Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-20 / 8. szám
Hedvig Prágában összeveszik férjével és haza indul szüleihez. Szülőfaluja távol fekszik, ahová a nagy hófúvás miatt nem közlekedik autóbusz Hedvig gyalog vág neki az útnak és félig összefagvva egy tanyára jut, ahol Karel a régi udvarlója lakik feleségével Zdenával. Karel közben harcot vív önmagával és azokról az időkről elmélkedik, amikor Zdenával megismerkedett. Az 1952-es év Karel számára sok megpróbáltatást hozott. Hedvig találkozik Karellel és feleségével Zdenával. Karel otthon hagyta feleségét és a nem várt látogatót, hogy megkeresse Hedvig űtonhagyott bőröndjét. (Folytatás) Szemük úgy tapadt egymáshoz. mint légy az enyvezett papiroshoz. Üveg csórt ént A tört üveg és szilánkjai Zdena lába előtt feküdtek. —- No, fakadt ki rekedten, milyen ostoba vagyok! Csak ez juttatta eszükbe, hogy nincsenek egyedül a konyhában. Karel nem aludt Egy órája. Talán két órája. Elvesztette az idő fogalmát. A sötétség ostromló eszközként támadt arcára, súlyos tömbként nehezedett mellére. Az ágypehely pora torkát szárította garatéhoz tapadt; sohasem érezte még enynyire nyirkosnak a szalmazsákot. Nem mert megmozdulni. Zdena aludt, álmában forgolódott. Ilyenkor m ndkét ágy zökkent egyet. A kiságyban fia aludt, annak még lélegzetvételét sem hallotta. Az üvegajtó mögötti konyhában Hedvig aludt. Rábeszélte hogy itt töltse az éjszakát, reggel majd hazaviszi szánon. Az éjszakai utazás ilyen hófúvásban nem a legbiztonságosabb. Hedvig eleinte hallani sem akart ittmaradásrói, azt mondta, rettenetesen siet; de később, mikor Karel a megtalált dolgokkal visszatért a viharos éjszakából, beleegyezett a reggeli útba. Karel nagyon megörült ennek. Noha, meggyőződése szerint, ha igazán akarta volna, még lámpa nélkül is bejutott volna a faluba. Az út minden apró részletét emlékezetből ismerte. Vacsora után körülülték az asztalt; főleg csak ők ketten beszélgettek. Arról: ki mit csinál, miként él, ki lett a párjaMost is látta Hedvig beszédre' nyíló ajkát. Mögötte a mozgó nyelvet. Csak azt nem tudta meg Karel, amire pedig módfelett kiváncsi volt, mi az oka halaszthatatlan sietségének. Ezt a kérdést úgy kerülgette Hedvig, mint macska a forró kását. Ám beszéd közben gyakran eltűnt a mosolya, mozdulatlanná vált és üveges tekintettel egy pontra meredt. Majd mulattatóan bosszankodott megcsókönyösódott öngyújtója miatt, mire Karel gyufát gyújtott. Hedva pedig Karel lángot kínáló tenyerét mindkét kezével körülölelte, minden ujjával magához húzta és a már . régen égő cigaretta végét sokáig izzította. Férfi dohányos mohóságával füstölt. Zdena lepedőt terített a díványra, a dunyhát pedig új tiszta cihába gombolta. Karéit mérgesítette Zdena sietése. Nyugodtan lepihenhettek volna későbben is. De azért mind a három széket a pamlag mellé állította, hogy Hedviget a földrepottyanás ellen bebiztosítsa. A pitvarra nyíló ajtó elé bundabéléses kabátját akasztotta, így lassabban hül majd ki a konyha. Most az ágyban minden erejével küzdött az ellen, hogy Hedvig szeménél és ajkánál többre gondoljon. Csakhogy nem volt sem eunuch, sem katolikus miszszionárius, alacsony vérnyomás sem gyöngítette; elgondolásai duzzadó, egyre növekvő felhőgomolyokként úsztak agya légkörében. Attól félt, hogy megfullad. Óvatosan Zdena felé kémlelt. Zdena az ablak közelében feküdt, Karel ki tudta venni arca homályos körvonalát. Alvás közben arcvonásai lágyabbaknak tűntek. Fölébreszthette volna. Legyőzve néhány deciméter sötétséget, csak karját kellett volna kinyújtania. Már rég nem szeretkeztek. Tegnap, beszélgetés közben, ugyanilyen sötétben, de más körülmények között, azt mondta Zdena: most már hamarosan! De még annak ellenére is hozzá bújhatna. Noha Karel egyetlen közelítő mozdulatot sem tett, Zdena kinyitotta szemét. Karéira nézett. Az megdermedt. Mindkettejükbe beleszorult a szó. Pillanatok előtt azt kívánta, bárcsak ne aludna, most megrémült attól, hogy nem alszik. Zdena szeméből egykedvű, beletörődő bizalom áradt. Viszonyuk, Karel szemében sokszor csaknem természetellenesnek tűnt, mintha Zdena nem hites felesége, hanem leánya volna. A gyermek felnyögött. Zdeda másik oldalára fordult és a gyermek ágyát megmozgatta. Elég volt a gyönge rázás, a fiúcska újra mély álomba merült. — Aludj — mondta fölöslegesen. — Hát te mért nem alszol? — kérdezte Karel fojtott hangon. Nem ismert saját hangjára. Mintha hordóból csapott volna föl. — Nem tudom. Nem tudok elaludni. — Odakint csak folyton fű a szél, — mondta Karel. — Hallod a kutyákat? Hogy csaholnak? válaszolt Zdena az ablak felé tekintve. — Hull a hó és kemény fagy van odakint. Pedig azt hittük: a hóesés csökkenti majd a fagyot. Betömted az- ól bezúzott ablakát? — — Igen, válaszolt. — Szalma nyalábot csömöszöltem a lyukba. Néhány percig hallgattak. — Tán csak nem pottyan le a díványról? — mindta ki Karel rejtett gondolatát. Önkéntelenül csúszott ki a száján. De mihelyt meghallotta saját szavát, azonnal az a sejtelme támadt: hibát követett el. Inkább beleharapott volna ajkába. Zdena újra feléje fordult; szemét Karel tapogatózó csápnak érezte. — Dehogy pottyan! Nem egy, két ember is kényelmesen elfér ott. Azok az odahelyezett székek is fölöslegesek! Hallotta Karel Zdena enyhén gúnyos válaszát. Karel nem szólt semmit. Az ágyakat most két virrasztó, éber lövészároknak képzelte. Valahol a hómezőn ismét fölvonított egy kutya. Érchangú torka volt. Csaholása éneklőén keringett, erejét a hófúvás kissé letompította, de hirtelen megint megerősödött, mintha közeledne a falka. Lélekben látta a nyomorultakat, amint lelappadt, összeszorult, korgó hassal, erőtlen megcsuklő lábakon, csapzott, jégcsapos bundában alig vánsíorogtak. Kopec felől jönnek, hogy a szélvihar ne a szemüket vágja. Dögöljenek meg hát a nyeszlett csatangolók, minek bitangolnak zabolátlanul! A fájdalmas csaholás egyre erősödött. állapotuk nyilván kétségbeejtő volt, eszeveszett vonításuk a halálra hasonlított. Most meg csaknem sajnálni kezdte őket. Reggel durvadarát főzhetne nekik, odatenné a kocsiszín elé, csaléteknek, esetleg összefogdoshatná mind és /visszaadhatná azoknak a gazdáknak, akiktől elszöktek. Azonban tudta, hogy le kell puffantania, vagy kelepcébe csalnia valamennyit. Mert ha vissza is adná őket gazdáinak, újra csak megszöknének; hiába, ha már egyszer megízlelték az erdő gyönyörűségét, nem lenne többé nyugtuk, olyan az mint az élvezeti méreg. Zdena behúnyt szeme nem tévesztette meg: biztosra vette, hogy nem alszik. Zdena alvás közb.en orrán keresztül lélekzett, — tudta ezt Karel, többször hallgatta Zdena szabályos lélekzetvételét, mikor néha éjszaka felébredt álmából. Most Zdena ágya felől nem hallatszott semmi, Zdena szájon lélekzett be is, ki is. Eszébe ötlött, hogy Zdena is valószínűleg hasonlóképpen tudja róla, mikor alszik és mikor nem. Nyugtalan lett. Nem szólt. Hallgattak. Am ezzel mintha hazudtak volna egymásnak. Újra a mai estéről tűnődött, ki tudja hányadszor. A sok beszéd és szóbeszéd, melyet látszólag nem kísért figyelemmel, mikor Hedviggel szemben ült az asztalnál és egyre csak Hedvig arcát szemlélte, most hűségesen fölmerült emlékezetében, mintha magnetofon szalagra rögzítette volna azt. Még hangsúlyára, sőt hangja színére is tökéletesen emlékezett. A kutató gondosságával ismételgette magában, mit mondott Hedva, mit válaszolt ő, beszélgetésük kezdetétől egész a befejezésig. Fokozatosan az a meggyőződés érlelődött meg benne, hogy úgy beszélt Hedviggel, mint egy félkegyelmű. Hedviget utoljára nyáron látta. Most egész pontosan emlékezett erre az esetre, mintha csak annak az eseménynek legrészletesebb felújítása filmként peregne agya vásznán. Gyűlésük volt Brnóban, elkéste vonatját, de a repülőtér alatti kivezet^ úton utolérte a szövőgyári Janecsek száztizenegyese. Az elsőosztályú műúton mentek, cigarettáztak, a kocsi inkább hajóra emlékeztetett, mint teherautóra, oly lágyan- és ritmikusan ringatott. Kinyitották az ajtót, a résen behatolt a kipufogó kellemetlen füstje, csípte a szemüket. Főként motorokról beszélgetr tek. Janecsek felesége tagja volt az EFSZ-nek, általa küldözgette Janecsek Karéinak az összefogdosott, elnyűtt autóhírlapokat. Nagy segítségére volt Karelnek a nagyóK gépesítésénél is. A takarmány széthordását lécre akasztott csúsztató végezte: elég volt lenyomni az ellenálláskészüléket és a csille kibillentette az eledelt a vályúba. Janecsek közölte Karellal, hogy a szövőgyár kiselejtezi az egyik hétszázhatos motorját, mire Karel sürgetésére az EFSZ azt potom áron megvásárolta. Csöveket vágtak, elosztó vezetéket hegesztettek, a motor meg szivattyúzta aztán a vizet az itatóteknőbe. Annak ellenére, hogy Janecsek ezáltal jó néhány szombatját és vasárnapját feláldozta, munkájáért nem akart semmit sem elfogadni. Menj a csodába! — mondta. Otthon henteregjek? — Akkoriban többen jöttek ki, csak úgy kíváncsiságból, megtekinteni a dolgot. Eljött Maruna is, Kővár is. Ezeknek Karel különös örömmel mutatta ne az újítást. Himlhergot, krákogott Maruna, ezt aztán valóban ügyesen kigondoltátok! Az ő szájából ez többet jelentett, mint az állami kitüntetés. Kamenyec előtt, még a műúton, utolérték a kis Fiatot. Karel mindjárt tudta, kinek a kocsija. Janecsek viszont olyan sok Fiatkocsival szokott az országúton találkozni, hogy ez most semmit sem juttatott eszébe. A teherautó magasan elhelyezett fényszórói megvilágították a kis autó tetejét és a hátsó ablakon keresztül behatoltak a kocsi bensejébe. Az elülső üléseken tisztán kivehető volt egy férfi és egy nő sziluetje. A nő Hedvig volt. Ezer esztendő múlva is megismerné! Feltűnő modern hajviselete hátulról rohamsisak benyomását keltette. Inkább közepén ült., mint a szélen. Nem lehetett ez így nagyon kényelmes; ismerte ezt a típusú Fiatkocsit, elől két különálló ülés volt, köztük elég széles hézag. Hedvig ragadt a férfihez. A kocsi bensejében bizonyára összeért a testük. Ne üldözd őket, mondta Karel Janecseknek. Fütyülj arra a Fiatra! Hagyták menni. Lehúzta az ablakot, rágyújtott. Könyökét az ablak keretére tette, fél testét hűsítette az éjszakai levegő. Az istenért, mikor hagyok fel ezzel a dologgal? faggatta akkor a lelkiismeretét. Hanem kicsit furcsa volt, hogy amikor a faluba érkeztek és betértek egy- pohár sörre, ott ült a kocsmában Hedvig apja. Csakhogy a Fiatkocsi csak egy jó óra múlva zúgott el mellettük. (Folytatás) Max Švabinský: Aratás Man tfwiUMfoý A nagy cseh; festőművész kezéből kihullt az ecset. A SS éves fáradhatatlan mester szíve megszűnt dobogni. Földi maradványait e hó 16-án Prágában helyezték örök nyugalomra. Árván maradtak ecsetei, festékes dobozai .. Itt maradtak olajfestményei, tollrajzai, az alkotásai, melyek az utat a halhatatlanság felé szegélyezik. Milyen csodálatos utat tett meg A népből indult ki, népével együtt élte át a történelmi változásokat. ■ tudatosan lépte át a nagy határkövet, mely új korszakot nyitott népeink történelmében. Gazdag tevékenységének tanulmányozása közben megismerkedünk a korszak képzőművészeti áramlataival. Visszatérünk a 90 es évek miívésznemzedékeihez, ahol megtaláljuk a mai realista művészek igazi gyökereit. Švabinský legjellegzetesebb vonása az őserő és a rendkívüli érzékenysége. Könnyen megértjük, miért állt hozzá közel Rembrandt — a maga keresetlenségével. Delacroix-drámai gondolataival, Raffael, — c formakeresésével és azután természetesen Mánes, Aleš és Mysibek a nagy cseh példaképek Képei szemlélésénél legszembetunöob a kiváló rajzkészsége. Szinte érezni, milyen játszi könnyedséggel születtek rajzai. Művészete abban rejlik, hogy érzelmileg mélyen hat és igazi emberi és művészeti élményt nyújt a szemlélő számára. Zdenék Nejedlý így jellemzi: Švabinský klasszikus művész és egyben tökéletesen modern ember. Valóban egyedülálló nála, hogy nem zárkózott el és nem menekült a konzervativizmusba, korunk szeVemi áramlatai mély hatást gyakoroltak rá. Kromériz morva városkából indult el. ahol rajzaival már gyermekkel óban felhívta a figyelmet. Tanulmányait a prágai művészeti akadémián végezte. Hoészú munkásságát több szakaszra bonthatjuk Külön fejezetet jelent Švabinský mint portréfesiö. Ismerjük Smetana, Dvofäk, Fučík, Neme óvá, Palackig, Jirásek portréit. A nagy mestert már gyermekkora óta vonzotta a szabad természet is. Tájképeivel sok szép szlovákiai motívumot is megörökített Nyári szabadságát szívesen töltötte Szlovákiában A. Garam völgye évről-évre ide vonzotta. Az idős mester gyalogszerrel járta be Pohorelská Mása vidékét, tanulmányai bizonyítják, hogy mindig mi’ycn mély benyomásokkal távozott. Szerette a garammenti kis falvakat és mindig sokat merheti a falusi dolgozókkal folytatott beszélgetésekből. Megörökítette a csűr árnyékában pihenő aratókat, a kaszáló parasztokat, az ebédhordó asszonyokat, a kis pásztorfiúkat. Ősszel is visszatért erre a tájra, mert akkor már más világításban látta a mezőket, szerette, amikor már sűrű eső hulldogált és a krumplit szedő asszonyok nem akartak tudomást szerezni a könyörtelen nyirkos szélről. Megörökítette a tarka lepkéket, gyülekező vándormadarakat, a sárguló lombokat. Gyakran már beálltak az őszi esőzések és a nagy mester még nem tudott elbúcsúzni kedvenc szlovákiai tájától, pedig otthon Prágában újabb kötelességek és feladatok váriak az örökifjú mesterre. Utolsó percig festett, alkotott, Néhány héttel ezelőtt az „Aratók“ című hatalmas kompozícióját a népnek ajándékozta. Nemcsak ez a műve, hanem alkotásainak javarésze közkinccsé vált, középületeink, múzeumaink legértékesebb díszét képezik. Neve nemcsak hazánk határain belül ismeretes, világviszonylatban is jelentékeny és a csehszlovákiai képzőművészet legkiválóbb képviselőjének számít. M. M. OIOIOIOÍOIOIO!OíOSOIOlOIOIOIOBOIOSOIOBO*O0OiOBOBOiOIOIO Szlovákiában a nyitrai kerületi színházat általában a fiatalok színházának szokták nevezni. Nem azért, mintha sorrendben legkésőbb keletkezett volna a tizenkét szlovákiai tájszínház közül — hanem azért, mert együttese nagyrészt a bratislavai Zeneművészeti Főiskola színházi tagozatának fiatal végzett növerdékeibő! áli. A színház egész irányítása is fiatalos lendületre vall. Ez a színház tett talán a legtöbbet a szlovák-magyar színházi kultúrcsere terén, igazgatója pedig Ondrej Rajniak ennek egyik legismertebb élharcosa. A színház és igazgatójának Jtezdemé-’ nyezésére kötött már évekkel ezelőtt baráti szerződést az együttes a győri Kisfaludy Színházzal melynek során először a nyitrai -szlovák színház látogatott el Győrbe és a Dunántúl néhány városába Hollý Kubojávai, majd a győriek jöttek Szlovákiába Mesterházy Pesti emberek és Lehár Mosoly országa című darabjaival. Mindkét részről őszinte igazi meleg fogadtatásban és megértésben részesültek. Ondrej Rajniak elvtárs, az', aki ha értékesebb magyar darabra figyel fel — úgy azt igyekszik Nyitrán szlovák fordításban bemu-A barátság ápolói tatni. így volt Nyitrán szlovákiai ősbemutatója Fehér Klára Nem vagyunk angyalok vagy Gáspár Margit Égi háború című darabjainak. Az is előfordult, hogy a színház szlovák fordításban előbb játszotta magyar szerző darabját, mint a magyar színpadok. Ez történt Egri Viktor szlovákiai drámaíró Házasság című társadalmi színművével. A színház ugyan évadokban számol — de ha már lezártunk egy naptári évet — mondotta az új év küszöbén Ondrej Rajniak elvtárs — elmondhatjuk, hogy az idén is hűek maradtunk a szlovák-magyar színi kultúra további elmélyítésének programjához. Nemcsak az elmúlt, évben bemutatott Égi háború ért meg több mint húsz előadást a mi színpadunkon — hanem módomban volt Magyarországon is rendezni. További jelentős lépést tett a szlovák-magyar színi kultúra elmélyítésének a terén a Komáromi Magyar Területi Színház is, mikor műsorába iktatta Kákos Az öreg fa is kivirágzik című zenes darabját, amely 1962 januárjában került bemutatásra. Ezt a darabot szintén a nyitrai kerületi színház igazgatója rendezte ú.iabb tanújelét adván ezáltal a szlovák-magyar színházi kultúrközeledés terén kifejtett komoly ténykedésének. Végül megkérdeztük Rajniak igazgatót, aki különben a szlovák békevédők kitüntetésének tulajdonosa, milyenek az elképzelései az idei évvel kapcsolatban: — Még csak az új év küszöbén vagyunk, mondotta, nehéz volna most konkrét darabokról nyilatkozni, egyet azonban megmondhatok, az idén is épp úgy fáradhatatlanul fogok dolgozni a szlovák-magyar színházi kultúrközeledés tovább fejlesztésén, mint eddig és ahol csak lehetséges lesz, mindenütt mindent megteszek azért, hogy a két nép színházi kultúrbarátsága tovább mélyüljön. Mártonvülgyl László Az égi háború című dráma szlovák nyelvű előadásán részt vett Gáspár Margit budapesti írónő és Giricz Mátyás győri rendező
