Új Ifjúság, 1962 (11. évfolyam, 1-51. szám)

1962-10-16 / 42. szám

Hogy mennyi izgalmat és élményt hoz minden iskolai nap, ar­ról tárgyalnak ezek a fiatal lányok az őszi napsütésben. Fiatalos lendülettel a nagy célok elé A CSISZ KB elnöksége határozatot hozott az 1965. évi évzáró gyűlések megtartásáról. Ezeket januárban és februárban tartják meg, tehát közvetlenül a CSKP XII. kongresszusa után. Ezért az évzáró gyűlések, összüzemi és helyi konferenciák megtárgyalják a kongresszus eredményeit, feladatokat vállalnak az 1963-as évre elő­irányzott terv teljesítésével kapcsolatban. Az évzáró gyűléseken megválasztják a járási konferencia kül­dötteit is. A CSISZ iskolai és ipari tanulói szervezeteiben, ahol az évzáró gyűléseket már az iskolaév kezdetén megtar­tották, 1963 februárjában programra tűzik a CSKP XII. kongresszusa eredményeinek megtárgyalását és szintén küldötteket választanak a CSISZ járási konferenciáira. . A CSISZ évzáró gyűlései mindig fontos eseményt je­lentenek a szervezetek életében. Ezért ezek előkészítése hagy körültekintést és gondoskodást kíván, hogy á CSISZ minél határozottabban teljesíteni tudja a reá bí­zott nagy feladatokat. Az évzáró taggyűlések érdeklő­désének középpontjában a fiataloknak a munkához való viszonya, a termelési feladatok teljesítése, az egész ifjú nemzedék kommunista szellemben való nevelésének kérdései állanak. A CSISZ,KB elnöksége felhívja az ország összes CSISZ- tagját, adják minden erejüket fokozott mértékben a párt által kitűzött nagy célok elérésének érdekében, fejlesszék még lelkesebben szocialista társa állmunkat és készüljenek a kommunista társadalom építésére ha­zánkban. A VONATON CSURKA ISTVÁN: ÓO&LlMlpr Mikor először találkoz­tunk, ez ütötte meg a fülem: — ... A tábornok kijött az első vonalba... A középen haladó öreg­ember mondta, a másik há­rom komolyan hallgatta. El­mentünk egymás mellett, én a fiamat sétáltattam a lan­gyos, finomszemcsés őszi napban, ők magukat sétál­tatták Hatvanöt év lehetett az átlagos életkoruk, nyu­godtak voltak s elmélázók, két kis tömzsi hátul kul­csolta össze a kezét, a szé­len egy szikárabb, magas, a kalapját yjbálta, és sűrű, fehér haját áztatta a barát­ságos fényességben. Öt perc múlva ismét szembefordí­tott bennünket a ligeti kör­pálya. A hadügyi téma már lekerült a terítékről. — ... megjönnek az őszi esők, nem lesz vízhiány. Nem tudtam kivenni, me­lyik mondta. Utánuk fordul­tam. Kettőn magas szárú fekete cipő volt, egyen zöld lódenkabát, még egészen új, a magas, szikáron pedig egy sötétkék télikabát, amolyan szűk, régimódi kabát. Aztán még három fordu­lóban találkoztunk, három végszót kaptam még tőlük: — ... én előre megmond­tam, hogy a hatos csavar oda nem lesz jó. — ... töltött káposzta ... Ekkor a déli harangszó izgalmat keltett közöttük. Azonnal megálltak, s láttam, máris búcsúznak. Rázogat­­ták egymás kezét, majd szétszéledtek, kifelé a liget­ből, de már nem azzal a ké­nyelmes bandukolással, ami­vel eddig rótták köreiket, hanem szapora, élénk, cél felé haladó tipegéssel. Azt hittem, valamennyien elillantak a terített asztal felé, s nagy volt a csodál­kozásom, amikor a követke­ző körben az egyedül balla­gó, magas, kékkabátossal találtam szemben magam. Hát ő nem megy ebédelni? Csak nem valami ágról sza­kadt, magányos öregember, akinek senkije sincs? Sze­rencsére kikezdett a kis­fiúmmal, játékosan el akar­ta venni tőle a homokozó lapátját, a gyerek persze nem adta oda neki, de ez a pillanatnyi kapcsolat meg­állított mindannyiunkat és szóba elegyedhettünk. — .Nem megy ebédelni? — kérdeztem. — Szolgálatban vagyok — mondta. — Itt? — Itt. Csak otthon hagy­tam a karszalagomat... Ezen bosszankodom már. reggel óta ... Mindenki att hiszi, én is csak lézengő nyugdí­jas vagyok itt, mint azok — s tett egy mozdulatot a há­zak felé, ahová előbbi társai elszéledtek. — Nem nagyon kell már őrizni a parkot' — mondtam. — Virág sincs, a fii is sárgul már nagyon . .. Megsértődött. — Azért kell, kérem — mondta. Látszott rajta, nem tudja elviselni, hogy én amazoknak a pártján állok,. kicsit gondolkodott, aztán kibökte: — Ez a nyugdíjas társa­ság a legveszélyesebb. Ezek mindent annyira tudnak, ezek mindenbe beleülik az orrukat, ' Nem hagytam őket: — De 5 parkban csak nem tesznek kárt . . — Ha én itt vagyok, senki nem rombolhat! — jelentet­te ki határozottan s kifény­lett arcára a győzelem tu­data. Már rajtam is sajnál­kozva mondta, kegyelmesen: — Öregek, ugye, hiába. Öregek már, aztán nincs dolguk, nincsen már bele­szólásuk semmibe, valamivel el kell üssék az időt, fe­csegnek. Körülnézett a tágas, sár­ga parkban, hibázót, vétőt keresett, de nem talált. Csend volt, arrább az óvo­­disták is láncba szedelőz­­ködtek már, zsivajgúsuk el­halt, s az öreg ismét levette kopott kalapját, végigszán­tott fehér hajában és só­hajtva mondta: — Mindnyájan megöreg­szünk, kérem! Felsejlett arcán a félelem, hogy ő is, majd egyszer, ezután ... volt.. nagyon szép nő Különleges megbízatás Bizonyára sokan azt gondolják, hogy bizonyos Nyugat-Németor­­szágban élő embe­reknek azért fáj annyira a cseh ha­tárvidék, Danzig s a többi annak ide­jén Hitler által törvénytelenül be­kebelezett terület elvesztése, mert ottani földbirto­kaikat és gyárai­kat siratják. Más véleményen van azonban a „szudétanémet" Hans Christoph Seebohm, a bonni kormány közleke­désügyi miniszte­re, az egyik leg­­hirhedtebb revan­­sista. Legutóbb precízen, világo­san megmagyaráz­ta a dolog lénye­gét: „Nem csupán a tulajdonjog, a , birtoklás kedvéért követeljük vissza „régi hazánkat", hanem azért, hogy eleget tegyünk egy megbízatásnak, amellyel az Úris­ten már a Paradi­csomban felruház­ta Adámot." Ismételten átol­vastuk az idevágó irodalmat, a Bibli­ától Madách Imre Az ember tragé­diája című drámá­jáig, de Seebohm új állításának se­hol sem lel­tük meg a forrá­sát. Különleges és titkos megbízatás lehetett. Bratislava, 1962. október 16. XI. évfolyam, 42. szám Ara 80 fillér AZ IFJÚSÁGI TECHNIKAI ALKOTÖVERJSENY KÖZPONTI KIÁLLÍTÁSA • Huszonötezer kiállítási tárgy az ostravai Cerná Loukán • Kétévi munka eijedménye — egy gép • A V. 1. Lenin Üzem doku­mentációja alapján . ké­szült mozdonyok • Hege­dű és leadóállomás plexi­üvegből • Az ember a néi Azok, akik már megnézték az ostravai Cerná Loukán a Köz­ponti Ifjúsági Technikai Alkotóverseny kiállítását, áradoznak a dicséretekkel, olyan sok csodálatot váltottak ki a kiállított tárgyak. A fiatalok feltűnően sok ügyes ötletet valósítottak meg, pontos munkát végeztek és sok alapos szaktudásról tesznek tanúságot. A KIÁLLÍTÁSON a vízimalom berendezésektől, a kristály­detektorokon keresztül már a műholdak kibocsátásával gsz­­szefüggő kísérletekkel is talál­kozunk. A kiállítás jelszava: készül­jünk a holnapra. A kiállítók be­bizonyítják. hogy komolyan ve­szik munkájukat és nagy ügy­­buzgalommal végzik el a,vál­lalt feladatokat. Képzeljük csak el, milyen kitartásra-volt szükség, amíg a Roudnice nad Labem-i ipari tanülők két év alatt a szerszámmarógépen el­készítették a kiállított hatal­mas gép alkatrészeit, amelyet már közvetlenül a termelésben is alkalmazni lehetne. Több mini százezer ipari tanuló, ; több mint 25 ezer kiállítási tárgyat küldött be a verseny­re. A kiállításon rendkívül ér­dekes módszertani segédesz­közöket is látunk, amelyek a politechnikai oktatás folyamán bizonyára hasznosnak bizo­nyulnak. Az ostravai Klement Gottwald Üzem ipari tanulói például vetítőasztalokat készí­tettek. A tanulóotthon minden második tanterme számára ké­szítenek majd ilyen asztalt. A Dukla Havíŕov üzem tanuló­­otthonában tranzisztorokat és terepmérő eszközöket is ké­szítettek az ipari tanulók, a Slezana technikai körben pedig finom szövőgépmodelleket. A közlekedés lebonyolításában dolgozó fiatalok főleg a moz­­dony-modellekkel vonják ma­gukra a figyelmet. A Co-Co jelzésű villanymozdony-modell ^pontosan a plzeni V. I. Lenin­ň FENYKEPEZOGEPPEL es ura Üzemek műszaki dokumentá­ciója alapján készült. AZ IDÉN ELŐSZÖR a hadse­reg keretében lezajló műszaki alkotőverseny is csatlakozott a Központi Ifjúsági Műszaki Al­kotóversenyhez, és külön ter­mekben állítanak ki. A kiállítás a fiatal német műszaki dolgo­zók munkáinak kiállításával bővült, ki, ezek következetesen csakis termelési problémák megoldására összpontosítják figyelmüket. Az a látogató is élvezheti a kiállítást, aki mondjuk törté­netesen nem 'ért a nitrogén diskontinuális termeléséhez. Hiszen az egészségügyi isko­lák növendékei olyan modelle­ket állítanak ki amelyek álta­lános érdeklődésre tarthatnak igényt. Bizonyára sokan néze­getik majd a műfog-modelle­­ket és a parányi egészségügyi berendezéseket. Az öntött, csi­szolt üvegtárgyakat, a plexi­üvegből készült hegedűt és más műremekeket is feltétle­nül sok látogató nézi meg tü­zetesebben. A kiállított tárgyak azt bizonyítják, hogy a fiatalok valóban a szakma ifjú mesterei és az iparművészeti iskolák növendékei között valóban ta­lálható komoly tehetség. Talán nem is akad olyan lá­togató, aki ne tekintené meg a kiállított leadóállomást, amely a kiállítási teremből már 30 felvevőállomással vette fel a kapcsolatot. A kibernetikai já­tékok ,is vonzzák a nézőket, rendre kigyúlladnak az oszcil­loszkópok, kattognak és búg­nak a gépmodellek. A KIÁLLÍTÁS HELYISÉGEI­BEN ipari televíziót is szerel­tek fel. A kiállítás rendezői beszélgetéseket szerveznek szakemberekkel, akik készsé­gesen válaszolnak a feltett kérdésekre. Az öltözködés ipa­ri technikumi növendékei di­vatbemutatókat rendeznek. A Központi Ifjúsági Műszaki Alkotóverseny szemléje négy hétig marad nyitva. Már régen mö­göttünk van az az idő, amikor Bra­­tislavában csodá­lattal tekintettünk föl a Manderla ti­zenegy emeletes épületére. A mai Bratislava Februá­ri Győzelem utcá­ján számos tíz emeletnél maga­sabb lakóház épült fel, sokkal jobb, modernebb kiadás­ban, mint az egy­kori „bratislavai felhőkarcoló". Sót, míg a múltban csupán Bratislava büszkélkedhetett tíz emeletnél ma­gasabb épületek­kel, .tia már a ke­rületi székhelye­ken, sőt egyes já­rási székhelyeken sem mennek rit­kaságszámba. Leg­utóbb például Nit­­rán építettek ilyen típusú házakat, melyeknél különö­sen kihasználható az új építészeti technika minden vívmánya.

Next

/
Oldalképek
Tartalom