Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-08 / 1. szám

FEJLŐDÉS ÚTJÁN Olyankor jó, amikor kemény a tél. Nincs latyak s jégtükör képződik a pocsolyák tetején. Van ám ilyenkor öröm! A gye­rekek nyomban kerítenek hol­miféle botot, lécet, ütő alkal­matosságot, s máris kezdődik a „jégkorongozás“. Persze csak úgy „gyalogosan“, de így is szívesen teszik. A korszerű istállók között felgyülemlik az esővíz, hóié — ez azonban nem valami jó fényt vet a hödosi szövetkezetesekre, de mit tö­rődnek azzal a gyerekek. A víz megfagy, őket egyelőre csak ez érdekli, s rá lehet menni csúszkálni, vagy ütni a ko­rongként szolgáló taplót vagy kerek fadarabot. Ügyesen szó­rakoznak a legénykék a jég­tükrön. Ám bennünket nem­csak ez érdekelt, hanem az is, hogy mi történik a szövetke­zetben, s hogy mennyire ha­ladtak már. A szövetkezet elnökét Piver Dezsőt nem találtuk odahaza. Éppen Prágában volt. Így aztán távollétében Rácz Zoltán fő­könyvelővel beszélgettük el az időt. Megérte. Sok biztatót hal­lottunk tőle a jövőre nézve. — Tudjuk, hogy mi a köte­lességünk — mondotta Rácz elvtárs — és igyekszünk eleget tenni a CSKP kongresszusi ha­tározatának ... „A mezőgazdasági termelés fejlesztése egyben annak is feltétele, hogy fokozatosan ki­egyenlítjük a város és a falu közötti lényeges különbsége­ket, még közelebb hozzuk a munkásosztályhoz a szövetke­zeti parasztságot. Ezért felada­tul tűzzük ki, hogy a mezőgaz­daságot 1970-ig az ipar szín­vonalára emeljük ...“ így szól a határozat egyik pontja. Mezőgazdasági terme­lés, ipari termelés. Valamikor (még nem is olyan régen) ezt a két fogalmat nagyon nehéz lett volna egymás mellett el­képzelni. Ma azonban, a gépek világában egészen természetes, ho9y így rajzolódik ki a fejlő­dés útja. A növénytermesztés gépesítésével párhuzamosan halad az állattenyésztés gépe­sítése is. így van már ez a ho- dosi szövetkezetben is. Amikor bepillantottunk a szövetkezet istállójába, éppen etettek. A korszerű, 100 férőhelyes istál­lóban már igen leegyszerűsö­dött az etetés módja, sőt a fejés sem probléma már. A gépek segítségével ez is meg­oldódott Etetés. Gáspár Tibor, a szö­vetkezet zootechnikusa mindig figyelemmel kíséri, hisz az etetés módjától is jelentősen függ a tejhozam, az állatok tejelékenysége. Irányításával jó eredményeket érnek el az állattenyésztésben dolgozók, ő maga azonban elégedetlen s ál­landóan azon töri a fejét, mi­ként lehetne még fokozni az eredményeket. „A pártkongresszus szabta irányvonalat mindenképpen be­tartjuk“ — mondották az em­berek. Ehhez pedig Gáspár Tiborokra, sok-sok hasonló gondolkodású szövetkezeti dol­gozóra van szükség, hogy nép­gazdaságunk semmiben se szenvedjen hiányt. * * * A jégen szikrázik a jókedv. Játszanak a gyerekek, akik egyszer majd átveszik apáik örökét, csak az a kár, hogy az istállók között van a jégpálya. ?D és szöveo: -os Gáspár Tibor zootechnikus ellenőrzi az etetők munkáját VALLOMÁS mi a becsületes Mit mondanának, mi lenne a legfontosabb ahhoz, hogy az emberek becsületesen éljenek és dolgozzanak? Igazat mon­dani? Kiállni az igazságtalanul bántott ember mellett? Meg­tartani az adott fogadalmat? Beismerni nyíltan a hibáin­kat? Szép, szép. De melyik ezek közül az előbbre való, legfon­tosabb? Mindegyik? HOGY IS MONDOTTA KOŽE- LUH VÁCLAV, a kelet-cseh­országi baromfitelep jaroméri központjának igazgatóhelyet­tese? El lehet járni becstelenül s amellett nem megsérteni a törvényeket és rendeleteket? Igen. Nem teljesítődik például a tojáseladás terve. Az igaz­gatóhelyettes két lehetőség között választhat. Küldözheti a leveleket az EFSZ-ekbe, hogy teljesítsék a tervet. Felróhat- ja ezt valaki neki? Hisz igye­kezett... Persze az igazgatóhelyettes­nek tudnia kell, hogy az ilyen levelek semmit sem érnek és így inkább választja a nehe­zebb utat. Elkezdi látogatni munkatársaival együtt azokat a szövetkezeteket, amelyekben nem teljesítik az eladási ter­vet. Példát? Kérem. A České Metuje-i szövetkezetben 1961- ben nem teljesítették a tojás­eladási tervet. Nem egyszer lementünk a szövetkezetbe és segítettünk a tanácsainkkal. Az 1962-es évben a szövet­kezet tojáseladási tervét túl­teljesítette. Csakhogy lehet választani ezt a másik, nehezebb utat is, s amellett az embernek még korántsem kell becsületesen eljárnia. Mikor lementünk Vraclavba, ahol az 1961-es év­ben 112 ezer tojással marad­tak adósak, megállapítottuk, hogy az utóbbi időben hét lá­togatásuk volt a járásról, ad­tak néhány jó tanácsot, de ez­zel még nem lett több a to­jás. Lemenni a faluba, ez kell és szükséges is, s jól is fest a dolog. Lemenni és semmit nem csinálni. Vraclavban az egész tyúkállomány kicserélé­séről volt szó és azt egy hét alatt nem lehet megvalósítani. Jó pár hónapba került, amíg végül is az eredmények mu­tatkozni kezdtek. Segítettünk az állomány ki­cserélésében s ma a tojásel­adási terv már nem okoz gon­dot. Tehát becsületesen eljárni a munkában, becsületesen cse­lekedni, úgy gondolom ez azt is jelenti, hogy ne csak szám- halmazókból álló kimutatáso­kat készítsünk, s ne mindig arról beszéljünk, hogy ki hány­szor megy le a faluba, hanem munkánkat konkrét eredmé­nyekké, s újra csak azt mon­dom, eredményekké kell vál­toztatni. így lehet csak a XII. pártkongresszus szabta felada­tokat teljesíteni. Én legalább is így látom. Gyerekek a jégen Az őszi szarvasbőgés idején hajszál híján emberhalált oko­zott egy a csordából kitaszított ún. remeteszarvas. Amikor az alsóausztriai 2000 méter magas Schneeberg erdőrengetegeiben egy favágó 16 éves fia istálló­lámpával a kezében haza igye­kezett az esti szürkületben, hirtelenül előtte termett egy hatalmas hímszarvas vérben forgó szemekkel. A fiú az áruló lámpást gyorsan egy faágra akasztotta és a fák törzse kö­zött bukdácsolva az utolsó pil­lanatban elérte a favágók szál­lását. A nekibőszült szarvas­bika először „eloltotta“ a lám­pát, amennyiben azt agancsá­val leemelve földhöz vágta. Azután a menház tölgyfa-aj­taja ellen intézett eredmény­telen támadást, végül pedig — fajtájabeli vetélytárs híján — a kunyhó ereszéről lelógó al­pesi nyulacska „földi marad­ványain“ töltötte ki kötekedő kedvét. Tolja Alehin még iskolásfiú volt, amikor a Nagy Honvédő Háború borzalmai végigszán­tottak szovjet földön. Miután a front átvonult szülőfaluján, Tolja mint a Lenin-pionírok gyermekszervezetének tagja beállott partizán - vezetőnek a Fekete-tenger partvidékén. Egy váratlan tűzharc közben felkapta egy elesett partizán fegyverét és három fasisztával végzett, mielőtt egy ellenséges golyó kioltotta fiatal életét. Az anapei iskola növedékei most ócskavas-gyűjtéssel és brigádmunkával annyi pénzt gyűjtöttek, hogy gyönyörű szobrot emeltethettek az isko­la udvarán hős elődjük tiszte­letére. Bistan a legújabb lengyel műanyag. Szöget is lehet be­lőle készíteni, és alkalmas pre­cíziós megmunkálásra is. Szer­kezete 200 fokos hőmérséklet­nél sem változik. A gyémánt ipari célokra tör­ténő felhasználása az elmúlt esztendőben megnövekedett. Míg 1959-ben „csak" 1,2 millió, addig 1961-ben már hatmillió karátot dolgoztak fel. Egyes kemény acélfajtákat ugyanis csak gyémántbetétes szerszá­mokkal lehet alakítani. K. H. Kôstková Ruženka szereti munkáját Az utcáról látható épület homlokzata alig különbözik más, közepes nagyságú házé­tól. Ha valaki történetesen nem olvassa el a bejárat mel­lett meghúzódó, szerény kis üvegtábla feliratát, nem is sej­ti, hogy a háttérben emelkedő három épülettömbben a köz­társaság egyik legismertebb vállalata székel: Meopta, n. p. Pŕerov, závod Bratislava. (Pŕe- rov nemzeti vállalat bratislavai üzeme). Amikor az üzem mestere kí­séretében beléptünk a főépü­letbe, a technikai fejlődés ko­Ügyes kezű nők tál teremtés egyszerre tíz kö­szörülőgépet kezel. Pedig így van. Košíková Ruženka a meg­mondhatója, hogy így igaz. Megtekintettük azokat a mű­helyeket is, amelyekben kró­mozzák és nikkelezik a kész műszereket, hogy külsejük tet­szetősebb legyen. Mint minde­nütt, itt is főként nők dolgoz­nak. — Miért? — Kérdésünkre kísérőnk elmondotta, hogy jól­lehet férfiak is szívesen vál­lalnák e%t a munkát, mert a kereset az átlagon felül mozog, mégis előszeretettel nőket al­kalmaznak. A női, kéz ugyani3 természeténél fogva könnyebb, fürgébb, ügyesebben birkózik meg a „pepecselő11 feladatok­kal, mint a nehézkes férfi kéz. Fontos tényező itt a kézügyes­ség, a jó szem és a türelem. Mindamellett nem nevezhető „gyerekjátéknak“ az a munka­teljesítmény, amelyet a Me­opta dolgozóival szemben tá­maszt: A szakma elsajátítása viszont mindenki számára el­érhető. A vállalat különben rának sajátos zenéje ütötte meg fülünket. A gépek távoli zümmögése mindinkább bú- gássá erősbödött, közeledve a nagyteremhez. Javarészt nők dolgoznak az optika és a vegyészeti optika termeiben. Az utóbbiak fehér munkaköpenyt és különleges lábbelit viselnek, hogy a vegy­szerek ne tegyenek kárt öltö­zékükben. A csiszolóban is nők uralják a termet. Szinte hihe­tetlennek tűnik, hogy egy fia­minden évben esti tanfolya­mokat rendez új munkaerők képzésére. így lehet csak helyt­állni, így lehet csak megvaló­sítani minden irányban növek­vő feladatainkat. Fiúk és leányok! Ha iskolá­ból hazajövet elmesélitek szü­léiteknek, hogy a tanítási órán filmet is vetítettek, gondolja­tok arra, hogy esetleg az a ve­títőkészülék a Meopta brati­slavai üzemében dolgozó nők fürge keze alól került ki. va. J. Kendős traktorosok Az első dolog, ami a sze­mébe, ötlik az embernek, a vidámságuk Nem lehet nem észrevenni őket. Ezek az „ördögfiókák“, ahogy egye­sek nevezik őket. még a fér­fiakra is rávernek a munká­ban. — Nem mondom, az ered­ményeink eléggé szépek, de a terveink, azokat, ha meg­valósítjuk, nézhetnek majd utánunk Azért persze nem becsüljük mi le a férfiakat — mosolyog huncutkásan V iczén Rózsi, a Bálvány o- si Állami Gazdaság egyete­mesen gépesített leánybri­gádjának a vezetője. Igen, lányokról van szó, akik levetve az előítélete­ket, traktor-nyeregbe ültek. Nagyon helyesen és megér­demelten mondták róluk a CSISZ járási konferenciá­ján: * „A ma emberei". Egy éve, hogy megalakult az ország első traktoros leánycsoportja. A hattagú leánybrigád 385,75 hektáros területen önálló termelési­pénzügyi terv szerint gaz­dálkodik. És hogy sikerrel, azt a tények is bizonyítják. A brestoveciek kihívására — kukoricából 50 mázsás hek­tárhozamot elérni — vála­szoltak, s túl is teljesítették vállalásukat. Nem engedték el a fülük mehett hazánk élenjáró dolgozóinak a fel­hívását sem. Vállalták, hogy az önköltséget 3 %-kal csökkentik és mintegy 6000 korona értékű üzemanyagot takarítanak meg. — Hogyan kezdtük? Mint minden kezdet, a miénk is . nagyon nehéz volt. Amikor először megjelentünk a mű­helyben, a férfiaktól nem egy csípős megjegyzést kel­lett lenyelnünk. Esténként, amikor összejöttünk, nem egyszer a könnyek is segí­tettek a tanulásban. Persze, amikor már kezdett menni a munka, s a férfiak is rájöttek, hogy nem csak női szeszélyről van szó, szívesen segítettek mindenben — meséli Szabó Marika, az egyik brigádtag. Ahogy elnézem őket, ép­pen olyanok, mint a többiek. Semmi különbség köztük. Azaz talán valami mégis van Jobban szeretik a falut, a földet. Z ác s ek Erzsébet raaoirjisiSKn oioioioioioioioioioioioioioioioioioioaioioioioioioiaioioioioBoioaoioioioia aioioio Lassú elnök gyorsan intézkedik Karácsony után történt. Lassú Tódor, a szövetkezet elnöke bevacsorázván „disznó- sággal", szusszantott kettőt, s odamorogta az asszonynak: — Mari, lefekszek! — Hát nem jössz velünk? — Nem érdekel engem az a mozi! Lefekszek! És úgy is történt. Csakhamar el is aludt. Persze a nehéz, zsíros pecsenye ugyancsak megülte a gyomrát és Tódor elnököt átvetette az álmok fantasztikusabbnál fantasztikusabb birodalmába. Mikor a család tagjai hazafelé jöttek a mo­ziból megrökönyödés fogta el őket. Az utcára hallatszott Tódor elnök nagy hangja. Kiabált, de úgy mintha nyúznák. Amint berohantak a szobába, — botokra kapva, hogy a betörőt vagy a tolvajt, aki így megháborította Lassú elnök álmát, elűzzék — az álluk is majd le­esett a csodálkozástól. Az elnök a dunyha tetején hánykolódva hadakozott az álombéli szörnyekkel. — Nem, nem, ne bántsatok, csak most az egyszer ne! Soha többé nem feledkezem meg rólatok. Jaj, ne, ne... ordított és szakadt róla a verejték. Mikor aztán a szomszédok segítségével éle­tet ráztak belé, a nádi ág jóba ugrott és min­denkit kikergetett a szobából. — Meghőbörödött — mondogatták egymás­nak a szájtátók. Kis idő múlva azonban kinyílt az ajtó és Lassú elnök szólt ki rajta: — Szerezzétek elő B ek e Jancsit, meg a Tamás gyereket. Traktorral jöjjenek! — kiáltotta'még az elrohanó könyvelő után. —• Meghőbörödött, meghőbörödött, tisztára meghöbörödött. Különben mit akarhat éjnek idején a traktorosokkal meg a traktorokkal. Rövidesen megjött a két fiú. Az elnök been­gedte őket s azok tízperces tanácskozás után felpattantak Zetoruk nyergébe és kivágtattak a határba. — Hát ezek tisztára... — mormolták a bá­mészkodók. Pár nap múlva a rossz nyelvek azt híresz- telték el a faluban, hogy a szövetkezet elnökét a határban „kintfelejtett“ gépek látogatták meg álmában és szörnyű kínokat okoztak neki. Azokért zavarta ki éjszakának idején a két traktorost. Sőt biztos is, hogy így volt, mert a hóban ott maradtak a kaszálógépnek, a siló­kombájnnak és a lovas-gereblyének is a nyo­mai, s a nyomok a gépszínhez vezettek. Lassú elnök azóta megváltozott. Nem lehe­tett volna enélkül a csúnya álom nélkül? £s idejében ? * * * Bohdanovcétől Mihalyi-ig a vasúti töltés bal oldalán — Kassától utazva Csernyő felé, — két silókombájnt, két lovasgereblyét, egy ka­szálógépet, négy darab hármas és négyes-ekét láttunk. Részben már belepte őket a hó ég megbénította a fagy. Igaz, az idő nem vár, amíg Lassú Tódorhoz hasonló vezetők elvégzik, illetve elvégeztetik az őszi munkákat. De nem is várhat, mert akkor nagyon szidnánk az idő­járást. — Kell az a silókombájn még. Hisz silózunk! Ezt mondta a tőketerebesi traktorállomás egyik kiküldötte. — Az új év küszöbén, tízcentis hóban silóz­ni? Ne nevettessen! No, de ha maga akarja, mondjuk elhiszem a silózást, de húszcentis fagyban rég kilábolva minden agrotechnikai határidőből szántanak is? — Persze, csak most várunk, míg egy kicsit enyhül. Csak hadd legyenek ott azok a gépek. — Mondjuk elhiszem azt is, hogy szántanak, de lovasgereblyézni csak nem lovasgereblyéz­nek?! — De, hogyne! Én ebben szakember vagyok! Nekem elhiheti. — Hát nem hiszem el! — Mit is ír a havi teendők naptára már novemberre: „E hónapban fejezzünk be minden elkésett munkát a mezén. Szorgalmazzuk az őszi szántást, hogy ne maradjon decemberre“. Bosszantó dolog ez, s akkor még a „szak­ember“ védi a Lassú Tódor-féle embereket. Vajon meddig lesznek ilyen szakembereink? Szegény fagyoskodó gépek. A hanyagság, a gondatlanság vajon mennyivel rövidíti meg életeteket. Sajnállak benneteket, hogy ilyen mostoha gazdákra találtatok. Lázadjatok fel, mint Lassú Tódor ellen fellázadtak az ekék és a boronák. , -tó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom