szupermodern technikai eljárásokkal folyt az építkezés és mégis művészetet, tengernyi szépséget öntöttek a falakba. Az egész épület hossza 268 m, szélessége 118 m, ma­gassága pedig majdnem 100 m. Száz nagy terme van a niagyar Országháznak, közel 20 ezer négyzetméteren terül el. A Du­na közvetlenül tükrözheti visz- sza alakját, mert hiszen telje­sen a partján fekszik. Kívülről nézve is lenyűgöző, felejthetet­len látvány, teljességgel építő­művészen komplexum. Milyen lehet hát belülről? Ki ne lenne erre kíváncsi? A világ egyetlen parlamenti épülete, amiben dolgoznak és fontos állami hivatalok foglal­nak helyet. A termeket és a benne levő szobákat tehát ala­posan kihasználják. Nemcsak az országgyűlési hivatalok, ha­nem az elnöki tanács irodái is benne foglalnak helyet. Hogy a munkamenetet kellőképp biz­tosítsák, nem akármikor lehet bejutni az épületbe. Hosszabb várakozás után udvarias parla­mentörök kíséretével mégiscsak bejuthattam a tizenkettes szá­mú kapun. Ide belépni hosszú időre szóló élményt jelent. Ko­moly, ünnepi hangulat, az arany ragyogása és a márvány hűvös leheleté mindenütt. A bársony sőt ét piros alkonyati képet va­rázsol s teljesen különálló at­moszférát teremt. A folyosókon süppedő szőnyegek szintén bí­bor színűek. Áthaladva a bejá­rati folyosón, nemsokára a ku­polacsarnokban 'találjuk ma­gunkat. 96 méter magasságban emelkedik a fejünk fölött, fres­kóit több magyar festőművész festette, Lótz Károllyal az élen. A parlament freskói világhí­rűek. Svéd, francia és olasz karrarai márványból képezték ki a falakat. A kupolaterem aranydíszítéseihez 40 kg ara­nyat használtak fel, az egész épületben pedig két mázsát nyomnak a tiszta arany díszí­tések. A művészi szempontból is értékes, fekete-szürkés svéd gránitoszlopok tartják a kupo­lát. Ilyen oszlop csak 12 létezik a világon. Nyolc a magyar Or­szágházban, négy pedig Lon­donban az angol parldmentben található. Arany és bársony és márvány köröskörül. A művészi értékek garmadával sorakoz­nak, freskók, szobrok, külön­böző faragványok, elképesztő értékű bútorok, szőnyegek, go­belinok. £s még arról is neve­zetes a kupolacsarnok, hogy egy évben egyszer az úttörőké. Karácsony estéjén itt állítják fel az óriásfenyöt és rendezik meg az úttörők karneválját. Ilyenkor az elnöki tanács elnö­ke találkozik az úttörőkkel, több, más kimagasló funkciót betöltő egyénekkel együtt. Mű­vészeti szépségéről még annyit, hogy 450 allegorikus szobor dí­szíti a kupolacsarnokot. Az országgyűlés társalgóján át az országgyűlés termébe vezet az út. A kupolacsarnok két részre osztja a parlament épületét: alsó és felső részre. Az alsó részen van a mai or­szággyűlés terme, a valamikori alsóház. a felső részen pedig e9U ugyanolyan terem, a vala­mikori felsőhöz. Az alsóházban választott képviselők foglaltak helyt, a felsőházban elsősorban papok, utána nagybirtokosok, iparmágnások. A felsőhöz szen­tesítette az alsóházban hozott törvényeket, javaslatokat, A z országgyűlés terme vi­haros és alkotó ülések tanúja. Az elnöki emelvény előtt félkörben amfiteátrum- szeruen sorakoznak a támlás székek. Középen hosszú ovális asztal, a parlamenti gyorsírók asztala. Az erkélyeken újság­írók foglalnak helyet és meg­hívottak, akik nem tagjai az országgyűlésnek. Minden szék előtt kis asztal névjelzéssel. Az országgyűlés minden tagjának i külön asztala és helye van név­jelzésekkel. A vezető már is­merős itt. Messziről mutatja Kádár János és Münnich Ferenc helyét. A parlamentár az elnöki emelvény lépcsőin halad fölfelé és a karzat egy pontjára teszi mutatóujját. Figyelmeztetnek: nézzek oda. Egy golyó nyoma látszik itt, egy viharos képvi­selőházi ülésen történt az egész. Amikor még az első világhábo­rú előtt a hadikiadások emelé­sét követelte gróf Tisza István, egyúttal ez jelentette az ország militarizálását, az egyik balol­dali képviselő Kovács Gyula revolvert rántott elő és rálőtt. Tisza István nem halt meg, a karzat megfogta a golyót, csak a lyuk maradt meg a mai napig. Később gyilkolták meg öt a polgári demokratikus for­radalom előestéjén. Mi minden történhetett ebben ya teremben, milyen éles viták és felszólalások.1 Mennyi javas­lat és bírálat a felszabadulás óta és az újjáépítés korszaká­ban! Az emelvényen levő elnöki csengő, ha beszélni tudna, so­kat mondhatna el erről. BAGOTA ISTVÁN LESZÁLL AZ ÉJSZAKA... Minden nagyvárosnak meg­van a maga sajátos éjjeli éle­te, amely többnyire a város földrajzi fekvésétől, jellegétől és idegenforgalmától függ. Kai­róban például vagy Beirutban a nappali hőség folytán csak este kezdődik az igazi élet. Megelevenednek az üzletek, a bazárok, az éttermek és mula­tóhelyek, nyüzsög a nép az ut­cákon. Kinek is volna kedve 40 fokos hőségben kávéházban „gőzfürdőzni“ vagy a perzselő nap tűző sugarai alatt bevá­sárlásokat végezni? Párizsban, Berlinben, Budapesten, Bécs- ben is élénk éjjeli élet lüktet, de a „korhelyek“ javarészét itt idegenek alkotják. A város dolgozói viszont nagyjában úgy élnek, mint másutt: idejében lefekszenek, hogy idejében kel­hessenek. Ilyen világméretű összeha­sonlításokból kiindulva elhatá­roztuk, hogy éjszakai portyá­zásra lendülünk Kassán, Kelet- Szlovákia metropolisában. — Köztudomású, hogy a város szinte napról napra fejlődik. Rohamos iparosodása nagysza­bású építkezéseket von maga után. Fontos vasúti gócpont, földrajzi fekvése előnyös. Sok a fiatalság, számos iskolája és főiskolája van. Az utcák for­galma nőttön-nő, a főutcán es­te nyüzsög a nép, a fiatalság. Korzóznak, csevegnek, nevet­gélnek, egyesek udvarlásra „szakosítják“ magukat. De amint a dóm tornyában az óra elüti a nyolcat, amint a város­ra ráborul az este, fokozatosan elnéptelenednek az utcák. Ki­ki hazasiet, hogy másnap fris­sen munkába állhasson. Csu­pán szombaton és vasárnap van önkéntes „kimenő“, amikor mindenki műsorról gondosko­dik. A családos emberek ott­hon szórakoznak, a fiatalok kint. Ilyenkor a mozik pénztára előtt hemzsegnek a film rajon­gói. Legalább 90 százalékuk az ifjúság soraiból való, hiszen olcsó, kellemes és tanulságos szórakozást élveznek pénzü­kért. Az előadások befejeztével újra benépesednek az utcák. Igyekeztünk felkeresni azokat a helyeket, amelyek a fiatalok műsorának második „számát“ képezik. Áz Európa-kávéházból már messziről kihallatszott a tánc­zenekar dobjának egyhangú, tompa puffanása. Benyitunk, de alig kapunk helyet. Szombat van? A túlsúlyban lévő fiata­lok között sok a kissé idősebb korosztály is. A legtöbb asz­talnál kávét szürcsölnek, egye­sek rummal vidítják fel a feke­te folyadék szomorúságát, itt- ott bort is fogyasztanak. Nem baj, hogy a zenekar nem ját- sza a legmodernebb táncdara­bokat, több keletje van amúgy is a nyugodtabb vérmérsékle­tű tangónak, mint a nagyobb sportteljesítménynek beillő hopszasszának. Következő állomásunk az Im­periál. Ez a mellékutcában fek­vő tánchelyiség határozottan jó benyomást kelt. A leányok zöme fiatal, néhányan közülük talán kissé túl fiatalok az éj­jeli szórakozáshoz. A zene itt már a mai idők ritmusán ala­puló darabokat játsza. Az emel­vényen fiatal hangulat-énekes­nők lépnek fel szép sikerrel. Folytatjuk vándorlásunkat és Kassa legkeresettebb; legigé­nyesebb szórakozóhelyén kö­tünk ki, a Sláviában. Aki nem akar rogyásig táncolni, hanem külföldi zenekarokat hallgatni, vagy egyéb rendezvényeket lát­ni, megtalálja számítását eb­ben a színvonalas lokálban. Kassa legimpozánsabb és legkiegyensúlyozottabb szóra­kozóhelye a Slovan, vagyis a régebbi Salkház, szállodával és étteremmel egybekötve. Itt fő­leg idegenek szállnak meg. Jó látogatottságnak örvend a ká­véház is. Azok járnak ide, akik nyugalmat, kikapcsolódást ke­resnek és zene nélkül éjfélig is elszórakozhatnak a maguk módján. A kiszolgálásról azon­ban lehetne beszélni. A város egyik legújabb épü­lete a Hutník szálló. A tavaly még komoly üzemzavarokkal küszködő épület sok bosszúsá­got okozott a vezetőségnek és vendégeknek egyaránt. Ma már kellemes szórakozást, pihenést nyújt az átutazó idegeneknek, akik korszerű helyiségekben kívánnak üdülést találni. Jellegzetes helye a városnak a Luxor, a bohém természetű, idősebb nők és férfiak második otthona. A kávéház félhomályá­ban, hangulatos világításában kedvükre elmerenghetnek a múlton. Aki pedig a mélabús cigányzene és a ropogós csár­dások barátja, jól teszi, ha fel­keresi a Báránykát a Cser­melyvölgyben, ahová könnyen kijut villamoson. A gyönyörű környezetben fekvő szórakozó­hely kissé néptelennek tűnt a délutáni órákban. Több fi­gyelmet, karbantartást és rek­lámot kellene fordítani erre a valóban kedves kirándulóhely­re. Ugyanez vonatkozik a Ban­kó és Anička nevű zöldvendég- löre. Visszatérve a belvárosba, vé­gigjárjuk a borozókat. Azokról, amelyeket a múlt még megha­gyott „magnak“ és amelyekben a megrögzött alkoholimádók állva is „bekávéznak“, ne szól­junk. Nem érdemlik meg a nyomdafestéket sem. De a fő­utca tőszomszédságában olyan kedves borozók lapulnak meg a mellékutcákban, ahol jó mi­nőségű borféleségek mellett csendesen, de annál kiadósab- ban elmulathat a fegyelmezett vendég anélkül, hogy kurjogat- na vagy bokázna. Hazamenet fiatal szerelmeseket találunk a parkok padjain ülni önfeledett ölelkezésben, fájó szívvel bú­csúzó jegyeseket a kapualjak­ban. Hiába, Kassa lakossága egyre inkább felveszi a nagy­városok jellegzetességeit. Hét­köznapokon azonban csak félig látogatottak a szórakozóhe­lyek. Az ifjúság korán tér nyu­govóra, hogy másnap frissen, tiszta fejjel folytathassa tanul­mányait, a dolgozók ugyancsak korán járnak aludni, hogy ki­pihenhessék napi fáradalmai­kat. így él Kassa esti 22 órá­tól reggel 2-ig. va. J. TANULMÁNYI KIRÁNDULÁ­SON Már előre na­gyon örültünk annak, hogy megtekinthet­jük az oroszkai cukorgyárat. Nagy érdeklődéssel kísértük a magyarázatot. Láttuk, ho­gyan szállítják a csigákon a répát, hogyan mossák, tisztítják és hogyan készül a tiszta fehér cukor. Meg­tudtuk, hogy a cukorgyár főleg kivitelre dolgozik és a termelési tervet eddig már túllépték. Sok újat láttunk és ta­pasztaltunk, szeretnénk gyakrabban is tanulmányi kirándulásokra menni. Antal Irén, Ipolyság FIGYELEMRE MÉLTÖ KEZDEMÉNYEZÉS Az ipolysági szlovák tizen- kétéves iskolá­ban „Amikor az iskolapadok felélednek“ címmel megrendezték az iskola volt diákjainak talál­kozóját. A városi nemzeti bizottság nagytermében megtartott találkozón Ber- czeller György, az ismert művész is megjelent tánc­zenekarával együtt. Diák­éveit ugyanis ő is Ipolysá­gon töltötte. A tánczenekar tagjai Zuzka Lonská és Zdenek Kratochvil dalbetét­jei nagyon tetszettek az összegyűlt közönségnek. Ipolyságról került el Tóth elvtárs is, a Spartak Plzeň labdarúgó csapat kapitánya is, aki, mivel személyesen nem jöhetett el, magnetofon tekercsen küldte el üdvöz­letét és röviden mindent el­mondott önmagáról és pá­lyafutásáról. Az iskola tanulói elhatá­rozták, hogy ezentúl minden évben rendeznek ilyen ta­lálkozásokat és alkalmat nyújtanak arra. hogy a mos­tani diákok megismerkedje­nek az iskola régi tanítvá­nyaival. Az úttörő otthonban e napokban nyílt meg Zabrady Károly grafikus ki­állítása, a művész is meg­jelent és szívélyesen elbe­szélgetett a fiatalokkal. A műsort az iskola néhány végzett növendéke, Dočako- vá szavalattal, Bartonová pedig zongoraszámmal tette változatossá. Magas Lajos, Széesényke EGY KATONA ÍRJA A plzení ka­szárnyában vi­dáman élnek a katonák. Szor­galmasan tanu­lunk, elvégez­zük feladatainkat, szabad időnkben pedig szórakozunk. A klubhelyiségben rádió, televízió áll rendelkezé­sünkre. Sportolásra is van elég időnk szabadtéri pályá­kon és tornatermekben. Gyakran járunk színházba, vezetőink gondoskodnak a jegyekről. Az október 28. taggyűlésen már az újoncok is részt vettek, ők is hamar beleszoktak a katonaéletbe. Váltig hangoztatják, hogy a civil életben bizony soha sincsen annyi alkalmuk ar­ra, hogy tovább képezzék magukat és kulturális életet éljenek. Deme Zoltán FELÉBREDTEK A STRAŠICEI FIATALOK Két évvel ezelőtt jelent­keztünk utoljára, mert saj­nos az ifjúsági szervezetben nem volt mivel dicsekedni. Most azonban megváltozott a helyzet, s ez főleg annak köszönhető, hogy a párt- szervezet és a nemzeti bi­zottság élére is olyan elv­társak kerültek, akik többet törődnek a fiatalokkal. A CSISZ-szervezet most me­rész terveket dolgozott ki és azokat pontosan meg akarjuk valósítani. Az új vezetőség mindent elkövet, hogy visszaszerezze a jó hírnevet. Radóczky József, Strašice BESZÁMOLÓ OSZTÁLYUNK ÉLETÉBŐL A surányi ökonómiai is­kola első osztályos tanulói nagy örömmel készültek osztályuk CSISZ-gyűlésére. A gyűlésen egytől egyig kék ja ingben jelentünk meg. Kürti ; Péter osztályfőnökünk is részt vett a gyűlésen, me­lyet Ványa Izabella, szerve­zetünk elnöke nyitott meg. A B osztály Szurdi Emii és Emir Jarmila vezetőségi ta­gokkal képviseltette magát. Nagy örömmel vettük tudo­másul az osztályelnök azon kijelentését, hogy az osz­tály előmenetele kitűnő. El­határoztuk, hogy ezentúl még alaposabban készülünk az órákra és beosztottuk, hogy ki melyik gyengébb tanulóval fog behatóbban foglalkozni. Az első gyűlést j kultúrműsorral tettük emlé­kezetessé, magyar népdalok és Petőfi Szeptember végén j című verse hangzott el. Elhatároztuk, hogy szabad időnket is mindig együtt töltjük és sportköröket is szerveztünk. Kovács Irén, Surány OTT DOLGOZNAK, AHOL SZÜKSÉG VAN RÁJUK A kistapolcsá- nyi mezőgazda- sági tanoncis­kola második osztályának F csoportját ti­zenkét tanuló látogatja. A tanulók a hét első felében a helyi szövetkezetbe jár­nak gyakorlatra. Sok segít­séget nyújtottak a kukori­catörésnél és a répabegyűj­tésben. Dicséretet érdemel Boszorod János, Frankó Já­nos, Pindes Benedek és Nagy László. A tanulók nagy örömmel fogadták, amikor megtudták, hogy a kapás­növények beszállítását az iskola Z-3 OU-es jelzésű traktorán végezhetik. Az idén minden második osz­tályos tanuló leteheti a traktorvezetésre jogosító vizsgát. Simonesik István, Kistapolcsány CSAK AKARNI KELL Ä vághosszúfalusi CSISZ- szervezet évzáró taggyűlé- sén a beszámoló sajnos ke­vés eredményt mutatott fel. Most azonban új élet indul nálunk, elhatároztuk, hogy fellendítjük a kulturális te­vékenységet, kibővítjük a szórakozási lehetőségeket és brigádmunkával segítjük falunk szövetkezetét. A brigádmunkában szer­vezetünk majdnem minden tagja részt vesz. Jelenleg máris megkezdtük egy eszt- rádműsor betanulását. A mi jelszavunk a következő: Mindent lehet, csak akarni kell. Bíró Kaialin, Vághosszúfalu SZÍVESEN LEVELEZNÉNK Várnai Adrienne, Bud: pest. Vili. kér. Benyovszí Móric utca 34. sz„ 15 éve: Angyellán Éva, Székesfehéi vár, Széchényi u. 13. sz„ 1 éves; Csite Erzsébet, Buds pest, XIV. kér. Thököly i 31. sz; Tordássi Anikó, Bi dapest, IX. ker Hámán Kát u. 88. sz., 14 éves; Ba! Márta. Csömödér, Főutca sz. Zalamegye, 18 éves Márton Mária, Csömödé: Petőfi Sándor u. 7. sz„ l éves; Pál Júlia, Nagyhajmá: Baranya megye, 15 éves. Találkozás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom