Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-02-20 / 8. szám

áz ifjúság és a februári események „A Központi Bizottság s fő­ként Klement Gottwald elvtárs nagy érdeme — mondotta Novotný elvtárs a Központi Bi­zottságnak a CSKP megalaku­lása 40. évfordulója alkalmából rendezett diszülésén —, hogy 1845 májusától 1948 február­jáig előkészítette a pártot, ma­git a munkásosztályt és köz­társaságunk haladó erőit a reakcióval való találkozásra“. Ezekben az években a párt az ifjúságot is felkészítette a feb­ruári napokra, hiszen az ifjúság mindenkor a párt egyik legjobb segítője volt. A felszabadulás első napjától kezdve a párt kö­vetkezetesen harcolt a dolgozó nép egységének, s ugyanakkor az Ifjúság egységének létreho­zásáért és megerősítéséért is. A pártnak ez a törekvése si­kerrel járt, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja — mint mindig — a felszabadulás utáni években is, nem puszta szóla­mokkal, hanem tetteivel iga­zolta, hogy a dolgozó nép és az ifjú nemzedék jogos vezetője. Soha sem volt történelmünkben párt, amely annyit adott az ifjúságnak, mint a CSKP: sza­bad hazát, s új, boldog életet. Hiszen dolgozó népünkkel együtt ifjúságunk is az ország gazdája, a gyárak, a bányák, a bankok, a föld és minden termelőeszköz tulajdonosa lett. S mert ifjúságunk számára új élet kezdődött, ezért az ifjú nemzedék tevőlegesen bekap­csolódott az új élet létrehozá­sáért folytatott nagy munkába. Dolgozó népünkkel együtt ifjú­ságunk is az első sorokban harcolt az államosítás megva­lósításáért, s a fiatalok ezrei lelkesen dolgoztak a nemzeti bizottságokban, és az üzemi bi­zottságokban. Ott találjuk a fiatalokat az újjáépítő munka legnehezebb szakaszain, minde­nütt ők a párt leghűbb segítő­társai. S amikor 1946—47-ben a Szlovák Demokrata Pártba és más reakciós pártokba tömörült egyes reakciós főiskolások min­den igyekezetükkel az ifjúság egységének megbontására tö­rekedtek, az ifjúság nem-et mondott a reakciós elemeknek. Hazánk ifjúsága Csehszlovákia Kommunista Pártja országépítő programjának megvalósításá­ban való aktív részvétellel vá­laszolt a reakció minden mes­terkedésére. A párt segítsége és bölcs vezetése, s főként a dolgozók érdekeiért folyta­tott következetes harca elsza­­kíthatatlanul a párt mellé állí­totta az ifjúság nagy többségét, s ezért a munkáshatalomért folytatott végső harcban, — 1948 februárjában — az ifjúság a párt egyik legjobb segítője volt. Nem is lehetett ez más­képp, hiszen az ifjú nemzedék jól tudta, a februári győzelem­től függ, hogy milyen lesz jövője. Emlékezünk Gottwald elvtárs szavaira, amelyekkel a reakció elleni egységes helytállásra szólította fel az ország dolgozó népét. „Legyetek egységesek és határozottak, s az igazságo­tok győzni fog!" — mondotta a februári napokban Gottwald elvtárs. Az igazság győzött. S dolgozó népünknek a reakció ellen folytatott harcát a feb­ruári napokban is hősies harc­cal és helytállással támogatta. Az idősebb munkásokkal együtt ifjúmunkások őrizték a gyára­kat, bányákat és a dolgozó nép vagypnát Falvainkban és váro­sainkban a fiatalok ezrei ra­gadtak fegyvert mint milicis­­ták, szabadságunk védelmére, részt vettek az általános sztrájkban, s tüntettek a prá­gai utcákon. Munkás- és pa­rasztfiatalok ezrei dolgoztak az akciós bizottságokban és oda­adással teljesítették a különbö­ző pártmegbízatásokat. Ezekben a napokban nem árt emlékezni a dicső februári na­pok fiataljaira, akik dolgozó népünkkel együtt sikerrel vizs­gáztak. Nem árt felidézni e korszak fiataljainak hősi tet­teit, hiszen ők voltak azok, akikről az akkori „öregek“ egyike-másika a ma is gyakran hallott jelzővel nyilatkozott: „Ezek a mai fiatalok". Ezek a fiatalok a februári napokban érett férfiasságukról tettek ta­núbizonyságot, s ők voltak azok is, akik február után mindenkor helytálltak a szocialista építő­munka legnehezebb szakaszain. A mai fiatalság mindenkor büszke lehet elődeire, s nem kívánunk többet, csak azt, hogy a szocializmus, majd a kommu­nizmus építésnek posztjain a februári ifjúsághoz hasonló hősiességgel állják meg helyü­ket, s hogy bátran mondhas­suk: „ezek a mai fiatalok!“ ONÖDI JÁNOS KUBAI PÉLDA...? Razziák Algériában. Francia katonai egységek február 11-én széleskörű razziát rendeztek, különösen Kasba városrészben, ahol az arabok laknak. Amint képünkön is látjuk, az utcán mindenkit tüzetesen megmo­toztak. A közel három millió négy­zetkilométernyi kiterje­désű Argentína Dél-Amerika gazdaságilag legfejlettebb or­szága. Fejlett mezőgazdasága és állattenyésztése mellett, melynek termékeit nagyrészt exportálja, számottevő könnyű­ipara és az utóbbi években egyre fejlődő nehézipara is van. Az ember könnyen felté­telezhetné. hogy az óriási föld­terület, mely álig tart el több lelket 20 milliónál, különös le­hetőséget tartogat ifjúsága számára. És ha már itt tartunk, hadd vizsgáljuk meg legalább nagy vonalakban az ifjúság helyzetét és kezdjük el a köz­oktatással. A statisztikai adatok nagyon riasztóak. Évente mintegy 400 ezerből alig 50 ezren érettsé­giznek a középiskolákban. Húszezer egyetemista közül jó, ha háromezren eljutnak a dip­lomáig. Mi ennek az oka? Az oktatás színvonala és költségei. Az állami iskolákban — melyeknek költségeit a jobb­módú parasztok is meg tudják fizetni —. olyan rosszul fizetik a tanárokat, hogy csak igen gyenge tanerők vállalják a ta­nítást, az egyház1 iskolákban pedig az évi tandíj összegét csak kevesen tudják megfizet­ni. És mit csinálnak azok a fia­talok, akik nem tanulhatnak és munkát sem kapnak az iparban vagy a mezőgazdaságban? Ezekkel sajnos csak a lapok bűnügyi rovatában és a rendőr­ségi statisztikában találkozunk. A sokezer bűntény szereplőinek 80 százaléka fiatalkorú. Itt mindjárt feltehetjük a második kérdést is. Hogyan küzd mindezek ellen az argen­tin fiatalság, mik a céljai? Ha rövidek akarunk lenni, elsősorban is az agrárre­formot, az államosítást és a szocialista országokkal folyta­tott szabad kereskedelem meg­valósítását tartják fő célnak az argentin fiatalok. Ennek érde­kében mozgósítanak minden fiatalt, társadalmi réteg, vallás és politikai nézetre való tekin­tet nélkül. Csakis ezen az ala­pon történhetett meg, hogy tíz ifjúsági szervezet részvételével megalakították az Ifjúság Jo­gainak Országos Bizottságát, melynek eredményeképpen az egyre fokozödó rendőri terror ellenére is nagyszámú tünteté­sekre és sztrájkokra kerül sor az ifjúság érdekének védelmé­ben. És végezetül még egy fontos tényezőről is szólnunk kell, mely rányomja bélyegét, külö­nösen az utóbbi időben Argen­tína egész ifjúságának gondol­kodásmódjára. Ez nem más, mint a kubai ifjúság példája. Az argentin kormány ugyan tö­kéletesen végrehajtja kenyér­adó gazdái — az USA vezető köreinek parancsát, melyre példa Kuba és Argentína közti diplomáciai kapcsolatok meg­szakítása, de az argentin fővá­rosban lezajlott tüntetések Kuba védelmére másról tanús­kodnak. Oj és olyan erőről, mely idővel más irányt szab majd Argentina életének, 'ny-a Az argentin rendőrség egy tüntető diákot tartóztat le. ^V.VAV.V.VAV.V.VAV.V.V/.,VAVAV/AV.V//.VASV////AV/.‘.V.<.,.'.V.V.V.-.V.-.V.V.-.V.V, Mit bizonyítanak a kéziratok? (Folytatás előző számunkból) A legtöbb vitát az az írás keltette, amelyből arra a vég­ső következésre jutunk, hogy a ,;tanító" mártírhalált halt. Az Abakukkra vonatkozó kom­mentárokban ezt mondja: „Az istentelen ítélet általi bünte­téséről és kínszenvedéséről, valamint a teste ellen elköve­tett bosszúállásról" (IX., 1—11.) A kommentárban konkrétan le­írja. hogyan hajtották végre az „istentelen" ítéletet. Keresztre feszítették? Tudjuk, hogy eb­ben az időben az emberi test ellen a legszívesebben a „ke­resztre feszítéssel“ álltak bősz-, szút. Dupont-Sommer, az ismert francia kutató ezt írta: „Az Igazság Tanítóját elítélték és kivégezték. Testileg szenve­dett." Hasonló következtetésre jutottak a többi írásmagyará­zók is. A legnagyobb feltűnést M. Allegro, a manchesteri egyetem tanárának televíziós előadása keltette. A teológusok hogy meg ne sértsék a teoló­gia dogmáit, erősen támadják ezeket a feltevéseket. Még említést se kívánnak tenni az Abakukkról szóló kommentár­ról és az „Igazság Tanítójá­ról". Az igazság az, hogy a quam­­rani tanítóban aki körülbelül száz évvel előbb élt, mint a misztikus Krisztus, sok hason­vonást találunk. A radikálisabb tudósok, M Burrows, E. Wilson, M. Allegro, A. Davies, I. D. Amusin és J. I. Kovalev, egye­nesen hangsúlyozzák, hogy a felfedezett kéziratok megdön­­tik a kereszténység isteni ere­detéről szóló dogmát. Ezért az Osservatore Romano, a Civilita Catolica vatikáni lapok és más teológiai folyóiratok azt hang­súlyozzák, hogy mennyivel kü­lönb volt Krisztus, mint a „ta­nító", aki „isteni tekintélyével" túlszárnyalta az Igazság Taní­tóját. Egyidejűleg élesen tá­madták Dupont-Sommer és Allegro nézeteit. Az utóbbinak megtiltották a tekercsek továb­bi tanulmányozását. Dupont- Sommer a nyomás hatása alatt kénytelen volt egyes összeha­sonlításait visszavonni. Nem tagadható le. hogy a szekta és a kereszténység tanítása között fennállnak bizonyos közös alap­vető vonások. Hasonlóképpen, mint ahogy az Igazság Tanítója Jeruzsá­lemben szenvedett, állítólag ugyanúgy szenvedett és kiszen­vedett Jézus Krisztus is. Ha­sonlóképpen mint a ahogy a quamrani szekta várta az Igaz­ság Tanítóját, — aki isteni bí­róságot tartott. — ugyanúgy várták a keresztények is a Messiást. Mint a szekta tagjai a keresztények is nagy súlyt helyeztek a keresztelésre és a bűnbánatra, kenyeret és bort használtak a szertartásoknál, hasonlóképpen a szektát vezető tizenkét laikus erősen emlékez­tet a 12 apostolra. Így tehát természetes, hogy a kéziratok felfedezése nagy feltűnést keltett. A quamrani irodalom elemzése azt bizonyít­ja, hogy 100 évvel korábban, mielőtt Krisztus állítólag a ke­reszténység alapkövét lefektet­te, Júdeábán már élt a keresz­ténységhez igen közel álló szekta. Ezek messiás-tisztelők voltak' és a „tanító" vonásait később Jézus Krisztusra ruház­ták át. A marxizmus természe­tesen elvben elveti azt a teo­lógiai nézetet, mely szerint a kereszténység eredetét „isteni kinyilatkoztatásban" találjuk. A quamrani szekta és a korai kereszténység között sok kü­lönbség van, hiszen különböző időben és eltérő társadalmi feltételek között léteztek. A marxizmus elismeri, hogy a ke­reszténység az ókorban és a vallás történetében új jelen­séget hozott. A kereszténység­ben az új az, hogy tagadja a törzsi és nemzetiségi korlá­tozottságot, az etnikai határo­kat, és előtérbe „az egész vilá­­. got átfogó" gondolatot helyez­te. Engels szerint ez jelentette az első lépést ahhoz, hogy a kereszténység világvallássá váljon. A kereszténység azon­ban nem egyik napról a másik­ra lett világvallássá. Az út igen hosszadalmas és körülményes volt. Az út a júdaizmustól a zsidó szektákon, a hellén­zsidó és a görög-római filozó­fián keresztül vezetett a világ­valláshoz. A marxizmus-leni­­nizmus klasszikusai hangsú­lyozták, hogy a kereszténység szinkretikus-megalkuvó vallás, amely jobban megfelelt a római impérium szociális feltételei­nek. A Holt-tenger melletti lele­tek nagy jelentőséggel bírnak az archeológiára, a paleográ­fiára, lingvisztikára és Palesz­tina történelmére nézve. Képet nyújtanak az akkori időkről és Quamran lakosainak vallási éle­téről. A felfedezett írások egy­ben megvilágítják, hogyan ke­letkezett a biblia, amely a ke­resztényi hit szerint a „Szent­lélek“ sugallatából született. A quamrani ótestamentum sžô­­vege nagyon eltér az első szá­zadból származó szövegtől, me­lyet jelenleg használnak. Egy­idejűleg azonban bebizonyítja az összefüggést és a két szöveg közötti hasonlatosságot. A további tudományos kuta­tások bizonyára még több fényt derítenek a kereszténység ere­detére. Az új leletek tökélete­sen alátámasztják Engels azon tételeit, melyek szerint az új felfedezések nemcsak mint kri­tika, hanem mint a keresztény­ség kezdetére vonatkozó doku­mentum is nagy jelentőséggel bírnak. (Vége) A kormányfői szinten tartan­dó leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos szovjet javaslatra szerdán az amerikai és angol nagykövet átadta kormánya vá­laszát Gromiko külügyminisz­ternek. A szovjet főváros poli­tikai köreiben az a vélemény, hogy Hruscsov miniszterelnök feltétlenül tartja magát a ja­vaslathoz, ott lesz a genfi ér­tekezlet megnyitásán. Ezzel összefüggésben a megfigyelők az 1960. évi ENSZ-közgyűlés és a Baltika példájára utalnak és hangoztatják, hogy a washing­toni kormány kezdetben meg­nyilvánult merev ellenzése ak­kor sem hiúsíthatta meg a Hruscsov által javasolt „kor­mányfői közgyűlés" tervét és a tagállamok legnagyobb része államfői vagy kormányfői szin­ten képviseltette magát. Moszkvai semleges megfigyelők véleménye szerint a' Washing­tonból és Londonból érkezett negatív válasz elhamarkodott volt. Ezekben a körökben ki­emelik, hogy Svédország és Kanada pozitív módon foglalt állást az üzenettel kapcsolat­ban. A Pravda szerdai vezércikké­ben a kérdéssel foglalkozva hangsúlyozza, hogy amit a Szovjetunió javasol, nem csúcs­­értekezlet, amint azt egyesek értelmezik, nem a nemzetközi problémák széles körének meg­tárgyalásáról, hanem tizennyolc ország vezető államférfiainak részvételéről van szó egyetlen konkrét kérdésről, a leszere­lésről tartandó tárgyalásokon. Ax iskola érdeme Középmagas, nyúlánktermetű fiú. Mélázó tekintete nagyon is illik korához. De sem külseje, sem pedig a beszélgetés folytán tapasztalt gondolkodásmódja nem üt el a hozzá hasonló ko­­rúákétól. Egyszóval olyan, mint a többi fiatal aki pár hónapja, hogy átlépte a kaszárnya kapu­­jáťäés aki a legteljesebb mér­tékben beleilleszkedett a civil életbe. Ogy emlékeszem, amikor a vágsellyei tanonciskolát emlí­tette, én kissé bizonytalanul Csenkét jelöltem meg szülőfa­lujául, amire mosolyogva vála­szolt: és kissé kiigazította vág­sellyei tanulásának körülmé­nyeit is, majd annak előzmé­nyeit. Az általános iskola elvégzése után szülei kívánságára a du­­naszerdahelyi tizenegyéves is­kolába jelentkezett, de szeren­csére — ahogy ő mondta — sorsolás közben kiesett. Azután jő ideig a esenkei EFSZ-ben dolgozott. Apja mellett, majd innen került el Vágsellyére mezőgazdasági tanonciskolába, melynek első tanfolyama elvég­zése után átlépett az ottani kertészeti iskolába. — Itt azután igazán otthon éreztem magam és hiszem, hogy itt ébredt fel bennem teljes mértékben a kertészet szeretete. De megérte még ak­kor is, ha az nekem három évembe került — mondta ké­sőbb beszélgetés közben, ami­kor már a jelenlegi elfoglaltsá­gáról és problémáiról folyt a szó. Később beszéd közben, gon­dolatban néha néha elkalando­zott, majd megjegyzésemre bocsánatkérően válaszolt és a 400 gyümölcsfával kezdte, melynek ültetése még a múlt év őszén kellett volna, hogy elejét vegye. Sajnos, én már nem sokat csinálhattam, december elsejé­vel léptem az izsapusztai álla­mi tangazdaság szolgálatába, — mondta később félig útraké­­szen. Kár, hogy beszélgetésünk időszűke miatt rövid kérdés­felelet félére változott. Ám a lényeg Katona Ferencről alko­tott kép, mégis kialakult ben­nem Az előretörő nehézségek­kel szembenéző fiatalt ismer­tem meg benne, aki egyéb elfoglaltsága mellett tévúton képezi magát. Az új, a kommu­nista erkölcs emberét jellemzi ez, és Katona Ferenc valóban kommunista, fiatal kommunista. (s. á.) Éppen ezért teljesen indokolat­lanok azok a kísérletek, ame­lyekkel nyugati reakciós körök úgy próbálják feltüntetni a dol­got, mintha a Szovjetunió újabb csúcsértekezlet- összehívására törekedne. A fegyverkezési verseny bajnokai a Nyugatnak a csúcsértekezleten való felké­születlenségére hivatkozva, igyekeznek meghiúsítani a kor­mányfők részvételét a bizott­ság munkájában. A kormányfők részvételét nem szabad meg­akadályoznia annak a körül­ménynek, ha nem minden kor- 1 mányfő kíván Genfbe utazni, vagy nem minden kormányfő tud az értekezleten részt venni. A Pravda kiemel;: a monopol­tőkés sajtó nyugtalansága bizo­nyítja, hogy a szovjet kezde­ményezés nem tetszik egyes óceántúli politikusoknak. TÜNTETÉS CARACASBAN Venezuela fiatal munkásai és parasztjai megünnepelték az ifjúság napját. Az ország na­gyobb városaiban ebből az al­kalomból heves tüntetésekre került sor. Caracasban, a Bolivar téren tartott tüntetést a rendőrség erőszakkal oszlottá szét. A 16 éves Daniel Féry, lelkes kommunista is a párizsi ren­dőrség áldozata lett. Fehér sziklák,. fekete pófyások Doverben, a híres „fehér sziklák" közelében él több olyan család, amely Angliá­ban tanuló nigériai diákok gyermekeit elvállalta koszt­ra és kvártélyra. Sok kis néger gyerek talált itt ott­honra. míg szüleik diákott­honokban laknak Londonban vagy más egyetemei város­ban. Heti egy font 5 shillin­get kapnak a nevelőszülők, tehát nem lehet valami nagy vállalkozásról beszélni. In­kább arról, hogy ezek az asszonyok az ernberszerete­­tük mellett — gondolván, hogy ahol 3—4 gyereknek jut, ott egy ötödik is elfér — egy kis különkeresethez is jutnak. A doveri tanács azonban nem így látja az ügyet. Öt családnak küldött felszólí­tást, hogy vagy távolítsák el a náluk lakó 8 nigériai gyer­meket az otthonukból — i vagyis a tanácstól bérelt házból — vagy hagyják el a házat. Az indok: túlzsú­foltság. A Brice család is ezzel az indokkal kapott fel­szólítást. A családfő bányász, két kisfia van, felesége ni­gériai bébikre vigyáz. Az eredeti szerződésben az áll, hogy 9 személy lakhat a házban, jelenleg heten van­nak. Brice asszony — igaza tu­datában — harcot indított a többi asszony segítségével a tanácsi határozat ellen. A doveri tanács szerint azonban a szerződésben le­fektetett lakószám egy 1936-os törvényhez igazodik, s a tanácsnak joga van bár­mikor reduká'ni ezt a szá­mot, ha úgy látja, hogy a túlzsúfoltság káros — mond­juk az erkölcsökre ... S úgy látszik a fehér gyer­mekekkel együtt nevelődő néger pólyásbabák valóban „káros" eszmékre ébreszte­nek: az egyenlőség, az em­beri jogok tiszteletben tar­tásának eszméire...

Next

/
Oldalképek
Tartalom