Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-03 / 35. szám
Az elmúlt Iskolaévben 850 ezer szovjet dolgozó végezte el tanulmányait közép-, illetve felsőfokon. Most a főiskolai felvételi vizsgák folynak az ország egész területén Felvételünk az egyik leningiádi főiskolán készült írásbeli vizsga közben. Értékes bizonyíték Július első hetében a napi- hogy a papíros, amelyre a 87 sajtóban hír jelent meg arról kivégzettről rövid feljegyzést hogy Most városában az egyik készítettek, 30-40 éves lehet, háború előtti gépfegyver javí- s a szövegét valószínűleg 1900- tásánál annak tusában értékes bah született személy írhatta, bizonyítékot találtak, amely A helyesírási hibákat figye- arról tanúskodik, hogy a gép- lembe véve a szakértők úgy fegyvert a lidicei lakosok ki- 'vélik, a szöveg leírója Cseh- végzésénél használták. A szak- vagy Morvaország határvidéké- értők, akik az írást megvizs- ről származhatott, amely né- gálták, megállapították, hogy met megszállás alatt volt. Az az írás valódi lehet. A vizsgá- írást tovább elemzik, lat eredményei azt mutatják, (Ä) OIOIOIOIOIOiOIOIOIOIQIOSOlO Párizs e napokban ünnepelte a náci megszállás alól való fel- szabadulásának 19. évfordulóját. A montparnassei állomáson ünnepélyes keretek között megkoszorúzták a fasiszta Németország fegyverletételét hirdető emléktáblát. Az ünnepségen Manóiisz Glezosz, a görög nép hőse is résztvett. A szónokok felhívást intéztek a néphez, hogy hű maradjon a francia mozgalom hőseinek eszméihez és továbbra is a békéért harcoljon. 1923. szeptember 13-án született. Most mindössze 40 éves lenne Zója Koszmo- gyemjamszkája, a Szovjetunió hőse, akit 18 éves korában Petriscsev faluban nyilvánosan végeztek ki'a németek. 1941 novemberének közepén a német haderő frontális támadást indított Moszkva ellen. Elbizakodottan arra számítottak, hogy a fővárost egyetlen összpontosított rohammal beveszik. Csalódniuk kellett. A szovjet katonák hősies ellenálláZója sa, s a megszállt helységek partizánjainak elszánt ön- feláldnzása óriási veszteségeket okozott a németeknek. És ott voltak azok az önként jelentkező hazafiak is, akiket, mint legbátrabbakat, a partizánok segítségére küldtek. Ezen az úton került — Tánya fedőnéven — Zója, a moszkvai diáklány, a német vonalak mögé a vereji körzetbe. Az egyik éjszakán valaki átvágta a német parancsnokság telefonjainak vezetékét... Zója volt. Ki- gyúlladt a németek egyik nagy istállója, 17 lő és nagy mennyiségű fegyver égett oda. Zója okozta. A következő estén egy másik német épület közelében elfogták. Kegyetlenül megkínozták: lábai lefagytak, teste merő seb volt, de szenvedését egyetlen hanggal sem mutatta, társait nem árulta el. Népének mindörökre mártírja lett, s példaképe annak az ifjúságnak, mely a szabadságért kész életét feláldozni. BEFEJEZÉSHEZ KÖZELEDIK A NÉPSZAVAZÁS a moszkvai atomcsend-egyezményről, s az amerikai szenátusban is véget ért a ratifikációs vita. A szériái nappal a külügyi bizottságban is kedvezően emelkedett azoknak az országoknak a száma, amelyek csatlakoztak az egyezményhez. Becslések szerint az aláírók száma jóval meghaladja majd a százat. Általános vélemény szerint szeptember közepéig befejeződik a szenátusi vita, s mire az ENSZ- közgyűlés megnyílik, megtörténik a szerződés ratifikálása is. Pillanatnyilag csend van a kelet-nyugati tárgyalások vonalán, de egyes nyugati lapok szerint a kancelláriákban szorgos munka folyik: most végzik a szeptemberi diplomáciai nagyüzem megindításának előkészületeit. A Washington Post szerkesztőségi cikkben foglalkozik egy Hruscsov-Kennedy találkozó lehetőségével. Arra hivatkozik, hogy a beharangozott Kennedy-Gromiko eszmecsere többet jelent majd egyszerű udvariassági formulánál, mint ahogy Rusk és Hruscsov megbeszélésének is megvan a maga helye a kelet-nyugati párbeszéd folyamatában. A lap szerint a két nagyhatalom első emberének találkozása igen hasznos lenne, mert kijelölhetnék azt az irányt, amelyet követve, lépésről lépésre enyhíteni lehetne a nemzetközi feszültséget. Az őszi csúcstalálkozóról faggatták az újságírók magát Hruscsovot a Brionin rendezett szerdai sajtóértekezleten. A Reuter jelentése szerint a szovjet miniszterelnök kijelentette: „nem tervezi", hogy részt vegyen az ENSZ ülésszakán. Tény azonban, hogy a szovjet állam irányítói továbbra is derűlátóan ítélik meg a keletnyugati párbeszéd kilátásait. Hruscsov japán lapszerkesztők kérdéseire válaszolva kijelentette: az atomcsend-egyezmény megnyitja az utat újabb megállapodások előtt. Nyilatkozatának szövegét most tették közzé Moszkvában. Hruscsov a megoldandó kérdések között első helyen a leszerelést és a német problémát említette. A MÚLT SZERDÁN verőfényes gyönyörű idő köszöntötte az amerikai fővárost, amikor megkezdődött a „March on Washington“, amely a polgár- háború óta az Egyesült Államok történelmének legnagyobb megmozdulása a négerek egyenjogúsága érdekében. Kora reggeltől kezdve, a különböző közlekedési eszközökön özönlöttek Washingtonba a tüntetés résztvevői. Sok fehér is jött a fővárosba, volt olyan különvonat, amelynek utasai között 40 százalék fehér érkezett. Az érkezők a Fehér Háztól délre, a Washington emlékmű körül levő óriási füves térségen gyülekeztek. Tizenegy órára kb. százezren voltak, de ez a szám ezután is folyton növekedett A megmozdulás irányítói felkeresték a kongresszus demokrata és republikánus párti vezetőit. A demokraták közül Mansfield szenátor és McCor- mak, a képviselőház elnöke teljes támogatását ígérte meg Kennedy polgárjogi törvényjavaslatához. Délben két órakor, amikor a Lincoln-emlékmű előtt megkezdődött a nagygyűlés, kiderült, hogy hivatalos becslés szerint több mint kétszázezer ember vesz részt a megmozdulásban. T A naggyűlésen körülbelül ötven szenátor és képviselő vett részt, köztük néhány ismert államférfi is. Több híres filmszínész és más művész szórakoztatta a felvonulókat. A többi között nagy sikere volt a Párizsból érkezett Josephine Bakernek. Üjra kiderült, hogy a négerek nem várnak többé, hanem határozottan követelik jogaikat. Szeptember közepén megalakul a Malaysia Államszövetség Angol diplomáciai források szerint Duncan Sandys brit nemzetközösségi és gyarmatügyi miniszter Kuala Lumpurban megállapodott a Malaysia Államszövetség kikiáltásának pontos időpontjában. Erre előreláthatólag szeptember 15-én vagy 16-án kerül sor. Minthogy a brit gyarmatügyi köz- igazgatás alatt álló Észak-Bor- neóban és Sarawakban az ENSZ ténymegállapító bizottsága csupán augusztus 26-án kezdhette meg munkáját, a Kuala Lum- pur-i bizalmas megállapodás eleve kész helyzet elé állítja az ENSZ-bizottságot és a szomszédos ázsiai országok megfigyelőit. Angol kormánykörökben nem is titkolják: tekintet nélkül az ENSZ-vizsgá- lat esetleges megállapításaira, el vannak szánva az államszövetség gyors megalakítására. Jóltájékozott diplomáciai körökben úgy tudják, hogy Sandys biztosította Tunku Rahman malájfötdi miniszterelnököt: London elnyerte az Egyesült Államok, Ausztrália és Üj-Zé- land előzetes jóváhagyását folytatandó „keménykezü" politikájához. Indonézia — a Fülöp-szige- tek óvatos támogatásával — ellenzi, hogy a tőszomszédságában levő brit gyarmati területeket, Észak-Borneőt és Sa- rawakot, az ottlevő lakosság akarata ellenére beolvasszák az angol tervek szerint és védnökséggel létrehozandó államszövetségbe. Tunku Rahman korábban London ellenére hozzájárult, hogy az ENSZ tény- megállapítő bizottsága győződjék meg róla, vajon az angol gyarmatok népe valóban kívánja-e a csatlakozást. Az angol kormány Rahman hozzájárulása után kénytelen volt „jó képet vágni a rossz játékhoz", de most megkísérli meghiúsítani, vagy legalábbis merő formalitásokra korlátozni az ENSZ-vizsgálatot. Angol kormánykörökben elégedetten vették tudomásul, hogy Indonézia végül is elfogadta mindössze négy megfigyelővel képviseltesse magát a vizsgálatban. Dzsakarta engedményét az észak-borneói partvidéken megrendezett brit flottatüntetés és nagyszabású hadgyakorlat „lélektani" visz- szahatásának és az indonéz kormányra nehezedő amerikai nyomásnak tulajdonították. Az általában jól tájékozott Observer című hetilap szerint „a malaysiai erőpróba új tényezője, hogy az Egyesült Államok igen erős nyomást gyakorol Szukarno elnökre, hogy adja fel ellenállását az államszövetség tervével szemben. Washington részéről utaltak rá, hogy ellenkező esetben az Egyesült Államok felülvizsgálják az Indonéziának nyújtott évi százmillió dolláros amerikai segélyprogramot." > Salazar barátai A ngolában most már három éve áll a harc és dús aratása van a halálnak. „De nehogy azt higyje valaki — mondotta Nikolaj Fedorenko a Szovjetunió delegátusa a Biztonsági Tanács ülésén — hogy ez a küzdelem egyrészről Portugália másrészről az afrikaiak között játszódik le. Angola afrikai lakosságba ellen a Portugáliával fennálló szövetségi rendszer alapján, valamennyi nyugati gyarmathatalom visel háborút. A NATO fegyverei nélkül az angolai felkelés már régen az afrikaiak győzelmével végződött volna “ Maguk az Egyesült Államok az angolai hadviselés céljára olyan katonai segítséget nyújtottak, melynek értéke meghaladja a 35 millió dollárt: Anglia páncélos autókat szállított. Nyugatnémetország pedig repülőgépeket, automatikus fegyvereket, gyújtóbombákat. A Portugáliának szánt katonai segítség nagyobbrészt az egyes kormányok megbízásából bonyolódik le, de nem hiányzik a magánkezdeményezés sem. Fedorenko ezzel kaocsolatban különösen azokra a hatalmas katonai anyagszállításokra mutatott rá, melyeket a német Krupp-művek és a nagy amerikai petroleum-váilalatok indítottak útnak. Éppen azokban a napokban, amikor a szovjet delegátus az angolai kérdésben emelte fel szavát, leplezték le az Egyesült Államokban azt a titokzatos szervezetet, az ún. „lobbyt", amely Amerikában a színfalak mögött folytat agitáciőt Portugália érdekében. Ennek a maffiának tagjai, az ún. „lobbys- ták" hivatásszerűen űzik azt a mesterséget, hogy megbízóik érdekében töméntelen pénzzel megvesztegetnek politikai személyiségeket és kimagasló sajtóorgánumokat bizonyos kormányhatározatok megváltoztatása és a közvélemény megdolgozása céljából. Ezek az üzelmek olyan arányokat öltöttek, hogy már az amerikai szenátus vizsgálóbizottsága is kénytelen volt velük foglalkozni. A tanú- vallomások során bizonyítékokat terjesztettek a szenátus elé, amelyekből kiviláglott, hogy Salazar az angolai háború kezdete óta csak egyetlen ilyen „lobbysta" szervezetnek — Selvage et Lee newyorki cégnek — 50 millió dollárt fizetett ki. Nevezett cég képmutatóan azzal védekezett, hogy az említett összegnek elfogadása és „megfelelő" módon való szétosztása meggyőződése szerint a haza, vagyis az Egyesült Államok éraekében történt Ezzel kapcsolatban „sikerült" a cégnek olyan részleteket felfedni és a nagy nyilvánosság tudomására hozni, amelyekről a dolgok természeténél fogva nem tudhatott... és olyan működést fejtett ki, amely nem volt „nehézségek híján." Kétségkívül, a cégnek voltak bizonyos nehézségei. Többek között az amerikai közvéleményt meg kellett dolgozniok, hogy hitelt adjor annak a hamisított dokumentációnak, amely a portugálok által Angolában végzett „emberbaráti“ cselekedetekről szólt. És azok a kísérletek, amelyek a tömeges kivégzésekre és egész néprétegek kipusztítására vonatkozó bizonyítékok eltüntetésére irányultak, — mint ahogy azt Fedorenko kifejtette — szintén csak nagy veszélyek árán voltak kivihetők. A szenátus által lefolytatott vizsgálat folyamán a cég vezetői kénytelenek voltak bevallani, milyen nagy fáradságukba került, hogy néhány befolyásos politikust megnyerjenek az általuk kitűzött politikai célnak. De sikerült! Három kimagasló republikánus szenátort „győztek meg“, hogy melléjük álljon. Hogy ez a „meggyőzés" milyen summákat emésztett fel, azt titok fedi. Ezeknek a szenátoroknak aztán a „cég" tökéletesen kidolgozott beszédeket bocsátott rendelkezésére, melyeket a szenátusban kellett elmondaniok. Gondoskodtak arról is, hogy e beszédek másolatait az amerikai kongresszus valamennyi tagja megkapja. A kiadások lényeges részét újságírók megvásárlására fordították. Többek között megfizették a „Religious news service" (:egyházi hírszolgálat:) levelezőjét Glenn Everettet is, hogy riportjában megcáfolja azokat a vádakat, melyek szerint a portugálok üldözték Angolában a metodista misszionáriusokat. Everett a megbízásnak meg is felelt. Ezenfelül pénzelték apróbb lapok levelezőinek százait, útiköltségekre, kirándulásokra és mulatozások fedezésére is futotta a cég költségvetéséből, hiszen Salazar nem fukarkodott. Sőt megpróbálkoztak a néger sajtó néhány termékének megvásárlásával is és bizony sok esetben megszédültek ezeknek szerkesztői és arról adtak hírt, hogy „ott lent" Angolában minden a legnagyobb rendben van. I# orrupció, képmutatás, ok- irathamisítás, ezek voltak az eszközei ennek a minden elképzelést túlszárnyaló óriási méretű csalásnak, mely részben, sajnos, célhoz vezetett: a közvéleményt elaltatták, az igazságot legyűrték, az amerikai kongresszust Portugália javára mozgósították, úgy — hogy a NATO-segítséget, mely nélkül Lisszabon a háborút elvesztette volna, egyelőre mi sem akadályozza. S így Salazar folytathatja a vértanúságot szenvedő Angolában pusztító munkáját. Depor- tációk, letartóztatások, kínzások egymást követik. A felkelők által visszaszerzett területeken repülőgépek dobják le gyújtóbombáikat és gyilkolnak embert, állatot egyaránt. És mégis, a szenátus előtt történt botrányos leleplezések nem maradhatnak hatás nélkül az amerikai Angola-politikára. Emellett a Szovjetunió is megteszi a magáét, hogy ez a probléma ne kerüljön le az ENSZ napirendjéről. Ebben bizakodnak az angolai hazafiak és nem adják fel a reményt, hogy Salazar napjai is meg vannak számlálva. RO
