Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-12-18 / 51. szám

Bányászok között

i.

Ezüstösen sápadt decemberi nnapfény, száguldozó teherautók, lobogó sálak; derűs ebédutáni hangulat.

Müszakváltás. A bányászok autóbuszindulásig betérnek egy sörre a „Szivecskébe“. A lírai nevet viselő, ám eléggé prózai, puritán berendezésű önkiszoigáló-büfé ilyenkor zsúfolásig megtelik. A bányászok állva isszák a habzó aranysárga sört, a „koronahuszat" incselkedve szórják a csinos csaposlány nyitott tenyerébe, aztán súlyos, dongó léptekkel távoznak.

Ismerőst keresve tekintgetek szét az émberek között. Az egyik sarokból már integet is felém Števko Gyula. A magas, sovány fiatalember előtt két korsó sör; az egyiket a kezembe nyomja.

— Igyál — rendelkezik —, neked se árt meg egy kis súlygyarapodás.

— Az igaz — bólintok beleegyezően.

— Most mégy munkába? — érdeklődöm,

— Most.

— Hol dolgozol?

— Hájban, az ezerszázhármas falon.

— Springóékkal?

— Igen.

— Ügy hallottam, a Springó-brigád volt az első, amely a pótori körzetben válaszolt a kiváló dolgozók felhívására.

— Jól hallottad: a Springó- és a Koreň-brigád... Iszol még egy sört?

— Köszönöm, elég volt.

— Hát én még megiszok egyet, aztán megyek. A feleségem szerint, lassan már olyan átlátszó leszek, mint az üveg...

— A feleséged szerint? — kiáltok fel — hát mióta vagy te nős?

— Éppen két hét óta. Tudod mit, van még tíz percem, gyere nézd meg a lakásunkat. A múlt héten kaptuk.

A büfé közvetlen szomszédságában laknak, a második emeleten. Két szobájuk van, de egyelőre csak az egyiket bútorozták be.

— Egy kicsit kifogytam most a pénzből — jegyzi meg mintegy magyarázatképpen, miközben a vadonatúj hálószoba-bútort nézegetem.

— Hát bizony a lakodalom pénzbe kerül...

— Nem csak az, a múlt hónapban vettem egy Felíciát.

— No ne viccelj! A végén még majd az asszonyt sem hiszem el.

— Losoncon dolgozik. Este jár haza. Ezt azonban ő főzte, az új asszony — és egy tányér túróscsuszát tesz elém — megkóstolod?

Arcán büszkeséggel vegyes kíváncsiság van, olyasmi, hogy: „nos, mit szólsz hozzá, barátocskám?!“

És én megdicsérem a túróscsuszát. Nem csak udvariasságból, hanem mert tényleg nagyon jó volt.

Hálából Števko barátom elszállít Dolinára az új Felícián.

II.

Kazi István elvtárssal, az üzemi pártbizottság elnökével a Špringo-brigádról beszélgetünk.

— Azt tudod, hogy Špringo Rudolf Munkacsoportja szerezte meg a pótori bányában elsőként a szocialista munkabrigád címét. Ez még 1959-ben történt. Azóta szinte folyamatosan teljesíti termelési feladatait. Az üzemi munkaversenyben is több ízben végzett az első helyen. Az idei tervet 107,8 százalékra teljesíti.

— Mi a magyarázata ennek a sikersorozatnak?

— Mindenekelőtt az, hogy régi eggyékovácsolódott kollektíváról van szó, mely szinte egy emberként lát minden komolyabb feladat megoldásához. Pedig nagyon sokszor kell komoly nehézségekkel megküzdeniük. Januárban például az egész bányában ők dolgoztak a legrosszabb falon. Alacsony munkahely, sokszor térdig érő víz. De nem estek kétségbe és amint mondottam idei tervüket minden nehézség ellenére túlteljesítik. A CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat 164.5 százalékra teljesítették: 4571 tonna szenet fejtettek terven felül, holott a felajánlásban 2800 tonnával számoltak. Elsőként válaszoltak az ország kiváló dolgozóinak: a felhívás és a nagy jelentőségű kezdeményezés arra ösztönözte őket, hogy elhatározzák: december 13-ig teljesítik az 1962-es terv szénfejtési feladatát.

III.

Szabó Bernátot, Špringo Rudolf szocialista munkabrigádjának egyik csoportvezetőjét a lakásán keresem fel. Szerencsém van: Szabó elvtárs ma az első nappali műszakban dolgozott, tehát itthon van. A

csöngetésre szőke asszony nyit ajtót.

— Tessék beljebb — Mondja kedvesen —, a férjem a televíziót nézi.

Cipőm az előszobában levetem, bár a háziasszony egyre csak mondogatja, hogy nyugodta )emehetek cipőstül.

— ésett — jelenti be Szabó elvtárs, amikor a szobába lépek — most ért véget a mérkőzés. Nagyon izgalmas volt — teszi hozzá és kikapcsolja a készüléket.

Körülnézek a szobában. Berendezése több, mint kénye1- mes. A süppedő plüss-szőnyegek, a falakat borító festmények, a sötét tónusú bútor, a hófehér csipkefüggöny - anyagi jólétet hirdet. A . zsúfolt könyvszekrény, rádió- és televíziós készülék, valamint az asztalon tornyosuló újsághalom arról bszél, hogy a lakók nem elégszenek meg csupán a kényelemmel, s hogy az itt élő bányász szabad idejét is jól kihasználja.

— Sajnos — mondja Szabó elvtárs — kultúrális szükségleteinket egyelőre többé-kevésbé csak itthon elégíthetjük ki. Nincs még megfelelő kultúrházunk. Az üzemi klub kicsi, ott legfeljebb szombatonként szórakozhat, aki szeret táncolni. De reméljük, hogy ez a probléma is rövid időn belül megoldódik.

— Mióta dolgozik Pőtoron, Szabó elvtárs?

— Nyolc éve.

— Azelőtt...?

— Ostraván voltam egy éves brigádmunkán.

Losoncon született, szobafestőnek tanult, sőt, dolgozott is abban a szakmában, s végül bányász lett. Egy éve már csoportvezető. Az idei bányásznapon megkapta a „Példás balesethárító“ kitüntetést. A közzépfokú esti ipariskola második évfolyamának tanulója. Kommunista.

Tagja annak a közösségnek, amelyet az utóbbi időben anynyit emlegetnek, dicsérnek: Rudolf Špringo szocialista munkabrigádjának. Mindössze harminchárom éves...!

A háziasszony párolgó feketével kínál.

— Azt szeretném, ha végre

megoldódna a KS—V 60-as

kombájn körüli probléma. A bukoveci részlegen nem alkalmazhatják, mert rosszak a feltételek. Csakhogy, a feltételeket meg kell teremteni. Most a mi brigádunk kérte a gépet. Szeretnénk bebizonyítani, hogyha a munkahelyet jól előkészítik, akkor a kombájn beválik. Másrészt pedig — s ez még fontosabb — meg akarjuk szüntetni a kézi fejtést...

— Biztos benne, hogy sikerül?

— Biztos vagyok benne; feltéve, ha a kombájnt megkapjuk.

Mivel az idő eljárt fölöttem, nem marad más hátra, mint hogy sikert kívánjak a fentiekhez s elbúcsúzzam.

■JiM

III

iíi fL

■I

A prágai Vörös hegyen fiatal ok egyetemesen gépesített brigádja dolgozik, építi a szebbn él szebb lakásokat. Képünk Jaroslav Kopelent a brigád veze tőjét ábrázolja (fehérben) a lakásra várók között.

Tevékeny,

konkrét munkát

iiiiiimiiitmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiii

Több ezer mázsa jóízű almát adnak évente a kistárkán.vi szövetkezetesek közellátásunknak. A kilencven hektáros Tlszakertben két ifjúsági munkacsoport dolgozik. Felvételünk Berta Ibit, az első csoport tagját mutatja be.

Foto: Palágyi Lajos

A Trhové Myto-i EFSZ megkezdte a trágyalé-gazdálkodással kapcsolatos építkezést. A vezető berendezés építését a HNB építő csapata végzi. . Ennek tagjai többek között: Vajda Szilvesztei, Anda Tibor, Lakatos Gyula, Kovács Szilveszter és Sztojkc Vendel. Építi a čalovoi Melioračné družstvo.

Az állami gazdaságok CSISZ - elnökeinek találkozóján

A közelmúltban Komáromba n jöttek össze az állami gazdaságok CSlSZ-elnökei, hogy számot adjanak eddigi munkájukról, s hogy megbeszéljék azoknak az új feladatoknak a teljesítését, amelyeket pártunk XII. kongresszusa határozott meg, az ország CSISZ-szervezetei, főként azonban az ÁG- ok CSISZ szervezetei részére.

A legszebb eredményeket — mondotta Varholík elvtárs a CSISZ SZKB titkára — azok az ifjúsági munkacsoportjaink érték el, amelyek bekapcsolódtak a szocialista munkaversenybe. Beszámolójában többi között mint példaképet említette Viczén Rozália hattagú egyetemesen gépesített leánybrigádját és a Rimaszombati Műszaki Középiskola tanulóit, akik csaknem 100 mázsás Szemtermést értek el hektáronként kukoricából.

Hangsúlyozta, hogy az állami gazdaságok CSISZ-fiataljainak vezető szerepet kell betölteniük mind a munkában, mind pedig a kultúrális tevékenységben, hogy mérvadóul és példaképül szolgálhassanak falusi, valamint szövetkezeti CSISZ-szervezeteinknek.

Az aktíva elérte célját. A fiatalok közül többen felszólaltak, beszéltek eredményekről, s azokról a vállalásokról, amelyekkel a CSISZ IV. kongresszusát köszöntik majd.

StaStiak — mondta és hosszasan végignézett, s közben úgy éreztem, hogy két tenyerem is kevés lenne az egyik markára. De iparkodtam viszonozni a nem virtuskodásból való férfias kézszorítóst Es amikor tekintetünk hosszasabban találkozott ügy rémlett, hogy nem véletlenül figyeli meg.

Neve ugyan nem lepett meg, mert hasonlóval már találkoztam Inkább a tekintete. De ö hátat fordított és a műhelybe sietett. En is továbbálllam, már az ajtókilincsen volt a kezem amikor a váltamat érintette valaki ő volt

— Ugy e mégis csak jól emlékszem — mondta.

— Valóban, csak azóta nagyon is megférfiasodtál. Debát így van ez ...

Es amikor a javításra vá'ó trakto- alá feküdt, hogy megvizsgálja, már el is felejtettük a tizennégy évet. Pedig elég régen volt...

Negyvennyolc márciusában találkoztunk, a Ibonská Dúbrava-i vasútállomáson, alig két héttel- i győzelmes

u

gy.tittPi

napok után. És mégis, mintha csak tegnap, tegnapelőtt lett volna mindez.

— Sorakozó a teherautókhoz — hangzott a rövid utasítás. Alig tíz percnyi volt az egész Félig kész barakkok vártak ... a többit már tudtuk. Hisz azért mentünk oda.

Ettől fogva csak reggelenként és estje találkoztunk hosszú heteken át.

Er az egyik csoportba kerültem, ő a másikba, ők a négyes és az ötös számú tábort készítették elő a jövő brigádosai számára, mi az egyesen és a kettesen dolgoztunk De azért szombaton délutánonként és vasárnaponként mégiscsak jobban összemelegedtünk. Ilyenkor aztán virtuskodtunk történeteket meséltünk egymásnak magunkról é- mindenről. így volt ez addig, amíg ünnepélyesen hozzá nem lát’unk a vasút építéséhez. Mert hát még/ ak k

or.

sem szállás-csinálóként mentünk oda, hanem a vasutat építeni ..

Egymás után húztuk elő régi brigádos történeteinket, és észre sem vettük, hogy tizennégy évet ugrottunk előre.

— De hisz most is azt csinálom, mondta a gép alapos megvizsgálása után, csak most kevesebben vagyunk. Huszonketten. Teljesen gépesített brigád vagyunk. Most kezdjük éppen a téli javításokat.

Túl van már a harmincötön. de Balog Ella, a diószegi EFSZ üzemi CSISZ - szei vezetőnek elnöke, amikor szervezetéről beszél, róla külön szól.

— Segít, ha úgy látja, hogy szükséges. Tanácsokat ad. különben is a brigád egyharmada amúgyis CSISZ tag.

Am az egykori brigádos Stakt iák még mindig fiatal

ö áll a teljesen gépesített brigád élén is.

— Szeretem u munkámat, — és amint ö mondja — jó ezek között a gyerekek között. Együtt dolgozunk, segítünk egymásnak.

— Es a munka, az ősziek? Fordítom a szót a legfontosabbra.

— Megkéstünk, de nem

éppen rajtunk múlott. A jövőre azonban mégiscsak másképp oldjuk meg az egészet. Ugye fiúk — és feléjük int mosolyogva, — mert tudod mi úgy vagyunk, hogy mindent előre megbeszélünk és csak azután jön a munka. És még valamit. Sokszor talán úgy tűnik, mintha az idősebbek nem mindig lennének elégedettek a fiatalokkal. De hidd el, mindez a felületes szemlélésből fakad Nincs olyan munka, amit ne vállalnának. És hogy szedetnek szóra kozni is? A mai idősek se voltak mások. Csak másképp volt valamikor. De a nagy többség mégis elégedett velünk, a munkánk bizonyítja ezt (ny-d)

A CSKP XII. kongresszusa merész feladatokat tűzött ki a mezőgazdaság szakaszán. A határozat kimondja: „mezőgazdaságunkat 1970-ig az ipar színvonalára emeljük, a termelőerők sokoldalú fejlesztésével a szocialista termelési viszonyok megszilárdításával.“ Ahhoz, hogy ezt a feladatot teljesíthessük, különös gondot kell fordítanunk — hangsúlyozza a párt — a mezőgazdaság további gépesítésére és kemizá'ására, valamint a földalap teljes kihasználására. Ezzel megteremtjük azokat a feltételeket, amelyek segítségével 1970-ig, de lehetőleg már a legközelebbi évek folyamán országos átlagban emelkedik a búza, a kukorica, s a különböző mezőgazdasági kultúrák .hektárhozama.

Magától értetődik, hogy a feladatok teljesítésében a párt számit a CSISZ, az ifjúság aktív tevékenységére. A kongresszus előtti versenyben a falusi CSISZ-szervezetek, az ifjúsági kollektívák egész sora gazdag tapasztalatokra tett szert, amelyekre jövő munkánkban bátran lehet számítani. Szemléltetésre hozzunk fel egy-két példát: az ipolyszakállasi fiatalok már idén túlszárnyalták az 1970-re tervezett 500 métermázsás hektáronkénti silókukorica - termést. Átlagban 568 mázsás, az öntözött területeken pedig 1040 mázsás kukoricatermést értek el. A Rimaszombati Mezőgazdasági Műszaki Középiskola diákjai 10 hektáron 06,75 mázsa szemes kukoricatermést értek el átlagban. Keresztes Erzsi ifjúsági brigádja, amely a Bajcsi Állami Gazdaság vietorniki baromfitelepén dolgozik, 361 ezer tojás helyett, 410 ezret termelt. Az ifjúság lelkesedése, dolgozni akarása ezeken a helyeken határtalan. Sajnos, nincs ez így minden faluban és valamennyi ifjúsági kollektívában. Ilyen példákért sem kell messze menni.

A fiatalok idei mozgalmának és kezdeményezésének a kukoricatermesztésben nagy visszhangja volt. Igaz, hogy nem uralkodott a legkedvezőbb időjárás, de ennek ellenére is feltehetjük a kérdést, vajon megtettek-e a fiatalok, a CSISZ- szervezetek mindent, hogy a kötelezettségvállalások sikeresen teljesítődjenek. A galántai, valamint a dunaszerdahelyi járás tapaszíalatai azt mutatják, hogy egyes szövetkezetekben a fiatalok még közelről sem használták ki a lehetőségeket. Sok helyütt csak a CSISZ vezetősége fogadott el kötelezettségvállalást, formálisan, és azzal meg is feledkeztek róla.

Jogosan vetődik fel tehát a kérdés. Vajon lehet-e igy is dolgozni, vajon ezekkel a munkamódszerekkel lehet-e a kongresszusi határozatokat teljesíteni? A válasz egyenes Nem. Elég volt a formalitásból, a díszített hibanélküli jelentésekből Aktív, konkrét munkát követel pártunk, amelynek eredménye több kukorica, búza, cukorrépa és több tej, tojás. több hús, kell hogy legyen. Egyedül a termelési eredményekkel mérhetjük a CSISZ munkáját. Ez, és csakis ez ifjúságunk politikai és eszmei nevelésének fokmérője Ezért már most meg kell tenni minden előkészületet arra hogv az 1963-as évben a fiatalok védnöksége alatt lévő hektárokon, azokban az istállókban farmokon, ahol CSISZ- tagok dolgoznak, a lehető legmagasabb eredmények szülessenek. Ehhez persze először is meg kell teremteni a feltételeket. A határozat megköveteli, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a fiatalok politikaieszmei nevelésére. Az ifjúság nevelésénél különösen azt kell kihangsúlyozni, hogy a kommunizmus építése elképzelhetetlen munka és termelés nélkül.

Egyes falusi CSISZ-szervezetekben panaszkodnak azokra a fiukra és lányokra — gyakran CSISZ-vezetőkre — akik iparban, hivatalban dolgoznak, vagy iskolába járnak. Kevésbé veszik ki részüket a falu átalakításából. Lenézik barátaikat, volt iskolatársaikat, akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Gyakori eset, hogy a fent említettek a legnagyobb mezőgazdasági munkák idején is csak nézik a szövetkezetesek, gyakran szüleik, testvéreik munkáját. Nem akarjuk e fiatalok szabadságkorlátozását. Itt csak arról van szó, hogy a mezőgazdaság felemelésének, a falu átalakításának valamennyi fiatal elsődleges feladatai közé kellene tartoznia. A falusi CSISZ-szervezeteknek egyesíteniük kell a falun lakó valamennyi fiatal tevékenységét. Rá kell őket vezetni arra, hogy vegyék ki aktívan részüket a szövetkezet, a falu, mind politikai. mind társadalmi életéből. Segítenek a mezőgazdasági gépek és a gazdasági épületek karbantartásában, s vegyék ki részüket a kultúrmunkából, a testnevelésből, s a pionírok közötti munkából is.

A fiatalok magasabb hektárhozamokért folytatott harcában nagy szerepet töltenek be az ifjúsági csapatok. Segítsen az ifjúsági szövetség kiértékelni nekik az idei munkát, előkészíteni a jövő évi tervet, s ezt terjesszék a szövetkezeti tanács elé javaslattal, hogy a szövetkezet vezetősége biztosítsa az ifjúsági kollektívák munkájában az anyagi érdekeltséget. Ezzel elérhetjük, hogy ifjúsági kollektívák kiszélesítik a szocialista munkaversenyt a CSISZ IV. kongresszusa tiszteletére és hangadókká válnak a kongresszusi határozatok mielőbbi teljesítésében.

Az előkészületi munkában nagy szerepe van annak is, hogy a fiatalok a tél folyamán alaposan ismerkedjenek meg a legjobb dolgozók munkamódszereivel. Közösen a szövetkezet vezetőségével rendezzünk számukra előadásokat, beszélgetéseket, s szerettessük meg velük a szakirodalmat is. Helyes, ha előre megismertetjük a fiatalokat a gépekkel, amelyeken majd dolgoznak. Különösen nagy gondot kell fordítani az ifjúsági egyetemesen gépesített csapatok és brigádok politikai, szervezeti szilárdítására. A CSISZ-szervezet hasson oda, hogy a fiatalok rendszeresen látogassák a szövetkezeti munkaiskolát, s felszólalásaikkal tegyék azt érdekessé, tartalmassá.

Alakítsunk ifjúsági ellenőrzőcsapatokat, s ezek járják végig a műhelyeket, a határt és biztosítsák, hogy egyetlenegy gép se maradjon megjavítatlanul, egyetlenegy gép se maradjon kinn a határban.

A CSISZ járási bizottságainak munkájában is javulásnak kell beállnia. Magasabb színvonalú, hozzáértőbb irányításra van szükség már az elkövetkező hónapokban, hisz január elsejével megkezdődnek az évzáró taggyűlések, amelyek választ adnak pártunknak az ifjúság munkájáról, a kongresszusi határozatok teljesítéséről, valamint a jövő terveiről. S z i g 1 Ferenc