Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-08-13 / 32. szám

DIVAT­POSTA Egy nő csak akkor mondhatja magáról, hogy jól öltözik, ha otthon is mindig rende­sen, otthoniasan van öltözve. Vagyis: nem a régi elegáns ru­háit „viseli el“ otthon, hanem er­re a célra megfe­lelő ruhákat csi­náltat. Rajzainkon három szép otthoni öltözéket mutatunk be. A nadrág praktikus otthoni viselet, nem kell idegenkedni tőle. Nagyon csinos pl. a rajzon látható blúzköténnyel, amelyet melegben a testre, hűvösebb időben pedig vékony pulóverre, blúzra viselünk. Rajzunk anyaga pepita mosóanyag, elütő szinü, széles pántozással. Az ú. n. koktail-kötény ked­velt otthoni viselet. Ha vendé­geink vannak, ruhánk elé kötve beadhatjuk így a vacsorát is, csinos s védi ruhánkat. Mindig nagy zsebekkel készül. A rajzon lévő pettyes anyagból készül, a zsebeknél csíkossal díszítve. Harmadik rajzunk ruhakötény, ami szintén nagyon praktikus, mert melegben a testre visel­jük, különben pedig ruhára is felvehetjük. Anyagja lehet egy­színű vászon, vagy pettyes, csí­kos, kockás mosóanyag. ötött modellek „SZEPTEMBER" és „MARI­KA": Kívánságukra nagyon szép kötött kabátkát közlünk. A csí­kozás „Szeptember“ fehér fona­lához legszebb lenne pirossal vagy búzakékkel, míg „Marika" citromsárga fonalét fekete csí­kozással díszítse. A színén sima, a visszáján ford, szemekkel dóig. A csíkok 2 sima, 2 ford, váltakozásával készülnek. kötésmagasságnál a karóltöt fogy. a háta szerint. A maradék szemeket egy sorban befejez. Csuklya: 86 szemmel kezd. egyenesen kötünk 20 cm-es kö- tésmagasságig, itt fogy. a so­rok elején és végén 1-1 szemet 19X, majd a megmaradó szeme­ket egy sorban befejezzük. Színes csík: A háta részére 171, a két elejéhez 101-101, az elejeközéphez kétszer 158, a csuklyához 183, a zsebekhez 56- 56 szemmel kezd. a 4 sorból álló 2 sima. 2 ford, váltakozá­sával kötött patentkötéses csí­kot. Átvasalva összeállítjuk és felvarrjuk a csíkokat. Egy hu­rokkal és egy gombbal csukódik az áll alatt. Ha a kész darabokat drótke­fével felborzoljuk, mohair ha­tást érünk el, és ez ennél a ka­bátkánál igen szépet mutat. Hála: (6-os tűvel) 87 szemre kezd. Minden 4. sorban szapor. 1 szemet 3X. 35 cm-es kötés­magasságnál a raglánvonalat fogy. 46 soron keresztül, min­den sor elején 1 szemmel. A megmaradt szemeket egy sor­ban befejez. Jobb eleje: 62 szemre kezd. 2.5 cm-enként szapor. 1 szemet 3X. 10 cm-es kötésmagasságnál 7 szemet lekötünk az oldalától befelé, az utána köv. 14 szemet befejez, felszedünk új tűre 14 szemet és 8 cm-es zseblapot kötünk, beállítjuk a befejezett szemek fölé és végigkötjük ez­zel együtt a sort. 35 cm-es kö­tésmagasságnál a háta szerint elfogy, a raglánvonalat. A ma­radék szemeket a nyakkivágás­hoz haszn. fel. 50 cm-es kötés- magasságnál kezd. a nyakkivá­gást fogy. a sorok elején 6X2 szemenként. Baloldalát szim­metrikusan kötjük. Ujja: 63 szemmel kezd. Fel­felé haladva 2.5 cm-enként szapor. 1 szemet 10X. 35 cm-es Rakott csirke: Nagyobb csir­két kis darabokra vágunk, pap­rikát, paradicsomot, burgonyát, karikákra, mindegyikből negyed kilót. Tűzálló tál alját füstölt szalonnával béleljük, rétegezzük a húst és zöldféléket, megszór­juk piros paprikával, meglocsol­juk 2 deci tejföllel és fedő alatt puhára pároljuk. Ha minden megpuhult, néhány percig fedő nélkül hagyjuk a sütőben, hogy ne legyen sok leve. Sonkás zöldbab: A megtisztí­tott zöldbabot egészben sós víz­ben puhára főzzük. Zsírozott, tűzálló tálba halmozzuk. A kö­zepén mélyedést formálunk és ide daráit sonkát teszünk. Rá­ütünk személyenként 1-1 tojást, meghintjük reszelt sajttal, pi­rított morzsával és tejföllel meglocsoljuk. Néhány percre forró sütőbe tesszük. Virslipörkölt: Zsíron kevés reszelt vöröshagymát párolunk, kevés paprikát szórunk rá, be­letesszük a karikára vágott virsliket, melyeknek előzőleg lehúztuk a bőrét. Fedő alatt pároljuk — kevés víz, néhány karikára vágott paradicsom, vagy paradicsomlé, hozzáadunk 1-2 zöldpaprikát és 20-25 per­cig pároljuk. „ALSÓ S7EMERÉD": Miután nem tudjuk pontosan, milyen rovarról van szó, nem adhatunk biztos tanácsot. Próbálja meg a falban vagy bárhol lévő nyílásokat gipsszel betömni, s bóraxot porcukorral keverve a fal mellett elszórni. Pró­bálkozhat a készen kapható DDT-porrai is — beszórni vele mindenfelé, amerre a rovarok találhatók — de vigyázni, éle­lemhez ne kerüljön, mert méreg, s természetesen ügyeljen, kisgyermek se jusson hozzá. „SZOBAVIRÄG“: A helyes virágápolás alatt nem a gya­kori, hanem a helyes öntözést értjük, ugyanis a túlzott öntözéssel árthatunk is a növénynek. A különböző növé­nyeknek persze különböző mennyiségű vízre van szük­ségük, mert egyikük gyorsabban, mások lassabban szívják fel a vizet. Általában tudni keli, hogy a nagy levelű növé­nyek gyorsan fogyasztják el a vizet. A túlzásba vitt öntö­zéstől a gyökerekek végei elrothadnak, a földből nem képesek felvenni a táplálékot és a vizet, s ugyanúgy tönkre mennek, mint a nagy szárazságtól. Szőke lózsef: vm. A DÉLBEN ALVÖ VÁROS Csak nehezen igazodunk az itteni életrendhez. Nem aka­runk tudomást szerezni sem a hőségről, sem a merőlegesen ránk tűző napról. Későn ébre­dünk, s ha megyünk, csak tíz felé indulunk a városba. Nálunk odahaza tulajdonképpen ilyen­kor kezdődik a város élete, az igazi pezsgés, száguldás. Ki­nyitnak az összes üzletek, ven­déglők. megtelnek a kávéházak, a hivatalok megnyílnak az ügy­felek élőt és az orvosok teljes tempóban húzzák a fogakat, adják az injekciókat stb. Itt más az élet rendje. Korán ébrednek, s mig nem kényel­metlenek a napsugarak, intéz­kednek, tesznek, vésznek, be­vásárolnak. Az emberek meg­töltik az utcákat, aztán úgy tizenegy felé lecsitul minden, mint az alvó ember vérkerin­gése. Az üzletek nagy része bezár, a hivatalok, azokkal sze­rencsére itt nem volt semmi bajom s így nem is tudhatom, hogy a hivatalnokok lavórban áztatják-e a lábukat, avagy jeget raknak-e kopasz fejükre. A házak ablakán leengedik a zsalugátereket s az emberek a hüs szobákban szenderegnek, fák árnyékában pihennek, mert a nap gyilkos heve óriásira nö­vekedett. Aztán délután négy-öt óra tájban ismét ébredezni kezd a város. Kinyitnak az üzletek, megtelnek a vendéglők, a troli­buszok és az utcák. Mi azonban szívósan a ma­gunk életét próbáljuk folytatni. Amíg a hőség nem zavar, al­szunk, amikor veríték borítja el a testünket, felkelünk, für- dünk, napozunk vagy csavar- gunk az alvó városban. Gyorsjáratú trolibuszok visz­nek surranva a város felé. Az emberek, az utazóközönség itt jóval hangosabb, mint nálunk. Az egész troli együtt társalog, cseveg, nevetgél, szórakozik, mintha az ember valami társas utazócsoportba csöppenne, ahol mindenki egyszerre beszél, s nem törődik másokkal. Ránk, idegenekre nem sokat adnak, tudomást se szereznek rólunk. Sem meg nem bámulnak mint nálunk a külföldieket, sem udvariasan nem kedveskednek. Természetesnek veszik, hogy vagyunk, hogy együtt utazunk velük s mi is természetesen, önállóan mozgunk, mint oda­haza. Nem pirulunk el, ha a kalauz azonnal nem érti meg, hogy mit akarunk, s nem haj­longunk bocsánatkérően, szé­gyenkezve. ha véletlenül vala­kinek a lábára taposunk. A PIACRÓL Csak falusi ember képes a hetivásárt, a piacot annyira isteníteni, mint azt Tömörkényi is teszi néhány finom metszetű novellájában. Ha azelőtt a ta­nyasi ember egy-kétszer beke­rült évente a városba, akkor amit látott, az csupa boldog­ság, vidámság volt, azt hitte, hogy a városi nép folyton csak ünnepel, szép ruhában tetsze­leg, parádézik, szórakozik, sé­tafikái le s föl az utcákon, a piacon meg fitymálva finto­rogva turkál a parasztember áruja közt, a kosarában. És az alkudozás művészete, a ravasz szócsata a kiiskolázott kofák és a tanult vásárlók közt való­ságos színház, amihez hasonlót csak a minden hájjal megkent ügyvédek képesek produkálni a bírósági tárgyalásokon. Jókor kell annak ébrednie, aki vásárra igyekszik. Mire az egyszerű városi halandó kitörli a szemét, a falusinak már ott kell kuksolni árujával, kosarai­val vagy csibéivel a piac kövén. Mert az sem mindegy, hogy hová telepszik, milyen helyet foglal, hiszen ahol a legjobban hullámzik a tömeg, ott jobban fogy az áru, a bejáratnál jobb pénzen kel e! a silány portéka is. Ez természetesen mindenki előtt ismeretes. Ilyesmik forogtak az eszem­ben, amikor kora reggel a Konstancai piacra igyekeztem. Megrohantak a gyermekkori emlékeim és megjelentek elöt­MILYEN IS \ TENGER! tem a tavalyi elárvult piacok képei, amikor túlbuzgó embe­rek fölöslegesnek kiáltották ki nálunk a zöldségpiacokat is. A piacok megszűntek, de ezzel aligha lett több zöldség az állami üzletekben. S hogy mennyire korai volt ez az in­tézkedés, azt az idei visszaál­lított, zsúfolt piacok bizonyít­ják a legjobban. Most azonban nem ezzel aka­rok törődni, nem ezen akarok rágódni, hanem a konstancai piac színes forgatagáról pró­bálok legalább hozzávetőleg reális képet festeni. Hogy hol a piac, azt egy kis szimattal idegen városban is könnyen eltalálhatja az ember, ha folyton arrafelé igyekszik, ahonnan tömött táskáikkal jönnek a háziasszonyok, cipelik a zöldséget, friss gyümölcsöt, nagy görögdinnyéket, szomja­san leheló, melegben pihegő csibét, tyúkot, kacsát, illatos kaprot, zellert, befőzésre al­kalmas uborkát. A főútvonalaktól kicsit távol, eldugva akadtam rá a piactér­re, a vásárcsarnokokra, beton­ból épült elárusítóhelyekre. Hasonló a mi piacainkhoz és hasonló a zajos arab bazárok­hoz. Ez már nem, az még nem teljesen. Zöldségféle, gyümölcs, kovászos uborka stb., amit ná­lunk láthat ember a piacon, azt itt is megtalálhatja. Deliát ekkora dinnyehegyeket még életemben nem láttam, mint itt. Sokkal jobban érdekelt, ami a piacainktól elütő. Elsősorban: halat is árulnak, mivelhogy itt a tenger. Másodsorban: sok olyasmit árulnak, amit eddig sohasem láttam s .mindmáig a nevét sem tudom. Harmad- sorban: itt a székely árusok is kínálgatják saját készítménye siltes bőrsipkáikat, gipszbeön- tött apró figuráikat, vázákat, zöldszínű fenyőiket, csicser­gésbe merevült madárkáikat stb. Ezeket a székely árusokat a város utcáin is megtalálhatja az ember. Gyerekestől, asszo­nyostól járják az ország for­galmas városait és keresked­nek. Továbbá: megtalálhatók itt ezen a piacon a hangoskodó sorsjegyárusok, a spárgára fűzött apró halaikat kínáló srácok, pátriárka szakállú, arabkülsejű árusok stb. A piac hajnalban kezdődik s tulajdonképpen sohasem ér véget, mert az árusok itt al­szanak a dinnyehegyeken, ko­saraik közt és lámpás mellett késő este is kiszolgálják az embert. Visszatérek azonban a sors­jegyárusokra. Tulajdonképpen nem is sorsjegyekről, hanem inkább zsákbamacskáról van itt szó. Hogy megértsük: államilag kinyomtatott s ügyesen össze­hajtott és lepecsételt kék és piros cédulák ezek. Ha az em­ber megvesz egy ilyen cédulát, felbontja, s belül egy apró blokkot talál, amelyre rá van írva, hogy hány lejt nyert. Mondjuk, ha veszek egylejes szerencsecédulát, felbontom és a belül levő cédulán az áll, hogy 25, vagy 100 lejt nyertem, akkor ezt az összeget ott, helyben kifizeti az árus. Mondanom sem kell, hagy az érdeklődés rendkívül nagy. Az árusok asztalait sűrű tömegek veszik körül, tolongnak és ta­nakodnak. biztatják egymást és áhítattal figyelik a vásárolni szándékozókat. A vásárolni szándékozók vi­szont korántsem iparkodnak. Megfigyeltem egy barna, húsz év körüli fiatalembert, amint hosszan, rezdülés nélkül nézte az asztalra öntött cédulákat. Egyetlen arcizma sem rezdült, szinte megbabonázva meredt egy pontra több mint félóráig. A pénzt már az asztalra dobta s ezzel jelezte vásárló szándé­kát. Körülötte mindenki, a ke­reskedő is visszafojtott léleg­zettel figyelt. A percek némán, álmosan peregtek. Végre a fia­talember felemelt egy kék cé­dulát, s az emberek kiengedték magukból a levegőt, de meg­szólalni senki sem szólalt meg. A fiatalember lassan óvatosan — nehogy kirepüljön a cédulá­ból a szerencséje — feltépte a cédulát aztán a vérbeli kár­tyaguberálókhoz hasonlóan milliméterröl-milliméterre ha­ladva nyitotta szét a belsejét. Körülötte az emberek izgal­mukban a lábuk hegyére emel­kedtek. Végre a fiatalember elszánt mozdulattal szétnyitja a cetlit és: nem nyert semmit! Hirte­len mindenki beszélni kezd, hangosan Tárgyalnak a nagy esetrről, s a fiatalember, mint a nap hőse élvezi a nagy ér­deklődést. magukra a keresztet és haji ganak, míg a küszöbön túl r jutnak. Én is távozom. Allah templomában, a r esetben mohamedánnak és r mohamedánnak egyaránt fiz nié kell, ha a végtelennek t csigalépcsőn fel akar kús a minaret buzogányfejébe. A mecset padlózatát dr szőnyegek borítják. Padot, s Búcsú Mamájától Aztán a játék folytatódik. Oj próbálkozó jelentkezik, új ér­deklődök veszik körül. Egy idegen flegmán pénzt dob az asztalra, felvesz egy cédulát, eltépi a pecsétet — nem nyert ő sem! Az emberek a fejüket csóválják é9 rosszallóan néz­nek utána: hogy lehet ilyen könnyelmű! Megfosztotta őket az izgalom nagy gyönyörűségé­től. A TEMPLOMOKRÓL Pár lépésnyire a piactól buk­kantam rá a kétkupolás pra­voszláv templomra. Díszes, fé­nyes mint egy bazilika. Belül a falakon, az oltár körül ezüst ikonok, a mennyezetről hálaadó lámpások lógnak. Rögtön az ajtóban megbor­zadok. Finom fátyollal beborít­va egy felravatalozott halott fogad. Az egész templom üres. Csak mi ketten vagyunk; én és az idegen halott. Nagyon kel­lemetlenül érzem magam. Hul­laszagot érzek, s a templom díszei sehogy se tudnak meg­ragadni. két, vagy egyéb ülőalkalmat Ságot sehol sem látni. Ké festett díszes kupola, kor idézet a falon. Körülbelül minden, amit az ember ti A minaret falát buzgó turis és szerelmesek különböző sz és nyelvű feliratai díszítik. Föntről gyönyörű kilátás r lik a városra, az állomás ki és a tengerparton emelk űj házakra, karcsú épületei a kikötőre és a tengerre. A volből idelátszik a város színházának homlokzata, nemrég épült tágas sportos nők teteje. A város fehéren izzik a < napban. Csendes, pihenni 1 szik, de a hüs házakban, deszkabődék helyét elfoglalt épületekben folyik az élet. BÜCSŰ A TENGERTŐL Gyorsan távozni akarok, de ebben a pillanatban két asz- szony jelenik meg a bejáratnál. Levetik sarujukat és belépnek. Figyelni kezdem őket. Sorban megcsókolják a falakra és osz­lopokra függesztett ikonokat, mindegyik előtt keresztet vet­nek és földre borulnak. Végre elérnek az oltárhoz, ahol az aranyozott főik<?n függ. Ezt is megcsókolják, keresztet vetnek és leborulva megcsókolják a templom kövét. Néhány réz­pénzét dobnak a perselybe és háttal, mint a rákok kezdenek kiféle curukkolni. Egy lépés hátra, keresztet vetnek, lebo­rulnak és megcsókolják a templom kövét, aztán ismét egyet lépnek hátrafelé, keresz­tet vetnek, leborulnak és meg­csókolják a templom kövét, így haladnak egészen a kijára­tig. Ott meghajolnak a halott előtt, aztán hosszan hányják Elfogytak a napjaink. A s; loda előcsarnokában kuporg csomagjainkon, várjuk a szokat, hogy az állomásra gyének. Szomorúak, kedvetlenek gyünk. Életünk kedves dara marad mögöttünk. A tenger Kimegyünk még egyszer partjára, belemartjuk mag kát a vízbe, hogy a várakc verítékét lemossuk magunk Apró, fehér kagylókat ráki a zsebünkbe és bánatosan merengünk, belelesünk a t ger fölé feszülő végtelenbe. Lassan új érzések ébred bennünk, s az édes honv egyre erősödő hullámai el gadják szívünket az -örö' éneklő tengertől. Vég ÚJ IFJÚSÁG - a CSISZ Szlovákia! Központi Bizottságának lapja Megjelenik rolódén kedden. Kiadja a Stnena a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztő* ség és adminisztráció, Bratislava, Pražská B. — Telefon 445*11 — Postafiók 30 — Főszerkesztő Szőke József — Nyomta a Západoslovenské tlačiarne 01. Előfizetés egy évre 31,20 Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata, előfizetni lehet minden postán. — Kéziratokat nem őrziink meg ée nem adunk vissza — A lapot külföld számára a Poštový Novinový Orad ötjén lehet megrendelni. Címe: Praha 1. Jlndŕlšská ulica 14. — vývoz tlače. k—05*31322 T“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom