Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-15 / 41. szám

DIVATPOSTA

„SZÖSZI“: A bársony télen általában divatos. A sötétkék szint ajánljuk, a fekete nem fiatal lányoknak való. Elöl középen a saját anyagjából egy 5 cm széles pánt húzódik, melyet két oldalról fehér csipkefodor díszít. A három kis masni sötétkék bársonyszalagból készül.

F. MÁRTA: Ez idén egyformán divatos a szűk

és a lefelé bővülő ruha, de a nagyon bő nem divat. Sötétkék szövetjét bizonyára ünnepi alkalmakra szándékszik viselni; kétrészesre csináltassa, így jobban fogja tudni kihaszálni, kisestélyit is pótol. A ruha felsőrésze ujjatlan, elöl mély, ovális kivágással, melybe csipkefodros plasztrónt varrunk, A kabátka gallérját, elejét és az ujjakat ugyanilyen fehér csipkefodor díszíti.

„DAJANA“: Vastag piros szövetjére princesz szabású ruhát terveztünk Elöl középen derékig gombolt, innen lefelé ék van bele szabva és szélesen letűzve. Derékban a két varráshoz a saját anyagjából hurka- övét varrunk, mely elől masnira kötődik. (Az illemszabályokkal kapcsolatos kérdéseire következő számunkban válaszolunk).

„KÉK A TE SZEMED“: Csíkos anyagja szép, de korához viszonyítva kicsit sötét. Hogy ezt ellensúlyozzuk, olyan modellt terveztünk, amely élénkíti és fiatalossá teszi az anyagot s Így persze a ruhát is. A rajzon feltüntetett módon pirossal szélesen szegélyezzük s ugyancsak piros a két gomb is.

„RENÁTA": Ruháját semmi esetre se mossa ki otthon, adja tisztítóba, ahol vegyileg kitisztítják.

Egészség, szépség, jókedv

Ismeretes, hogy az elegendő és nyugodt alvás egészségünkre nézve Igen fontos. Azt már azonban nem mindenki tudja, hogy az alvás szépít is. Pedig így van. Igaz, hogy ahhoz, hogy valóban „széppé aludjuk“ magunkat, egyet-mást tudni is kell. Ezeket a tudnivalókat hét pontban foglaltuk össze.

Mindenki tudja, — ezért

í

3.

Ne feküdjünk le gondterhelten aludni. Ne arra gondoljunk, ami kellemetlenség történt velünk aznap, mert így alvásunk nyugtalan lesz. Még akkor is, ha történetesen „rossz napunk“ volt. keresünk ki valamilyen csekélységet, aminek örültünk, ami aznap kedves volt részünkre, s ezzel a jó érzéssel aludjunk el.

2 Ne aludjunk úgy összehúzódzkodva, mint egy

* gombos. Az ilyen alvó

helyzet a szépségnek nem használ. Nyújtsuk ki testünket, feküdjünk kényelmesen. Kinyújtott helyzetben az egész szervezet pihen; a légzés, a vérkeringés és az emésztés is nagyszerűen működik, mert semmi sincs összeszorítva.

Lábainkra sok munka hárul a nap folyamán. Ezért alvás közben különösen ügyelni kell, hogy „ók“ is alaposan pihenjenek. Mint említettük, kinyújtott testtel fekszünk, s eközben legjobb, ha lábainkat testünknél egy kissé feljebb helyezzük. Legjobb, ha lábfejünk alá egy kettéhajtott kispárnát teszünk.

4 Célunk, hogy reggel üde, kisimult arcbőrrel ébred- * jünk. De mitsem használ az esti krémezés, ha arcunkat a párnába temetve alszunk. így ugyanis egyrészt az arcbőr állandóan dörzsölődik, másrészt a párna gyűrődéseit, ráncait, egyenesen arcunkba nyomhatjuk.

S

Molottek figyelmébe: le kell szokni arról, hogy * ,alvás közben karjukat fejük alá tegyék. Nem, karcsúbbak nem lesznek ettől, de — bármilyen hihetetlennek is tűnik — elkerülik a toka képződést. És ugye, ez is megéri, leszokni róla?

<»••«»«••••

Túrós pogácsa: V\ kg túrót szitán áttörünk. Adunk hozzá Vi kg lisztet, 20 dkg margarint vagy vajat, 2 'Tojássárgáját, fél csomag sütőport, sót és 1-2 evőkanál tejfelt, hogy könnyen gyúrható tésztát kapjunk. Kinyújtjuk, kiszaggatjuk, tetejét a megmaradt tojásfehérjével megkenjük és lassú tűznél sütjük.

ezt csak hangsúlyozzuk — hogy a jó alváshoz friss levegő szükséges. Nyugodtan aludni azonban nem lehet dideregve Hidegben tellát ne aludjunk leheletszerű szilon hálóingben, hanem — ha meleg, flanel! fehérneműt nem is —, de puplin (vagy hasonló vastagságú) pizsamát, ill. hálóinget viseljünk. Ami e takarót illeti, legjobb, ha a középutat választjuk: fölösleges a hatalmas

dunyha, ami úgy nyom, hogy lélegzőm is alig enged, viszont holmi divatos, de hideg takaró sein elég. Legjobb a pehelyvagy vattapaplan. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy fejünk alá csakis egy, minél kevésbé kitömött párnát teszünk.

7- S v'égül: mindez nem használ, ha nem alszunk eleget. Nincs semmi, ami úgy ártana a szépségnek, mint az elégtelen alvás. Éppen azért munkánkat úgy osszuk be, hogy naponta 7 Vt — 8 órát aludhassunk, egészségünknek is csak használunk vele Ha valamilyen alkalomból megrövidítjük alvási időnket, másnap igyekezzünk „behozni". Ilyen szükséges pót- lásokta azonban minél ritkábban kerüljön sor. Mert a jó alvás nemcsak szépít, de jó kedvet is csinál.

J0 ÖTLET

A bársony igen szép, de „hálátlan“ anyag. Gyúródik, de vasalni nem lehet. Mit csináljunk tehát, hogy ruhánk ismét gyüretlen legyen ? Akasszuk kád fölé, sa kádba forró vizet engedjünk. A gőztől a bársony - szálak kiegyenesednek s a gyűrődések eltűnnek. Utána a ruhát átkeféljük.

S

ok történetet olvastam már híres nőkről és férfiakról, akik az iskolában és tanulmányaik folyamán mindig kitűntek, mindig csak egyes osztályzatot nyertek. Más jegyet talán személyes sértésnek, esetleg igazságtalanságnak tekintettek volna.

Nem akarom ellenőrizni, vajon a híres emberek iskolai bizonyítványáról mindig csak a való igazat írják-e, és vajon nem követik-e azt a tévesen értelmezett elvet, mely szerint „jó példákkal — neveljünk“. Nem kívánom bírálat alá venni azt a hajszát sem, amely manapság az „egyesekért" folyik, ezek szerint értékelik ki a munkáját azoknak, akik a padokban ülnek és azokét is, akik a katedra mögött állnak. Most főleg az érdekel, miért fordul olyan gyakran elő, hogy a fiatalok elvégeznek egy iskolát és azután egész más foglalkozást keresnek, mint amelyre készültek és amelyre a szaktudásuk feljogosítja őket.

Nem elég legyinteni

MI SZERETNÉK LENNI?

Az egyik fiú nagyon megszerette — mondjuk — a biológiát. Az osztályzatai váltakoznak, hol jobbak, hol pedig rosszabbak. A felnőtt ebben bizonyos rendszertelenséget lát: az egyes tárgyakban az osztályzatok rendszeresen

rosszabbak — más tantárgyakban pedig kitűnőek. A cseh, szlovák vagy az orosz, és lehet, hogy a matematika is, mintha mindig háttérbe szorulna. Azt ajánlják, hogy ezen a téren hozza be a mulasztásokat és minden szabad idejében csakis ezekkel a tárgyakkal foglalkozzon. Ez viszont azt jelenti, hogy majd a kedvenc tantárgyát elhanyagolja, azt a tárgyat, amely a legjobban érdekli, amelyért él-hal. Hogyan nyilvánul meg az igazi érdeklődés, amely nemcsak a véletlen körülményeknek köszönhető? Az az érdeklődés, amelytől semmi a világon el nem vonhatja a figyelmét. Mert ha csak felszínesen érdeklődik valamely tantárgy iránt, akkor könnyen áttér más tárgyakra és végérvényesen is eltérhet a megkezdett úttól. Mit csináljon ám az a tanuló, aki nem éri el a megkövetelt átlag osztályzatot és nem mehet főis-. kolára?

Könnyen választhat más iskolát vagy szakot, ha a munkáját becsületesen végzi, akkor mi van ebben rossz? Ezt halljuk az idősebb, okos tanácsadóktól. Na, köszönjük szépen az ilyen magyarázatot, milyen meggondolatlan és felelőtlen- dolog ilyen tanácsokat adni, és társadalmilag mennyire ártalmasak ezek a tanácsok!

Ne feledkezzünk meg erről és vegyük józanul számításba az adott lehetőségeket. Bizonyára gyakran hallották már ezt a magyarázatot is: senki se •vész el, ha kitanulja a szabóságot vagy a villanyszerelést, majd azután- is tanulhat. Senkit sem gátolunk meg abban, hogy kibontakoztassa tehetségét. Mi történik, hogyha legfeljebb négy év múlva készül el?

Ez elméletileg rendben is lehet, csak a gyakorlat az mindig és mindenütt más. Elég, ha egy pillantást vetünk azoknak a jegyzékére, akik az utóbbi 10-20 év folyamán a természettudományokban, főleg a fizikában és a kémiában a No- bel-díjat elnyerték, azonnal megállapítjuk, hogy a legtöbb 30-40 éves, de van közöttük sok 30 év alatti tudós is. Anélkül, hogy sokáig gondolkodnánk, azonnal arra a megállapításra jutunk, hogy négy-öt év veszteség bizony nagyon sokat jelenthet és hátráltathatja a fiatal tudósok személyiségének fejlődését. A nagy felfedezéseket nem tartogatják csak az 50 év körüliekre, hiszen mindig is ez volt a helyzet.

Ez a kérdés egyik, mégpedig társadalmi része. A kérdés azonban teljesen szubjektív, főleg azokra nézve, akiket érint és közvetve azok által kihat a társadalomra is. A biológiáért vagy fizikáért, kémiáLudvik Veselý:

ért és más tárgyért rajongó fiatal fiú vagy leány — mondjuk nem kerül a 12 éves középiskolába, vagy később a főiskolára. Az osztályzatok átlaga nem ütötte meg a megkövetelt arányt. Mit csináljon? Valahol másutt próbál szerencsét. Szinte mindegy, hogy mihez fog. A munkája nem köti le, de valahogy mégiscsak kitanulja a szakmát és azután két évre bevonul katonának. S utána? Néha visszatér ehhez a szakmához, gyakran azonban egész más munkakörben helyezkedik el. Ne csodálkozzunk ezen! Hiszen az eddigi foglalkozásához semmi sem köti, mit csináljon?

HOVA VALÓ VAGY?

Lehet, hogy ez a sors várja azt a fiút vagy leányt, aki nem érte el azt a bizonyos átlag- osztályzatot, lehet, hogy a ká- derezés folytán jutott erre a sorsra, s ezért feltétlenül foglalkoznunk kell a fiatalok ká- derezésének kérdéseivel is.

Az 1948-as években közülünk senki se védte és nem is akarta védelembe venni az egykori uralkodó osztályhoz tartozó családok fiacskáit és leánykáit. Hiszen ez a forradalom jogához tartozott, még túl frissen emlékezetünkben éltek az emlékek azokra az időkre, amikor a vagyontalan fiatalok előtt becsukták az iskolák kapuit és csak a jómódúak kerültek fel a főiskolára, még akkor is, ha tehetségtelenek voltak, de anyagilag bírták a tanulmányokkal járó költségeket, pénzzel pótolták gyér tudásukat.

Tizenöt év alatt azonban sok minden megváltozott, az állam osztályszerkezete felbomlott, s ma már egész más körülmények között látogatják a fiatalok az iskolákat. A nevelés és az oktatás már egy egész más világszemlélet szellemében folyik.

Nem tagadom, hogy az emberiség fejlődésére és az élet értelmére vonatkozólag az iskolában és a családban gyakran eltérőek a nézetek. De itt vannak a társadalmi szervezetek, a fiatalok számára elsősorban a CSISZ Hogyha az ifjúsági szövetség ebben az irányban nem mindenütt teljesíti küldetését és még mindig megelégszik a formalista elintézési móddal — ideszámítva a kádervéleményeket is, akkor ez csakis a mi közös hibánk. Nemcsak jogunkban áll, hanem egyenesen az a kötelességünk, hogy eltávolítsuk a múlt szomorú örökét és a csökevénye- ket.

Több olyan esetet ismerek, amikor tudományos dolgozók minden befolyásukat latba vetették és mindent elkövettek, hogy fiatal tehetséges diákok érdekében szót szóljanak, akiknél a káderanyagban egy-két negatív véleményezés is felbukkant. Ezekben az esetekben nem nagyvállalkozók gyermekeiről volt szó, vagy olyanokról, akik a burzsoá társadalmi rendszer hívei lennének. Ezeket a tehetséges fiatalokat pusztán irigységből, rosszaságból feketítették be, vagy talán azért, mert az illetők saját személyüknek túlságos nagy fontosságot tulajdonítottak.

A földön élő több mint 3 milliárd ember között nem túl sok az egész rendkívüli tehetség. Természetesen ez hazánkra — egy aránylag kevésbé népes országra is vonatkozik, amely mégis igen gazdag tudományos hagyományokra tekint vissza. Kár minden egyes tehetséges emberért, felelőtlenség elfecsérelni legnagyobb értékeinket.

CSAK NEM VAGYOK BOLOND?

Azok, akik a tizenkétéves iskolában elérték a megfelelő jó osztályzatokat, sokszor olyan szakokat is kitanulnak, amelyekről tizenhat éves korukban még halvány sejtelmük sem volt, nem is tudták, hogy ilyen szakok léteznek. A főiskolára jelentkezettek a szakot azért választották, mert érdekelte őket, vagy mert a szüleik ezt ajánlották, sok esetben pedig azért határozták e! magukat erre vagy arra a szakra, mert divatban vannak. Mi tagadás, a tudomány és a technika is ki van téve a divathóbortoknak.

Sokszor azonban előfordul, hogy valakit nem vesznek fel az orvosira, pedig az érdekelné a legjobban, hanem egész véletlenül a gépészetire kerül, ahol még volt néhány szabad hely. Ez aztán szomorú kísérlet. Lehet, hogy egész jó mérnök válik belőle, de kétségbe vonom, hogy minden esetben. Az érdeklődést ezekben az esetekben gyakran csak színlelik, szorgalmasan tanulnak, hogy befejezzék tanulmányaikat. Ahol azonban nincs meg az igazi bensőséges érdeklődés, olt már régen rossz. Ezekben az esetekben futkároznak a végzett diákok a nagyvárosi elhelyezkedés után, vagy legalábbis a nagyváros közelében szeretnének maradni. Ezt az igyekezetei rendszerint úgy értelmezik, hogy a fiatalok vágyódnak a nagyvárosi élet után, nem akarják otthagyni a kulturális központot. Ez az értékelés azonban a legtöbb esetben csak felszínes és nem emeli ki az igazi okokat. Mert az okok sokkal mélyebben rejlenek. A fiatalok sokszor kényelmességből, vagy a szülök kívánsága következtében igyekeznek mindenáron a nagyvárosban maradni. Ezekkel az esetekkel behatóbban kellene foglalkozni és szigorúan közbe kellene lépni. Lehet, hogy törvénybe kellene iktatni: minden végzett diáknak kötelessége, hogy az államnak visszafizesse azt, amibe az illető főiskolai tanulmányai kerültek. Főleg azonban az olyan esetekben kellene visszafizetésre kötelezni, amikor a kész orvos, mérnök vagy tanító hajlandó bármilyen más állást vállalni, csakhogy Prágában, Brnóban, Bratislavában vagy Ostraván maradhasson. Joggal. Egy 20- 24 éves embertől már joggal

elvárhatjuk, hogy tetteiért felelős legyen és ezért kellő büntetésben is részesíthetjük.

Ha valóban felelősségünk teljes tudatában akarunk el* járni, akkor térjünk ki azok alól a hibák alól, amelyeket a’ főiskolára való ajánlásnál el* követünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a társadalom érdé* keit összhangba kell hozni aZ! egyén érdekeivel.

MIT KAPUNK EZÉRT?

Az utóbbi időben egyre töb* bet beszélnek a megkülönböz* tetett bérezésről. Hazánkban viiágmértékben a legmesszebb* re jutottunk a bérek és fizetések nivellizálásában. Egy bízó* nyos ideig úgy tettünk, mintha érdemeket szereznénk ezen a téren és hajlamosnak mutatkoztunk arra is, hogy ezzel el* dicsekedjünk.

Megfeledkeztünk arról, hogy még nem élünk a kommunista társadalomban és hogy a túlzott bér-nivellálás negatív értelemben válik majd érezhetővé.

Egy prágai gyárban dolgozó elvtárs, (akinek három gyermeke van, ezek közül kettő tanú!) — azt mondta, hogy már 30 éve mint munkás dolgozik, ma már mester és sok gondot okoz nekik az a tény, hogy milyen kevés munkás akarja főiskolára küldeni a gyermekeit. Feltette a kérdést: vajon miért? Hosszú beszélgetésünk folyamán néhány pontban megegyeztünk: tökéletesen logikátlan és sehogysem felel meg a szocialista elveknek, melyek szerint a társadalmilag hasznos munkát kellőképpen jutalmazni kell. Miért lépjen például egy kész orvos kórházi szolgálatba félannyi fizetéssel, mint a volt osztálytársa, akivel a kilencéves AKI-ba járt és az Prágában a ČKD-ben tanulta ki a szakmáját.

Azt akarjuk, és a jövőben még inkább akarni fogjuk, hogy az üzemekben és a mező- gazdaságban is minél több főiskolai képzettséggel rendelkező ember dolgozzon.

Aki ismeri az üzemek életét, jól tudja, hogy milyen nehéz alapos szakképzettséggel rendelkező mesterekre szert tenni. Ezek valóban nagyon felelősségteljes munkát végeznek és teljesítményük sokszor nincs arányban a bérükkel.

A bér és fizetés nivellálása miatt változtatják nálunk az emberek olyan gyakran az állásaikat.

MIT TEGYÜNK?

Természetesen még nem mondtam el mindent, nem merítettem ki a tárgykört. Sokkal behatóbban kell elemezni a helyzetet.

Nagyon helyes, ha a fiatalok több szakmában nyernek kiképzést, de a mai igényes követelményeknek nem tehetünk eleget és így igazi mesterek csakis egy szakmában lehetünk.

Adjuk meg mindenkinek a lehetőséget ahhoz, hogy mind a saját, mind a társadalom érdekében a tehetségének és adottságának legmegfelelőbb szakmát tanulhassa.

Ford.: M. M.

ŰJ IFJÚSÁG — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztőség és adminisztráció, Bratislava, Pražská 9. — Telefon 445 -41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 3120 Terjeszti a Posta llírlapszolgálata, előfizetni lebet minden postán. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový No> inovy Úrad útján lehet megrendelni. Cime: Praha 1. Jindŕ’šská ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31"87