Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-02-20 / 8. szám
áz ifjúság és a februári események „A Központi Bizottság s főként Klement Gottwald elvtárs nagy érdeme — mondotta Novotný elvtárs a Központi Bizottságnak a CSKP megalakulása 40. évfordulója alkalmából rendezett diszülésén —, hogy 1845 májusától 1948 februárjáig előkészítette a pártot, magit a munkásosztályt és köztársaságunk haladó erőit a reakcióval való találkozásra“. Ezekben az években a párt az ifjúságot is felkészítette a februári napokra, hiszen az ifjúság mindenkor a párt egyik legjobb segítője volt. A felszabadulás első napjától kezdve a párt következetesen harcolt a dolgozó nép egységének, s ugyanakkor az Ifjúság egységének létrehozásáért és megerősítéséért is. A pártnak ez a törekvése sikerrel járt, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja — mint mindig — a felszabadulás utáni években is, nem puszta szólamokkal, hanem tetteivel igazolta, hogy a dolgozó nép és az ifjú nemzedék jogos vezetője. Soha sem volt történelmünkben párt, amely annyit adott az ifjúságnak, mint a CSKP: szabad hazát, s új, boldog életet. Hiszen dolgozó népünkkel együtt ifjúságunk is az ország gazdája, a gyárak, a bányák, a bankok, a föld és minden termelőeszköz tulajdonosa lett. S mert ifjúságunk számára új élet kezdődött, ezért az ifjú nemzedék tevőlegesen bekapcsolódott az új élet létrehozásáért folytatott nagy munkába. Dolgozó népünkkel együtt ifjúságunk is az első sorokban harcolt az államosítás megvalósításáért, s a fiatalok ezrei lelkesen dolgoztak a nemzeti bizottságokban, és az üzemi bizottságokban. Ott találjuk a fiatalokat az újjáépítő munka legnehezebb szakaszain, mindenütt ők a párt leghűbb segítőtársai. S amikor 1946—47-ben a Szlovák Demokrata Pártba és más reakciós pártokba tömörült egyes reakciós főiskolások minden igyekezetükkel az ifjúság egységének megbontására törekedtek, az ifjúság nem-et mondott a reakciós elemeknek. Hazánk ifjúsága Csehszlovákia Kommunista Pártja országépítő programjának megvalósításában való aktív részvétellel válaszolt a reakció minden mesterkedésére. A párt segítsége és bölcs vezetése, s főként a dolgozók érdekeiért folytatott következetes harca elszakíthatatlanul a párt mellé állította az ifjúság nagy többségét, s ezért a munkáshatalomért folytatott végső harcban, — 1948 februárjában — az ifjúság a párt egyik legjobb segítője volt. Nem is lehetett ez másképp, hiszen az ifjú nemzedék jól tudta, a februári győzelemtől függ, hogy milyen lesz jövője. Emlékezünk Gottwald elvtárs szavaira, amelyekkel a reakció elleni egységes helytállásra szólította fel az ország dolgozó népét. „Legyetek egységesek és határozottak, s az igazságotok győzni fog!" — mondotta a februári napokban Gottwald elvtárs. Az igazság győzött. S dolgozó népünknek a reakció ellen folytatott harcát a februári napokban is hősies harccal és helytállással támogatta. Az idősebb munkásokkal együtt ifjúmunkások őrizték a gyárakat, bányákat és a dolgozó nép vagypnát Falvainkban és városainkban a fiatalok ezrei ragadtak fegyvert mint milicisták, szabadságunk védelmére, részt vettek az általános sztrájkban, s tüntettek a prágai utcákon. Munkás- és parasztfiatalok ezrei dolgoztak az akciós bizottságokban és odaadással teljesítették a különböző pártmegbízatásokat. Ezekben a napokban nem árt emlékezni a dicső februári napok fiataljaira, akik dolgozó népünkkel együtt sikerrel vizsgáztak. Nem árt felidézni e korszak fiataljainak hősi tetteit, hiszen ők voltak azok, akikről az akkori „öregek“ egyike-másika a ma is gyakran hallott jelzővel nyilatkozott: „Ezek a mai fiatalok". Ezek a fiatalok a februári napokban érett férfiasságukról tettek tanúbizonyságot, s ők voltak azok is, akik február után mindenkor helytálltak a szocialista építőmunka legnehezebb szakaszain. A mai fiatalság mindenkor büszke lehet elődeire, s nem kívánunk többet, csak azt, hogy a szocializmus, majd a kommunizmus építésnek posztjain a februári ifjúsághoz hasonló hősiességgel állják meg helyüket, s hogy bátran mondhassuk: „ezek a mai fiatalok!“ ONÖDI JÁNOS KUBAI PÉLDA...? Razziák Algériában. Francia katonai egységek február 11-én széleskörű razziát rendeztek, különösen Kasba városrészben, ahol az arabok laknak. Amint képünkön is látjuk, az utcán mindenkit tüzetesen megmotoztak. A közel három millió négyzetkilométernyi kiterjedésű Argentína Dél-Amerika gazdaságilag legfejlettebb országa. Fejlett mezőgazdasága és állattenyésztése mellett, melynek termékeit nagyrészt exportálja, számottevő könnyűipara és az utóbbi években egyre fejlődő nehézipara is van. Az ember könnyen feltételezhetné. hogy az óriási földterület, mely álig tart el több lelket 20 milliónál, különös lehetőséget tartogat ifjúsága számára. És ha már itt tartunk, hadd vizsgáljuk meg legalább nagy vonalakban az ifjúság helyzetét és kezdjük el a közoktatással. A statisztikai adatok nagyon riasztóak. Évente mintegy 400 ezerből alig 50 ezren érettségiznek a középiskolákban. Húszezer egyetemista közül jó, ha háromezren eljutnak a diplomáig. Mi ennek az oka? Az oktatás színvonala és költségei. Az állami iskolákban — melyeknek költségeit a jobbmódú parasztok is meg tudják fizetni —. olyan rosszul fizetik a tanárokat, hogy csak igen gyenge tanerők vállalják a tanítást, az egyház1 iskolákban pedig az évi tandíj összegét csak kevesen tudják megfizetni. És mit csinálnak azok a fiatalok, akik nem tanulhatnak és munkát sem kapnak az iparban vagy a mezőgazdaságban? Ezekkel sajnos csak a lapok bűnügyi rovatában és a rendőrségi statisztikában találkozunk. A sokezer bűntény szereplőinek 80 százaléka fiatalkorú. Itt mindjárt feltehetjük a második kérdést is. Hogyan küzd mindezek ellen az argentin fiatalság, mik a céljai? Ha rövidek akarunk lenni, elsősorban is az agrárreformot, az államosítást és a szocialista országokkal folytatott szabad kereskedelem megvalósítását tartják fő célnak az argentin fiatalok. Ennek érdekében mozgósítanak minden fiatalt, társadalmi réteg, vallás és politikai nézetre való tekintet nélkül. Csakis ezen az alapon történhetett meg, hogy tíz ifjúsági szervezet részvételével megalakították az Ifjúság Jogainak Országos Bizottságát, melynek eredményeképpen az egyre fokozödó rendőri terror ellenére is nagyszámú tüntetésekre és sztrájkokra kerül sor az ifjúság érdekének védelmében. És végezetül még egy fontos tényezőről is szólnunk kell, mely rányomja bélyegét, különösen az utóbbi időben Argentína egész ifjúságának gondolkodásmódjára. Ez nem más, mint a kubai ifjúság példája. Az argentin kormány ugyan tökéletesen végrehajtja kenyéradó gazdái — az USA vezető köreinek parancsát, melyre példa Kuba és Argentína közti diplomáciai kapcsolatok megszakítása, de az argentin fővárosban lezajlott tüntetések Kuba védelmére másról tanúskodnak. Oj és olyan erőről, mely idővel más irányt szab majd Argentina életének, 'ny-a Az argentin rendőrség egy tüntető diákot tartóztat le. ^V.VAV.V.VAV.V.VAV.V.V/.,VAVAV/AV.V//.VASV////AV/.‘.V.<.,.'.V.V.V.-.V.-.V.V.-.V.V, Mit bizonyítanak a kéziratok? (Folytatás előző számunkból) A legtöbb vitát az az írás keltette, amelyből arra a végső következésre jutunk, hogy a ,;tanító" mártírhalált halt. Az Abakukkra vonatkozó kommentárokban ezt mondja: „Az istentelen ítélet általi büntetéséről és kínszenvedéséről, valamint a teste ellen elkövetett bosszúállásról" (IX., 1—11.) A kommentárban konkrétan leírja. hogyan hajtották végre az „istentelen" ítéletet. Keresztre feszítették? Tudjuk, hogy ebben az időben az emberi test ellen a legszívesebben a „keresztre feszítéssel“ álltak bősz-, szút. Dupont-Sommer, az ismert francia kutató ezt írta: „Az Igazság Tanítóját elítélték és kivégezték. Testileg szenvedett." Hasonló következtetésre jutottak a többi írásmagyarázók is. A legnagyobb feltűnést M. Allegro, a manchesteri egyetem tanárának televíziós előadása keltette. A teológusok hogy meg ne sértsék a teológia dogmáit, erősen támadják ezeket a feltevéseket. Még említést se kívánnak tenni az Abakukkról szóló kommentárról és az „Igazság Tanítójáról". Az igazság az, hogy a quamrani tanítóban aki körülbelül száz évvel előbb élt, mint a misztikus Krisztus, sok hasonvonást találunk. A radikálisabb tudósok, M Burrows, E. Wilson, M. Allegro, A. Davies, I. D. Amusin és J. I. Kovalev, egyenesen hangsúlyozzák, hogy a felfedezett kéziratok megdöntik a kereszténység isteni eredetéről szóló dogmát. Ezért az Osservatore Romano, a Civilita Catolica vatikáni lapok és más teológiai folyóiratok azt hangsúlyozzák, hogy mennyivel különb volt Krisztus, mint a „tanító", aki „isteni tekintélyével" túlszárnyalta az Igazság Tanítóját. Egyidejűleg élesen támadták Dupont-Sommer és Allegro nézeteit. Az utóbbinak megtiltották a tekercsek további tanulmányozását. Dupont- Sommer a nyomás hatása alatt kénytelen volt egyes összehasonlításait visszavonni. Nem tagadható le. hogy a szekta és a kereszténység tanítása között fennállnak bizonyos közös alapvető vonások. Hasonlóképpen, mint ahogy az Igazság Tanítója Jeruzsálemben szenvedett, állítólag ugyanúgy szenvedett és kiszenvedett Jézus Krisztus is. Hasonlóképpen mint a ahogy a quamrani szekta várta az Igazság Tanítóját, — aki isteni bíróságot tartott. — ugyanúgy várták a keresztények is a Messiást. Mint a szekta tagjai a keresztények is nagy súlyt helyeztek a keresztelésre és a bűnbánatra, kenyeret és bort használtak a szertartásoknál, hasonlóképpen a szektát vezető tizenkét laikus erősen emlékeztet a 12 apostolra. Így tehát természetes, hogy a kéziratok felfedezése nagy feltűnést keltett. A quamrani irodalom elemzése azt bizonyítja, hogy 100 évvel korábban, mielőtt Krisztus állítólag a kereszténység alapkövét lefektette, Júdeábán már élt a kereszténységhez igen közel álló szekta. Ezek messiás-tisztelők voltak' és a „tanító" vonásait később Jézus Krisztusra ruházták át. A marxizmus természetesen elvben elveti azt a teológiai nézetet, mely szerint a kereszténység eredetét „isteni kinyilatkoztatásban" találjuk. A quamrani szekta és a korai kereszténység között sok különbség van, hiszen különböző időben és eltérő társadalmi feltételek között léteztek. A marxizmus elismeri, hogy a kereszténység az ókorban és a vallás történetében új jelenséget hozott. A kereszténységben az új az, hogy tagadja a törzsi és nemzetiségi korlátozottságot, az etnikai határokat, és előtérbe „az egész vilá. got átfogó" gondolatot helyezte. Engels szerint ez jelentette az első lépést ahhoz, hogy a kereszténység világvallássá váljon. A kereszténység azonban nem egyik napról a másikra lett világvallássá. Az út igen hosszadalmas és körülményes volt. Az út a júdaizmustól a zsidó szektákon, a hellénzsidó és a görög-római filozófián keresztül vezetett a világvalláshoz. A marxizmus-leninizmus klasszikusai hangsúlyozták, hogy a kereszténység szinkretikus-megalkuvó vallás, amely jobban megfelelt a római impérium szociális feltételeinek. A Holt-tenger melletti leletek nagy jelentőséggel bírnak az archeológiára, a paleográfiára, lingvisztikára és Palesztina történelmére nézve. Képet nyújtanak az akkori időkről és Quamran lakosainak vallási életéről. A felfedezett írások egyben megvilágítják, hogyan keletkezett a biblia, amely a keresztényi hit szerint a „Szentlélek“ sugallatából született. A quamrani ótestamentum sžôvege nagyon eltér az első századból származó szövegtől, melyet jelenleg használnak. Egyidejűleg azonban bebizonyítja az összefüggést és a két szöveg közötti hasonlatosságot. A további tudományos kutatások bizonyára még több fényt derítenek a kereszténység eredetére. Az új leletek tökéletesen alátámasztják Engels azon tételeit, melyek szerint az új felfedezések nemcsak mint kritika, hanem mint a kereszténység kezdetére vonatkozó dokumentum is nagy jelentőséggel bírnak. (Vége) A kormányfői szinten tartandó leszerelési tárgyalásokkal kapcsolatos szovjet javaslatra szerdán az amerikai és angol nagykövet átadta kormánya válaszát Gromiko külügyminiszternek. A szovjet főváros politikai köreiben az a vélemény, hogy Hruscsov miniszterelnök feltétlenül tartja magát a javaslathoz, ott lesz a genfi értekezlet megnyitásán. Ezzel összefüggésben a megfigyelők az 1960. évi ENSZ-közgyűlés és a Baltika példájára utalnak és hangoztatják, hogy a washingtoni kormány kezdetben megnyilvánult merev ellenzése akkor sem hiúsíthatta meg a Hruscsov által javasolt „kormányfői közgyűlés" tervét és a tagállamok legnagyobb része államfői vagy kormányfői szinten képviseltette magát. Moszkvai semleges megfigyelők véleménye szerint a' Washingtonból és Londonból érkezett negatív válasz elhamarkodott volt. Ezekben a körökben kiemelik, hogy Svédország és Kanada pozitív módon foglalt állást az üzenettel kapcsolatban. A Pravda szerdai vezércikkében a kérdéssel foglalkozva hangsúlyozza, hogy amit a Szovjetunió javasol, nem csúcsértekezlet, amint azt egyesek értelmezik, nem a nemzetközi problémák széles körének megtárgyalásáról, hanem tizennyolc ország vezető államférfiainak részvételéről van szó egyetlen konkrét kérdésről, a leszerelésről tartandó tárgyalásokon. Ax iskola érdeme Középmagas, nyúlánktermetű fiú. Mélázó tekintete nagyon is illik korához. De sem külseje, sem pedig a beszélgetés folytán tapasztalt gondolkodásmódja nem üt el a hozzá hasonló korúákétól. Egyszóval olyan, mint a többi fiatal aki pár hónapja, hogy átlépte a kaszárnya kapujáťäés aki a legteljesebb mértékben beleilleszkedett a civil életbe. Ogy emlékeszem, amikor a vágsellyei tanonciskolát említette, én kissé bizonytalanul Csenkét jelöltem meg szülőfalujául, amire mosolyogva válaszolt: és kissé kiigazította vágsellyei tanulásának körülményeit is, majd annak előzményeit. Az általános iskola elvégzése után szülei kívánságára a dunaszerdahelyi tizenegyéves iskolába jelentkezett, de szerencsére — ahogy ő mondta — sorsolás közben kiesett. Azután jő ideig a esenkei EFSZ-ben dolgozott. Apja mellett, majd innen került el Vágsellyére mezőgazdasági tanonciskolába, melynek első tanfolyama elvégzése után átlépett az ottani kertészeti iskolába. — Itt azután igazán otthon éreztem magam és hiszem, hogy itt ébredt fel bennem teljes mértékben a kertészet szeretete. De megérte még akkor is, ha az nekem három évembe került — mondta később beszélgetés közben, amikor már a jelenlegi elfoglaltságáról és problémáiról folyt a szó. Később beszéd közben, gondolatban néha néha elkalandozott, majd megjegyzésemre bocsánatkérően válaszolt és a 400 gyümölcsfával kezdte, melynek ültetése még a múlt év őszén kellett volna, hogy elejét vegye. Sajnos, én már nem sokat csinálhattam, december elsejével léptem az izsapusztai állami tangazdaság szolgálatába, — mondta később félig útrakészen. Kár, hogy beszélgetésünk időszűke miatt rövid kérdésfelelet félére változott. Ám a lényeg Katona Ferencről alkotott kép, mégis kialakult bennem Az előretörő nehézségekkel szembenéző fiatalt ismertem meg benne, aki egyéb elfoglaltsága mellett tévúton képezi magát. Az új, a kommunista erkölcs emberét jellemzi ez, és Katona Ferenc valóban kommunista, fiatal kommunista. (s. á.) Éppen ezért teljesen indokolatlanok azok a kísérletek, amelyekkel nyugati reakciós körök úgy próbálják feltüntetni a dolgot, mintha a Szovjetunió újabb csúcsértekezlet- összehívására törekedne. A fegyverkezési verseny bajnokai a Nyugatnak a csúcsértekezleten való felkészületlenségére hivatkozva, igyekeznek meghiúsítani a kormányfők részvételét a bizottság munkájában. A kormányfők részvételét nem szabad megakadályoznia annak a körülménynek, ha nem minden kor- 1 mányfő kíván Genfbe utazni, vagy nem minden kormányfő tud az értekezleten részt venni. A Pravda kiemel;: a monopoltőkés sajtó nyugtalansága bizonyítja, hogy a szovjet kezdeményezés nem tetszik egyes óceántúli politikusoknak. TÜNTETÉS CARACASBAN Venezuela fiatal munkásai és parasztjai megünnepelték az ifjúság napját. Az ország nagyobb városaiban ebből az alkalomból heves tüntetésekre került sor. Caracasban, a Bolivar téren tartott tüntetést a rendőrség erőszakkal oszlottá szét. A 16 éves Daniel Féry, lelkes kommunista is a párizsi rendőrség áldozata lett. Fehér sziklák,. fekete pófyások Doverben, a híres „fehér sziklák" közelében él több olyan család, amely Angliában tanuló nigériai diákok gyermekeit elvállalta kosztra és kvártélyra. Sok kis néger gyerek talált itt otthonra. míg szüleik diákotthonokban laknak Londonban vagy más egyetemei városban. Heti egy font 5 shillinget kapnak a nevelőszülők, tehát nem lehet valami nagy vállalkozásról beszélni. Inkább arról, hogy ezek az asszonyok az ernberszeretetük mellett — gondolván, hogy ahol 3—4 gyereknek jut, ott egy ötödik is elfér — egy kis különkeresethez is jutnak. A doveri tanács azonban nem így látja az ügyet. Öt családnak küldött felszólítást, hogy vagy távolítsák el a náluk lakó 8 nigériai gyermeket az otthonukból — i vagyis a tanácstól bérelt házból — vagy hagyják el a házat. Az indok: túlzsúfoltság. A Brice család is ezzel az indokkal kapott felszólítást. A családfő bányász, két kisfia van, felesége nigériai bébikre vigyáz. Az eredeti szerződésben az áll, hogy 9 személy lakhat a házban, jelenleg heten vannak. Brice asszony — igaza tudatában — harcot indított a többi asszony segítségével a tanácsi határozat ellen. A doveri tanács szerint azonban a szerződésben lefektetett lakószám egy 1936-os törvényhez igazodik, s a tanácsnak joga van bármikor reduká'ni ezt a számot, ha úgy látja, hogy a túlzsúfoltság káros — mondjuk az erkölcsökre ... S úgy látszik a fehér gyermekekkel együtt nevelődő néger pólyásbabák valóban „káros" eszmékre ébresztenek: az egyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartásának eszméire...
