Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-01 / 17. szám

I

»

Óriási gazdagság rejlik Szahara homokja alatt. Az eviani egyezmény értelmében a fiatal Algériai Köztársaság kénytelen volt megosztani ezt az óriási gazdagságot a francia monopóliumokkal. Ebben az évben az Algériai Köztársaság 260 millió új frankkal részesedett a szaharai olajból. Am a monopóliumok urai mindent elkövetnek, hogy fékezzék a szaharai olaj kitermelését.

Felvételünk a szaharai olaj- társaság olaj- kútjáról készült.

A KREMLBEN VÉGET ÉRT

az Oroszországi Föderáció pártaktivistáinak értekezlete, amely megvitatta a népgazdaság vezetésében végrehajtott átszervezések első eredményeit. A vitában részt vettek a pártszervezetek, valamint a nagy ipari vállalatok és építkezések vezetői is.

A záróülésen háromórás beszédet mondott Nyikita Hruscsov. Beszédét a népgazdaság fejlesztése legfőbb problémáinak szentelte.

Az értekezlet résztvevői üdvözlő levelet intéztek az SZKP Központi Bizottságához és a Szovjetunió Minisztertanácsához.

A LAOSZBÖL ÉRKEZŐ JELENTÉSEK beszámolnak arról, hogy Nosavan tábornok amerikai gépek segítségével fegyvereket és lőszert szállított a hazafias erők felszabadította Huoi San térségbe az oda behatolt jobboldali Savannak- heth-csoportot támogató katonáknak. A Patet Lao Hangja közölte, hogy Nosavan banditákat küldött Muong Phounba és Na Nhomba, hogy ott szabotázscselekményeket hajtsanak végre.

Deuane ezredes, a semlegesektől levált erők parancsnoka nyilatkozatában követelte, hogy bízzák a laoszi semleges erőkre problémáik rendezését. A valóban semleges erők egységesen támogatják a hazafias erőket a felszabadított területek, a semlegesek és a nemzeti egységkormány védelmében — mondta. Felszólította az Egyesült Államokat, hogy szigorúan tartsa magát a genfi megállapodásokhoz és vonja ki katonáit Laoszból.

„Dr. ADENAUER LEGKESERŰBB NAPJA“ — ilyen és hasonló címekkel számolnak be a nyugatnémet lapok a Kereszténydemokrata Fárt parlamenti

csoportjának keddi üléséről, amelyen eldöntötték: Adenau- ért Erhard követi majd a kancellári székben. A Szabad Demokrata Párt máris közölte: támogatja Erhard jelölését. A jelek egyelőre arra mutatnak, hogy a CDU vezetői csupán személycserét akarnak végrehajtani a kormány élén.

Az Adenauer elleni lázadás élére állt CDU-alvezérek ugyanakkor arra számítanak,' hogy ők az eddiginél nagyobb befolyáshoz jutnak Erhard kormányzása alatt, hiszen Erhar- dot általában befolyásolható, határozatlan politikusnak

BERNAL TANÁR, A VILÁGHÍRŰ ANGOL TUDÓS, a Békevilágtanács elnöke a Daily Worker munkatársával beszélgetést folytatott a Thresher amerikai tengeralattjáró katasztrófájának tanulságáról.

A leghatározottabban az a véleménye — mondotta — hogy az atomfegyvereket hordozó bármely tengeralattjáró természeténél fogva nem tekinthető biztonságos, azaz olyan fegyvernek, amely kizárná a tévedés, félreértés, műszaki hiba veszedelmét.

A Thresher katasztrófája — folytatta — újból indokolja azt az aggodalmat, hogy műszaki hiba vagy tévedés atom-világháborút pattanthat ki. Az ösz- szeköttetés a víz alá merült tengeralattjáróval mindig rendkívül nehéz, kényes, megbízhatatlan dolog. Feszültség idején a figyelmeztetés elhangzása után az a komoly veszély fenyeget, hogy valamely jelzés félreértése a takéta kilövéséhez vezet. Egyetlen biztonságos politika az általános leszerelés, amely az atomfegyverek csökkentésével kezdődne és teljes megtiltásukhoz vezetne.

HRUSCSOV SZOVJET MINISZTERELNÖKNEK az II GiorHármasszabály

Ismét hullámzik a latin- amerikai tenger és a különböző köztársaságokból érkező hírek láttán, az olvasó ironikusan megjegyzi: „Ügy, látszik, sok a tábornok még, aki nem volt diktátor“. Innen e nagy földrajzi távolságból a különböző puccsok és változások valóban így látszhatnak, ténylegesen azonban nem a tábornokok mozgatják az eseményeket, hanem az események a tábornokokat.

Tízegynéhány nyugtalan köztársaság, mindenütt más emberek, más körülmények, mégis — éppen a földrajzi távolság nyújtotta távlat segítségével — felállíthatunk egy hármasszabályt, ahová behelyettesíthetők a latin-amerikai események. A hármasszabályt így fogalmazhatjuk meg:

— Katonai diktatúrával fékentartani az elégedetlenkedő népet vagy — polgári parlamentáris módszerekkel csökkenteni a belső feszültséget vagy — a forradalom, amelyet a nyugati sajtó sommásan „castrőista kommunizmusnak“ nevez.

S most helyettesítsünk be néhány legutóbbi latin-amerikai eseményt. Guatemalában a lényegében fegyveres diktatúrát teljesen nyílt, katonai uralom vette át; Venezuelában a fegyveres forradalom és a Washing- ton-barát parlamentarizmus erői küzdenek egymással; Argentínában a katonai és pénzarisztokrata kaszt csoportjai huzakodnak egymással, hogy a hármasszabály első vagy második pontját

nóban közölt nyilatkozata rendkívüli érdeklődést keltett világszerte. Hruscsov érinti a nemzetközi politika összes fő kérdéseit. A kubai helyzetről szólva megállapítja, hogy a szovjet-amerikai megállapodás keltette remények mind ez ideig nem váltak valóra, mert az Egyesült Államokban befolyásos csoportok továbbra is a régi erőpolitika útján haladnák. A leszerelésről és a nukleáris kísérletek beszüntetésének kérdéséről kijelentette, hogy a Sozvjetunió kompromisszumos javaslatával ellentétben, az Egyesült Államok és Anglia visszatáncolt eredeti álláspontjától — korábban még két-négy helyi ellenőrzéssel is megelégedtek volna — most viszont héthez ragaszkodnak. Ezekután felvetődhet a kérdés, hogy ne térjen-e vissza a Szovjetunió is korábbi álláspontjához. Részletesén elemezte a szovjet kormányfő az „atomszázadban“ a nagyhatalmakra háruló felelősség problémáját és megállapította, hogy nincs középút a háború és a béke között. Elismeréssel szólt Hruscsov XXIII. János pápa legutóbbi enciklikájáról, de felvetette a kérdést, vajon a nyugati katolikus vezető politikusok miért nem cselekszenek az enciklika szellemében.

Hruscsov nyilatkozatával foglalkozva, Washingtonban kiemelik a szovjet miniszterel„engedélyezzék -e a népnek. Brazíliában a második és a harmadik pont hívei szövetségre léptek egymással.

Van és gyengécskén bár, de működik Kennedy segélyprogramja, amely a Szövetség a haladásért nevet viseli és a latin-amerikai gondokat ienne hivatva megoldani. Már tudniillik az Egyesült Államok latinamerikai gondjait. E programot végrehajtó testület washingtoni székházában plakát látható ezzel a felirattal: „Siessünk, mert huszonöt évet elkéstünk!“ Ez a plakát is behelyettesíthető hármasszabályunkba. A katonai junták szeretnék megtartani a 25 éves elmaradást, a „fontolva haladók“ szeretnék elfeledtetni e népekkel, hogy elmaradtak, a forradalom hívei pedig gyorsan be akarják hozni a hátrányt. A washingtoni plakát szerzői — bár ezt írták: „siessünk“ — nem az utóbbiak közé tartoznak. Az Egyesült Államok kormánya az első és a második pont között ingadozik, de ha a harmadik fenyeget — gondolkodás nélkül az első mellé áll.

Az történt most Guatemalában. Washington — amely nemrég adta ki a jelszót, hogy parlamentáris kormányokat Latin-Ameri- kában — elismerte az erőszakkal hatalomra került katonai juntát.

Mert azért olyan nagyon sietni mégsem akar.

Tatár Imre

nők ama kijelentéseit, amelyekben megállapította, hogy a Polaris-tengeralattjárók külföldi kikötőkben állomásozta- tásának, valamint Kanada atomfelfegyverzésének célja az, hogy esetleges háborúban az Egyesült Államok helyett a szövetségesek országát pusztítsák el a rakéták.

9

A Dél-Vietnam úgynevezett stratégiai falui lényegében semmiben sem különböznek a koncentrációs táboroktól. E falvak lakói — akik semmi másért nem kerültek ide, minthogy távol tartsák őket a partizánmozgalomtól, — állandó felügyelet alatt állnak.

Az Egyesült Államok gyors ütemben fejleszti izlandi és grönlandi katonai támaszpontjait. Az izlandi tömegek tüntetése ellenére is tovább érkeznek az USA hadiszállításai.

növMN

• A világ demokratikus közvéleménye továbbra is felháborodással tiltakozik Julian Grimau Garcia bestiális meggyilkolása miatt.

• Togliatti, az Olasz Kommunista Párt főtitkára egy Bariban tartott gyűlésen a nyugati országokat és főként a NATO-t tette felelőssé a népelnyomó Franco-rendszer fennállásáért. Mélységesen elítélte a spanyol terror-rendszer legújabb bűncselekményét Saragat olasz szociáldemokrata vezető is.

• Párizsban mintegy ötvenezer tüntető gyűlt össze a Munkásház előtti téren és a környező utcákban. A gyűlésen, amelyen Grimau özvegye oldalán ott volt Maurice Thorez, a Francia KP főtitkára, továbbá a szocialista és a radikális párt több vezetője, hevesen tüntettek a gyilkos Franco- rendszer ellen.

• Az angol munkáspárt walesi szervezetének vezetősége Macmillan miniszterelnöknél, Wilson munkáspárti vezetőnél és a londoni spanyol nagykövetségnél tiltakozott Grimau kivégzése miatt.

• A szovjet ifjúsági szervezetek bizottsága nyilatkozatban hangsúlyozza, hogy a szovjet ifjak és leányok szolidaritást vállalnak a zsarnokság ellen, hazájuk felszabadításáért küzdő spanyol fiatalokkal.

• Buenos Airesben és más argentínai városokban tömeges felvonulásokon tiltakoztak Grimau meggyilkolása miatt. Tiltakozó gyűléseket tartottak Montevideóban, Caracasban és több más latin-amerikai városban is.

• A CDU-CSU frakció Bonnban tartott ülésén heves vita és Adenauer ellenkezése után nagy többséggel amellett foglalt állást, hogy Ludwig Erhard, a jelenlegi gazdaságügyi miniszter kövesse Konrad Adenauer! a kancellári székben. A frekció jelenlevő 225 tagja közül 159 Erhard mellett szavazott.

................

E Nyolcadszor ünnepelte a világ ifjúsága a gyarmato- E — sítás elleni szolidaritás és harc napját a Demokratikus E

E Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség = E felhívására. A gyarmati ifjúság napja az összefogásban = E rejlő erőnek, annak az elszánt akaratnak napja, hogy = = formálódó új világunk térképéről véglegesen és telje- = E sen eltűnjenek a szégyenfoltok, a gyarmatok. =

E A győzelembe vetett hit ünnepe a gyarmati ifjúság E 5 napja. Nyolc év alatt harmincnál több afrikai, ázsiai E E és latin-amerikai ország vívta ki függetlenségét. Min- E E den bizonnyal még ebben az évben kiharcolja függet- E E fenségét Nyasszaföld, Észak-Rhodesia és Kenya, Álta- E E lános támadásban vannak a portugál gyarmatosítók = E ellen Angola és Mocambique népei. =

E Korunk e nagy küzdelmében jelentős részt vállalt az E E ifjúság. A kolonializmus bűnös politikája erősen sújtja E E őket: kora ifjúságukban a gyermekmunka, az analfa- E E betizmus formájában, azután pedig kényszermunka E E vagy munkanélküliség vár rájuk. Azok, akik mégis E E munkához jutnak, csak éhbért kapnak, tízszer vagy = E hússzor is kevesebbet keresnek, mint a hasonló mun- = = kát végző európaiak. =

E Az elnyomott fiatalokat a jövőért való küzdelem so- E E rozza be a politikai eszközökkel vagy a fegyverrel folyó E E harc zászlaja alá. A gyarmati ifjúság napján tízmilliók E E újították meg fogadalmukat a harcra, mely a gyarma- E E tosítás minden formájának teljes felszámolásáért fo- ~ S lyik. =

.111111111111111«11’111 i 11!111111111:1111111111111111:11111111111111111111111111111 m ~

A dán ifjúság harcol jogaiért

Akadnak olyanok, akik azt állítják hogy Dánia — akárcsak a többi skandináv ország — ideális társadalom, ahol a gazdasági élet teljesen kiegyensúlyozott, ahol nincsenek már osztályok, ahol teljes a politikai demokrácia stb.

Kétségtelen, hogy a dán élet- színvonal sok más országhoz hasonlítva magas, de ennek is megvannak az okai: a kedvező konjunktúra és az a körülmény, hogy a dán nagytőkések nemcsak a dán munkásokat zsákmányolták ki, hanem az elmaradott országok, így az afrikai országok munkásait is. Ugyanakkor a szakszervezetei körül tömörült munkásosztály szívós harca révén a munkások is csekély mértékben haszonélvezői lettek ennek a konjunktúrának. Ugyanakkor szó sem lehet valamiféle .gazdasági kiegyenlítődésről“, hanem éppen ellenkezőleg tovább koncentrálódik a tőke, erősödik a monopóliumok hatalma, akárcsak a többi nyugat-európai országban. A gazdasági hatalmat csaknem teljes mértékben három nagy bank, a Privatbanken, a Landmansbanken és a Handelsbanken gyakorolja. Ezeknek a bankoknak főrészvényesei határozzák meg az ország gazdasági életének alakulását és az ő akaratukat teljesítik a politikusok. A dán állam monopolista jellegén mit sem változtat az. hogy a szociáldemokrata többségű kormány a munkások nagy részének támogatását élvezi.

Dániát már erős kötelékek tűzik az agresszív erőkhöz, elsősorban a nyugatnémet militaristákhoz (18 éve foglalták el Dániát a hitleristák) az Atlanti Szerződés és a közös dán-nyugatnémet katonai parancsnokság („Faelleskommandó“) révén. Az ifjúság, valamint különböző szervezetei vagy akciócsoportjai, amelyek közül igen sok a legutóbbi időben alakult, a leghatározottabban tiltakozik a nyugatnémet militaristákkal kiépített egyre szorosabb együttműködés ellen. A monopolista erők jelenleg meg akarják gyorsítani Dánia csatlakozását a Közös Piachoz, amely sok előnyt jelentene számukra, így például fokozhatnák a kizsákmányolást és támadást indíthatnának a munkások szerzett jogai ellen. Ami azonban a népet és a nemzetet illeti, ez a csatlakozás súlyosan veszélyezteti a nemzeti függetlenséget és az életszínvonalat. Az utóbbi évben a katonai kiadások növelése és a fogyasztási cikkekre kirótt adó révén máris számottevően csökkent az életszínvonal.

A Közös Piac kérdése rendkívül érdekli az egész ifjúságot. Erről tanúskodott az a konferencia, amelyet „az ifjúság és a Közös Piac“ téma körül szervezett tavaly novemberben a DUF, az ifjúsági szervezetek tanácsa. A konferencián a különböző ifjúsági szervezetek 400 vezetője vett részt. A Kommunista Ifjúság és a Szocialista Ifjúság fóruma nagy

erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megakadályozza Dánia csatlakozását a Közös Piachoz. E célból külön szervezet is alakult az „ifjúsági akció a római szerződés ellen“ (Dániában a Közös Piacot, amelynek alapító okmányát Rómában írták alá, gyakran római szerződésnek nevezik).

Dániában körülbelül 1 millió a 15-29 éves fiatalok száma, ebből a 15-19 éveseké 370 ezer, ami az elkövetkező években 400 ezerre emelkedik. A társadalom azonban nincs kellőképpen felkészülve arra, hogy befogadja ezeket a fiatalokat, kellő oktatásban részesítse őket, lakást adjon nekik, biztosítsa számukra a megfelelő szórakozási lehetőségeket.

A parlament nemrégiben határozatot hozott, hogy a kötelező' hétéves oktatást további két évvel egészíti ki, amelynek elvégzése azonban nem kötelező.

Ezt a döntést nem kísérte nyomon a közoktatási költség- vetés megfelelő emelése. Kevés a tanterem, a tanfelszerelés és noha sok fiatal szeretne pedagógus lenni, a tanítóképzőkben a felvételre jelentkezőknek

csak egy töredékét tudják elhelyezni.

Nincs kötelező szakmai oktatás és a fiatalok túlnyomó többsége közvetlenül az iskola elvégzése után munkába áll. A „Koppenhágai Szakszervezeti Ifjúság" 1962. évi közgyűlésén határozatot fogadott el, amely a többi között követeli 12 ezer tanonc helyzetének megjavítását, a tanonctörvények korszerűsítését, a tanoncok éhbérének emelését, a 40 órás munkahetet, az évi négy heti szabadságot, a műszaki és kereskedelmi iskolák állami irányítását, kellő számú lakás építését a tanoncok és ifjúmunkások számára, az oktatási rendszer korszerűsítését és ezzel kapcsolatban a túlságosan hosszú, általában négyeszten- dos tanoncidő csökkentését.

Nem sokkal kedvezőbb a parasztifjúság helyzete sem. Dániában, akárcsak a többi kapitalista országban, menekül a lakosság a falvakból, minthogy a munkafeltételek rosszabbak, mint a városban és a falu kulturális téren úgyszólván semmit sem kínál a fiataloknak.

Évről évre nő a középiskolások és az egyetemisták száma, de a diákok között még most

is csak kilenc százalék a munkásszármazású. Dániának két egyeteme van, az egyik Aar- husban, a másik Koppenhágában. A dán diákok egyre határozottabban követelik a felsőfokú oktatás korszerűsítését, hogy jobban megfeleljen a XX. század követelményeinek, követelik a diákok gazdasági helyzetének megjavítását.

A dán fiatalok bérük jelentős részét szórakozásra költik. Van a dán nyelvben egy szó, a „pop“, amely az értéktelen, hamis élvezetekkel járó szórakozásokra vonatkozik. A kommunista ifjúság, a kommunista diákok szervezete és több más szervezet követeli, hogy a társadalom vegyen részt a „pop“ rossz befolyásának leküzdésében, segítse elő a sport népszerűsítését, az ifjúsági klubok építését.

Az ifjúság jogai közé tartozik az a jog is, hogy részt vehessen az ország életének irányításában. A szavazási korhatárt csak 1961-ben csökkentették 21 esztendőre, de a fiatalok nagy része még ezt is túlságosan magasnak tekinti és követeli azt, hogy 18. életévének betöltése után mindenki részt vehessen a választásokon.