Új Ifjúság, 1963 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-09 / 14. szám
Erőlködve kibújt a tartályból és nagyot fújt, amikor észrevette, hogy a daru alatt egy lány áll és Pillárral beszélget. A lány már figyelte, az előbb nagy szemmel nézte, ahogy a tartályból kidugta a fejét, aztán két karját szorosan a testéhez nyomva kipréseli a vállát, a derekát, s amikor derékig kint van, hosszú karjait széttárva kitornázza magát, előbb a jobb lábával, aztán a ballal... nézte és elkacagta magát. Nevetett, de egy szót sem szólt, csal: érdeklődve vizsgálgatta. Otthon az apja már mesélt új munkatársáról és jókedvűen mondta, hogy milyen rendes fiú, milyen jól kijönnek egymással, és azt a szót, hogy kijönnek, ironikus hangsúllyal megnyomta. Ezért volt rá kíváncsi a lány. — A lányom, Erzsi... A könyvelésben dolgozik. — Varga Imre. Kezet fogtak. A lány egy pillanatra a szemébe nézett, aztán pillantása hosszú alakjára rebbent, majd az apjára és még mindig mosolygott. — Nem szoros odabenn egy kicsit magának? — kuncogott. — De igen. Ügy kuporgok odabenn, mim egy töpörtyű ... — Okosabb felelet nem jutott eszébe, zavarba is jött miatta, és a hegesztő agregáthoz ment. igazgatott rajta valamit, hogy tanácstalanságát palástolja. Többet nem is beszéltek, a lány néhány szót váltott még az apjával és elment... Szép lány, gondolta Imre, magas, jó alakú ... ni. milyen karcsún és kecsesen jár, szinte libeg a nagy 'tartályok és vaskonstrukciók között. Na nézzük csak, fűzte tovább a gondolatsort, Pillér úrnak ilyen szép lánya van? Nem is hittem volna az öregről! Gondolatban magához mérte Pillér Erzsit, és úgy vélte, éppen az orráig érne ... Három hónapja dolgozott már a fekete emberrel. Valóban jól megértették egymást, megegyeztek... A legnagyobb tel*- jesitményeket érték el a hegesztők közül, és példaképül állították őket a többiek elé. Ha a nyírógépnél vagy a hajútoknál elakadt az anyag, a fekete ember utána ment és elintézte a fennakadást. Ismeretség kell, dicsekedett, mert nagyon szeretett kérkedni, akinek., ma nincsenek összeköttetései, az akár fel is fordulhat. Látod, nekem van akármeny- nyi... Imre csak hümmögött, nem szerette az ilyen beszédet, de nem mondott ellen, mert egy esetleges összeveszésnek még a lehetőségétől is tartózkodott ... Idegen vagyok neki, és mégis megkedvelt, gondolta. Békességben dolgozok vele, mit akarnák hát? Békességben a legjobb dolgozni, én meg tudok dolgozni, ha csak az kell... Pedig a többi hegesztő figyelmeztette, hogy Pillár jó néhány munkatársa otthagyta már, nem bírták ki vele, mert magára dolgoztatott. — Ejnye, Imre, de áldott jó ember vagy te, Pillár csak szaladgál, intézkedik, te meg dolgozol. A teljesítményteket együtt tartják nyilván, ha nem tudnád. Kaptál már prémiumot? Meghökkent. Prémiumot? Jóformán azt sem tudta még pontosan, hogy mi az. A szövetkezetben egészen másképp volt a jutalmazás, mint itt. Biztosan nem kapott prémiumot, mert kevés pénzt kapott, ezerkétszáz koronát egy hónapra, és nem volt nagyon megelégedve vele. Ejnye, töp.- rengett, és nem hagyott neki békét a dolog, megkérdezte Pillért; — Pillár bácsi — már bá- csizta —, hogy van ez a prémiummal? Mi szerint adják nálunk a teljesítménypénzt? Én nem kaptam. Most meg Pillár hökkent meg. A fene egye meg, gondolta, a rosszfene egye meg, ennek valaki legyet ültetett a fülébe... Szívta erősen a fogát és gondolkodott, aztán hosszas magyarázatba fogott. Hogy a jutalmazás módja szakképzettséghez köti a jutalmazás mennyiségét — akarattal használt bonyolult kifejezéseket —. aztán meg a ledolgozott évek is számbajönnek, meg az is, hogy milyen idős az ember. Pillár magyarázatából keveset értett, érezte, hogy az öreg nem beszél őszintén, és ez zavarta. Eh, gondolta, megvárom a legközelebbi fizetést, és akkor megfigyelem, hol hát az igazság a dolog körül...! Azért hallatlanul érdekes dolog a hegesztő ívfény. A zöld üvegen át nézve vakító fehérsége kissé megtompul, fakóbbá úgy beszéljetek vele ... Ugrat- válik, és rőt színűvé, mint ták. Csak legyintett a beszéd- a szép szőke haj és ugyanúgy jükre és teli szájjal vigyorgott izeg-mozog, hullámzik, mint rájuk. Beszélhettek, gondolta, ahogy a dús szőke haj lobog ma mégis Erzsivel vacsorázom, a szélben. Imre nézi, nézi az csak beszéljetek... ! elektróda hegyén táncoló fényt, a keserű füstött sem érzi köz- * * * ben és keze nyomán végtelen hosszúra nyúlnak a varratok. Pillámé piros képű, termetes Csoda-e, hogy kétszer annyit asszony A szája bai oldalán hegeszt aztán az ember, ha borsónyi fekete szemölcs ül, és ilyen látomásokat mutat neki ez, meg húspárnákkal benőtt a szikrázó ívfény...? Azért szeme ellenszenvessé teszi az igazán megnősülhetnék már, arcát. Talán érzi is ezt, számol gondolja néha, ideje lenne ... vele az életrendjében, mert Egyszer aztán elszánta ma- állandóan mogorva, keveset gát és csak úgy odavetve meg- mosolyog, és a jókedv rendkérdezte. szerint kárörvenűést jelent ná— Mondja Pillár bácsi, hány la. Kedélytelenségét atapteréves a lánya? mészete is okozza talán, mert A fekete ember eldobta ci- irigy és veszekedő, s amellett garettáját, rábámult, villám- zsugori is, márpedig ilyen tu- gyors lángocska villant fel a lajdonságokkal aligha tudhat szemében, aztán félretekintett szeretetre méltó lenni az em- és úgy mondta, közömbösen. bér. A családban vasfegyelmet — Húsz lesz az idén. Szép tart, Pillár papucs alatt él, filány, ugye? zetését az utolsó fillérig le kell — Nagyon szép — lelkende- adnia a feleségének, és ha zett Imre —, igazán nagyon egyszer véletlenül kevesebbet szép. vinne haza, mint egyébként Pillárra mosolygott, zavartan szokott, az asszony talán kitépi elhallgatott és munkához fo- a haját. Félt is a fekete ember gott, hogy a váratlanul jött, tőle, mint a tűztől... számára kellemetlen szünetet A kövér asszony kipirult áthidalja. Pillár nem ejtette el arccal állt a tűzhely mellett és a témát, látszott, hogy töpreng főzött. Kevert valamit, és közvalamin, új cigarettára gyúj- ben rekedtes, mély hangon tott és köpködött. szidta a férjét, dühös pillanťá— Te Imre — kezdte habozva —, figyellek én téged, úgy élsz mint egy remete. Se barátod, se társaságod. Gyere el hozzánk este vacsorára! Meghívlak, ha elfogadod. Hát a remeteség nem éppen igaz, mert ott vannak a szobán a fiúk, gondolta, de különben minden kiválóan halad a maga útján. És ez a meghívás, ez a szerencsés véletlen, nahát... Aznap délután Varga Imre úgy nyúzta le arcáról a háromnapos szakállt. hogy szinte harsogott. Két hosszú sebből csörgött már a vére, összefolyt a szappanhabbal és félelmetessé változtatta az ábrázatát, de nem törődött vele. — Fiúk — kiabált a szobatársainak —, adjatok gyorsan egy új zsilettet, meg^timsót is, mert elvérzek! Csak nézték, hogyan rohangál, cipőt tisztít, inget, nadrágot vasal és keféli a ruháit, mint egy megszállott. — Hová készülsz, Varga? — Ajaj. fiúk, ma nagy kanállal eszem. Szép lány ül velem az asztalnál, körülöttem barátságos családi kör, jó vacsora... Ilyen dolgom lesz ma fiúk, ni... ! — pattintott az ujjúval. Csak bámulták, ahogyan bőszen fütyörészik, megfogta az öreg Pillár, bosszantották, megfogta a lányának a jófiút, vőjelölt, sokat vetett feléje és be nem állt a szája egy pillanatra sem. — Idehozza a nyakamra, vendégnek. Most süssek, főzzek, mert úgy kívánja a becsület, mégsem mehet el valaki éhesen a lakatos Pillértől. Mit érdekel engem az a paraszt- kölyök te ember .. .? Pillár az asztal mellett ült és újságot olvasott. Ügy tett, mintha nagyon magabiztos lenne, pedig valójában félt, hogy az asszony feldühödik és valami bolondságot csinál. Ez képes kidobni, ha nem tetszik neki, gondolta, micsoda szégyen lenne, a gyerek elmondaná mindenkinek ... — Csillapodj már le — mondta engesztelőén —, hiszen nem akarok én semmi különöset vele. A vacsoia meg nem olyan nagy dolog, ha egyszer szükségem van a gyerekre... Hát nem érted, szükségem van rá, ezt igazán megérthetnéd...! Azért látod. Erzsinek egy szóval sem mondom, hogy legyen hozzá kedves. — Még csak az kellene — morogta az asszony —, egy paraszthoz ... ! Gőg és megvetés csengett a hangjában. Imrét várták. Erzsi a díványon ült, egy Jókai regényt olvasott, és nagyon tetszett neki a könyv. Különösen az tetszett benne, hogy egy szerelmes asszony mennyi mindent meg tud tenni egy férfiért, ha szereti, még az életét is kockára teszi érte. Olvasott és nem figyelte, hogy mit beszélnek a szülei megszokta és megunta az ilyen taktikai megbeszéléseket, nézeteltéréseket, és szívesebben olvasott. — Azért ne utasítsd el — mondta neki Pillár —, ha érdeklődik utánad, légy közömbös vele szemben. Oda sem figyelt az apjára. Húsz éves volt, s mint a legtöbb korabeli lány, tiszta emberi érzések és szenvedélyes igazi szerelem után vágyott, s hogy otthon nem tanították ezeknek a dolgoknak a keresésére és tiszteletére, a könyvekben találta meg őket. Otthon csupán kicsinyességet, önzést, szellemi tompaságot és érdekhajhászást látott maga körül, csodák «csodája, hogy a lelke érintetlen maradt mindezektől. Udvarlója nem volt, néhány fiúismerőse akadt volna már, de az anvja eltiltotta tőlük, mert nem feleltek meg az ízlésének, többet akart, mint voltak, diplomás efnbert akart a lányának. Kisvárosban az ilyen körülmények között felnövő leánylélek zárkózottá válik, álmodozóvá, és sokszor az eszményképei sem e földön, maga körül élő, hús-vér emberek közül valók, hanem regényhősök, filmszínészek, képzeletbeli' szellemalakok. Hogy Varga Imre lehetne-e a Pillár Erzsi eszményképe? A szálas alakjától, a markáns arcélétől lehetne éppen, a pillanatnyi zavarától, amikor találkoznak néha, is lehetne,- de valami nagy dolgot kellene csinálni, olyan dolgot, amire mindenki felfigyelne, valami rendkívüli tettet kellene végrehajtania hogy ô Erzsi felfigyeljen rá. Hogy mit kellene csinálnia? Ki tudja. Valami nagy dolgot. . . Amikor Imre bekopogott, a lány arra gondolt, hogy na, megjött az áldozat, akivel foglalkoznia kell, hogy kezesbáránya legyen az apjának. Magától a gondolattól is viszolygott... p&uj gondolta, embertelenség becsapni valakit, aki gyanútlan és jóhiszemű... De nő volt, és a helyzet bizzarsága kissé ingerelte is ... valahogy zsákmányának tekintette a fiút. Tudta, hogy érdeklődik utána, és melyik nőnek nem dobogtatja meg egy férfi őszinte érdeklődése szívét? Különösen; ha az a férfi olyan megnyerő külsejű fiatalember, mint Varga Imre...? S hogy paraszt, ahogy az anyja mondta? Nem is paraszt. hegesztő: — No, itt az Imre! Ahogy a fiú belépett, azonnal látta rajta a boldog elfogultságát, várakozását és bátortalan érdeklődését ő iránta, igenis, egyedül csak ő iránta, ezért is jött hozzájuk, hogy vele találkozzon. azonnal látta róla; az ilyen, számukra lényeges apróságokat észreveszik a nők. Mindez nagyon jól esett neki, és elhatározta, hogy nem avatkozik a dolgokba, hallgatni fog és figyeli a fiút. Pillámé mogorván megterítette az asztalt. Rántott bableves a vacsora, füstölt disznóhússal és tormával. A saját disznónk húsa még a tavalyi ölésből, úgy ám. gyerek, mondta büszkén a házigazda, az asszony maga etette. Két méteres hízó volt, nagy mint egy tehén ... Semmivel sem különb vacsora, mint amit otthon főzött az anyám, gondolta Imre, amikor kikanalazta a levest, és semmiféle nagykanállal evés, kár volt annyira félnem a nagy elegánciától... A meleg családi kör meg éppen hiányzott. A háziasszony olyan fagyosan és mereven járt, kelt az asztal körül, mint egy megsértett, terebélyes tuskó, foghegyről beszélt mindenkivel és az ételt úgy lökte elébük, mint a kutya elé a csontot. Te jó ég, gondolta Imre, hogy lehet ez a néni az Erzsi anyja? (Folytatjuk) £•1111111111111111111II1111111111111111111111111111111111111111111111111111111111111■ /Q tavasz elé Most egyedül vagyok, de holnap jössz és holnap együtt megyünk a tavasz elé, mert törvény ez, hogy így legyen; hogy olvadjon a hó, a vizek áradjanak és barkát hajtsanak a füzek a parton. Nézd, barna kéreg alatt már ebiednek a rügyek és a bogárkák, a madár is dallal hívja párját, a víz ölében ringatja a halat, hogyne várjalak hát én is Téged? Piciny, vízerecskék összefutnak a járda szélén, az ég tavaszi-párás s a tócsák barna testén megcsillan a fény. Hittünk a tavaszban, s látod, eljött, hitünk beragyogta a telet s könnyebbé tette a várukozást. Most egyedül vagyok, de holnap már jössz és holnap már együtt megyünk a tavasz elé. MIKOLA ANIKÓ Vonaton Szöszke gyerekkoromban ültem először vonaton. Csodálattal néztem akkor, hogy futnak össze, s hogy futnak újra szét a távbeszélő huzalok. Néha mint félresikerült barázdák a mezőn, néha mint katonák sorai futottak szemem előtt a vonatablakon. A múltkor rádöbbentem, hogy tizennyolc éve volt a háború. Azóta már sok gyerek csodálhatta a szeszélyes telefondrótokat, s talán egynek sem jutott eszébe, úgy mérni az időt, hogy hány éve tarl a béke. HALTÉNBERGER KINGA Ferenczy Béni rajzai J ■ ■ M I M■I I M I I M M M I I I I I I I M■I I I I II I I I I I I I I I M I I I I II I I I I I II I I I I I II I I I II !I M I I i I I f I I II ..... . ......................................................................................................................... . . ......................................... minimi ...... . .................................. . ..................................................... ........................... n ........ . .............................iiiimmminmimimiimimiiimm:iiiiiiiiiiii!i!
