Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-25 / 25. szám

Miért szaladt el titkár elvtárs? A múltkoriban egy régi is­merősöm megállít: — Te, elmondom, hogy mi­lyen machinációkat csinálnak nálunk a bölcsődék elosztásá­val: írd meg! Megtudtam aztán tőle egész kálváriáját. Csúnya ügynek tűnt, s azt mondtam neki, hogy ezt csak a másik fél meghall­gatásával lehet megírni, mert esetleg ő, aki érdekelve van az ügyben, részrehajlóan ítél. így kerültem a Nyitrai Váro­si Nemzeti Bizottság, a bölcső­dék elosztásával foglalkozó osztályára (Kubicovához és Mada elvtárshoz) majd a nem­zeti bizottság titkaiának (Ma- saryk elvtársnak) magas (eme­leten székel) színe elé. A könnyebb megértés végett előre bocsátom, hogy panasz­kodó ismerősöm most végzi a főiskolát Bratislavában. Fele­sége nyitrai és a felesége szü­leinél laknak a tízhónapos kis­fiúkkal együtt. Apósa, anyósa dolgozik, felesége szintén, ö tanul, a kicsire tehát nincs, aki vigyázzon. A kérvényt még a múlt év augusztusában (azaz 1962 augusztusában) benyúj- tótták a városi nemzeti bizott­ságra, hogy szorult helyzetük­ben szükségük lenne a bölcső­dére a fenti okokból kifolyólag. Mivel azonban bölcsödét nem kaptak, felesége anyaszabad­ságának letelte után kénytele­nek voltak 400 koronáért (ha­vonta) dadát, dajkát (nevez­zük, amipek akarjuk) fogadni a gyermek mellé. Ez még nem lenne ok a cikkírásra. Az ok ott kezdődik, hogy panaszkodó ismerősömnek fizetése még nincs, felesége pedig ezer ko­ronát keres. Ebből lefizetik a 400 koronát, marad a három­tagú családnak 600 koronája. Jelentkeztek szövetkezeti la­kásépítkezésbe is, mivel a nemzeti bizottság állami lakást csak 1967 körül Ígért. No már most 600 koronából élni (vá­roson) ruházkodm, szövetke­zeti lakásra spórolni (ugyanis most már tagdíjként 4000 ko­ronát kellett lefizetni), aki városon él maga is, tudja, hogy lehetetlen. Ezenkívül elsejével a dajka felmondott (van elég baja a maga három gyermekével), az ismerősöm pedig befejezve a főiskolát azonnal bevonul tényleges katonai szolgálatra. Mivel lassan egy éve, hogy ott a kérvénye s a bölcsődé­ben azóta 10-12-en is kaptak helyet, olyanok is, akik kevés­bé voltak és vannak rászorul­va, elfogyván a türelme, el­ment a nemzeti bizottságra, hogy mikor szándékoznak az ő ügyét rendezni? A hímezés- hámozásra keményen meg­mondta a véleményét. Megígér­ték neki (Mada elvtárs), hogy eljönnek a viszonyait felülvizs­gálni. Sőt háromszor is meg­ígérték Azóta is jönnek. A többi már a titkár elvtárs jelenlétében játszódott le. Mondom, hogy ki, mi, s hon­nan vagyok. Aztán: — Titkár elvtárs, szeretnék cikket írni a bölcsődékkel kap­csolatosan, hogy miszerint osztják, milyen körülményeket vesznek figyelembe, mert itt az elvtárs panasszal fordult hozzám. — Igazolja magát! Mivel újságírói igazolvá­nyom még nincs, mint eddig mindig a személyazonossági igazolványomat adtam át. — Hahaha... kacagott maró gúnnyal és fitymálással. Ez is valami?! Erre fel elővettem a vasúti igazolványomat, melyben jú­niuson és júliuson van az utol­só pecsét, azonkívül megmu­tattam még az összes nálam lévő iratot. — Ez semmi. Kevés. Ilyen emberekkel nem tárgyalok! De azért mégis csak leültünk és beszélgettünk. Sőt a titkár elvtárs a nemrégi állami ellen­őrzés jegyzőkönyvét is előho­zatta. Gondoltam, talán mégis­csak elhiszi, hogy újságíró vagyok. Ezt gondoltam egy ideig. Addig, amíg felsorolta az objektív nehézségeket (nagyon szépen tudta sorolni őket), hogy 250 gyermek vár elhelye­zésre, hogy az építővállalat az istennek se tartja be a most épülő bölcsőde befejezésének már vagy harmadszor kitolt határidejét stb. stb. És hogy csak szeptemberben lehet a gyermekeket elhelyezni, mivel öt bölcsődében járvány ütötte fel a fejét. Most azonban, vagy a közeljövőben már el is he­lyeztek négy gyermeket. Sikerült bepillantanom az egyik elhelyezett kérvényébe. Az apa 1620.—, az anya 890.— koronát keres. Összesen tehát 2510 koronás tiszta jövedelem­mel rendelkeznek. Megkockáz­tattam a kérdést: (és itt kö­vettem el az első nagy bűnt, amiért a felsőbb szervekhez akar jelenteni Masaryk elvtárs. Bűnöm, hogy kérdezni mertem. „Sajnos“ későn vettem észre, hogy nem szeretik a kérdése­ket, csak az ájtatos birkamód- hallgatást.) Én: — Miért a 2510 koronás havi jövedelemmel rendelkező családot részesítették előnyben a panaszt-tevő előtt, akik hár­man ezer koronából élnek. S ha a férj elmegy katonának, — a feleség természetesen kény­telen odahaza maradni a gye­rekekkel, — akkor a zsoldból éljenek majd? (Itt nem aka­rom azt mondani, hogy a 2510 koronás jövedelemmel rendel­kező család ne kapjon bölcső­dét. Joguk van hozzá. Azonban az elsőség semmiképpen sem lehet kétséges, hogy kit illetne meg.) Kubicová elvtársnő: (dörög­ve, állandóan úgy beszél, mint­ha veszekedne. Vagy a felek megjuhászítására való a nagy hang?) — Mert szövetkezeti lakásra spórolnak! Ismerősöm: — De hisz én is arra spórolok havi 1000-ből. Kubicová: — Ki tudta, hogy az elvtárs létezik. Egy hónapja jár csak a nyakunkra. Az én második bűnöm, a má­sodik kérdés: (nagyon szelíd hangon) — De elvtársnő, hogy mondhat ilyet? Hisz egy éve lesz lassan, hogy itt van az elvtárs kérvénye. Vagy önök el sem olvassák a beérkezett kér­vényeket?! (Már azóta is lett volna rá idő, amióta a yégi fő­nököt a visszaélések miatt le­váltották.) Erre a titkár elvtárs felug­rott és elrohant szitkozódva: — Mit erőszakoskodik ilyen kérdésekkel. Holmiféle utcai jöttmentekkel nem tárgyalok, (a hitelesség kedvéért idézem szlovákul — s kadejakými z ulice) s ezzel bevágta maga után rezidenciája ajtaját. Azóta is töröm a fejem. Miért szaladt e! a titkár elv­társ? Az én kérdésem dühítet­te tán fel, vagy az elvtársnő elszólása (miszerint az egy éve fekvő kérvényt nem is ismer­ték?). Több mint valószínű az utóbbi volt »magas« haragjá­nak kiváltója. S hogy a kutya­szorítóból kibújjon, jónak látta „magasan“ felháborodni, s a pártközponttal fenyegetőzni. (Nem gondolja titkár elvtárs, hogy az igazság a felsőbb szervek előtt is igazság ma­rad?) Igaz, minden kiskirálynak jogában áll a maga várában azt tennie, amit akar. De embere­ket, újságírót sértegetni nincs jogában senkinek. Még önnek sem titkár elvtárs, vagy ha el­fogy az érv, gondolja úgy is lehet? Másik fontos dolog, amire szeretném felhívni a figyelmét, hogy az újság az emberekért van (nem akarom azt mondani, hogy a népért). És nem az újság és az emberek vannak önökért, hanem fordítva, önök vannak az emberekért és az újságért. Tehát úgy kellene viselkedniük, s úgy is kellene a dolgozók ügyeit intézniük mindnyájunk megelégedésére. Összegezve. Az újságíró tud­tommal azért van, hogy kér­dezzen. Nem?! Miért szaladt hát el titkár elvtárs? TÖTH ELEMÉR A brnói kiállítási terep C pavilonjában már rendezik a szövetkezeti termelők kiállí­tásra kerülő árucikkeit. Sok új típusú bútor, sport-, divat- és kozmetika-cikk kerül bemuta­tásra. fiiiiiiiiiiiHiMiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiifiimiiit iiiiiiiimiimiiimmiiiiuiimiiitiimiiuiiiiiiiiimiium A gbelani szövetkezetben 95 hektár területen ültettek burgonyát. E napokban már harmad­szor kapálják. 29 hektár területen Aquila M-2 fajta burgonyát ültettek. Kétszáz métermá­zsa hektárhozamot szeretnének elérni. Képünkön Viktor Ilolubek, Alvin Sedláček traktoro­sokat és Peter Janiček főiskolás brigádost, a Forgalmi Főiskola hallgatóját látjuk. Fiatalok a határvidéken kát szenved. Ezek a harácsolok akkor a legszorgalmasabbak, amikor a közösből batyuval hordozhatnak. Hányszor látjuk, hogy a szövetkezet szegény, de azért vannak olyan tagjai, akik dúslakodnak a javakban. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a háztáji gazdálko­dás eltörlése nem neveli az embereket a kapzsiság elveté­sére. De az ilyen jelenségekkel szemben is fel vagyunk vértez­ve. A szövetkezet alapszabályai annyi természetbeni járandó­ságot, annyi gabona juttatását engedélyezik, amennyire a szö­vetkezeti tagoknak valóban szükségük van. Természetesen nem nézhetjük tétlenül, hogy egyesek törvénybe ütköző mó­don gazdagodnak, a szükség­letüket meghaladó termékeket drága pénzen eladják és emel­lett még az adókkal is megrö­vidítik az államot. A szétlop­kodás és a jogtalan gazdago­dás ellen is léteznek törvények. Ezeket szigorúan alkalmazzuk ott is, ahol közösen lopnak, mint ahogy azt a közmondás is mondja: ahol kéz kezet mos. A háztáji gazdálkodás, amint látjuk, sok veszélyt rejteget magában. De a jelenlegi hely­zetben kétségtelenül sok előnyt is jelenthet. Természetesen csak ott, ahol a szövetkezetben a termelőerők még nem len­dültek fel annyira, hogy a ház­táji gazdálkodás felesleges megterhelést jelentsen, s ná­lunk a legtöbb szövetkezet még ezen a fejlődésfokon áll. Miután foglalkoztunk a nagyüzemi termelés melletti háztáji gazdálkodás előnyeivel és hátrányaival is, felvetődik a kérdés: vajon mi a helyes? Hogyan haladjunk előre? Egységes megoldás nem lé­tezik, mert a szövetkezetek eddig még nem érték el ugyan­azt a termelési színvonalat, a szövetkezeti tagok nem érték el ugyanazt a szakképzettsé­get, nem egyformán öntudato­sak. Szóval a szövetkezetek nem olyan szilárdak, hogy a szövetkezeti tagok a háztáji gazdálkodás nélkül is jól élje­nek, és fordítva, már nincs minden szövetkezetnek szüksé­ge arra, hogy a háztáji gaz­dálkodások megmaradjanak és abból pótolják a szövetkezeti tagok szükségleteinek- fedezé­sét. A dekrétumok ebben se­hogy sem segítenek. A háztáji gazdálkodás gyors betiltása — mint például a tapolcsányi já­rásban is — semmi eredmény­re, csak az élelmiszerkészlet csökkentéséhez vezethet. Ami­kor a szövetkezet előtt az a kérdés vár megoldásra, hogy maradjon-e a háztáji gazdál­kodás vagy sem, létesítsünk-e közös vagy beosztott háztáji gazdaságokat, akkor minden egyes esetben az adott körül­mények szerint kell a kérdést megoldani. Mielőtt határoznánk, alapo­san gondoljuk meg, hogy adott esetben mi a helyes és ml ve­zetne a termelés emeléséhez. Hogyha valóban becsületes mértékkel vesszük a dolgokat és nem ringatjuk magunkat téves illúziókban, akkor na­gyobb hibát nem követhetünk el. R. G. H. A CSISZ és a határvidéki állami gazdaságok között lét­rejött kölcsönös szerződés megkötésétől több mint egy év telt el. Ügy gondoljuk érdeme* lesz tehát visszatekinteni az eltelt évre. Látogatásunk az év eredmé­nyességéről győzött meg ben­nünket. Az eredmények egy­részt annak is köszönhetők, hogy szorgalmas kezű fiatalok érkeztek Szlovákia különböző vidékeiről, akik szívügyükké tették a csehországi határvidék mezőgazdasági termelésének fellendítését. A Hnévanovi Állami Gazda­ság 2848 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodik. A gazdaságnak öt részlege van. Fő termelési és foglalkozási ág az állattenyésztés. Az állatsü- rűség igaz, hogy nem haladja túl az élenjáró mezőgazdasági üzemek állatsürűségét, száz hektárra számítva, de annak ellenére specializált üzemről van sző. A gazdaság jelenlegi állománya 1818 darab szarvas- marha. Ebből 620 tehén. Az elért eredményekről Václav Marek, az állami gazdaság igaz­gatóhelyettese adott felvilágo­sítást. A fejési átlag tehenen­ként 6.23 liter. Meg kell azon­ban jegyezni, hogy egy liter tej kitermelése még eléggé sokba kerül. A helyzet megjavítását a zöld futószalag bevezetésétől várják. Amikor az ottlévő fiatalok után érdeklődtünk, határozott válasszal Kostyál, Terstyánsz- ki, Varga és Kocsis elvtársak nevét említette. — Elégedettek vagyunk a fiatalok munkájával, persze akadnak közöttük gyengébb munkások is. Szépen is keres­nek, főleg a traktorosok. Terstyánszki Sándor átlagkere­sete például 1900 korona körül mozog. Az állattenyésztésben dolgozók pedig kétezer líoronát is keresnek — mondotta Marek elvtárs. Ellátogattunk a fiatalok közé is, afelől érdeklődve, hogyan élnek és elégedettek-e? A vá­lasz igen is, nem is. Érthető, hisz mindenhol vannak nehéz­ségek, amelyek leküzdése ke­mény embereket követel. Az ilyenek meg is maradnak a gazdaságban, hanem azok a másfajták... Eddig már 34-en hagyták ott pár nap vagy hó­nap után a határvidéket. Nil de ludasak ebben a járáa CSlSZ-funkcionáriusok is. Meg­győzik az embereket, és tovább már legtöbb esetben mit sem törődnek velük. A Naszvadról érkezett Kele­men-családnak például még mindig nincs elintézve a lete­lepedési igazolványa. A CSISZ járási bizottságán nem tartják érdemesnek, hogy legalább le­vél által érintkezésbe lépjenek azokkal a fiatalokkal, akik ide­költöztek. A gazdaság vezetői­nek pedig orvosolniuk kellene a teljesen jogos belső, illetve helyi panaszokat. A határvidékre érkező csalá­dok új házakban laknak, össz­komfortos, többnyire kétszobás' lakásokban. Lakbér 84 korona egy hónapra. Már említettem, ..... A nyitrai állandó mezőgazdasági kiállítás gazdaságában gya­korlati bemutató során megtekinthették az érdet-lődők a fe­hérjetartalmú takarmányok silózásának legújabb módszereit Képünkön új típusú takarmánygyűjtő gép látható. Józsi Bármerre járok a Zselí­zi Állami Gazdaság terü­letén, léplen-nyomon ta­lálkozom a nevével. „Majd a Józsi bácsi elintézi...“ „Majd a Józsi bácsi ren­det csinál...“ „Józsi bácsi“: Tóth Jó­zsef a Zselízi Állami Gaz­daság üzemi bizottságának elnöke. A mezőgazdaságban vég­zett szakszervezeti munka nehéz, soksíkú, a lendüle­tet még sokszor fékezi a maradiság, még nem ol­vadt fel a földforgató em­ber ősi bizalmatlansága, még felsajdulnak néha a múlt-ütötte sebek. És aki a sok nehézség ellenére immár tizennégy éve végzi az ember-formáló, öntu­dat-szilárdító munkát, az bizonyosan az idő és sors kohójában nemesedett, öt­vöződött emberré, harcos­sá. Regényt kellene írni Jó­zsi bácsi életéről, vagy film-forgatókönyvet. Nem kellene hozzá nagy írói fantázia — már megírta az élet. Született 1915-ben. És 1927-ben már markot sze­dett a muzslai határban. Igaz, hogy sírt munka közben, de a sors nem ke­gyelmezett a tizenkétéves gyermeknek. Kellett a fia­tal, fejletlen izmokkal megkeresett élés, mert sírban pihent már az édes­anya, mert két testvér éhes szája várta a kenye­ret, mert az egylábú édes­apa csak 133 korona kegy- díjat kapott. Kellett a sír­va keresett élet, mert Pathóék, Fodorék és Zala- búék, zsellér-porták szol­gasorban tengődő lakói osztották meg szűkösen mért kenyerüket a félár­vákkal. És így érthető, hogy hiába volt Tóth Jó­zsef nyolc évig az iskola egyik legjobb tanulója, a továbbtanulás lehetőségét, a vágyva-vágyott gépész­bácsi mérnöki oklevelet megta­gadta tóle az akkori tár­sadalom farkas-törvénye. 1930-ban került gépla­katos inasként Ullmann báró gazdaságába. Végig szenvedte az akkori inas- élet keserveit, tűrte a po­fonokat, a nélkülözést — és olvasott. Mohón, szenvedélyesen olvasott, mert tudta, érez­te, hegy közeledik az új korézak, amely tudást kö­vetel a valamikori szol­gáktól. Járja a határt, kérdez­geti a dolgozókat, jegyez- geti a kívánságokat, néha mérges mozdulattal meg- vakarja fehér üstökét, né­ha a szentek neveit emle­geti — nincs benne póz, nincs benne óvatosság. Kemény, határozott, egye­nes. A Zselízi Állami Gazda­ság üzemi bizottságával már sokat foglalkozott a sajtó. Pontos tervek sze­rint működik, tevékenyen segíti és irányítja a ter­melést, állandóan fokozza az ideológiai munkát. A papírformát nem ismerik, mert az emberkéz munká­ját nem a papirosra írt frázisokkal kell könnyíte­ni, mert holnapi kenye­rünket nem a papiros ter­meli, hanem az izom, az agy és a szív. Az, hogy az üzemi bi­zottság így dolgozik, az, hogy tagjainak nagyobb része már elvégezte a szakszervezeti iskolát, je­lentős mértékben Józsi bácsi érdeme. Járja a határt, kérdez­geti a dolgozókat. Szava egyszerű, amikor a föld- forgatókkal beszélget és amikor Prágában az állam vezetőivel vitatkozik. „Józsi bácsi“. Regényt kellene írni az életéről, vagy film-forgatókünyvet. Nem kellene hoz2á nagy írói fantázia — már meg­írta az élet! P. Gu. hogy az idetoborzott fiatalok- nek, ez a gazdaság vezetőitől kai (már akik megmaradtak függ. a határvidéken) a gazdaság MAGYARICS VINCE vezetősége elégedett. De hogy a CSISZ SZ1KB mezőgazdasági a fiatalok is elégedettek legye- osztályának dolgozója J Országos tenyészállatkiállítás Preroven. A kiállításon az egész köztársaság területéről több mint 2000 gazdasági álla­tot mutatnak be. Képünkön több mezőgazdasági szakiskola növendékét látjuk, akik a gépi fejésben és a fejőgép keze­lésében versenyeznek, I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom