Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-12-11 / 50. szám
IFJÚ GÁRDA A füleki Kovosmalt gyártmányai csaknem az egész világon ismertek. A fémáruk, zománcedények és más háztartási cikkek mindennap útnak indulnak az üzemből a hazai üzletek és a távoli világrészek országai felé. A híres füleki zománcozott áruk a hatalmas új műhelycsarnokban öltöznek fényes zománcköntösbe, a megrendelő ország népe ízlésének megfelelő díszítésbe. Pazar kivitelűek például az afrikai államokba induló edények. Minden darab valóságos remekmű a maga nemében. Sok száz ember — legnagyobbrészt nők — dolgozik a zománcozóban, amely a nap minden órájában zsongó méhkashoz hasonlítható. Az üzem más részlegeiből érkező félkésztermékeket serény munkáskezek mártják meg a sűrű zománckeverőkben, szórópisztolyokkal dolgozók, díszítők ügyeskednek az égetőkemencék felé haladó áru körül, ahonnan kikerülve útnak indulnak a szerelőműhely, illetve a készáruraktár felé. A zománcozó dolgozói között nagyon sok a fiatal, többen a szocialista munkabrigád címért versenyeznek. Az egyik brigád az „Ifjú Gárda“ nevet viseli. A brigád tagjai csupa tizennyolc-húsz éves lányok. Csinosak, dolgosak és tanulnivágyók. Vezetők, munkatársak a leg-Szocialista hazánk hősei A CSKP XII. kongresszusa nagy eseményt jelentett népünk életében és dolgozóink fokozott munkatevékenységében talált visszhangra. A CSKP KB és a Központi Szakszervezeti Tanács felhívására ezer és ezer munkás, műszaki dolgozó és szövetkezetes tett értékes kötelezettségvállalást. A felajánlások főleg a munkatermelékenység fokozására, a nyersanyag, a fűtőanyag és az energia megtakarítására, valamint az új technika érvényesítésére, a gépi berendezések kihasználására, a technológiai előírások betartására, a termékek minőségének emelésére és a munkaidő alapos kihasználására irányulnak. E kezdeményező aktivitás bizonyítja legjobban dolgozóink erős hazafiságát, politikai érettségét és erkölcsi fejlettségét. A párt XII. kongresszusának tiszteletbeli címéért 27.250 kollektíva és szocialista munkabrigád. 4749 műhely, 1951 üzem és 282 vállalat lépett versenybe. A versenyben álló kollektívák vállalásaikat becsületesen teljesítették és példás eredményeket értek el. Jelentékenyen hozzájárultak népgazdaságunk fellendítéséhez és hazánk felvirágoztatásához. A dolgozók igyekezete, hogy minél nagyobb mértékben érvényesítsék a haladó munkamódszereket és az új technikát, sok sikert eredményezett. A CSKP KB annak leiéül hogy mennyire értékeli a versenyben részt vevők igyekezetét a CSKP XII. KONGRESSZUSA CIMET 5270 szocialista munkabrigádnak 10.44Q kollektívának 1722 műhelynek 1583 üzemrészlegnek 1010 üzemnek 217 vállalatnak 71 EFSZ-nek 70 termelőszövetkezetnek adományozta. Ezek közül 1790 az ifjúsági kollektíva és 15 az ifjúsági műhely. A CSKP és a KSZT annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a kitüntetett kollektívák és tagjaik továbbra is minden igyekezetüket arra összpontosítják — s ehhez felhasználják a szerzett tapasztalatokat, harcolnak a termelésben mutatkozó hiányok ellen, elmélyítik a munkairánti szocialista viszonyt, — hogy társadalmunk érdekei valóra váljanak. jobb véleménnyel vannak róluk. A lányok szinte még alig lépték át a gyerekkor határát, amikor elhatározták, hogy munkájukkal, viselkedésükkel kiérdemlik a szocialista munkabrigád címet. A brigád ma is nyolctagú, de az eredeti összetétel kissé már megváltozott. Néhányan férjhez mentek a brigádból, s helyükre újak léptek. A brigád azonban megtartotta a szavát. Az újonnan jöttek is magukévá tették a verseny kezdetén tett kötele - lezettségvállalást s ennek szellemében dolgoztak és rendezték be életüket. Eredményes volt a verseny! A részleg vezetősége, a pártszervezet, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet a nyolc fiatal lányt, mint arra minden tekintetben érdemeseket, felr terjesztette a szocialista munkabrigád cím odaítélésére. — Örülnek-e a kitüntetésnek? A kérdésre Bencsik Gabriella válaszolt. — Hogyne örülnénk neki! Mi másért igyekeztü ik volna anynyi idő óta. Nagy esemény lesz ez nálunk ... egy kis ünnepség meg tánc is lesz minden bizonnyal. Mindnyájan összemosolyogtunk, Hiába, tizennyolc-húszéves korban az ünnepség, a tánc nagyon fontos dolog. A brigád lányai tevékeny CSISZ-tagok, a kulturális munkából is kiveszik részüket. Tánccal, dallal lépnek fel az összejöveteleken, lendezvényeken. A Bucsonyban tartott békeünnepélyen is egy cigánytáncot mutattak be. — Nagy sikerünk volt, nagyon szép cigánylányok voltunk — emlékszik vissza Bencsik Gabriella és fekete szeme huncutul mosolyog. Hozzá kell még tenni azt is, hogy Bencsik Gabriella nemcsak ügyes munkás és jó táncos, hanem kitartó tanuló is A dolgozók esti «iskolájának második évfolyamába jár, a jó tanulók közé tartozik, három év múlva érettségizik majd. A nagy műhelycsarnokban megállás nélkül duruzsolnak a gépek. Az Ifjú Gárda munkahelye a műhely aránylag egyik legnyugalmasabb sarkát foglalja el. Villanyforrasztó gépek mellett ülnek a lányok; néhány gyors mozdulat nyomán szikraeső röppen szét és az edény füle vagy fogantyúja máris szilárdan áll a helyén. A hibátlan áru indulhat tovább. Az eddigi eredmények a brjgád kitartó szorgalmát dicsérik. A legutóbbi értékelés azt mutatta, hogy októberben is kitettek magukért. A tervet 103 százalékra teljesítették, a selejtet pedig két százalékkal csökkentették. De jó példát mutattak a munkaidő alapos kihasználásában is. Ügyes, dolgos, öntudatos lányok. Becsületes, felelősségtudattal végzett munkájukkal méltón köszöntötték pártunk kongresszusát. (g-ó) Jozef Vohnický, a Szocialista Munka Hőse, valamint a Köztársasági Érdemrend és a Munkaérdemrend tulajdonosa munkacsoportjával, amely a szocialista munkabrigád és a XII. pártkongreszszus brigádja büszke címért versenyez, szép eredményeket ér el munkahelyén. Ez főképp az anyagmegtakarításban mutatkozik meg. Felvételünkön Vohnický Josefet látjuk (jobboldalt) amint Jirí Privrellel egy új munkamódszert beszél meg. s Az őszi mélyszántás országos versenyében a nemesóesai CSUKÁS Jenő vezet Több mint 850 hektár földet szántott fel november végéig. A jó eredményt főleg annak köszönheti, hogy gégét szakszerűen gondozza. Ez lehetővé teszi neki, hogy meghosszabbított műszakban naponta 9 hektáron végezzen el mélyszántást. Képünkön az ország legjobb szántótraktorosát láthatjuk. EGY A SOK KÖZÜL Haraszti Valika, a párkányi Keményítőgyárban dolgozik, s hogy kitűnően érti a szakmáját, már számtalanszor bebizonyította. Az elmúlt őszön történt, hogy elhatározta, segítséget nyújt az egyik állandóan lemaradozó kollektívának. Jól látta a hibákat, bízott a saját erejében, hogy azokat el tudja távolítani. Hitte, hogy ezt A munkacsoportot is a többiek színvonalára emeli. Sikerült. A kialakult jó elvtársi viszony is nagyban hozzájárult ehhez. A k -llektíya ma már a szocialista munkabrigád büszke cím tulajdonosa. Tóth János, Érsekújvár EGY BRIGÁD ÉLETÉBŐL A Bajcsi Állami Gazdaság baromfifarmján 1960. január elsején egy 13 tagú csoport lépett versenybe a szocialista munkabrigád címének elnyeréséért. Miv^l munkájukat szorgalmasan végezték, a tervet magasan túlteljesítve, már 1960 szeptember 10-én (a gazdaságban elsőkként) megkapták a kitüntető címet. Nem szállt fejükbe a dicsőség. Továbbra is szorgalmasan dolgoztak, s ennek meg is lett az eredménye. Idén ugyanis megkapták a Munkaérdemrendet. A brigád vezetője Keresztes Erzsébet, aki már tizedik éve dolgozik a keltetőben. Róla elmondhatjuk, hogy a szakma kiváló mestere. A négyhónapos keltetési idény alatt 20.5M koronát takarított meg. Ám a többiek sem maradnak le mögötte, mert a terveket mindannyian példásan teljesítik. A tojáshozam terve október végéig 577 ezer darab volt, a valóságban azonban 583.897 darabot értek el. Teljesítették a baromfihús - eladási tervüket is. A tervezett 6000 kg helyett a valóságban 17.547 kg-ot adtak el. A tenyészkakasok eladási tervét is magasan túlszárnyalták, amikoris a tervezett 600 darab helyett 1363 darabot adtak el. Amint az eredmények is bizonyítják, a szocialista munkabrigád tagjai odaadóan, szívből végzik munkájukat, és mindent elkövetnek a még szebb eredmények elérése érdekében. Horváth Ida, Bajcs A brigádvezető — Vili bácsi, igaz, hogy te vagy vagy a XX. század ideális embere? — Látja, még csak tíz éves, de máris milyen kérdései vannak. Alig látszik ki a főidből, csak a nagy hang, az ember meg azon gondolkozik, honnan is jön. Remélem magának nem lesznek ilyen furcsa kérdései? így kezdődött a beszélgetésünk Koch Vilmossal. Gondolom, nem kell öt bővebben bemutatnom, hiszen nemrég egész Csehszlovákiában olvasták hazánk legjobb dolgozóinak felhívását és ezek között ott volt az ö neve is. — Nincs rajtam semmi különös — olyan vagyok mint a többi mai ember. Egyszerű, és amint hallhatta „a XX. század embere". Szerénykedik, pedig ha mindenki úgy dolgozna, mint a gyulamajori gazdaság egyetemesen gépesített brigádja, Koch elvtárs vezetésével, akkor a felhívásra nem lett volna szükség. Koch elvtárs brigádja az egy ha-ra eső költségeket 220 koronával csökkentette; 13 vagonnal több gabonát adott át az államnak, mint azt a terve előírta. Pártunk XII. kongreszszusának tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat — a kongresszus kezdetéig elvégezni az őszi szántást — pedig maradéktalanul teljesítették. — Hogy csinálták ezt ? — Nekem erről nagyon nehéz beszélnem, mert öndicséretnek hangzana, de én csak úgy mondom, ahogy volt. Elsősorban az új technológia felhasználása, tanulmányaink bővítése, az újítómozgalom, és nem utolsó sorban éppen a munkaszeretet volt az, amely segített a szép eredmények elérésében. De ne gondolja, hogy ez csak az én érdemem. Mindnyájunké, az egész csoporté. — Sok gazdaságban idegenkednek az újtól, az új gépektől. Maguknál, hogy vannak ezzel? r- Ez nálunk is így volt, de csak volt. Különösen a kezelésük miatt, de most már ez sem okoz nehézséget. Azt mondom, hogy az új munkamódszerek fő részei azoknak a tényezőknek, amelyeknek eredményeinket köszönhetjük. A szakember komolyságával beszél. Hangjából kiérződik a föld, az emberek szeretete. — Én nem tudom, mások, hogy vannak ezzel, én nagyon jól érzem magam itthon a mieink között, a gépek között, a határban. Zácsek Erzsébet Tóth Elemér LIT, CÉLOK, JÖVŐ Ho^y szőgyéni példát említettünk, mondhatjuk a véletlen furcsa játékának is. Ugyanígy beszélhettünk volna Várkonyról, ahonnan már szintén megléptettek két fiatalt az okok is csaknem azok voltak mint Szőgyénben. Az iskolából kikerült fiatalokra bízták a legnehezebb munkaszakaszt és félreálltak; „Ha olyan jól tudod, hát csináld te ...“ A fiú — mondják — elment katonatisztnek. Az ezreket, amiket az állam ráköltött, hogy szakembert neveljen belőle, elfújta a szél. A szakember ment, a szakképzettség nélküli vezetők viszont maradtak. Ezeket a példákat csak annak igazolására enjlítettük, hogy nem mindig a fiatalok a hibásak. Viszont nehogy végletbe essünk, elmondok egy másik esetet is, a fordítottját. Imre is Komáromban tanul a mezőgazdaságin. Büszkén mondja, hogy ő bizony katonai főiskolára megy továbbtanulni. Nem lesz paraszt, ha felveszik a főiskolára. — És ha nem vesznek fel? — Akkor esetleg elmegyek valahová. Látom a szemén, hogy bizony akkor sem lesz ő már zootechnikus, sem agronómus, az az egy biztos. Minden lesz, de az nem. Nem szereti úgy a földet, ahogy azt szeretni kell valakinek ahhoz, hogv egy életet áldozzon neki. — S az a sok pénz, amit rádköltött az állam? Felhúzza a vállát. — Én nem ide akartam jönni. Csak másutt már nem volt hely. Tehát ezt a mentegetőzést úgy is lehet venni, hogy szükségmegoldás volt a mezőgazdasági iskola. Imre számára biztos, hogy így igaz. És hányán vannak még olyanok, mint ő. Bizony, hogy sokan. A válogatásnál kell tehát jobban vigyázni, hogy minél több földet szerető fiatal és minél kevesebb érdekember (a leghalványabb árnyalatát értve ennek a szókapcsolatnak) kerüljön be a mezőgazdasági iskoláinkba. Így talán csökkenthetjük azt a nagy „elhullást“, amely az érettségi letétele után más foglalkozási ágak javára mutatkozik. HÁROM LÁNY — Az én lányom, ha elvégzi az iskolát, az irodába megy majd dolgozni. Csak nem azért tanul, hogy ganajos csizmában járjon — mondogatják az anyukák, függetlenül attól, hogy mit gondol „az én lányom“. Pedig lehet, hogy nem is szereti az íróasztalt, csakhát annyiszor hallja az irodát emlegetni, hogy beleszokik maga is a gondolatba. S tényleg irodába megy dolgozni, ami régebben eszébe sem jutott volna. Sok lány szeméből olvastam már ki, hogy jobb volna kint a határban dolgozni csoportvezetőként, vagy mint zootechnikus az istállóban. Az iroda azonban rangosabb hely és nem kell az emberekkel sem vesződni. így aztán marad a szövetkezet vagy állami gazdaság irodája és ezzel vége a szakérettséginek. Beke Zsuzsa, a Bálványi Állami Gazdaságba készül, a könyvelésbe. — Ha muszáj lenne, elmennék én másüvé is. Dúházán voltam négy hónapos gyakorlaton, és ott nő volt a szövetkezet zootechnikusa. Azt hiszi, hallgattak , rá? Beszélhetett, amennyit akart. Azért akarok én irodába menni... Nem akarok hiábavalóan dolgozni. Zsuzsa így magyarázza döntését. így igazolja magát, amiért nem zootechnikus lesz. Ű így gondolkodik. Aztán egyszercsak a barátnője is hasonlóan kezd gondolkodni, így már aztán a közvetlen termelésből ketten esnek ki. Mert Tóth Ilona is irodába készül haza a Bátkai Állami Gazdaságba. Hogy a mezőgazdasági iskolát végzett lányok legtöbbje már előre arra készül, hogy irodában dolgozik majd, ebben nagý része van a kényelemszeretetnek, de annak is, amit Zsuzsa mondott. Mert visszatérve a szőgyéni Marika esetére, azt a keveset sem becsülik szövetkezeteink, akik a termelőmunkát választják életcélul. A harmadik lány F'erusz Júlia. Nagykesziből. Kevésszavú kislány. — Dolgozni akarok — mondja, de haza nem megyek. — Miért? — Valahogy nem tudnék otthon az emberekkel bánni s bizonyára úgy lenne, mint annak a dúházi zootechnikusnak az esetében. Nem hallgatnának rám. Én meg eredményeket akarok elérni. Baromfifarmon szeretnék dolgozni. Ott asszonyok vannak... AKIK FŐISKOLÁRA KÉSZÜLNEK Juhász Dezső és Mikié Ferenc Nyitrára jelentkeztek nyolcadmagukkal a mezőgazdaságira. Őket az elhelyezedés problémái közvetlenül még nem érintik. Csak a tanulásra van gondjuk. Tanulni viszont tanulnak is. — Juhász a legjobb tanuló — Tuba elvtársnő dicsérte így. — De a’ többiek is, akik jelentkeztek, jó átlagosak. Biztosan megállják a helyüket. Ferusz Júlia Juhász Dezső — És mit mondanak a diákok? ... Magyarul azért könnyebb lenne, ha tudjuk is elfogadhatóan a szlovákot, a szakterminológiát szlovákul venni nehéz lesz, de ... S ebben az erőteljes de szócskában, nagy-nagy akarat, elhatározás tükröződik. Az is benne van, hogy otthon vár a falum, hát tanulok, nehogy csalódás érje őket. Főiskolára készülők. Közöttük van Kiss József is, csak ő Zólyomba jelentkezett, az erdészetire. — Az iskola fennállása óta egyedüli eset, — kommentálja az osztályfőnök. Igaz, van még egy érdekesség, hogy idén a főiskolára jelentkezettek között van egy lány is ... * * * Élet — a diák élete a felnőtt élete. Beleilleszkedni az iskola közösségi élete után a falu, a szövetkezet közösségi életébe. Cé'ok — az ember mindig készül valamire, mindig van előtte valami, amire vágyik, s ha elérte — boldog. Jövő és miért. — A miértekre a válasz a jövő. A jövőre válasz egy ember élete. Tervek. — A terveket emberek készítik. A jelen esetben is olyan fiatalokról beszéltünk, akik tele tervekkel várják a jövőt, a hétköznapokat. Hogy mennyi valósul meg terveikből, az nemcsak rajtuk múlik, mint ahogy a fent említett néhány példa is mutatja Ezzel persze nem akarjuk azt mondani, hogy a meg nem értés ábrándítja ki a fiatalokat a mezőgazdaságból. Ez emberenként és esetenként változik. A sok megoldást váró probléma között azonban ezek is ott vannak, s ha végleges megoldást akarunk nyerni mezőgazdaságunk szakemberhiányát illetően, akkor az itt említett bajokat is orvosolnunk kell
