Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-01 / 39. szám

Szoknya, szoknya, szoknya A SZOKNYA az egyik leghálásabb, így per­sze kedvenc ruhada­rabunk is. Blúzzal, pulóverrel, szvetter- rel, mindig más célt szolgál és más alka­lomra felel meg. idén a szoknyák terén is van változás. Első helyre kerültek a szabott, lefelé bő­vülő szoknyák. Több­féle változatban ké­szülnek, de derékban mindig feszesek s le­felé bóvüiöek. Mint önálló szoknya, ez az idei ,,sláger". A klasszikus kosztü­mökhöz továbbra is a szűk szoknya megy, de ha a kabátka svei­folt és rövid, a szok­nya is lefelé bővülő. A most divatos szoknyák mindenki­nek előnyösek, na­gyon sovány és mo- lett nőknek is al­kalmasabbak, mint a szűkek. Rajzainkon néliány új vonalú szoknyát mutatunk be, ké­szülhetnek véko­nyabb vagy vasta­gabb szövetből, vagy tes2flből. Amint az a 2. és 3. rajzon lát­ható, az öv bújta­tott, ez most igen divatos. E. K.: Kérésére csinos sap- kamintét közlünk. Mintája: 1, I 3. és 5. sor: X 2 ford, lekötjük a köv. 2. szemei, simán, elölről, de nem eresztjük le a bal tű­ről, utána lekötjük az etötté lévő szemét is simán és most egyszerre eresztjük le a ket­tőt X. 2. és minden páros sor: az előző sor 2 tord-ját 2 simá­val, a 2 keresztbekötött sze­met 2 ford-al kötjük le. 7. 9. és 11. sor: mint az 1. sor. de ellenkezőleg kötjük. A 2 ford, fölé a keresztbekötött szeme­ket és utána 2 t'ord-at. A sapkát 138 szemre kezd, 3 tűre (46. 46, 46 szem), 1 s, 1 f bordázással 2 cm-t kötünk, azután a mintával folyt, és 7 cm-t kötünk. (Miután körben dóig. a páratlan sorokat ellen­kezőleg kössük.) Tovább haris­„ŐSZI REKREÁCIÓ": Október folyamán Mariánské Lázne-ban főleg meleg holmikra lesz szük­sége. A legjobb szolgálatot egy vastagabb szövetből készült kosztüm teszi (ebben utazzon is), meleg blúzokkal és puló­verekkel. Vihet 1-2 könnyebb blúzt is, ha esetleg a déli órák­ban felmelegedne az idő, ha pedig így nem lesz rá szüksé­ge, szvetterrei viselheti. A má­sik fó ruhadarabja a nadrág lesz (szövetből vagy kordbár- sonybót) ugyancsak a pulóve­rekkel, blúzokkal, szvetterrei, és jő lenne hozzá egy bármi­lyen hosszúságú ktskabát. (Bal­lonból is lehet, „vetrovka“) Vigyen még egy különálló szok­nyát, esetleg mellénnyel (amit a nadrághoz is viselhet), to­vábbá 1-2 jó szövetruhát, az egyik egyszínű legyen, amit estére is viselhet, és egy ki­mondott elegáns ruhát, amibe színházba is mehet és táncolni Is. Átmeneti kabátot és esőka­bátot vigyen. 0 sapka nyakótésse! dóig. es fogy- 6 helyen 1-1 szemet — minden tű elején és közepén — mindén 2. sorban, míg a sapka meg­kapja a fejformát. A maradék szemeket összehúzzuk és ei- varrjuk, és nagy „pompon"-t Leszünk a közepére. A „pompou" készítése: eros kartonpaplrból 2 olyan nagy körlapot vágunk ki, amilyen nagy pompont akarunk készíte­ni. A közepére kb. 1 cm-es lyukat vágunk. A 2 körlapot összefogva átvarr.iuk jó sűrűn a fonailal, majd ha tele van. a ' 2 kartonlap között, (külső kerü­letén ollóval felvágjuk a fona­lat, óvatosan kissé széthúzzuk a karioniapokat. és a felvágott szálakat középen többszörösen fonallal átcsavarjuk. Mikor jól megerősítettük, lehúzzuk a kar­tonlapokat és ollóval szép gömbalakúra nyírjuk a pom­pont. A képen látható egyujjas kesztyűnek a kézelője borda- kötéssel készül, a tenyere: ha­risnyakötéssel, a felső oldala a mintával. Tejfölös karfiol: A megtisztí­tott, megmosott karfiolt sós vízben félig megfőzzük, majd tűzálló (vagy más) tálra téve, tejföllel leöntjük, zsemtyemor- zsával megszórjuk és sütőben vajon megsütjük. A karfiolt készíthetjük egy­szerűen úgy is. hogy megfőzzük és olvasztott vajjal leöntjük, Szalmaburgonyát adunk hozzá. (A burgonyát előbb kb. I cm széles szeletekre, majd ugyan­csak J. cm széles pálcákra vág­juk s forró olajban kisütjük. Gyakran forgatjuk, hogy egyen­letesen süljön.) Gombapörkölt: \Aprö kockára vágott vöröshagymát zsírun megpirítunk, vörös paprikát hintünk rá, megsózzuk, majd zöld paprika és paradicsom szeleteket párolunk rajta. Utána hozzáadjuk a kockákra vágott gombát és kevés víz hozzáadá­sával puhára pároljuk. Virsli tojásban: Személyen­ként 2 tojást és 1 pár virslit számítunk. A tojásfehérjét vil­lával 1-2 percig verjük, hogy összeálljon, de ne legyen iiab belőle. Zsírozott (léhetoleg tűz­álló) tálba öntjük: sugáralak­ban rárakjuk a hámozott föl virslikét és azok közé 1-1 to­jássárgát csúsztatunk. A tojás­sárgákat megsózzuk, meghint­jük reszelt, sajttal és forró sü­tőben addig sütjük, míg a fe­hérje teljesen kemény lesz. Tá­lalás előtt az egészet meghint­jük finomra vágott petrezse­lyemzölddel. A tizenkétéves és az ipari iskolákban minde­nütt egy és ugyanaz a kép fogadott: fiatalok hajoltak a papir fölé, tupírozott hajú lányok, kefehajú fiúk törték a fejüket, töpreng­tek, gondolkoztak a föl­tett kérdések fölött. Néha két fej összehajol, sutto­gás, és kuncogás hallat­szott. Bizonyára valami jó vicc jutott az eszükbe. Rendfkívül érdekes kí­sérlet volt. Arról faggat­tuk a fiatalokat, hogy mi a véleményük a CSISZ is­kolai szervezetének a munkájáról. És a felelet? Sokszor kedélyes, viccelődő, más­kor fanyar és szomorú. Előfordul, hogy a kérdésre kérdéssel válaszoltak, mint például ez a két fiú: „Miért tartják fenn mesterségesen a CSISZ-t, miért szakadt el az élet­től, miért passzív a CSISZ- be tömörülő fiatalok több­sége, mire jó a formális megoldás és a fiatalok miért nem mondják meg azt, amit valóban gondol­nak? Még sok mindent kérdezhetnénk, de egy kérdés nem hagy nyugod­ni: ki a felelős mindezért, ki az oka ennek a tartha­tatlan helyzetnek?“ (A kérdést a két fiatal bátran aláírta). Aztán a feleletek fölött hosszan elgondolkoztunk. Kétségtelen, hogy isko­lánkban létezik egy tan­tárgy, amely nem szerepel az órarendben, nincs rá a minisztérium által jóvá­hagyott tanmenet, mégis tömegesen és alaposan ta­nítják. Ehhez a tantárgy­hoz nem hiányoznak a ta­nítók és a tankönyvek ... Ez a tantárgy, a forma­lizmus! „Én úgy gondolom, hogy a hiba már a tagfelvételnél el­kezdődik. És itt nemcsak a CSISZ-re, de a pionirszerve- zetre is gondolok. Aki tagja á pionírszervezetnek, az jó, aki nem tagja, az rossz. Aki a CSISZ tagja, az támogatja a köztársaságot és a szocializ­must, aki nem, az... Igaz?" Tehát a CSISZ-tagság a poli­tikai megbízhatóság bizonyíté­ka. Ha tag, ha funkcionárius, akkor... „Nekem is az a véleményem, hogy a CSISZ-nek nem kéne tömegszervezetnek lennie, ha­nem a politikailag öntudatosak szervezetének. Nincs értelme, hogy önkéntes kötelező ... Ki­csit zavaros, amit mondani akarok?... Remélem azonban, hogy megértik, mit akarok mondani“. „A mi osztályunkban nem vagyunk tömegesen a CSISZ tagjai: létezik egy fiú, aki nem tagja a szövetségnek. A járá­son már kétszer elvesztették a jelentkezési lapját.. ......a tagdíjak szedése miatt most már csöppet sem szimpa­tikus“. „Nemcsak arról van szó. Hi­szen úgy is részt vesz velünk mindenben". Azt hiszem, nem az a döntő, hogy tömegszervezet-e a CSISZ. A fiatalok legtöbbje csinálni akar valamit. Valami nagysze­rűt. ......de mit lehet csinálni, ha a vezetőséget megfojtják a sok felülről jövő feladattal? Én nem emlékszem olyan eset­re, hogy a vezetőség mást csi­nált volna, mint amit a járás­ról és a „főnőktől" feladatul kapott“. „Azt mindenki tudja, hogy a gyűlések unalmasak. Azt lessük, hogy mikor lesz vége. Kit érdekel az újságokból ösz- szeállított politikai beszámoló. Senki sem figyel oda. A III. C-nek baja támadt, mert kár­tyáztak a gyűlés alatt, amikor valami '„fontos anyagot" kéllett megtárgyalni. Én elhiszem, hogy a kártyázást nem kell propagálni, de ha egyszer a já­rásról leküldött fontos anyag jóváhagyása csak papírmunka!" Tehát kötelező ott ülni a gyűléseken — unalmas köte­lesség! Kötelesség, mint ahogy tanulni a matematikát. „Azt mindenki tudja, hogy nemcsak gyűléseink vannak. Havonta egyszer vagy kétszer közös akciót tartunk. Ezek is szörnyű unalmasak. Pláne, ha tanítók is belekapcsolódnak. A mi osztályfőnökünk legszíve­sebben koncertre cipelne ben­nünket. Legtöbbször úgy te­szek, hogy megveszem a jegyet (ez elkerülhetetlen) és nem megyek a koncertre. Ugyanúgy vagyunk az operával is. Fele srác megszökött a szünetben. Egyáltalán nem értették, sem­mi érdekes sem volt benne“. Libretto? ... Senkinek se ju­tott az eszébe elolvasni. De a tanító elvtársnak eszébe jut­hatott volna, ha már annyira szívén viseli osztályának zenei műveltségét. Avagy nála is csupán az akció teljesítéséről van sző? „Avagy vegyük a brigádmun­kát. Nem mintha nem akaródz- na dolgozni, hiszen tudom, hogy szükség van rá! Például a homok kihányásáná! én tar­tottam a rekordot — tíz perc alatt egy autót. Azt akarom mondani, hogy voltunk brigá­don az állami gazdaságban. Szalmát préseltünk. Öt órát becsületesen ledolgoztunk. Ez összesen kétszázhúsz órát tesz ki. Méghozzá vasárnap! Gon­dolják, hogy valamit fizettek a munkánkért? Értsék meg, most nem a pénzről van szó (habár azt is lenne hová ten­ni), hanem arról, hogy kicsit igazságtalan, hogy legalább egy elismerő szót.. Ez nem az egyetlen eset volt. Beszélgetéseink során vagy tiz esetben kaptunk hasonló fele­letet írásban. Valamit megígér­nek, aztán a kutya sem emlék­szik rá. Ha lázadoznak a sok papírmunka ellen, akkor azzal torkolják le őket, hagy rendnek kell lenni. Joggal kérdezik, hogy miért csak tőlök követel­nek rendet. Arról a kétszer elvesztett jelentkezési lapról már szólottunk. Más iskolában viszont az egyik funkcionárius panaszkodott: „Műit év októberben tette le osztályunk a Fucík-jelvény- szerzö verseny vizsgáját. A ki­töltött nyomtatványokat elvit­tem a városi bizottságra. Azt mondták, hogy mihelyt elinté­zik, elküldik az irodába. És mindmáig semmit sem kaptunk. Jártam utána személyesen, te-' lefonáltam — hiába!“ „Néha három kérdőívet is küldenek egymás után. Meg-« győződésem, hogy aztán el sem otvass-ák. Tudomásul veszik, hogy a feladatot teljesítettet» és a jelentést beteszik a dosz« sziéba, avagy küldik följebb“. Küldik följebb — néha aa embernek az az érzése támad, hogy csupán azért zaklatnak, hogy felülről békét hagyjanak nekik is, hogy a felsőbb szer­vek szemében „jó fiúknak1’ tűnjenek. (Folytatjuk) Tudományos hír FÉMSZÁLAS, LÄBMELE- GlTÖ HARISNYÁT hoztak forgalomba Svájcban. A nadrág övére (nőknél a ha­rt sny startéra) felerősített két szárazelem 6 V feszült­séggel vezetéken táplálja a fémszállal kevert szövésű harisnyát. Ezzel akár 45 C fokra is felmelegitliető a láb környezete, olyannyira, hogy a harisnya viselője jeges vízben sem érzi a hideget Ha elég meleg van és fűtés­re nincs szükség, a miniatűr kapcsolóval megszakítható az áramkör, vagyis a fűtés. ÉVA SALZER: Minilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!íl!!!ll!lllli!l!l!l!'iili!illl|!illlilllllinil1lllir, 9 pesszimista Az élet jobbára szépet és jót tartogatott a fiatal Elvira szá­mára. Ám ő szívesen etpityere- dett és ha itt-ott szomorú él­ményre adódott, mélabús han­gulat vett erőt rajta. Magányos sétákról merengett és apró sóhajokkal, keseregve pillan­tott a tükörbe: kerek pofikája, ragyogó szeme és pisze orrocs­kája sehogy sem illett egy „fáj­dalomtól meggyötört“ lélekhez. De azután feltűnt a láthatá­ron Klausotto. Klausotto verseket írt és mi­lyen pesszimista verseket! El­vira kéjes borzongással olvasta műveit és szíve megtelt gyö- nyörteljes reménytelenséggel. Egyszer azután a fiú teára hívta otthonába. Teljesen egye­dül a lakásban, zavartalanul engedhették át magukat érzel­meiknek. A költő a lányt átka­rolva, az elmúlásról szavalt. A rádióból halk szerenád szólt. Elvira sírt, könnyei egyre hull­tak. Csodálatos délután volt... Klausotto bor után kajtatott, de csak málnaszörpre akadt. — Vörös, akárcsak a lebukó Nap — mondta Elvira. Klausotto még kiszaladt a konyhába süteményért és ami­kor ismét a lány mellé lépett, Elvira, a nyakába borulva sut­togta: — Édes lehet veled meghal ­— Hát persze — válaszolt a fiú és gyengéden megpaskol- ta a lány vállát — ha egyszer megöregszünk... — Megöregszünk! — big­gyesztette ajkát a lány. — Öre­gen meghalni! Mi van abban rendkívüli? De gondold csak el, ha a szilleid, hazajőve, hol­tan találnának bennünket! Kéz a kézben, ajkunkon az alvó kisdedek ártatlan mosolya.. mondd, nem volna pompás? — Csodálatos volna — felel­te egykedvűen a fiú. — Mindenki zokogna — cíb- rándozott tovább a lány — mindannyian úgy éreznék, mi­lyen keveset tudtak alapjában véve rólwik, mennyire nem ér­tettek meg bennünket. Az új­ság pedig azt írná: „Derékba- tört élet". — Valóban nem is volna olyan rossz — mondta gépiesen Klausotto és poharát felemelve, a lány felé biccentett: — A múlandóságra, Elvira! — A Halálra! — válaszolta ünnepélyesen a lány. — ... Mér­get öntöttem a poharakba ... A fiú kezéből kihullott a po­hár, tartalma ott vöröslött az asztalterítőn. — Mérget? Megbolondultál?! — és kihajította az ablakon. — Megöltél volna tudatomon és akaratomon kívül? Feneketlen aljasság! — De, Klausotto!... hebegte a lány. — Hiszen arról verselsz, milyen szép volna belehalni a szerelembe... — ... amiért kétszáz márkát kaptam — fejezte be a monda­tot diadalmasan a fiú. — Hát azt hiszed, koporsóra kell ne­kem a pénz? Tisztára örüli vagy! — Ö, te, te! — zokogta Elvi­ra — És ezt nevezik ideális pesszimizmusnak. Szégyellem, hogy veled együtt akartam meghalni! — S megvető pillan­tással elrohant. A kihalt, komor utcát meg* világító egyetlen lámpa fény- nyalábja sápadtan csillogott a folyóban. Elvira égő arccal, mélyen ráhajolt a híd korlát­jára. „Hideg víz“ .. csalogató és hideg ...“ Búcsúpillantást vetett a szem­közti házsorra és tekintete egy fagylaltosbolt megvilágított ki­rakatához tapadt. Majd szemét lehunyva, sóhajtotta: „Csalogató és hideg ...“ Ki tilthatja még nekem ? Es a sötét víz feletti hídon, alvajáró módjára, a fényárban úszó kirakat irányába tartott. Két adag fagylaltot ott hely­ben megevett, a harmadikat as utcán szopogatta el. OJ iFJCSÁC — a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő­ség éa adminisztráció, Bratislava Pražská 9. — Telefon 445-41 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata előfizetni tenet minden postán. — Kéziratokat nem Őrzünk meg és nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Grad útján lehet megrendelni. Címe: Praha 1. JindHšskô ulica 14. — vývoz tlače. K—05*31372

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom