Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)
1962-10-30 / 44. szám
Két nemzedék. (NUWUVVWWUWUyWVVWWAWňňMAWňňňWUVWWňňNWUWWWrtrtAftW. petsőci népkönyvtártól Már jó néhány éve annak, hogy Beke Laci bácsival, a pelsóci népkönyvtár vezetőjével elbeszélgettem a könyvtár ügyes-bajos dolgairól. Laci bácsi abban az időben vette át a könyvtár vezetését és bizony sok volt a tennivalója, mert jóformán elölről kellett kezdeni a könyvtár szervezését, az olvasók számának szaporítását. Most, hogy felkerestem, örömmel újságolta, milyen sok olvasója van a könyvtárnak, amelynek könyvei betöltik a terem falait. ' Laci bácsi örömmel legelteti szemét a példás rendben sorakozó könyveken és elújságolja: — Több, mint ötezernyi kötet könyvünk van, de évről évre szaporodik, terebélyesedik a könyvállomány. Ma már megtalálható a klasszikus regényirodalom majd minden ismertebb müve, az új szocialista irodalom kiemelkedőbb müvei, politikai és szakkönyvek, egyszóval mindaz, amire vágyik az olvasó. — Hányszor tartanak könyvtárnapot hetente? — kérdezem Laci bácsitól. — Háromszor — mondja, majd mosolyogva hozzáfűzi, — azt hiszem többször is elkelne, különösen félidőn. Csütörtökön délután, szombaton délután és vasárnap délelőtt. Vasárnap délelőtt keresik fel a könyvtárat legtöbben, talán azért, mert ez a legalkalmasabb idő erre a célra, az emberek jobban ráérnek. Laci bácsi kissé elgondolkozik, számolgat magában és így folytatja: — Jelenleg több, mint négyszázötven olvasóm van, természetesen nyáron csökken a látogatók száma, de az őszi hónapok beköszöntésével emelkedik a könyvforgatók pelsőci tábora. Körülbelül hétszáz könyvet kölcsönöznek havonta. Leg szór galrryisabban az ifjúság olvas — ‘■ez nagyon jó jel —, aztán a nyugdíjasok. Sok szép igjúsáyi könyvünk van, körülbelül ezer darab. Sok a munkás- és paraszt olvasónk is, különösen ilyenkor ősszel és télen, amikor több idejük adódik az embereknek az olvasásra. Hozzá kell tennem — és ez örömet jelent mindannyiunknak —, hogy félszáz cigány olvasónk is van. akik hűségesen eljárogatnak a könyvtárba és mát jócskán rákaptak a betűre. Igen, most már ők is rendszeresen olvasnak, tanulnak, művelődnek és sokan követhetnék a példájukat. Remélem, a jövőben még több cigány származású olvasónk lesz, különösen az ifjúság soraiból várom a többletet... Ám az örömbe egy kis üröm is csordul — felhúzódik el Laci bácsi homloka —, mert cigány származású polgáraink még nem érzik eléggé, hogy a könyvekkel csínján kell bánni, kímélni kell az olvasnivalót. No. de majd megtanulják ezt is idővel... — Hogyan propagálják a könyveket? — kérdezem Laci bácsitól, aki így összegezi a könyvtár eZ irányú munkáját: — Vasárnap délelőttönként könyvismertetéseket és mesedélelöttöket tartunk a könyvtár helyiségében, a könyvdélelőttök megrendezésébe több ízben hathatósan bekapcsolódott az ifjúság ... Ezen felül rendszeresen propagáljuk az írók új könyveit, természetesen elsősorban a csehszlovákiai írók műveit. A könyveket a községi hangszóróban ismertetjük, részleteket olvasunk fel belőlük hogy a község lakosai kedvet kapjanak az új könyvek olvasására ... — De látom, eléggé szűk már ez a könyvtár a megnövekedett könyvállomány számára. Nem lehetne nagyobb helyiséget igénybe venni? \ — kérdezem Laci bácsitól. — Hiszen ez az! En is ezen töprengek évek óta. Ha polcokat tudnék behelyezni, akkor talán a helyiség elég is volna, de mivel ez a terem közös a Csemadok helyi csoportjával, könyveinket szekrényben kell elhelyezni, s így a helyiség kicsinek bizonyul. Remélem, — biztatnak is —, hogy a könyvtár dolgát a helyi nemzeti bizottság segítségével rövidesen megoldjuk, hogy a jövőben még zavartalanabbui dolgozhassunk — fejezi be Laci bácsi,-des-MI KELL A Jö IRODALMI SZÍNPADHOZ? A szó hódító útja u. Ahol van vetítőgép, ott a konferálást vetített mondatok helyettesíthetik. Esetleg magnetofon-szalagra^ vehetjük a műsorközlők hangját. Az alap, amelyre a szerkesztőbizottság és a rendező a terveit építi: az előadók gárdája. Az irodalmi színpad szereplőjének a tehetségen kívül jó adag szorgalomra, ügybuzgalomra odaadásra van szüksége. A fellépés sikerét csupán a próbákon való pontos megjelenés, az áldozatkész munka biztosíthatja. Az előadók körében nincs helye semmiféle versengésnek, ön-kultusznak vagy hasonló rosszízű visszásságnak, mert ha valami ilyesmi ütné fel a fejét, a munka zavartalansága csorbát szenvedne, s rombadőlnének a szervezők szerkesztők elképzelései. Nekem ilyen bosszúságaim még nem voltak, s remélem, azoknak sem lesznek, akik ezután gyürkőznek neki az irodalmi színpad Szervezésének. Az előadónak tisztán kell látnia a célt: a közös sikerért az irodalmi színpad fejlődéséért történik minden. A feladat szépsége önzetlen munkát, teljes odaadást követel. Szép, ha az előadók fejből mondják a verset, de ha a szöveg megtanulása elfoglaltságuk miatt nehézségekbe ütközne, nyugodtan mellőzni lehet ezt a követelményt. A tapasztalat azt mutatja, hogy a rövidebb verseket csaknem minden alkalommal megtanulják. A rendezőnek ebben a kérdésben figyelembe kell vennie a gátló körülményeket. A hírverés másodlagosnak tűnő gond, pedig nem kevésbé fontos, mint bármi más. Az igényes közönség megkívánja, hogy ízléses, megkapó plakátok adják tudtára, mi lesz az irodalmi színpad legközelebbi műsora. Kétszínnyomású, nagyalakú plakátot ajánlanék; az irodalmi színpad nevét és a műsor címét piros betűkkel nyomtassák a további szöveg kék színű lehet. Ajánlatos legalább vázlatosan feltüntetni, mi fogja képezni a műsor anyagát. A szereplők névsorának is rajta kell lennie a plakáton. Az irodaim: színpad előadása kitűnő alkalom könyvkiállítás rendezésére, az Irodalmi Szemle s más folyóiratok, hetilapok, reklámozására. Ebben szívesen segítenek a könyvesboltok vezetői és alkalmazottai. Engedjék meg, hogy végezetül felvázoljam a rimaszombati „Fáklya“ nevű irodalmi színpad tervét. Legközelebbi rendezvénye decemberben kerül lebonyolításra, a címe: „Ez a föld, ez a táj.“ A műsort cseh, szlovák és Csehszlovákiái magyar költők harcos, szocialista műveiből állítjuk össze. Wolker és Neumann, Mihálik és Žáry, Forbáth és Gyurcsö versei szerepelnek majd többek közt a színpadon. A következő év első negyedében „Nagyvilág“ címmel a mai világirodalom gyöngyszemeit szeretnénk bemutatni Jevtusenkótól Hemingwayig, Corbeától Híkmetig, Quasimodotól Moraviáig. A távolabbi tervek közt egy balladaest és a mai magyarországi irodaimat bemutató műsor szerepei. Később szemelvényeket akarunk bemutatni a világirodalom humorából, valamint a gyarmati népek irodalmából. Ismétlem: mindez csupán az én tapasztalataim alapján kialakult nézetek, elképzelések vázlata. Bizonyára más is hozzászól a kérdéshez, s a „több szem többet lát“ elve alapján kilyukadunk majd oda, ahonnan tisztábban fogjuk látni az utat, amelyen haladnunk kell. A cél: örömöt szerezni azoknak, akik áhítják a szépet és lelkesednek a szellemi haladásért. VERES JÁNOS •••«•mnuiHnmHmu» oioioaoaoioioioioioioioioio 0 ■ 0 H 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 0 ■ 0 ■ 0 H o. E 0 ■ r* Jöjj vígságom Tűnj el végre veri bánatom, fuss el rögös, tág utakon, szállj rónákon át s dombokon, hadd simuljon ki homlokom. Jöjj vigságom, jöjj lábhegyen, jöttöd tavaszi fény legyen. Tudod ügye, hogy hol lakom, kopogj a kastély ablakom, szükebb hazámban: Leleszen, hol békességem keresem, és járok víg nép közt korán a rezgő, zöld nyárfák során, hol bármerre nézek, öröm tárul elém e sík körön, s pirossapkás új házsorok; rájuk arany napfény csorog. Künn a barna föld tárt ölén friss sarjú illat leng köréin. Dobra Bacska, Bély házai (takarják fák hús lombjai) békében is csatát nyerők, s ó, e roppant, tág legelők, hogy kínálják a fű ízét, mint szomjasnak leüt a vizét. Bár így kínálná örömét az élet a sok örömért; és lenne házam vendége: a Csend és a tiszta Béke. TÖRÖK ELEMÉR 0 5 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 n 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 ■ 0 QiojaioioiQioiaioioioBoioio. Férfiakkal ritkábban történnek meg az említett furcsaságok, s ha történnek, egészen másmilyenek történnek. De hogy ezen a téren sincsenek rendben a dolgok, bizonyítja talán az alábbi eset is. A huszonötéves fiatalember nagy elhatározásokkal indult neki az életnek. Parasztcsaládból származott, falun élt, évekig együtt gürcölt szüleivel a két hektár csekélyke földjükön S hogy felcseperedett, tanulni akart. Nem mérnök szeretett volna lenni, sem orvos, hanem (akármilyen furcsán hangzik is mai szemmel) igenis mezőgazdász. Négyéves technikumba iratkozott, elvégezte, pztán visszament a szövetkezetbe. Jófejű ember volt, fiatal, nőtlen, a szülei is ösztönözték. Két év után beiratkozott a mezőgazdasági főiskolára. Ezt is befejezte becsülettel, s aztán jelentkezett a termelésbe. S itt kezdődik a kálváriája ... * * * Azzal kezdem, hogy én már nem akartam visszamenni a falumba, mert hogy néz az ki, hogy én, egy közülük, a pajtásaim közül, ismerőseim, rokonaim közül, most mint mérnök páváskodjak, s parancsolgassak közöttük. Még csak a vidékre sem akartam menni, egészen más irányba adtam be a kérvényemet. Én azt a falut, ahová jelentkeztem, egyáltalán nem ismertem, az embereket soha életemben nem láttam, hogy beadtam, egészen találomra nyújtottam be oda a kérvényt. S azt, hogyan fogadták a jelentkezésemet, akkor még honnan tudtam volna ... — Később tudtam csak meg, jóval később, hogy bizony még be se tettem a lábam a szövetkezetbe, már meg is kezdődött ellenem a fúrás. Miért? — Mindennapi dolog. Mint annyi más helyen, itt is egy bizonyos sógorság-komaság vette át az irányítást a szövetkezetben, ..ráadásul nem is valami tiszta kezű emberek, sőt, ahogy később kiderült, volt ott egy-két határozottan azövet-CSELÉNYI LÁSZLÓ: • •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••• Hová lettek ? kezet-ellenes egyén is. S aztán a szakképzettségük! Gondolhatja hogy értettek valamit a földhöz, hisz paraszt volt azelőtt a legtöbb. Csakhogy, ami tudás elég húsz-harminc hektárhqz, nem biztos, hogy elég egy egész szövetkezethez. S ezt nyilván érezték maguk is. Mert hogyisne: idejön közénk egy vadidegen ember, ráadásul mezőgazdasági mérnök, hogy fog ez most a fejünk fölé nőni, hogy belenéz a lapjainkba, ebből még baj is lehet. Elő hát a fúróval... — Kifúrni persze nem tud-* tak, nem ,is tudhattak. Csakhogy... — Kezdődött először is a szállással. Többezres falu, s én hónapokig nem tudtam szálláshoz jutni. Nincs, mondták. Nem vagyunk mi szálloda, mondták. S én hónapokig a szövetkezet irodájában voltam kénytelen nyomorogni, míg végül meggondoltam magam s bementem lakni a városba. Ami jó huszonöt kilométerre van onnét, s egyáltalán nem valami nagy élvezet naponta kétszer megtenni azt az elátkozott utat — S aztán a koszt. Közös konyha egyetlen nem volt a faluban, magánházhoz nem vettek fel. Ezt már nem is hónapokig, évekig kínlódtam végig, míg kaptam egy gyomorsüliyedést... — S akkor még mindig nem beszéltem a „szellemi blokádról“. Ne akarja, hogy elsoroljam, mi mindent találtak ki ellenem, hányszor jelentettek fel hány helyre, hogyan akadályozták meg minden elképzelésemnek a megvalósulását. Nincs elképesztőbb dolog, mint ha egy ilyen mindenre képes siserehad háborút indít vélt vagy valóságos ellensége ellen. S mi volt a többiekkel, akik nem tartoztak a sógorságba? — Azok leginkább bele se néztek a szövetkezet sötét ügyeibe, s ha belenéztek is, nem avatkoztak bele. Mert sokféle szállal van összebogozva egy ilyen falu, mindenki mindenkinek rokona, szomszédja, ismerőse, s mégha nem is így van, én csak idegen voltam, azok még földik. — Ez volt a helyzet a felsőbb szervekkel is. A járásban például minden alkalommal elhitték a rágalmat, amit ellenem eszeltek ki, de talán egyszer vagy kétszer hitték el azt; amit én mondtam. * * * Azt hisszük, eléggé szubjektív szempontból érzékeltettük o dolgokat, mivel első személyben mondattuk el, tehát kimondottan egy ember szemszögéből. Valószínű, hogy neki sem volt mindenben igaza, s ha meghallgatnánk az ellentábort, egészen más fényben látnánk a dolgot. De itt most egyet szögezzünk le: nem az a célunk, hogy egy falusi perpatvarban rendet teremtsünk, hanem arra vagyunk kíváncsiak, iskolák abszolvensei, miért nem dolgoznak a mezőgazdasági termelésben? S az említett eset szintén egy az okok közül, mert amit még nem mondtunk el: ismerősünk jelenleg fenn dolgozik egy kerületi kutatóintézetben, alkása van, kosztja van. jó fizetése van. Ledolgozza a napi nyolc órát s gondtalanul éli a világát. Nem történt hát semmi, happy enddel végződött az egész mindkét fél számára, csupán annyi történt, hogy itt is elvesztettünk egy embert, aki ráadásul még szenvedéllyel is akart munkálkodni a mezőgazdaságban... (Folytatjuk) A prágai Laterna Magika bemutatta új műsorát: Offenbach Hoffmann mesél című operájának változatát. Képünk a bemutatóról készült.