Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-12-18 / 51. szám

i ■ i ilium i—i nil 11—i■ ii11 nwpiiiini nulu i mb am i[MiiiťTiiiTninmr iľiirTHTTiir Kedves olvasóinknak boldog, sikerekben teli űi esztendőt kívánunk ZALA JÓZSEF: PohÉrköszöntő Csillogó pohár a kezemben, mint egy csiszolt, finom tükör összegyűjti a fényt, s az árnyat, keverednek és képpé válnak, reámnéznek mindenfelől. És mintha csillogó pohárként szemem is a fényt gyűjtené, amely egy év során megcsillant, s követné az árnyat, mely illant a könnyű feledés felé. Fel villanásnyi gyorsasággal veszek sorra minden napot, tervével, valósításával, erényével, s minden hibával, tudom, mit vártam, s mit adott. Tudom, mindaz, ki tettre képes, adottság szerint dolgozik; akad siker, jelentős érték, hanem, a szintet jelző mérték magasabbra kívánkozik. Az alkotásban nincs megállás, ahány nap, annyi ismeret, és amíg a hibátlan munka nem idegződik tudatunkba, megelégednünk nem lehet. Igaz, hogy vihar előszele érintette a leikeket, átremegett a földön, égen, csak a higgadtságé az érdem, s így a szélből vihar nem lett. Felvillant az utolsó kép is, és véget ért a számvevés, az ember oly sok mindent érez, mikor borral telt üvegéhez nyúlhat a megpihenő kéz, amely a csillogó pohárba i lankák nekíárábó! önt; a szemek vidám fényben égnek, és mondjuk az új jövevénynek: „Legyen veled boldog a föld!“ C—B— Ligám—a Elérkezett az év vége. ránk köszönt Szil­veszter napja, dur­iiiwni «mmiH rognak a pezsgősüve­gek dugói, vidám, színes villámok, konfettikígyók ci­káznak, búcsúzunk az óesz­tendőtől. Amikor egy szakasz lezá­rul, amikor valami új kez­dődik, az ember bizakodik, mindig is ezt tette, ilyen a természete. És amikor va­lami új kezdődik, a jövő fátylát fellebbentő ember persze szorong is, mindig tette, ez is hozzátartozik a természethez. De, az új esztendőt kö­szöntő érzés e két össze­tevőjének iránya, sohasem csak és.nem is elsősorban az egyes ember született habitusától, derűre vagy bo­rúra hajló kedélyétől füg­gött, hanem a körülményei­től. Attól, mint öntött ki számára tarsolyából a múlt év józan ésszel mérlegelve, mit tartogat számára az új esztendő iszákja. Boldog új évet! így üd­vözöljük egymást és a nap­tári jövevényt Szilveszter éjszakáján mi is. Derűsen mondjuk, optimizmussal és hangunk nem cseng majd hamisan, vidámságunk nem lesz az ábrándkergetők erőlködése, minden okunk megvan a bizakodásra. Mert a fejlődés iránya és irama itthon is, a nagyvi­lágban is az, hogy minden nap inkább a becsületes dolgozó többség, a béke, a szocializmus javára alakul­nak a dolgok. Igaz, ma is van és lehet még szorongás Nem is olyan régen, né­hány héttel ezelőtt, a kubai válság idején mindenki érezte az imperialisták ál­tal előidézett krízis veszé­lyét. A helyzet súlyosságát teljességében igen sokan csak most ismerték fel. Ügy voltunk vele, mint az irdatlan sziklákon felka­paszkodó hegymászók, akik az ormon borzadtak meg. fentről visszanézve látták, milyen veszélyek leselked­tek rájuk, mennyire hajszá­lon függött az életük. A hasonlatot folytatva az oromra érkezett hegymá­szók átgondolják, hogyan s küzdötték át magukat a ve­szélyen. mi vezérelte őket? Mi volt tehát az iránytű mi segített át szerencsésen a kubai válságon? A Szov­jetunió békepolitikája, ame­swsrflerjj lyet korunk körülményeibe H és a konkrét helyzetre al­kalmazott marxizmus-leni­­nizmus irányított. A XX. és XXII. kongresszus, a kom­munista és munkáspártok 1957. és .1960. évi értekez­letének elvi és gyakorlati útmutatásai mindenekelőtt a háború elkerülhetőségének, a különböző társadalmi be­rendezkedésű országok bé­kés egymás mellett élésé­nek és békés versenyének tanításai. A szocializmus lényege, életeleme a béke. Mi szo­rítjuk az imperialistákat a békés egymás mellett élés­re, ők — árnyalataiknak megfelelően — szűkölve próbálnak ez alól kibújni, vagy csak igen habozva, in­gadozva orientálódnak felé­je Győzelemről beszélhe­tünk a kubai válság eseté­ben, ha értékítéletünk mér­céje a béke és ki a vesz­tes. veszítettek a veszettek vesztett mindenki, aki a A CSKP X1T. kongresszusa ismét félreérthetetlenül le­szögezte, hogy csakis a nép­gazdaság színvonala, nem pedig a tetszés szerinti óhaj Újul az esztendő békés egymás mellett élés. a békés gazdasági verseny ellenfele. Mi, az egész szocialista tábor — Hruscsov elvtárs szavaival élve — csalántól körülvéve hozzuk létre ró­zsakertünket. Az imperia­lista csalánt nem tudjuk egyik napról a másikia. egyszerre kiirtani, bár — ez a természet rendje — a kultúrnövények győzelmes előnyomulása állandóan ki­sebb területre szorítja a csalánt. Minden okunk megvan az optimizmusra, idehaza is. Ennek az optimizmusnak az aiapja nem utolsó sorban éppen a nemzetközi helyzet alakulása. Nyugodtan dol­gozhatunk és tervezhetünk, rendünket nemcsak vala­mennyi becsületes dolgozó ember akarata, hanem a szocialista országok szoli­daritása, a józanul gondol­kodók nemzetközi összefo­gása is védi. Munka persze nagyon sok van még, hiba, apróbb-na­­gyobb bosszankodás kövei ezután is akadnak majd utunkba. Ezek eltávolítása elsősorban rajtunk múlik. dönt arról, milyen lesz a jövőnk. »' Az új kezdetén is' tudato­sítanunk kell, hogy a gaz­dasági téren előttünk á'ló problémák megoldására, a feladatok teljesítésére irá­nyuló szívós, kitartó munka nélkül életünket a jövőben nem tehetnénk szebbé, bol­dogabbá. Márpedig mi ép­pen az emberek jóléte ér­dekében fordítunk oly nagy gondot népgazdaságunk fej­lesztésére. A XII. kongresz­­szus azért állítja a figye­lem középpontjába a nép­gazdaságot, hogy biztosítsa szocialista társadalmunk to­vábbi fejlődésének szilárd alapját és megteremtse a kommunizmusba való foko­zatos átmenethez szüksé­ges feltételeket. A nép érdekeinek meg­felelő bel- és külpolitikát folytatunk, gazdasági és kulturális célkitűzéseink a szocialista fejlődést, a szo­cialista jövőt szolgálják. Ezt az egész nép javát szol­gáló politikát elsősorban a szocializmus tudatos, őszin te hívei vallják magukénak Természetesen -olyan szo­cializmust építő társadalom, mint a mienk, mely előtt felsejlenek a kommunizmus nagyszerű távlatai, arra tö­rekszik, hogy minél több igaz, szilárd híve legyen ebben az országban a szo­cializmusnak. Az egyetemeinken, főis­koláinkon tanuló mérnökök­nek, orvosoknak, tanárok­nak készülő fiatalokat kom­munista szakemberekké ne­veljük. Üzemeinkben, álla­mi gazdaságainkban, szö­vetkezeteinkben növekszik azoknak a brigádoknak a száma, amelyek azt a célt tűzték maguk elé, hogy tag­jaik szocialista módon dol­goznak és szocialista módon élnek. > Az 1962-es év utolsó nap­ján, néhány héttel a XI1, kongresszus után, nyugod­tan mondhatjuk, hogy ha­zánk közéletére a tisztult, személyi kultusztól mentes alkotó légkör a jellemző. Pártunk politikája félre­érthetetlen garancia arra, hogy soha nem ismétlődnek meg a múlt hibái. A mi pártunk ingadozás nélkül és gyorsan halad előre azon az úton, melyet a XX. és XXII. kongresszus kijelölt és most a CSKP XII. kon­gresszusa teljes egészében magáévá tett. Néhány nap, talán csak néhány őrá, és pohárral a kezünkben megilletődötten. gondolatokba merülve ál­lunk majd. Üjul az eszten­dő és mi a becsületes mun­ka tudatában búcsúzunk a régitől, a jő eredmények tudatában köszönhetjük az újat. X. NAGY SÁNDOR: Himnusz az új esztendő kapujában A hátsó kapun jött, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül, lampionok és hangos pohárköszöntök között, amit az emberek készítettek az ö fogadására; egyszerűen jött, kimérten, mint az óramutató; új naptárlapokat levelez az aggodalom és a remény megfoghatatlanságát anyaggá próbálja gyúrni az ész, eldobván a vakhit jóslatait; itt vagy hát, új esztendő! az Idő állomásait számolgatom s a vonat robog tovább, egyenes vágányokon kemény küzdelmek váltóin, tilalmas szemafórok előtt. Vidám szilveszterezők! táncléptü jókedvet kortyolgatók! érzitek-e a jövendő munkálkodását a jelenben s a jelen igyekezetét a jövendőért ? száguldanak a politika fényes autóin a Megoldás fényes képletei, felröppennek az emberi szivek remény-hajtású űrhajói a boldogulásért, megszeppenve áll a Fegyver, elveszítvén a célzás biztonságát. A hátsó kapun jött az idő, észrevétlenül, kutyaugatás nélkül: elrepült az Ó-év, mint éjfélkor az órakondulás; szilveszterezők, írjuk az új év naptárlapjaira pirosbetüs ünnepeinket, mert a vonat •obog tovább, egyenes vágányokon, kemény küzdelmek váltóin, tilalmas szemafórok előtt. —am—inni iiiiinn w muw—aana—a— K. Hájek felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom