Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-02-05 / 5. szám
.juhu ........ . ............................................................................................................................................................................................. . ....................................................................................................................................... iiimiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiimmiiiimmmiiiiiiiiiiimmimiiis CSELÉNYI LÄSZLÖ: = 2" Ballada a bodrogközi Szerkesztőségtől szerkesztőségig szélről A szél, a bodrogközi szél már hetek óta főj a szél, már bosszú hetek óta tart e vad, eladólány-szeszély, süvít az utcán, fölszedi a háztetőt, viszi a port, lányok szoknyáját lengeti, húzza a talpalávalót. Mert olyan a szél, mint a lány, különc, nem tudja, mit akar, egyik percben még süt a nap másikban itt a zivatar. Pedig nyár volna, június, mégis tombol vadul a szél, s ha néha-néha elcsitul, itt a fagy, egy újabb szeszély, amit ki tudja, mily okok zúdítottak ránk, mily erők? Ki tudja, milyen bánatok teszik szeszélyessé a nőt? Hidrogénbomba? Föld alatt próbált új gyilkolószerek? Légköri zavar? Megszakadt tudományos kísérletek? Mit ér vele az egyszerű paraszt, ha meg is okolod, hogy miért van a szél, a fagy, felsorolsz ezer indokot. Mit ér vele? Azt nézi csak, hogy térdig sem ér a vetés, szőlő, cseresznye mipd lefagy, gabona, búza odavész. Papolhatsz neki, hogy sebaj, lesz minden, hús is, búza is, nem hiszi már, tudja, a baj nem az, hogy nem lesz búzaliszt. Nem hiszi már, érzi, a baj, mélyebben rejlik valahol, s nem lesz olcsóbb se tej, se vaj attól, hogy agitálsz, papolsz neki napestig. Csak legyint, nem hiszi már, csak azt, amit saját szemével megtekint, saját kezével megtapint. Mert tudja ő, hogy nem könnyű az életünk, hogy nagy a tét, s küzdeni akar, igenis, küzdeni az új életért. Küzdeni akar, nem pedig hazudni, vagy szemforgató mesékben hinni, hogy fehér a korom, s fekete a hó. Vállalja sorsát, az adott világot, nem baj, hogy nehéz, nehéz volt mindig az ma is, nagyon jól tudja, s mit sem érsz azzal, hogy véded, tagadod dolgozni akar, küzdeni, nem az a faj, ki ölhetett kezekkel hasát sütteti, mint egynémely földönfutó, ki dumáival többet árt E Hányszor hallottam néhány E évvel ezelőtt az újságárusok E előtt a következő kijelentést: E — Adjon már valami magyar E lapot. E Mindegy volt, csak magyar E legyen. Azóta már megváltozz zott a helyzet. Ma már csak— nem mindenki érdeklődési közi réhez mérten választ magának E egyik vagy másik magyar újság E vagy folyóirat legújabb számú- š hói és néha mérgesen, néha E megelégedéssel lapozza végig. E Megszaporodott az újságok E száma korhoz és érdeklődési E körhöz mérten. Némelyiket nem E is olvassuk közülük, de valljuk E be, néha nem is tudjuk, hogy E létezik. Általában nagy port E szoktunk verni egy-egy új lap E megjelenésének és azután csak E akkor kopunk a fejünkhöz, E amikor az egyik vagy másik E lap példányszáma csökken. El- E kezdünk agitálni egyikük, má— sikuk érdekében, hogy új előzi fizetőket szerezzünk. De mit r tett egyik lap eddig a másik E érdekében? Felhívta már pél- E dóul a Hét olvasótáborának a E figyelmét arra, hogy mondjuk E az Irodalmi Szemlében XY-tói E egy érdekes írás jelent meg? E Nem. Sajnos, sokszor nem tuží dunk egymásról. E Mi lenne, ha egyszer összeéri dugnánk a fejünket és megosz- E tanánk egymás között a fela— datokat, vagy megfogalmazhat - E nám így is a gondolatot; nem- E csak a kávéházban mondanánk = el egymásról a véleményünket ? — Mi sem tudunk egymásról és E mint már említettem, az olvasó E sem tud egyik vagy másik lap- E ról. Itt elsősorban o folyóira- = tokra gondolok. Kint jártamkor E sokat hallok a Hétről, de annál E kevesebbet a Természet és E Technikáról, az Irodalmi Szem- E léről vagy a Dolgozó Nőről, E amit sokszor összetévesztenek E a Magyarországon megjelenő = és hozzánk behozott Nők Lap- E jával. Nem ismernék a nálunk E megjelenő folyóiratokat ? Lehet. E Néhány nappal ezelőtt fiata- E lók között voltam, ahol szó E esett a csehszlovákiai magyar E folyóiratokról is. Legtöbben E csak egyet-kettőt tudtak fel- E sorolni közülük. Ekkor döbben- E tem rá arra, hogy azt sem tud- E juk mink van. E Ezért kilincseltem végig főzi ly óirataink szerkesztőségeit, E hogy így próbáljunk egy kicsit ” ismerkedni velük. E hEt E Major Ágoston, a főszerkesz- E tő, most is ott mérgelődik szólj- bájában, hogy megint sok a lá- E fogató. Nem is azokra mérges, — itáp proletárjai, egyesiéijetek ! 1 ÚJ SZÚ iromiiwHiwnnwinTM liman «uantMÚMiiuMMPM akik valami anyagot hoznak a Hét számára, hanem azokra, akik csak úgy bejönnek beszélgetni. — Bocsánat, én a folyóirat terveiről akarok érdeklődni. — Szeretnénk az ember mindennapi problémáival foglalkozni. — Nem értem. — Majd olvassa el Tőzsér Árpád és Duba Gyula írását, amelynek a címe Vizsgatétel: a házasság. — Mikor jelenik meg ez a riport ? — Lapunk jövő keti számában. IRODALMI SZEMLE Folyóirataink közül csaknem a legfiatalabb. Most ünnepli fennállásának ötödik évfordulóját. — Mit terveznek a jövőben? — Dobos László, az Irodalmi Szemle főszerkesztője adja meg a' választ. — Szeretnénk, ha az Irodalmi Szemlénél egyre több fiatal tehetség jelentkezne. A Nyitrai Pedagógiai Intézetből néhány fiatal már küldött is értékes verseket, ill. prózát. Érdemes ezekkel a diákokkal foglalkozni. Remélem, hogy írásaik megjelenése további munkára ösztönzi őket. És még valamit. Szeretnénk magunk körül egyre több olvasót látni. — Azt hiszem, ez minden főszerkesztő kívánsága. TERMÉSZET ÉS TÁRSADALOM Folyóirataink közül talán ezt ismerik a legkevesebben. Ne is csodálkozzunk rajta. hiszen csak egy-két évvel ezelőtt került az első szám az olvasók kezébe. Krivosik István, a Természet és Társadalom szerkesztő bizottságának tagja azt mondja, hogy a folyóirat egyre több olvasóhoz eljut és ami a reménykeltőbb az az, hogy az olvasók meg is vannak elégedve a lap színvonalával. KIS ÉPÍTŐ Megkérdezem magamat, ugyan-mit válaszolok? — Immár a folyóirat tizenegyedik évfolyamának márciusi számát készítjük elő, hogy minél előbb a nyomdába kerüljön. Szeretnénk, ha minél több csehszlovákiai magyar író foglalkozna gyermekirodalommal. Néhányon már, igaz, hogy hosz- szas biztatásra, le is tették a garast és küldtek be verseket. Reméljük, hogy folytatóik is lesznek. Nem elvetni való dolog a legfiatajnbb nemzedéknek jót és értékeset írni. A gyermekek nagyon hálás olvasók. DOLGOZÓ NŐ 0jságirókról és a nőkről azt vallják, hogy sokat szeretnek beszélni az egyes problémákról. Nos, nem így volt a Dolgozó Nő szerkesztőségében, ahol az újságíró nő is egy személyben, meri igazán tömören beszéltek a lap terveiről. íme, a megvalósításra váró tervek: Az ifjúság problémáival kapcsolatos népszerű ankétot Az Ifjú Szemmel címmel ebben az évben is folytatják. Mezőgazdasági és ipari dolgozóink munkájáról, valamint a tudomány és technika újdonságairól riportokban számolnak be olvasóiknak. A rövidebb elbeszélések, humoreszkek, versek mellett folytatásos regényt is olvashatnak az irodalom kedvelői. A „Fiatal háziasszonyok iskolája“ modern háztartási tanácsókat, diétás ételek összeállítását, új recepteket közöl az asszonyok kívánsága alapján. Ezenkívül a szülök, asszonyok és lányok, de még a gyermekek is megtalálják ked‘ enc rovatukat. 'í í;{fi V <i; :p>:vM'íyr SÄSíKŕí* •imLm TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA A csehszlovákiai magyar ifjúság politechnikai műveltségének elmélyítését szolgáló kéthetenként megjelenő folyóirat immár tizedik évfolyamát kezdi meg. Ebben az évben is foglalkozni kíván a tudomány és technika valamennyi ágával, az ipari és mezőgazdasági termelés, a közlekedés kérdéseivel. Célja az, hogy a legújabb vívmányok ismertetésével gazdagítsa az olvasótábor látóköréi. Különös figyelmet fordít azokra a kérdésekre, amelyek az iskolai politechnikai nevelést, a fiatal dolgozók képzését, az újítómozgalom elmélyítését segítik elő. Nem hiányoznak majd a lapból természetesen az általános érdekű közlemények, valamint a tudomány és technika kimagasló egyéniségeinek életrajzai sem. < Folyóirataink szerkesztőségeit végig is jártam volna? Nem. Említhetném még a szaklapokat. Felsorolhatnám a Szocialista Nevelést, amelyet minden tanító ismer vagy a Népművelést, amely nagy segítséget nyújt a járási kultúrotthon dolgozóinak. És ha a felsoroltakhoz még hozzászámítjuk a lapokat, valamint a tizenkét magyarlakta járásban megjelenő járási újságokat, elmondhatjuk, hogy immár számos újság áll a magyar dolgozók rendelkezésére, csak egyre több olvasóra van szükség. Természetesen a lapok és folyóiratok színvonalának emelését sem hagyhatjuk említés nélkül. Azt hiszem ez az olvasók kívánsága. CSIKMÁK IMRE az ügynek, mintha jégeső veri el nyáron a határt. Mert évek óta fúj a szél ezen a tájon, dúl a harc, tizenkét éve küszködik egymással, mint két összemart halálra csókolt szerető, két nagy ellenfél: múlt, jövő, és fúj a szél kegyetlenül, roppan a rozzant zsúptető, viszi a port, tépi a fát, gyökerestül, robbantja szét a százados harmóniát, falvak nyugalmas életét, holtbiztos parasztsorsokat mozdít ki, vének vágyait keresztezi, sújt, fojtogat, taszítja sorsok százait, ezreit, százszor ezreit világgá, Kassa, Osztrava, határvidék, cseh, morva föld, mintha egy világ omlana, rohan e földön, fut, kering, hová nem jutott még e nép, hol nincs belőle, merre nem osztódik a Bodrog-vidék? S csak dühöng a szél, küszködik egymással, mint két összemart, halálra csókolt szerető múlt és jövő, és dúl a harc, míg el nem dől véglegesen, s nem terem új harmóniát üvölt a szél, üvölt a szél, alakul benne a világ. 1962. júnim 11111111111111111111111111 i 1111 > 11111111111 ■ i: 111111111111 m 111111111111111111 i 111 iT Báli ruhában, sportosan — egyre megy, fiataljaink a twistet ropják. Twist, twist, twist... Táncba hív a zene Szól a zene, táncba hív a muzsikaszó. Nem kell sokat hívnia, nagy a fiatalok táncos kedve. Farsang, bálok, táncmulatságok, házi bulik. A Kultúra és Pihenés Parkjában táncversenyek, az Ifjúság Alkotdver- senyének táncrészlege. Tánc- tanfolyamok, táncos lábú fiat a lók, báli ruhás lányok, fekete ruhás legények, párok kavargó forgataga, elsöbálos lányok izgalma, nagyestélyi, kisestélyi... zeneszó, jókedv, farsangoló fiataljaink! Szabad egy táncra — persze, hogy szabad! Táncolni mindig szerettek az emberek amióta világ a világ, Az európai társadalom őstörténete GORDON CHILDE KÖNYVE Az ókori kelet mesteremberei ugyanis a különböző keleti despoták vagy a despotikus állam szolgálatában álltak. Egyedül Európában volt meg az a lehetőségük, hogy önállóan, bizonyos mértékig saját érdekükben is fejleszthessék mesterségüket. Ezért költöztek át az ókori Keletről közülük igen sokan Európába. Az ekkor még viszonylag szegényebb európai társadalom nem tudott eltartani hivatásos papokat és főnököket, akik a királyi méltóságra pályázhattak, ugyanakkor azonban az iparosok elérték a keleti piacokat és nem voltak már olyan szegények sem, hogy ki ne elégíthették volna szükségleteiket. Ennek eredménye volt az, hogy kihasználhatták a városforradalom létesítette gépezetet. Ez azért vált lehetővé, mert az osztálytagozódás későbbre maradt. Arra az időre, amikor az iparosok Európában már olyan helyzetet vívtak ki maguknak, amilyen a keleti iparosoknak sohasem jutott osztályrészül. Gordon Chiide-nek ez a könyve Az európai civilizáció hajnala című művének rövidebb és népszerű változata. A könyv sokban hozzájárult materialista történelemszemléletünk konkretizálásához, egyben mutatja azt is, hogy az igazi nagy tudós szükségképpen jut el kutatásai folyamán a történelmi materializmus módszereihez. Az európai társadalom őstörténete Lengyel János fordításában jelent meg. szeretnek most is, sőt nagyon szeretnek. Kivált a fiatalok. Táncoljanak, mulassanak, örüljenek az életnek. Egyre azonban ügyeljenek. Táncoljanak szépen, mutatóson, mert a tánc is csak akkor szép, ha van benne harmónia, mértéktartás. Az új táncokat szeretik egy kissé „eltúlozva" táncolni a fiatalok, pedig a táncnak csakis a leegyszerűsített, lecsiszolt formája szép. A korszerű tánc- tanítás illemtanítás is egyben, ezért lapunk hasábjain is célszerűnek tartjuk foglalkozni a tánccal, a tánctanítással, hiszen a tánc is hozzátartozik a kultúrához. Gordon Childe, a nemrégiben elhunyt kitűnő őstörténész ebben a népszerű könyvében talán egyik legérdekesebb felfedezését tárja elénk. A polgári történetírás évszázadokon át abból indult ki, hogy az európai fejlődés, az osztálytársadalom és a civilizáció európai alakulása a normális, a klasz- szikus fejlődés. A valóság azonban egészen mást mutat. A legkülönbözőbb közel- és távol-keleti, nyugati vagy déli társadalmak a fejlődés bizonyos fokán megrekedtek. Különös, egészen sajátos fejlődés az európai, ahol ez a megrekedés nem állt be, E rövid ismertetésben nincs terünk arra, hogy Gordon Childe materialista módszerét minden ponton végigkísérjük. A legkülönbözőbb kultúrákat és e kultúrák legkülönbözőbb fázisait, például a neolit-kultúrát, a földözi-tengeri Cardium kultúrát stb. elemzi részletesen. Bevonja tárgyalásába a társadalom legkülönbözőbb változásait, például a matriarchá- tus patriarchátussá változását stb. A lényeges probléma számunkra, hogy Gordon Childe meg tudja magyarázni annak a klasszikus és éppen ezért különleges fejlődésnek valóságos okát. Eszerint az európai fejlődés, a modern civilizáció kialakulása a kis-ázsiai és görög iparosoknak, kézműveseknek, mesterembereknek köszönhető.
