Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-28 / 21. szám

Dél-Sziovákia mezőgazdasági üzemei érdekében

Ballag már a vén diák. Az Igazi véndiákok azonban nem ballagnak. Rájuk is ugyanúgy érvényes az írásbeli és a szóbeli érettségi, csak talán a ballagás nem illik már a derese- dő-kopaszodó fejekhez.

Főleg a mezőgazdasági technikumokban (műszaki középiskola) találkozunk az élet delén vagy azon túl szorgoskodó, érettségire készülő táv- és bennlakó hallgatókkal. Az utóbbi években a hét magyar tannyelvű mezőgazdasági technikumból az öregdiákok százai kerültek ki érettségi bizonyítvánnyal a kezükben.

Miért ez a nagy szorgalom?

Azért, mert a mezőgazdaságban vezető funkciót betöltők közül már sokan tudatosították, hogy a gyakorlati tapasztalat a több száz vagy néhány száz hektáros gazdaság irányításához nem elegendő. Ma már a fiatal mezőgazdasági középkáderek mellett jelentős azoknak a száma, akik hosszúéves gyakorlattal és technikumi fel- készültséggel töltenek be vezető funkciókat az EFSZ-ek- ben.

Természetes, hogy a távtanulók és a bennlakó öregdiákok tanulása nemcsak az illető szövetkezettől követel áldozatot, hanem államunknak is jelentős összegébe kerül. Főleg a bennlakóknál, a nem dolgozó családtagok ellátásának a gondja is részben szocialista államunkra hárul. Ezek a befektetések azonban rövidesen megtérülnek. Mert aki elméletben elfogadta az új termelési módszereket, az minden bizonnyal az újszerű nagyüzemi mezőgazdaság élharcosává válik. Sok szövetkezetben már eddig is beigazolódott, hogy

a vezetők az iskolában tanultakat igyekeznek megvalósítani a gazdálkodásban. Megmutatkozott az is, hogy a technikumban tanultak nem elegendők egy korszerű mezőgazda- sági üzem irányításához, főleg akkor nem, ha 1970-ig az ipar színvonalára akarjuk emelni a mezőgazdasági termelést, amelyet a XII. kongresszus célul tűzött ki.

E cél elérésének útjául a kongresszus meghatározta, hogy át kel! szervezni a mező- gazdaság irányítását, be kell vezetni a haladó nagyüzemi módszereket, fiatalokat, szakképzett munkaerőket kell biztosítani a mezőgazdasági üzemekbe. Ezenkívül, ami talán a leglényegesebb, a mezőgazdasági termelést tudományosan indokolt helyi termelési feltételek szerint, kell elosztani, ami lehetővé teszi a termelés szakosítását és összpontosítását. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek elsősorban a növénytermesztés és az állattenyésztési termelés olyan ágait fejlesszék, amelyek a helyi viszonyok között társadalmilag a leghatékonyabbnak bizonyulnak.

Vizsgáljuk meg, hogy Dél- Szlovákia magyarlakta és részben vegyes nemzetiségű falvaiban, ahol Szlovákia mezőgazdasági kapacitásának legalább a felét számíthatjuk, hogyan állunk a főiskolát végzett szak- káderekkel!

Minden kertelés nélkül kimondhatjuk, hogy rosszul! Mezőgazdasági mérnök oly ritka a szövetkezeteinkben, mint a fehér holló. A kevés közül is elenyésző a magyar anyanyelvű, pedig olyan főiskolát végzett mérnök tudna a leghasznosabban tevékenykedni, aki ismer minden rögöt a határban, szülötte a tájnak. Hogy aránylag kevesen végeznek a magyarok közül mezőgazdasági főiskolát annak egyik fő oka, hogy ilyen iskolák csak cseh és szlovák nyelven vannak. Nem véletlen az, hogy a mezőgazda- sági technikumokon tanítók közül még jónéhánynak nincs meg a főiskolai végzettsége. De az sem, hogy a különböző fokú nemzeti bizottságoknál hosszú éveken át működő mezőgazdasági szakemberek a szlovák nyelv hézagos tudása miatt nem mertek nekivágni a főiskola elvégzésének. Vagy vegyük pl. az újságírókat. Még mezőgazdasági lapunknál sem találunk mérnöki végzettségű szerkesztőt. De más újságoknál, ahol szintén van mezőgazdasági rovat, sincs mezőgazda- sági főiskolát végzett újságíró. Akik tanulnak, azok is inkább a pedagógiai intézetet választják, mert ott magyar nyelven tanulhatnak, vizsgázhatnak.

Főleg a 12-éves iskolát, vagy a mezőgazdasági technikumot végzett fiatalok közül kerülnek ki azok, akik jól elsajátítják a szlovák nyelvet. Tehát minden nehézség nélkül tovább tanulhatnak a szlovák nyelvű mezőgazdasági főiskolákon. De csak egyesek, a jó nyelvérzé- kűek. Hogy miért nem mindenki, azt most nem kutatjuk.

Ha a rendes hallgatók nem tanulnak meg négy év alatt jól szlovákul, akkor senki sem kívánhatja a gyakorlatban dolgozó szakemberektől, akik 30—40 éves fejjel továbbtanultak, érettségiztek, hogy a sok szak- tantárgy mellett még a szlovák nyelvet is elsajátítsák olyanynyira, hogy távhallgatókként beiratkozzanak, mondjuk a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolára. Márpedig az elmúlt években és a most érettségizők közül is lennének jónéhányan, akik ha már belevágtak, a főiskolát is elvégeznék. Egyetlen akadály, amelyért mégsem teszik, a szlovák nyelv hiányos tudása. Ha újból és újból a nyelvtudás az akadály, akkor ezen elgondolkodhatnának az illetékesek. S hogy népgazdaságunk egyik legfontosabb szakaszán. a magyarlakta vidéken is még gyorsabb legyen a mezőgazdasági termelés fejlesztésének üteme, a Nyitrai Mezgazdasági Főiskola mellett magyar tannyelvű mezőgazdasági főiskolát kellene létesíteni.

Ez a kérdés már régen forr, vita tárgya a magyar lakosság között. A különböző tanácskozásokon, gyűléseken egyre gyakrabban merül fel a magyar tannyelvű mezőgazdasági főiskola fontossága. Nem tudni azonban miért, ezt a kérdést ismerő, élenjáró képviselők homokba dugják fejüket.

A mezőgazdaság új igazgatása s a fokozott gépesítés miatt egyre szükségesebbé válik, hogy az érettségizett, gyakorlatban bevált szakemberek mérnöki oklevelet szerezhessenek olyan nyelven, amelyet a legtökéletesebben bírnak. De jó lenne a rendes hallgatóknál is felülvizsgálni, hogy a szlovák nyelv tökéletes elsajátítására tett erőfeszítés nem megy-e a szakma elsajátításának rovására és a mezőgazda- sági főiskolán végzett fiataloknak nem éppen ezért hézagos-e sok esetben a szaktudásuk.

Tóth Dezső

Hív a határvidék

A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 1961-ben védnökséget vállalt 10 állami gazdaság felett a csehországi határövezetben. A vállalásnak az a célja, hogy néhány év alatt az állami gazdaságok élenjáró mezőgazdasági üzemekké váljanak. E gazdaságokban a technika legújabb vívmányait és a leghaladóbb munkamódszereket alkalmazzák. A siker azonban mindenekelőtt a munkaerőktől függ. A CSISZ-nek a fő küldetése tehát az, hogy kellő számú munkaerőt biztosítson ezeknek az állami gazdaságoknak.

A tíz állami gazdaság több mint 34 ezer hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodhat. Négy fölött a szlovákiai kerületi CSISZ-bizottságok vállaltak védnökséget. Hnévanov és Frynburg (mindkettő Český Krumlov-i járás) a nyugatszlovákiai, Hoštka (Tachovi járás) a középszlovákiai, és Žatec a keletszlovákiai kerületi CSISZ-bizottságok védnöksége alá tartozik.

A határmenti övezetbe munkára jelentkezhet minden fiatal, aki betöltötte 18. életévét. A munkaerő-toborzást a járási nemzeti bizottság >k munkaügyi osztályai végzik. A munkába lépő 1500 korona toborzási pénzt kap és utazási költségeit is fedezik. A nőtlen férfiak és a lányok részére a lakás munkásszállódéban van biztosítva és üzemi konyha áll rendelkezésükre. A családokat kétszobás összkomfortos lakások várják. Fiatal házasoknak (ha két év még nem telt el a házasság megkötésétől) az állam hétezer koronás segélyt nyújt a családi lakás berendezésére.

A bérezés az állami gazdaságoknál érvényes bérrendszer alapján történik. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást a CSISZ járási bizottságai nyújtanak. Jelentkezhetnek nemcsak fiatalok, hanem bármilyen mezőgazdasági szakiskolát végzettek, traktorosok és más szakmunkások is.

A CSISZ elvárja a tagoktól és minden fiataltól, hogy hűek maradnak a tradíciókhoz, és a tíz említett állami gazdaságot valóban élenjáró szocialista mezőgazdasági üzemmé varázsolják. -mvT-ÍHtySzácO

e Az ifjúsági fényszóró már 6400 hektár parlagföldet talált. 2200 Hektár föld fölött a fiatalok már védnökséget vállaltak. Az ifjúsági komplex gépesített csoportok teljes mértékben hozzájárulnak a kukorica megműveléséhez. A tanulóifjúság a határvidékre készül szénát kaszálni.

• A CSISZ érsekújvári járási bizottságának felhívására eddig 8 CSISZ-tag jelentkezett a határvidékre. A jelentkezők a helenbai és a jasovói szövetkezetből valók, továbbá az érsekújvári mezőgazdasági technikumból. A helenbai szövetkezetből Ferdinand Čelet- ka, Mácsay József és Gabriel Svajer megy Frynburkba, a Český Krumlov-i járásba.

© Az ifjúsági komplex gépesített csoportok és ifjúsági kolektívák 30 000 hektár kukorica fölött vállaltak védnökséget. A megszervezett ellenőrző csoportok felügyelnek az agrotechnikai határidők betartására és a munka minőségére, hogy magas hektárhozamokat érjenek el. A szénakaszáláshoz a CSISZ-tagok brigádokat szerveznek, főleg a

trencséni. senicai, tapolcsányi és« lévai járásban.

• A Záluži melletti Choté- šovból az ifjú szakemberek Otová elvtársnő vezetésével elhatározták, hogy munkájukon kívül 14 hektár cukorrépát kiegyelnek.

© Katonáink is segítenek a határvidéken a szénakaszálásban. Mintegy 700—800 hektár rétet kaszálnak le, s a szénát az állami tartalékalapba adják.

• A nyugatszlovákiai kerületben az ifjúság tavaly 476 ezer köbméter komposztot ké szített, a pionírokkal együtt 131000 gyümölcsfát ültettek ki, valamint két kerületi és 25 járási talajjavító ifjúsági építkezésen vettek részt.

© A komposztkészítés terén elért eredményekért három járás CSISZ-szervezetét tüntették ki, mégpedig a duna- szerdahelyi, galántai és komáromi járásban. A fakiültetés- ben főleg a Bratislava-kör- nyéki, továbbá a nyitrai és az érsekújvári járás CSISZ-tagjai tűntek ki. Továbbá 50 CSISZ- és pionírszerzezetet tüntettek ki 55 000 korona pénzjutalommal. (f : Á)

A Dimitrov üzem éjjeli szanatóriumának és diétás konyhájának fényképe.

jubileum a Dimitrov üzemben

Amint a vonatból felbukkannak Bratislava körvonalai és kibontakozik a város gyárnegyede, azonnal szembetűnnek a Dimitrov vegyészeti üzem kimagasló épülettömbjei. Ma már önálló városrészt alkot és szinte szemlátomást nő, emelkedik ez a hatalmas vegyészeti üzem.

Bratislava város történetében 1873-ból a következő bejegyzést találjuk: »Nobel Alfréd, a dinamit felfedezője a városban dinamitgyárat alapított«. így tehát az üzem az idén lett 90 éves.

Az üzem történetét őrző könyvben lapozgatva pedig megtaláljuk, hogy néhány év múlva az alapítás után részvénytársaság alakul. Az első években 140 munkást, az első világháború éveiben pedig már 1300 munkást foglalkoztat. A részvényesek nyereségei hihetetlen módon emelkednek.

Röviden csak ennyit az üzem múltjáról. És milyen a jelene?

Ma hazánk egyik legnagyobb vegyészeti üzemének számít. Fedezi műselyem, kord és műanyag - termelésünk jelentős részét. A mezőgazdaság számára klórszulgán- savat és különösképpen a növénytermesztés számára értékes védőanyagokat és műtrágyát szállít. A gumiipar számára is különböző vegyszerekről gondoskodik. A termelés évről évre bővül. Ma az üzemnek már annyi vízre van naponta szüksége, mint egész Bratislavának.

Az üzem nagy súlyt fektet a kutatómunkára. Most fejezték be a klórhabból készült kaucsuk, a Rodanin Sz-62, a szénsav új reaktorának és az antioxidánsok termelési menetének kidolgozását. Szép eredményeket értek el a műszál-termelés kutatása terén is. A visz- kóza-selymek termelésében már olyan tökélyre tettek szert, hogy exportra dolgoznak.

Az agrokémiai termelésben újdonságot jelent a Novo- zitroin 30 nevű vegyszer, amely a növények több betegsége ellen jól bevált védőszer. Emelik a Dikotex 40 jelzésű vegyszer termelését is. E napokban fejezik be az új épületekben a Zeazin 50 elnevezésű vegyszer kísérleti termelését. Az eredmények sokat ígérúek. Az új vegyszert majd a kukoricatermesztésben gyomirtásra használják. Műtrágyatermelését az üzem már tökéletesen gépesítette és automatizálta. A műtrágyák termelését különböző minőségben az idén lényegesen emelik és fokozzák azok hatékonyságát is.

A Dimitrov üzem dolgozói a gyár megalakításának 90. évfordulóján csak egy rövidke percre tekintenek vissza a múltra és máris hozzálátnak a jövő termelési terveinek megvalósításához. M. M.

A rimaszombati új cukor-, sör- és malátagyár főleg nők számára biztosít jó munkalehetőséget. Képünkön a további hatalmas részleg építményének alapjait láthatjuk.

Minden figyelmei a tavaszi munkák jó és gyors elvégzésére!

Veszély nélkül múltak el az utóbbi években igazi fagyot hozó „szentek“. Az aránylag gyakori eső és a jó napsütés kedvezően hat a növények fejlődésére. Persze a növény (főleg a cukorrépa) mellett fejlődik a gyom is.

A tőketerebesi járásban a 4230 hektár cukorrépából még csak a felén végeztek sarabo- lást. Az egyelést pedig még csak mintegy 1500 hektáron végezték el. Gyönyörű idő volt vasárnap. Elfelejtették azonban kihasználni a sürgető munkálatok elvégzésére.

Hardicsán a mákot már rég kiegyelték, de a 140 hektár cukorrépához valahogy nehezen fogtak hozzá. Ez vonatkozik szomszédjukra, a novosadi szövetkezetesekre is. A múlt héten — furcsa, de így igaz — Kožuchovon, Zbehňovon és Visnyón még jó néhány hektár vetni való répa volt.

Meg kell azonban mondanunk, nem minden esetben a szövetkezetesek a hibásak a lemaradásért. Nézzük csak: a tervezett 50 könnyű, úgynevezett ritkító boronából egyetlenegyet sem kaptak a járás szövetkezetei. Ilyen alapon és ilyen szavahihetőség mellett bizony egyre nehezebbé válik meggyőzni szövetkezeteseinket az egyetemes gépesítés előnyeiről a cukorrépa-termelésben.

A középszlovákiai kerületben

nehezen halad a burgonya ültetése. Sok esetben a helytelen munkaszervezés az oka. A losonci járásban, valamint az alsőkubíni járás námesto- vói szövetkezetében (s több másban is) még ültetésre vár a burgonya.

Beszélhetünk itt azonban jobb, illetve kifejezetten jó példákról is, hogy csak egyet említsünk: a martini járás laskári szövetkezetében május 7-ére elültették a burgonyát. igyekezetük magyarázata: a tavalyi 191 mázsás hektárhozam helyett idén még többet akarnak elérni.

Miként lehet az, hogy egy helyütt haladnak a munkával, más helyütt pedig még alig kezdtek hozzá? A munkaszervezéssel magyarázhatjuk. Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a nemzeti bizottságok dolgozóinak, valamint a különböző szervek mezőgazdasági tanácsadóinak (instruktorainak) oda kellene hatniuk, hogy ezek a hiányosságok egyszer s mindenkorra eltűnjenek szövetkezeteink, valamint állami gazdaságaink életéből. —t—

„Egyik se éri meg huszadik életévét"

Elszörnyülködtünk, amikor meghallottuk Sole elvtársnak, a KOZMETIKA nemzeti vállalat igazgatójának eme kijelentését.

— Azért, mert jóformán valamennyien jóképű, csinos leányok! — toldotta meg mondó- káját a gyár vezetője. — Ugye furcsa?

— Micsoda embertelen munkaviszonyok uralkodhatnak itt, ahol 250 alkalmazott közül 212 a női munkaerő s ha a szerencsétlen teremtések már éltük tavaszán kidőlnek és jobblétre szenderülnek? — gondoltuk magunkban borzalommal vegyes felháborodással. De Sole elvtárs csakhamar megnyugtatott, miután észrevette megdöbbenésünket, és kimagyarázta a félreértést:

— Mármint üzemünkben nemigen érik meg huszadik életévüket a leányok. Egyre- másra férjhez mennek és nemsokára azután hátat fordítanak munkahelyüknek a leendő kismamák. Odavész a begyakorlásukkal járó fáradságunk. Még szerencse, hogy bőven akad utánpótlás. Melyik leány nem végezne szívesen aránylag könnyű munkát patyolatfehér köpenyben, ragyogóan tiszta környezetben, a szépségápolásnak kifejezetten „női" szakmájában?

— És olyan igazgató vezetése mellett, aki még akarva sem tudna haragudni — fűzzük hozzá meggyőződéssel. De ő szerényen másra tereli a szót:

— Az idei tél nehéz feladatok elé állította tervteljesítésünket. A folyékony szappanporok, arcvizek és egyes kenőcsök csonttá fagytak szállítás közben és megrepesztették az üvegcséket, fiolákat, porcelántégelyeket. Csupán a szesztartalmú kölnivizek álltak ellen a dermesztő hidegnek. Mindezek ellenére sikerült első negyedévi tervfeladatainkat teljesítenünk. Sőt, még önköltségcsökkentést is elértünk: az

előirányzott tüzelőanyagmennyiségnek csupán 95,4 százalékát használtuk el.

— Hogy továbbra is betartjuk-e a villanyárammal való takarékoskodásra vonatkozó rendeleteket? Természetesen! — folytatta beszámolóját Sole elvtárs. — Alighogy életbe léptették a takarékossági intézkedéseket, máris üzembe helyeztük jó öreg Diesel-aggregátorunkat. így csak 83,8 százalékát fogyasztottuk az engedélyezett közszolgáltatási energiamennyiségnek. A villanyfor- ralók és égők használatának ellenőrzésére különben is megbízható „rendőreink“ vannak.

Miközben megtekintettük a Bratislava, Žitná utca 21. szám alatti gyárépület helyiségeit, alkalmunk volt az áramellenőrző rendőrökkel is megismerkedni. Ott kandikáltak ki sunyin az arc- és ajakrúzsok, nappali és éjjeli krémek tömkelegé mögül. De várakozás ellenére nem marcona üzem- biztonsági közegeket, hanem feltűnően csinos, törékeny kislányokat találtunk a tégelyhegyek tövében.

— Ezek a CSISZ-szervezet tagjai — magyarázta Sole elvtárs. — Jó asztaliteniszezők, röplabdázók, faliújság-rajzolók, fényképészek, hegymászók, de mindenekelőtt szorgalmas munkaerők és kérlelhetetlenül szigorú áramellenőrző rendőrök.

És jóllehet a leányok élénken tiltakoztak igazgatójuk „el^ő gyanúsítása“ ellen, Sole elvtárs rendületlenül kitartott eddigi tapasztalatai mellett és tréfásan megfenyegette őket ujjával:

— Ilyenkor tavasszal a legkiszámíthatatlanabbak. Mindegyikük váltig tagadja, hogy megtalálta volna az „igazit", amíg egy szép napon aztán előáll a — felmondással. De hiába, ez az élet, a természet örök törvénye. K. H.