Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-07-23 / 29. szám
Magyar A marosvásárhelyi Köteles Sámuel utcában, szil- és gesztenyefák övezte park közepén kétemeletes, szép új épületben áll a Szentgyörgyi István Színművészeti intézet, amelyet az 1948-as román tanügyi reform keltett életre. Szülőföldje Kolozsvárott volt, néhány esztendeje Marosvásárhelyre települt át. Kolozsvár nagy realista színművészének, Szentgyörgyi Istvánnak nevét viseli. Márványszobra az intézet kápujá ban fill, hogy a belépő növendék már az első pillanatban szembetalálkozzon az erdélyi színjátszás gazdag örökségével.., gyár és román színjátszás haladó hagyományait, Sztanyisz- lavszkij tudományos színészpedagógiai módszerét stb. A fő tantárgy a drámai gyakorlat és a beszédtechnika. A gyakorlati tantárgyak között szerepel még a színpadi mozgás, ritmika, tánc, vívás, s a maszkírozás tudománya. Elméleti tantárgyak: színháztörténet, egyetemes irodalomtörténet, bevezetés az irodalomtudományba, képzőművészet, zenetörténet prozódia, tudományos szocializmus, filozófia, esztétika és fakultatív nyelvtanulás. Az intézet rendszeresen tart előadást az üzemekben, ellátószínművészét A főiskola kétszáz színészt és rendezőt adott fennállása óta a romániai hat magyar színtársulatnak: Kolozsvárnak, Marosvásárhelynek, Nagyváradnak, Temesvárnak, Szatmár- nak, Sepsiszentgyörgynek. A hat magyar színházban minden este a mély kongású gong után szétnyílik a nehéz bársonyfüggöny, klasszikus és modern színművekben megjelenik egy sereg kiváló színész. Az utánpótlás a főiskola gondja. — S nem is kis gond — mondja Szabó Lajos, az intézet igazgatója —, de a gondunk nagy részét az állam viseli. Romániában a legnagyobb támogatást a művészeti főiskolák kapják, illetve ezeknek a fenntartása kerül a legtöbbe. Amíg például az orvosegyetemen egy hallgatóra évente 15 000 lej állami támogatás jut, addig a mi intézetünk egy hallgatójára 19 000 lej. Növendékeink már csak hírből ismerik a „sorkoszgat a falvakba, és november végén avatták fel újonnan épült stúdiószínházukat. A moAz intézet növendékei a lányotthonban... tot“, a vendéglősök könyörado- mányát és a munkanélküli diplomások sanyarú sorsát. A ragyogóan tiszta, napsugaras termekben huszonkét tanár ismerteti a hallgatókkal a ma... és a színpadon, Csehov: Három nővérének vizsgaelőadásán. dern, kétszáz férőhelyes épület egymillió lej költséggel épült Hetenként négyszer tartanak benne stúdió-előadásokat. A Tartuffe volt az első darab. A díszleteket a Nicolai Grigo rescu Képzőművészeti Főiskola növendékei tervezték. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet végzős hall gatói eddig negyven klasszikus és mai tárgyú színművet mutattak be nyilvános vizsgaelőadások keretében, de azt hiszem, a most következő negyvenedik lesz a legsikeresebb — legalábbis erre enged következtetni a tanárok nagy szeretettel végzett munkája és a növendékek sokat ígérő tehetsége. Kísérletezünk, Marosvásárhelyen \z elmúlt napokban nem mindennapi élményben volt részük i berlini tűzoltóknak Olyan tűzzel álltak szemben, mint még soha életükben s bár ez még nem fordult velük elő, tehetetlenek voltak a tűzzel szemben. Igen, tehetetlenül de a legnagyobb élvezettel és csodálattal nézték a berlini utcán féllépő kubai táncosnők „tüzes“ táncát, amit nagyon találóan úgy Jellemeztek, hogy édesebb, mint a kubai cukor és tüzesebb, mint a kubai rum. Azt hiszem, nem kell sok bizonyíték arra, hogy országos viszonylatban válságos helyzetbe kerültek együtteseink. Ezt kifelé a közönség érdeklődésének csökkenése, az együtteseken belül a dramaturgiai problémák jellemzik a legjobban. Tudomásul kell venni, hogy az az időszak, amikor ezresével özönlött a nézősereg a SĽUK, Lúčnica vagy a szovjet Alek- szandrov együttes, de még részben a Népes műsorára is, szót már sokkal előbb. (Tájékoztatás kedvéért meg kell jegyeznem még, hogy a szlovák tcstvéregyüttesünk a Lúčnica is hasonló nevet visel.) Ügy véljük, hogy műsorunk dramaturgiájának e négy éven keresztül bevált koncepciója helyes, mivel egyaránt kielégíti a vidéki és városi közönséget. A falusiakat megismerteti az új korszerű művészi törekvésekkel, a városiakat viszont a népművészeti hagyományoknyokra. Ebből kifolyólag mint ifjúsági együttes nehezen tudjuk munkánkat másképpen elképzelni, mivel az ifjúság mindig a kor élharcosai közé tartozott a kulturális fejlődés valamennyi szakaszán. Azt hiszem nem kell messze menni példáért, a fiatal csehszlovákiai magyar írók modern irányzata ismeretes mindnyájunk előtt. Vessük el az ő próbálkozásukat is? A jelenlegi feltételek az 1955-as feltételekhez képest lényegesen megváltoztak. Ma a párt tőlünk is fokozottabb mértékben követeli életünk társadalmi jelenségeinek ábráfilmszalaggal tarkítva, ami a táncnál nagyon fontos. Nekünk a szlovákiai magyar folklórból hol és milyen népi gyűjtemény áll rendelkezésünkre, mondjuk csak népdal, népi muzsika népi tánc és népviselet terén? Az együttes koreográfusa hetente ötször próbál csoportjával s ha néha 2-3 napra kiutazhat megismerkedni a falusi népművészeti hagyományokkal, (mert ez nem nevezhető gyűjtésnek), végezhet ennek az alapján jó munkát? Egyáltalán nem! Ezért fordult elő, hogy a hazai nép- művészeti hagyományok feldolgozásában többen nem érzik a tánc eredetét, zamatját, sót egyes szakemberek azt is állítják, hogy ez vagy az a lépés, testtartás eredetiben egészen más, mint nálunk a színpadi feldolgozásban. Meg kell már végre mindenkinek értenie, de elsősorban felsőbb szerveinknek, hogy az együttes ilyen összeállításban nem végezhet kielégítő és jó gyűjtést, mert erre sem időnk, sem emberünk nincsen. Mács támadja az együttest azért is, mivel éz a folklór területén — szerinte — nem hozott semmi újat. A „Hétbe" ezt írja: „De mivel jöttek a művészeti vezetők, a koreográfusok? Mit hoztak tarsolyukban? Mit mutattak be belőle az idei bemutatón? Semmit“. Itt is mennyire szűk szempontból méri le az idei bemutató népművészeti részét, amikor egyáltalán nem veszi figyelembe a kórus által tolmácsolt számokat és csak a tánc szerint ítél. Egy kis megerőltetéssel könnyen rájöhetett volna, hogy a népművészeti rész vokális számai (Németh-Šamorinský. Rajter, Szíjjártó, Bárdos) teljes egészében csakis szlovákiai magyar népdalok feldolgozásait tartalmazzák. hogy előbbre léphessünk Négyéves nyelvtudós A ŕ t. ŕ tf - * /II. _ t _ 1 ' _ ŕl.1. I.MamiMí f ft A M7^ sajnos már a múlté. Ha egy fellépésre, amely nem államünnep vagy szervezett akció keretén belül történik, 1000-2000 nézőt kívánunk megszervezni, alapos propagációra van szükség, de még olykor sem biztos a siker. Tavaly csehországi kőrútunkon többször fordult elő, hogy szabadtéri színpadon csak 600-800 néző előtt léptünk fel annak ellenére, hogy köztudomású a cseh közönség ro- konszenve a magyar folklórral kapcsolatosan. Több helyen találkoztunk ilyen és hasonló nézetekkel: „túlvéresztünk a folklórtól“, „hozzatok valami érdekesebbet, újat is“ stb. Annak ellenére, hogy nem azonosítjuk magunkat teljes mértékben ezekkel a nézetekkel, melyeket nem lehet teljes mértékben vonatkoztatni szlovákiai viszonyainkra, bőven találkozunk ilyen problémákkal nálunk is. Nézetem szerint nagy kihatással volt és van is az ilyen nézetek kialakulására a televízió sőkrétű műsora, amely kielégíti a legigényesebb nézőt is, valamint a nagyszámú öntevékeny együttesek működése. Már néhány évvel ezelőtt világos volt előttünk, hogy a közönség tűlünk többet és mást is kíván, mint az öntevékeny népművészeti csoportoktól. Természetesen nemcsak színvonalas technikai kivitelezésben magasabb az igény, hanem zsánergazdagságban is. Több éves megfigyelésünk alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy a közönség nagyobb része jobban kedveli az olyan műsort, amelyben a népművészeten kívül helyet kapnak más művészeti fajok is. így került műsorunk vokális részébe a népdalon kívül a tömegdal, a régi munkásmozgalmi dalok, a preklasszikus kórusmüvek, a romanticizmus időszakának alkotásai, valamint a modern feldolgozású kórusok is. A táncban a népi táncon kívül helyet kapott az ún. kifejező táncstílus, a pantomim, valamint a társas tánc is. így alakult ki az a helyzet, hogy együttesünk minden műsora 1960-tól két részből, azaz mai (modern) és népművészetből tevődik össze. Az együttes elnevezésének megváltoztatása helyén volt tehát már 4 évvel ezelőtt. Érdekes viszont, hogy egyes kritikusok csak az idei műsor alapján jöttek rá, hogy műsorunk két részes. Valószínűleg az együttes elnevezésének megváltoztatása hívta fel erre figyelmüket, különben érthetetlen, hogy nem emeltek kai. Ezt is egy lépésnek tekintjük a falu és város kulturális életének kiegyensúlyozásában. Természetesen a kétrészes műsor összeállítása sok gondot okoz, főleg az arányok helyes kiegyensúlyozásában. A legtöbb probléma a mai élet ábrázolásával kapcsolatban vetődik fel. Ez elsősorban a tánc vonalán érezhető, mivel itt már nem elegendők a népművészeti hagyományokból merített kifejező eszközök. Jelenleg ez az együttesek első számú problémája. Világos tehát, hogy ezzel a problémával mi is küzdünk, keressük azonban állandóan a kiutat, a megoldást, és nyíltan megmondom, hogy kockázatok árán is, mert úgy érezzük, hogy ellenkező esetben előbb-utóhb zsákutcába jutnánk. Az ilyen kísérletek alapján született meg a „Feketekői kastély“ vagy a „Hősök emlékműve“ is. Az útkeresés ma jellemző minden együttesre. A Lúčnica idei műsorában csak két új táncot hozott: „Túžba“ és .Masky“, amelyek korszerű tematikát dolgoznak fel, modern kifejező eszközök segítségével. Az eperjesi 100 tagú hivatásos ukrán együttes új műsora „Vítaj život“, hasonlóan mint a miénk, két különálló, modern és népművészeti részből áll. A prágai népi együttes is hozott korszerű koreográfiát és kórusműveket. Azt hiszem, ha mind ezt kritikusaink látták volna, másképp írnának a mi bemutatónkról is. Nézetem szerint az lenne rendjén, ha a felmerülő problémákat országos viszonylatban, a többi együttesekhez mérten vizsgálnák, mert csak így lehet objektiven bírálni. Mács az együttes küldetéséről szólva leszögezi, hogy a párttól a Népes által népi együttest kaptunk. Igaza van és hadd tegyem hozzá, hogy hivatásos együttest. Csak hogy ez 11 évvel ezelőtt volt, s hogy azóta már mennyi haladás történt a technikában, tudományban vagy a művészetben, azt hiszem felesleges lenne felsorolni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a hivatásos Népes a Csemadok központja mellett működött, a jelenlegi együttes a CSISZ központja mellett működik. Mivel mindkét központ munkáját és irányvonalát aprólékosan ismerem állítom, hogy a CSISZ-központ irányvonala a korszerű és modern irányzatok mellett foglal állást, míg a Csemadok nagyobb súlyt fektet a népművészeti hagyomázolását, problémáinak felszínre hozását. Mivel együttesünk az egyet-, len félhivatásos magyar együttes zene és tánc terén, több feladat hárul ránk, mint a hasonló cseh és szlovák vagy magyarországi együttesekre. Nagyon kritikusan ír Mács a gyűjtésről is. A gyűjtést hivatásos együttesek részére nálunk és Magyarországon is szakosított, hivatásos szakemberek végzik. A magyarországi népi együttesnek külön kutató csoportja van, azonkívül rendelkezésükre áll a Magyar Tudományos Akadémia népművészeti kutató osztályának teljes anyaga. A szlovák együtteseknek viszont a Szlovák Tudományos Akadémia anyaga áll rendelkezésére többezer méter GERGELY ÄGNES: Keserű - gyökerű Gyökér, gyökerecske, testszínű erecske, honnan jössz, televény- munkáló jövevény? Milyen sors nőtt veled föld alatt, föld felett, borzongó levelű keserű-gyökerű? Miféle hatalmas évezred-rétegek dajkáltak tégedet? Miféle siralmas jégesők, záporok emlékét ápolod? Miféle nap sütött, hányszor kapa ütött, aszály vékonyított, forgószél konyított? S miért ki nem tépett? Mi őrizett téged, nyújtózó levelű keserű-gyökerű, mutasd csak az ujjad, takard be a mélyed, te, te eszeveszett kapaszkodó élet. Akármi szél hordott, akárhány áll lesbe, nem mozdulhatsz többet, gyökér, gyökerecske. itt kell a számumot derekadba kapni, itt kell növekedni, itt kell elrohadni. llllliillliílíllíiiiHliílihihiílíl!!' Mács a Hétben teljes biztonsággal leszögezi: „Hívei vagyunk a modernségnek mindenesetre. ha a népi elemekre épül. Hozzuk fel példának Bartókot vagy Kodályt“. Ezek szerint Mács nem ismeri el a „Csodálatos mandarint“, mert abban egy ütem népi muzsika sem található. Annak ellenére a mű az egész világon elismert és a modernista irányzatok egyik legnagyobb alkotásának méltatják. Ebből a példából is világosan kitűnik, hogy nem lehet minden tartalomra népi elemeket ráerőszakolni. Volt és van is az együttes műsorában néhány tánc, melyekben tudatosan nem használunk népi elemeket, sem zenében, sem táncban, mert ez homlokegyenest ellentétben lenne a tartalommal. Tapasztalataink alapján elmondhatjuk, hogy ezek a táncok annak ellenére megfelelőek és sikert arattak. Teljes mértékben egyezem azzal a nézettel, mely szerint a tánccsoport javát szolgálná, ha az egyes táncok betanításával extern koreográfusokat is megbíznánk. Tudomásom szerint a múltban voltak ez irányú próbálkozások, de legtöbbjük pénzügyi kérdésen bukott meg. Mindenesetre keresni fogjuk a megoldást. Mács az Új ifjúságban egy részemre nagyon meglepő megállapítást szögez le. Ezt írja: „A népművészet még mindig él és virágzik, a népi hagyományok Bratisla- vától Csernőig még mindig várnak az együttes vezetőire, nincs lehetőségük, hogy felfigyeltessenek magukra" Nézetem szerint a népművészeti hagyományok virágzásáról nálunk már szó sem lehet. Sőt azon is vitatkozhatnánk, hogy mennyire élnek egy-egy faluban. Annyi bizonyos, hogy az idősebbek révén még gyüjthet- nénk érdekes variációkat, pl. a népdalok terén További működésünk során is tőlünk telhetőén kellő gondot fordítunk a népművészeti hagyományok megmentésére, amely táplálékunk alapját képezi, de ugyanakkor a mához is szólunk, hiszen nem állhatunk oldalt a mindennapi problémáinktól sem. A vitában felvetett javaslatokat letárgyaljuk az együttesben és tolmácsolni fogjuk felsőbb szerveink felé, hogy munkánk a jövőben még eredményesebb lehessen. VICZAY PÁL Az észak-írországi Chaple- town-ban él a négyéves Mary Gilchrist, aki — ha hinni lehet a nyugati lapok híradásának — írül, angolul és franciául folyékonyan olvas. A legcsodálatosabb azonban az, hogy egyedül tanult meg olvasni, mégpedig először nem is írül, hanem franciául. Egy könyv akadt véletlenül a kezébe, mint később kiderült, francia olvasókönyv, azt nézegette, lapozgatta, megpróbált összefüggést találni a képek — például kutya, macska, alma — és az alattuk látható írásjelek között. És talált... Szülei véletlenül szereztek tudomást gyermekük csodálatos képességéről, formálisan levizsgáztatták a pöttöm kislányt, aki fényesen állta a vizsgát.
