Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-01-22 / 3. szám

PÄRKÄNÝ ANTAL A Fekete-tengertől a Vörös-tengerig 4. A HARAGVÖ POSZEIDÔN Már csaknem estére hajlott az idő. A még mindig szokat­lanul erős napsütés és a vi- hartsejtető fülledtség észreve­hetően sok utast nyugtalaní­tott. A tengeri viharnak a leg­gyakrabban a szél a hírnöke, az pedig még nem volt. A ten­gerészek nem mondtak sem­mit, úgy látszik a felesleges pánikkeltés miatt megtiltot­ták nekik. Látszólag közömbö­sen dolgoztak, azonban a napi szokásos munkájuktól eltérő tevékenységük elárulta, hogy bizonyos óvintézkedéseket haj­tanak végre. A tengeren már sokat uta- zottak közül az egyik fontos­kodva, a másik érezhetően tárgyilagosan igyekezett be­szélni — az érdeklődőknek — a viharban szerzett élményei­ről. Közben ismétlődő, morajlás­szerű hangok hallatszottak, amelyeket azonban még a ten­ger állandó s hasonló hangokat adó hullámzása tompítani tu­dott. Olyan is akadt, aki szándé­kosan ugratta az újoncokat. A legtapasztaltabbnak a társa­ság közkedvelt mókamestere mutatta magát. Mondott min­denféle szörnyűséget, de ta­nácsokat is osztogatott bőven. Sokan jót nevettek rajta, az óvatosabbak azonban lassan elszállingőztak a fedélzetről. Igazuk lett! Mintha hirtelen legalább egy kétórás Időhatárt léptünk vol­na át, olyan gyorsan elszür­kült, majd elsötétült az ég. A messziről jövő szél mélyen- szálló felhőgomolyagokat ker­getett felénk. Azt most már a laikusok is tudták, hogy eb­ből valami komoly dolog lesz. Még Constantából való ki­indulásunk első délutánján be­szélt nekünk a kapitány és az orvos a hajó teljesítményéről, biztonsági és egészségügyi be­rendezéséről, a személyzet felkészültségéről és az esetle­ges veszély elhárításának kü­lönféle módjairól. Ez akkor megnyugtatóig hatott. Nem is volt különösebb baj addig! Az érzékenyebbek egynéhány órás út után, sokan csak pár nappal később a Szocsi-Bosz- porusz vonalon támadt kisebb szél következtében kaptak enyhe tengeri betegséget. Most azonban úgy látszott, hogy mindenki átesik egy igazi „tűzkeresztségen". Akaratla­nul is az ágyamnál elhelye­zett — eddig kevés figyelem­nek örvendő — mentőöv ju­tott az eszembe. Szemem a fe­délzethez erősített, csigarend­szerre működő, 75 személyes mentőcsőnakokra tévedt. Men­tőöv, mentőcsónak... megráz­kódtam. Bizony a riadó esetén kiosztandó üveg konyak sem tudott volna csábítani, még egy prőbabeszállásra sem! Hiába, modern technika ide vagy oda, mégiscsak szívet szorító, szorongásszerző féle­lem lesz úrrá ilyenkor az em­beren. A megeredő — villámokkal teletűzdelt — viharos eső még a bátor kíváncsiskodókat is menekülésre kényszerítette. Behúzódtunk a hajó belsejébe, — már csak a szolgálattevő matrózok maradtak őrhelyei­ken. — Milyen kár, hogy éppen ma van ilyen ,idő — sóhajtott fel egy csinos kislány az „eva­kuáltak“ közül. — Hiába vasaltam ki a bá­liruhámat, nem lesz a bálbői semmi — kesergett a barát­nője. — Maguknak most ilyesmin jár az eszük? — méltatlan­kodott egy idősebb házaspár. Lehetséges, hogy éppen a gyer­mekeire gondolva, benne volt ebben a rendreutasításban ön­maguk féltése is. Ki tudná megmondani, hogy ki mire gondol ilyenkor? — A „tánc“ semmiképpen sem marad el — szólalt meg egy hang a tömegből. Néhá- nyan kényszeredetten nevet­tek, de a többség még lejjebb húzódva, ijedt és reményte­lenséget kifejező arccal a ka- jütökbe indult. Dühöngött és egyre erőseb­ben tombolt a tenger. A nagy óceánjáró szánalmasan vergő­dött a hullámhegyek között. Időnként egy-egy sebesen nyargaló „hullámlovas“ szinte visszalökte a sokezer lóerős óriást, szétfröccsentve rajta vízsugár dárdáját, szétlapftva a hajótesten lovát és a fedél­zeten áthajítva ezüstösen csil­logó, cseppenként széthulló lovasát. „ASZTALTÄNCOLTATÄS“ Szédülő fejjel, a szűk folyo­só egyik falától a másikig tán­torogva botorkáltam az ebéd­lőbe. Kevesen jöttek le, üre­sen fehérítettek az asztalok. Ilyenkor még a terítés is más! A „viharállő“ asztalok oldalait felkapcsolják, amelyek lapjai­ba különböző rögzítő berende­zéseket helyeztek az előrelátó tervezők. Eddig ezt nem lát­tuk, mert a terítő eltakarta, no meg szükség sem volt rá! Nem akarok indiszkrét lenni, de a mind a négy oldalán fel­csukott asztalt akaratlanul is egy kocogó biliárdasztalhoz és egy kissé a vályúhoz is ha- sonlítgattam. A pincérek szolgálatkészen, de alig felfedhető ironikus mo­sollyal kínálták a dúsan meg­rakott tálakról az egyes fogá­sokat. Kegyetlenül zúgott a fejem, de a kihagyott ebédet erősen követelte a szervezetem. Et­tem is valamit, de — akkor még nem tudtam, hogy — jobb lett volna, ha nem nyúlok semmihez a ritmustalanul tán­coló asztalon! (Folytatjuk) Mutasd, mit olvasol, s megmondom, ki vagy... Konrád Adenauer A „konok öregember" képe nem ismeretlen egyikünk előtt sem bár vitathatatlan, hogy Adenauert így olvasás közben még nem leptük meg. Vajon mit olvas ez az aggastyán, akit oly nehéz visszavonulásra bír­ni, makacsul balanszíroz bél­és külpolitikája egyre görcsö­sebb és kúszáltabb kötelén amelyről mát néhányszor csak­nem lezuhant? „A butaságról“ — ez a könyv címe. Emlékeznek még arra a régen sokat emlegetett latin idézetre, amely így hangzott: „Gyűlölöm az avatatlan töme­get." Mintha ez a régi-régi mondás öltene testet Adenauer államférfiúi magatartásában. Talán felesleges újólag jelle­mezni azt az életveszélyes mesterkedést, amellyel új há­ború szakadékéba taszítaná a világgal együtt saját — sze­rinte „avatatlan" — népét is. Az utóbbi Időben azonban egy lépéssel tovább is lépett. Az avatatlan, tehát butának hitt tömeg gyűjtőnév alá vonja sa­ját minisztereit is. Saját po­litikája érvényesítése érdeké­ben semmitől sem riad vissza. Hazudozásai már-már közmon­dásosak. Ha választási ígére­teit, rádióbeszédeiben, levelei­ben tett kijelentéseit kérik tőle számon, elkeseredetten mondja: „Mindig rosszul ér­telmezik, amit mondok... Nincs egy értelmes ember a vilá­gon...“ Érthető hát, hogyan került „A butaságról“ című könyv Adenauer kezébe és miért so­rolja talán legkedveltebb „tan­könyvei" közé. Erharddal másképp áll a helyzet, ő nem olvas semmi mást — csak saját alkotásait. Azokat is meglehetős felülete­sen. Mert ha jobban elmélyed­ne bennük, némi következet­lenséget fedezne fel köztük és legutóbbi cselekedetei között. A képen látható „Jólétet min­denki számára" című művében például még azt a célt tűzte ki, hogy a háború utáni kon­junktúrát egy új háború előt­ti konjunktúrába mentse át. Ez azonban az utóbbi időben Ludwig Erhard egyre kevesebb sikerrel ke­csegteti, Teóriát is változta­tott, de ezt — érthető okból — már nem írja meg könyv for­májában. Alapgondolata ugyan­is minden, csak nem rokon­szenves a széles néptömegek előtt. Röviden megfogalmazva így hangzik: „Mérsékelje min­denki az igényelt.“ Érthető óhaj ez Erhard részéről, hi­szen a hidegháborús politika hol ,itt, hol ott fut zátonyra. Csupán egy „vigasza“ marad. Hogy Adenauer „konok öreg­emberből" rövidesen „távúzó öregember“ lesz és akkor ta­lán felvirrad az ő napja is?! Két kép, két portré Nyugat- Németország vezetőiről, akik, ha már a történelem könyvé­ben nem tudnak olvasni, lega­lább módot adnak arra, hogy mi bemutassuk őket — ezút­tal saját olvasmányaik tükré­ben. A z A CSISZ-szervezetek veze­tőivel folytatott beszélgetésen feltettük a kérdést: milyen se­gítséget nyújtottatok a falu­nak? Pavel Ruttkay, a zólyomi ČSD, Bartos Emília, a Tatrasvit, Klein Éva a trencséni Ruháza­ti Üzem, Mačina Alžbeta, az Armatűrka dolgozója egybe­hangzóan ezt a választ adták: Brigádmunkával segítettünk! Ez a felelet fejezi ki azt a segítséget, amelyet az üze­mek általában a mezőgazda­ságnak nyújtanak. Dubnicán még hozzáfűzhetnék, hogy a mezőgazdasági gépeket javí­tották. Martinban több fiatal munkás traktorosként, mecha- nizátorként lépett be a szövet­kezetbe. A Stará Tura-i Prema üzem fiataljai teljesen gépesí­tett munkacsapatot igyekeztek szervezni Lubínban, és amikor látták, hogy a fiatal munkások sikertelenül jártak a baromfi­farmon. ifjúsági kollektívát szerveztek. Az üzemben dolgo­zó CSISZ-tagok gyakran ven­dégeskedtek a baromfitelepen, segítettek a kötelezettségválla­lások teljesítésében, a munka­helyek karbantartásában, segí­tettek a vörös sarak létesíté­sénél, megmagyarázták, hogyan kell faliújságokat szerkeszteni, hogyan dolgozzák ki a vállalási javaslatokat, és arra is megta­nították a szövetkezeti dolgo­zókat, hogy hogyan értékeljék ki a versenyt Elhangzott a munkában élen­járó dolgozók felhívása és a CSKP XII. kongresszusa után Montevideoban L’ruguay fővárosában az elmúlt napokban óriási demonstrációk voltak a spanyol nagykövetség előtt. Különböző politikai irányzatú ifjúsági szervezetek a spanyol politikai foglyok szabadonbocsátását követelték. A berlini pártkongresszusnak világszerte nagy politikai je­lentőséget tulajdonítanak, de különösen nagy érdeklődéssel kísérik az eseményeket a szo­cialista tábor országaiban. A szovjet fővárosban a kongresz- szust világpolitikai fontosságú eseményként értékelik. Rámu­tatnak arra, hogy a Szovjetunió egyetért az NDK kormányának álláspontjával, amely szerint józan politikai kompromisszu­mokkal kell egyengetni a né­met kérdés rendezésének útját. Ilyen kompromisszumos rende­zés példája lehetne, ha Nyu- gat-Berlinben ENSZ-lobogók váltanák fel a NATO zászlait. Kiemelik a kongresszus je­lentőségét a nemzetközi kom­munista mozgalom életében is. Az NSZEP tanácskozása az utolsó lesz a most lezajlott öt európai kommunista pártkong­resszus közül. Valamennyien állást foglaltak az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok elvei mellett, s újólag hangoz­tatták, hogy minden kommu­nista és munkáspárt legfonto­sabb külpolitikai vezérfonala a békés együttélés lenini elve. E kongresszusokon a külföldi felszólalók legtöbbje élesen bírálta a mind komolyabb ve­szélyként jelentkező szektás, dogmatikus tendenciákat, s azok legnyíltabb szószólóinak, az albán vezető csoportnak né­zeteit. Moszkvában kétségte­lennek tartják, hogy Berlinben is kifejezésre jut majd a kom­munista és munkáspártok kö­vetkezetesen hangoztatott ál­láspontja, s Hruscsov az eddi­ginél is nyomatékosabban mu­tatott rá az egység és összefor- rottság nagy jelentőségére. A nyugati világban tovább folyik a kötélhúzás a NATO vezető csoportjának új atom­stratégiai elgondolásai körül. Bonnben nyugtalanságot keltett az a körülmény, hogy a Was­hingtonból érkezett hírek sze­rint némi közeledés mutatko­zott Kuznyecov szovjet kül­ügyminiszterhelyettesnek az amerikai vezetőkkel folytatott tárgyalásain. Az Adenauer- kormány máris tiltakozott az ENSZ-nek a nyugat-berlini kérdés rendezésébe való eset­leges bevonása ellen, noha az amerikai vezetők, ha hajlanak is bizonyos kompromisszumok­ra, mégsem teszik teljesen ma­gukévá a szovjet álláspontot. Fokozza az atlanti tömbön be­lül jelentkező nehézségeket, hogy Angliának a Közös Piacba való belépése változatlanul akadályokba ütközik, s ezt csak megerősítette de Gaulle fran­cia elnök sajtóértekezlete. Római jelentések szerint éppen a nehézségek miatt mindinkább előtérbe kerül az Anglia-Olasz- ország tengely megteremtése a Párizs-Bonn szövetség ellen­súlyzására. A nemzetközi eseménykróni­kát kiegészíti, hogy Afrikában új nyugtalansági gócpont ala­kult ki Togóban katonai állam­csínyt hajtottak végre, Olym- pio köztársasági elnököt meg­ölték. A puccs hátterében a jelek szerint bonyolult okok húzódnak meg. ☆ Brazília rövid idő alatt a szo­cialista országokkal folytatott kereskedelmének értékét évi 300 millió dollárra akarja emel­ni. Ez azt jelentené, hogy Bra­zília külkereskedelmi forgal­,Az ifjúság hangja* \ Hruscsov elvtárs látoga­tását a Német Demokrati- • kus Köztársaságban nagy • lelkesedéssel várták. „Mit _ éreztél akkor, amikor meg- 9 hallottad, hogy Németor- • szág Szocialista Egységpárt- • jának VI. kongresszusára a — Szovjetunió küldöttségét N. SZ. Hruscsov vezeti?" Erre • kérdésre a Junge Welt cí- $ mű ifjúsági lap szerkesztő- q ségébe tömegesen befutott _ válaszlevelekből csak né­hányat ragadunk ki. • MONIKA SUCHOMEL hu- • szonegyéves laboránsnő ezt q írja: Amikor a rádióban meghallottam, hogy Hrus- • csov elvtárs hozzánk jön, • örömömben felkiáltottam és ^ táncolni kezdtem. Végtele­nül örülünk Hruscsov elv- • társ látogatásának, hiszen • a karibi válság idején bi- 9 zonyftotta be, hogy mennyi- re őszinte békepolitikája. * Hruscsov elvtárs részvé- • tele pártunk kongresszu- - sán rendkívüli eseménynek mondható és az egész nép • számára nagy jelentőségű. • HANS RUDOLF, ipari ta- « nulő, 18 éves: A mostani pártkongresszus valóban * egész rendkívüli jelentősé- • gü. Nagy megtiszteltetés f számunkra, hogy Hruscsov 9 elvtárs személyen is eljön _ a kongresszusra. Jelenléte 9 még jobban elmélyíti a • Szovjetunióhoz fűződő ba- $ rútságunkat. WOLFGANG EHRLICH, 20 * éves főiskolai hallgató: • Hruscsov elvtárs látogató- • sával komoly támogatást _ nyújt számunkra harcunk- 9 ban a békés Németország • jövőjéért. A kongresszusi • küldöttségek összetételéből _ is látjuk, hogy pártunk VI. ? kongresszusának milyen nagy fontosságot tulajdo- • nítanak. • SIGRUN GROSSE, ipari 9 tanuló: Rendkívüli megtisz- teltésnek tartjuk, hogy 9 Hruscsov elvtárs, a Szovjet- • unió miniszterelnöke Bér- 9 linbe jön és résztvesz a kongresszuson. Azt hiszem • ez Nyugat-BerTin megoldása • tekintetében komoly lépést _ jelent majd a békeszerző­dés megkötése felé. • • •••••••••• mának 12 százalékát a szocia­lista országokkal bonyolít&ná le. összehasonlításképpen meg­említhetjük, hogy ez az érték az 1960. és 1961. évben 30 mii- . lió, 1962-ben pedig 80 millió dollár körül mozgott. A lengyel lap beszámol arról is, hogy Brazíliában a miniszterelnök vezetésével külön kormánybi­zottság jött létre a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. első fecskék megszülettek az első válaszok Hogyha a védnökség alatt is. Az üzemi dolgozók vállalá- álló szövetkezetben -kevés a saikban nem feledkeztek meg fiatal, akkor az még nem je- a faluról sem: brigádmunkával lenti azt, hogy az üzemben akartak segíteni. dolgozó CSISZ-tagok a falut Brigádmunkával akartak se- csak brigádmunkával segíthe- gíteni a mezőkön és brigád- tik. Az üzemekben sok kollek- munkát akartak nyújtani kul- tíva áll versenyben, a fiatalok turális téren is. Ám az üzemek az idősebbekkel együtt dolgoz- dolgozői sok esetben azt hiszik, nak. Miért lenne ez falun más­hogy a falunak csak fizikai képp? Az üzemi dolgozók munkára van szüksége. miért ne adhatnák át a szövet­igaz, gyakran előfordul, hogy kezeti dolgozóknak a versenyek a fizikai munkában kell segít- folyamán szerzett tapasztala- séget nyújtani. Sokszor nem is taikat? tehetnek mást. Ahol nincsenek a falu elsősorban politikai és fiatalok, ott bármennyire is szervezési szempontból szorul szeretnék, nem szervezhetnek segítségre. Hozzuk közelebb a ifjúsági kollektívát. fiatalokhoz az új munkamód­Az üzemi dolgozók igyekeze- szereket, keltsük fel bennük te valóban figyelemre méltó és az érdeklődést az új technoló- dicséretet érdemel. Segítséget gia iránt, értessük meg velük akarnak nyújtani a fiatal sző- . vetkezeti dolgozóknak, serken­teni, buzdítani akarnak. A szö­vetkezetekben valóban megér­téssel fogadják a segítségnyúj­tást és harcra lépnek a nagy- termelésű technika és techno­lógia érvényesítéséért. Az üzemekben az idők során a szocialista munkaverseny új munkamódszerei érvényesül­tek. Ma már nSm elég, ha az üzemi dolgozók csak brigád­munkával segítenek. A falusi gondolkodásban még nem áll­tak be a nagy változások. A Gaganova-mozgalom, a szocia­lista munkabrigád mozgalom, a „Mindenütt van, csak ke- ress!“-mozgalom indító jelsza­vai még nem hatoltak be a szö­vetkezeti dolgozók gondolko- . ............... dásába. A pártkongresszus bizony sok fejtörést okoz nekem. a harcot, az új termelési mód­szerek népszerűsítéséért. Az sem vet jó fényt azokra az üzemi dolgozókra, akik véd­nökséget vállaltak a szövetke­zet felett, ha a szövetkezeti dolgozók még mindig nem lép­tek versenybe, ha a szövetke­zetét otthagyja a szakember és senki sem gondoskodik az utánpótlásról, nem törődnek azzal, hogy a gépek a szabad ég alatt hevernek, és a szövet­kezet nem küldi a fiatalokat szakiskolába. A munkában élenjáró dolgo­zók felhívása után már megje­lentek az első fecskék és kezd­ték megérteni, hogy milyen segítséget kell nyújtani a falu­nak. de ezek a fecskék még csak a tavaszt jelzik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom